Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-14 / 50. szám

Mindennap} kérdések Csak az iskola köteles nevelni? A kérdés arra enged következtetni, mintha a nevelés felelősségét a szülők és az iskola között dobálni lehetne. Bár volt idő. amikor a szülők indokoltnak látszó — de önmagában elfogadhatatlan — okok miatt áthárították a nevelést az iskolára. Ekkor úgy látszott, hogy ezt az iskolában szívesen fogadták: neveljen a szakember, hiszen a szülök .„laikusok” a nevelésben. S most, a nehézségek láttán könnyű lenne visszadobni a szülőkhöz a labdát: otthon nem nevelik a gyer­mekeket s ez sok kérdést vet fel a jövőt nézve. De a „labda” ebben az esetben a gyermek! Törékeny lelkivilágá­val, a fejlődés stádiumában, kialakítandó személyiségével. Ilyen ér­tékkel, mint a gyermek, sokkai okosabban és felelősebben kell bánni. Ezért kérdezzük: csak az iskola köteles nevelni? A. válasz — ha sokszor bizonytalan is a szülök megkérdezésekor — egyöntetűen: nem! Mégis, mintha természetes lenne az, hogy az ott­hon fedezi az anyagiakat — a bölcsődei gondozó, az óvónő, a tanító­nő, a tanár néni és tanár vagy szakoktató pedig foglalkozik a gyér-, mekkei: neveli/ Kézenfekvőnek látszik ezt a helyzetet úgy megindokolni, hogy mindenki, dolgozik. Kell a pénz. Házat építünk, lakást vásárolunk, gondtalanabb megélhetést akarunk. Gyakrabban halljuk szülőktől ezt így: gyermekeinkért vállaljuk a „hajtást”, jövőjükért. Ezért nincs idő, türelem és figyelem a nevelésükre. Egyébként is a gyer­mek a napját az iskolában és a napközi otthonban tölti, s amikor hazaérkezik, már csak a vacsora és az alvás következhet. Fáradt gyermek inkább pihenésre, mint nevelésre szorul. Ezen a helyzeten némiképp módosított az iskolai szabad szombat A megadott lehetőség azonban nem minden családban okozott osz­tatlan örömöt. A már-már elaltatott felelősség a gyermek nevelé­séért újabb ébresztőt kapott, melyre a tanácstalanság kérdései tá­madtak. Marad tehát a beletörődés, lemondás — talán kényelemszeretet vagy felelősségáthárítás: adja a pedagógus az ismeretek mellett azt is, ami a gyermek személyiségformálását, erkölcsi arculata alakítá­sát segíti elő! VILÁGOSAN LÁTNUNK KELL, HOGY AZ ISKOLA NEM PÓ­TOLHATJA A CSALÁDI OTTHONT ÉS VISZONT. Mindkettőnek megvan a külön feladata, mely együtt szolgálja a gyermek egészsé­ges fejlődését. A családi otthon a gyermek ismeretszerzésének elsődleges helye. Itt érik az első élmények, itt bontakozik ki az értelme és érzelme azok között, akiket a legrégebb óta ismer! Itt mondja ki az első sza­vakat, teszi meg az első önálló lépéseket. Itt éli át azt a biztonsá­got, amely felnőtt korában is áz otthont, a családot jellemzi! A családi otthonban találkozik először a külvilággal is. A szülők, a felnőttek, az idősebb testvérek, a vendégek hozzák magukkal ezt a gondolkodásmódot, véleményt, példát, úgy, mint amit magúként tudnak. Ezen némiképpen módosított az, amikor a. gyermekünk óvodába, majd iskolába került. Az iskola, de egyre inkább az óvoda is — meghatározott tan­anyag, megértését, elsajátíttatását, megtaníttatását bízta a pedagógu­sokra, akik miközben lelkiismeretesen végzik tevékenységüket, neve­lőkké is válnak, tgy a pedagógusoktól kapott érzelmi, erkölcsi és tudásbeli példa is fontos szerepet kap a gyermek fejlődésében. AZ A HELYES, HA A GYERMEKÜNK NEVELÉSÉBEN EGYÜTT LÁTJUK AZ ISKOLÁT ÉS A CSALÁDI OTTHONT. A szülők és az iskola együttműködését tartjuk nélkülözhetetlennek ahhoz, hogy harmonikusan nevelt, kiegyensúlyozott lelkivilágú. egészségesen fej­lett gyermekek álljanak' majd .be felnőttként a társadalom igényelte helyre. Mi a megoldás? Bár igaz az, hogy a szülői ház és az iskola közötti kapcsolatot elsősorban a gyermek jelenti, aki az iskolában előadja a pedagógusnak a családról szóló információját, míg odahaza ezt az iskoláról teszi. Mégsem pótolja a szülők és az iskola személyes kap­csolatát ez. Az a szülő, aki gyermeke nevelésével lelkiismeretesen foglalkozik, az felhasználja a találkozás lehetőségét a pedagógussal a szülői értekezleteken, ugyanakkor a családlátogatás nyit ajtót az iskola előtt, hogy belásson a gyermek otthonába és közvetlen kap­csolatot tartson az ott élőkkel. így érhető el az, hogy a pedagógus lelkiismeretesen elsajátíttatja a tananyagot, megérteti és megtanítja azt. A szülők pedig gyerme­kükkel okosan törődnek, elbeszélgetnek velük ügyes-bajos dolgaik­ról, érdeklődnek iskolai munkájukról, de nem felejtik: személyes példájukkal vezetik őket a becsületes munkára, az embertárs meg­becsülésére. a. tiszteletadásra, a hazaszeretetre, a család megbecsü­lésére, a hűséges életre. Detre János Bach Karácsonyi oratóriuma a Deák téren Sietés, rohanás, lázas készülő­dés jellemzi a karácsony előtti utolsó napokat. Ilyenkor szíve­sen halasztjuk el programjainkat azzal a megjegyzéssel, hogy „majd karácsony után”. Annál megle­pőbb. hogy a Lutheránia Bach­es tjén már fél hatkor alig van üres hely, hat órakor pedig már sokan csak állóhelyet kapnak. Időt, fáradtságot nem sajnálva merülnek bele az üdítő muzsiká­ba. BACH KARÁCSONYI ORATÓ­RIUMA tulajdonképpen egy hat kantátából álló összefüggő soro­zat. Az első hármat a karácsonyi ünnepek alatt (17,'}4. december 25.. 26., 27.) adták elő, a másik hár­Teológus csoport látogatta meg a gyülekezetét. Fél Baranya vár­ta őket. Mert hiszen szolgáltak mind a pécsi, mind a vasasi gyü­lekezetben s a kettő területe majdnem fél megyét #tesz ki. De nemcsak a terület volt óriási, ha­nem a szolgálatok száma is. Két nap alatt nyolc helyen szolgált a teológusok küldöttsége. PÉCSEN kezdődött, szombat es­te. Egy formabontó, modern és nagyon igényes gyülekezeti est­tel. Azt próbálták érzékeltetni, hogyan él az ember a kettős ha­tás alatt: sodrásban és vonzás­ban. Mi az. ami elsodor, elszakít az Istennel és egymással való kö­zösségből. Mi minden és hogyan munkálkodik azon, hogy eltávo­lodjunk Isten életet adó szerete- íétől. S mindezek ellenére hogyan fáradozik Isten szünet nélkül azon, hogy el ne veszítsük őt, túl messzire ne kóboroljunk, mert ha őt elveszítjük, mindent elveszí­tünk. Ezt a kettős hatást mind­annyian érezzük saját életünkben, emberi kapcsolatainkban, munká­hoz, természethez való viszo­nyunkban. mindenütt, hiszen eb­ben élünk. Most szavakba öntve hallottuk, egy-két perces gondo­latokban, gondosan és értő mó­don kiválasztott versekben, iro­dalmi alkotásokban, zenében. A pécsi gyülekezet énekkara szol­gált ez.en az estén, témához kap­csolódó, az egész est egységébe illeszkedő kórusmövekkel. VASÁRNAP REGGEL ahénvan voltak, szinte annyifele indultak. A taizéi ökumenikus közösség vezetője. Roger Schutz az elmúlt november folyamán Chile déli ré­szén tartózkodott egy hónapig és Temuco város indián szegényei között élt. Silva bíboros-érsekkel Santiago katedrólisában az embe­ri jogokért mondott imában vett részt. mat 1735-ben újévkor, a rákövet­kező vasárnapon és Vízkeresztkor. Az újszövetségi részeket (Lukács 2, 1, 3—21; Máté 2, 1—12.) az evangélista mondja él, míg az egyes szereplők szavait szólisták, a csoprtokét pedig a kórus tol­mácsolja. Buxtehudenak volt az a szokása, hogy több vasárnapon át adott egyházzenei hangver­senyt és azon egy összefüggő bib­liai történetet szólaltattak meg. EZEN AZ ESTÉN A DEÁK TÉREN az első három részt hal­lottuk. Teológiai mélységével kü­lönösen a hatalmas basszus szóló ragadott meg: A legfőbb Űr most kemény jászolban fekszik . . . Az inkar.náció mélységeit és nagy pa­Pécs-Vasason Istentiszteleti szolgálatot végez­tek Vasason. Pogányban, Mária- kéménden, Szellőn, Kékesden. A néhány fős családi istentiszteletek után minden irányból Marázára vezetett az út. ahova a teljes cso­port a teljes programot hozta na­gyon szép létszámú gyülekezet­nek. Ebéd után pedig már együtt indultak a nap utolsó állomásá­ra, Komlóra. S itt újra szóhoz ju­tott mindenki, énekkel, verssel, zenével. bizonyságtétellel. Kicsit féltettük őket. komolyan betáblázott nap volt ez. Száz ki­lométernél mindenki többet uta­zott s végzett legalább négy szol­gálatot. Elfáradtak, de úgy láttuk, jóleső fáradtság volt ez. Áz értel­mesen. szépen, munkában eltelt , nap fáradtsága. Szeretném mesz- sze elkerülni a meghatottság vagy a különleges köszönet hangját. Nem rendkívüli, csak nagyon jól­eső és egészséges dolog, hogy na­gyon természetesen, jókedvűen járták a vidéket, mint akik nem ..beülni” készülnek egy parókiára, •hanem szolgálni akarnak abban a magyarországi evangélikus egy­házban, amely ilyen vagy olyan formában, kicsiben vagy nagy­ban. de teljes egészében szórvánv- egvház. Köszönjük ezt a két jó­kedvű és szén nanot dr. Selmec.zi János otthonigazgatónak, Sztati­ka Gyöngyinek. Hegedűs Zsuzsá­nak. Szabó Izabellának. Loborczi Gézának, Smidéliusz Zoltánnak és Schaden Róbertnek. Szaböné Mátrai Marianna A 350 000 lakosú Temuco az in­dián települések láncolatába tar­tozik, melyek lakói a munkanél­küliség miatt hallatlan szegény­ségben élnek. Elsősorban korábbi parasztok mennek oda, akiknek födjeit elvették. Naponta újabb és újabb családok érkeznek ide. akiket azután a hatóságok Temu­co „bádogvárosába” toloncolinak. radoxonját ábrázolja itt Bach. Ezt a szólót is, trombita kísérte csak­úgy, mint az első részt lezáró ko­ráit (Mennyből jövök 'most hoz­zátok). Bach csodálatosan értette a módját, hogy egy egyszerű ko- ráldallamot a trombita hangjai­val megkoronázzon, felemeljen. Az első rész csillogó szépségei után, a második részben csendes medi­tációra késztető zenét hallottunk. Ilyen a 4 oboát szerepeltető szim­fónia, vagy Mária bölcsődala is. Az ilyen zene csendet, benső ki­tárulkozást, befogadást kíván. A mai rohanó ember sokszor nehe­zen képes az ilyen lelki funkció­ra. Emlékezetes marad a második részből a „Dicsőség a magasság­ban Istennek” kezdetű kórus. Markáns zenéje jó ellentétet ad a lírai alt szóló után. A szakaszt lezáró korái isimét a Mennyből jövök dallamát hozza, de tartal­mazza a szimfónia elemeit is. A korálok szerepe abban a mű­ben is igen jelentős. Különösen meglepő, hogy az egész oratórium első és utolsó korálja az „Ö fő vérző sebekkel. .ami hangsú­lyozza Karácsony és Nagypéntek, inkamáció és passió összefüggé­sét Bach hitében és teológiájá­ban. Weitler Jenő a korátoknál is a teológiai 1 súlypontokat emeli ki egy-egy sor észrevehető kihang­súlyozásával. Ezt a kongeniális előadásmódot, nem lehet eléggé megbecsülni és dicsérni. Nemcsak kifogástalan technikai és esztéti­kai megoldásokat tűz ki célul, ha­nem Bach teológiáját, a .mű szel­lemét veszi alapul. A magas színvonalú, kiforrott és elmélyült előadás szólistái vol­tak: Mohácsi Judit, Schultz Ka­talin, Fillöp Attila. Berczelly Ist­ván. Szuggesztív hatású volt a hangszeres szólisták játéka is. Az egvüttes minden tagja hozzájá­rult ahhoz, hogy felejthetetlen karácsonyi zenei élményben ré­szesüljünk. Orgonáit Traitler Gá­bor esvházzenei igazgató, vezé­nyelt Walter Jenő karnagy. A KARÁCSONY KÜSZÖBÉN TARTOTT ZENÉS ÁHÍTAT sajá­tos feladatot ró az igehirdetőre is. Harmati Béig igazgató lelkész igen jól kapcsolódott ehhez a sa­játos hangulati és lelki szituáció­hoz. Tim. 2, 485 alapján tartott igehirdetésében. Svájc egyes ré­szein karácsonv este mikor söté­tedni kezd tüzeket gyújtanak. Ezek a tüzek hirdetik, hogy elér­kezett a szeretet ünnepe. A Luthe­ránia a karácsonyi oratórium elő­adásával „gyújt karácsonyi tüzet”. A keresztyénié? -kezdetén nem egy törvény, nem egy tankönyv áll, hanem egy betlehemi gyer­mek. Jézus nem maradt „Jézus- ka”. nagy és hatalmas lett. El­mondta mit jelent embernek len­ni. A kórus énekli: ......és a föl­dö n békesség”, de még kevés va­lósult meg a békességből. Nem több fegyverre, hanem több sze- retetre van szüksége a világnak. Gánes Aladár Sodrásban és vonzásban Teológusnap ROGER SCHUTZ CHILEI SZEGÉNYEK KÖZÖTT JÁRT Színek és lián siók művészete ÚJ, MODERN MŰVÉSZETI ÉRTÉK­KEL gyarapodott Kecskemét városa, a város egyik nevezetes középülete. Az egy­kori zsinagógából már évekkel ezelőtt a Tudomány és Technika Háza lett. A te­levízió Művészeti Magazinja is bemutat­ta a kitűnően sikerült belsőépítészeti megoldását az új funkciójú épületnek. A háromszintes feljáró két szintjén Michel­angelo szobormásolatai „hangolnak” a művészetek irányába. Most pedig a mű­vészeteket patronáló városvezetők meg­mutatták, hogy komoly áldozatra is ké­szek. ha az igazi művészetet kell pártolni és a város középületeit nemes szépséggel. • maradandó művészettel lehet felruházni. Évekkel ezelőtt hirdettek pályázatot a mór stílusú zsinagóga üvegablakainak színes üvegfestménnyel való megformálá­sára. Bolmányi Ferenc festőművész nyer­te meg a kiírt pályázatot, és készítette el életének egyik főművét. A feladat azért sem volt könnyű, mert 10 ablakot kellett „megkomponálni” az egykori zsinagóga megváltozott funkcióját kifejező, ahhoz méltó üvegfestménnyel. A művész első ténykedése — vallomá­sa szerint — az volt, hogy művének kör­nyezetét átélje, befogadja. Az épület a város szecessziós főterén áll. azon a téren, ahol a Lec.hner Ödön által épített Tanács­háza, a Nagytemplom, a Cifra-palota, az Űj-kollégium és a századunk elején épült Luther-pálot.a szépségéi fonódnak egy­másba. Ennek a téregyüttesnek egyik záróépülete. Ez az együttes valamikor egy nyugodt, széles határral terpeszkedő alföldi kisváros rangos főtere lehetett, de ma az épületek tövében a város — sőt a Duna—Tisza közének — kelet—nyugat irányú főforgalma bonyolódik és zajlik. Ezt a környezetet „élte át” a művész, és erről mondta el. amikor az avatás alkal­mával színes ablakai előtt beszélgettünk: „Az üvegablakoknak az esztétikai élmé­nyen túl mélyebb értelmet is adtam. Mai drámai, feszülő életünk jut kifejezésre bennük. Ezt tettem át az üvegekbe.” A TÍZ ABLAK a művész itt kapott be­nyomásait és festészetének sajátos egyéni vonásait, formai kifejeződéseit egyszerre jeleníti meg. A vizsgálódó tekintet mada­rakat, virágokat, tornyokat, tornyosuló felhőket és növényi ábrákat, vagy napos tágas „alföldet” képzel szeme elé, amikor átnéz az üvegeken. Mindegyiken más szín, más forma dominál. Bár mindegyik önálló mű, egyik nem következik a má­sikból —. mégis az az érzése a nézőnek, hogy bármelyiket emelnők ki' közülük, az egész kompozíció veszítené el 'sajátos mondanivalóját. S ha az egészet tennénk át más környezetbe —. idegen lenne ab­ban. Bolmányi Ferenc kitűnően valósította meg művészi elvét. „Szinkront teremtett” az épület régi és új funkciója között, s színekbe formálja az épület belsejében folyó tudományos munka komolyságát és a körülötte lüktető .kavargó izgalmas vi­lágot. Erre mutatott rá avatóbeszédében Major Máté akadémikus is, hozzátéve még: „jól ötvözte a régit az újjal... a nappali fények crescendója és decrescen- dója változtatja a fényhatást... a ház mai funkcióját foglalja színbe, formába.” AZ AVATÁSNAK MÁSIK MŰVÉSZE­TI ESEMÉNYE is volt. Bolmányi Ferenc üvegablakai megihlették Kossuth-díjas zeneszerzőnket, Szokolay Sándort, aki Or­bis Pictus címmel írt kantátát szólóhang­ra, fuvolára és vonóshangszerekre. Weö­res Sándor verstöredékeit használva szö­vegként. A bemutatón a szerző maga ve­zényelte művét, a szólót Pászthy Júlia énekelte, fuvolán Szokolay Ádám ját­szott. a vonósok a Kecskeméti Vonósné­gyes tagjai voltak. A kantáta négytételes mű. Mindegyik­ben egy-egy kiragadott pontosan odaillő versidézet köré fonja zenei mondanivaló­ját. A színek művészetére tapad a sze­mem s közben fülem a bangók művésze­tét figyeli. Mindkettő modern, mai. a kör­nyezetében. a funkciójába illő művészet. Az első tétel dallamát a vonósok pen­getik s az ének haneia eav különös ablak elé állít: „Emeld fel arcod, hadd nézzem: szemedben mint tükröződik ablak és vi­rág és én is .. A második tétel címe: A változás temp­loma. Ez a lírai tétel az épület eredeti funkcióját, de áttételesen mai szolgála­tát is idézi bennem: „Kapu tárul, küszöbe földi ország, szemöldökfáján messzi csil­lagok. Keresztül hömpölyögnek tarka morzsák, felhős csarnokban oltártűz lo­bog.” Majd hirtelen felgyorsul a zene és az ének. Az egyetlen gyors tétel zaklatottsá­got tükröz és később félelmet. A születés naiv kezdetéből a gyermekféltés „allegro” drámája lesz — vallotta a szerző. „Ha gyermek születik: vörös az ablak .. A negyedik tétel címe: A jövő. Lassú, koráls/.erű tétel. „Fogózkodik a folyosó­ba körben fényből font szél. aranykéz dal­lama. köröskörül villanó ív-tükörben egymáshoz ér a holnap és a ma." A hang­szerek szólója úgy fonódik egymásba, ahogy a szöveg mondja, a cselló szólója után a hegedűk, majd a teljes zenekar tuttijába fonódik körben szöveg és dal­lam Ahogyan ezen az avatáson körbe fo­nódott színek és hangok művészete, múlt és jelen funkciója, meditativ belső élet és dübörgő, zajló kinti forgatom, és harmó­niához segített művészetpártolókat, ér­deklődőket s végzi azóta is sajátos felada­tát a kecskeméti „tudomány templomá­nak” tíz színes üvegablaka. Tóth-Szöllős Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents