Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-30 / 48. szám
Evangélikus Elet XLV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1980. február 10. Ára: 4,— Ft. mmmm A Duna budapesti szakasza legnagyobb „mellékvize” a Rákospatak. Ennek partján, közelebbről Rákoskeresztúron járunk. Csak rá kell nézni egy régebbi — mondjuk 1Ö50 előtti — térképre s azonnal szembetűnik, hogy Rákoskeresztúr akkor egyszerű falu volt. A Ferihegyi repülőtértől Nagytarcsáig terjedő hatalmas szántóföld közepén van. 1950-ben a „Rákosokat”: Rákoskeresztúrt, Rákoshegyet, Rákoscsabát, Rákosligetet és Rákoskertet — mely utóbbiak kertes települések — Budapesthez csatolták. Ez lett a főváros XVII. és egyben a legnagyobb területű kerülete. Jellegében azonban — különösen Rákoskeresztúr — hosszú időn keresztül falu maradt. A fővároshoz csatolás után mintegy másfél évtizeden keresztül alig vett észre lényegesebb változást az akkor még 50 ezer főnyi lakosság. A magyar, továbbá a szlovák és német származású lakosság még népviseletét is megőrizte. Nagyobb részük a mezőgazdaságban dolgozott. Két termelőszövetkezet is alakult, de a háztáji gazdálkodás is eredményesen folyt és folyik ma is. Emellett Rákoscsabán, Rákosligeten, Rákoskerten és Rákoshegyen a „kiskertgazdálkodás” igen népszerű. Hamarosan jelentkezett azonban a főváros „elszívó” hatása. A közeli Kőbánya gyárai, a vasút, majd a többi fővárosi kerületben kínálkozó munkaalkalmak megmozgatták a vállalkozó kedvűeket, lassan egy részük „kétlaki” életformát kezdett élni. Nagy változást jelentett az utóbbi 10-15 évben megindult városiasodás. Ez gyökeres változásokat igényelt, hiszen korábban hiányzott mindenfajta közművesítés. Hozzá kellett kezdeni az utak, a közlekedési, víz-, csatorna-, gáz-, telefon-, üzlethálózat kiépítéséhez. bölcsődék, óvodák, iskolák építéséhez, az egészségügy jobb megszervezéséhez. De miért is beszélünk ennyit a főváros XVII. kerületéről? Elsősorban azért, mert e kerület két országgyűlési képviselőjének egyike dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke. Arra gondoltunk, hogy egyszer szólunk erről a szolgálatáról is. Hogy egy kicsit beletekinthessünk képviselői munkájába, elkísértem január 21-i „képviselői fogadóórájára”. A gépkocsiban Rákoskeresztúr felé haladva faggatom képviselői körzetéről, eredményekről, gondokról. — Először 1971-ben, majd 1975- ben választottak meg a XVII. kerület országgyűlési képviselőjének. Számomra ez igen nagy megtiszteltetést jelent. Nemcsak hivő evangélikusokat képviselek — akik szép számmal vannak a XVII. kerületben —, és általában nemcsak vallásos embereket (római katolikusokat, reformátusokat, baptistákat, stb.), hanem marxistákat, párttagokat, akik nagy számban vannak a kerületben. Világnézeti különbség nélkül szavaztak rám és én is világnézeti kiilöhbség nélkül képviselem őket Mateovics József képviselő- társammal együtt, aki a kerület másik körzetének országgyűlési képviselője. Elmondhatom, nagyon jó a kapcsolatom a tanácscsal és a Hazafias Népfronttal, de más társadalmi szervekkel és a különböző egyházak vezetőivel is. Sokat segítenek sokirányú munkámban. Választóim különböző rétegekhez tartoznak. Sok a gyári munkás, mezőgazdasági dolgozó, pedagógus, de sok a nyugdíjas is. Ami a kerület fejlődését illeti, joggal mondható el, hony igen nagy az előrelépés az utóbbi 10-15 évben. Csak néhány dolgot hadd említsek. Kiépült a városközpont. Itt már megszűnt a falusias jelleg. Egymás után „nőnek ki a földből” a tízemeletes laA Rákos mentén kóházak. Emellett évente átlagban 300 magánerős családi ház épül. Sorra épülnek az áruházak. A kerület központjában 1200 négyzet- méter alapterületű ABC-ház épült. Megépült 1600 négyzetméteren a kerületi vásárcsarnok. A kerület különböző részein épültek áruházak. Fejlődött a közvilágítás. A lakosság majdnem 90 százaléka bekapcsolódhatott az ivóvízhálózatba. Megépült a modern szakorvosi rendelő. A Péceli úton 10 munkahelyes szakosított körzeti orvosi rendelő létesült. Egymás után épülnek a bölcsődék, óvodák és iskolák. Óvodáink egyébként ilyen szép neveket viselnek: Napsugár, . Piroska, Hófehérke, Bóbita, Mici Mackó stb. A Dózsa Művelődési Ház mindkét oldalát kibővítették. Nagyszerű képzőművészeti alkotásokat állítottunk fel a tereken. — És a gondok? — Gondok? Nagyon sok van. Bármennyi óvoda és iskola létesült, az mind kevés. Több száz gyermeket nem lehet felvenni a bölcsődékbe és óvodákba. A kerület 353 km úthálózatából még mindig 80°/o földút. Űj házakat csak úgy tudunk építeni, ha szanáljuk a régieket. Ez pedig sok embert fájdalmasan érint. Noha a Jászberényi úton egy felüljáró megépült, még számos probléma maradt Budapest belső kerületeivel való közlekedésben. A Ferihegyi repülőtér közelében az ún. „Homoki szőlő” területén több mint ezer ember lakik, akiket a repülőgépek okozta zajártalom károsít egészségükben. Ezt is meg kellene oldania. Telefonellátásunk nagyon rossz. Folytathatnám. Gépkocsink már a Pesti úton halad. Száz métereken keresztül félig vagy teljesen lebontott családi házak sora. Rálátunk a kukoricaföldekre. A szárat a téli szél rázza. Itt is folyik a szanálás. Elmegyünk a Vigyázó-kas- télyig. A remek barokk műemlék meglehetősen leromlott állapotban van. Állami gondozott gyermekeknek nyújt most hajlékot. — A tanács — szólalt meg Káldy Zoltán — könyvtárat, kulturális intézményt szeretne itt létesíteni, de nem egyszerű a gyermekek máshova helyezése. * Csak egy-két kérdés azok közül, amelyeket Káldy Zoltán ország- gyűlési képviselőnek vetettek fel január 21-én: K. K.-né: A Borsó utca egyik oldalán folyik a szanálás. Mi a másik oldalon lakunk. Mikor kerül ránk a sor? Bizonytalanságban vagyunk. Cs. A.-né lakóbizottsági tag: A szanálás igen nagy probléma. Kérdéseket vet fel a szanált házak pénzbeli értékelése is. A Borsó utca páros oldala állítólag az ötéves terv szanálási programjában nincs benne. Mi az igaz? N. J.: Mi a gyökéroka az Egyesült, Államok hidegháborús magatartásának? Z. L.: Mi lesz a Pesti úti iskolával? Mikor lesz az új iskola kész? Gy. J.-né: Kéri, hogy a Sima utcát egyirányú forgalomra állítsák át. H. L.: Kisávermeke óvodai áthelyezését kéri. Cs. A.-né: Lakásproblémájának megoldásához kér segítséget. — Erről nem szeretek beszélni — hárítja el magától a kérdést szerényen. — Inkább a választóimat kellene megkérdezni. Tudtam, hogy minden hónapban fogadóórát tart a XVII. kerület különböző részeiben és helyiségeiben. Tehát „mozgó-fogadóórája” van. — Igen, havonta együtt vagyok választóim egy-egy csoportjával, így ismerem az emberek problémáit. Ahol csak tudok, igyekszem segíteni. Ezt csak úgy tehetem, hogy nekem is segítenek a problémák megoldásában: a helyi vagy Fővárosi Tanács, a Hazafias Népfront, a minisztériumok, különböző vállalatok. Az évente négyszer ülésező parlament, amely országos kérdéseket tárgyal, nem mindig nyújt módot, hogy sajátos kerületi kérdéseink előkerüljenek, viszont a 67 tagból álló budapesti képviselőcsoport ülésein a keresztúri problémák is előkerülnek. Itt vetettem fel pl., hogy a mi kerületünknek múltbeli elmaradottsága következtében négyszer annyi anyagi támogatás szükséges, mint több belső kerületnek. A havi fogadóórákon elhangzó panaszokon is segítünk. Ilyenkor egy-egy tanácsi dolgozó is jelen van, a panaszokat eljuttatja a megfelelő osztályokra s írásban válaszolnak rá. A válaszokat én is megkapom s figyelemmel kísérem az elintézés módját. Évente 100-150 kérés fut be így hozzám. Néha a tanács kér segítséget. Itt van pl. a Zrínyi utcai iskola. A Fővárosi Tanácsnál és az oktatási minisztériumban sikerült eredményesen eljárnom az iskola felépítésének ügyében. Egy vasúti átjáró fölé hidat építünk. Ebben is adtam segítséget képviselőtársammal együtt. Vagy pl. az egész kerületben kevés a telefon. A nyilvános meg végképp hiányzik. Személyesen mentem képviselő- társammal annak idején Csanády miniszterhez s kértük a bővítést. A hatodik ötéves tervben ez a kérdés is megoldódik. * * Faggatom Káldy Zoltánt, tudott-e tenni valamit a választókért és a XVII. kerületért, amióta a kerület képviselője? A kerület népfrontirodáján ülünk. Tóth Sándorné titkár és Szuttor Károly tanácstag beszélget velünk. Elmondják, hogy a kerületnek pusztán három nagyobb üzeme van, a kamiontelep, tejgyár és vegyi üzem. A lakosság nagy része tehát „ingázik”, Budapest egyéb üzemeiben dolgozik. A rekonstrukció következtében robbanásszerűen nő a lakosság száma. Néhány éve 52 ezer, ma 62-65 ezer körül van a számuk tízemeletes házaink, új lakótelepeink elhelyezési lehetősége következtében. Az új lakásokban zömmel fiatal családok élnek, s így azonnal jelentkezik a bölcsőde, óvoda, iskola hiánya. 1500 gyermeket el tudtak helyezni az óvodákban, de még mindig hiányzik 500 férőhely. A szanált lakások tulajdonosai s az üzemi dolgozók családi házakat építhetnek, nagy hiteleket kapnak. De ezzel együtt jelentkezik a „hitelgond”, vagyis a házastársak együttes keresetére van szükség a törlesztésnél. De hát még az elhagyott kutyákra és macskákra is gondot kell viselni — fűzi hozzá Sztittor Károly. Káldy Zoltán, a képviselő hallgat. gond barázdálja homlokát. ODtimizmusa és kedve azonban nem hagyja cserben. —r Gyerünk — invitál —, menjünk a gyűlésre! Az óvodákat a kerületben mesefigurákról nevezték el. A ..Mazsolában” tartiák a képviselői beszámolót. Szén, takaros intézmény, de még éppen tíz ilyen hiányzik. Az ülés eleven, egymás után szólalnak fel férfiak és asz- szonyok. Az élet „sűrűjéből” törnek elő a kérdések. A legjobban nyugtalanító pszichikai kérdésekre válaszol a képviselő: — Alig van olyan kerület, mint a keresztúri — néz szembe választóival Káldy Zoltán. — Itt az emberek összenőttek a földdel, házacskáikkal, mert ez falu volt. Ezért olyan fájdalmas a szanálás. A rekonstrukció kérdését azonban magasabb szempontok alapján a főváros intézi. És jól. A „lelki problémákat” azonban itt oldják meg, az emberi szót itt mondják ki a kerületben. A helyi tanács végtelen türelemmel és -megértéssel próbál mindenen segíteni. Az emberiességet igénylik is a lakók. És ha majd az átalakulás végbement, újra megszokott ritmusa lesz a kerületnek. * Néhány embert még utólag megszólítottam, mit várnak képviselőjüktől? S. I. idős, ősz hajú ember, a Sima utcában lakik. 1953-ban építette kis házát, özvegy. „Csak az a kérdésem, lebontanak-e. Aztán jó lenne, ha portalanítanák az utat. Nyáron nem tudom kinyitni az ablakom.” Cs. A.-né, lakóbizottsági tag: „A képviselő úr járjon közben, hogy szolgáltatóközpontot kapjunk, üzlet, vásárcsarnok legyen. És segítsen abban — mert ez neki módjában áll —, hogy béke legyen. Lelkes híve vagyok, nem felejtettem el, mit tett kerületünkért. H. L. és felesége. Fiatal házaspár. Itt telepedtek le a kerületben. 3 éves gyermekük van. Az asszony munkahelye a XV. kerületben van, férje a VI. kerületben dolgozik. A gyermeket a XV. kerületbe kell naponta vinni óvodába. Ez két és fél óra utazást jelent. „Abban segítsen a képviselő úr, hogv itt helyezhessük el a gyermeket.” Késő este fáradtan, gondterhelten indul haza Káldy Zoltán képviselő, evangélikus piisoök. Látod — mondja —, ebből áll az élet! S ebben a munkában kell helytállni ! Látszólag az, amit ma hallottál, nem szorosan egyházi kérdéskör. Én azonban egytől egyig annak tartom. Mert egyházamat is képviselem a Parlamentben, de ott is, ahol emberekkel és kérdéseikkel kerülök kapcsolatba. Azt az egyházat, amelynek életformája a diakónia. Rédey Pál Budapest hariuiucöt ém szabad 1945. február 13. Ezen a napon fejezte be a Szovjet Hadsereg a főváros területének felszabadítását a náci és nyilas rendszer elnyomása alól. 1944 karácsony estéjén fejezték be a szovjet csapatok a főváros körülzárását és hadviselő féltől el nem várható kímélettel, csak a katonai ellenállást leküzdve, a polgári lakosság életét és javait kímélve lassan haladt előre, nem vetett be nehéz fegyvereket, nehogy a vábos épületei a szükségesnél nagyobb károkat szenvedjenek. Ez a humánus eljárás volt az oka annak, hogy a felszabadító harcok több mint hét hétig tartottak. Néhány adatot legyen szabad felsorolni, amelyek megvilágítják azt a hősi küzdelmet, amelyet a szovjet csapatok és a velük harcoló magyar önkéntesek folytattak minden egyes háztömb elfoglalásáért, a hitlerista vezérkarnak a körülzárt csapatai kiszabadítása érdekében tett erőfeszítéseivel szemben. A Budapestért lefolyt csatában több mint 100 000 katona és tiszt esett fogságba, 269 harckocsit és rohamlöveget, 1733 löveget és aknavetőt, 5153 gépkocsit és számtalan mennyiségű más hadfelszerelést és fegyvert zsákmányoltak. Az esztelen és értelmetlen ellenállás megsemmisítette az összes Duna-hi- dat. A háztömbökért folytatott küzdelem következtében az épületek 75%-a károsodott, ennek több mint egy harmada' súlyosan megrongálódott, illetőleg teljesen elpusztult. A rengeteg katonaáldozaton és a fasiszták által kivégzetteken kívül mintegy 20 000-en vesztették életüket a lakosság köréből is. Ezek a történelem.nyers tényszámai. De ezek mögött a számok mögött tégla- és betontörmelék, emberi holttestek és állati hullák, leszakadt villany- és telefonvezetékek, eltörött víz- és gázvezetékek láthatók. Ezek mögött a számok mögött a pincébe kényszerített és éhező emberek tömege rémlik fel. Természetesen az egyházi épületek is megszenvedték a fasiszta hordák pusztításait. Jóformán-nincs a fővárosnak olyan egyházi épülete, amely kárt ne szenvedett volna. De a felszabadulást követően a Szovjet Hadsereg bizonyságot tett humánus voltáról, amikor mindenkit felhívott az újjáépítés megkezdésére, közte bennünket — evangélikusokat — a lerombolt templomok újjáépítésére és az istentiszteleti élet folytatására. A templomépítő ősök ivadékai méltók voltak az elődökhöz, szinte hihetetlenül rövid idő alatt megtörtént a templomok helyrehozatala és a múlt örökségétől megszabadulva megkezdődhetett a vallás tényleges szabad gyakorlata, Egyházunk hazánkban szórványegyház, mert a lakosság összlélekszá- mának valamivel több mint 4%-át képviseli. Ebben a szórványegyházban a legnagyobb szórványgyülekezet a főváros. Bár lélekszám szerint nagy gyülekezetek vannak, de olyan szétszórtságban, mintha az Alföld régi tanyavilága lenne. Emellett az épülő és szépülő városunkban a lakosság olyan mozgásban van, amelyet követni jóformán alig lehet. Csepel, Pesterzsébet, Üjpest, Ferencváros, Óbuda, Csillag- hegy-Békásmegyer új lakótelepei helyéről a régi gyülekezeti tagság szétszóródott és az új helyén nehezebben találja meg kapcsolatát az új gyülekezettel. És mégis, az új lakótelep elkészülte után 2-3 évvel a.z elerőtlenedettnek látszó gyülekezet új erőre kap és legtöbb esetben erősebbé válik, mint a múltban volt. Régi latin kifejezés a „Memento móri”, emlékezz -a halálra. Harmincöt évvel ezelőtt erkölcsileg, emberileg, és hitélet szempontjából a halál állapotában voltunk. Az egyház Ura új életre szólított bennünket és mi boldogan éljük, az új, szolgáló egyház életét és nem felejtjük el, hogy a halál milyen mélységéből hívott el bennünket az élet Ura. Mihály Dezső I
