Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-12 / 41. szám

Hit vallástól hitvallásig ■Szórványép Az Ószövetség hitvallása Pa valaki figyelmesen olvassa Józsué és a Bírák könyvét, megtud­ja belőlük, hogy Izráel népének, a negyven évi pusztai vándorlás után Kánaán földjére érkezve, sok más között, egyik legnagyobb problé­mát a közvetlen környezete, Kánaán régi lakóinak a vallása jelentet­te. Kánaán ugyanis tele volt istenekkel. Minden vidéknek megvolt a maga istene, akit általában baal-nak, azaz úrnak neveztek. Tele volt az ország ezeknek a baaloknak oltáraival, szent ligeteivel, és sok helyen még kisebb templomokat is építettek nekik. Voltak helyek, ahol az „úr” mellett még egy „úrnőt” is- tiszteltek. Az volt a szokás, hogy akik valahol letelepedtek, azok annak a vidéknek isteneit tisz­telték, azok istentiszteletein vettek részt. IZRAEL FIAI AZZAL ÉRKEZTEK KÁNAÁNBA, hogy őket az ÜR hozta ki Egyiptomból, ő vezette őket arra a földre, amelyet az ősatyáknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak megígért. Mikor azután Kánaán isteneivel találkoztak, felmerült a kérdés: kié is tu­lajdonképpen ez az ország? A kánaániak azt mondták: a baaloké, mert ők laknak itt ezen a földön és minden baalnak megvan a maga „országa”. Nem volt könnyű élni és hűnek maradni az ŰRhoz ilyen környezetben. Ekkor kezdett előttük világossá válni a Törvény első két mondata: „Én vagyok az ÜR, a te Istened. Ne legyen más Iste­ned!” Ez az ország tele volt „más” istennel, és ezek az istenek pap­jaikon és híveiken keresztül igényelték, hogy a jövevények is őket tiszteljék, ha azt akarják, hogy békés, boldog életük legyen, hogy jó időjárás, jó termés, és állataik számára jó legelő legyen. Talán az első nemzedéknek, a honfoglalóknak többé-kevésbé si­kerüli megmaradniuk mégis az ŰR iránti hűségben. Gyakran emlé­keztették egymást arra, hogy az ŰR hozta ki őket Egyiptomból, ő hozta őket erre a földre, amelyet atyáiknak ígért, és „egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az ÜR Izrael házá­nak tjett. Mind beteljesedett (Józs 21,43). De azután egyre nagyobb lett á kísértés. Ott éltek, elkeveredve a kánaániakkal, nap mint nap látták a baálok szobrait, szent oszlopait, nekik pedig a Törvény meg­tiltotta, hogy az ÜRról szobrot, vagy képet készítsenek. Hátha mégis a baaloké ez az ország. Hátha mégis ők adják az esőt, a jó termést és a jó levegőt. Józsiénak halála előtt már komolyan kellett figyel­meztetnie és példát mutatnia: „ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni ... De én és az én házam népe az ÜRat szolgáljuk!” (Józs 24,15). És. bár ekkor megfogadták, hogy hűek maradnak az ÜRhoz, később, a bírák korában, és az azutáni korokban újra meg újra más isteneknek szol­gáltak. EZÉRT VOLT SZÜKSÉG ARRA. HOGY A TÖRVÉNYT ÜJ FOR­MÁBAN MAGYARÁZZÁK. Hiszen közben az életük is megválto­zott. Lassan elhagyták a nomád, vándor életmódot, letelepedtek, föld­művesek, vagy városlakók lettek a honfoglalók utódai. Már nem szétszórtan, törzsi szövetségben éltek, hanem nagy országgá, biro­dalommá, királysággá lett Izrael. A régi kísértéshez újabbak jöt­tek: megismerték a szomszéd országok isteneit, azoknak színpompás, gazdag istentiszteleteit. De voltak hűséges papok, léviték és próféták, akik az új kornak megfelelően prédikálták és újra írták a törvényt, akik szükségesnek tartották megfogalmazni rövid, velős mondatok­ban azt, amihez Izráelnek tartania kell magát. „Halld meg, Izrael: Az ŰR a mi Istenünk, egyedül az ŰR!” Va­lamikor ezzel a mondattal kezdődött az a Törvénykönyv, amelyet mi Mózes ötödik könyvének nevezünk. Később még bevezető pré­dikációkat írtak hozzá. így került ez a hivallás a könyv hatodik ré­szébe. De megmaradt a régi Izráel hitvallásának, Sőt megmaradt mindazok hitvallásának, akik megismerték az őket szerető Istent. Sz a hitvallás nemzedékek hosszú során át segítette és segíti Isten népét megállni a hűségben amellett az Isten mellett, akit szeretedéért szeretnünk kell teljes szivünkből, teljes lelkűnkből és teljes erőnkből. Azzal a szavával pedig, hogy ő „a mi Istenünk”, a mienk, aki ma­gát adja nekünk, sok későbbi hitvallás gyökerévé lett. Muntag Andor ÜJ LITURGIKUS ÖTÖZET NORVÉGIÁBAN Azok a lelkészek, atóket idén Iával. Az új öltözetet néhány nyáron avatnak lelkésszé Norvé- gyülekezetben hivatalosan kipró- giában, szabadságot kapnak' arra, hálták. 1982-től kezdődően való- hogy belátásuk szerint a hagyó- színűleg az idősebb generáció Is mányos fekete „Lutber-kabátot” használhatja majd az újat, ha válasszák, vagy pedig albát stó- akarja. Templom nélküli evangélikusok Sokat írtunk és olvashattunk már lapunk hasábjain arról, hogy mit jelent egy-egy gyüle­kezetünknek a templom, hogyan mutatkozik meg a "templom sze- retete, mennyi áldozatot hoz­nak a templomok megújításáért, fenntartásáért, hogy méltó ke­retei legyenek az istentisztelet­nek. Egyházunk népében él az a vágyakozás, amit a zsoltáros így fejez ki: „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Sóvá­rog, sőt eleped a lelkem az Ür udvarai után.” Érdemes azon­ban figyelnünk arra a tényre, hogy szórványhíveink nagy része csak akkor elégítheti ki temp­lom, utáni vágyakozását, ha fel­kerekedik és hosszú utat tesz meg a gyülekezet központidig, beutazik fél megyényi ' területet, hogy részt vehessen a gyüleke­zet isztentiszteletén. Nem is tudja minden vasárnap megten­ni, csak ritkán. SZÓRVÁNYAINK NAGY RÉ­SZÉRE RÁILLIK A MONDÁS: „templom nélküli evangéliku­sok”. Több oka is lehet a templomnélküliségnek. Az anya­gyülekezetben var. ugyan temo- lom, de a hozzátartozó köz­ségben, egyéb településen már nincs. Még jó, ha abban a köz­ségben van testvérfelekezet, mert ők szívesen osztják meg gyülekezeti „otthonukat” evan­gélikus testvéreikkel. De néha még ez az út sem járható. A gyülekezetemhez tartozó egyik nagyközségben plv 5 evangélikus család él. Az 5 és fél ezer hek­tárnyi területen ügy Vannak szétszóródva, hogy a község kö­zepén levő református templom egyformán messze van minden­kinek. Azután itt vannak a jel­legzetes alföldi tanyatelepülé­seink. A tanyák egymástól kilo­— BALASSAGYARMAT. Feb­ruár 24-én, böjt első vasárnap­ján iktatta be Garami Lajos es­peres a gyülekezet megválasztott új 1 tisztségviselőit-: Czibulyás Pál és Koncsek Károly új gondnoko­kat, Sándor Mihály és Lavrik János űj egyháziakat, valamint Bánszky Mihály. Balogh Ferenc- né, Bathó Istvánná, Havaj B. Já- nosné, Hromada Pál, ifj. Kerti István, Koncsek Gyula, Pásztori Márton és Török János új pres­bitereket. Ugyancsak beiktatta a számvevőszék megválasztott új tagjait: Bánszky Mihály számve­vőszéki elnököt, Havay János és ifj. Kerti János számvevőszéki tagokat. Isten áldása kísérje az új tisztségviselők életét és a gyüle­kezetben végzendő szolgálatukat! zenés Áhítat lesz március 23-án, vasárnap délután 6 órai kezdettel a fa­sori templomban (VII., Gorkij fasor 17.). Műsor: J. S. BACH MARK PASSIÓ Közreműködik: Kukely Júlia, Somogyi Eszter, Fülöp Attila, Arany János (ének), az ének­és zenekart Dénes István vé- zényli. Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN esetre sokat segít, ha a lelkész megy helybe és viszi az igében és szentségeiben jelenlevő Urat. A GYÜLEKEZET HIÁNYÁT persze az ilyen istentiszteletek még nem oldják meg. De lehet ezen is enyhíteni, hiszen ma már szórványlelkészeink szolgálati gépkocsival járnak és, ebbe -a gépkocsiba belefér egy-két pres­biter, vagy a kántor, vagy a gyülekezeti bibliaóra egy-két tagja. Az ő jelenlétük már „jel­zés” lehet arról, hogy itt nem csupán a család van jelen, ha­nem a gyülekezet, az egyház. Ha még a presbiterek szolgálnak is pl. egy újságcikk-felolvasással, könyvismertetéssel, vagy irat- terjesztéssel, ez jó bizonyságté­tel lehet arról, hogy a gyüleke­zet életvitele a diakóniában, a másokért és másoknak való szolgálatban csúcsosodik ki. Az ilyen látogatásokat azután természetesen egészítik ki az olyan alkalmak, amikor a szór­vány népe. „visszaadja” a láto­gatást és egy-egy „szórványna­pon” őket látják vendégül azok, akik náluk jártak. TEMPLOM NÉLKÜLI EVAN­GÉLIKUSNAK LENNI nem könnyű dolog. Több felelősséget jelent a gyülekezet vezetői szá­mára az ö gondozásuk, de több felelősseget jelent maguknak a szórványhíveknek is, hogy ne engedjék el magukat, ne keres­sék a kényelmesebb megoldást, a távolságokra való hivatkozás­sal ne járjon együtt a közöm­bösség, a leszakadás. Ez a köl­csönös felelősség szép gyümöl­csöt teremhet. Mert egy bizor nyos, hogy „templom nélküli nek lenni nem jelent egyet a „Krisztus nélküliség”-gél. Jézus nem a templomhoz, hanem igé­je hirdetéséhez kapcsolta Szent- leikének ajándékát, a sok gyü­mölcsöt termő hitet. A templom nélküliség hiányérzetét sokban pótolhatja a forró és személyes bizonyságtétel, a „kicsiny nyá­jat” is szerető Jézusról, akinek szemében áz „egy”, a „kevés” is drága és életét adta juhaiért, a szórványban élő kevesekért is. Sokáig felejthetetlenek az ilyen családi istentiszteletek a lelkész­nek is, a szórványhíveknek is. Templom nélkül evangélikus­nak lenni — lehet földrajzi adottság, településből adódó kö­vetkezmény. De semmiféle föld­rajzi vagy más adottságnak nem szükségszerű következmé­nye a „Krisztus nélküli keres z- tyénség”. A legkisebb szórvány­ban élő evangélikus is lehet erős „az Űrban”. Kívánjuk is, hogy így legyen! Tóth-Szöllös Mihály ,,Jövőidőben” KÜLÖNÖS CIMET VISEL a Magvető Kiadónál megjelenő egyik könyvsorozat: Gyorsuló Idő. Majd 100 kötet jelent már meg ebben a sorozatban alig 3 év alatt A legújabb ismereteket igyekszik népszerűsíteni a különböző . tudomány­ágakban. Dicséretes ez a széles ölelés, amivel egy sorozatba tudják hozni az életünket érdeklő különböző kérdéseket, legyen az nyelvészet vagy neurobioló- gia, történelem vagy fizika. Miért van szükség erre a könyvsoro­zatra? Jól érzékelteti ezt Marx György fizikus könyve; a Jövőidőben: „2000 kö­zel van. Aki ma születik, 2000-re feje­zi be az iskoláit Aki ma iratkozik a gimnáziumba 2000-re válik önállóan intézkedő dolgozóvá. Szeretjük gyerme­keinket, tanítványainkat. Jő volna, úgy nevelni őket, hogy felkészüljenek a rá­juk váró szép új világra. De ki tudja megjósolni, milyen lesz a világ, hogyan alakul műszaki környezetünk 2000-re?” A tudomány ismeretei korábban év­századok alatt jutottak el a széles nép­rétegekhez. A XX. század végén nem elégedhetünk meg azzal, ha már évti­zedek alatt jut el valamilyen ismeret a tankönyvekbe, mert minden késlekedés a szellemi kincsek pazarlását jelenti. A mai fiatalokat majd a felnőttkorban körülvevő technikai alkotások, az ő életüket befolyásoló tudományos isme­retek azonban ma még meg sem szü- szükségessé váló ismeretek java ré­szét akkor sem tudnánk megtanítani, ha készek vagyunk gondot és időt fordítani erre. Ezért szükségünk van új. dinamikus műveltségeszményre. „Ha valaki kitűnően leérettségizett, sőt talán fiatalon le is doktorált, de utána nem fordít gondot műveltsége felújítására, negyvenéves korában meg­szűnik művelt ember lenni. Az az álta­lános végzettségű munkás azonban, aki újságot és könyveket olvas, térképat­laszt is kezébe vesz, szembesíti az el­lentmondó híreket, elsősorban pedig nyitott szemmel jár a világban, elgon­dolkozik a látottakon, ítéletet alakít ki a falu és a gyár. az ország és' a világ eseményeiről, az az előbb kifejtett dina­mikus értelmében művelt embernek te­kintendő”. Vajon a tankönyvnek a múltról kell-e beszélnie, vagy a jövőről is? — veti fel a kérdést a továbbiakban Marx György. Gyermekeink unják a felnőttek példá­lódzó visszaemlékezéseit. A múlt idő ne­kik befolyásolhatatlan, befejezett, azért kicsit érdektelen. Számukra realitása a . jövőnek van! „Ausztriában nép­szavazás döntött, hogy üzembe helyez­zék-e az első atomerőművet. Vajon kel­lőképp előkészítettük-e saját fiataljain­kat a tudatos állásfoglalásra; a fokozott társadalmi és műszaki fegyelmet, a ma­gasabb rendű természettudományos és technikai szakértelmet ígérő második tűzgyújtásra? Pakson nemsokára elké­szül az atomerőmű. Az uránhasadás egy időre megoldja energiagondjainkat. De áz urán fogytával még a jövő évszá­zadban valami más megoldás után kell néznie gyermekeinknek. Talán önként lemondjunk a fejlődésről, mint sok meg­rettent nyugati próféta hirdeti? Nem ilyennek ismerem tanítványaim igényét. Más megoldást kell találniuk.” MÍG A KÖNYV ELSŐ RÉSZÉT le­het „csak” érdeklődő szemlélődéssel ol­vasni, addig a második részben a téma mellénk lép, a • kérdések személyes kér­désünkké is válnak, s már együtt kell keresni a megoldást a természettudós­sal. Az igazi természettudósokra éppen az jellemző, hogy nem maradnak meg a szaktárgyuk szűk területén. Jól látják, hogy a tudományuknak az egész embe­riséget kell szolgálnia" és nem „csak” a tudományt. (Az, hogy a tudomány által tudunk atombombát is gyártani, nem jelenti azt. hogy azt fel is kell robban­tanunk. De azzal sem mentegethetjük magunkat, hogy mi ,us.ak” elkészítettük az atombombát, s azt más robbantotta fel.) Az egész emberiség lelkiismeretié­hez kezd szólni Marx György fizikus, mint ahogy tette azt Einstein vagy Heisenberg is. „Ha a haladás alternatí­vája mellett döntünk, akkor felnőttfej­jel kell vállalnunk a műszaki, erkölcsi, szociális felelősséget négymilúárd tár­sunkért, gyermekeinkért, az egész Föld­golyóért. Szén és urán van a Föld mé­lyében. A bányászok felszínre hozzák a szenet, de kapzsi vállalkozók füsttel mérgezhetnek embert, állatot és nö­vényt. A tudósok üzembiztos atomerő­műveket építenek, de haszonleső poli­tikusok atomháborút robbanthatnak ki. Nem lehet 1000 kim óránkénti sebesség­gel autózná, 1000 km óránkérttá “ sebes­séggel repijlni, nem lehet fényárban fürdeni és távfűtésnél melegedni őser­dei tudatlansággal és őserdei morállal.” Más szavakkal, a további haladásunk feltétele az erkölcsi megújulásunk. Eb­ben a megújulásban igen fontos szere­pet szán a természettudománynak: „Rengeteg ember él a Földön. A társa­dalmi lét telítve van kényszerű hazug­ságokkal. Ilyen helyzetben morális je­lentősége is van az objektív természet­kutatásoknak A kultúrában szükség van egy olyan területi-e. ahol tartósan és büntetlenül nem lehet hazudni”. A KÖNYV VÉGÉN a tudományos fej­tegetés átcsap személyes hitvallásba. A leírt igazságokon átsüt a személyes meggyőződése, ami még színesebbé és hitelesebbé teszi a könyv egyébként nem könnyű rhondanivalóját: „Az atomrobbanás emlékparkjában eltöltött délelőtt után órákig 'tartott a szótlan­ság. Gondolatsorok indultak meg. napo­kon át gondolatsorok épültek eiűzhetet- len intenzitással. Megváltozott gondol­kodásom. más fényben jelent meg a jö­vő. Ha tehetném, minden tanítványom elvinném Hirosimába. Mert ott jól le­het gondolkozni, mert ott. kényszerítőén gondolkozni kell a fizika, a társada­lom, a jövő kérdésein”. Megújult szívre, megváltozott erköl­csi felelősségre van szüksége a XX. es a XXI. század emberének. Ezt a termé­szettudomány szószékéről hirdeti meg­győző erőve! Marx György fikizus. Őszinte szívből kívánjuk, hogy szav« nemcsak a tudósoknak, hanem az átlag ember szivét is elérje. Missura Tibor méternyi távolságban települtek, ha meg azt nézzük, hogy me­lyikben élnek evangélikusok, még nagyobb lesz a távolság egymástól. Hogyan lehetne templomba gyűjteni ezeket a ta­nyán élő testvéreket? Világos, hogy a templomnélküliség nem jelenti az istentiszteleti élet el­sorvadását. A gyülekezet lelké­szének munkabeosztásában je­lentős hangsúly esik az ilyen szórványok gondozására. Jó helyzetfelméréssel, alapos helyi ismeretek birtokában előre fél évre vagy egész évre ki lehet alakítani az istentiszteletek rendjének azt a „forgóját”, ami szerint meghatározott idősza­kokban a gyülekezet' egy-egy „sarkában” megjelenik a lelkész és házi istentiszteletre hívja, gyűjti össze azokat, akik „temp­lom nélküliek”. Ilyenkor temp­lommá lesz az" otthon, a család fészke. Igazi „családi istentiszte­letek” az ilyen alkalmak. Egy­szerre történik itt igehirdetés és tanítás, esetleg keresztelés vagy éppen családi úrvacsoravétel. • Gyülekezet ez • is, hiszen „ahol ketten vagy hárman együtt van­nak” .. . Jézus nevében, ott van a gyülekezet. Ilyen családi isten­tiszteletre lehet alkalom vala­milyen családi ünnep időpontja, házassági évforduló, keresztelés vagy jubileum napja.: De kitűnő időszak az ádventi és böjti idő, karácsony hete vagy a nagyhét, amikor a lelkész szívesen keresi fel azokat a gyülekezetrészeket, ahol az egy- vagy kétnapos ün­nep során képtelen megjelenni és istentiszteletet tartani. Nem­csak az otthon lesz templommá, de a hétköznap is lehet ünnep­nappá, mert „megszenteli azt az ige hirdetése és hallgatása”. A templomnélküliségen minden-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents