Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-23 / 12. szám

Ki voltál te, doktor Faust? IDÉN, SZEPTEMBER 19-E ÉS 28-A KÖZÖTT, tíz rtapon keresz­tül a Német Szövetségi Köztársa­ságban, Faust szülővárosában, a württembergi Kittlingenben nagy ünnepségek középette emlékeztek meg a világhírre szert tett má­gusnak, doktor Faust születésének 500. évfordulójáról. Aligha van a világirodalomnak többet vitatott alakja, bonyolul­tabb lélektani jelensége, mint Faust doktoré, akiről a legtöbben azt sem tudják, hogy élt-e vagy pusztán a költészetben öltött mi­tológiai alakot. Mondják azt, hogy Faust a német, típus megformá­lása, a mélyen elgondolkodó és cselekvő emberé, aki a lehetetlent is lehetségessé akarja tenni. Mondják azt is, hogy Faust dok­tor az európai embert reprezen­tálja, a kételkedő, gondolkodó em­bert, ahogyan Rodin megformál­ta, aki a konvencionális erkölcsi törvényeken túlteszi magát, s így a haladást szimbolizálja. De Faustról azt is tartják, hogy ő az egyetemes emberi tulajdonságo­kat képviseli; a természet, a fel­fogások szigorú rendje ellen lá­zadó embert, aki minden forrada­lom mélyén a végső indíték. VITÁN FELÜL ALL, HOGY „KARRIERJÉT” elsősorban a köl­tőknek. íróknak, muzsikusoknak és festőknek, s ezek közül is a legnagyobbaknak köszönheti, öál- taluk lett óriássá, híressé és is­mertté. Ha Goethe, Lessing (bár az ő műve elveszett), Heine, Gou­nod, Berlioz, Liszt. Rembrandt, Salvador Dali és a többiek nem. viszik őt a világot jelentő desz­kákra hangversenytermekbe és vásznakra, valószínűleg egy naiv népi eposz hőse maradt volna és legfeljebb, mint „felfedezése” előtt, bábjátékok főszereplőjeként szórakoztatta volna az egyszerűbb publikumot. De mert a világiro­dalom, s művészet koronázatlan királyait ihlette meg, Faustot job­ban ismerik, mint a róla alkotott művek szerzőit. A nagy alkotások közül is a leg­nagyobb Goethe Faust-drámája, amelyről a kritika azt tartja, hogy egyfelől öszefoglalása a múlt szá­zad valamennyi problémájának, másfelől az emberi társadalom fejlődésének egész történetét vá­zolja fel. A tragédia első részét 1808-ban, a másodikat Goethe a halála előtti évben, 1831-ben fe­jezte be. A két rész között 23 esz­tendő „érési” idő volt. Sokáig úgy vélték, hogy Madáchra, Az em­ber tragédiája írásánál döntő ha­tással volt a Faust, ma azonban a komoly Madách-kutatók ezt ta­gadják és önálló műként tartják számon. Bizonyos összecsengés mégiscsak van a két mű között. Elsősorban abban, hogy mindkét dráma a Jób könyvének elbeszé­lésére támaszkodik, amelyben az Ür a Sátán „kezére adja” Jóbot. Amott Faustot engedj át Mefisz- tónak, emitt Ádámot Lucifernek. MEGJELENT TEHÁT FAUST A KÖZT UDATBAN, mint a cse­lekvés reprezentánsa, mint élőké-, pe annak az emberiségnek, amely álmodni mer és tud, és amely képjelen megalkudni. Ű lett a nagy „egyéniség”, individuum, aki nem akar giliszta módján szün­telenül sárral táplálkozni, aki ke­resi, az élet nyomorúságából a fel- emelkedést. „Mi az emberi élet célja, ha nem képes emberfelet­ti tettekre?” Ez a fausti kérdés. A felülemelkedés érdekében prakti­kái boszorkányokkal, sőt szerző­dést köt a Sátánnal, eladván né­ki lelkét. Tudni akarja az igazság lényegét, amelyet csak egyedül Isten tud, az élet minden javát élvezni akarja, amely csak a gaz­dagoknak jut osztályrészül, meg akarja hosszabbítani életét, szem­beszegül a halállal. Az örök nyug­talanság embere ő, aki nem haj­landó elismerni korlátokat. Sokáig lappangó szereplője "ma­radt a történeti valóságnak. (Goethe gyermekkorában jutott egy olcsó kis füzethez, melyben a mágus kalandjait olvashatta.) A nagy bűvészről és varázslóról a múlt század elejéig csak a bábjá­tékosok és egy-két gyatra színház tudtak. Aztán szárnyára vette Faustot a hírnév. Amatőr és hiva­tásos történészek kezdték firtatni múltját. A nyomok Luther mun­katársáig, Melanchthonig vezettek vissza, aki állította, hogy a sváb Küttlingenben látott napvilágot, mint szegény parasztok gyerme­ke. Származását mégis bizonyos homály fedi, mivel anyjának ve­zetékneve is Faust volt. Az erede­tileg Johann Georg Faustot Goet­he Heinrichre keresztelte. A költő idejében „Johann” a szolgák ne­ve volt, s Goethe méltatlannak tartotta hősét szolganéven szólí­tani. ÜGY TETSZIK, A DOKTORI CÍMET önkényesen vette fel, mi­után az ismert egyetemek hall­gatóinak névsorában nem szere­pel. Csak egyetlen halvány nyom van arra nézve, hogy a mágia művészetét Krakkóban sajátította volna el. 1507 körül azonban, mint varázsló lépett fel. Azok, akik az okmányok világában fürkésztek Faust életét, rájöttek, hogy nem a legideálisabb foglalkozást űzte. Kortársa, bizonyos Trithemius szerzetes, aki mágus volt szintén, egyszerűen csalónak bélyegezte őt. (Talán féltékenységből!) Minden­esetre azt állította róla, hogy já­ratlan volt az alkémiában, de a gyermekekkel fertelmes dolgokat mívelt. Valószínűleg Trithemius intri­kái révén tiltották ki Ingolstadt- ból. Nürnbergből és máshonnan, ahol amint állította, a sodomiát akarta bevezetni. A 16. századból előkerült egy névtelen’ szerző mű­ve, — erre majd későbben visz- szatérünk —, amelyet valószínűleg egy evangélikus lelkész írt, ebben Faust, mint Luther heves ellenfe­le szerepel. FAUSTNAK OLYAN FOGLAL­KOZÁSA VOLT, amelyet nehe­zen lehetett ellenőrizni. Ö a kis­emberek mágusa volt. Az elma­radottaké a műveletleneké, akik ugyan féltek a mágiától, de abban az állami és egyházi felsőbbség visszaéléseivel szemben láttak vé­delmet. Parasztok és iparosok próbálták Fausttal a csillagok tit­kait megfejteni, az időjárást be- folyásoltatni; de az bizonyosnak látszik, hogy a „kókler” néhány bűvészmutatvánnyal levette őket lábukról. Az is biztosnak látszik, hogy értett a hipnózishoz és szug- gesztióhoz és így az ellenszegülő lelkeket is befolyásolta. Nézői szá­mára nem volt közönséges átlag­ember, és azonnal mint az „ör­dög cimboráját” vette szárnyára a hír. Ez a korszak az inkvizíció és boszorkányüldözés félelmetes kora volt, amikor könnyen máglyára jutottak azok, akikre rásütötték az eretnekség vagy boszorkányság vádját. A tudományos világosság órája még nem ütött, a nép kö­zött babona, tévhit uralkodott. A világ, a kozmosz tele volt számuk­ra gonosz lelkekkel, akik ott ólál­kodtak minden sötét zugban, ott leselkedtek minden bokor mögül és rémisztgették az egyszerű és hiszékeny lelkeket. NEM KÉTSÉGES, HOGY LUT­HER REFORMÁCIÓJA az egy­szerű lelkekben nagy zavart idé­zett elő. Hiszen a reformáció ki­vetette az egyház hajójából mind­azt, ami a Szentírással ellenkezik, így Máriának és a szenteknek, mint az ördög és démonok elleni védőpajzsait is. Viszont a gonosz szellemek létezését nem tagadta. Ezért képzelhetjük azt el, hogy a démonoktól reszkető ember sze­mében az, aki a kor értelmét meghaladó módon gondolkodott és a logikával nem követhető cse­lekményekre képes volt, az a pok­lok hírnöke, a Sátán barátja, a démonok küldöttje. Faust jelent­kezett az ő megrontásukra. Faust doktor is ígv élt tudatukban. (Folytatjuk) Rédey Pál MIKRO JUVA FINN ÉRSEK A CSAL Ali KÉRDÉSEIRŐL „Nincs többé visszatérés a sza­bad és ,nem szabad’ alapján ál­ló régi, egyszerű társadalomhoz” — mondotta Mikko Juva finn ér­sek egy egyházkerül'eti konferen­cián ez- év tavaszán azokkal a változásokkal kapcsolatosán, me­lyek a házasság és szexualitás kérdéseiben tapasztalhatók. „Mint egyház, ismét abban a helyzetben vagyunk, hogy bátor­ságot kell vennünk, hogy különb­séget tegyünk Isten törvénye és ,az atyáinktól örökölt szabályok’ között, Jézus etikája és az egyház által a történelem egy adott pont­ján annak .megvalósítására adott tanácsok között. Éppen az Ágos­tai Hitvallás jubileumi évében emlékeztetnünk kell arra, hogy kortársai szemében a lutheri re­formáció legnagyobb támadása nem a hit által való megigazuiás tana volt, hanem az az új erköl­csi program, mely tagadta a papi nőtlenség különös értékét és a keresztyén házasságot ismét nor­mális és középponti helyre állítot­ta.” Az érsek az egyház etikai fele­lősségéről beszélt. „Az egyház szempontjából fontos megjegyez­ni, hogy a szociális változások nemcsak a külső életkörülménye­ket, életstílust és viselkedést be­folyásolta, hanem — és elsősor­ban — a beállítottságot és az eti­kai értékeket.” Véleménye szerint a változás döntő volt négy terü­leten: a munka területén, a ta­karékosság fontosságában, a szü­lők helyzetében, és lekvilágosab- ban a házasság és a szexuáletika területén. „Az egyháznak a házasság és család védelmét középponti etikai feladatnak kell tekintenie. Annak ellenére, hogy megváltozott a fia­talság szexuális magatartása, hogy egyre népszerűbbek az egy­házi áldás nélkül megkötött há­zasságok, hogy nagy a válások száma és hogy a közvélemény na­gyon liberális, az egyháznak hangsúlyoznia kell az állandó otthon, az egyesült család és az abszolút házastársi hűség maga- sabbrendűségét az együttélésnek minden más formájával szemben. A házasságot nem lehet többé an- tiszexuális érvekkel védeni, aho­gyan ez a múltban sokszor tör­tént, hanem a Példabeszédek és az Énekek Éneke szellemében kell látni, mint támaszt és melegsé­get az élethez, s mint olyan intéz­ményt, mely a maximális bizton­ságot nyújtja a gyermekeknek” — mondotta Juva érsek. Az érsek hangsúlyozta, hogy „akit megütöttek, nem szabad új­ra ütnie”: „Ha valaki házasságon kívüli ügyeket keres, ha valakinek abor­tusza van vagy elválik, nagyon sok esetben az igazi ok nem az illető személynek az alkalmatlan­sága, hanem az az egész helyzet, melyben élünk, a változó szoci­ális normák és ezek aláaknázott- sága. A világos alternatívák kis száma, magukkal sodró körülmé­nyek és az etikai tisztánlátás hi­ánya az egész környezetben. Ha valaki, bár nem volt egyházi es­küvője, szeretne megkereszteltet- ni gyermekét, vagy ha valaki, aki elvált, újraesketést kér, ne azt tekintsük feladatunknak, hogy rendre utasítsunk és kárhoztas­sunk. Olyan beszélgetés helyénva­ló, mely megkísérli közösen meg­találni a kivezető utat.” Megjeleni dr. Fabiny Tibor — dr. Hafenscher Kárcly: Négyszázötven éves az Ágostai Hitvallás című könyve. Ára: 40,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának Lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felelt Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 o 80.2729 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgatő „Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek” (Jer 17, 14). VASÁRNAP. — „Mi jövevé­nyek és zsellérek vagyunk előt­ted, mint minden ősünk. Napja­ink olyanok a földön, mint az árnyék: nincs állandóságunk” (1 Krón 29, 15 — 2 Kor 4, 18 — Mk 2. 1—12 — Ef 4, 22—32). Halan­dó életünk mutatja, hogy bizony csak jövevények és zsellérek va­gyunk e világban. Nincs itt ma­radandó városunk. Semmit sem hoztunk magunkkal és semmit sém vihetünk el innét, „Uram, ó add, ha vándorutam. Majd vé­get ér itt a borúban. Elérjek hoz­zád, s te fényes orcád Hadd lás­sam én!” (790. ének 1. verse). HÉTFŐ. — „Milyen jó hálát adni az Urnák, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel” (Zsolt 92, 2—3 — 1 Ján 4, 8 — Fii 2, 12—13 — 1 Tim 1, 1—11). Múlandó világunk­ban csak Isten szeretete örökké­való és hűsége nemzedékről nemzedékre száll. Az ő kegyel­me, hogy számtalan vétkünk el­lenére még mindig nincsen vé­günk. Még élünk és munkálkod­hatunk az ő dicsőségére és em­bertársaink javára. Ezért áldjuk és magasztaljuk az Urat, dicsér­jük nevét szüntelen!” Dicsérd öt, mert boldogok, kik őbenne re­mélnek; Jöjjetek, zendüljön aj­kunkon hálaadó ének. Ki híve vagy, áldd. magasztald őt, s vi­gadj. Dicsőség legyen nevének” (10. ének 5. verse). KEDD. — „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! — mondja a Seregek Ura” (Zak 4, 6 — 2 Kor 12, 9 — Kol 3, 5—11 — 1 Tim 1, 12—20). Isten megtartó kegyelme nem­csak életünk külső szerencsés alakulásában mutatkozik meg, abban, hogy van jó egészségünk, a betegségből gyógyulásunk, a bajokból, szabadulásunk, békes- séges családi életünk, eredmé­nyes munkánk, hanem abban is, hogy Szentlelke által igéjével hitre vezet, erőt ad az erőtlen­ségben, a kereszt hordozásához, vigasztalást a szomorúságban és megtart a hitben és az örök élet reménységében mindhalálig. „Ha lelked ád lelkemnek szárnyat, S hitem zörget trónodnak ajta­ján: Szívedből rám szeretet árad, Megkönyörülsz fiad ezer baján; Esdeklésem te meg nem taga­dod, Ami üdvömre válik meg­adod” (11. ének 5. verse). SZERDA. — „Célt téveszt min­den fegyver, amit ellened ková­csoltak” (Ézs 54. 17 — 1 Pt 4, 16 — Ján 5, 1—16 — 1 Tim 2, 1—7). Szánalmas dolog, mikor a teremt­mény teremtője, a gyarló, bűnös ember szerető mennyei Atyja el­len hadakozik, örüljünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, legyen ez számunkra boldog elkötelezés az Isten tetszése és akarata sze­rint való életre, embertársaink szolgálatára. „Erőnk magába mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; De küzd velünk a hős vezér. Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: Ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, Ű a mi diadalmunk” (256. ének 2. verse). CSÜTÖRTÖK. — „Bizony itt van az Isten, a mi Istenünk örök­kön örökké, ő vezet minket mindhalálig” (Zsolt 48, 15 — Mk 11, 22 — 4 Móz 12, 1—15 — 1 Tim 2, 8—15). Nincs annál na­gyobb biztonság, mint hinni ab­ban, hogy életünk minden útján Isten vezet bennünket atyai sze­retettel. Jó és rossz napok idején, megpróbáltatások között, öröm­ben . és bánatban rábízhatjuk magunkat erős kezére. Aki Isten­ben bízik, nem rendül meg. „Hagyjad a jó Istenre Minden te utadat, Ha bánt szíved keserve, Ö néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, S oszlat felhőt, szelet: Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld s szeret” (370. ének 1. verse). PÉNTEK. — „Aki könyörül a szegényen, az dicsőíti Istent” (Péld 14. 31 — 1 Ján 3, 17 — 2 Móz 15, 22—27 — 1 Tim 3. 1—13). Istenbe vetett bizodalmunk úgy lesz nyilvánvalóvá, ha a feleba­ráti szeretetet gyakoroljuk. Ha segítünk a bajban levőkön, ha felemeljük az elesettet, ha ke­nyeret adunk az éhezőnek és italt a szomjazónak és együttérzéssel fordulunk oda a gyászolókhoz és felelősséggel hordozzuk a világ gondjait. Hitből fakadó szerete­tünk dicsőíti az Istent. „Testvé­reim javáért Fáradnom, küzde­nem: Erre segélj, ó Isten, Én édes Istenem! Én tövises pályá­mon Ragyogjon szeretet. Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet” (446. ének 1. verse). SZOMBAT. — „Felindította az Ür az egész népnek a lelkét, úgy­hogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Sere­gek Urának a házán” (Agg 1, 1(4 — 1 Kor 15, 58 — Jud 20—25 — 1 Tim 3, 14—16). Csodálatos, amikor az Isten felindítja a szí­veket és lelkeket az Ür házáért való buzgólkodásra. Egy-egv templomrenoválás alkalmává1 összeadott adományok és az ön­ként vállalt munkák is mutatják, hogy az Lélek által megindított gyülekezet ma is tud buzgólkod- ni az Ür ügyéért. „Készséget ébressz követni igédet. Szent ügyért éljünk! Szolgálatban ég­jünk! És erő híján erőt tőled kérjünk. Dicsérjük Istent” (710. ének 5. verse). Pusztay László Újból kapható az új fordítású ÚJSZÖVETSÉG Ara: 46,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon — LESZERELT orgona minden része, villanyfújtatója eladó. ,,Síp” jeligére a kiadóhivatalba. — Állandóan vásárolok béiyeg- gyüjteményeket, 1947 előtti hasznait képes levelezőlapokat, magyar és kül­földi üzleti és magánlevelezés boríték­jait. Különösen érdekelnek az 1955 előtt Németországból jött levelek borítékjai, az első világháború tábori lapjai. Cor- nides Sándor bélyegkereskedő, 1067 Budapest. Lenin krt. 79. (udvar!). Te­lefon: 121-589. — AZ ÖCSI gyülekezet használt orgo­nája 20 000 Ft-ért eladó. Érdeklődni le­het: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 8400 Ajka, Kossuth u. 2/b. Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. október 12-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 5. ifj. Foltin Brúnó, du. 6. Szeretetvendégség: Fa­biny Tibor. Fasor de. 11. (úrv ) Szir­mai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Mun­tag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de?. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákos­falva du. 3. Schreiner Vilmos. Gyar­mat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10 Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Vir;ágh Gyula. Sorok­sár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matüz László. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis­pest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV- telep du. 5. Sghreiner Vilmos. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rákos­szentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyás­föld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Ko­sa Pál. Rákosiiget de. 10. Kósa Lász­ló. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de 11. (úrv.) de. 6. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Verasztó Sán­dor. de. 10. Verasztó Sándor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pest- hidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István. Kelen­völgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. (úrv.) Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kapos­vári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mező­si György.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents