Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-14 / 50. szám

V

GYERM EKEKN EKGamáliel lábainál

Vannak szavak, melyeknek kifejezetten rossz ízük van, ilyen a farizeus kifejezés is. Talán nem is tudjuk a pontos jelentését, de mivel Jézus ellenfelei voltak, eleve tele vagyunk előítéletekkel velük szemben, az emberi képmutatás jelképeivé váltak az évszázadok során.

DE HÁT KIK IS VOLTAK EZEK AZ EMBEREK, akikkel oly sok vitája és összetűzése volt Urunknak, és egyáltalában hogyan kerülnek Pál apostol élet- történetének már az első szakaszába?

Maga a héber szó magyarul körülbelül így adható vissza: elváltak, elkülönültek. Olyan kegyes- ségi irányzatot jelöl a zsidóságon belül, amelyben nagyon komolyan vették a mózesi törvényeket, és szinte kínosan vigyáztak annak ' szó szerinti betartására. De hát akkor mi volt velük a probléma? Már az is baj, ha valaki nagyon komolyan veszi Isten törvényét? Természetesen nem ez volt Jézus kifogása elleniük, hanem az, hogy kegyességük sokszor nem volt más. mint üres színjátszás, külsőségekben kimerülő képmutatás. Azt hitték, hogy vallásos teljesítményeikért fogadja majd el őket' Isten, és meg voltak győződve, hogy éppen ezek a vallásos „produkciók” (látványos imádkozás, nagy hangú alamizsnaosztogatás stb.) különbekké teszi őket. mint a többi embert. Ezt jelzi nevűit is. elkülönültek, lenézték a többieket. Erre nézve olvassátok csak el a farizeus és a vámszedő jellemző történetét Lukács evangéliumának 18. fejezetében.

DE TERMÉSZETESEN IGAZSÁGTALANUL ÁLTALÁNOSÍTANÁNK, ha azt mernénk állítani, hogy minden farizeus olyan öntelt képmutató volt, mint azt Lukácsnál olvassuk. Sokan valóban tisztán és becsületesen igyekeztek élni Isten törvénye szerint. Ilyen tisztességes farizeusi

csalódból nőtt ki Saul is, aki később, Pál apostolként sem tagadja meg múltját, szüleit, farizeifsi neveltetését. Sőt éppen ez ad kapcsolópontot a zsidóság felé, amikor később elfogják, joggal védekezik így a zsidó nagytanács előtt: „Atyámfiái, férfiak, én is farizeus vagyok, farizeus fia ...” Szüleit, neveltetését soha nem szé- gyelli, és talán ezen a ponton is van mit tanulni tőle...

DE NINCS IS MIT SZÉGYELLNI NEVELTETÉSÉN, hiszen szülei valóban mindenben a legjobbat akarták adni neki. így került az ifjú Saul Tarzuszból Jeruzsálem egyik legkiválóbb tanítójához, az ugyancsak farizeus Gamá- lielhez. Büszkén emlékezik is arra, hogy „Gamáliel lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, én is rajongtam Istenért ...” Hogy valóban bölcs ember volt Gamáliel azt nemcsak Saultól tudjuk, hanem az Apostolok Cselekedeteinek 5. fejezetéből, ahol az ő higgadt tanácsa menti meg az elfogott apostolokat a súlyos ítélettől. Az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó igy érvel: „Jói' gondoljátok meg. hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel, mert ha emberektől való ez a dolog vagy ez a mozgalom. akkor megsemmisül, ha pedig Istentől való. akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket. és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.” •

SAJNOS AZONBAN EZ A JÓZAN HANG nem sokáig' tudta lecsitítani a gyűlölet tüzét. Sajnos Saul, a -buzgó tanítvány, éppen ezt tanulta meg a legnehezebben bölcs mesterétől, s bizony ebből a fontos „tantárgyból”, a higgadt, mértékletes józanságból csúnyán megbukik majd. amint ezt legközelebb látjuk. Éppen ő, az „Istenért rajongó” lelkes farizeus tanítvány lesz az. akire igaz mestere figyelmeztetése — hiábavaló harcba kezd magával az élő Istennel szemben. G. P.

„írok nektek, ifjak...”

Rokonságban Istennel

Visszafogadva

Megdöbbentő svédországi hírt olvastam nemrégiben arról az új törvényről, mely lehetővé teszi a gyermek—szülő viszony felbontását a felek kérésére. Ezek szerint nemcsak házasfelek válhatnak el egymástól törvényesen, hanem szülők és gyermekek is fölbonthatják vérrokoni kapcsolatukat. Korunk szélsőséges végleteihez, izgágasághoz hozzáedződött gondolkozásunk számára is azért túl bizarr ez a „új lehetőség”. Pedig valójában nincs is benne semmi új és szenzációs, hiszen csupán legalizál, törvényesít valami ősi jelenséget', ami gyermekek és szülők egymáshoz való viszonyát a kezdet kezdetétől oly gyakran jellemzi.

Hasonló elválást, a gyermeki kapcsolat fölbontását provokálta, kényszerítette ki az ember az első bűnesettel, és azóta is minden egyes Isten elleni lázadásunk megannyi „válópör”, mely a végső elszakadást célozza. Néha már-már úgy tűnt, hogy a válás a „felek kölcsönös megegyezese” nyomán véglegesen kimondható. Ez a végzetes tragédia azonban mégsem következhetett be, egészen egyszerűen azért, mert az egyik fél nem hajlandó fölbontani a szent köteléket. S legnagyobb meglepetésre ez a rokonsághoz makacsul ragaszkodó fél maga az Isten, aki Jézusban nem a vári ítélő bírót küldte el, hanem azt a

békítő bírót, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a „felek kölcsönösen egymásra találjanak”.

Ennek érdekében bátorítja tanítványait egykor és ma, hu próbálják, merjék újra Atyaként szólítani számtalanszor megtagadott Urukat. Ez a már sajnos megszokott, pedig egyáltalában nem magától értetődő megszólítási lehetőség igazolja’ hogy Jézus Krisztusban . Isten kész gyermekként visszafogadni, a „verrokon- ság” éppen Jézus értünk hullott véréért újból helyreállt. Ez természetesen lehet egyoldalú közeledési kísérlet csupán, de a kapcsolat akkor is fennáll. A népi bölcsesség kicsit kesernyésen szokta megállapítani, hogy barátainkat ugyan megválogathatjuk, de rokonainkat nem. Istenhez való viszonyunkban azonban igazi örömhír ez a kétségtelen igazság, amit Jézus így summáz: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket. . .” (Jn 15, 16)

Testvérekként

A „Mi Atyánk” megszólítás azonban nemcsak az isteni visz- szafogadás "örömhírét ígéri, hanem testvérként állít a másik ember mellé. A „Miatyánk” a közösség imádsága, nem véletlen, hogy végig többes szám első személyben tanít imádkozni minket Jézus, és az sem véletlen, hogy éppen ez az az egyetNevezetes igék

A szülők és a gyermekek közös hitének kifejezésére sokszor szoktuk idézni a következő mondást: „Higgy az Ür Jézusban, és üdvözölsz mind te, mind a te házad- népe!”

1. Ki mondta, kinek ezt a mondatot?

2. Milyen kérdés előzte meg ezt a felszólítást?

3. Mi váltotta ki ezt a kérdést?

4. Ez az ige azt fejezi ki, hogy a családfő hite hatással van az egész családra. Nevezzünk meg a Bibliából legalább egy esetet ennek igazolására.

Megfejtéseiteket február 3-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest. Puskin u. 12. — 1088. Megfejtéseitekre nevetek és lakcímetek mellé-azt is írjátok oda, hogy hány évesek vagytok.

len imádság, melyet együtt mint egy nagy család hangosan imádkozunk minden istentiszteleten. Jézus nem egyszerűen szavakat akart és akar tanítani, hanem egy olyan alapállásra nevel már a megszólítással is, melyből kiindulva mindig másokkal összefüggésben, másokra is tekintettel állok meg előtte még akkor is, ha az ún. „belső szobában” egyedül imádkozom.

„Ki itt vagy a közelben!1’

A „Miatyánk" megszólításának legproblematikusabb része az a felieérthető megjelölés, amely valahova a titokzatos ismeretlenbe, a „távoli” mennyekbe helyezi Istent. De nekünk XX. századi imádkozó keresztyéneknek köny- nyebb dolgunk van már, mint az ókori világképben élő őseinknek. Mi már tudjuk, hogy a menny nem a hely megjelölése, nem „fönn” van vagy „lenn”, hanem egyszerűen azt a másik „dimen-. zíót” jelöli, mely öt érzékszervünk számára felfoghatatlan ugyan, de hitünkkel érzékelhető valóság.

Ezért joggal írja körül a menny fogalmát egy mai modern Miatyánk parafrázis a következőképpen : „Mi Atyánk, ki itt vagy a közelben!”

Így kerülünk istenközeibe valahányszor imára kulcsoljuk a kezünket és gyermeki bizalommal, 'jézusi „vérrokonságunk” biztos tudatában fordulunk hozzá. Nem, mi emelkedünk föl hozzá az „imádság szárnyán” (bármennyire is szép a kép), hanem Ö hajol le hozzánk szerető édesapa módjára. Ennek a lehajló szeretetnek a megtapasztalása adja az imádkozó élet egyik legnagyszerűbb élményét, melyet oly gyermeki egyszerűséggel és bájjal kér Weöres Sándor is egyik versének végén:

„Légy közelebb hozzám, ahogy

csak lehetsz,

Most és mindörökké:

imádságom ez!”

S ennél többét mi sem kérhetünk!

Gáncs Péter

Kétszáz éve jelent meg az első magyar nyelvű újság

A szerkesztő: Ráth Mátyás evangélikus lelkész 2.

Ráth Mátyás személye és egyénisége nem mindennapi jelenség. A 17—18 éves fiú bejárja a két hazát: Magyarországot és Er- délyországot, azzal a határozott céllal, hogy majd egyházának és hazájának „ez vagy amaz úton való könnyebséget szerezhessen, olyan szívvel. amely sem k-ü- lömbvaló haszonra, se hatalmaskodásra nem vágyódik". „Legfőképpen a közjót, mely a Te dicsőséged — mondja imádságában — azt, nem egyebet, tettem fel volt tárgyul magamnak.”

A KÖZJÖT KÍVÁNTA SZOLGÁLNI EGYHAZÁBAN. Itt a konventtel egyre élesedő és tartó harcba belefáradva 1786-ban lemond lelkész! állásáról. Búcsúszavaiban mondja: „Vajha bár mindenben oly állhatatos lettem volna, s oly keményen fogtam volna a dolgot mindazokkal szemben, akikben az emberségnek semmi szikrája sem láttatik gerjedezni. Nem győztem a törvénytelenségeknek sokféle utait elállni, a kár és szégyenvallásoknak elejét venni.”

Lemondásával az volt a szándéka. hogy folytatja azt a szolgálatát népének és hazájának, amit a Hírmondóval végzett. Megpróbált elhelyezkedni. A helyi gimnázium direktorságát, az egyetemen tanári állást, könyvtárosi állást pályázott meg. Idejét nem töltötte tétlenül. Hívei kérésére imádságos könyvet ír; A fejérnépeknek való imádságos könyvet. A könyv 1787-ben jelenik meg. Ennél nagyobb munkába kezd. Egy Magyar Lexikonhoz gyűjt anyagot. Kiadóra azonban nem talált. így belefáradva a sok könyörgésbe. 1789-ben a gyülekezet kérésére visszatért letkészi szolgálatába. Még kétszer mondott le. 1790-ben Pozsonyba hívták. A győriek nem fogadták el lemondását. Ellenben három hónapra a királyi koronázás és az országgyűlés idejére vendégként Pozsonyba engedik. Még egyszer 1796-ban meghívják Pozsonyba. Lemond. A gyülekezet lemondását elfogadja. Végül mégis visszamaradt.

Kudarcai letörték, amikor megpróbálta feltett szándékát világi úton megvalósítani. Többé nem

r«M>H Ti«v*i< h v»|(li Kifflf a »nriiini

Boldog Afcfzocy Kivijük clio nipjian, Szorabttonn k&lc.

ELSŐ LEVELE.

S

tokitok i kirfróknak, kogy úi efttendőkor kölni kS- íiCntéwkkel kezdjlk-el leveleket. Ezt a fxoklft • Ma CT* hirawndó taJim nem fogja mindenkor követni : mivel a felettébb való kalikódéit nem kedveli!

« moftaai vilig. — De ttak ugyan mod Irg-el0fz8r, ügy tetfzík, az illendöfég-ii aeg-kfvinjaj hogy érdemlett tiftt«le<-<*teUet kö£zönj«n-bé FaJfégct, MéltáQgot, Tift- fektn, Takénterei, Ne ősz etet, Vicét ét Érdemes Jó* «karóinál*

»értbe tmtiktÁrH , tef-elá&ar uralja KTHÁLYJATí Térd • ft kajeva *|ék fafvvel kal/lja Írjj'lmit;

Mart, ka mi hafcart ka», tűk adki kofrflahcü Jétdt.

OfftdgUtOaak mUt hdCk cftccadrj« kit latr

Múlt: át lurtfi firtati mi Já.Utc t* hmU,

Lim Kaidat ki ac kivdaad, kt^ még Irg-aiOk-i* Titfjrreuíur légy«* , míg él, újult* iiaatk.l J09KF&T a TSAJTÁRT « h*4*it (earn ura* /tmamaf Mta] OUA arfidibaa tova, • tégy idyolrtrt ott-bt JLldJa Flór utt*, ktUú mdfoá ruibéU k féajir

A JH*Kétszáz éve jelent meg az első magyar nyelvű újság

hagyta el gyülekezetét. Batsányi János 1798-ban próbálja aktivizálni. Elutasítja. Ki itve szíve bánatát sok keserűséggel válaszol: „Nem egyszer ajánlottam magamat a magyar közönségnek, minekutána már láttattam annak bizalmában lenni. Sokszor könyörögtem .. . Többet nem tehette**

... Nem könnyen esett nekem, sóba került szándékomtól megválnom. Tudják azt az itt valók, hogy búmban lebetegedvén, betegségemnek súlyát nehéz esztendőkig szenvédtem ... Akkor ifjabb voltam és bíztam. Mostan a közelgő vénségemet is számba kell vennem. Látod, hogy bajos vagy szinte lehetetlen dolog immár engem a magyarságnak szolgálatába visszahelyeztetni.”

Ezek a szavak nem a sértődöttség, vagy a könnyű meghátrálás jelei. Említett levélében elmondja, hogy a sok kilincselés közben „a nem nemes embernek járó tiszteletet, de csak közemberséget sem mutattak. Holtig szégyenlem akkori magam elvetésemet. Kétszer hagytam el azokat, akiknek te másokkal együtt láttatol tulajdonítani elkedvetlensé- gemet. Mind a kétszer olyan szándékkal cselekedtem, hogy régi feltételeimet, melyekhez még gyerkőc koromban a két hazában tett hosszas és költséges utazásokkal hozzá készültem volt, hogy véghez vihessem. Először foganatosán esék meg (Magyar Hírmondó), de másodszor sikertelenül. (Magyar Lexikon.) ... Többször nem teszem. Inkább szeretek holtig az én vélt irigyeim között maradni, hogy sem, mint magukhoz édesgető uraknak palotáiban várakozni s előttük állni, vagy uzsorával nemességet kereső s könnyen nyerő könyvnyomtatókkal szerződni.” Ezek a szavak nemcsak a korviszonyokról, Ráth mindent elkövető és áldozatot meghozó erőfeszítéséről szólnak. Igazolják Kazinczy t, amiért Ráthot „jó hazafinak” nevezte.

RÁTH TEHÁT MAGA IS BESZÉL A MAGYAR HÍRMONDÓ SIKERÉRŐL. Országszerte ismertté tette nevét és bizalmát ébresztett iránta. Az első fél év mérlegét elkészítve örömmel állapítja meg, hogy „dicséret, jóváhagyás és kedvesség” fogadta a lapót. Ez olyan reménységgel táplálja, hogy a „Magyar Hírmondó nem fog úgy járni, mint a Svédországban lakozó velünk rokon- ságos Suomi”. Sajnos, amikor megvált szerkesztésétől, a lap ha- nyatlani kezdett, szerkesztői gyakran változtak, végül 1788-ban meg is szűnt. Ez is annak bizonysága, hogy a lap élete, sikere mennyire egybeforrott Ráth személyével, rátermettségével, rendkívül széles körű ismeretével és sok irányú tájékozottságával, de mindenekelőtt azzal az izzó lelkesedéssel és szeretettel, mely a szolgálat lelküle- téből fakadt.

Céltudatosságát bizonyítja az az Előre való tudakozás, melyet a lap indítása előtt Patzkó Ferenc könyvnyomtató, aki a lap kiadását is vállalta, aláírásával kibocsátott, másrészt a Hírmondó első levele. A lap hetenként kétszer jelenik meg „Levelek” formájában. miután elegendő előfizető jelentkezett.

Ezekben elmondja, hogy már mindenütt vannak Európa országaiban írások „tanúság és mulatság” kedvéért, csak az egy magyar nemzet volt még eddig ezen igen hasznos szerzeménynek híjával. Ez káros és szégyenére válik a hazának. Olyan szertelen esméret- lenségben élünk, mint féreg a dióban. Oka az elmaradottság és a tudatlanság. Embereket semmi sem ösztönöz, se dicséret, se tudós becsület. Olvasnak ugvan idegen nyelvű újságokat. Ezt azonban nem érti mindenki. Azt akarja. hogy az egyszerű nép is olvassa és értse. Nemcsak népünk tud keveset arról, ami a világban történik, hanem rólunk is keveset tudnak. Ezért közöl külföldi és hazai híreket. Közli tudósok tapasztalatait, professzorok disszertációit, az emberek kereseti és megélhetési viszonyait, irodalmat, népesedést, gazdasági és mesterségbeli, kereskedelmi híreket. Szóval „igazi újság lészen”. Figyelemre méltó a nyelv iránti finom érzéke. Három dialektust tart szem előtt: a dunántúlit (kisalföldit) a Tisza-vidékit és az erdélyit.

Ráth nem vett részt korának politikai mozgalmaiban. Mégis élesen kirajzolódik egyházi szolgálatában is annak a másik.célnak világos és egyértelmű szolgálata. amit a nép és haza szolgálatának nevezünk. A Magyar Hírmondó pedig nemcsak puszta „tanulságos és mulatságos” hírek közlése, hanem nagyon is céltudatos társadalmi, gazdasági, kulturális és nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, politikai állásfoglalás. Az egész lap szelleme leheli Ráth szellemét: arccal a nép és haza felé. A lap Ráth lapja. Munkatársa nincs, vagy csak alig. Kéri ugyan, hogy olvasói írják meg tapasztalataikat, a történeteket, amit hallanak és látnak. Valójában egyedül írja és szerkeszti és saját maga szerzi a szükséges információt is. Hatását mi sem mutatja jobban, mint hogy oly neveket találunk baráti társasá- gábar* mint Batsányi, Kazinczy, Tessedik.

ÚTTÖRŐ MUNKÁT VÉGZETT. Igazán a magyar újságírás atyja. Egyetlen úttörő sem könyvelhet el látványos sikereket, vagy csak ritkán. Jelentősége mégis nagy. Szerény kezdet a Magyar Hírmondó. Korában mégis nemcsak haladó, de messze előre mutató. Ma pedig már szinte átfoghatatlan az a „tanulságos és mulatságos” hírközlés, mely számunkra olyan magától értetődő.

A megfáradt ember családi melegségre vágyik. Feleségül veszi a soproni Reisch Zsuzsannát. Hatévi házasság után özvegy marad. Három gyermeke közül egyet eltemet. kettővel itt marad árván. Élete vége felé betegeskedik. 1807- ben le akar mondani. A gyülekezet nem engedi. 1810. február 5- én halt meg. Gyülekezete temet- tette el. Árváiról gondoskodott.

Kovács Géza

\