Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-12 / 41. szám

Kérdőjeles mondatok Minden „széni“ belefér? Egy - mindcnkiérí Jn n, 4«—53 Jézus, megsebesítettél, én bűnömért te szenvedtél! Hadd gyógyuljak sebeiddel, sok nagy bűneimet vedd el1 ÍGY ÉNEKELTEK AZ ELŐTTÜNK ÉLŐ KERESZTYÉNEK böjt ötödik hetének péntekjén. Ez az énekeskönyvünkben is meglevő „Stabat mater dolorosa” kezdetű ősi ének az igével egybehangzóan, erőteljesen mutat rá az érettünk halálba menő Krisztusra. Lázár feltámasztásának csodája után gyorsan peregnek az ese­mények. Jézus hatalmának jeleit mindenki láthatta —, hiszen nyil­vánosan munkálkodott. A hatás mégis kettős. „Sokan hittek benne” — hangzik az evangélista híradása. Jézus gyógyításaiban és az em­berek javát szolgáló többi irgalmas cselekedetében ők a gondviselő és megtartó Isten szeretetét érezték közel magukhoz. Ezért is csen­dül föl az ajkakon vissza-visszatérően az Atya-Isten dicsérete. Ők már egészen közel jutottak a célhoz, hogy ti. Jézusban aZ Isten Fiát, a várt Messiást ismerjék föl és fogadják el. Tulajdonképpen ezért is történtek a csodajelek, a tanító beszédek. így készítették elő a nagyheti, döntő eseményeket. „Egyesek" viszont — élükön a farizeusok és a főpapok — egyre inkább megkeményedtek hitetlenségükben, és Jézussal szemben foglaltak állást. Az a sok jel, amelyet Jézus cselekedett, őket nem hitre, hanem irigységre és féltékenységre indította. Féltették hatal­mukat, befolyásukat, pozíciójukat. Azért tanácskoztak, szervezked­tek. hogy Jézus további működését megakadályozzák. A féltékeny­ség sose volt jó tanácsadó. Ep esetben sem késlekedtek hazug szem­pontok érvényesítésével, amelyek ráadásul nagyon tetszetősek is voltak, és jól álcázták döntésüket: Jézus működése megmozgatja az embereket. Ez ürügyül szolgálhat a rómaiaknak fegyveres be­avatkozásra. Jézus nem szolgálja a nép érdekét, ezért el kell vesz­nie. Ekkor ők is tovább uralkodhatnak, hisz nincs, aki elhódítsa előlük az emberek szívét. — Isten mentő szeretetének csodája azon­ban tovább folytatódik. „JOBB, HA EGY EMBER HAL MEG A NÉPÉRT, -s nem az egész nép pusztul el.” Kajafás javaslata a mögötte levő gonosz szándék ellenére is igaznak bizonyul. Isten érvényes üzenetét néha engedet­len és hitetlen szolgáinál mondatja ki. 4 nagytanács határozata sem azt jelenti, hogy Jézus emberi döntéseknek van kiszolgáltatva. Sok­kal inkább arról van szó, hogy Isten határozottan viszi céljához az eseményeket. Még akik gonoszt gondolnak, azokat is be tudja épí­teni üdvösséges tervei véghezviteléhez. A főpap kijelentése Isten akarata és Jézus engedelmessége alapján lehetett próféciává — szá­munkra pedig evangéliummá! Egy — mindenkiért! Az Isten Egyetlenje álljon ma előttünk min­denekelőtt. Jézus, aki nem. sokkal ezelőtt jelentette ki önmagáról: én vagyok a jó Pásztor és a jó Pásztor életét adja juhaiért. Ügy néz­zünk rá. mint akiről a mai levélbeli ige így tesz bizonyságot: „Örök váltságot szerzett, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek... és megtisztítja lelkiismeretűnket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élQ Istennek," , JÉZUS ÉLETÉVEL ÉS HALÁLÁVAL EGYET AKART,: szolgálni a népet, az embert, hogy az ember szolgálhassa Istent és egymást. Nem ellenségünkké, hanem Megváltónkká, irgalmas segítőnkké lett. Áldozatos életének célja és értelme fogalmazódott meg ebben a mon­datban: „hogy Isten szétszóródott gyermekeit összegyűjtse”. Halálá­val eleget tett bűneinkért. Kibékített Istennel. Az örök élet minden­ki számára készen van. Szabad ezt az ajándékot elfogadnunk. Lehet Krisztus erejével új életet élnünk, de áldását senkire nem kénysze­ríti rá. Akik ma hisznek Krisztusban, azokat, ö az egyházba gyűjti össze. Nem csupán azért, hogy Isten eljövendő haragja elől meg­meneküljenek, hanem azért is, hogy bennük éljen, hasson, szolgál­jon tovább. Az egyház népe böjt ötödik vasárnapján így kérdeztetik meg: valóban Krisztus népe vagyunk-e? Igaz-e rajtam személyesen az idézett böjti énekünk szerzőjének vallomása: Már veled megfeszíttettem, nem én élek, te élsz bennem, Aki engem úgy szerettél, hogy értem halálra mentél. ÉL-E BENNÜNK EZ A MÁSOKÉRT MAGUNKAT ELVESZTŐ SZERETET? Igyekezünk-e a minden ember jobb életét igazi ke­resztyén felelősséggel munkálni? Ügy, ahogyan erre a közelmúltban példát mutatott az Országos Esperest Értekezlet felhívása az eny­hülésért. párbeszédért és békéért. — A „fogyatékosok évében” él­hetek-e úgy az egyház közösségében, hogy kicsiny és nyomorult testvéreimért nem kívánok többet tenni, mint eddig? — Vagy le­hetek-e Krisztus magyarországi evangélikus egyházának hű tagja úgy. ha a „szórványévben” másokra hagyom az áldozatot? Az Egy meghalt mindenkiért. Áldozatának erejéből mi élhetünk egymásért és szolgálhatunk Istennek az ő kicsinyeiben. Bárdos»? Tibor Imádkozzunk! Magasztalunk Istenünk, mert örök szereteterihnl értünk is halálra adtad egyszülött Fiadat, hogy életünk legyen őbenne. Áldunk téged Or Krisztus, hogy az anyaszentegyház közösségébe gyűjtőd össze Atyád megváltott gyermekeit. Küldd el Szentlelkedet, hogy követhes­sünk a szolgálat útján. Segíts, hogy felismerve az embertársainkban a testvéreket, Imiink hordozni őket igaz tanítványaidként. Ámen. „...hallottam..... a bennetek minden szent iránt megnyilvá­nuló szerétéiről” (Ef 1, 15). Különös ellentmondás az ben­nünk, hogy egy ilyen mondat hallatára: „Mindnyájan bűnösök vagyunk”, nagyokat bólintunk, ha viszont egy konkrét bűnün­ket néven nevezi valaki, azon­nal védekező állásba helyezke­dünk, tiltakozunk ellene tagad­juk. Az általánosítás ártalmat­lanná tette a megállapítást? Hasonlóképpen vagyunk a sze­retettel is. Olyan szívesen és szépen énekeljük: ,.Ó szeretet Atyja áldj meg oly lélekkel, mely örömest tesz jót minden embe­rekkel!” Hiszen „. . . minden em­ber felebarát”. Az általánosítást emelkedett lélekkel, szívbeli ér­zéssel komolyan gondoljuk, míg a ..minden embert” magába fog­laló névtelen és arctalan ember­seregből ki nem válik egy, aki közei jön hozzánk/ Akkor aztán kiderül, hogy ezt az embert, ép­pen ezt, nem tudjuk szívlelni. Mást mindenkit, de ezt az egyet nem! JÉZUSNAK EGYSZER FEL­TETTEK A KÉRDÉST: Ki azen felebarátom? (Ö ugyanis azt . mondta: ^szeresd felebarátodat. ' mint magadat.) Nem azt felel­te a kérdésre, hogy természete­sen mindenki. Elmondta példá­zatát az egy kifosztott, segítség­re szoruló emberről, aki az utunkba került (Lk 10. 25—37). Más alkalommal is hangsúlyos­sá válik szavaiban az „egy”. Aki befogad „egy ilyen kis gyerme­ket” az én nevemben. Az ítélet nagy példázatában pedig így szól: „amikor megtettétek eze­ket akar csak eggyel ís a legki­sebb atyámfiai közül, velem tet­tétek meg” (Mt 25. 31—46). Ez az „egy” nem pusztán egy főt jelent, hanem azt az egyet, aki­ben számomra a .mindenki’ rea­lizálódik. akinek személyében az egész emberi nemzetség találko­zik velem, akinek én felebarát, embertárs, testvér lehetek. Akit szerethetek. Az általánosításnak is van ér­telme. Elvileg tisztázza, hogy elő­ítéleteink alaptalanok. Ugyan­ebben a levelében írja Pál a zsidóból lett keresztyéneknek a pogány-keresztyénekről: „...a pogányok örököstársaink . .. ré­szesek az ígéretben Jézus Krisz­tusért ...” (Ef 3, 6). Nem lehet tehát megvonni tőlük a szerete- tet. Mi sem rekeszthetünk ki a szeretetböl senkit sem azért, mert máshonnan jött, mert más­hová tartozik, mert más nézetei vannak, mert egyszerűen más, mint mi vagyunk. Ellentétes ál­lásponton nem ritkán egyaránt keresztyének fejtik ki egymástól elütő véleményüket. Különböző­ségeink ellenére is tartozunk egymásnak azzal, hogy szeretjük egymást. DE NEMCSAK A „SZENTEK­NEK” TARTOZZUNK A SZERE­TETTEL? Pál Itt valóban ilyen összefüggésben szól a szerétéi­ről. És jellemző általában az apostoli iratokra, hogy nagy hangsúlyt helyeznek a hívők kölcsönös szeretettére. Ez termé­szetes is, hiszen Jézus azt mond­ta: „Arról fogja megtudni min­denki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13, 35). Valójában nemcsak rólunk van szó, Jézus ügyének alig van nagyobb hitelrontása annál, mint amikor keresztyének egymással marakodnak. Egyesek és közössegek egymás elleni rosszindulatú áskálódása sok kí­vülállót is elszomorít. És ha úgy lenne, hogy csak a keresztyéneknek tartozunk á szeretettel, meg tudnánk-e álla­pítani, hogy az ember, akivel összefutunk, keresztyén-e? Csak a naivitás, vagy az elbizakodott­ság képzeli, hogy a keresztyén- ség egysjkúan jelentkezik és egy- érteműen meg is állapítható bárki részéről. Mennyi felületes és igaztalan ítélkezés kontárko- dik bele a Bíró dolgába! Ez az ítélkezés sokszor abban gyöke­rezik, hogy a nekünk rokonszen­ves hitű — mert hozzánk ha­sonló — embert minősítjük „iga­zán” keresztyénnek. Észre sem vesszük, hogy magunkat tettük mértékké és így önmagunkat di­csőítjük. A szeretet ezen az apóstoli mondaton tájékozódik: „Megjelent az I$ten kegyelme minden ember üdvösségére” (Tit 2, 11). Bizony, a szeretettel minden embernek tartozunk! A SZERETET MEGNYILVÁ­NULÁSÁRÓL hallott Pál az eíezusiaknál. Ezzel' kifejezésre juttatta, hogy szeretetük maga­tartást, cselekedeteket öltött magára. Isten is igy szeretett minket, hogy cselekedett: Egy- szülöt Fiát adta értünk. A sze- retetet a másik javára, a másik érdekében, a másik segítségére cselekszik. Néha a kemény szó — Bojt 3. vasarnapjan az ol- tárteritó színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Zsid 9, 11—15; az igehirdetés alap­igéje: Jn 11, 46—53. — MISKOLC.. A gyülekezet februári szeretet vendégségén Ro­zsé István budafoki lelkész szol­gált előadással. „A keresztyén ember életcélja” címmel. A sze- retetvendégség háziasszonyai hangjátékot adtak elő. — ASZÚD. Március 2-án teológusnap volt a gyülekezet­ben. Dr. Vámos József teológiai akadémiai tanár vezetésével Pintér Márta, Smidéliusz Zol­tán, Bencze András és Koczor Tamás .teológusok vettek részt és szolgáltak, a gyülekezet tag­jai örömmel vették szolgálatu­kat. A Teológus Otthon támo­gatására 8000,— Ft adományt adtak. — SZEND. Február 24-én presbiteri szer etetve ndegséget rendeztek a presbiterek és há­zastársaik részére. Dr. Nagy Ist­ván, a Fejér-Komáromi Egyház­megye esperese tartott előadást a „Példamutató presbiteri élet”- ről. Fórum keretében válaszolt a résztvevőik kérdéseire. Balogh­jelenti a szeretetek nem a nyá­jas. Néha az irgalmatlannak tű­nő következetesség, nem az el­néző kedvesség. Gondoljunk a gyermek nevelésére! Lehet, hogy sohasem fogok szeretni egy em­bert a szó érzelmi jelentése sze­rint. Nem kerül így közei hozzám. De szeretem azzal, amit érte te­szek. Azzal, hogy nem megyek el mellette félrefordított fejjel, hanem törődöm vele. Minden „szent” és minden em­ber csak Isten szeretetébe fér bele. A mi szivünk mindig ki­csinek. kevésnek bizonyul. Ezért reménykédünk abban, aki „na­gyobb a mi szívüknél”. né Szemetei Maria, a száki gyü­lekezet' helyettes lelkésze befe­jező áhítatával zárult az együtt- lét. — MEZŐSEKÉNY I. Februar 24-en teaestet tartottak a gyüle­kezetben. amelyen Povázsay Mi­hály békéscsabai lelkész, a bé­késcsabai szeretetotthon igazga­tója szolgált vetített képes elő­adással. Jelen volt a szeretet­otthon főnővére is. Az este of- íertóriumát, 1000.— Ft-ota gyü­lekezet a szeretetotthon céljaira adta a karácsonyi szeretetven- dégségen gyűjtött természetbe- nieker túl. A gyülekezet tagjai örömmel hallottak a szeretet­otthon lakóinak életéről. — SZÁK. Március 2-án a gyülekezet gyermekei részére szeretetvendégséget tartottak. „A teremtett világ — gyermekszem­mel” címen. Baloghné Szemerei Mária rövid bevezetőjét színes diaképek illusztrálták. A gyer­mekek megnyíltak a beszélgeté­sen, amiről a rajzaik, a kis „re­mekművek” is tanúskodtak. Gyermekfelügyelővé egyhangú­lag Valkó Edinát választották. A gyermekgondnok-pénztárosi tisztséget Varga Béla kapta. Énektanulással zárult a kedves alkalom. — HALÁLOZÁS. Szepesi Ist­ván ny, lelkész, a sikátori- veszprémvarsányi gyülekezet negyven éven át volt hűséges lelkipásztora életének 72. évé­ben türelemmel viselt, hosszas betegség után március 1-én el­hunyt. Temetése március 5-én volt a pápai alsóvárosi temető­ben. „Nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” — Kórodi Ferenc, a hántai gyülekezet presbitere 59 éves korában, súlyos szenvedés után, február 18-án elhunyt, A gyüle­kezet nagy részvéttel kísérte utolsó útjára. A feltámadás evangéliumát Balogh András helyettes lelkész hirdette. „Csak Is'tenben nyugszik meg lelkem, tőle van az én szabadulásom.” — özv. Megyaszai Kálmánná, sz. Huszár Judit 75 éves korá­ban elhunyt. Temetése március 7-én volt Csorváson, Brebovsz- ky Gyula csorvási és Huley Alfréd gerendási lelkész szolgá­latával. Az elhunytban Megya­szai László ambrózfalvai lel­kész édesanyját gyászolja. „Bol­dogok, akik az Urban halnak » Tekus Otto As énekeskönyv-sscrkcsstők műhelyéből BÖJTI ÉNEK Los&ívs L._ JSéJ. • Szűz Mária drága, tiszta Virága,, Kegyelemnek áldott, nagy Királya . Vétkeinkért halt a kereszten, Hogy örök Megváltónk ő legyen. Urunk, irgalma//, nekünk! Nézd, mint térdel, lásd meg nagy gyötrődését, Homlokáról mint hull vérverejték! Isten küldi hozzá, angyalát. S ő vállal keresztet kínhalált. Urunk, irgalmazz nekünk! Mikor keresztfáján értünk vérezett, S vakságunkra mindent elvégezett. Eltakarta arcát fenn a nap. Föld rengett, kőszikla meghasadt. Urunk, irgalmazz nekünk! Megváltónk kiomlott, drága szent vére Mossa bűnös szivünk hófehérre! Keresztfádra nézünk most hittel: Országodba, kérünk segíts el! Urunk, irgalmazz nekünk! Békéscsabai énekeskönyv 51. és a Szarvasi enekeskönyv 137. sz. át­dolgozott éneke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents