Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-12 / 41. szám

E lien állók « A magyar ellenállási mozga­lomnak bőven vannak névtelen hősei, jeltelen sírjai. Akadnak közöttük, akik úgy vélik, nem tettek többet, mint amennyit ,,megkövetelt a haza”. Talán ar­ról sincs sejtésük, .hogy az el­lenállás „idegvégződései” voltak, egyszerűen és politikai öntudat nélkül hajtották végre a mozga­lom elképzeléseit, fel sem mérve a veszély, a kockázat nagyságát. Lelkiismeretükre hallgattak. a humanitás érzésének, az ember­mentes erkölcsi kötelességének engedtek. Rejtegetni meghurcolt, üldözött, diszkriminált embere­ket. vállalni házkutatást, falhoz állítást, hallgatni titokzatos, ért­hetetlen dolgokról és összefüggé­sekről, a mozgalom leghatásosabb segéderejét képezték. Legtöbb esetben humanista érzelmű em­berek nélkül , eleve kudarcra lett volna ítélve a legragyogóbb akció is. Abban a világban, ahol a lel­kek mérgezettek voltak egy em­bertelen ideológiától. amikor ,,testvér testvért, apát fiú fel­adott"; amikor féktelen erőszak rémítette áz amúgy is gyenge jellemeket, valóban hősiesség- számba ment. bátor cselekedet­nek bizonyult szemben úszni az árral, vagy egyszerűen embernek maradni. MOST EGY KIS EPIZÓDON KERESZTÜL szeretném ember­közelbe hozni a mozgalom egyik idegvégzödését. Nem akarok szob­rot állítani senkinek sem. A cse­lekvés megítélésem szerint ab­ból a kötelességtudatból fakadt, amelynek hiánya annyi ember tragédiáját okozta. Történetünk­ben néhány ember szerepel csu­pán, olyanoké, akik emberek tud­tak maradni az embertelenség­ben. Ma már aligha b^raozható ki a cselekedetekből politikai ön­tudat, esetleg egyfajta sejtrend­szer tudatos vállalása. De így is érdemes néhány sor erejéig egy sötét világ elől félrehúzni a füg­gönyt. 1944: mariam 19-én, amikor né­met csizmák ütemes csattogása verte fel Budapest álmát, egy fiatal munkáslányt tanácsoltak el a hűvösvölgyi római katolikus a Doberdó: utca. Ma kedvenc ki­rándulóhely a környéke, úgyszin­tén a régi „Schmidt-kastély”, a Kiscelli Múzeum. Itt állt az óbu­daiak leányotthona, egy bérelt villa, amelyet az ostrom alatt bombatalálat ért, s ma csak a helye van meg. Akkor megle­hetősen elhagyott vidéknek szá­mított. Közelében az óbuda-űj- laki téglagyár, a maga hatalmas sárga agyagvájatával. riasztó tég­lakerítése hosszú válaszfalat ké­pezett a Bécsi út mentén. Ez a téglagyár volt decemberben a de­portálandó zsidók egyik gyűjtő­helye. Urszini Ibolya is emlékezik ar­ra. hogy a nyilasok hatalomát­vétele után milyen félelmetes környék közepébe került az ott­hon. A Bécsi úton gyalogosan te­relt, nyomorúságos batyuikat ci­pelő sárga csillagos zsidók töme­gei, s úton-útfélen heverő meg­ölt asszonyok és férfiak temetet- len holttetemei. Az otthon la­kói között is'nagy riadalom tá­madt október 13-e után. Kará­csony előtt két ..erdélyi mene­kült" is érkezett az otthonba. ..Akkor általános szokás volt 'mondani az üldözöttekre, hogy Erdélyből menekültek, holott tud­tuk azonnal, hogy a két asszony bújtatott zsidó. Idekerülésük ön­magában is veszélyt jelentett mindannyiupk, de az intézet szá­mára is. Möhr Henrik lelkész és a diakonisszák nemcsak sejtet­ték. de tudták is ezt, mégis me­nedéket nyújtottak számukra. Legmeghittebb emlékem kará­csony estéjéhez fűződik. Együtt volt az otthon minden lakója. Mohi- lelkész a diakonisszákkal velünk. A főváros határában már a felszabadító csapatok állomá­soztak. s mi a szegényes kará­csonyfát álltuk körül. Én ekkor egy békeverset szavaltam. Könnybe lábadtak a szemek, s összefűzött bennünket a béke hangulata.” ITT SZAKADT MEG URSZINI IBOLYA ELBESZÉLÉSE, de egy­úttal kapcsolata is az óbudai egy­házzal. Ennek viszont előztnÉMei voltak. •<'V Novemberben a New York-pa­lota bázisáról kellett röplapokat elhoznia, ezeket néhány napig a Doberdó utcában, rejtegette. A röplapok a Függetlenségi Front felhívását tartalmazták, • felszólí­tást a németek, nyilasok, vala­mint a gyárak kitelepítése ellen. December elején az újpesti BUR- telepi remízbe került kalauznői tanfolyamra. Ettől kezdve ..egyenruhában” járt. Itt azt a feladatot kapta, hogy igazoláso­kat szerezzen be társainak Az akciót sikeresen végre is hajtot­ta. a bianco igazolásokat átad­ta összekötőjének. A remízbeli tevékenysége azonban feltűnt, s most már a nyilasok kezdtek utána nyomozni. „Karácsony másodnapján este, éppen jöttem volna haza a BUR- telepről. amikor a Margit-kórház előtti megállónál két kislány várt reám és figyelmeztetett: ne jöjj haza. nyilasok várnak rád az ott­hon előtt, le akarnak tartóztat­ni. Felszálltam egy villamosra, s menekültem.” TÖBBE NEM MENT AZ OTT­HONBA. A véletlen ügy hozta, hogy egy illegális címre került, ahol rejtőzködni tudott a felsza­badulásig. ,,De amilyen egyszerű ezt el­mondani. olyan drámai volt átél­ni a helyzeteket. Megmenekülé­semmel kapcsolatban föltétlenül az a benyomásom, hogy az inté­zet vezetői közül valakinek kap­csolata volt a Függetlenségi Fronttal, mert emberbaráti érzés, humanitás nem elég ok ahhoz, hogy életveszélyes helyzetekben ilyen cselekedetekre szánják ma­gukat emberek. Mindenesetre kö­szönet azoknak a jó szándékú embereknek, akik tudták, hogy ki vagyok, életveszélyt vállaltak és segítséget nyújtottak zsidóknak és kommunistáknak egyaránt.” Urszini Ibolya ma vállalati jog-^ tanácsos, három gyermeke van. egy unokája. 1942-ben kapcsoló­dott az illegális mozgalomba. Mohr Henrik lelkész régen meg­halt. Nyári Erzsébet diakonissza Budapesten.. Dúl Etelka pedig TKÍskőrpspri Nyugdíjban él. Kédei Pál Clotild-leányotthonból.. Az ott­hont apácak vezették. Hogy, hogy nem, ebben az otthonban ma­gyar gyermekeken kívül frapcia ellenállók leányai is helyet kap­tak, s amikor a rendőrség törté­netünk főszereplője illán nyomo­zott, hogy mentsék a francia gyer­mekeket, neki kellett hátat for­dítania a búvóhelynek. A kislány akkor alig töltötte be IS. évét. könyvkötőtanuló volt és hajlék­talan. Az apácák ígéretet lettek arra, hogy senkinek sem szólnak távozásáról és „viselt” dolgairól. AZON A NAPON. AMIKOR UTCÁRA KERÜLT és egyetlen Keresstúry Dessö: ISTEN TENYERÉN Vakít a porhó, a hideg harap: a dúlt messzeség egyetlen kesergő robaj: vonaglik a (nesztelen erdő a szörny szél roppant öklei alatt. Mintha egymásra taposó hadak porát hompölvgetné az ónos felhő:, világpusztító és világteremtő hatalmak kelnek s egybeomlanak. ^ ÖKumené öKumené Párbeszéd a felekezetek között Párizsi konzultáció az Ágostai Hitvallásról Magyarországi Evangélikus Egyházunk őszinte, értékes ba­rátjának. Albert Greiner francia püspöknek és párizsi lelkésznek a meghívására egy rendkívül jelen­tős, magas színvonalú teológiai konferenciának a résztvevője le­hettem február közepén Párizs belvárosának patinás szépségű környezetében. A reformkatolicizmus alkonya? A több. mint 45 millió lakosú Franciaország fél milliót sem ki­tevő . evangélikus egyháza az Ágostai Hitvallás idei, 450 éves jubileumán tudományos üléssza­kot rendezett. Erre nemcsak a protestantizmus, hanem a katoli­cizmus és az ortodoxia több kép­viselőjét is meghívta. Megfigye­lésem első fénycsóvája az emlé­kezetes héten elsősorban a római egyházra esett. A II. Vatikáni Zsinatot egybe­hívó nagy papa, XX///. János tág ölelésű szeretetével oly szélesre tárta Róma ódon, vaskos kapuit, hogy azóta több éven at friss le­vegőt, új, ökumenikus korsza­kot reméltünk. — még V/., Pál diplomata stílusú pápasága idején is. A világ átlag tv-nézőinek sze­meben oly népszerűnek tűnő űj lengyel pápa és konzervatív ta­nácsadóinak szigorú köre azonban ismét hűvös légkört teremtett az ökumené világában. A milliókban csalódást okozott pápai enciklika után a Küng-ügy vatikáni döntése — amelyről nemrég lapunkban is olvashattunk — mintha tudatosan véget akart volna vetni minden­fajta reformkatolicizmusnak. A konferenciától távol maradt francia püspöki kar üres helyeit azonban a francia és német ka­tolicizmus olyan tudós, haladó szellemű teológusai töltötték be. akiket mi. evangélikusok csak a legnagyobb tisztelettel illethe­tünk. Ha a végig jelen levő Yres Congarra. vagy Hans Küng "tü- bingeni kollégájára. Walter Kas­per professzorra, akar a neves münsteri egyetemi tanárra. Vin­zenz Pfnür-re, a starsbourgi do­cens Joseph Hoffmann abbéra, vagy Daniel Olivier tudós párizsi Ágoston-rertdi Luther-kutatóra gondolok, nem tudom kivonni magam a testvériség melegének és az ökumenicitós erejének a varázsa alól. Szavaikban és állás- foglalásaikban az evangélium tü­zének az intézményes kereteket messze túlszárnyaló fénye izzott. Róma szavára bekövetkezhet egy időre a - reformkatolicizmus alkonya, de az evangélium szava a római katolikus egyházban is dolgozik. máció közös örökségének szent ügyét. Ishida japán professzor, a Lutheránus Világszövetség Ta­nulmányi Osztályának igazgatója megrázó erővel szólt arról, hogy a buddhizmusból előbb tért meg az evangélium Urához, s csak az­után lett az evangélikus egyház tagja. Az evangélium tehát meg­előzi mind a keresztyénséget, mind a felekezeteket. Andre Gou- nelle. a montpellier-i egyetem re­formátus dékánja, majd André Dumas párizsi professzor, a ,,Ré- forme" kálvinista főszerkesztője ugyancsak az evangéliumnak minden egyházi intézmény fölötti elsőbbséget helyezte nemcsak az Ágostai Hitvallás tanításának, ha­nem a mai ökumené életenek is a középpontjába. Az evangélium elsőbbségén, mint a közös reformátort felisme­résen tájékozódó protestáns állás- foglalások így találtok a korre­ferátumok és spontán felszólalá­sok során többségi visszhangra az ökumenikus kereszt.yénség egyes íeiekezetei képviselőinek a szavai­ban. Ez az evangélium-központú­ság. amely jelentőségében és kö­vetkezményeiben meg kell. hogy előzzön minden intézményes egy­házi rendet és szervezeti formát, minden dogmát vagy egyházi ál­lásfoglalást. éppen mint az Ágos­tai Hitvallásnak a sajátossága, al­kalmassá teheti 450 éves hitval­lásunkat és annak mai egyházát arra. hogy a jövőben sokak által járható, sok szakadékot átívelő híd legyen a keresztyén feleke­zetek között. Párbeszéd az ortodoxiával A keleti keresztyénséget Emili- anos, a konstantinápolyi születésű, két évtizede Genfbe delegált or­todox metropolita és Pierre Dup- rey atya. az athéni teológiai fakul­táson végzett, 15 éve Rómába delegált dogmatörténész képvisel­né Párizsban. Emilia nos metropolita a veze­tője az éppen napjainkban- Kréta szigetén tanácskozó ortodox—lu­theránus teológiai vegyes bizott­ságnak, amelynek magyar tagja is van. A keleti keresztyénséggel most kezdődő párbeszédünkről így olvasóink bizonyára többet fognak meg hallani. Párizsi meg­érzésem és reménységem szerint éppen az ott folytatott izzó lég­körű. hármas eszmecsere járul­hatott leginkább Jpozzá ahhoz, hogy a reformációtól több száza­don át annyira elzárt ,Jánosi ke- resztyénség" a ..Péter trónusánál” is magasabb pali megigazulástan követőivel is közelről, belülről megismerkedhessék. gond foglalkoztatta, hol fog alud­ni. a Nyár utcai tanonciskolában egyik* társnője az óbudai evangé­likus lelkész címét ad1a meg. Ur­szini Ibolya útja ettől az időtől rövid távon ugyan, de ugyanazon a csapáson haladt, amelyen az óbudai evangélikus egyházé. Er­re az időre maga is hálával és elgondolkodva emlékezik. Rejté-. lyes szálak szőtték át kapcsola­tukat. s ma is gondja, hogy a konspiráció szabálvait tökéletesen betartó lelkész és munkatársai tudatosan vagy véletlenül csele­kedtek. „Jelentkeztem Mohr Henrik lel­késznél — kezdi történetének el- bészélését Urszini. Ibolya. — Az volt a benyomásom, hogy Mohr Henrik tudott illegális kapcsola­taimról. s minden kérdezgetés nélkül felvett a Doberdó utcai evangélikus leányotthonba. Az otthon politikai légköréből is1 er­re következtettem. 15-30 éves ko­rú. mintegy 30 nő élt a-z otthon­ban. többségében munkáslány, két-három diáklánnyal. De a 30 személyből legalább 10 „bújta­tott” volt. Ez kiderült a beszél­getésekből. Magát az intézetet két diakonissza, Nyári Erzsébet és Dul Et elka gondozta. Rájuk is úgy emlékezek, mint akik szo­lidárisak voltak velünk, s leg­főképpen diszkrétek, nem faggat­tak és nem kémleltek utánunk.” ÓBUDA KÜLSŐ TERÜLETÉN, A MARGIT-KÓRHÁZ MÖGÖTT, a Hármashafár-hegy oldalán van Álomtalan fel-felriadva vár békét sok sebzett szív: mint vadmadár lapul a telep Isién tenyerén, míg valahol a fellegek felett némán fordul az örök szerkezet: jón a tavasz, a lánctépő remény! (Válogatott versek 19*9.) Egységes protestantizmus Aki 450 éves protestáns múl­tunk árnyoldalait és kulisszatit­kait. is ismeri, Táz szívből örülhe­tett ezen a konferencián annak, hogy az evangélikus és reformá­tus hittudósok milyen teológiai összhangban képviselték a refor­A francia vendégszeretettel és kitűnő szervezéssel megrendezett magas színvonalú párizsi konzul­táció így válhat nemcsak az Ágos­tai Hitvallás közös megbecsülésé­nek! hanem a felekezetek közötti jobb megértésének is tiszta vizű forrásává. Éabiny Tibor A kölcsönös bizalom helvreállításáérl Az EVT Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának nyilatkozata A kelel-nyugati kapcsolatok tö­rékeny egyensúlya, amely az öt­venes években alakult ki a két nukleáris nagyhatalom között éppúgy, mint a szembenálló ka­tonai tömbök között, tovább nem tartható fenn. Ez az egyensúly a fegyverekre épült, és így ellen­tétben áll a béke és a testvériség eszméivel, amelyekről a Krisz­tus evangéliuma beszél. Ennek ellenére Isten kegyelmesen lehe­tőséget adott az emberiségnek arra. hogy az elmúlt években új­jáformálja a nemzetközi kapcso­latokat olymódon, hogy a béke szilárdabb alapjait megteremtse. Az egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága Cipruson, Larnacában február 22—29. napfain tartott gyűlése nyomatékos felhívással fordul a Helsinki Egyezményt aláírt kor­mányokhoz. hogy — folytassák es erősítsék a párbeszédet és gondoskodjanak' arról, hogy semmilyen körülmé­nyek között ne szakadjon meg közöttük a párbeszéd, sőt használ­janak fel minden lehetőséget a kölcsönös bizalom légkörének helyreállítására; — alaposan készítsék elő és építő módon vegyenek részt a Madridban ez év novemberében sorrakerülő értekezleten:' — tegyenek új erőfeszítéseket a fegyverkezés ellenőrzésére, és kezdjenek új tárgyalásokat a je­lenleg is folyó nukleáris fegyver­kezési verseny kérdéseiről. A Helsinki Egyezmény aláírása 1975-ben a reménység jele volt. A legutóbbi fejlemények azon­ban — különösen az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjet­unió közötti viszemv romlása, e két nagyhatalomnak a világ kü­lönböző területein való szemben­állása e kedvező enyhülési idő­szak végével fenyeget. Valamennyi érintett kormány felelőssége felhasználni minden lehető eszközt különösen a Hel­sinkiben elkezdődött folyamat erősítése érdekében, és a párbe­széd folytatására, valamint azzal a céllal, hogy az eszmecserét gyü­mölcsözőbbé tegyék, mint volt a múltban. A béke azt követeli meg. hogy a különböző politikai és társadalmi rendszerek készsé­get tanúsítsanak az együttélésre és az egymással való együttmű­ködésre. * A bizottság ülésén, mint erről korábban hírt adtunk, dr. Tóth Károly püspök, a KBK elnöke vett részt a magyar egyházak képviseletében. A LUTHEKAN1A ÉNEK- ÉS ZENEKARA március 3()-án, vasárnap és április 5-én. nagyszombaton délután 6 órakor istentiszte­let kenetében a Deák-téri templomban előadja .1. S. BACH MATE PASSIÖ.IÄT Közreműködnek: Peczelv Sa­rolta- Szem ere Erzsébet, Schultz Katalin. Fülöp Attila, Keönch Boldizsár, Berczelly István, Kunc^ László, Herényi István és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: (március 30-án) DR. KALDY ZOLTÁN püspök (április 5-én) HARMATI BÉLA igazgató-lelkész Vége leb. 20.30-kor

Next

/
Thumbnails
Contents