Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-03 / 5. szám

Sír szomszédok' Augusztusi nap fénye aránylik az udvar zöld fiiven, amikor ki­gördülök onnan a motorral. Irány: a beledi temető; cél; anyai nagy­szülőim sírhelyének megváltása — újabb huszonöt évre. Pálit elhagyva eszembe jut, hogy két hónappal előbb nagy- apámék sírjának jobb oldalán — eladdig üres területen — friss sírt láttáin. Kié lehet vajon? MEGÉRKEZVE A TEMETŐBE, lábára állítom a Simsont a kétol­dalt vadgesztenyefák szegélyezte temetői úton. Jobbra nagyszüleim sírköve. Rajta túl, az új sír fölött szálas termetű,' idős férfi hajlado­zik. Ismeretlen. Ráköszönök, viszonozza. Beszél­getést kezdünk és lassan, nehezen bár, de megvilágosodunk. Én megtudom, hogy az ő felesége lett nagyszüleim sírszomszédja: má­jusban temették. Számára pedig lehull a lepel a márványba vé­sett nevekről) Szabó József 184S— 1915 és neje Molnár Eszter 1855 —1929) azok tulajdonosainak kilé­tét illetően. Végül az is kiderül, hogy mi ketten tulajdonképpen régi ismerősök vagyunk. Ez a tény ! kölcsönösen megörvendeztet ben­nünket. Előkerítem a 'sírhelymegváltási díjak in^asszálásával foglalkozó fiatalembert. Helyszínel, jegyez- get és írja a nyugtát. Válla felett a szövegbe pislantok és szótlanul útnyújtok három darab százast. — Átveszi a pénzt, kezembe ad­ja a nyugtát: — Kétezer.ötig rendezve! — Akkor már nem a mi fejünk fáj — jegyzi meg az új, de mégis régi ismerősöm. — Hát nem; az már nem a mi gondunk lesz. Ismerősöm rámutat az üres te­rületre Szabó úagyapámék sírjá­nak bal oldalán: — Itt van még hely néhány sír számára. Jó lenne a családtagok­nak — néz rám kedvcsinálóan. Kicsit meghökkenek. — No nem. Erre npm gondol­tam. És Mórichidán szolgálok már húsz éve ... — Apám — a lébéni/i gyülekezet 'kántortanítója — a lé- bényi temetőben . . . Anyám Far- kasréten. Ugyanott egyik fiam is — huszonhat évesen ... AZTÁN ELGONDOLKOZOM. — Vagy talán mégis? ... Jó hely. kétségenkívül. És jó társaság — mármint a szomszédoké. Nagy­szülőim sírja mögött az 1915-ben nyolcvanévesen elhunyt Tatay Sándor sírköve (nyilván nemcsak névrokona a lelkészcsaládból származó Tatay Sándor írónknak). Vele egy vonalban Rózsa Sándor egykori beledi lelkésznek és hoz­zátartozóinak . sírjai •domborulnak. Közvetlen szomszédok voltak nagyapámékkal a föld felett és itt a sírban is azok. Nagyapámat .én miár nem láttam, de az öreg Ró­zsa Sándort még igen: s nemcsak a templomban. Beszéltem is vele. Emlékszem — kilencéves lehettem — éppen az utcai kiskertünkben tevékenykedtem, amikor a szom­szédos papiakból kilépett az öreg tisztelendő — talpig feketében, mint mindig — és elindult a Sós­közön (ez hivatalosan már ak­kor is Árpád utca volt, de a nyelvhasználatban még csökönyö­sen őrizte régi nevét, amit bízó- j nyara az utca végén levő Sós-gö- i dörről kapott). Házunk elé érve ! meglátott engem és megállt. Be­szédbe elegyedett velem. Én meg azt sem tudtam, hová legyek az érdemtelen, nagy megtiszteltetés­től. Különösen amiatt, hogy nem úgy beszélgetett velem, mint fel­nőttek szoktak beszélni a gyere­kekkel — tréfálkozva, félvállról, lekezelően vagy oktatólag — ha­nem szépen, csendesen, komolyan. Mint felnőtt a felnőttel. Egyen­rangú beszélgetőpartnerének te­kintett. A híres betyár nevét vi­selő , evangélikus lelkész bijlcs öreg pap volt. Tudta azt, amit a „Szegény Dzsoni és Árnika” című pályadíjnyertes meseregény szer­zője, Lázár Ervin mondott nemré­giben. egy vele készült interjú al­kalmával: Jobban oda kellene fi­gyelnünk a gyerekekre, mert a gyerekek mindig igen fontos dol­gokat kérdeznek. . . — Majd még meggondolom — búcsúzom ismerősömtől és berú­gom a motort. NYEREGBE SZÁLLÓK. A Sim­son már halkan, bensőségesen du­ruzsol. Rápillantok a reformáció 450. évfordulóján, Wartburgban vásárolt domborművű, jókora Luther rózsámra, amit ezermester kántorunk a sebességmérő elé, a lámpatestre applikált leválasztha- tatlanul. Melegség árad szét ben­nem, mert eszembe jut a versike: — Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve. Elindulok csendesen a temetői fasorban. Hazafelé. Jó utam lesz hazáig, mintha színes, illatos ró- szák során haladnék: szívemben a kereszt, megváltó Uram kereszt­je ... A temetőt magam mögött hagy­va, száguldásba kezdek... Tüné­keny képek — falvak — suhannak el mellettem és egyre határozot­tabban látom: nincs mit meggon­dolnom leendő sírhelyeink, sír- szomszédaink dolgában. Olyan mindegy, hogy hol. Mórjchidán, Beledben, Lébényben, vagy Bu­dapesten ... Az a fő, hogy együtt lágyunk mindnyájan a teremtő és megváltó Isten atyai szívén ... Így lesz bizonnyal. Erről maga a feltámadás Ura kezeskedik — igéjében, amit az imént nagyszü­leim sírkövén is olvastam. — Én élek, ti is élni fogtok (Jn 14, 19). Sághy Jenő Gyülekezetek a Balaton felvidéken Szeptember 21-én indultunk el Pápáról, a Veszprém megyei re­formáció hajdani központjából. Innen áradt szét a XVI. század­ban, ahol Thurzó Elek, Török Bálint és felesége Pemflinger Kata, a „lutheránus nőoroszlán”, majd egy ideig a Nádasdyak vol­tak a patrónusok az egész megyé­ben. A cél, Szentantalfa volt, hogy részt vegyünk a gyülekezet örömünnepén, a templombelső megújításáért való hálaadáson. Először, mint „hegyen épített város”, az ajkai, nemrég teljesen megújított templomunk tűnt fel és hirdette a gyülekezet életét, Isten dicsőségét. Hamarosan át­értünk a csékúti filiába. Temp­lomának magas tornya, s külseje eltakarja még belső szépségét, be kell menni, hogy ezt az ember megláthassa. Külsejéről is tud­juk már, hogy renoválása a ter­vezés stádiumában van. Majd feltűnt az öcsi templomunk, amelyre nem is egy éve, még csüggedve gondoltunk, de már nem így van!. A maroknyi gyüle­kezet egyházmegyénk legfiata­labb gondnokával az élen, az élet mellett döntött. Nagyvázsony felől már intege­tett az egykori’ törökverő Kinizsi Pál várának tornya. Mi mégis, mögötte kerestük a templomun­kat, hogy legalább a szemeinkkel simogassuk meg. Alig érünk ki Nagyvázsonyból, már messziről feltűnik az 5 társult gyülekezet, Nemesleányfalu, Nagyvázsony, Mencshely, Szentantalfa, Zánka mencshelyi központja rendben tartott templomával. Az öt gyüle­kezet eggyé kovácsolódott lelké­szük, az egyházmegye espereshe­lyettese Horváth József vezetésé­vel. Vendégszerető otthonukból együtt indultunk Antalfára, az ün­neplő gyülekezetbe. Dombtetőn épült itt is a temp­lom, s szép előtte a kilátás, de áhítatra készteti a belépőt első­sorban a hívek serege, azután a hófehérre festett boltívek, a rendezett oltár, piros térdeplő­zsámoly, s együtt mind az öt gyülekezet. Jn 1, 14 alapján szólt az igehirdetés. Isten szere- tetéről tanúskodik testté létele, s köztünk lakozása. Ezt hirdeti ez a templom is: itt az Isten, köz­tünk, de egymással i’s itt lehet igazi találkozásunk. A közgyűlé­sen a lelkész ismertette a reno­válás költségeit, s hálával emlé­kezett meg a Gyülekezeti Segély adományáról is. Igaz, hogy em­beremlékezet óta mindig első, vagy elsők közt vannak az ada­kozásban is! Délután éppen harangszókor értünk Dörgicsére, „átutazóban”, ahol köszöntöttük Éltes Gyula lelkészt és a templomba tartó hittestvéreket. Továbbmentünk, mert az előbbi társgyülekezet ré­szeinek megtekintése volt a cél.. így értünk el Zánkára. Imahá­zunk mögött yasárnapi csendben — pihenőben sorakoztak a ha- barcscsvödrök, vakolókanalak, de hétköznap szorgalmas munka folyik itt is. Este felé járt az idő, amikor Nemesleányfalu templomába ér­tünk, melynek belsejét tavaly ál­lították helyre. Most állították fel a vaskerítést, mely a templom szépségét van hivatva emelni. Kivágott cserjék hevernek még a templom előtt, de lelkipászto­ruk már megálmodta a templom előtti parkot. Ö nemcsak ál­modik, hanem mind az öt helyen első számú dolgozója is gyüleke­zetének. Nem csoda, ha segítő­társai is vannak! Besötétedett, mire hazafelé elindulhattunk. Szívunk, lelkünk is megtelt az öröm, a bizakodás és a hit világosságával. Síkos Lajos — KÖZLEMÉNY. Lapunk no­vember 9-i számának 5. oldalán „Képek, templomok” címen közölt cikk nem Selmeci János Frigyes írása. Az esztergomi Keresztyén Múzeum kamarakiállításáról szó­ló cikknél nevezettnek egy hosz- szabb tanulmányát használta fel a szerkesztőség. — GYŐR. November 2-án, a gyülekezet reformációi ünnepén előadást tartott dr. Nagy Gyula teológiai Akadémiai tanár az Ágostai Hitvallásáról, mint a re­formáció ajándékáról a világ-ke- resztyénységnek. Szólt a Hitvallás időszerű üzenetéről és jelentősé­géről a mai világ-ökumenizmus- ban. Ugyancsak dr. Nagy Gyula végezte ezen a vasárnapon a győri öregtemplomban az istentiszteleti szolgálatot is. — KELENFÖLD. December 6-án, szombaton délután fél 6 óra­kor szeretetvendégséget tartanak a gyülekezetben a XI. Bocskai út , 10. szám alatti tanácsteremben. „A gyülekezet diakóniája — fele­lősség ' betegeinkért” címmel or­vos-csoport szolgál. — KISKÖRÖS. Október 12- én emlékezett meg a gyülekezet Ponicsán Imre lelkész negyven­éves kiskőrösi szolgálatáról. Az évforduló alkalmából — isten- tisztelet keretében — lelkésztár­sa, Nagybocskai Vilmos tolmá­csolta a presbitérium jókívánsá­gait. Az üdvözléshez többen csat­lakoztak, az egész gyülekezet együtt könyörgött az egyház Urá­hoz további erőért és áldásért. — HALÁLOZÁS. Ozv. Kovács Istvánná; sz. Boda Karolina, az acsádi gyülekezet buzgó tagja, lapunk hűséges olvasója 86 éves korában elhunyt. Temetése Acsá- don volt igen nagy részvét mel­lett. — Dr. Györgyi Gyula, a volt Harangszó hetilap egykori mun­katársa 59 éves korában váratla­nul elhunyt. Temetése december 6-án, szombaton délelőtt fél 10 órakor lesz a Farkasréti temető­ben. „Elég néked az én kegyel­mem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz”. EVANGÉLIKUS ELET A Masyarorszásí Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért, felel: Mez,ősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-014 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIIT Előfizetési ár: >ey évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 3133—1302 IS) 80.2966 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasn.yomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „örvendj nagyon ... Királyod érkezik hozzád, aki igaz cs dia­dalmas” (Zak 9, 9). VASÁRNAP. — Jézus hirdette: „Betelt az idő, és egészen közel van már az Isten országa: tér­jetek meg, és higgyetek az evan­géliumban” (Mk 1. 15 — Zsolt 90, '8 — Mt 21, 1—9 — Róm 13, 8—12). Jézus személyében Isten országa közel jött hozzánk. Jézus, valahányszor megszólal az evan­géliumban, mennyei hatalmát akarja kiterjeszteni ránk. Isten országának ez a közelsége dön­tésre hív, odafordulást sürget a hozzánk érkező Űrhoz, hogy örömmel fogadjuk az országába szóló meghívást, és hagyatkoz­zunk rá üdvözítő hatalmára. „Ál­dott királyunk, leikeink királya, Jöttödet néped ma is várva vár­ja, Jöjj hát hozzánk is nagy ha­talommal. Terjeszd országod dia­dalommal” (120. ének 6. verse). HÉTFŐ. — „Aki szereti a test­vérét, az a világosságban van, és nincs benne ^semmi. amivel meg­botránkoztatna” (ÍJn 2, 10 — Mai 3, 5 — Hab 2, 1—4, — 'Ézs 56, 1—8), A szeretet a keresz­tyén ' efnber életében Isten ke­gyelméből kapott drága ajándék. Isten az örök világosság. Az Ö kisugárzása Krisztus, aki a világ világossága. Aki szereti testvérét és embertársait, az arról tanús­kodik, hogy a világosság fénykö­rében, Jézus hatalmában él. Ezért nem cselekszik olyant, amivel bárkit is elszakítana Istentől. „Jézus, szent világosságom, Ki szeretted telkemet S lettél a bűn­ből váltságom. Kedveld dicsére temet. Ó, vajha kegyességed Ar­ra bírna, hogy téged Méltókép­pen szeretnélek Én, drágán meg­váltott lélek” (417. ének 1 ver­se). KEDD. — „Isten erőtlensége erősebb az emberek erejénél” (1 Kor 1, 25 — Hab 3, 19 — Kol 1, 9—14 — Ézs 57, 14—21). Ügy tűnhet, hogy Krisztus keresztha­lála Isten erőtlenségének a bizo­nyítéka, mert nem tudta meg­menteni Fiát. Csakhogy Isten az Egynek halálával sokak megmen- tőjévé lett. Krisztusnak a keresz­ten elszenvedett halálával és di­csőséges feltámadásával örök életet szerzett nekünk, mert az ő erőtlensége erősebb a mi erőnk­nél. „Isten nékem # erőm, bi­zodalmám” ... „Benne élek, ha­láltól se félek” ... „El nem enyé­szem A sírban végképpen: Mennyben lesz részem” (778. ének 1. 2. verséből.) SZERDA. — „Jézus így szólt hozzájuk: „Nem azért jöttem, hogy igazakat híviak, hanem, hogy bűnösöket” (Mk 2, 17 — 4Móz 14, 19 — lMóz 49, 8—10 — Ézs 58, 1—12). Jézus nem a saját kegyességük teljesítményében, az önigazságukban bizakoctó embe­rekhez jött, hanem azokhoz, akik felismerik bűneiket, látják gyar­lóságukat. Ezeket hívja magá­hoz, hogy bűnbocsánatot, életet és üdvösséget adjon nekik. „Emlé­kezzél te szent Fiadra: Nem jött ő az igazakért; Hanem magát halálra adva, A bűnösökért onta vért. Kik eltévedtek az , úton, Azokért jöttél, Jézusom” (358. ének 4. verse). CSÜTÖRTÖK. — „ön magatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e! Önmagatokat vizsgál­játok meg!” (2Kor 13, 5 — Dán 6, 24 — Zsid 10, 19—25 — Ézs 58, 13—14). Mások hitét gyakran próbára tesszük és sokszor meg is kérdőjelezzük. Pedig nekünk sa­ját magunkat kell megvizsgál­nunk, hogy igazán hiszünk-e Jót zus Krisztusban? Keresztyénsé- günk nem örökölt megszokások, kegyes mozdulatok halmaza-e csupán? Hitünk akkor valódi, ha Jézus rajtunk keresztül megmu­tathatja irgalmas szeretetét em- bsrtársainknak. „Hitből jön a cselekedet, h.ogy éltedet betöltse; Élő igaz hit nem lehet, melynek nincs jó gyümölcse” (350. ének 6. verséből). PÉNTEK. — „Isten azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor 5, 21 — JSir 1. 18 — Jn 18, 33—38 — Ézs 59. 1—15a). Isten igazsága a bűn szigorú büntetését követeli meg, szeretete pedig a bűnös megmentését munkálja. Ezért ter­helte bűneinkkel a Bűntelent, Jézust. Csodálatps csere történt: Isten Krisztusra helyezte bűne­inké^, igazságát pedig nekünk ad­ta. „A bűntelen a bűnösért Meg­fizette a váltságbévt, Hogy meg­törje a Sátánt” (351. ének 6. ver­séből). SZOMBAT. — „Nekünk egyet­len Urunk a Jézus Krisztus aki által van a minden.ség, mi is őáltala” (1 Kor 8, 6 — Ézs 51, 13 — Zof 3, 14—17 — Ézs 59, 15b—3J), Jézus az Atyával való egységben részt vett a világ te­remtésében. és részt vesz a fenn­tartásában is. Ö a mi Urunk, aki­nek a kezében van minden ha­talom mennyen és földön. Ural­mát azzal gyakorolja, hogy bé­kességben akarja megtartani az emberiséget és üdvösségre hív mindnyájunkat. „Krisztus, menny s föld alkotója, a Hívőknek Meg­váltója, Hallgass meg, ha téged áldunk. S trónodhoz száll imád­ságunk” (401. ének 1 verse). Pintér János Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. november 30-án Deák tér de. 9. (úrv.) ifi. Foltin Brúnó. de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zel­ma. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Zenés áhítat. — Igét hirdet: Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de fél ll. Rutt.kay Levente. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de 12. (magyar) Rutt­kay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Bo­gya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Schrei­ner Vilmos, Rákosfalva de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László, du. 5. Szeretetven- dégség. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Fran- erenán u. de. 8. Smidéluszné Drobina Erzsébet. Újpest de. 10. Blázy Laios. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. So­roksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonyai Sándor. Kis­pest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sán­dor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákosnalota MÁV-telep. du. 5. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- temnlom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kosa Lász­ló. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Groó Gyula, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Groó Gyula. Öbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Modo- ri u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.) ottlyk Er- rő. du. 6. Donáth László. Németvöl­gyi út 138. de. 9. (úrv.) Ottlyk Ernő. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — KERESEM „Az evangélikus egyház úrvacsorái tana a törté­nelemben és a jelenkor istentisz­teletében” (Békéscsaba 1902), „Párhuzam a páli és jánosi teo­lógia központi eszméje között,, Békéscsaba 1909). „A megváltott- ság és az ■ egjténi felelősség tudatának viszonya az újabb teológusoknál” (Pozsony 1908), „Vallási ismeretek és teológia” (Pozsony 1912). Az itt nem emlí­tettek is érdekelnek. Ajánlatokat a következő címre kérek: Karai Sándorné. Budapest XI.. Bocskai út 21. 1114. Telefon: 652-572. — LELKIPÁSZTOR szakfolyó­irat 1955-től 1962-ig 'sorozatban fekete bőrkötésben jutányosán eladó. Nagy Jánols,' Debrecen, Bethlen u. 43. I. 10. 4026. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents