Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-23 / 12. szám

Keils bizonyságtétel cs a bébe szolgálata

A Lutheránus Világszövetség Europa-konferenciája zárójelentése

Bélié legyei!

és folytathassuk épÉtoiuuiskánkat

Az Észt Evangélikus Egyház meghívására 1980. szeptember 7. és Í4. között Tallinnban (Szovjetunió) rendezte meg a Lutheránus Világszövetség Európa- konferenciáját. Ezzel első alkalommal volt egy Szovjetunióbeli evangélikus egyház a Lutheránus Világszövetség egyik nemzetközi találkozójának vendéglátója. Az LVSZ-ben 98 evangélikus egyházból és valamennyi kontinens területéről 54 millió evangélikus van képviselve. Az észt egyházon kívül a Szovjetunióból még a Lett Evangélikus Egyház és a Litván Evangélikus Egyház tartoznak a Világszövetséghez.

HARMINCKÉT EURÓPAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ kereken 100 delegátusán kívül részt vettek a tanácskozáson még az Egyházak Világtanácsa, az Európai Egyházak Konferenciája, az Orosz Ortodox Egyház, az észt baptisták és metodisták, valamint a Keresztyén Békekonferencia képviselői. Közreműködésük aláhúzta, milyen jelentőséget tulajdonít a Lutheránus Világszövetség az ökumenikus partnerekkel való együttműködésnek. Pimen pátriárka üdvözlő üzenetet intézett a konferencia résztvevőihez; ezt Alexij, Tallinn metropolitája olvasta fel. Evangélikus egyházak Afrikából, Dél-Amerikából és Észak-Ame- rikából jelezték a többi földrészek testvéregyházainak egységét ezzel a regionális konferenciával.

A megnyitó ülésen a moszkvai Vallásügyi Tanács nevében az Észt Szovjetköztársaság. Vallásügyi Tanácsának meghatalmazottja, Leopold Piip, köszöntötte a delegátusokat. A konferencia képviselőit fogadták a tanácskozás alatt Méta Vannas asszony, az Észt Szovjetköztársaság Legfelső Tanácsa Elnökségének helyettes vezetője, továbbá a Béketanács és a Külföldi Országokkal való Barátság és Kulturális Kapcsolatok Fejlesztésének Társasága.

A LUTHERÁNUS VILÁG- SZÖVETSÉG EGYHÁZI

EGYÜTTMŰKÖDÉSI OSZTÁLYA Európa-titkársága által előkészített találkozót dr. Martti Simojoki ny. érsek (Finnország) vezette. Az elnökséghez tartoztak még Edgar Hark érsek a vendéglátó egyházból, dr. Heinrich Rathke püspök (NDK) és Albert Greiner lelkész (Franciaország).

„Az igehirdetés ma” főtéma alatt a résztvevők a keresztyén tanúságtétel és szolgáltatás sokágú és sokszínű vonatkozásaival foglalkoztak, a mai Európa különleges kérdéseivel összefüggésben. A főtémával kapcsolatos hét előadás az istentisztelet, a Ielkipásztorolás, a társadalmi és politikai diakónia, a keresztyén béké-tanúságtétel és az egyházak ' felelőssége az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia céljai megvalósításáért témaköreivel foglalkozott. Előadók voltak: Jaakko Elenius lelkész (Finnország), dr. André Dumas professzor (Franciaország), dr. J. P. Boendermaker profesz- szor (Hollandia), dr. Helge Bratt- gard püspök (Svédország). Michael Schuller esperes (Románia), dr. Nagy Gyula? professzor (Magyarország) és dr. Helmut Zaddies egyházfőtanácsos (NDK). A résztvevők négy munkacsoportban vitatták meg az előadásokat. Az eredménvt jelentésben foglalták össze. Ez a jelentés lesz a referátumokkal együtt az egyházakban és a LVSZ különböző munkacsoportjaiban tovább folytatódó munkának az alapja. Az LVSZ VII. nagygyűlése előkészítésében — a nagygyűlés 1984- • ben Budapesten kerül megrendezésre, első alkalommal egy európai szocialista országban — ugyancsak jelentős szerepe lesz a konferencia anyagának.

TALLINNBAN VILÁGOSSÁ VÁLT, hogy a különböző helyzetek ellenére, amelyekből a delegátusok jöttek, a keresztyének egyik feladata Európában az, hogy a közös bizonyságtételért fáradozzanak. Ehhez tartozik az is, hogy az egyházak

Keleten és Nyugaton úgy hirdessék és éljék a rájuk bízott üzenetet a kiengesztelésről, hogy közben — nemzeti és nemzetközi vonatkozásban egyformán — betöltsék Uruk megbízatását a béke szolgálatára. A világméretű és a békét veszélyeztető fejlemények között az egyházak sürgető feladata, hogy a népek közötti bizalom erősítéséhez hozzájáruljanak. A küszöbön álló

m

A tallinni János-templom

I

madridi európai biztonsági és együttműködési utókonferencia vonatkozásában hangsúlyozták a részt vevők, hogy az egyházaknak a maguk eszközeivel támo- gatniok kell a biztonságért és együttműködésért való fáradozásoknak ettől a konferenciától remélt folytatását.

A tanácskozásnak további tartalmi súlypontját alkotta az igehirdetés kérdéseivel foglalkozó, hirdetés kérdéseivel való foglalkozás, a szekularizált világ lehetőségeinek és veszélyeinek mai összefüggéseiben. A mai ember kérdései és problémái által az egyházak az elé a feladat elé kerülnek, hogy az evangélium gazdagságát újra felfedezzék és kibontakoztassák, hogy szavuk és létük által az evangéliumot mint az élni érdemes élet felajánlását tanúsítsák meg a mai Európa szekularizált társadalmaiban.

A TÉMÁVAL KAPCSOLATOS MUNKÁN KÍVÜL alkalmuk volt a delegátusoknak arra is, hogy megismerkedjenek a vendéglátó . észt egyház életével. Tallinn evangélikus gyülekezetével együtt ünnepelték a pneg- nyitó istentiszteletet a dómban és a naponkénti reggeli istentiszteleteket a János-lemplom- ban. Emlékezetes módon tapasztalták meg a résztvevők a „mai igehirdetés” lehetőségeit egy egyházzenei keretű esti istentiszteleten, amelyen a fiatal generáció öt ■ egyházi kórussal jelentős számban vett részt.

A tanácskozás befejezéseként szeptember 14-én, vasárnap, a delegátusok kis csoportokban észt, lett, litván gyülekezeteket és a leningrádi és petrozavodszki finn nyelvű gyülekezeteket látogatták meg. Itt istentiszteleteken vettek részt és megbeszéléseket folytattak az egyházi munkatársakkal és a gyülekezetek tagjaival. Egy további csoport — dr. Carl Maunak, az LVSZ főtitkárának vezetésével — alkalmat kapott arra, hogy német nyelvű gyülekezeteket látogathasson meg Zelinográdban, Karagandá- ban, Frunseben és Alma-Átában.

(Fordította: Nagy Gyula)

Kariul Zsuzsa:

MINT A TÖBBIEK

Aztán eljött az utolsó hajnali hűvösség is az utolsó alkalom hogy vérét vevék és útnak bocsátó őt ismét az Ür hogy továbbra se légyen nyugovása.

És ő tudván tudta hogy továbbra sem lészen nyugovása és hogy leselkedő rémek között járván kell kutatnia

tovább

csak azt nem tudta még

a leselkedő rémek kívül vagy önnön lelkében lakoznak-é és azt nem tudta még melyik veszélyesebb.

És ha prófétálását meg nem hallgatták

többé nem lepődék meg és meg sem is botránkozék

mert többé nem felebarátaiért hanem önnön fiatalságáért

indult harcba kilencszer kilenc sebből vérezvén

ifjúsága alkonyán.

Útjában nem követé senki.

Eddig sem követték de most már tudván tudta hogy

egyedül kell

járnia az erdőt mert így rendelte az Űr.

(Megjelent a költő „KÖRÖZÉS” című kötetében, 1980-ban)

NEM LESZ TELJESEN MECSET A HAGIA SOPHIA

Az isztambuli (Törökország) Hagia Sophia templom, melyet 1935-ben a török parlament döntése nyomán múzeummá alakítottak át, nem lesz ismét teljesen mecset. Az „impact international” mohamedán folyóirat közlése szerint csupán egy kisebb helyiséget alakítanak át az egyik épületszárnyban imateremmé.

A Hagia Sophiát 532 és 535 között építették, hogy Bizánc fő

temploma legyen. Amikor 1453- ban II. Mehmed Fatih szultán elfoglalta Konstantinápolyi, akkor mecsetként rendezték be és használták. Az elmúlt években az iszlám világszervezet ismételten sürgette a török kormányt, hogy a parlament 1935-ös határozatát megváltoztatva engedélyezze az épületnek mecsetként való használatát.

EGYÜTTMŰKÖDÉSBŐL KÖZÖSSÉGRE

Joachim Beckmann (Düsseldorf, NSZK), a rajnai evangélikus egyház nyugalomba vonult elnöke a kölni római katolikus dóm ünnepségén előadást tartott ..Ökumené — egységre hívás” címmel és megnevezte azokat a nroblémákat, melyek megoldását a legfontosabbnak tartja: az eucharisztikus imádság, az egyházi hivatal, a Mária-tan és a szentek tisztelete.

Az óvatos előrehaladással először egy „lelki közösséget” lehet elérni, melyből azután „az egyházként való kölcsönös elismerés” következik. Ez megnyitná az utat a „nyílt úrvacsorához”, melyet Beckmann még ebben az évezredben lehetségesnek tart. A következő évszázadra maradna az úrvacsora közös ünneplése (in- tercelebratio) és „valamennyi egyház világföderációjának” létesítése.

Függetlenül attól, hogy egyébként társadalmunk melyik rétegéhez tartozik is egyikünk vagy másikunk — azt hiszem teljes egyetértésben mondtunk igent arra a rövid és félreérthetetlen összefoglalásra, amiben Kádár János, az MSZMP első titkára az országgyűlésen elmondott beszédében summázta szocializmust építő magyar népünk kívánságát.

BEKÉBEN AKARUNK ÉLNI ÉS BEKÉT KÍVÁNUNK MÁSOKNAK IS. Történelmi tapasztalataink álapján, elért eredményeink féltő védésében és eszmei alapon reagálunk érzékenyen az olyan katonai manipulációkra, mint a NATO 1978-as döntése a fegyverkezés tervszerű növeléséről vagy a múlt évi határozata az Egyesült Államok nyomására az új típusú közép-hatósugarú nukleáris rakéták gyártásáról és Nyugat-Európába való telepítéséről. Ezek afféle borzongató „hidegfront betörést” hoztak az enyhülésnek abba a jó közérzetet teremtő légkörébe, amit különösen is jól segített „elárasztani” elsősorban a helsinki biztonsági és együttműködési egyezmény és több új típusú kétoldali kapcsolat Európa különböző társadalmi .berendezett- segű országai között, amelyek hosszú távon kívánták biztosítani mindegyik fél érdekében a békés, közös építést. Ezért nem nézzük jó szemmel az olyan huzavonákat sem, amik a SALT—2 ratifikálása körül vagy a S/ILT—3 előkészítése akadályozásával kapcsolatban folynak, s amihez mindig újabb elméleteket agyainak ki főleg megint csak az Egyesült Államok bzionyos katonai, politikai és gazdasági köreinek az ideológusai. Veszélyérzetünk azonnal jelez, ha olyan tragikus eseményről kapunk hirt, mint Irán és Irak fegyveres konfliktusa, amely nem szolgálja egyik nép, de az egész térség érdekét sem. Aligha lehet politikai túlérzékenységnek tekinteni azt sem, hogy akár ebben az esetben, akár a szocializmust építő Lengyelországban támadt politikai és gazdasági nehézségekkel kapcsolatban élünk a gyanúval, hogy bizonyos imperialista reakciós körök szívesen „lapátolnak rá”, ha azt remélik, hogy sikerül zavart' kelteniük és ezzel kifogni a szelet a szocializmus építésének, a haladásnak, a politikai fejlődésnek vagy a gazdasági kibontakozásnak a vitorlájából. Nekünk erről is van tanulságos történelmi tapasztalatunk. S okkal nem tetszik nekünk az olyan barálkozás sem, mint ami az utóbbi időben megy a megelevenedett kínai külpolitika, meg egyes nyugati imperialista törekvések kézfogásában.

BEKEBEN AKARUNK ÉL£JI ÉS BÉKÉT KÍVÁNUNK MÁSOKNAK IS. Ezért üdvözlünk minden olyan törekvést és javaslatot, amely az enyhülés vívmányainak megőrzését, a békés nemzetközi kapcsolatok építését, a leszerelést, a fegyvergyártás korlátozását, az eszmecserék és tárgyalások folytatását,. az igazságos társadalmi, gazdasági és politikai rend kiszélesedését célozza világunkban. Ezért tudtuk nagyra értékelni Nyugat- és Észak-Európa több politikai vezető egyéniségének és csoportosulásának azokat az önálló lépéseit, amelyek politikai és gazdasági kötöttségeik ellenére, jószándékkal és felelősséggel tettek a Szovjetunió és a szocialista országok kezdeményezéseinek hullámhosszára állva,, Európa és a világ békéje megvédése és az együttműködés eredményeinek megtartása érdekében. Ezért nem tekintjük jelentéktelennek, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterének tárgyalásai reménységet táplálnak a világ két nagyhatalma közötti kapcsolat megújulására és az építő párbeszéd folytatására.' Ezért értékeljük pozitívan, hogy meggondolásra késztetett több NATO-tagállamot Brezsnyevnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének levele éppen úgy, mint a Varsói Szerződés tagállamainak a javaslatai.

MERT BEKEBEN AKARUNK ÉLNI ÉS BÉKÉT KÍVÁNUNK MÁSOKNAK IS, küldjük el követeinket a világ legkülönbözőbb részeire, különféle politikai, gazdasági és társadalmi fórumokra, hogy képviseljék népünk egységes állásfoglalását. Ezért maradt üresen jó néhány hely a parlament őszi ülésszakán is. Elküldtük népünk képviselőit, egyházi embereket és tudósokat, politikusokat és kétkezi dolgozókat Szófiába, a Népek Világparlamentjébe, hogy segítsenek világunk válságainak megoldásában. És mint máskor is, nagy figyelemmel kísértük Dosonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének útját Afrika és a Közel-Kelet felszabadult, fejlődésben levő és a szocializmust építő országai meglátogatása során. Útjai során újabb és újabb előrevivő és kölcsönösen hasznos lépésekkel segíti ezekkel az országokkal kialakuló kapcsolatainkat és magas szinten képviseli a Magyar Népköztársaság őszinte szándékát a népek egyenrangú fel- emelkedéséért és segítőszándékát is azok iránt, akiknek a fejlődés útjának nagy lépcsőit kell megjárniuk, hogy felszámolhassák az elnyomás, a kizsákmányolás, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítási szándékok következményeként létrejött hátrányukat.

A MINISZTERTANÁCS ELNÖKÉNEK, LÁZÁR GYÖRGYNEK KORMÁNY PROGRAM-ELŐTERJESZTÉSÉBE^ érintett, az MSZMP első titkára, de az országgyűlés őszi ülésszakán több más felszólaló által is hangsúlyozott nemzetközi politikai és gazdasági összefüggések feltárása -és elemzése ma kulcskérdés. S jó. hogy az elmúlt évtizedek hazai társadalmi fejlődése és nemzeti összetartozásunk egyre erősödő tudata eredményeként ezt egyre „szakszerűbben” érti nemcsak a felelős politikus, a közgazdasággal foglalkozó tudós, de a gép mellett álló szakmunkás és a szószéken álló pap is.

TALÁN JÓRÉSZT KÖSZÖNHETŐ ENNEK A V1LÁGTÁVLATÜ TÁJÉKOZOTTSÁGNAK és az időben adott politikai és gazdasági prognózisnak az, hogy a nemzetközi gazdasági válság, amelyről úgy gondoltuk egy id,öben, hogy hozzánk nem „gyűrűzik be" — nem terített le bennünket. Sőt, ha a korábbi évekhez viszonyítottan ugyan szerény mértékben, de még jutott erő a továbblépésre is —, ahogy ez a kormány telelős vezetőjének számadásából is — a korábbi jelentéseket összefoglalva — most már elkönyvelhető. De ez a nyílt feltárása az összefüggésekből adódó nehézségeinknek ad segítséget ahhoz is, hogy ki-ki értse és tudja, hogy a maga helyén mit tehet és mit kell tennie is annak érdekében, hogy országunk elért eredményeit nemcsak megőrizhessük, hanem tovább is tudjunk, építeni. Ezzel kapcsolatban — és ez nem kis érdeme az elsősorban a Hazafias Népfront, a szakszervezeti tanácskozások és egyéb vitafórumok adta demokratikus szólás- lehetőségnek — fontos szerep jut a kritikának és önkritikának, a hibák helyreigazításának, az anomáliák felszámolásának és új elgondolások érvényesülésének, ahogy ez több felszólalásban is előkerült a Tisztelt Ház falain belül az országgyűlésben.

AZ AZONBAN BIZONYOS, HOGY A NAGYON REÁLIS ELNÖKI ELŐTERJESZTÉS éppen úgy, mint a felszólalások, valamint a gazdasági fejlődést célzó tervek — igazolják a címben is idézett megállapítást, hogy népünk folytatni akarja az építőmunkát, A vívódó világunk politikai, gazdasági, ránk is vetődő árnyai érzékelése közben, a nehézségek ismeretében is. Eléggé fel nem becsülhető valóság, hogy e két, egymással összefüggő cél vállalásában: béke és építőmunka, egyet tudunk érteni egymástól sok tekintetben különböző gondolkodású emberek.

Mezősi György