Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-17 / 7. szám

Eltemetik-e újra Tut-enk-amont? HÍRÜL ADTÁK, hogy Szadat elnök összeegyeztethetetlennek tartja Egyiptom erkölcseivel a mumifikált fáraók kiállítását s ezért fontolóra veszik újra való temetésüket. Pedig aligha volt nagyobb szenzáció a régészetben, mint pl. fél évszázaddal ezelőtt, amikor a „tinédzser király’’, Tut- enk-amon sírját felfedezték. Az eset valósággal lázba hozta a kul­túrára és szenzációra éhes töme­geket. A fiatal királyról lényegében keveset jegyzett fel a történelem. Legjelesebb tette az volt, hogy meghalt és eltemették. Annyit tudtunk róla, hogy a 18. dinasz­tia Amenhotep királyának a ve- je vol*. Amenhotep (Kr. e. 1370— 1352) nevéhez fűződött a nagy vallásreform, a napkultusz és egyfajta monoteizmus bevezetése, amelyet veje, a 15 éves Tut-enk- amon is átvett, de az Amon-pap- ság palotaforradalma következté­ben a vallásreform elbukott s a gyermek-uralkodó nevét is meg­változtatta Tut-enk-atonról Tut- enk-amonra. (Aton napistent je­lent.) Ennél sokkal többet azután nem tudunk róla. A költőket, író­kat viszont éppen az izgatta; amit nem, tudtak. Gyakran engem is! Milyen élete lehetett a gyermek­uralkodónak? AZ AZONBAN ISMÉT TU­DOTT DOLOG VOLT, hogy The- ba mellett a sziklás völgyet vá- Idsztották ki az „új birodalom” (Kr. e. 1567—1085) fáraói temet­kezési helyéül, ahol kereken 30 fáraó számára vájtak sírt a szik­lába. 29-et ezek közül megtalál­tak vagy kiraboltak, a harminca­dik, ' azonbon mindvégig izgatta a régészek fantáziáját. Theba, ez a Nílus deltájától mintegy 800 km- re a folyó mentén fekvő város lett a birodalom fővárosa, amikor Mózes kivezette népét Egyiptom­ból. de legalábbis nem sokkal ké­sőbb. Már a múlt század végén de tőként századunk eleje óta so­kan keresték fel Theba romjait, s a fantáziadús idegenvezetők hallatlanul színes történeteket tudtak mondani a királysírok tit­kairól, a fáraók temetőjéről. Leikusok és tudósok képezték szüntelenül magukat Egyiptom történetére, olthatatlan vágy élt a szívekben, hogy megtaláljanak és megszerezzenek valamit az ókori Egyiptom kincseiből. A si­vatag rablói évszázadokon ke­resztül ugyanilyen csapáson jár­tak, a sírok túlnyomó többségét kifosztották s ezáltal felbecsülhe­tetlen értékeket semmisítettek meg. 1906-ban egy Carnarvon ne­vű angol lord is Luxorba ment (a korábbi birodalom székhelyére), hogy mint amatőr egyiptológus kutasson. A sovány eredmény egy múmizált macska lett, ame­lyen mindenki derült. A lord ne­ve azonban bekerüli az archeoló­gia történetébe, mégpedig Tut- enk-amon, a gyermek-fáraó sír­jának felfedezésével kapcsolatban. Mert a lord, hogy, hogynem érintkezésbe került egy nálánál képzettebb. ízig-vérig kutató tí­pusú honfitársával, akit Carter- Tiefc hívtak. (Korábban idegenve­zető volt Egyiptomban.) így a lord lett a mecénás és Carter, aki végezte a munkát. Mindkettőjü­ket egyetlen vágy fűtötte, megta­lálni Tul-enk-amon sírját. Ennek megfelelően tették át a kutatás színhelyét Luxorból Thebába. 1914-ben az egyiptomi kormány­tól engedélyt szereztek s Carter elképzelései alapján munkához fogtak. PRECÍZ RENDSZERES ASAS KEZDŐDÖTT. Carter feltérké­pezte a királysírok völgyéi és kb. egy ^ hektárnyi területet jelölt ki az ásatás céljára. Sok százezer köbméter homokot, kőzúzalékot mozgattak meg minden eredmény nélkül. Azaz öt év munkája után sem leltek egyebet, mint 13 ala- bástrom vázát. Vészesen apadt a lord pénze is, a kezdeti optimiz­musnak hűlt helye támadt. Már- már abbahagyták a felderítést, amikor újabb ösztönzést kaptak egy amerikai muzeulógus (Win- lock) részéről, aki váltig állította, hogy a tinédzser fáraó sírjának itt kell valahol lennie. 1922 őszén kedyeszegetten az utolsó „szezonra” készültek, ami­kor váratlanul az egyik vízhordó botjával a homokba szúrt és egy lépcsőfokhoz ért. A lépcső a sír­hoz vezetett. Carter azonnal táv­iratozott a lordnak: „nagyszerű, érintetlen sírra bukkantam ...!” MEGELEVENÜLT A HALOT­TAK BIRODALMA. A lord azon­nal Egiptomba utazott és novem­ber vége lett a szenzációs idő­pont. Valóban a lépcsők egy sír­üreg ajtajáig vezettek, s az ajtón lévő sakál jeléről minden kétsé­get kizáróan megállapították, hogy Tut-enk-amon sírkamráját fedezték fel. Carter mindent pon­tosan feljegyzett Egy második kőajtóhoz két nappal később ju­tottak, s miután teljes egészében kibontották, vasfúróval átlukasz­tották és reszkető kézzel gyertyát tartottak a nyíláshoz, megvizsgá­landó, hogy nincsenek-e mérges gázok az üregben. Hogy a belső térből valamit lássanak, kibőví­tették a nyílást. „Ahogy a szemem hozzászo­kott a gyertyafényhez, s oszlott a homály, különleges állatokat, szobrokat láttam aranyból. Néma lettem a látomástól. Csak a lord szava térített magamhoz a kábu­latból. Lát-e valamit —, kérdez­te. Igén, csodálatos dolgokat" —, írta naplójába. Magukhoz térve az első kábulatból, valóban csodá­latos dolgok tanúi lehettek. Mint­egy ötezer darab szebbnél-szebb műtárgy valóságos múzeuma tá­rult szemük elé. Teljes épségében és pompájában ragogott előttük a háromezer éves kincstár. Ara­nyozott és színarany eszközök, hófehér alabástrom tárgyak, ösz- szecsukott harci szekér, Anubis isten fekete fából faragott és sa­kállal ötvözött szobra, és ki tud­ná felsorolni a töméntelen kin­cset? Mintha az Ezeregy éjszaka meséiből lépett volna minden elé­jük. Olajtól, fűszerek illatától volt terhes a kripta levegője. S e cso­dálatos tárgyak között állt a ko­porsó a fáraó múmiájával, két mázsa színaranyból. AZ „ARANYKOPORSÓ” ÉS A LELETEK felbecsülhetetlen érté­ket képviseltek. Elképzelhető, mekkora szenzációt jelentett a felfedezés! Újra „aranyláz” lepte meg a világot. Kalandorok és ál­modozók indultak útnak, de még tudósok is szerszámot ragadtak, könyveiket, katalógusaikat bön­gészték, hátha újabb érintetlen sírra bukkannak. Hiszen a több­ezer évnek számtalan uralkodó­ját temették így el. De kié legyen Tut-enk-amon és a mérhetetlen kincs? Kit il­let a hosszú évek fáradságos és költséges munkája után a lelet? Egyiptom a kutatás licencét elad­ta a lordnak. Viszont az állam mégis jogot formált a kincsre. Egy vége-hosszat nem érő perle­kedés, vita és tárgyalás után 1930-ban Egyiptom kártalanította Carnavont 36 ezer fontsterlinggel és nemzeti tulajdonná nyilvání­totta a gyermek-fáraót és tár­gyait. Carter sejtette milyen bo­nyodalmak fognak származni a dologból és korábban a lorddal együtt 17 műkincset kicsempé­szett az országból. Ezek ma New Yorkban láthatók. A többi, és a kétmázsás aranykoporsó a mú­miával Kairóban látható poroso­dó üvegek alatt, meglehetősen gondozatlan állapotban. A tudó­sok szerint pusztulásnak kitéve. S talán Szadat elnök javaslatára újra temetik a tinédzser fáraót. De az aranykoporsó nyilván meg­marad. Rédey Pál IScIépés csak kalapban! (Folytatás a 2. oldalról) ■ szoktatták munkára. Pedig erre is vonatkozik az a megállapítás, hogy nem lehet elég korán elkez­deni. Akit otthon kezdettől fogva csak pátyulgattak, kímélgettek, akinek örökké igazat adtak az őt számon kérő. intő, fegyelmezni akaró tanítóival, tanáraival szem­ben. Vagy, akit nem vontak be a közös tevékenységbe és nem osz­tottak rá részfeladatot, amiért ő volt a felelős — az, ha valami­lyen űton-módon tovább is jutott a magasabb szintű tanulás lehető­ségének az útján — hacsak nem talál olyan barátra, tanárra, neve­lőre. közösségre, amely segít neki e gondolkodás megváltozására, mindig is utálni és kerülni fogja a munkát. S ami ezzel együtt jár, mindig keresni fogja annak a módját is, hogy a hiányt kipótolja tisztességtelen módon és eszkö­zökkel. És sajnos ezt teszi maid később is a munkahelyén, szak­mai területen is. S EZZEL A KÉRDÉS GYÖKE­RÉHEZ ÉRKEZTEM. Véleményem szerint, s e vonatkozásban egyet­értek a tanév elején megjelent vezércikkünk megállapításával: a tanulás munka, egyfajta része an­nak a munkának, amely Isten akaratából hozzá tartozik ember­voltunkhoz. Hozzá van kötve az eredmény, a produktum létrejöt­— Szentháromság után a 24. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Kol 1, 9—14; az ige­hirdetés alanigéje: Jn 11, 32—45. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. No­vember 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus eavház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Iáét hirdet FEHÉR KÁROLY alsósam lelkész — KARDOSKOT. Az alföldi kis gyülekezetben ebben az esztendő­ben is megrendezik a nagyon nép­szerű szeretetvendégségeket. Az első alkalommal Nobik Erzsébet lelkész, a második alkalmon a gyülekezet hosszú időn át volt lel­késze. Farkas Lajos ny. lelkész szolgált, az Aaostai Hitvallás négvszázötven éves jubileumára emlékezve. A gyülekezet gyerme­kei szavalatokkal, az orosházi if­júság pedig énekszámokkal tette színessé az együttléteket. te. Annak a produktumnak, ami­re magának a munka végzőjé­nek is, de a kisebb-nagyobb kö­zösségeknek is, amelyekhez élete kapcsolódik, szüksége van. Fenn­maradását, megelégedését, tjoldo- gulását szolgálja. Két megjegyzést fűzök ehhez. Az egyik — s itt most nem aka­rok nagy teológiai fejtegetésekbe bocsátkozni — annak megállapí­tása, hogy a' munka sohasem könnyű: szellemi, fizikai erőt igé­nyel, idegi megterhelést jelent, újabb és újabb döntés, rászánás elé állít. A másik: emberi életünk rendeltetés megértése és a fele­baráti szeretet szíves vállalása nélkül borzasztó tehertétel a munka, ezek megnyerése viszont nemcsak könnyíti annak terhét, de sokszor erőfelettinek tűnő szol­gálatokra is képesít. Végül: tartozunk egymást segí­teni a munkában, így a tanulás­ban is. Szép szolgálat az elvég­zett munka észrevétele, megbe­csülése, a másik munkája ered­ményének védése, munkafeltéte­lei, képességei kibontakozásának biztosítása és fejlesztése. De itt már elérek olyan területekre, ahol felvetődik még a vezetés, nevelés több szakkérdése is, vagy más irányban a vonal kifut. pl. a bé­ke, a leszerelés sürgetése s más globális kérdések időszerűségéig is. Mezősi György EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal? 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 18. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: e^y évre 200,— Ft Árusítja a Maevar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 n 80.2964 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs maeasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélő­széke elé.” (2Kor 5, 10a). VASÄRNAP. — „Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet ka­puitokban” (Zak 8. 16 — lKor 1, 10 — Mt 25, 31—46 — Rom 8, 18—23). Isten igaz ítéletével, amelyet a bűn felett mondott ki, Krisztusban megbékéltette önma­gával a világot. Jézus boldognak mondja azokat, akik békét sze­reznek. Minden igyekezetükkel azon kell fáradoznunk, hogy bé­ke legyen a családokban, a né­pek között és az egész világon. „Te is békét szerezz nekünk. Vi­gasztaló szent Istepünk, Hívek világosítója. Igazságban megtar­tója” (31. ének 5. verse). HÉTFŐ. — „Megalázza a ke- vély tekintetű embert, a halan­dók nagyságát porba hajtja. Csak az Ür magasztaltatok föl azon a napon” (Ézs 2, 11 — 1 Pt 5, 5 — Lk 19. 12—19 — Mik 3, 9—12). Az egyházi esztendő vége felé haladva az ige a számadás, az ítélet napjára hívja fel a figyel­münket. A heti igében is ezt ol­vastuk. Isten a másokat lenéző, megvető, önmagukat felmagasz­taló embereket megalázza, de az alázatosaknak kegyelmet ad. Eb­ben a cselekedetében van az Ő felmagasztalása. „Mentsd meg a kevélységtől, Elbízott önhittségtől, Uram híveidet; Ints, hogy sok­kal tartozunk, Méltatlan szolgák vagyunk: Ö, adj alázatos szívet” (459. ének 6. verse). KEDD. — „Nevednek örven­deznek minden nap. és igazságod felmagasztalja őket” (Zsolt 89, 17 — Jn 1, 12 — i móz 19, 12—19 — Mik 3. 9—12). Isten nemcsak megaláz, de fel is emel, nemcsak büntet, de jutalmaz is. Bűnbo­csátó szeretete a bűnöst igazság­gal aiándékozza meg, az Isten ellenségéből a saját gyermekének a rangjára emeli fel. Ezért ör­vendezünk Isten előtt minden nap. „Meghallgattál! Már semmi kétség. Megadtad a bocsánatot; Szívembe, mit eddig nem érzék, Öröm, üdv, béke áradott. Én Is­tenem, Forró hálám tied legyen” (325. ének 6. verse). SZERDA. — „Micsoda fonák­ság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhat- ia-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem? Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!” (Ézs 29, 16 — Gál 6, 7 — Lk 13, 1—9 — Mik 4, 1—8). A teremtmény mindig alá van rendelve a Teremtőnek. Te­hát nem vagvunk egy szinten Istennel. Alkotónk Ő. Ne feleit- sük el, hogy neki köszönhetiük életünket. Nagy hálával tartozunk neki. „Lelkem, lestpm, minde­nem, Sajátod, ó Istenem, Te ad­tad éltemet; Minden szempillan­tásban Számtalan sok áldásban Részeltetsz, Atyám, engemet” (19. ének, 1. verse). CSÜTÖRTÖK. *— „Az igazság békét teremt, és az igazság a bé­két és a biztonságot szolgálja örökké” (Ézs 32, 17 — Jak 4, 1 — Lk 21, 11—19 — Mik 5, 1—8). Béke és biztonság napjaink gyak­ran elhangzó kifejezése. Békére és biztonságra van szüksége az egész emberiségnek feszültségek­kel teljes világunkban. Isten igé­je a békét és a biztonságot az igazság megvalósulásában látja. A világban meglevő kiáltó igaz­ságtalanságok — szegénység, faji megkülönböztetés, kizsákmányo­lás stb. — megszüntetésével kell munkálnunk a békét, illetve se­gíteni az erre irányuló törekvé­seket. ..Béke legyen a nap alatt. Emberek közt jóakarat; Szerezz köztünk békét Urunk, melyért buzgón imádkozunk.” (31. ének 1. verse). PÉNTEK. — „Űjra örömüket lelik az alázatosak az Orbán” (Ézs. 29, 19 — 1 Kor 15, 42—43 — Jel 2, 8—11 — Mik 6, 1—8). Ami­korkor Isten ígéretei beteljesed­nek, amikor Isten cselekszik né­péért. mindig alázatra kénysze­rülnek és örvendeznek az övéi. Ez az öröm töltötte el a szíveket, amikor Krisztus megszületett, ez az öröm ragadta magával a ta­nítványokat, amikor Krisztus fel­támadásának a csodáját megte­remtették. Ebben az örömben ré­szesülünk mindazokkal együtt, akik várják a visszatérő Krisz­tust, amikor Urunk megjelenik dicsőségesen. „A hívek kisded nvája örömmel megy eléd. Tőled remélve, várva, Örök. szebb éle­tét. S kik itt neved dicsérik. Ré­szük nem lesz halál; Örök élet­re nekik Hajlékod nyitva áll” (591. ének 2. verse). SZOMBAT. — „De az Űr ezt mondta' Mózesnek: Ki adott szá­jat az embernek? Ki tesz némá­vá vagy süketté, látóvá vagv vakká? Talán nem én. az Ür? Most azért menj! Én leszek a te száddal és megtanítlak arra. hogy mit beszélj!” (2Móz 4. 11—12 — IPt 3. 15 — Jel 20. 11—15. — Mik 7. 11—20). Isten ajándéka a beszéd kéoessége. Azt akarja, hogv szavainkkal is szolgáliunk neki. Adiuk tovább az ő szerete- téről szóló örömhírt. egymás iránti szeretetre. bűnbocsánarta és örök életre hívó szavát. „Éb­redi bizonvságtevő Lélek! A vár­falakra őrök áüianak. Kik szól­nak egyre, s mégse félnek” (751. ének 1. verséből). Pintér János Istentiszteleti rend Budapesten 1980. Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de 11. (úrv.) ifi. Foltin Brúnó, du. 5. Takácsné Kovácsházi Zelma. du. 6. Szeretetvendégség: Pásztor János- né. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zol­tán. du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa Gvörgv út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. #>nő; út 24. de. fél ll. Rutikav Leven­te. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkav Levente. Rákóczi út 57/b. d3.­9. Szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. K«- bánva de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél \2. Veöreös Imre. Ziláló de. 11. (úrv.l Schreiner Vilmos. Ráknsfalva de. 8. Matúz Pál. Gvarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos Kassák Latos út 22. de. 11. Váci út 129. de. ne- evrtd 10. Smidéiiuszné Drobina Er­zsébet Franeeoán u. de. 8. Smidé- liuszné Drobina Frzsébet. Üipest d°. 10 Rlázv Laios. Pesterzsébet de. 10. Vtr.ágb Gyula. Soroksár-Ülteleo de. fél 9. Virágh Gvul-a. Pestlőrinc de. 10. A/Tatú7 T á<=7lő. Pestlőrinc-Frz^ébet-te- lon dp. báromneeved 8. MatÚ7 László. Ktsnpst de 10 Ronnvai Sándor. Kis- le-télén de. 8. Bonnyai Sándor. Rákosa Iota-M A V-telep du. 5. ^’hreiner Vilmos. Pestúibelv de fél 10. Schreiner Vilmos. Ráko«nalota- Tr;«5*orviT>lom de. 10. Rákosszentmtbálv de. fél 11. Karner Aeosion. Sashalom de. 9. Karner Äs»oston. Mátvásföld de. 9. Cin kofa de. fél 11. Szalav Tamás, du fő] a Kistarcsa de 9. Rákoscsaba de. 9. Kösa Pál. Rákoshegy de. 9. Látóid »ákosllget de. 10 Feren- ~rv ZoPán Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikaou tér dé. 9. (úrv.) Koren Fmil. d°. fél ll. (német), de. 11. (úrv.) Otflvk Ernő. du. 6. Koren Emil. To- rockó tér de. fél 9. Oitlyk Ernő. november 16-án öbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Gö­rög Tibor. XII.. Tartsav Vilmos u. 11. de. 9, de 11. du. fél 7. Pestbidegkút de. 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Donáth László, de. 11. (úrv.) Ponáih László, du. 6. Missura Tibor. Néme+völgvi út 138. de. 9. Missura Ti­bor. Nagvtéténv de. fél 9. Ke’envölgv de. 9. Rozsé István. Budafok de, 11. (úrv.) Főzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaoosvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — HÁZASSÁGI évforduló. Id. Plena István, a szüavi gyüle­kezet temetőgondnoka és felesége, sz. Bóta Mária lapunk hűséges olvasói október 12-én ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóiát. Szeretteikkel esvütt a szüsvi temnlomban áldotta mes őket Zábors7kv Csaba, a gyülekezet lelkésze. „Mindeddig megsegített minket az Ür!” — FIATAL posiásházaspár eltartási szerződést kötne. Telefon 17 óra után: 130-592. — SÍRTABLA. csiszolt, erős, alul lemezből, mélyített, felirattal: Itt nyug­szik. családi-, utónév, születési-, elha­lálozási időpont, béke poraira! 220,— Ft. Utánvéttel szállítja Gálos Károly kisiparos. Pálfa, 7042. i

Next

/
Thumbnails
Contents