Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-23 / 47. szám
GYERMEKEKNEK, „Ki vagy, Uram?” Biztosan hallottatok már kö-' zépkori alkimistákról, olyan vegyészekről, akik megkísérelték, hogy különböző értéktelen anyagokat összekotyvasztva aranyat, a legértékesebb fémek egyikét állítsák elő. Persze, többnyire csak egy-két szemfényvesztő trükkre futotta az erejükből, de „sárból aranyat” egyikük se tudott varázsolni. Erre a csodára egyedül Isten képes! Már az előzőekből megtudhattuk, hogy a megrettent menekülő tanítványok lettek az evangélium előfutárai a környező pogány vidékeken. De Isten ereje és sze- retete még ennél nagyobb csodákra is képes. Ez a csoda következett be Saul életében is a damaszkuszi országúton. HOGY MILYEN CÉLLAL INDULT JERUZSÁLEMBŐL DAMASZKUSZBA, már jól tudjuk, a Bibliában így olvassuk: „elment a főpaphoz, és levelet kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Ür útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vi- hesse azokat Jeruzsálembe.” Ilyen ádáz harag, bosszúvágy űzi, hajtja Sault és kísérőit a damaszkuszi országúton. Foglyokat ejteni Damaszkuszban, s közben nem veszik észre, hogy ők az igazi rabok, embertelen gyűlölet tartja kilincsben egész életüket. Szabadító kellene, aki leoldja a harag, a gyűlölet kötelékeit. S a Szabadító nem késik! Idézzük megint magát Sault, aki így emlékszik élete legnagyobb pillanataira: „Déltájban az úton láttam, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam. amely így szólt hozzám: Saul, Saul, miért üldözöl engem?” És Saul teljesen érthetően teszi föl a sorsdöntő kérdést: „Ki vagy Uram?” S a válaszból kiderül, hogy maga az élő, feltámadott Jézus Krisztus állította meg a vérszomjas csapatot. SAUL DÖBBENETÉT ALIGHA TUDJUK ELKÉPZELNI. Ez az első igazi találkozása Jézussal, s ez rögtön összedönti egész eddigi életét, gondolkozását, elképzelését, terveit. Mit tudott ő eddig erről a Jézusról? Hogy néhány évig járta az országot, sokat prédikált és gyógyított, de aztán elfogták és kivégezték, mert úgy tűnt, több akar lenni egyszerű vándorprédikátornál. A nép egy része kezdte Messiásként, Isten várvavárt piaként tisztelni. De ez tarthatalan elképzelésnek tűnt Saul szemében is. Hogy az Isten Fia ilyen egyszerű formában, ilyen szelíden és szegényen jöjjön el?! Semmi pompa, erőszak, földi hatalomvágy, uralkodás helyett szolgálat, trón helyett kereszt. Nem, ilyen Messiás Saulnak nem kellett, ezért is gyűlölte annyira azokat, akik azt állították, hogy feltámadt és él. S most egyszerre kiderül, hogy mindez mégis igaz! Hogy Jézus nemcsak volt, nemcsak élt, hanem van és él, sőt mi több, őt is megszólítja. DE AZ IGAZI MEGLEPETÉS CSAK EZUTÁN KÖVETKEZETT. Minden bizonnyal átfutott Saul agyán, hogy most jön inaid a leszámolás, a jogos bosszú az ártatlanul legyilkolt tanítványok véréért. S ezt Saul feltétlenül igazságosnak tartotta1 volna, hiszen jól tudta az ószövetségi törvényt: „Szemet szemért, fogat fogért.. .” De szó sincs bosszúról. leszámolásról.' Jézus így folytatja: „Kelj fel. és állj a lábadra. mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek ...” Saul még semmit sem ért, hát hol marad a jogos bosszú, hát Jézus nem akar „törleszteni”?! Valami egészen újat kell megtanulnia Saulnak: a szeletet törvényét, a szeretet erejét, mely a legnagyobb csodára is kénes. A sárból mégiscsak lehet aranv, ellenségből munkatárs, Saulból Pál apostol! G. P. — A VASAS—MARAZA— KOMLÓI gyülekezet elnöksége közli, hogy lelkészi hivatalának postai címe megváltozott. Február 1-től mindennemű postai küldeményt az alábbi címre kérünk : Pécs—Vasasi Evangélikus Lelkészi Hivatal, 7621 Pécs, Di- schka Gy. u. 6. Telefon: 15-749. — MEZŐLAK. Istentisztelet keretében mondott köszönetét a gyülekezet a templomgondozói szolgálatért Gőgös Gyula presbiternek és feleségének, Horváth Rozáliának, akik hittel és áldozatos szeretettel végzik szolgálatukat. Gőcze Sándor gondnok-presbiter nyújtotta át a gyülekezet ajándékát. „Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” „írok nektek, ifjak...” Legyen meg a Te akaratod - ne az enyém Emberi akarattal Nagy lehetősége az embernek, hogy lehet akarata. Eltervezheti életét, irányíthatja azt. Nélküle cérnán mozgatható báb lenne. Már a pólyában felsíró kisgyermek ösztönösen ezt az akaratot mondja ki, ha valamit szeretne. De későbbi életünkben is ez a tudat, hogy irányíthatom életemet és dolgaimat — állandóan szívünkben van. Istennek nagy teremtésbeli ajándéka ez, de mérhetetlen felelősség is egyben. Sokszor magam dönthetek az életben előttem álló dolgokról. Minden ember boldog akar lenni! Akaratunkkal is ebbe az irányba állunk be, amikor valami ellen vagy mellett döntünk. Fiataloknak és időseknek egyaránt problémákkal kell szembenézniük szinte életünk minden napján. Hogyan tegyem? — Vajon jól tettem? Kisiklott életek bizonyítják, hogy az emberi akarat nem mindig a helyes lehetőséget választja. A családban, a Kapernaum kicsi város a Holttenger partján. A zsidó helyőrség parancsnokának a fia súlyosan megbetegedett. Amikor az ezredes meghallotta, hogy Jézus Ka- pernaumba érkezett, hozzá ment és így kérlelte: „Uram, a fiam bénán fekszik otthon és szörnyű kínjai vannak. Jézus így szólt: Elmegyek és meggyógyítom. Erre az ezredes így felelt: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy házamba jöjj. Csak mondd és meggyógyul a fiam. Mert én is engedelmességhez szökött ember vagyok, és vannak alárendelt katonáim. Ha azt mondom az egyiknek: menj el! — elmegy. És a másiknak: jöjj ide! — eljön. És, ha A svéd kormány ősszel kinevezett új egyházügyi minisztere, Karl Boo, a Centrum Párt tagja, híve az egyház és állam folytatódó kapcsolatainak Svédországban. Támogatja az egyház által már korábban elfogadott tervezetet az egyház és állam új viszonyára vonatkozólag, de úgy érzi, hogy reformokra van szükség az egyházon belül, és ezeknek a reformoknak magából az egyházból kell jönniük. munkahelyen, de világméretű dolgokban is. Állandó bizonytalanság ez, mert az ember akaratában is megromlott. Így, ebben a tudatban kell imádkoznunk az Űrtől tanult imádságnak ezt a kérését. Isten máshogyan akarja Akkor van igazán probléma, ha az ember felismeri, hogy a maga akarata mellett van más akarat is. Az első kudarcok rádöbbentenek arra, hogy Isten máshogyan akarja. Sokszor erre csak akkor jövünk rá, ha azt Tőle kapjuk. Nemrégen így álltam ott egy kétnapos csecsemő sírjánál. Csak azt tudtam mondani, hogy Isten máshogyan akarta, de hiszem, hogy így a jó. Isten boldoggá akarja tenni az embert. Ez már nem az én akaratom, hanem ennél sokkal több. Ezért küldte el Jézus Krisztust, mert az egész világot szereti és gondja van minden emberre, korra, fajra való tekintet nélkül. szolgának szólok: tedd meg ezt! megteszi. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőinek: Senkinél sem találtam ekkora hitet Izraelben! Az ezredesnek pedig ezt mondta: Eredj, és legyen hited szerint! És meggyógyult ’ a fia abban az órában.” A leírt bibliai történetben négy apró hibát rejtettünk el. Keressétek meg, és megfejtésként február 24-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. Megfejtésetekre lakcímetek mellé azt is írjátok oda, hány évesek vagytok! A miniszter alapvetően rossznak tartja, hogy a kormánynak kell a püspököket kineveznie. Így most éppen az ő feladata, hogy két megüresedő püspöki tiszt kérdésében döntsön. Karl Boo véleménye szerint az ilyen döntéseket a Svéd Evangélikus Egyház országos vezető testületének és nem a kormánynak kellene meghoznia. Tanított, gyógyított, sebeket kötözött — ezt teszi ma is. Nem magára néz, hanem csak az embert látja, aki segítségre szorul. Az Isten akarata mindig jó! Talán sokszor nem így látjuk, megkérdőjelezzük, de végül mégis eljut oda az ember, hogy ezt beismeri. Aki megtapasztalta az Istennek ezt a világba jövő szeretetét, az tudja, hogy jó az Isten akaratára bíznunk magunkat. Édesapaként gondoskodik gyermekeiről. Legyen meg a Te akaratod Idáig kell eljutnunk. Talán mindegyikőnknek más úton. Emberi akarattal megérteni az Isteni akaratot. Megérteni, elfogadni és megélni — ez a mi feladatunk életre szólóan. Egyfelől ráhangolódni Istenre. Ne két egymással harcoló akarat legyen bennünk, hanem egy, amely megtalálta az isteni hullámhosszt. Jézus példáját követve cselekedni akarom a reám bízott feladatot. Mert mindnyájan feladatokkal vagyunk megbízva. Személyes életünkben, családunkban, társadalmunkban és világunkban. Itt kell elmondanunk, megélnünk, amit rajtunk keresztül Ő akar átadni. Teljes lényünkkel kell végeznünk ezt a szolgálatot, melyre nagy szüksége van a világnak. Amikor családok bomlanak fel, amikor az éhezés pusztít milliókat, amikor háborúra készül a világ sok országa, az Isten azzal bíz meg bennünket, hogy bizonyságot tegyünk arról, hogy ez nem az Ö akarata, hanem csak emberi akarat. Ezt kell életünk minden területén minden eszközzel belekiáltani világunkba. Másfelől biztos lehet az az ember aki a felelősséget így az Istenre hárította. Az Ö akaratát kérni azt is jelenti, hogy mindenben elismerem hatalmát, és ezt kérem mindenben. Lehet, hogy egy más alapállásból is eljutni idáig. Ha az ember már mindent kipróbál, és sehol nem talál megelégedést, békességet, boldogságot, akkor elérhet idáig. Célba jut, mert elérheti, amire vágyott, de- ehhez le kell mondani a naponta elhangzó „Legyen meg áz én akaratom” imádságairól, s helyükbe az Istenre hagyatkozás kerül. így lehetünk hordozóivá saját életünk, társadalmunk és egész világunk problémáinak, ha az Istenre bízzuk azt. Éljünk ennek a szolgálatnak és meglesz az Isten akarata. Kis János Keresd a hibát! ' ) ÜJ SVÉD EGYHÁZÜGYI MINISZTER Hármas szorításban Thököly fővezérsége egykorú levelek és naplók tükrében Labancok „Én, Késmárki Gróf Thököly Imre, esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lélek, egy bizony örök Isten engem úgy se- géllyen, s úgy adja lelkem üdvösségét, jó szerencsémet, hogy mivel az én bujdosó nemzetem az generálisságban engem confir- mált, én is kötelezem magamat arra, hogy kit-kit maga rendiben s becsületiben megtartok, mind közönségesen, mind személy szerint az ő kelméket törvényesen igazgatom; törvénytelenséggel, szabadságtalansággal senkit meg nem bántok; hírek s akaratjok ellen nemzetem közül semmi szín alatt ki nem megyek fejem fenn állásáig, s az dolog Vége szakadtáig el nem állok. Nemzetem javát tevén fel, mindenek felett bujdosó nemzetemmel együtt élek, halok; Isten engem úgy se- géljen. Melyrül adtam ez kezem írását, pecsétemmel megerősítvén. Datum in generali congratione in is oppido Szoboszló celebrata die 8. jan. A. 1680. G. Thököly Imre m. p.” A bécsi Állami Levéltár őrzi Hungarikái között a fenti esküszöveg patinás sorait. Kerek 300 éve mondta el fennhangon a 22 éves Thököly az „Isten dicsőségéért, s hazájok testi lelki szabadságáért fegyverben levő bujdosók” nevezetes gyűlésén, Hajdúszoboszlón. A Bécsi és az Országos Levéltár mellett szlovákiai és erdélyi archívumokban is ott porosodnak az értékes levelek és okiratok. Ezek sokszor még a történészek számára is új színben világítják meg a kuruckor kezdetének eseményeit. Kíséreljük meg ezek alapján új szemszögből nézni arra az emberfeletti, bátor harcra, amely az egyik legnagyobb evangélikus politikusunk és hadvezérünk 300 év előtti diplomáciáját jellemezte. A Wesselényi-féle összeesküvés után Erdélybe menekült bujdosók 25 főnyi csoportja Gyulafehérváron, 1679. december 2-án pecsétes, ünnepélyes nyilatkozatot tett közzé, amelyben’megerősítette az erdélyi fejedelem és a török porta iránti hűségét. A dokumentum így zárul: „az mi kegyelmes urunk és az fényes porta hűsége mellől semmiképpen el nem állunk, az jövendő 1680. esztendőre, mindaddig, míg az hadakozásnak és táborozásnak ideje lenne, az mi kegyelmes urunk és az fényes porta segítsége és dolgainknak jó végreho- zására elvárakozunk, lévén Istenünknek kegyelmességében nagy reménységünk.” Azt hihetnénk mindezekből, hogy egyértelműen Habsburg-el- lenes egyfrontos harcra hívták el a bujdosók a már fiatalon nagy reménységre jogosító, szabadon választott fővezérüket. Az egykorú iratok elárulják, hogy a valóságban három fronton kellett ellenfeleivel megküzdenie. A fő ellenség természetesen a császári zsoldosok hadserege, a Királyi Magyarországot megszálló, s annak parasztságát kizsákmányoló labanc sereg volt. Thököly jól tudta, hogy életre-halálra megy a küzdelem. Lángra is gyújtotta a visszafoglalt Gömört, Szepest, Sárost, ha szíve fájdalmával írja is Teleki Mihály kancellárnak, hogy „Lipót vármegyétől fogva senki erősségeken kívül házában nem lakhatik, még ily télnek idején is.” A decemberi szikszói győzelemről is azt jegyzi fel naplója, hogy két hatalmas halomba rakták a hullákat: 518 test volt a két rakáson, s ezek még Megyaszóra is ellátszottak. Ilyen előzmények után, az akkor már csaknem 150 éve három részre szakadt ország ilyen tragikus helyzetében vállalta a bujdosók által ráruházott nehéz tisztet. „Az keseredett magyarság ... desperációban levő elmék... az religiónknak szabadsága...” Thököly leveleinek e mindig visszatérő szavai értetik meg velünk elszántságának tántoríthatatlan indítékait. Törökök Thökölynek I. Apafi Mihály erdélyi fejedelemhez, részben rejtjelesen írt levelei azt is bizonyítják, hogy a „fényes portához” való hűségével milyen nehéz volt összeegyeztetni mindazt az erőszakot és megaláztatást, amit a törököktől is el kellett szenvednie. A szoboszlói gyűlést megelőző héten írja Apafinak Mezőtúrról, hogy fegyveres harcra kényszerültek a törökkel. Panaszolja, hogy az agri törökök elvitték 8 katonáját, a váradiak pedig egy nemes emberét és 1 vitézét ejtették fogságba. Kvártélyt sem adnak nekik a törökök sehol, pedig a budai vezér, sőt, maga a szultán is utasította már őket. „Az egri török, az hol katonát talál, fogja, vágja, kettőnek vitte bé feleségét is ... Az megbúsult elme íratja ezt velem” — olvassuk 1680. január 7-i, ezúttal Teleki Mihályhoz címzett levelében. A „szegény, együgyű”, a porta által kiválasztott fejedelem, Apafi Mihály is tehetetlen volt a túlkapásokkal szemben. Ö maga is így fakadt ,ki egyszer: „Az nyomorult hazára török bírót hozónak, mint farkast a bárányok közé.” Irigyek A kétfrontossá kényszerült harc mellett Thökölynek egy harmadik ellenféllel is meg kellett küzdenie. Ez pedig irigyeinek, rosszakaróinak a tábora volt. Tudjuk, hogy az „elégületlenek” egységét részben elvi ellentétek, részben személyi ambíciók veszélyeztették. Sérelmezték, hogy Erdély, 'ahová kibujdosni kényszerültek, idegeneknek tekinti és irányítani akarja őket. Másrészt mindaddig, amíg Thököly személyében hadvezetésre és uralkodásra termett vezérre nem leltek, belső személyi villongások emésztették erejüket. Sem Wesselényi Pál, sem Teleki Mihály nem könnyen mondott le a vezető szerepről. E belső harc során Thököly rosszakarói azt a hírt terjesztették, hogy Zrínyi Ilona kedvéért, akit 1679 elején kért nőül, hajlandó volna katolizálni is. 1680 elején e vádakat két levelében is visszautasítja, s irigyeinek, széthúzó társainak tulajdonítja. Írja is Telekinek,, hogy „bizony hitemmel nem játszom, sem magam nem prostituálom”. Apafinak pedig fájó szívvel panaszolja, hogy „naponként nagyobb-nagyobb labirintusban folynak dolgaink. Nagyságodnak is nehézsége van ellenem — gonosz akaróim hamis és istentelen vádjokkal méltatlan személyemtül Nagyságodat most is idegenítik.” E fennmaradt és kevesek által ismert források mozaikszerű, de hiteles képet adnak a 300 év előtt történeti esemény hátteréről. Császár és szultán kettős erőterében kellett Thökölynek megkísérelnie a lehetetlent: az irigyek és széthúzok táborát egyesíteni Istenért és hazáért. Fabiny Tibor
