Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-09 / 10. szám

Alinttatnapi kérdéseink ISoMogoik, akik sírnak Reformáció ünnepének igéje Lesz-e szüret Isten szőlőjében? Mt 21,33—46 Ősszel a szőlősgazdák mind azt nézegetik, lesz-e bő termés. Tavasz­tól kezdve azért kapálják, metszik, permetezik a szőlőt, hogy őszre minél gazdagabb termést takaríthassanak be. Nincs szomorúbb an­nál, mint'mikor a szép reménység egyszercsak lehervad, mert min­dent letarol a jégeső vagy a peronoszpóra. ISTEN SZÖLÖSKERTJE A MI VILÁGUNK. Amint a példázatbeli gazda megtett mindent szőlőjéért, hiszen a belütetett területet körül­kerítette, borsajtót készített és őrtornyot épített, úgy fáradozik Isten is szüntelenül a világért. Nemcsak megteremtette egykor ezt a világ­mindenséget, hanem ma is megtesz mindent értünk. Erőket mozgó­sít békénk megőrzésére, s az emberi tudomány és technika fejlődésé­vel lehetővé teszi számunkra a Szebb és boldogabb élet kibontakozá­sát, El is várja, hogy mi is ezért fáradozzunk. Meghirdeti közöttünk szolgái és Fia által szeretetének örömhírét, hogy mi azt tanuljuk meg tőle. Vegyük át szeretetét, vigyük tovább, adjuk át. Ennek az egy­más javáért munkálkodó, szüntelen szolgáló szeretetnek a gyümöl­cseit keresi Isten az ő szőlőskertjében, a mi életünkben. Hol kérhetné ezt inkább számon, mint éppen a keresztyéneken? De vajon lehet-e fájóbb tapasztalat annál, mint mikor éppen itt nem lehet azokat meg­találni? GONOSZ SZÖLÖMUNKÁSOK KÉPE rajzolódik elénk a példázat­ból. Olyanoké, akik nem akarnak tudomást venni arról, hogy min­den a gazdáé, mindennel neki tartoznak. Nem veszik észre a termé­sért való fáradozását, áldozatát. Egyszerűen nem méltányolják a gyü­mölcsre vonatkozó jogos igényét: A köteles szolgálat helyett uralkodni akarnak s erőszakos eszközökkel annak birtokába szeretnének jutni, ami nem az övék. Kik ezek a gonosz szőlőmunkások? Jézus a maga korában az ő áldozatos, szolgáló szeretetét elutasító főpapi vezető em­berekhez intézte szavait. Nekik mondta a példázatot s a hozzá fűzött magyarázatot, sőt róluk beszélt. Ez a lekeken uralkodni akaró, a szol­gálat útján Mesterét követni nem tudó lelkűiét jelent meg újra a kö­zépkori egyházban. Nem véletlen, hogy Luther Márton és a refor­máció éppen azt a Krisztust állítja a középpontba, aki a maga áldo­zatával váltott meg, és értünk vállalt szolgálatával maga jár előttünk a szolgáló szeretet útján, s vezet erre minket is. Az uralkodás vágya ma is megkísért minket. A család „feje”, a munkahelyi „főnök”, a korban, tudásban, élettapasztalatban előbbre járó ember gyakran akarja érvényesíteni felsőbbségét, ahelyett, hogy szolgálatnak tekin- tekintené adott helyzetét. Ebből adódnak a családi viták, a munka­helyi ellentétek s a kisebb és nagyobb méretű társadalmi válságok. Elszakadunk egymástól, sőt szembekerülünk egymással. Népek és fa­jok vonatkozásában pedig a vérig menő gyikos küzdelem és háború is előfordul. ISTEN AZT AKARJA, HOGY SZERETETE MINDENKIHEZ EL­JUSSON. Ezért olvassuk a példázatban azt, hogy Isten elveszi az ö országát azoktól, akik megvetik azt, s olyanoknak adja, akik megter- mik annak gyümölcsét. Megszakítja a közösséget azokkal, akik erősza­kosan akarnak uralkodni az embereken, de odaszegődik azokhoz, akik készek követni őt a szolgálat útján. Olyan szölőmunkásokat keres, akik megadják a termést a maga idejében, sőt mindent ézért a termé­sért tesznek. Olyan munkásokra van szükség, akik nem maguknak akarnak mindent biztosítani, hanem azért fáradoznak, hogy mások élvezzék szolgálatuk gyümölcsét. A példázat nem ilyen munkásokról szól, de ilyenekké akar formálni minket is. A reformáció ünnép éppen ebben kell megtalálnunk az ige személyes üzenetét, hogy Isten megújult életű szőlőmunkásaivá kell válnunk. Isten szőlőjében való munkálkodásunk pedig semmi esetre sem szorítkozhat csupán az Is­ten szeretetéről szóló örömhírnek a prédikálására. Sokkal inkább meg kgll mutatkoznia egymásért érzett és gyakorolt felelősségünknek ab­ban, hogy tudunk egymáshoz jó szót szólni mindennapi gondjainkban, osztozunk egymás örömében és bajában, segítünk tanáccsal és mind­azzal, amivel tudunk segíteni. így visszük Krisztust közel mindenki­hez. LESZ-E SZÜRET ISTEN SZŐLŐJÉBEN? Most ezt figyeli az örök Gazda. Jó, ha megtaláljuk ezzel kapcsolatos felelősségünket. Rajtunk annyi múlik most, hogy elfogadjuk hibáinkat megítélő, megújulásra hívó üzenetét, s a Lélek erejével kezdjük el a munkálkodást a sze­retet gyümölcseinek gazdag termése érdekében. Vető Béla Imádkozzunk! Köszönjük Atyánk, hogy megmutatod életünk hibáit, önzésünket, szolgálatra való képtelenségünket. Ne engedd, hogy egymástól elsza­kadjunk vagy egymással szembekerüljünk, egymás ellenségeivé vál­junk. Kérünk, újítsd meg életünket. Add, hogy Krisztusban közénk jött szereteted szívünkig érjen, s vegye azt bírókba egészen. Lelked által munkáld megújulásunkat, hogy készek legyünk minden jó meg- cselekvésére, szerétéiből íolyó szolgálatra. Légy áldott ezért, amit tettél és ma is teszel világunkért, hogy abban gazdag legyen a sze­retet gyümölcstermése. Tégy bennünket is hűséges munkásokká. Ámen. A Magyarországi Református Egyház debreceni rendezvényei „Ma a tenyerek puhábbá, a szí­vek viszont kérgesebbé lettek.” Ezzel a szomorú következtetéssel zárta történetét, újságunk egyik cikkírója. Találó megállapítása sajnos, jellemző. Az érzelmi si­várság sok jelével találkozhatunk a mindennapokban. Pedig érzel­mi életünk elsivárosodása éle­tünk boldogtalanságának egyik legbiztosabb útja, mert hiába mű­ködik pontosan az értelem, ha az élet ritmusát rosszul veri a szív. Miért félünk az érzelmeinktől? Elfelejtettünk, vagy pedig nem merünk sirni? Attól tartunk ta­lán, hogy a kérgesszívűek otrom­ba tréfáinak céltáblái leszünk, vagy tán szégyelljük magunkat könnyeink miatt? Kemény öklű sztárok az ideáljaink, akik hatal­mas ütésekkel vívják ki rajon­góik rokonszenvét és a minde­nek felett álló népszerűséget. Másfelől viszont — igazi érzelem híján —, igényeket kiszolgálva, mintegy pótlékként, porondra lé­pett és hódít az olcsó könnyek divatja. A SÍRÁS EMBERI TULAJ­DONSÁG; Legelső megnyilvá­nulásunk, életjelenségünk is az, hogy felsírunk. Hangos sírásai jelezzük, hogy íme, megszület­tünk és kiszakíitatva az anyai testből immár végérvényesen megkezdődött önálló életünk a földön. Az első sírás tehát jelzés. Jelzi azt, hogy ember született a világra. Egy gép nem tud sírni, mert nem él és nincsenek .érzé­sei. Az ember tud, ha megmarad annak, aminek született. Nem mindegy persze, hogy miért sí­runk, s nem az a döntő, hogy vannak-e könnyeink, hanem, hogy sírásunk mögött van igazi tartalom, és a könnyeink mögött van-e igazi érzés, sőt mi több, együttérzés. A görög hitregék is­tenei sohasem sírtak, arcukról soha sem hervadt le a mosoly. Olympos istenei érzéketlenül szemlélték a halandók szenvedé­sét és küzdelmeit, ök nektárt it­tak, szeretkeztek, intrikákat foly­tattak — és sorsára hagyták a világot. Nem így Jézus, az Em­berfia, aki testvérünkké és meg­váltónkká lett. ö tudott sírni. Sírt, mert volt rá oka, és sírt, mert isteni voltában is ember maradt. Sírt barátja, Lázár ko­porsója mellett, és sírt városa Je­ruzsálem jövendő pusztulásán. Sírt, mert szerette barátját és nő­véreit és siratta a várost, mert lakói nem ismerték fel a meglá­togatás idejét, és nem tértek meg. Jézus az emberért sírt és nem sa­játos sorsán siránkozott! Erre ta­nít minket a boldogmondások ezen igéje: Boldogok, akik sírnak, mert boldogok azok, akik meg tudják őrizni magukban az érző szívet, emberségüket. JÉZUS IGÉJE NEMCSAK A SÍRÁS BOLDOGSÁGÁT, hanem a megvigasztaltatás örömét is hirdeti. A szenvedő szerkezetű ige arra mutat, valaki számlálja könnyeinket, mert nem érzéket­len Isten, hanem mennyei Atya. De a minket vigasztaló Isten azt akarja, hogy mi is vigasztaljunk másokat. Mert, Jézus szava — Is­A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket, hogy az az 1981. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Evengélikus Nap­tár megrendelésen más iratter­jesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket á beérkezés sorrend­jében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett meg­rendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrende­lőit, hogy a kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket A Naptár ára: 20,— Ft. ten igéje, nemcsak a saját bajunk elpanaszolására, hanem a mások­kal való együttérzésre is hiv. Nem azért mondja boldognak, vagyis áldottnak a sírókat, mert szen­vedni jó, hanem, mert a szenve­dőkön segíteni boldogító érzés, sőt, küldetés. Jézus szava nem arra biztat, hogy szabad folyást engedjünk feltörő érzelmeinknek, hanem arra hívja követőit, hogy vállalják a másokkal való együtt- szenvedés próbáit és szolgálatát. Isten népének, miként az Isten Fiának mindig lesz része szenve­désben, mert életünkben jelen van a bűn. De éppen az ad erőt a jelen szenvedéseinek elhordo- zásához, hogy tudhatunk arról az ígéretről, hogy Isten majd letö­röl minden könnyet. Ezért Isten népe reménységben él, de nem úgy, hogy egyszerűen a jövőre bízza a megoldást, hanem már most úgy él ebben a világban, mint akik bizonyosak abban, hogy Isten minden ígérete — eljöven­dő országának ígérete is —, Jé­zusban lett igen és ámen. — Szentháromság után a 21. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Jn 4,47—54; az igehir­detés alapigéje: Jón 3,1—10. — Reformáció ünnepén az ol­tárterítő színe: piros. A délelőtti isteptisztelet oltári igéje: Gál 5, (1—3) 4—6; az igehirdetés alap­igéje: Mt 21,33—46. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ok­tóber 26-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet BAL1CZA IVÁN salgótarjáni lelkész. BOLDOGNAK AZOKAT A SÍ­ROKAT MONDJA JÉZUS, akik­nek fáj a bűn jelenléte életük­ben, és tudnak sírni bűneik miatt, de felveszik a harcot ellene és vállalják ennek a harcnak örömét, de kudarcait is. Boldognak azokat a sírókat mondja Jézus, akiknek fáj a bűn jelenléte a világban, de felveszik a harcot ellene, mert megőrizték emberségüket és megrendülnek szívükben, ha gonosz dolgokat tapasztalnak vagy látnak. Közös­séget vállalnak a világ szenve­dőivel, és mindazokkal szövetsé­ges társaik ebben a harcban. Boldognak azokat a sírókat mondja Jézus, akik könnyes szemmel győztes távolba néznek és új szépségeket teremtenek megsebzett szívvel is, és immár könnytől megtisztított szemmel az élet igazi értékeit látják és Arra néznek, aki a győzelmet hozza bűn és halál felett. — GYÓN. A gyülekezet templo­mának teljes külső és belső tata­rozása elkészült. Október 26-án, vasárnap délután 4 órakor hála­adó istentiszteletet és ünnepi köz­gyűlést tartanak, amelyen igét hir­det dr. Káldy Zoltán püspök. — NYUGDÍJBAVONULAS az ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET­BEN. Szeptember 1-i hatállyal Szabó Kálmán lébényi, október 1-i hatállyal Rónay Zoltán ba­lassagyarmati és Szakáts László lajoskomáromi lelkész vonult nyugdíjba, míg november 1-i ha­tállyal Biczó Ferenc rábcakapi— tárnokréti lelkész vonul nyug­díjba. A Magyarországi Református Egyház évszázados hagyomá­nyokkal rendelkező szellemi köz- i pontjában, Debrecenben, a Re- ' formátus Kollégiumban fontos eseménysorozatra került sor ok­tóber 16—18. között. KÁLVIN JÁNOS munkásságát és annak- kihatásait kutató és fel­dolgozó Nemzetközi Kálvin Kong­resszus elnöksége — a Magyar- országi Református Egyház Zsi­nata elnökségének meghívására — október 16-án táírtotta ülését a Kollégiumban. A nemzetközi összetételű elnökség (tagjai NSZK-ból, Franciaországból, Angliából, Hollandiából, Svájc­ból, az Amerikai Egyesült Álla­mokból és Magyarországról te­vődnek össze), látogatást tettek dr. Bartha Tibor debreceni refor­mátus püspöknél, a Magyaror­szági Református Egyház Zsinata lelkészi elnökénél. A DOKTOROK KOLLÉGIUMA október 17-én tartotta plenáris ülését, amelyen mindenekelőtt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének 400. évfordulójáról emlékeztek meg. A Doktorok Kol­légiumának tagjai között nem­csak magyar tudósok vannak, ha­nem külföldi teológusok is. Raj­tuk kívül részt vettek az ünnepi ülésen a Kálvin Kongresszus el­nöksége, világi Kálvin-szakértők, a Hazafias Népfront és a Beth- len-emlékbizottság képviselői, a magyar tudományos élet kiemel­kedő személyiségei. A rendezvénysorozat harmadik napján került sor a Kelet-közép- európai Regionális Kálvin Kon­ferencia megtartására, ugyancsak, a Kollégiumban. Ennek megren­dezésére az 1978-ban megtartott amszterdami Kálvin Kongresszus kérte fel a Magyarországi Refor­mátus Egyházat. A háromnapos rendezvénysoro­zat része az a kiállítás, amely be­mutatja a Kollégium tulajdoná­ban meglevő Bethlen Gábor-em- lékeket. Veczán Pál „Az igehirdetés ma” A Lutheránus Világszövetség Tallinnban tartott Európa-konferenciájának emblémája Nincsen hervadása! A Luther-rózsa éneke Mióta keresztjét szívembe ültette megváltó Krisztusom, s mint mennyei Atyám megváltott gyermeke, járhatok vele a földi vándorúton, megtaláltam mindent, ami szent és drága, s kinyílott szívemben az igazi öröm hófehér virága, hófehér virága. Fedhetik az eget fekete fellegek, lehet a vándorút küzdelmes, meredek, ködös, a messze célt hogy szemem ne lássa: fehér virágomnak nincsen hervadása, nincsen hervadása. Fehér virágomat mindig az ég tiszta * kékje veszi körül. Szívem a bajban is, könnyhullatás közt is Krisztusának örül. Aranygyűrű az ég fényes foglalatja. Hervadhat a földnek száz színes virága: hófehér virágom szirmát nem hullatja, soha nem hullatja. Túrmezei Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents