Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-14 / 50. szám
@ öKumené © öKumené ^ öKumené ^ Ökumenikus egvházatja századunk első harmadában Teológiánk első díszdokiora: Söderblom Mátkán Adni vagy eladni Az igekötők, ezek a két-három betűből álló, önmagukban alig helytálló szavak igéink értelmét és jelentését félelmetes módon meg tudják változtatni. Az ige gyöke vagy gyökere azonos formailag és tartalmilag, de ha ezt a kis „köténykét” eléje kötjük, azonnal új tartalmat nyer. Nézzünk csak egy-két példát! Fut. Ez általában a futást, a mozgásnak bizonyos gyorsabb válfaját jelenti. De ha azt mondom, „elfut”, akkor ebben menekülést, elszakadást, eltávolodást fejezek ki. És ha ezt az igekötőt használom, hogy „át”, akkor azonnal megváltozik a szó értelme és azt jelenti, hogy egy adott ponttól a másikig valaki futva teszi meg az utat. Itt van pl. a „szeret” ige. Nagy, lángoló érzést fejezhet ki. De ha így mondom: „elszeret”, akkor rosszindulatú csábítást fejezek ki általa. Nyelvünk gazdagságát, értelmezésünk sokrétűségét tudjuk kifejezni az igekötők használatával. Nem akarom azt mondani, hogy más nyelvekben nem találjuk meg az igekötők gazdag, jelentést változtató formáját, de azt állítom, hogy a magyar igekötőkkel különösen is csínján kell bánni. S MOST EGY IGÉT ÉPPEN A KÖTÖCSKÉVEL KAPCSOLATBAN PRÓBÁLÓK ELEMEZNI. Legyen ez az ige az „adni”. Talán nem kell külön magyaráznom, mit értünk az adni igén. Adni röviden azt jelenti, hogy ellenszolgáltatás nélkül megajándékozunk valakit. Ha adok, akkor nem kell feltétlenül kapnom helyette valarílit. De ha eléje kötjük ezt a két betűből álló kötőcskét, hogy „el”, és így alakítjuk igénket: „eladni” érezzük, hogy gazdasági kifejezéssel állunk szemben. Az előző viszont inkább erkölcsi fogalom. Eladni annyit jelent, hogy a birtokomban, tulajdonomban levő javat, megtermelt árut valamilyen eszközért, mondjuk pénzért átadok másnak, áruba bocsátom. Egyszóval kereskedelmi tevékenységet fejtek ki: eladok. Ennél a fogalomnál szerepet játszik az. hogy bírok olyan tárggyal, eszközzel, amelyet piacra dobhatok, eladhatok. Természetesen erre az eszközre, jószágra, dologra szert is kell tennem. Mondhatnánk így is, meg kell termelnünk. Ma közgazdasági gondolkodásunkat alapfaiban határozza meg az, hogy olyan dolgokat termeljünk,, amelyeket el is tudunk adni. Hazánk egész gazdasági sruktúráját az „eladás" problémája határozza meg. DE EN MOST NF.M KÖZGAZDASÁGI FEJTEGETÉSBE AKAROK BONYOLÓDNI. A két különböző értelmű szót, — adni és eladni, — fogalmakat akarom teológiailag feszegetni Mert az egyházra, az egyház népére elsősorban kötelező érvényű igazság az erkölcsi tartalmat hordozó fogalom, az „adás”. Hogyan értem ezt? ügy. hogy Krisztustól vett parancs alapján az egyház népe mindenkor csak adhat, f Persze azért, mert ő is kapta, mégpedig ingyen!) Itt azonban fel kell vetnünk a kérdést — azért elsősorban, mivel közgazdaságilag némiképpen iskolázottak vagyunk, — mit adhat az egyház. Csakis olyan dolgokat, amelyeket maga megtermelt. A semmiből az egyház is csak semmit adhat. És ehhez óvatosan hozzá merném tenni, hogy „eladásra” is kell termelni. Feltehető a kérdés: mi is termelünk? Hol a gyár, üzem. műhely i:agy iroda, ahol az egyház termelő tevékenységet folytat? Nos. én vallom, s a történelmi tapasztalatok igazolják, hogy az egyház szellemi és erkölcsi javakat termelt és termel mindékor. Nem. is jelen féktelen mennyiségben. És hogy a „minőség” sem volt mindenkor problémamentes. ..piacképes”, az egy másik kérdéscsoportba tartozik. De tény az. hogy a megtermelt szellemi és erkölcsi javaival már gazdálkodott úgy, hogy azt adta, illetőleg eladta. . VOLT IDŐ. — KÖZELEBBRŐL A KÖZÉPKORBAN, — amikor ennek tudata határozta meg az egyház létét. Éppen ilyen gondolkodás és szemléletmód robbantotta ki az egyház „világgazdasági válságát”, az újkori reformációt. Mi volt ennek a szemléletnek a lényege? Az, hogyakadtak olyan keresztyének, szentek, akik többet ..termeltek” a szellemi, edkölcsi javakból, mint amennyire nekik az üdvösséghez szükségük volt. Ezt az egyház összegyűjtötte, tárolta és raktározta, majd időnként a pápa búcsú formájában ..kiárulta”, eladta. Nos, látjuk, hogy az egyháztól nem volt éppen idegen a gazdálkodásnak, a piacra termelésének ez a módja. A ..termelés” azonban azóta is szakadatlanul folyik. Vagyis ma sem más a helyzet, mert hiszen az Űr prancsa sem változott. Csakhogy időközben megváltozott a teológiai, a közérthetőség kedvéért a „köz- gazdasági” szemléletünk. Amikor mi a diakóniai teológiát a gyakorlatra lebontjuk, akkor ez „termelést”, az egyház népének cselekvő tevékenységét jelenti. Más szóval felfokozott ütemben termeljük szellemi és erkölcsi jaxminknt Méghozzá nem is öncélúan, nem is raktározásra, hanem annak a közegnek, amelyben élünk, és amelybe beleágyazott bennünket az Űr Isten. Nincs semmiféle raktárunk, arzenálunk, de van lehetőségünk, hogy naponta piacra dobjuk . áruinkat”. A mi közgazdasági szabályzónk maga az Űr Krisztus, aki kényszerít bennünket arra. hogy a jó árut naponként odakíniljuk a közösségnek. Roppant piac, vásár forgatagában találjuk tehát magunkat. ADNI! Vagyis abból a drága kincsből, amelynek energiáját magunk- is úgy kapjuk. Adni családnak, társadalomnak világnak! S az a közeg, amely bennünket körülvesz, lényegében a „piac” amelyen áruink szerepelnek, s ahol minden pillanatban egy egész társadalom licitál a keresztyén árura. Mit termeljen ma egy keresztyén ember? Melyek azok a hiánycikkek, amelyekről annyi szó ehik? Termeljünk sze- retetet, tisztaságot, igazságot, becsületet, önzetlenséget, hűséget, áldozatkészséget. segítséget,'megértést, jóindulatot. Termeljünk reménységet nyugalmat, bizalmat. Ezekből sohasem elég! És Mm az ..adni vagy eladni” helyzetében máris érezhetjük, hogy rendkívül fontos tényezőivé váltunk a mai gazdasági, termelési rendnek, vagy ha úgy tetszik, az emberi létnek. Rédey Pál Képes Újszövetség húszezer példányban „Söderblom munkával teli élete — amint az évek múlnak egyre inkább úgy tűnik — ökumenikus szolgálatában foglalható igazán össze. A keresztyén egyház történetében úgy áll majd, mint aki századunk egységtörekvéseinek úttörője és útegyengetője. Ökumenikus egyházatyaként lép be a keresztyénség egyházatyái sorába” — írja róla Gustaf Aulén, nemrég elhunyt svéd professzor, egyik legjobb ismerője, tanítványa és munkatársa Söderblom halála után megjelent emlékkötetben. Nincs kerek számú évforduló, nincs jubileum ebben az évbén és hogy mégis írunk Söderbl ómról azért van, mert Teológiánk tiszteletbeli doktorairól készítünk sorozatot és ő volt az első a sorban. Más vonatkozásban sokszor és sokféleképpen írtunk róla. — Róla és tőle olvasni különben sem teher, inkább gyönyörűség, öröm, látókört szélesítő, munkára serkentő, szolgáltaira buzdító tanulás. E sorok írója különösen is örül, hogy a közelmúltban Olof Sundby, jelenlegi svéd érsek látogatásáról számolhatott be, most pedig egykori elődjéről írhat, ezzel is szolgálhatja a két egyház és két nép közötti kapcsolatot. — Nem méltatást írok, ez a keret túlságosan szűk volna ahhoz, inkább emlékeztetőt, hogy el ne feledjük az ökumenizmus egyik úttörőjét, aki nem csupán az egyház egységét tekintette szívügyének. hanem az egész emberiség egységét és békéjét, szót emelt érdekében és a .maga helyén minden tőle telhetőt megtett érte. A béke embere Már-már klasszikusnak számít, amit 1914 novemberében Luther név- és születésnapján írt s az első világháború első karácsonya előtt körlevélként olvastatott fel minden svéd templomban és küldött szét a világba egymással harcoló nemzetek egyházi vezetőihez is: „Krisztus teste, az egyház ma szomorú és szenved. Emberek sírva kiáltanak ínségükben: Meddig még Uram?”. Tizenegy munkában .és béketörekvésben gazdag év telt el Söderblom életében, míg álma valósult és 1925-ben újra egymás mellett, békében ültek egykori ellenséges államok egyházainak képviselői és évszázados felekezeti megosztottságban élők küldöttei. Söderblom életművében nem lehet elválasztani az egyház egységéért és a népek békéjéért küzdő ember munkáját. Ez a világhírű tudós professzorvallástörténész, nagy tekintélyű egyházi vezető ember, a legnagyobb létszámú evangélikus egyház feje éppen azért, mert hitt az élő Istenben (utolsó szava is erről bizohyság!) minden erejét latt),a vetette az élet érdekében, ezért szolgálta az egységet Is, a békét is egész életében. Jellemvonásai Aki Söderblom egyéniségének és szolgálatának megismerésére készül nem hegycsúcsra kapaszkodik, hanem egész hegység, hegyláncblat bebarangolására vállalkozik. Bőséges irodalom született már róla, saját írásai is terjedelmes kötetekben olvashatók. Csak a híres 1925-ös világ- konferencia leírása 950 Oldalas könyv, amit saját gondozásában,, szerkesztésében, fordításában adott közre: A keresztyénség találkozója Stockholmban címen. Sokoldalú tehetségénél csak egyszerűsége volt jellemzőbb, szellemi gazdagságánál csak szerénysége benyomástkeltőbb. Ellentétpárokkal is jellemezhető szellemi portréja. Tágölelésű lélek — szorosan kötődik Krisztushoz. Tudása széles skálájú — hite ókútnál is.mélyebb. Más felekezetek iránt messzemenően megértő — saját egyháza lutheri örökségéhez hűségesen ragaszkodik. Világnyelveket anyanyelvi szinten beszél, (tanít, tárgyal, tolmácsol) — saját nyelvén irodalmi fokon ír és beszél. Kortársaitól sok megtisztelő kitünetést kap — névtelen emberekhez ugyanilyen megbecsüléssel fordul. Egyházkormányzói posztján is megmarad tanárnak — de szívesen tanul is élete végéig. Talán nem is ellentétes, inkább egymást kiegészítő vonások ezek. Hatása Szolgálata előremutató volt. Egyháza élén kis népét kivezette az észak-európai elszigeteltségből, a nemzetközi és felekezetközi életben azóta is fennálló tekintélyt szerez a svédeknek. A vi- lágkeresztyénség erőinek és személyiségeinek bemutatásával szétfeszíti a kicsinyes, egyházkerület i provincializmusra hajlamos korabeli svéd egyház kereteit. Szívóssága, munkabírása legyőzi a jelentkező akadályokat. Reménysége, lelkesedése meggyőzi ellenfeleit is. Neve magyarul ennyit jelent: déli virág. Személye az evangélikus Észak szép virága. Nemcsak dísz, hanem gyümölcshozó virág. Évtizedek után is fogyasztjuk beérett gyümölcseit. Magyar teológusok jó szeme Egykori teológiai tanárainknak jó szemük volt. Észrevették már Kis csapat Várakozott a mező- berényi vasútállomáson. A fővárosba indultunk, egyházunk intézményeivel ismerkedni. Először az „ország templomával” ismerkedtünk. A hat tavalyi, és tizenkét idei koníirman- dus a templom méreteitől lenyű- ;özve, lehelet-visszafojtva hallgatta Harmati Béla Deák téri igazgató-lelkész ismertetését. Sok mindent hallottunk, a kezdettől, napjainkig. A nagy pesti árvíz idején ez volt a környéken lakók menedékvára. Milyen rendes ember lehetett az a lelkész — mondta egyik konfirmandusom hazafelé — aki az árvíz elől menekülőket mind beengedte a templomba, vallásra való tekintet nélkül! Egyházi múzeum is létezik? — kérdezte az egyik gyerek, egy azok közül, akik életükben még sohasem voltak Budapesten. A válasz nem sokáig váratott magára, máris beléptünk a templom mellett nemrégen megnyílt evangélikus múzeumba. Öröm volt látni a gyermekcsapat arcán a kíváncsiságot: hol találnak ismerős dolgot vagy nevet, amelyről a konfirmáció során már hallottak valamit. Ezután Hűvösvölgybe indultunk, a Budai Szeretetotthonok központjába. Az öregotthonban lakó idős testvéreket műsorral köszöntöttük. Minden idős testvérhez egy-egy konfirmandus lépett oda befejezésül — és egy- egy bibliai igét adott. át. Az idős emberek szemében megcsillanó könny azt bizonyította, örömmel fogadtak minket, szeretettel vetaz élő kortársban a rendkívülit. Az egykori soproni Hittudományi Kar húszéves fennállására készült „Visszapillantásában, a tiszteletbeli doktori cím adományozásával kapcsolatban ezt olvassuk: „A kar első ízben fennállásának ötödik évében él e jogával, amikor is a külföldi egyházi vezérférfiak közül Söderblom Náthán uppsalai érseket (Ihmels, More- head, Rendtorff neve következik ezután) tüntette ki a teológiai doktori címmel . . . Dr. Pröhle Károly 1929. június 28-án a koppenhágai evangélikus világgyűlés alkalmával ünnepélyesen adta át a kitüntetetteknek a művészi kivitelű oklevelet.” Elődeink jó érzékkel választottak. amikor á sör elejére a már több európai egyetem díszdOkto- rát, a 18 tagú Svéd Akadémia tagját, a későbbi Nobel-békedíjas Söderblomnt állították. Érdemes lenne még a jövőben is, a sók tekintetben ma is előremutató, Sö- derblommal teológusainknak, lelkészeinknek és egyházunk egész népének még közelebbről megisték szolgálatunkat. A szellemi és testi fogyatékos gyermekek szobáiba lépve a konfirmandusok nagyon elcsendesedtek. Riadt szemekkel nézték az ágyhoz kötött gyermekeket, úgyszintén a járni nehezen tudó, mozgássérülteket. Ilyen körülmények között már nehezebb volt énekelni, verset szavalni, bibliai történetet mondani. De itt is hangzott Isten dicsérete, az énekek hangjai több gyermek arcára mosolyt varázsoltak. A gyermekek körül fáradozó ápolókat is bibliai igéslappal köszöntöttük. Itt Muncz Frigyes igazgató beszélt a gyermekek és öregek között végzett munkáról. Következő állomásunk a Magyar Nemzeti Múzeum volt. A konfirmandusok sokat hallottak már a koronázási jelvényekről, de sokan közülük most látták először, szemtől szembe a kiállítást. Utolsó állomásunk felé indultunk: az Üllői úti Egyházi Alkalmazottak Nyugdíjas Otthonába. A konfirmandusok megismerkedtek az otthon lakóival, benéztek a szobákba is. Majd az áhítati terembe összegyűltek az idős lelkészek és otthonlakók, kipirult arccal hallgatva a fiatalok bizonyságtételét. Itt is minden idős testvért egy-egy igével ajándékoztak meg a gyerekek. Fáradtan, de sok élménnyel gazdagodva indultunk hazafelé. Ezt a napot szerettük volna egyházi otthonainkban eltölteni — a szeretetből. végzett munka, a dia- kóniai szolgálat részeseivé válni. Reméljük, hogy célunk sikerült. ifj. Ferenczy Zoltán A Bibilia kiadásának és terjesztésének időszerű ügyeiről Tarr Kálmán, a Református Sajtóosztály vezetője jelentést adott a Magyar Bibliatanács legutóbbi ülésén. Megkértük az osztályvezetőt: foglalja össze lapunk számára az ide vonatkozó adatokat. — Az elmúlt 30 esztendő során, a Károli-féle fordítás különböző típusaiból összesen mintegy 319 000 példány jelent meg, az új fordítású Biblia különböző típusaiból mintegy 77 000 példány. Ez idő szerint a sajtóosztály raktárában Károli-féle és új fordítású Biblia egyaránt van. 1980-#r> tervünkben áll egy nagyszabású vállalkozás teljesítése: szeretnénk megjelentetni magyár nyelven is az új fordítású Újszövetség szövegével, az ún. Képes Űjszövetséget. Ez a könyv eddig hat nyelven jelent meg, a magyar lesz a hetedik. A könyvnek mintegy 200 művészi színes fényképe a Bibliatársulatok Vi- lágszövetségének tulajdona, amelyet a Világszövetség igen előzékenyen, térítésmentesen rendelkezésünkre bocsátott. A fényképek a bibliai helyszínek mai felvételei. Az Egyetemi Nyomda már hozzákezdett a kiadvány előkészítéséhez. ígéretük szerint 1980. nyarára mintegy 20 000 példányban. A Bibliatársulatok Világszövetsége a képanyagon túlmenően a nyomáshoz az ún. műnyomó papírt is biztosítja számunkra. merkedniük. Hafenscher Károly Csanddy JánosHÓFUVÁT Domborulnak hófúvások, havak, dombok: hófúvát-ok, egyiknek éles taréja, mert a szél élesre metszi, a másik domb-hordalékra töksapkát húz: gömölyíti; élesek a hófúvátok, rajtuk Észak napja csillog, hócsillagok fénye lángol, milliónyi élő csillag ' • a mezőre kiterítve; mint a Tejút nyári éjen fehérük a mindenségben. (Megjelent a költő: NÉMA KÖRUS című kötetében, 1979.) Budapesten jártunk 1
