Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-10 / 6. szám

GYERMEKEKNEK. Egy király táncol és énekel 2 Sám Hallottatok már olyat, hogy egy király megfeledkezve méltó­ságáról és fenségéről, táncol és énekel? Legfeljebb a mesékben fordul elő ilyesmi. Ha meghalljuk ezt a szót, hogy király, általában az uralkodás jut róla eszünkbe. Az iskolában történelemórákon bizo­nyára tanultatok már arról, hogy a király kormányozza az országot, vezeti a népet. Ebben a munká­ban segítségére vannak a törvé­nyek, a katonaság, az ország ve­zetői. A király az uralkodás ré­vén így az ország első embere. MIKOR DÁVIDOT KIRÁLLYÁ VÁLASZTOTTÁK, ő is az ország első embere lett. Uralkodására jel­lemző volt, hogy Isten -akarata szerint kormányozta a népet. Sa­ját döntéseit is Isten szavának rendelte alá. De mit is jelentett az, hogy Dávid Isten akarata szerint uralkodott Izráelben? Sámuel 2. könyvében olvashatunk egy törté­netet, mely feleletet ad erre a kérdésre. Dávid király az ország főváro­sává tette Jeruzsálemet, és oda­vitette az úgynevezett yzövetség- ládát, melyben az a két kőtábla volt elhelyezve, melyre az Isten által adott Tízparancsolatot vés­ték rá. Egy nagy ünnepség kereté­ben, örömrivalgás és kürtzengés kíséretében vitték fel a ládát Je­ruzsálembe. Az emberek táncol­tak és énekeltek. Az ünnepi me­net élén Dávid király táncolt. így dicsőítette ő is a néppel együtt az Istent. A királyné mindezt abla­kából figyelte, és nagyon megalá­zónak tartotta, hogy a király rang­ján alul így táncol a nép előtt. Mikor vége volt az ünnepségnek, így szólt férjéhez: — Milyen dicső volt ma Izráel királya! Ügy mutogatta magát szolgáinak, ahogy csak féleszű ember szokta magát mutogatni! A király ezt felelte neki: — Az tJr színe előtt jártam szent táncot. Az Úr színe előtt, i aki engem rendelt Izráel fejedel- j mévé. És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb I 5—7. leszek magam előtt, akkor is tisz­telni fognak a szolgálók! DÁVID KIRÁLY URALKODÓ LÉTÉRE sem tartotta méltóságán alulinak, hogy Istent úgy tisztel­je, mint a nép. Ugyanúgy dicsér­te tánccal és énekkel az' Urat, ahogy egész Izráel. Azzal, hogy az ország első embere lett, nem vált ki gőgösen a népből, hanem kö­zösséget vállalva vele, osztozott a nép örömében. Ugyanolyan alá­zattal közeledett Istenhez, mint Izráel fiai. Uralkodása nem pa­rancsok osztogatásában merült ki. Számára az uralkodás Istentől kapott feladatot, egyfajta szolgá­latot jelentett. Az Isten és a nép iránti alázatát mutatja az is, ahogyan imádko­zott. Mert nemcsak önmagáért imádkozott, hanem Izraelért is. Egynek tudta magát a néppel, ezért nevezte Izráelt Dávid há­zának, Figyeljétek csak meg, milyen szavakkal imádkozott Dávid! — Ki vagyok én, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttat­tál engem idáig? Áldd meg ke­gyelmesen Szolgád házát, mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz! ■ HA VALAKI VALAMIBEN EL­SŐ, ez nem jelenti azt, hogy gő­gössé kell válnia. Ha valaki első valamiben képességei, tudása ré­vén, akkor azt is tudnia kell, hogy tudása, s ezáltal hatalma nem öncélú hatalom, hanem arra kapta, hogy másokkal közösséget vállalva mások javát szolgálja ve­le. Hegedűs Zsuzsa — BELED. Reformáció hetében előadássorozat volt a gyülekezet­ben „Luther munkatársai” cím­mel. November 2-án dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár „Luther magyarországi munkatár­sai” címen tartott záróelőadást. „írok nektek, ifjak...” Melyik a fontosabb? Régi história a tyúké, meg a to­jásé. Olyan régi, hogy senki sem oldhatja meg, melyik volt előbb. Ha valaki mégis vállalkozna rá, kísérelje meg azt is kideríteni, mi volt előbb: az elmélet, vagy a gya­korlat? Volt idő, amikor a filozófusok lázba jöttek ettől a kérdéstől. Ki erre esküdött, ki arra. Hiszen az elméletet — ha jó — gyakorlattá lehet tenni. De a gyakorlatból is le lehet vonni elméleti következ­tetéseket. A KÉRDÉS MA INKÁBB ÜGY VETŐDIK FEL, melyik a fonto­sabb? Vannak köztünk elmélet­pártiak gyakorlathivők is szép számmal biztosan. Ki-ki eszerint is mér: azt becsüli, aki hozzá ha­sonló. Rá is van utalva, hiszen egy elméleti tudós mások elméle­teihez kapcsolja a sajátját. A gya­korlatban élő szakember pedig a mesterséget, amit egykori mestere kezéről lesett el. Iskoláinkban általában tényleg kevés a gyakorlat — elméletileg Olvassuk együtt a Bibliát 8. készülünk fel rá, bármilyen furán hangzik. Ha van is gyakorlati ok­tatás, pár csepp csupán az elmé­let tengerében. Bajlódik is sokat, akinek a keze mutatná meg, mit tud, mire képes. Mégsem felesleges az iskola elméleti beállítottsága, — hiszen az iskola utáni életünk csupa gyakorlattal Van teli, tehát a másik véglettel. Az, hogy vala­ki már az iskolában is foglalko­zik-e gyakorlattal, rendszerint azon múlik, szívvel-lélekkel ké­szül-e a hivatására? Hogy az is­kola után hűségesek maradunk-e az elmélethez is, azon múlik, sze­retjük-e, amit csinálunk, aka­runk-e még jobban dolgozni, újat megismerni, újat alkotni? . E héten Mt 7, 1—23-at olvassuk. Kérdéseink: 1. Mit fejezett ki Jézus a szál­ka és a gerenda hasonlattal? 2. Mire gondolhatott Jézus ere­detileg, amikor ezt mondta: Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent ? 3. Jézus egyszer egy példázat­ban is intette tanítványait arra, hogy mindig imádkozni kell és nem szabad az imádkozásban megfáradni. Melyik ez a példázat, és hol van megírva? 4. Milyen összefüggés van a hamis próféták gyümölcse (16. v.) és 'a Jézus nevében való olyan prófétálás között, amit Jézus az ítéletkor nem vesz figyelembe (22—23. v.)? Válaszaitokat december 7-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Elet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. Nem lehet tehát elválasztani a kettőt, éppúgy, mint a tyúkot és a tojást sem. Egyik sincs a másik nélkül, vagy ha van, vala­hogy nem az igazi. ÉLETÜNK EGYIK NAGY PROBLÉMÁJA, hogy hol az el­mélet, hol a gyakorlat akar még­is önállósulni. Ez olyan méreteket ölthet, hogy jó, ha csak „kicsit eltérnek” egymástól. Hétköznapi esetekben egyszerűen mást mon­dunk és mást teszünk. Néha gyö­keresen mást. Több ez, mint ha­zugság, a következménye is sú­lyosabb: szavaink hitelüket vesz­tik. A KERESZTYÉN SZOLGALAT VESZÉLYEI CHILÉBEN Két amerikai ferences apáca, Carolyn Lehman és Peggy Moran eddig tíz évet töltött Santiago egyik nyomornegyedében. A mintegy 5000 lakos között bázis- gyülekezetet szerveztek. Munká­jukat Enrique Alvear Urrutia santiagói segédpüspök is támo­gatta. „A szegénynegyedek lakói so­hasem hallották Jézus nevét. A fiatalok nagy része alkoholista és kábítószeres.” „A valóságból ki­indulva evangélizáltunk; legfon­tosabb az egyre növekvő lelki éh­ség csillapítása.” A munkanélküliek összegyűjté­se és a Pinochet-rezsin*'ejtűnt ál­dozatainak családtagjaival való kapcsolattartás egyre nagyobb ve­szélyekkel járt. A gyülekezet egyik igen aktív tagja, egy kór­házi alkalmazott egy napon töb­bé nem tért haza munkahelyéről. Egy másik tagot és fiát fényes nappal a nyílt utcán lőtték agyon, feleségét megkínozták. Egy ápo­lónőt pedig egy évig koncentrá­ciós táborban tartottak fogva. 6X8 eltűnt személy családtagjai elhatározták, hogy éhségsztrájk­ba kezdenek azért, hogy a kor­mányzat felvilágosítást ad,ion sor­sukról. 14 chilei, 7 szerzetes, 6 pap és a két apáca vett részt a 17 napos éhségsztrájkban. „Ter­mészetesen a végsőkig akartunk kitartani, de a rezsim végül is engedett, és megbízta az ügyész­ségeket a 618 eset kivizsgálásá­val.” A 17 napos böjt valarfti „titokzatos élmény” volt, amely egész életüket. megváltoztatta. „Ha valaki egyszer a szegények melé áll, többé nem vonhatja vissza elhatározását, hanem egy­re jobban látja és érti, hogyan élnek és gondolkodnak.” KERESZTYÉNEKET IS FE­NYEGET EZ A VESZÉLY: betéve tudják a keresztyénség „elméle­tét”, de élet-„gyakorlatuk” rácá­fol. Keresztyénségünk is hitelét ves'ztheti, ezzel tisztáhan kell len­nünk, ha el akarjuk kerülni. Már­pedig el kell kerülnünk, ha való­ban Krisztus-hivők szeretnénk lenni, ha valóban Őt követjük. Jézus hiteles életet vár tanítvá­nyaitól, a „gazdag ifjak” elmarad­nak. Nincs tehát szabványosított mértékegysége külön elméletnek, külön gyakorlatnak. A kettő együtt adja ,az életünk valódi nosszát-szélességét. Ezért ne áll­junk meg ott, hogy komolyan vesszük mindkettőt — a kettő egy­ségét is vegyük komolyan. Tekus András i A világ harmóniájának kutatója Háromszázötven éve halt meg Johannes Kepler Élete Egyetlen űrhajót sem lehetne útnak indítani a bolygómozgás három alaptörvényének ismerete nélkül. Ezeket ma már az iskolá­ban tanítják, felfedezőjük élete azonban — „Az ember tragédiá­ja” prágai színén kívül — nagy­részt ismeretlen marad. Johannes Kepler 1571. decem­ber 27-én született a württember- gi Weil városában. Apja kocsmá- ros volt, majd zsoldos lett, és Ma­gyarországon, a törökkel vívott harcokban esett el. Kepler a tübingeni egyetemre került, ahol teológiát, matemati­kát és asztronómiát tanult, ma­gáévá tette Kopernikusz tanítását. Az egyetem a lutheri ortodoxia fellegvára volt. Kepler nem írta alá a Formula Concordiae-t, és a kálvini úrvacsoratant vallotta. Ezért „alattomos és bizalomra ér­demtelen kálvinistának” nyilvání­tották. Amikor Graz városa 1594-ben matematikatanárt keresett, Kep­lert nemcsak tehetsége miatt ja­vasolták. 1597-ben házasságot kö­tött Barbara Müllerrel, aki 22 éves korában már kétszer özvegy volt. Sohasem értette meg Kep­lert, később pedig közömbösségbe, búskomorságba merült. 1598-ban Ferdinánd főherceg elrendelte, hogy a protestánsok hagyják el Württemberget és Stá­jerországot. Keplerék Magyaror­szágra, a Vas megyei Petáncra menekültek, ahol Szenczi Molnár Albert vendégei voltak. Kepler 1604-ben Prágában viszonozta Szenczi vendégszeretetét. Egy hó­nap elteltével hazatérhettek, an­nál is inkább, mert Kepler már híres ember volt, és a jezsuiták meg akarták nyerni. De: „Keresz­tyén vagyok, az Ágostai Hitval­lást szüleim tanításával,... na­ponkénti gyakorlatból merítet­tem; a képmutatáshoz nem értek, a ifit dolgaiban nem tréfálok.” 1600-ban a dán származású Tycho Brahe, Rudolf császár ud­vari csillagásza Prágába hívta. Noha Tycho nem volt Koperni­kusz híve, megfigyelései Kepler számára nélkülözhetetlenek vol­tak. 1601-ben, Tycho meghalt, Keplert nevezték ki a helyére. A bogaras császár kincstára általá­ban üres volt. „Hogy a császár becsülete megmaradjon, semmit- érő naptárakat és jóslásokat kel­lett írnom, ha nem akartam éhen- halni.” — Madách ezt is leírja prágai színben. 1612- ben Linzbe költözött, itt tartományi matematikus és tanár lett. Az evangélikus lelkész, Dá­niel Hitzler, egykori tübingeni di­áktársa a templomban dörgedel­mes prédikáció kíséretében meg­tagadta tőle az úrvacsorát. Kepler a stuttgarti egyháztanácshoz for­dult, amely kijelentette, hogy nem tekinti többé lutheránusnak. Mégis egyedül ő fogadta be Hitz- lert, amikor azt ellenreformáció során parókiájáról kidobták. 1613- ban, két évvel Barbara ha­lála után feleségül vette a 18 év­vel fiatalabb árvalányt, Susanna Reutinget, akivel boldogan élt. Keplernek első házasságából négy, a másodikból hét gyermeke szü­letett, kettő-kettő közülük meg­halt. — Kepler húgának férje szintén evangélikus lelkész volt, tőle tudta meg, hogy anyját bo­szorkánysággal vádolják. Katha­rina Keplert csak ötévi huzavona után mentették fel. 1627-ben 11. Ferdinánd már császárként parancsolta meg, hogy a protestánsok hagyják el Auszt­riát. Keplerék Ulmban telepedtek meg, itt jelentek meg három év­tizedes munka eredményeképpen a Rudolf-féle táblázatok, ame­lyek a csillagok mindenkori pon­tos állását tartalmazzák. Kepler ezután Prágába megy, hogy elma­radt fizetését kérje. Innen Wal­lenstein herceg, császári fővezér, aki az udvar tartozását magára vállalta, sziléziai birtokára, Sa- ganba hívta. Ő sem tudott fizetni, ezért Kepler Regensburgba ment, hogy kérését a birodalmi gyűlés elé terjessze. Harminc év alatt mindössze nyolchónapi fizetést kapott! Ütközben megfázott, és a városban halt meg 1630. novem­ber 15-én. A városfalon kívül, az „eretnekek” számára kijelölt Szent Péter temető fogadta be földi maradványait. Munkássága: tudomány és hit Sok megaláztatást, üldöztetést kellett elszenvednie mind .„hit- testvéreitől”, mind pedig a har­mincéves háború és az ellenrefor­máció miatt. Mégsem fogadta el a bolognai egyetem, majd I. Ja­kab angol király meghívását, mert hazájában kívánt maradni. Hitét és kitartását sohasem veszí­tette el; maradandót akart alkot­ni a világharmónia titkának meg­ismerésével. Tanítványai már tü­bingeni segédtanár korában „ma- gister harmonisticus”-nak: „har­mónia tanár úrnak” nevezték el. Eredményeit kétféle rendkívüli adottságának köszönhetjük: Egy­részt fantáziájának, zseniális ötle­teinek, másrészt kitartó, pontos munkájának, amellyel ezeket elle­nőrizte. Nem elégedett meg pusz­tán a tényekkel. Hanem azt is vizsgálta, miért van így és nem másképp. Ezáltal az újkori tudo­mányos kutatás és gondolkodás egyik alapítójává lett. — A tudo­mányos megismerés feladata,„hogy a belső törvényszerűségeket, oksá­gi viszonyokat feltárja: „Alko­tónk az érzékek mellé értelmet is ajándékozott nekünk: nemcsak azért, hogy az ember képes le­gyen élelmét ‘ megszerezni — ezt sok élőlény sokkal ügyesebben megteszi, bár nincs értelmes lel­ke —, hanem azért is, hogy a dolgok felületéről, amelyet sze­münkkel érzékelünk, előrehatol­junk a dolgok létének és keletke­zésének okáig, még akkor is, ha ebből semmi további haszon nem származik.” Az ember tehát megismerheti a természetet a tudomány eszközei­vel, mert Isten képmásának te­remtetett. A természet és az em­ber sor azonban egyaránt Isten kezében van: „Az egész anyagi világban anyagi törvények áll­nak fenn, éspedig ... a legjobban elrendezett törvények, ... ame­lyek az emberi megismerőképes­ség határain belül esnek. Mert mi más is rejlik az emberi szel­lemben, mint számok és mennyi­ségek. Csak ezeket vagyunk ké­pesek megfelelően megragadni, és e műveletnél... a mi megismeré­sünk ugyanolyan jellegű, mint az isteni megismerés, legalábbis any- nyiban, amennyiben e földi világ­ban meg tudunk ragadni valamit. Csak az ostobák félnek attól, hogy ezáltal az embert Istenné magasítják, mert Isten határoza­tai kifürkészhetetlenek ugyan, de földi művei nem.” Galilei 1610-ben találta fel a távcsövet, amelyet Kepler tökéle­tesített, addig csak szabad szem­mel lehetett az „eget mérni”. — 1596-ban jelent meg a „Prodro- mus ... mysterium cosmographi- cum” (Kozmográfiai értekezések előfutára, amely a világ miszté­riumát tartalmazza) című műve. Már ebben fontos felfedezést kö­zöl: a bolygók pályáinak síkja áthalad a napon. 1609-ben jelent meg az ,,Astronomia nova” (Üj csillagászat, amely a két első tör­vényt tartalmazza). Ezenkívül új logaritmustáblát szerkesztett, fog­lalkozott a fénytörés szabályai­val és a hordók pontos térfogatá­nak kiszámításával is. A harma­dik törvényt „Harmonices mun- di" (A világ harmóniája) című művében közölte. (1619) Azt is vizsgálta, hogy mi tartja pályá­jukon az égitesteket, és csak egy hajszál választotta el az általá­nos tömegvonzás törvényének fél- fedezésétől. Kepler sem tudott szabadulni az ókori számmisztikától, és ma már túlhaladott „összefüggéseket” is megállapított. Szerinte a boly­góknak a Naptól mért középtá­volságai zenei jellegűek, úgy vi­szonyulnak egymáshoz, mint a harmonikus összhangot adó húrok hosszai. A Föld, jegyzi meg némi gúnnyal, de még több keserűség­gel, ezt énekli keringése közben: mi — fá — mi, miseria, fames, miseria (nyomorúság, éhség, nyo­morúság). Vajon meddig?? Két egyházi tárgyú művet is írt, az egyik az úrvacsoráról szól. A másik pedig az „Eclogae Cho- nicae” (Időrendi szemelvények), amelyben Krisztus életének idő­pontjairól vitázik, szerinte öt év­vel időszámításunk előtt szüle­tett. Ez az ismertetés korántsem le­hetett teljes, Kepler életétől, mű­veit Száva István: Az ég törvé­nye című könyvéből jól megis­merhetjük. (Bp, 1965. és 1973.) De minden megemlékezésnél többet mond ő maga a „Harmo­nices mundi” előszavában: „Amit 22 évvel ezelőtt sejtettem, amit feladatul tűztem ki magamnak, amiért életem javarészét csillagá­szati tanulmányoknak szenteltem, azt végre a nagy Isten segítségé­vel ...a napvilágra hoztam: hogy az egész természetben, s az égi jelenségekben harmónia van. Hát­ra van még, hogy szememet és kezemet az ég felé emeljem, és alázatosan szólítsam a világosság Urát” if j. Szentpétery Péter t 1 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents