Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-12 / 41. szám
t GYERMEKEKNEK. Űj névvel, új lendülettel ..írok nektek, ifjak.. " \ nagy ajándék Gondolatok a keresztségröl szótő új sorozat előtt A NÉV JELENTŐSÉGÉRŐL már az elmúlt alkalommal is meggyőződhettünk, amikor megtudtuk, hogy milyen komoly, súlya is van a keresztyén elnevezésnek. De természetesen más esetekben sem véletlen, hogy ki milyen nevet kap. Például annak, hogy valakire az iskolában valamilyen becenév vagy gúnynév ráragad, biztos van valami komolyabb oka. Az sem véletlen, ha valakit közületek Kovácsnak, Lakatosnak, Kisnek vagy Nagynak neveznek, biztos volt valaki őseitek között, aki ezt a mesterséget űzte, vagy termetre kicsi vagy éppen nagy volt. A Bibliában még a Személyneveknek is többnyire nagyon komoly tartalmuk. néha egyenesen üzenetük van. Azt például gondolom, hogy felesleges is-leírnom, hogy Jézus nevének milyen fontos tartalma, üzenete van: azt jelenti, hogy Szabadító. De a többi bibliai névnek is általában érdemes megnézni a magyar jelentését. (A Hitünk-életünk hittankönyv 233. oldalán 42 ilyen lefordított bibliai nevet találhattok.) Saul szülei sem véletlenül választották fiuknak ezt a nevet, ók Benjamin törzséből származó izraeliták voltak, az ebből a törzsből származó első király, Saul nevét adták fiúgyermeküknek. De a világ mégsem ezen a néven ismeri és tiszteli elsősorban, hanem inkább úgy emlegetjük őt. mint Pál apostolt. Vajon mi húzódik e mögött a név- változtatás mögött? NEM O AZ EGYETLEN. AKI ÜJ NEVJ1T KAP A BIBLIÁBAN. Gondoljatok csak Jákobra (a „csalóra"), aki Izrael („Isten harcosa”) lett, vagy Simonra, akit maga Jézus nevez el Péternek, azaz „kősziklának”. Mindkét esetben nagyon is indokolt és sokat sejtető a névváltozás. Hasonló a helyzet Saul „átkeresztelésénél” is. Olyan gyökeres változás következett be életében, hogy ezt valamiképpen a névnek is tükröznie kellett. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor, hogyan is vette föl Saul a Pál nevet, mint ahogy „pálforduláaának”, újjászületésének idejet sem lehet csupán egy eseményhez, dátumhoz rögzíteni. Mindenesetre először a már ismert antiókhiai missziói sikerek után említi őt Pálként az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv. MIT JELENT EZ AZ ÚJ NÉV? Valószínűleg csalódni fogtok, mert látszólag semmi különöset, csupán ennyit: kicsi, kicsike. De ez ebben az esetben nem az apostol termetét jelöli, hanem valami sokkal lényegesebbet: hitvallás ez a név, ami egész életfelfogását summázza. A korintusi gyülekezetnek így ír erről: „Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” Nincs itt valami „sajtóhiba”, vagy félreértés? Szó sincs róla, ellenkezőleg, hatalmas titkot árul el az apostol, amit saját életében „fedezett föl”. Akkor tud igazán hasznos szerszámként Isten tenyerébe simulni, ha ő maga „Pál" lesz. tehát kicsi, és engedi, hogy rajta keresztül Isten ereje működjön. A gala- tákhoz írt levelében ezt még szebben, költöibben így fogalmazza meg: „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem ...” Csak ezzel a „rejtett, titokzatos” erőforrással lehet majd megmagyarázni mindazt, amire ez a törékeny, beteges ember képes lesz azokon az izgalmas missziói utakon, melyekre a következőkben mi is elkísérjük, INDULJUNK EL TEHAT AZ ELSŐ MISSZIÓI ÚTRA az elsőként keresztyénnek, tehát Krisztus-követőnek nevezett antiókhiai gyülekezetből. Vitorlás hajóval megyünk, nem véletlen, hogy ez lett az egyház jelképe, hiszen erőnk nem önmagunkban van. Ha nincsen megfelelő szél, csak vesztegelni, hánykolódni, sodródni tudunk. Első úticélunk Ciprus szigete, keresd ki a térképen, nem lesz nehéz rátalálni a Földközi-tenger északkeleti csücskében. Jó utat, s ami a legfontosabb, megfelelő, kedvező szél járást kívánhatunk egymásnak, mert „szél” nélkül nem megy az egyház hajója! G. P. korának számos erdekes emléke latható. Sokféle mondat és nagyon változatos vélemény hangzik el napjainkban a keresztségröl. Családunkban é.s gyülekezeteinkben is sokszor előkerül témaként, de gyakran az az érzésünk, hogy még sincs igazán a helyén. Egyik oldalon azt halljuk, hogy csak egy r.égi szokás és mint ilyen van jelen a gyülekezti életünkben. A másik oldalról viszont azt halljuk, hogy nélkülözhetetlen a leg- nagyobbhoz, az üdvösséghez. A konfirmációi Káté szövegéből pedig jól megtanultuk Luther Kis Kátéja nyomán a meghatározást: „A keresztség nem egyszerűen víz, hanem Isten parancsolatával elrendelt és Isten igéjével együtt használt víz.” Mégis sok kérdésünk a keresztségge! kapcsolatban még ezek után is megválaszolatlan maradt bennünk. Csak néhány kérdést sorolok fel, amelyek ebben a sorozatban majd előkerülnek. Miért kell gyermekeket keresztelni? Jézus korában is volt már keresztelés? Keresztelő János a nevében már ugyanazt a keresztséget viseli jelzőként. amit mi ma gyakorolunk az egyházban? Különböznek vagy egyeznek az egyes felekezetek tanításai a keresztségröl? Miben térnek el földrajzi és felekezeti megoszlások miatt *a különböző keresztelési szertartások? Ezeken és ezekhez hasonló kérdéseken keresztül szeretnénk bemutatni azt. hogy mit vallunk a kereszt- séggel kapcsolatosan, illetve milyen keresztelési gyakorlat él szerte az egyházakban és mi a jellemzője ezen a téren a saját egyházunknak. Bevezetőben csak három nagyon fontos jellemzőt szeretnék kiemelni, amelyeknek mindig a szemünk előtt kell lennie. Olyan alapkövek ezek, amelyekre építkezhetünk a keresztség témáján belül. Ma azzal az állattal kapcsolatban kérdezünk, amelyik az ostobaságnak és a butaságnak a jelképe. 1. A Példabeszédek könyvében egy helyen azt olvassuk, hogy zabla való ennek az állatnak és bot az ostobák hátának. Melyik állatról van szó? 2. Van egy bibliai történet, amelyben ez az állat mégis helyesebben látott, mint a gazdája. Melyik ez a történet? Nem. emberi teljesítmény Nagy szükségünk van napjainkban erre a tagadásra. Könnyen üres marad a közeledésünk és kilépésünk a keresztelésnél, ha nem ez a viszonyulásunk alapja. Legtöbször úgy is halljuk körülöttünk. hogy mintha egy személyes siker lenne az. hogy valakit megkeresztelnék. A szülő, a nagyszülő és a keresztszülő is gyakran használja úgy ezt a kifejezést. mintha az ő szerepe lenne a legfontosabb. Magánál a keresztelésre való előkészületnél is az játszik legnagyobb szerepet, hogy milyen nagy ünnepély lehet ez az alkalom. A vendéglistától elkezdve, hihetetlen széles skálán mozog a szervezésünk egészen addig, hogy magnótól a fényképezőgépig minden el legyen intézve, hogy, szép emlék lehessen majd a gyermek életében a keresztelés. A sok szervezési és külsőségekkel kapcsolatos fáradozásunk közben nagyon köny- nyen kimarad az, Aki az igazi középpontja és cselekvője a ke- resztségnek. Ha a tartalmat akarjuk megragadni, akkor egy régi formulát kell felidézni. „A ke- resztségben Isten gyermekévé fogad minket." Ebben benne van minden, ami lényeges. Innen érthető meg az, hogy nem mi magunk közeledünk és nem is mi „keresztelünk”, hanem Isten közeledik az életünkhöz. Az ő akarata érvényesül a mi életünkön akkor, amikor a víz és az ige együtt hull rá az induló és soksok szempontból védelemre és erősítésre szoruló életünkre. Ajándék Az ajándék mindig valakinek a szeretetéről tanúskodik. Ha kiérdemeltünk valamit és úgy kerül hozzánk egy értékes tárgy, vagy elismerő mondat, akkor a 3. Az egyilí prófétánál azt, olvashatjuk. hogy ez az állat ismeri gazdájának jászlát. Izrael népe pedig nem ismeri Istent. Melyik prófétáról van szó? 4. Ez az állat egyszer Jézusnak is szolgált. Mikor? Megfejtéseiteket április 6-áig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Elet szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. Megfejtésetekre azt is írjátok rá, hány évesek vagytok! legjobb esetben is legfeljebb ju-' falómnak nevezhetjük. Az ajándékért nem lehet „megdolgozni”, nem lehet kiérdemelni, hanem csak minden hátsó érzés és für- készés nélkül örömmel elfogadni. A keresztséget így kapjuk. Isten szer etetléből, vagy ahogy a régiek minekünk hagyták, „kedvéből” nyújtja nekünk, mint ahogy édesapa fordul a gyermekéhez. Ahogy az ajándék átvételének a pillanatában nem az a legfőbb gondunk, hogy mi lehetne a méltó viszonzás, vagy mi lehetett az indítóok, amiért kaptuk, hanem egy mindentől független öröm tölt el minket. Szabad akkor is így ereznünk, amikor a saját keresztelésünkre visszatekintünk, vagy egy keresztelési istentiszteleten részt veszünk. Az Istennel való viszonyomra éppen a keresztség adja a legszebb példát. Semmit sem tettem és Ö mégis mindent nyújt benne nekem. Ki sem tudom ejteni a nevét, meg sem tudom fogalmazni a kérésemet és Ő pedig már ott áll mellettem és nyújtja felém a kezdet kezdetén a legnagyobb ajándékot. Ezért él olyan szépen a gyülekezeteinkben az, hogy az istentisztelet résztvevői újra és újra hallják és látják a szavakat és az eseményt minden keresztelésnél. Jézusért Hogyan lehetséges ez? Annyi szembefordulás és megtagadás után Isten újra a szeretetét nyújtja felénk, akkor, amikor mást érdemelnénk. Itt lehet igazán megéreznünk azt a páratlan szölgálatot, amit Jézus elvégzett érettünk a kereszten. Ö' odakerült érettünk azért, hogy nekünk legyen új lehetőségünk. Amikor már mindent elvesztettnek láthattunk. akkor lépett be Ö az életünkért az életünkbe. Olvassuk el ilyen összefüggésben Mark evangéliumából a lti. fejezet azon verseit, amelyek között a legnagyobb ajándék biztatását is megtaláljuk: „Aki hisz. és megke- resztelkedik, üdvözül" (Mk 16, 16). Akkor, amikor a tanítványok a legmélyebb ponton voltak, Jézus a legértékesebbet éppen rájuk bízza. Ez az elkötele- zés és kitüntetés ma is azoké, akik bármilyen élethelyzettel is, de megállnak előtte. Milyen jó így arra gondolni, hogy életem kezdete óta véd és erősít ez a nagy ajándék. Ifi. Szabó La.ins EISENACHI LUTHER-HÁZ Kereken 50 000 latogatoja volt 1501 között lakott, a reformáció 1979-bein az eúsenachi Luther- háznalc. Eisenach egyik legrégebbi epuleteben, ahol Luther 1498 es Állatok a Bibliában „Emberré lettél, hogy ember legyek" Túrmmi Erisébe l ú j verseskötete Sajtoosztalyunk minden kiadványa esemény. A könyvek arculata inas-más vonásokat hordoz, de a maga nemében mindegyik kiemelkedő jelentőségű. Egyházunk tollforgatoinak tarsolyában sokkal több van. mint amit sajtó alá rendezni és kiadni képes sajtóosztályunk. Épp ezért gondos válogatásnak és értékelésnek van kitéve minden mii, amely nálunk napvilágot lát. ilyen Értelemben esemény a LEGÚJABB KIADVÁNY IS, Túrmezei Erzsébet: „Emberré lettél, hogy ember legyek” cím« verseskötete. Jelentősége méreteiben is mérhető. 310 költeményt tartalmaz, s ezzel a köl- tönőnek legvaskosabb kötete. Az eddig legbővebb 130 verset („Őszből tavaszba”), a legutóbbi 93 verset („Így leszel áldás”) tartalmaz, s a finn nyelvű válogatás, a „Hyvá huomenta. armo” (Jó reggelt kegyelem) csak 50-et. A tartalmi méretek is jelentősek. A legutóbbi kötet megjelenése óta 13 élteit el. A mostani kötet azonban nemcsak ezeknek az eveknek friss termését adja, hanem felölel költői munkálkodásának kezdetétől szinte minden értékesebb verset, ami kötetben még nem jelent meg. Olyan gyűjtemény tehát, ami Túrmezei Erzsébet költői termésének valóságos keresztmetszetét tárja az olvasó elé. Bar évtizedeket karol át. egyenletes. ingadozásmentes költészet, bontakozik ki benne. Arinak ellenére így van. hogy kifejezési módja roppant változatos: a szonettek fegyelmezettségétől a formailag szabad, de gondolat- ritmusú verselésig, a rímképes, időmértékes költeményektől a beat-melódia sajátos szövegéig („Köszöntlek, béke!”). Nagyon figyelni kell stílusra, formára, témara, hogy különbséget tehessen az Olvasó, melyik a korai* vers, s melyik az érettebb költői stáció gyümölcse. (Keletkezési évszámokat nem jelöl, s ez bizonyos mértékig kár.) E GYŰJTEMÉNYES KÖTETBEN hadd fogózom abba az egyetlen versbe, amely a 210 közül már kötetben is megjelent. „A niklai leány’ ez. (Az „Ének földrengéskor” című kötetben látott napvilágot, ami 1941-ben, a háború alatt jelent meg, s így kevesen ismerhetik.) De ennél is korábban láttam én, az erdélyi Pásztortűzben. Érdemes volt felfigyelni rá. nemcsak a vers megkapó melegsége miatt, hanem azért is. mert Reményik Sándor lapjában megjelenni szintet és rangot jelentett. Éppen negyvenéves vers. mégis kitűnően jellemzi ezt a legújabb kötetet is. „Kell, hogy vakuló, ámuló szemeim / mindig a megnyílt eget lássák: ( hisz minden, minden énekem / — csak egy meghallgatott imádság!” Az első, amit elmondhatok erről a kötetről az, hogy a megnyílt eget látó terseket rejt Valamikor azt Írtam Túrmezei Erzsébet költészetéről, hogy egy- húru költészet. Most ö adja magyarázatát. Költészetének húrja a megnyílt ég alatt rezdül. De az egy-húr nem jelent egy-hangúságot Sőt! Micsoda hanp- távú dallamok! A témákat tizenegy csokorba köti, s a csokrokból így is kikiált egy-egy szirom. Ökumenikus hangvétellel kezdi, amit a szolgálattal kapcsolatos témák követnek, majd a napszakok, évszakok szerint csoportosít. Az édesanyáról szól bársonyosan, s csokorba szedi a csend verseit. Üti mozaikköveket rak egymás mellé, a szeji-i védésben erősít, vigasztal, elköltözött kedves arcokat idéz — a megnyílt ég alatt —, emlékek harangoznak a múltból, s az alkonyi versek is fölfelé mutatnak. Emberekre, tájakra, eseményekre egyaránt a megnyílt ég vet fényt. Ez költészetének titka, minősítője, egy- húr ja. A másik, amit elmondhatok erről a kötetről, hogy megtér az emberhez. Onnan fölülről kapja a fényt, ami megvilágítja az arcokat, de az embert formálja. őhozzá szól, közöttük mozog, őket találja meg, s feladatát, tennivalóit közöttük ismeri fel. A szolgalatban. Holland kisleány, vagy mandulaszemű gyermek, Schweitzer Albert, vagy Ap- rily Lajos, a bibliai Mária, a történelmi Mónika, édesanyja Anna, vagy keresztlánya Mária — Dürer, Madách, Berzsenyi vagy Petőfi mind-mind újra, vagy éppen most felfedezettje. 4 forrást a címsor adja. ami az F.cce homo- szonettekből való: „emberré lettel, hogy ember legyek”. A harmadik, amit elmondhatok erről a kötetről az, hogy a tartalma nem értékelhető a költészet szokványos meghatározásaival. Ez más, mint költészeti „anyag”. Ez muzsikáló sorokba, rtmcsengésckbe, gondolat-ritmusokba rejtett bizonyságtétéi. Súlyos vallomástetel. (Mint ahogy minden igaz költészet az.) És ennek a vallomástételnek kerete van. A keretet szemre is megadja az első vers Martin Luther King idézete, s az utolsó műfordítás, a „Köszöntlek, béke!" A KÖTET 33 MŰFORDÍTÁSSAL ZÁRUL. Zömében németből, ami természetes, lévén Túrmezei Erzsébet németszakos tanárnő. Ez a szakmája. De ért finnül is, s néhány fordítása finnből készült. Ez meg az én szakmám. El kell mondanom, hogy egy remekbe sikerült Eino Leino-forditása van, a „Sírvers”. A „Finn költők antológiájában” ennek a versnek Kodolányi János fordította változata található. Ám Kodolányi elsősorban prózaíró. Kár, hogy a finn irodalmárok nem figyeltek fel Túrmezei Erzsébet fordítására. . Ugyanez áll Hel- laakoski „Este” című versére is. Túrmezei Erzsébet verseinek finn válogatása 1973-ban jelent meg Időben a két legutóbbi magyar kötet között. Abban néhány vers az itt közöltekböl is megtalálható. Jellemzésül hadd idézem hát a finn kritikus (Kiveküs) egy-két mondatat: „A versek nemcsak az Isten- kapcsolatról szóló számotadások. Ehhez kapcsolódik szorosan a keresztyen ember kapcsolata felebarátjához.. .. Persze az ilyen fajta verseket tarthatja valaki régimódinak. Ezt kivédi a friss levegő, egyéni gondolatok és váltakozó versformák, szabadok és kötöttek. A költő a mában él, s ebben a hit fényes, bátor és közösséget kereső képviselője.” Korea Emil
