Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-17 / 7. szám

Az élet célja és érlelnie

BORONGÓS NOVEMBERI VASÁRNAPOKON két évezred óta a halál, ítélet, feltámadás tényétről prédikáltat a keresztyén egyház. Kint az őszi avar, borongás sötétség emlékeztet arra, hogy a természet életében is végbemegy az elmúlás, hogy azután majd elindulhasson az újraéledés.

ISTEN FIGYELMEZTETÉSÉT LÁTHATJUK'az egyházi esztendő utolsó vasárnapjának igéiben. Mintha Isten el akarna gondolkoztatni életünk végső kérdései felől: miért élünk, hová megyünk, mi vár ránk? A halálról, ítéletről, feltámadásról szóló igéknek nemcsak az a jelentőségük, hogy figyelmeztetnek életünk múlandóságára, arra, hogy napjaink sietnek, hanem az az értelmük is van, hogy életünk alapkérdéseit állítják elénk. A homályos és bizonytalankodó életelvekkel szemben céltudatos, célismerő, tervszerű életre hív el Isten. Mert ha életünknek megvan a célja, akkor abból világosan következnek a gyakorlati lépések. Minden tervszerű cselekvést döntően határoz meg a cél, amelyre irányul. A cél világos látása nélkül az ember cselekvése rendszertelen és ellentmondó kapkodássá fajul.

A HALÁLRÓL, ÍTÉLETRŐL, FELTÁMADÁSRÓL szóló igék mesz- szire tekintő életre tanítanak. Aki tudja, hová fog megérkezni, mi az úticélja, az eligazodik a részletkérdések tekintetében is. Ezért akarja Isten megmutatni, mi a rendeltetésünk a földön, milyen célkitűzéssel küldettünk ebbe az életbe, mi felé haladunk, mi vár ránk, hová érkezünk meg.

VAN A BIBLIÁBAN EGY KÉP az utolsó ítéletről. Jézus Máté evangéliumában (Mt ■ 25.31—10) elmondja azt a mértéket, aminek alapján áttekintheti az ember életét. E szerint megjelenik az egykori ember Jézus, a valóságos Isten, és beül dicsősége királyi székébe. Maga köré gyűjti az emberek egyik részét, s azt mondja nekik: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd neki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg, vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja nékik: Bizony, mondom nektek, amennyiben tnegcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énve- lem cselekedtétek meg."

ÁTFOGÓ, FELSÉGES KÉP! A világítélet mértéke azonos minden ember számára: a szeretet ez a mérték. Egyszerű, mindenki által követhető, érthető, világos mérték. Alapgondolata: szeretni és adni. Ezt állandóan, személyválogatás nélkül, áradóan, bőségesen, ahogy Isten maga adja a szeretetét. Aki így cselekedett, adott, segített, szeretett, az végezte Isten művét, mert Isten maga sem tesz mást. Mindig ad, nemcsak a mindenség, a Föld az ő adománya, hanem különösképpen is az, hogy Jézus Krisztust adta oda a világért. Jézus sem tett mást, mint Isten művét gyakorolta: javította o földi életben mindazt, ami hibát a bűn és betegség ejtett rajta. Gyógyított, segített, szeretett. A keresztfa oltárán pedig jobban szerette az embert, mint önmagát, mert odaáldozta magát érettünk. Aki neki tanítványa, aki őt követi, mind így cselekszik. Lába nyomába lép, „utánéli” azt, amit ő élt. Ennek pedig nagyon egyszerű az alapgondolata: mindig a legaktuálisabb módon segíteni, a szeretet szemével észrevenni a hiányt és azt helyrehozni, az élet sebeit gyógyítani, az ' embereket szeretni és szeretni.

A LEGÉRDEKESEBB az előbbi képben az, hogy akiket Jézus magáénak ismer el, azok nem is tudták, mi az érdemük, annyira természetes volt számukra a segítés lelkülete. Jézus pedig áll előttünk és kihirdeti minden időkre érvényesen: minden szenvedő, rászoruló emberben ö maga van jelen. Neki szól a segítség, mert az ő tanítása értelmében történik az, ő maga jár ott, ahol ez megvalósul.

DE EZT IS KI LEHET SZÉLESÍTENI abban az értelemben is, hogy ahol háborús vérontás van a világon, kibombázott házak tövében a riadt szemű gyermek tekintetében Jézus szenvedő tekintete van. S amikor a sebek enyhítésére bármi is történik, az Jézus fájdalmát enyhíti.

ÍME, ENNYIRE ALAPVETŐ MÉRTÉK az emberéletben a segítő szeretet. Csak az összmunkánk emléke fog fennmaradni. Ami megmarad, az a szeretet ereje lesz. El lehet-e mondani rólunk: velem jót tett, engem segített, hozzám jó és vigasztaló volt, sokat dolgozott, munkáján át szerette és szolgálta az embereket, mert a munka mindig a szeretet tervszerű megvalósulása.

BORONGÓS NOVEMBERI IDŐBEN az élet céljáról, értelméről, az ítéletről és feltámadásról így üzen Isten világosságul és erősítésül.

Ottlyk Ernő

Az Európai Ökumenikus Információs Munkaközösség iilésc

„Az új hírközlési eszközök hihívása és következményeik az egyházsajtó számára” címmel tartja idei ülését Tutzingban (Német Szövetségi Köztársaság) november 24—27-ig az Európai ökumenikus Információs Munkaközösség. A „Lelkipásztor” című folyóiratot szerkesztője dr. Nagy István esperes, az „Evangélikus Életet” pedig dr. Vámos József teológiai tanár, rovatvezető képviseli. Az egyházi újságokat tömörítő szervezetnek jelenleg magyar elnöke van dr. Aranyos Zoltán református lelkész, zsinati tanácsos személyében.

Életet munkáló ige .

Ökumenikus reformációi ünnep a Deák téren

A korombeliek emlékezetében még élnek az emlékek nagy, reprezentatív „reformációi emlékünnepélyekről”, amelyeknek a helye sok esetben nem is valamelyik templom, vagy egyházi épület volt. Hogy mi hangzott el ezeken az ünnepeken az „ünnepi beszédben”, .arra nemigen emlékszem, versekre, énekszámokra, kórusművekre inkább. Mi, fiatalok sokszor a karzaton szorongva, talán féllábon állva is, szívtuk magunkba a „protestáns öntudat”, benne még inkább a lutheránus öntudat levegőjét. Most megmutattuk, hogy vagyunk és kik vagyunk e hazában! S ha e földi hazában kevés is jut nekünk osztályrészül... „mienk a menny örökre!”.

A protestáns öntudatból ugyan, azt helyesen értelmezve, nem ártana egy kicsit több, de az ünnepélyesség fényének elhalványulásával, az időnkénti nagy kiállások elragadó hatásának csökkentésével az utóbbi időben közös ünneplésünk olyan vonását látom erősödni, mint az idei reformációi ünnepségen is a Deák téren, hogy az istentisztelet protestáns gyülekezetek együttes eL csendesedése Isten számon kérő, megújító és szolgálatba küldő' hallgatásával. Olyan református, baptista, ortodox, szabadegyházi lelkészeket és gyülekezeti tagokat látok magam körül, akikkel ke- vébé fényes gyülekezeti alkalmon is találkozhatunk, de a hétköznapi életben is az összetartozás tudatával köszöntjük egymást, és gyakran vállaljuk együtt a részt népünk közös dolgaiban, vagy az emberiség sorsáért vállalt felelősségben. Ezt a közösen igét hallgató, közösen felelősséget és szolgálatot vállaló gyülekezetei tisztelték meg a megjelent vendégek; köztük Bai László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője, Madai András főosztályvezető-helyettes és Lóránt Vilmos tanácsos.

A Kálvin-kórus (vezényelte Máté Jánosné, orgonán, kísérte Máté János) és a Lutheránia Ének- és Zenekar (vezényelte Weltler Jenő) szolgálatával keretezett ünnep Szakács József, a Szabadegyházak Tanácsa elnökének imádságával kezdődött és Laczkovszki Jánosnak, a Baptista Egyház elnökének imájával zárult. Dr. Pröhle Károly, az ökumenikus Tanács főtitkára köszöntötte a gyülekezeteket és vendégeket.

AZ ÜNNEPI IGEHIRDETÉSBEN, amelyet dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkész tartott Zsid 4, 12 alapján, hallottunk:'

Olyan igét olvastam fel, ami gyülekezeti munkatervünk évi vezérigéje. Ezzel is jelzem: helyi gyülekezet — országos egyház — magyar protestantizmus szorosan összetartoznak. S ahogyan gyülekezeti programunkba belefér mindez, ami egész magyar evan- gélikusságunkkal és a reformáció honi népével kapcsolatos, ami mai magyar társadalmunkat érinti, ami mai világunkban Keleten és Nyugaton, az egész mai emberiségben öröm és megoldandó probléma, ugyanúgy . hirdetem most is ezt az igét ebben a széles összefüggésben.

Olyan igét olvastam fel, ami radikálisnak nevezhető, radixra, azaz gyökérre menő. S itt a gyökérnél még egyek vagyunk, tapasztalatból valljuk, hogy metodisták és baptisták, adventisták és pünkösdisták, reformátusok és evangélikusok Isten ma. is élő és ható igéjéből élünk.

Olyan igét olvastam fel, ami nem bánt senkit — de segít mindenkinek. Vigasztalja, erősíti Isten vándorló népét, mint az egész Zsidó levél ezt teszi; hogy lankadt kezünk felegyenesedjék, hogy roggyant térdünk megerősödjék. Az ige ugyan kétélű kard, vagyis többfelé is vág, ma inkább az orvos gyógyító éles sebészkéséhez hasonlíthatnánk vagy tűhöz, amely nem gyilkol, hanem az akupunktúra eszköze lehet avatott kezekben...

Közös kincsünk az ige, nem varázsige, amit ráolvasásra használunk, hanem az Isten segítő kijelentése. A legnagyobb meglepetés, hogy beszél az Isten. Hosszú

400 EVE SZÜLETET

Papp Iván metszete

hallgatás után megszólalt Jézus Krisztus ajkán ezért csodálkoztak- a Hegyi beszéd hallgatói, mert Jézus nem úgy szólt, mint az írásmagyarázók.

Vannak ebben az évben nevezetes évfordulók a reformáció magyar népében is: az ágostai Hitvallás négyszázötven éves és Bethlen Gábor négyszáz éves születési évfordulójára gondolok különösen. Mindkét jubileumot Isten igéjére nézve ünnepeljük helyesen. Így értjük az igét — val- lottánk őseink négy és fél évszázada. Diplomáciai, gazdasági, társadalmi összefüggésekben meglátszott Bethlenen, hogy tudott az élő és ható igéről.

Isten igéje élő: életes, életközei, életet munkáló. Szép, tartalmas, gazdag, hasznos életet, sőt örök életet, ahogyan Péter is megvallja (Jn 6, 63—66). Isten igéje ható: energikus, hatása van mélybe hatol az emberi egzisztencia legmélyéig és szélességben egyre gyűrűzik, kis körben, nagy körben egyaránt hat. A magyar protestantizmus népében is jó irányban hat az utolsó három évtizedben is. Joggal beszélünk társadalmi felelősségről, hitből fakadó emberszeretetről, cselekvő szolgálatról, mert Isten igéje így is hatott közöttünk.

Mire van szüksége ma az egész magyar protestantizmusnak? Rendezett keretekben él, jelentős sajtója van, rangos teológiai képzése közismert. Igére, élő és ható igére. így lesz holnapja. Bízunk abban, hogy Isten adja holnap és holnapután is igéjét, vele jó hatást gyakorol.

ÜNNEPI ELŐADÁST dr. Cso- hány János, a debreceni Református Teológiai Akadémia tanára tartott: A megújító evangélium a magyar, történelem három korszakában — címen. A jubileum kapcsán természetesen fordult az érdeklődés különösen is Bethlen Gábor fejedelem személyére és munkásságára, ebből idézünk néhány részt.

1613-tól 1629-ig ült Bethlen Gábor Erdély trónján. Nehéz időkben és kompromittáló körülmények között, török segítséggel került e nagy méltóságba. Kitűnő gazdaként talpra állította Erdélyt. Igazi református emberként a munkát istentiszteletnek tekintve dolgozott. Elérte, hogy Erdélyben aranykor köszöntött és uralkodá- sápak mindössze tizenhat . éve alatt országát ellenség lovának lába nem taposta.

Nein véletlen, hogy versengtek szövetségéért a Habsburg-ellenes hatalmak. Hiszen Magyarország függetlenségét, a' protestánsok vallásszabadságát megvédte Bethlen, uralma idejére 7 magyarországi vármegyével növelte Erdély területét. Bethlen Gábor választott magyar királynak és politikai örökösének, I. Rákóczi Györgynek köszönhető, hogy a véres ellenreformáció és a Habsburg önkényuralom Magyarországon csak 1671-ben kezdődhetett el.

A reformáció legjobb hagyományait követte Bethlen Gábor a művelődés felvirágoztatásával. A reformációnak egyik, első dolga volt a nép oktatásáról, alsóbb, közép- és felsőfokú iskolákról való gondoskodás. A külföldi egyetemek látogatása a reformáció századában fontos összekötő kapocs volt a külföldi hittestvérek és a hazai protestánsok között. Magyarország így elevenen benne volt Európa szellemi vérkeringésében. Bethlen Gábor idején külföldi protestáns egyetemeken és főiskolákon Magyar- és Er- délyországból 582 beiratkozásról tudunk. Magyarország távoli vidékeiről is Erdélybe hívta a legkiválóbb lelkészeket és tanárokat.

Bethlen maga is alapított nyomdát Gyulafehérvárott és a könyvkiadást Erdély- és Magyar- országon kívül külföldön is támogatta.

A Bibliát huszonnyolcszor olvasta el Bethlen Gábor. Prédikációk, teológiai szakmunkák is kedvenc olvasmányai közé tartoztak. Ez a buzgó református fejedelem egyáltalán nem volt fe- lekezete javára elfogult. Vallási türelme egyedülálló volt a maga korában. Az erdélyi fejedelmi tanácsban a reformátusok törpekisebbségben voltak az evangélikusok, katolikusok és unitáriusok mellett. Diplomatáit ugyanígy válogatta ki. Azok között még szombatosok is voltak. Kancellárjai közül kettő katolikus, Péchy Simon pedig szombatos volt.

A fejedelem vallási türelmét és Isten szolgáinak felekezeti különbség nélküli megbecsülését tükrözi az az 1629 nyarán kiadott nemesi levele is, amellyel valamennyi felekezet lelkészeinek mindkét nembeli leszármazóit nemesi rangra emelte.

A magyar reformáció evangéliumi megújító vonásai villantak fel előttünk. Hiszem, hogy megláttunk valamit abból, hogy a reformáció első százéves jubileuma idején Bethlen Gábor fejedelem életében és szolgálatában hogyan mutatkozott az evangélium újjá- tevő hatása. A reformáció 463. évfordulóján bennünket is testvéri szeretetre, békességre újítson meg az evangéliumi reformációt hozó Szentlélek.