Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-03 / 5. szám

Mindennapi kérdéseink Boldogok, akik békét teremtenek Régi, de ma is nagyon igaz az az elcsépeltnek tűnő megállapítás, hogy az ember társas lény. Ez nem csak azt jelenti, hogy az em­ber mint egyén soha nem lehet igazén boldog önmagában, hanem azt is, hogy kisebb vagy nagyobb emberi közösségék csak akkor él-, hetnek önmagukban is harmoni­kus és kiegyensúlyozott életet, ha megtalálják helyüket a nagyobb emberi összefüggésekben, az em­beriség. nagy családjában. Milyen kapcsolat lehetséges ember és em­ber, illetve kjzöség és közösség között? Farkastörvények Sokan azt tartják, hogy az em­ber sem függetlenítheti magát az alól a kegyetlen természeti tör­vény alól, hogy csak akkor ma­radhat fenn, ha „felfalja” a gyen­gébbet, és ezáltal életteret bizto­sít magának. Mintha az emberi­ség története is ezt igazolná. Hi­szen az emberi ellenségeskedések és háborúk láncolata, kezdve Kain botjától a hirosimai atombombá­ig, mind azért történtek, hogy az emberiség egyik csoportja a má­sik leigázásával, vagy megsem­misítésével biztosítsa magának a fennmaradást és a jólétet. Lehet, hogy sokáig eredményes és hatá­sos volt e farkastörvény alkalma­zása. Volt idő, amikor lehetett előnyt biztosítani a másik leigá­zásával, de a történelem azt mu­tatja, hogy ez a kiharcolt előny soha nem volt maradandó. A fej­lődés során mindig jöttek erőseb­bek, akik a korábbi győztest le­győzték, és minden kezdődhetett elölről. Az emberiség azonban ma már olyan helyzetbe jutott, hogy egyetlen közösség vagy nép sem tud magának háború útján még ideig-óráig tartó előnyt sem ki­harcolni. A gazdasági összefüggé­sek ma már annyira átszövik az egész emberiség életét, hogy a háború súlyos következményei től­sem a legyőzött, sem a győztes nem tudja függetleníteni magát. Ékes bizonysága ennek a két vi­lágháború. Mi akkor a megoldás? Békés., egyv\ás mellett élés __ Ha végiggondoljuk és komolyan vesszük ennek az összefüggés­nek az igazságát, önként adódik a gondolat, hogy az emberi kö­zösségek és népek ne törődjenek egymással, hanem éljenek béké­ben egymás mellett. Ez nagyon szép elgondolásnak látszik, csak egy hibája van, hogy ma már ez meg nem valósítható. Régen ta­lán elképzelhető lett volna ez 3 békés egymás mellett élés. Ma már azonban, amikor a legkisebb ország gazdasági nehézségei és problémái megakadályözhatat- lanul kihatnak a vele kapcsolat­ban álló országok és ezáltal szin­te az egész világ gazdasági életé­re, nem járható út ez a „passzív” békés egymás mellett élés. En­nek a mai gazdasági helyzetben nemcsak üyen gazdasági, hanem erkölcsi vetülete is van. Hiszen a fejlett országok gazdasági jóléte jórészt arra vezethető vissza, hogy hosszú időn át kizsákmá­nyolták a mai fejlődő országokat. Ezért sem mondhatják az európai és észak-amerikai népek: Éljünk békésen egymás mellett! Mit tö­rődünk azzal, mi van Afrikában, vagy Ázsiában. Élés egymásért Az egyetlen járható út az em­beriség számára a proegzisztencia (az egymásért élés) útja, vagyis az a gondolkodásmód és életfor­ma, amely nemcsak a maga hasz­nát keresi, hanem a tervezésnél és minden lépésnél figyelemmel van a gyengébb, az erőtlenebb közösségre is. A közgazdászok nagyon is jól tudják ezt. Azért követnek el mindent a világszer­vezetekben egy olyan gazdasági rend kialakításáért, amely eny­híti a harmadik világ népeinek ínségét és amely csökkenti az éles ellentétet, amely a fejlett és fej­lődő országok népeinek életszín­vonala között fennáll. Persze mindennek megvalósításához el­sősorban arra van szükség, hogy a jólétben élő népek tudjanak ál­dozatot hozni, ha kell lemondani is az emberiség jövőjéért. Enél- kül, a másikra tekintő, s ha kell lemondani is tudó magatartás nélkül megoldhatatlan az emberi­ségnek ez a súlyos problémája és reménytelen az emberiség jövője. A farkastörvények alkalmazása, vagy az egymással nem törődő passzív magatartás csak a feszült­ségek növekedéséhez és pusztu­láshoz vezethet. Isten fia A keresztyéneknek az életfor­mája Jézus Krisztus példája, és szolgálata nyomán ez az áldoza­tos szolgáló szeretet. Csak így ne­vezhetők Isten fiainak. Jézus kö­vetőinek. Ezt az életformát nem­csak egymás között a gyülekezet­ben kell megvalósítani, hanem mindent meg kell tenni azért, hogy az emberiség életében meg­szűnjenek a farkastörvények, hogy a világon mindenütt az öl­döklő fegyverek helyett olyan iparcikkeket gyártsanak, amelyek szebbé, boldogabbá teszik az éle­tet. Ezért szükséges vállalniok a hídépítő szerepét a mostani nem­zetközi helyzetben is, amikor új­ra kísérti az emberiséget a hideg­háború réme. A keresztyének mindezt azzal a hittel és meg­győződéssel teszik, hogy ezáltal nemcsak az emberiség javát munkálják, hanem Uruk, Jézus Krisztus dicsőségét is szolgálják, akt nemcsak lelki értelemben, hanem külső értelemben is a bé­ke Fejedelme. Selmeczi János A lélektan szolgálata az NSZK-ban TUDOMÁNYBÓL sosem ELÉG — különösen joggal mond­hatjuk ezt napjainkban. Gyakor­latból világ- és emberismeretből sem. örömmel vágtam hát neki tavaly októberben az útnak, mely egy bő tanulmányévre nyílt meg előttem Nyugat-Németország- ba. Két, egyenként 6 hetes „lel­kigondozói tréningen" vettem részt Dortmundban, illetve Stutt­gartban. Ezeken különös hang­súly esett az egyházi munkások lélektani kultúrájának, 'érzelmi fogékonyságának s közösségér­zékelő képességének elmélyítésé­re. személyes kérdésektől világ- problémákig. Stuttgartban az egy­ház lélektani tanácsadójában is dolgoztam s ezzel párhuzamosan a Jung Intézet mélypszichológiai előadásait látogattam. Az oda kö­zel eső Fellbach gyülekezetében négy hétig különböző szolgálato­kat végeztem, nyomtatott gyüle­kezeti körlevelükben cikkem is jelent meg „Magyarországon él az egyház” címmel. Sok érdekes beszélgetésre nyílt alkalmam. Ezek arra is jók voltak, hogy' re­ális képet nyújtsak hazánk és egyházunk életéről, szolgálatá­ról — ugyanis amit rólunk ott tudnak, az általában nagyon ke­vés és nemegyszer torzított. Ta­pasztalhattam, hogy Igehirdeté­seimet, előadásaimat élénk érdek­lődés köpette. Magam is nyílt szívvel igyekeztem minél jobban megismerni az ottani társadalom és egyház életét (Korábban már háromszor jártam az NSZK-ban.) AZ UTOLSÖ 130 NAPOT Stutt­garttól nyugatra, Calw-Hirsauban a dr. Römer Klinikán töltöttem pszichoterapeutaként, ami kb. lé­lekgyógyász-pszichológust jelent, vagyis elsősorban neurózisok (sze­mélyiségzavarok) enyhítése-gyó- gyítása volt a feladatom, ami­ben számos esetben hangsúlyos volt a lelkipásztori munka. Pszichoszoxnatikus klinikán dolgoztam, ahol tehát főként olyan pácienseket kezelnek, akik­nek lelki (pszichés) problémája jelentős mértékben testi (szoma­tikus) tünetekben nyilvánul meg. Ez az orvostanban viszonylag új határterület, melyet voltaképpen a fejlett ipari társadalom ellent­mondásai, egyoldalúságai hoztak létre. Ügy is mondhatnék: korunk zaklatottságának terméke első­sorban. Az én feladatom jobbára a lélekbúváré volt: tanulmápyoz- nom-átéreznem kellett, hogyan éli át a páciens a saját sorsát, élet­helyzetét, mi jellemző reagálá­sára, számára mi becses az élet­ben, mitől érzi magát megfoszt­va, mi tette különösen érzékennyé bizonyos bántalmakra már gyer­mek- és ifjúkorában, hogyan él­te át főleg kiskorában a családi légkört, milyen hatások érintették a legmélyebben, mit tükröznek álmai, s mindezek alapján ho­gyan lehetne jobb sorsfeldolgo­záshoz, kigyensúlyozottabb em­beri viszonyulásokhoz, reálisabb életszemlélethez és célkitűzések­hez segíteni. Ez jobb önismeretet jelent, rendeltetésének jobb telje­sítése, az önmegvalósítás érdeké­ben. Az ilyen bizalmas, mélyreható beszélgetések általában erősen igénybe veszik mind a pácienst, mind a pszicljoterapeutát. Igen sok múlik a beteg nyíltságán, változásképességén, együttműkö­dési készségén, de természetesen azon a légkörön is, amelyet a pszichoterapeuta nyújt. Jobb esetben oldódási-tisztázódási fo­lyamat indul meg, valami addig nem látott, más perspektíva de­reng föl, s kiderül, hogy másképp is lehet érezni az éledet. Két megbetegítő, léleknyomo­rító ok feltűnően gyakran buk­kant fel a panaszok hátterének kutatásakor. A rideg-szigorú nevelés jobbá­ra merev és kritikátlan engedel- tnességi-alkalmazkodási követe­léssel szinte elszívja a lélek leve­gőjét már zsenge korban. Köny- nyen jelentkezhet vallásos kön­tösben, s akkor a félelmes tila­lomé a hatalom, s az embert könnyen feláldozzák a parancso­lat oltárán, holott maga Jézus megmondta: „Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat .áz emberért”, ami nyilván más parancsolatokra is vonatkozik. A hideg szigor kisugárzói sokszor észre sem veszik, milyen ember­telen légkört árasztanak, s azután csodálkoznak, ha az ezt tovább már nem bíró ember élete valami­képp feltűnően megbicsaklik és nemigen tud rendbe jönni. E ri­degség jegyében sokszor szinte ti­losak az érzelmek, s aki mégis ér­ző lény, az emiatt gyengének kény­telen magát érezni s elrejteni vagy ami még rosszabb: megfoj­tani érzelmeit, szeretet- és kap­csolatigényét hangulatait, csapon­gó fantáziáit, természetes örömvá­gyát s mindazt, amiben a jeges „józanság” nem lát hasznot, s amit az álkegyes komorság nem szentesít. „Jóságkombájn-koplexus”: így nevezem azt a másik lélek-aláásó bántalmat, amelynek megjelenési formája igen rokonszenves és tisz­teletre méltó, csak éppen korai tönkremenés, életkedv-vesztés, le- törtség, önhajszolás és önkínzási hajlam sújtja hordozóját. Ő ugyanis szinte kényszeresen köte­lességének érzi, hogy családban, munkahelyen s egyebütt a „jóság­kombájn” szerepét töltse be, s erején felül adjon-segítsen, mások hibáját is magára vállalja, törőd­jék szinte mindenkivel, csak épp önmagával nem, vagyis rabló- gazdálkodást folytasson energiái­val, egészségével. Ö szinte nem tud nemet mondani. Ezt érzik raj­ta és sokan kihasználják. Csak a lelkiismeretére kell hivatkozni, s ő máris rohan, ha utolsó erejével is. Kórházba akkor kerül — több­nyire 35—45 évesen —» amikor végképp elfogytak erőtartalékai, de életstílusán sem tud változtat­ni. Neki kivételesen így kell fo­galmaznunk a nagy parancsola­tot: szeresd önmagadat, mint fe­lebarátodat, hiszen ő egyedül ön­magával szemben irgalmatlan. 1 Sok más tényező is befolyásol egy-egy lelki kórképet, s fenti kettőben azonban igen sokan szenvednek, hivő emberek is. A Römer Klinikán a főorvos és a munkatársak bizalmától támogat­va kiadós és eredményes mun­kában tehettem szert további bő­séges tapasztalatokra, Ismeretek­re. Lesz mit hasznosítanom itt­hon. Bodrog Miklós Ai MA iSÁ R N A! Pl 6 ÉJ E Isten szeretete megtérésre hív Hóseás 14, 2—3., 5—10. Alapigénk, lényegét tekintve Hóseás próféta könyvének utolsó fe­jezete, csak akkor érthető, ha ismerjük a próféta életét, könyvének többi részét is. Családi élete Isten Izraelhez való viszonyának mély­értelmű példázata. Feleségének hűtlenségében azt ismeri fel a prófé­ta, hogy Isten így akarja kiábrázolni népének hozzá való hűtlensé­gét. A sokat jelentő prófétai neveket is azért adja gyermekeinek, hogy ezzel emlékeztessen Isten népe iránt megváltozott érzületére, viszonyára. Hóseás azonban továbbra is szereti hűtlen, parázna és idegen kézre jutott feleségét, ahogyan „az Úr szereti Izrael fiait”. (3, 1.). Visszavásárolja azt. Népének vétke nyilvánvaló hűtlenség Is­tennel szemben. Ez nyilatkozik meg közösségi és egyéni bűneiben: gazdagságában való bizakodásában, sok bálványimádásában, kétku- lacsos politikájában, tagjainak 'erkölcstelen életében melyben csaló hízelgés, hiiszegés, paráznaság, gyilkosság burjánoznak. Ezért jön el népére Isten ítélete. A.prof éta igehirdetéséből a kemény ítélet szava hangzik. Ez a hang azonban hirtelen megszakad. Valami egészen más váltja fel. ISTEN ÚJAT KEZD. Minden emberi gondolatot meghaladó módon más az, ami a sötét, komor hangvételű próféciák, után igénkben fel­hangzik. Egészen más. Izrael újra virágozni fog. Isten népe számára maga lesz az éltető harmat, a védelmet nyújtó oltalom és a gyü­mölcsterméssel megajándékozó áldás. A próféta mindezt Izrael törté­nelmi létének síkjában, a világtörténelem határai között látja telje­sülni. Nem egyszerűen az eljövendő világ boldogságát és csodálatos voltát írja le, igyekszik érzékelhetővé tenni. Szavaiba inkább a kö­zeljött üdv boldogsága ragyog bele, hiszen az nem más, mint az Isten közelségében való élet. *• AZ ÚJ KEZDET ISTEN VÁLTOZATLAN SZERETETÉNEK AJÁNDÉKA, ö népét a próféta szavai szerint „újra szívből fogja szeretni”. Valóra válik a házasságában kiábrázolt, emberi ész szá­mára mindig érthetetlennek tűnő tény: Isten hűtlensége ellenére is szereti Izraelt. Valóban mennyire megfoghatatlan és csodálatos is: Isten szeretete hű marad akkor is, ha mi hűtlenkedünk! Ebben nem játszik közre semmi. Izrael sem érdemes rá, Isten szeretete mégis magához öleli teljes melegével, szívből. Ez az „ingyen kegyelem”, ahogyan egyes fordítások próbálják is visszaadni ennek tartalmát. ISTEN VÁLTOZATLAN SZERETETE MEGTÉRÉSRE HlV. Kell, hogy a hűtlen asszonyt visszatérésre indítsa ez a nagy, változatlan szeretet. Be kell látnia, hogy bukásának oka az ő bűne. Izraelnek meg kell indulnia ekkora isteni szeretet láttán, vissza kell térnie az Úrhoz. Ez a visszatérés pedig két jellemző vonást hordoz magán: a bocsánatért esedező bűnbánatot és azt, hogy maga is mást, új életet kezd. Ez az adott helyzetben az önáltató, hazug áldozati istentiszte­let helyett az Istent dicsérő ajkak áldozata. Így hív azért az Isten szeretetéről szóló prófétai ige: Térj vissza Istenhez, vár a téged vál­tozatlanul szerető Ür, csak lásd be bűnöd s kezdj újat te is! Bár a hivő ember hálaadással vesz Isten kezéből minden új alkal­mat, új percet, órát és évet, az új advent, az egyházi esztendő első vasárnapja, kell, hogy mégis megállítson bennünket. Isten újat kee^n dett velünk. Nem pusztán a kegyelmi idő megújításával, hanem dön­tő módon Krisztusban az egész világgal. Az új ádvent is erre emlé­keztet. Ez az új kezdet az ő változatlan örök szeretetének ajándéka, melyben szívének teljes melegével öleli magához az embert. Az a szeretet, melyről Hóseás próféta szólt, benne öltött igazán testet, hogy általa Isten közelségének boldogságában és fényében élhessünk. Ben­ne valóban közel jött hozzánk az üdv. Isten örök, hű szeretete indít­son bennünk hozzá való visszatérésre, megtérésre, hogy igaz bűnbá­natban kezdjünk új életet. Ez a szeretet indítson bennünk is hasonló szeretetre a világ, az emberiség, az ember-testvér felé, hogy amint Isten annak teljes melegével fordul feléje minden feltétel nélkül, úgy forduljunk mi is hozzá ezzel a feltétel nélküli szeretettel. Így leszünk csak az Isten szeretetéről. szóló nagy ótestámentomi evangéliomnak nem csupán hallgatói de megértői is. Bánfy Béla Imádkozzunk! Áldunk, Mindenható Isten, hogy Krisztusban atyai szíved teljes melegével öleled magadhoz a világot. Kérünk, ne engedd felednünk soha, hogy amit benne és általa ajándékoztál nekünk, az csupán örök és változatlan szereteted túláradó voltának áldása. Add, hogy szere­teted indítson bennünket igaz bűnbánatra és neked tetsző, új engedel­mes életre, hogy Hozzád hasonlóan éljünk feltétel nélkül szeretve embertársainkat és egész teremtett világodat. Ámen. — Advent 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 21, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Hózs 14, 2—3, 5—10a. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 14-én vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök. — VERESEGYHÁZ. A gödöl­lői gyülekezethez tartozó alig fél­száz embert számláló Veresegy­ház—erdőkertesi gyülekezet fel­újította ötvenéves templomát és gyülekezeti termét. A nagy temp­lomkert rendbehozásával a temp­lom jól illeszkedik a község ren­dezett környezetébe. A templomot a hívek kívül és belül tatarozták és a villamos vezetékeket felújí­tották igen lelkes társadalmi munkában. A sok áldozatkész társadalmi munkás között János István, Kurucz Gábor, Ladjánszki Mihály és Zibura János kiemel­kedő munkáját köszönte meg a gyülekezet. — A ' MIHÁLYI—VADOSFAI Hazafias Népfront Bizottsága Sü- meghy József vadosfai lelkészt újból tagjává választotta. A köz­ségi tanács elnöke felkérte a honismereti-helytörténeti mun­kában való további munkára. — KÖNYVTÁRAINK nyitva­tartási rerfdje: az Üllői út •24. szám alatt hétfőtől péntekig 8—•. 16 óráig, kedden 8—14 óráig, a Lőcsei út 32. szám alatt hétfőn, kedden, csütörtökön 10—18 órá­ig, szerdán 15—18 óráig, pénte­ken 10—13 óráig. Könyvtáraink szombaton zárva vannak, de le­velező hallgatóinknak a Lőcsei út 32. szám alatt tanfolyamos szom­batokon 10—13 óráig nyitva. Evangélikus Országos Könyvtár — Evangélikus Teológiai Aka­démia Könyvtára.

Next

/
Thumbnails
Contents