Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-30 / 13. szám

Kerepestarcsa ’30 Százhúsz esztendős a Gyülekezeti Segély szolgálata Országos Diakóniai Konferencia Egyházunk diakóniai munká­jának mindig nagy eseménye az évenkénti Országos Konferencia. Ezen az egyes otthonok igazgatói, vezetői, főnővérei, a 16 egyház­megye diakóniai előadói talál­koznak egyházunk vezetőivel es egymással, hogy felmérjék és értékeljék az eddig végzett mun­kát, kicseréljék gondolataikat és tapasztalataikat. Eligazítást, bá­torítást, új elszánást kapjanak a további munkákoz. Ebben az esztendőben egyházunk egyik „legöregebb” intézménye, az 50 éves jubileumra készülő Kerepes- tarosai özvegy Papnék Otthona adott helyet a konferencia részt­vevői számára. MEGAJÁNDÉKOZOTTAN! Ügy érzem, hogy ez a gazdag tar­talmú szavunk jellemezte és fog­ta át a két és fél napos diakóniai konferenciát. Először is megajándékozottak voltunk Isten igéjével. A reggeli istentiszteleteket D. dr. Ottlyk Er­nő püspök, az országos diakóniai munka irányítója, a konferencia vezetője tartotta. Arra az Isten­re mutatott, aki előttünk jár, utat mutat és ajándékaival halmoz el bennünket. Neki van gondja ránk. hogy nekünk azokra legyen gondunk, akiket ránk bízott. Az emberre, akit ő olyan halálosan szeretett, hogy a keresztfa mély-- ségéig nyúlt le érte. akiért egy­szülött Fiát adta. Solymár Péter­nek az esti áhítaton hangzott bi­zonyságtételei önvizsgálatra hív­tak. Szolgálatunk még hűsége­sebb betöltésére buzdítottak. ■ Megajándékozottak voltunk az Isten igéje mellett az előadókkal és az előadásokkal. Egy-egy kon­ferencia célja nem pusztán a ta­lálkozás, az igében való elmélye­dés. Ez is! De nagyszerű alkalom továbbképzésre. továbbtanulás­ra munkánk jobb és eredménye­sebb végzése érdekében. EZT A CÉLT SZOLGÁLTA MINDENEKELŐTT dr. Káldy Zoltán püspök-elnök előadása. Szólt első renden diakóniai mun­kánk fontosságáról és páratlan voltáról. Elmondta, hogy szegény lenne egyházunk, tartalmatlan lenne diakóniai teológiánk szere- tetintézmények nélkül. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az az intézményes diakóniai munka, melyet egyházunk végez, párat­lan. Ez a munka ugyanis nem kü­lön, az egyháztól függetlenül* „szervezetekben”, ezek irányítá­sa alatt történik, hanem az egy­házban, az egyházért. Intézmé­nyeink mögött gyülekezetek van­nak, gyülekezeti tagokkal, egy­házmegye. illetve egyházmegyék gyülekezetei hordozzák és viselik gondját. Előadása második részében ki­tágította a látóhatárt. Beleállí­totta egyházunk diakóniai mun­káiét nemzetközi egyházi össze­függésekbe. Részletesen szólt az LVSZ 1964-ben hazánkban tar­tandó VII. nagygyűléséről. Jelzé­seket adott az addig szükséges íeadataink elvégzésére. Külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a világ evangélikusainak figyelme és érdeklődése most fokozottan hazánkra és egyházunkra — így diakóniai munkánkra is — irá­nyul. Információt kaptunk püspök­elnökünktől wilhelmshaweni és tallinni szolgálatáról. Dr. Karner Ágoston országos főtitkár otthonaink időszerű kér­déseiről tartott előadást. Utalt árra, hogy az 1981. évet a „Fo­gyatékosok Éve”-ként jelölte meg az ENSZ. Ez számunkra is foko­zott felelősséget jelent. Nem sza­bad azonban nekünk, magyar evangélikusoknak elfelejtenünk ezzel kapcsolatban azt, amit Is­ten igéjéből megértettünk. Az egyház küldetése az, hogy diakó- niát végezzen. Ez pedig nem egy évre szóló megbízás, hanem sza­kadatlan szolgálat. Szólt a fő­titkár még otthonaink korszerű­sítésének és bővítésének kérdé­seiről. az intézmények háztartási és gazdasági ügyvitelének gond­jairól. Solymár Péter csömöri lelkész, a vendéglátó otthon Igazgató Ta­nácsának elnöke „Intézményeink gyülekezeteinkben ■— gyülekeze­teink intézményeinkben” címen tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy gyülekezeteinknek úgy kell tekinteniük a hozzájuk tartozó otthont, mint sajátjukat. E sorok útján is köszönjük Solymár- Péter lelkésznek és az egész csömöri gyülekezetnek azt a diakóniát. mellyel megnyitották otthonaikat és szívüket az egyhá­zunk különböző tájairól érkező diakóniai munkások előtt otthon­ról és ellátásról gondoskodva. AZ EVANGÉLIKUS EGYHA­ZUNK DIAKÓNIAI MUNKÁ­JÁT három irányban végzi: a gyülekezetben a gyülekezeti ta­gok felé. az Országos Egyház in­tézményeiben és a társadalom­ban. Isten egymásra bízott ben­nünket, felelősek vagyunk egy­másért! — ez fogalmazódott meg bennünk dr. Cszimadia Mariann orvos-pszichológus „Szervezett segítség a sérült embernek” cí­mű előadása hallatán. Sérült em­berekkel nem csak a gyülekeze­tek • és intézményeink határain belül, hanem azokon messze túl is találkozunk. Vannak, akik fo- gvatékosnak születtek, de milyen sok — mérhetetlenül több van —, aki időközben azzá lett: a hallás és látászavarban szenve­dők. a keringési zavarokkal küz- ködők. idegbetegek, káros szen­vedélyek rabjai, stb. Felelősek vagyunk értük. Felelősek va­gyunk mindannyian a több. tel­jesebb és boldogabb életükért! KÖSZÖNJÜK AZ ELŐADÁ­SOKAT! Megajándékozottan tér­tünk vissza e konferenciáról hét­köznapjaink tennivalóinak sűrű­jébe. Köszönjük Kendeh György lel­késznek és munkatársainak, kö­szönjük az ott szolgálatot önként vállalt teológiai hallgatóknak azt a szeretetet. erőt, mindenre ki- teriedő pontos gondoskodást, mellyel konferenciánkat segítet­ték és zökkenőmentessé tették. • Blázy Lajos EVANGÉLIKUSOK ÉS ANGLIKÁNOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE ECUADORBAN Quitóban, Ecuador fővárosában, a két felekezet messzemenően együttműködik. Istentiszteletei­ket ugyanabban az épületben tartják, az evangélikusok néme­tül. az anglikánok pedig angolul. A. vasárnapi iskolát és a konfir­máció oktatást együtt tartják. Mi­vel az anglikár egyház az egye len angol nyelvű felekezet ot ezért összejöveteleiket metodi: ták. presbiteriánusok és reform; tusok is látogatják. Az épületbe spanyol nyelvű istentiszteleteki is tartanak. A cím magyarázatra szorul. Ha olvasóink közül valaki a Gyüle­kezeti Segélyről, egyházunknak e fontos szolgálatáról hall vagy olvas, az egyházunknak valami új munkaterületére gondol. És ebben nagyon sok igazság is van. Valóban, a Gyülekezeti Segély mindössze huszonhét esztendős múltra tekinthet vissza, hiszen egyházunk törvényalkotó testüle­té, a Zsinat. 1953-ban hozott tör­vényt a Gyülekezeti Segély szol­gálatáról. Viszont, ha magát a szolgálatot vizsgáljuk, akkor igaz, amit a címben írtunk: ezekben a napokban ünnepeli a Gyülekezeti Segély, s ezáltal egész egyházunk, százhúsz éves jubileumát annak, hogy egyházunkban a gyülekeze­tek egymásért vállalt szolgálata elindult. AZ ELGONDOLÁS MÉG KO­RÁBBI. Már 1842-ben Székács József, a haza „papja”, azzal a javaslattal fordult egyházunk ak­kori közvéleményéhez, hogy a németországi Gustav Adolf Egye­sület mintájára, a mi egyházi kö­rülményeinknek Vnegfelelően ala­kuljon egy „krajcáros vagy ga- rasos” egylet, amely a rászoruló gyülekezeteket támogatná anya­giakkal. Az elképzelés nagy tet­szésre talált. Megindult a szerve­zés s ez lett a halála a nemes tö­rekvéseknek. Ugyanis 1844. szep­tember 2-án az akkori egyetemes gvűlés foglalkozott ezzel a kér­déssel, de mivel csak „egy bizo­nyos gyámolító egylet”-rö] volt szó azért az egyetemes gyűlés ha­tározata kimondta a végső dön­tést: „életbe léptetése magán­vállalkozásra bizatik”. Ennek a határozatnak pedig az lett a vé­ge. hogy két esztendővel később, az 1846 .szentemberében tartott egyetemes ülésen már elő sem került a gyámolító egyletnek még az említése sem. Ezután írta Szé­kács egyik cikkében azt a sokat idézett mondatot, hogy „a leány nem halt meg. csak alszik. Fel- költé azt Isten kegvelme és az pgvház jó szelleme ideiében”. És Székács igazat prófétáit. EGYHÁZUNK MÁR AKKOR TS SZÓRVÁNYEGYHÁZ VOLT. Annak minden anyagi és szerve­zeti nroblémáival egviitt. Több­ségükben erőtlen gyülekezetek közössége alkotta egyházunkat. Naav problémát jelentett az ige­szolgálat anyagi, alapjainak a biztosítása, nem szólva az elemi károkat szenvedett gyülekezetek súlvos helyzetéről. És ebfjen az időszakban bőven tizedelte egy­házunk gyülekezeteit az árvíz, a villámcsapás vagy énnenséggel a a tűzvész. Mindezek kissé befelé- fordulóvá tették esvházunk köz- gondolkodását a múlt század kö- zeoén. Már 1858-ban az akkori esvházi sajtóban cikkek jelentek meg az egyház szervezeti kérdé­seiről, az egve+emes alapról, a szegény ügyről és a belmisszióról. Mindezek csírájában fellelhetők a Ovámintézet első próbálkozá­sainál is. De akkor — a 40-es években — még nem volt meg a kellő ..adottság” egyházunkban egv ilyen szervezet létrehozata­lára. ET.Ö^vOr — és EZ TGRTÉ- NFTT TÉNY! — a Dunántúlon foglalkoztak a régi elkénzelés va- lóraváltásával. És kiadták a Ovámintézet első nroeramiát. de ekkor még csak az akkori Du­nántúli Egyházkerület területé­re vonatkoztatva. Ez a kezdemé­nyezés széles körben ismert let^_ noynnnvira. hogy 1800. október 10-én tartott — ennek a inhile- nmát köszöntőik e cikkel —, egyetemes gvűlés már egy orszá- gos programtervezetet — amelvet maga Székács József dolgozott ki —, tárgyalhatott. Az egyetemes gyűlés elfogadta e programterve­zetet s kimondta az egyetemes Gyámintézet megalakítását. Most már nem magánvállalkozásként kezelte a közegyház, nem is anv- nyira karitatív oldalát hangsú­lyozta, hanem azzal bocsátotta útjára e nemes szolgálatot, hogy „a gyülekezeteket szólítsa fel ke­resztyéni szeretetböl való, önkén­tes és minden kényszerítés nél­küli adakozásra”. Tehát a mai Gyülekezeti Segély szolgálat elődjének tekinthetjük a száz­húsz esztendővel ezelőtt létreho­zott Gyámintézetet. Hiszen tu­lajdonképpen 1860. október 10-től folyamatosan funkcionál, meg­szakítás nélkül egyházunkban ez a segélyszervezet. A Gyámintézet szép remények­kel indult, gazdag sikereket tu­dott már az első esztendőben fel­mutatni. Később biztos, anyagi bázist akart biztosítani magának, amikor a németországi Gustav Adolf Egyesülettel kereste any- nyira a kapcsolatot, hogy már- már nem mint testvérszervezet tekintettek egymás szolgálatára, hanem sokan a Gyámintézetet a a német Gusztáv Adolf Egyesület fiókegyletének akarták látni. (Németországban ez a munka már 1832-ben indult el, éspedig Gustav Adolf svéd király halálá­nak 200 éves évfoi’dulóján, Gus­tav Adolf a harmincéves háború­ban esett el, a Lipcse melletti Lützennél. Innét kapta ez a se- gélyszervézet elnevezését.) NEM KEVÉS HULLÁM-. VÖLGY ÉS HULLÁMHEGY raj­zolódik ki a Gyámintézet időtér­képén. Voltak bátor kezdeménye­zések és csalódásoktól sem volt ment ez a százhúsz esztendő. Voltak időszakok, amikor igen sokat tudtak segíteni a rászoru­ló gyülekezeteknek, de voltak olyan szűk esztendők, amikor már-már arról esett szó, hogy be kell fejeződnie e szép s a Szent­írásból fakadó, szolgálatnak, mert elfogytak az áldozatkész szívek. Az egyház Ura azonban minden nehézségen átsegítette e munkát. S megáldotta azzal, hogy ma már nincs olyan templom vagy lelkészlakás, amelynek falaiban ne tudná az egyház egészének, a Gyámintézeten keresztül megmu­tatkozó szeretetét és áldozatát. A II. VILÁGHÁBORÚT KŐ­VETŐ IDŐSZAKBAN válságba került a Gyámintézet is. Nem az tette kérdésessé, hogy kell-e az Október 10. és 20. között látoga­tást tesz a Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egyhá­zaiban a Lutheránus Világszövet­ség elnöke, Josiah Kibira tanzá­niai püspök, akit útjára elkísér dr. Carl H. Mait, a világszövetség főtitkára. Kibira elnöknek ez lesz az első útja az NDK-ba a világ- szövetség elnöki tisztébe való 1977-es megválasztása óta. egyháznak egy ilyen típusú bel­ső segélyszervezet. Nem is az, hogy iehetséges-e az egyháznak, s ezen belül a gyülekezeteknek egymás megsegítése a megválto­zott új körülmények között. Sok­kal inkább arról az oldalról me­rültek fel problémák, hogy ho­gyan lehetne még erőteljesebben az egyház egész vérkeringésébe, a gyülekezetek „tudatába” mé­lyebben beleépíteni azt, amit a Gyámintézet, majd a Gyülekeze­ti Segély is magáénak vallott és vall az apostollal együtt: '„Egy­más terhét hordozzátok.” A Gyámintézet utolsó közgyűlését 1953. szeptember 27-én tartották. Ezen bejelentették a Gyáminté­zet megszűnését, de ugyanokkor „a közgyűlés Isten áldását kíván­ta a munkát folytató Gyülekeze­ti Segélyre”. íme így kapta át a Gyülekezeti Segély a stafétabotot elődjétől, a Gyámintézettől. A Gyülekezeti Segély azóta tö­retlenül viszi tovább egyházunk szolgálatát s munkálja belső egységét. E szolgálatnak ma is elsőrendű feladata a gyülekeze­teknek egymás megsegítése. Ter­mészetesen egyházunknak e munkaága is szervesen beleépül egyházunk ossz-szolgálatába, an­nak részese és élvezője. Feladata és küldetése összecseng egyhá­zunk feladatával és küldetésével. Az eltelt huszonhét , esztendő bi­zonyítja, hogy egyházunk népe előtt ismert e szolgálati terület s az évenként emelkedő áldozat igazolja azt a felismerésünket, hogy híveink szeretik egyházun­kat, élnek a szentégekkel és min­dig áldozatkészek mások megse- gxtsére. EGYHÁZUNK NEVÉBEN KÖ­SZÖNTJÜK a Gyülekezeti Segélyt s azt a szolgálatot, amelyet előd­jével, a Gyámintézettel együtt az eltelt százhúsz esztendőben egy­házunkban végzett. Köszönté­sünket azzal a hittel zárjuk, amely a Protestáns Egyházi Lap 1846. 13. számában így fogalma­zódott meg: „ahol az adakozási készség a hit ereje által feléb- resztetett, az addig el nem alszik, míg az. azt éltető hitet kialudni nem engedjük a szívekből és hogyha ez a készség! megvan, ez azután áldozni is fog kifáradha- tatlanul még akkor is és azon célra is. midőn és melyről előbb még álmodni sem mernénk”. Adja Isten, hogy így legyen! , A látogatás során á Lutheránus Világszövetség képviselői felkere­sik mind a négy tagegyházat az NDK-ban, tehát a mecklenburgi, a greifswaldi. a thüringiai és a szász tartományi egyházat. Megis­merkednek helyi gyülekezetekkel és . egyházi intézményekkel, s résztvesznek a szász egyház zsi­natán. Karner Ágoston A Keresztyén Békekonferencia vezető testületének ülése A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága és Folytatólagos Bizottsága október 13—19-ig ülést tart Eisenachban. Az ülés témája: „Isten ígérete és a mi felelősségünk — Keresztyének a bizalom épí­téséért, leszerelésért, enyhülésért és igazságosságért”, bibliai mottója pedig 1 Tim 2, 4: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Evangélikus egyházunk részéről D. dr. Ottlyk Ernő püspök a végre­hajtó bizottságnak számító Munkabizottságnak, dr. Káldy Zoltán püs­pök-elnök pedig a központi bizottságnak számító Folytatólagos Bizott­ságnak tagja, s mindketten résztvesznek az ülésen. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG ELNÖKE A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBA LÁTOGAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents