Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-12 / 41. szám

Jelek—jelképek—emlékek Messsegurult évek nyomán Elgondolni is rossz, mi lett volna, ha engem ott valaki meglát. Talán rendőrért kiált, vagy hívja a szomszédokat. Esetleg rám uszít­ják a kutyákat. Ráadásul jó erős lánccal-lakattal oda is volt erősítve a kapu zöldre mázolt egyik oszlopához. Mégis nézegettem, fogdostam a kormányt, még fel is ültem rá. Hogy lehetett volna ezt megmagya­rázni ? Szép kis história. A tiszteletes úr, mint biciklitolvaj. És ha nem. miért nézett fürkészőn végig á néptelen utcán, hogy nem látja-e va­laki. Miért ült fel a leláncolt gépre? Miért emelte fel óvatosan a kormánynál és forgatta meg a vénséges kerékpár első kerekét, húzta meg finoman azt a kis vékony láncocskát, s hallgatózott oda, milyen hangon szólal meg a kerék-forgatta csengő, amelyhez foghatót ma már csak nagyon-nágyon ritkán látni. Szerencsémre senki se vett észre. Csak akkor öntött el a verejték, amikor sietve továbbhaladva és az első utcasaroknál visszanézve lát­tam, hogy egy idős férfi kilép azon a kapun, kinyitja a lakatot, zseb­re teszi a láncot, felül a gépre és éppen arra felé indul, amerre én. De továbbhajtott. Utcahosszat mézédesen virágzottak az akácfák, sorra tűntek fel az égen a csillagok és a csendes kis utcában egymás után nagy robajjal csukódtak le a házakon az esslingeni redőnyök, kirekesztvén az utcá­ról a televíziók kékes fényét és az esti mese macijának gargalizáló fogmosását. , Még vagy három cím volt a zsebemben. Fejembe vettem, hogy azon a nyáron-tavaszon befejezem a teljes gyülekezet végigiátogatását, mert szégyelltem nagyon, hogy évek óta nem jutottam még a végére. És megint tudtam, hogy rossz szokásom szerint ismét túl sokat osz­tottam be magamnak aznapra, mert az esti híradó közben vagy még- inkább .utána nem ajánlatos be se jelentett családlátogatással bár­hová is becsengetni. Elég sok kínos helyzetbe hoztak már miattam lezárt tévékészülékek és kényszeredett, savanyú mosolyok, hogy ó dehogyis tetszik zavarni, s közben tudtam, hogy a pokol fenekére kívánnak mindnyájan. Meg széles mosolyok, hogy tessék csak ké­nyelembe helyezni magát, éppen most kezdődik a krimi. És én néz­hettem végig — muszájból — a kancsal amerikai, a kövér francia vagy az adóhivatalnok-képű osztrák csodadetektív legújabb kaland­ját. Nem. ez se az a bicikli volt, bár hasonlított rá nagyon. Az igazit, azt a régit, megismerném százezer közül is. És megvenném, bármit is kérnek érte. De tudom, hogy soha nem fogom megtalálni. Mert az a bicikli egy kicsit maga az ifjúság. A régen elmúlott a soha vissza nem térő. Nagy Duna-parti karikázások emléke csípős kora őszi reg­geleken. Amikor még a család gondoskodó fészekszeretete el tudta takarítani a háború közelgő iszonyatát egy serdülő értelem elől. Hogyan mondtam volna el. ha valaki észreveszi gyanús viselkedé­semet a bicikli körül azon az akác- és orgonaillatú szép estén, hogy ilyennel történt velem életem nagy balesete, amikor hátulról belém- rohant egy katonai teherautó a légiveszélyre szirénázott koromsötét főútvonalon. Hogy ilyennel menekítettük egy holtra rémült kibom­bázott kisgyermekes ismeretlen család kevés megmaradt ingóságát Vörösvárig. Akik Pesterzsébettől Óbudáig gyalogoltak, eszelős fé­lelemben gyerekkocsistól egy lángokkal fényes, szőnyegbombázásos, iszonyatos novemberi éjszakán. Hogyan mondtam volna el bárkinek is, hogy azt a biciklit — ifjú­ságomat —, akarom és nem akarom és soha nem fogom megtalálni. És hogy emlékeivel találkozni mégse volt hiába. Akkor sem, ha azon az estén bizony három cím, végezetlenül, a zsebemben maradt. Míg hazugyalogoltam — úgy megrohantak az emlékek, hogy . kép­telen voltam, buszra szállni — a kancsal mesterdetektív régen kézre kerítette az igazi tettest. Mint én az okát annak, hogy miért dobog olyan nagyot a szivem, valahányszor csak látok egy öreg kerékpárt valamelyik kertkapu­nak támasztva. Schreiner Vilmos — MISKOLC. A gyülekezet új gondnokot választott Sztrá- nyai Béla személyében, Űj presbiterek lettek: Kutas István, dr. Király Levente, Szentke­reszti Béla. Az eddigi gond­nok, Schuster József tiszteletbeli gondnokként szolgál tovább a gyülekezetben. Isten gazdag ál­dása legyen az új szolgálatte­vőkön! Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. március 38-án Deák tér: de. 9 (úrv.) Harmati Béla, de. 11 (úrv.) Haíenseher Ká­roly, du. 0 Harmati Béla. Fasor: de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Bach: Márk passió. — Igét hirdet: Szir­mai Zoltán. Dózsa György út 7.: de. fél 9 Gáncs Aladár. Üllői út 31.: de. tel 11 Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33.: de. 9 Ruttkay Levente. Kakóczy út 57/b.: de. 10 (szlovák) Cseiovszky Fe­renc, de. 12 (magyar) Ruttkay Le­vente. i n.ily Kálmán u. 28.: de. 11 Rédey Pál. Köbanya: de. 10 Veö- reös Imre. Vajda Péter u.: de. lél 12 Veöreös Imre. Zugló: de. 11 (úrv.) Selmeczi János. Rákosfalva: de. 8. Selmeczi János. Gyarmat u. lé.: de. tél 10 Selmeczi János. Kassák Lajos út 22.: de. 11 Smi- déliuszné Droblna Erzsébet, du. 5, szeretetvendégseg. Váci út 129.: de. negyed 10 Benczúr László. Frange- pán u.: de. 8. Benczúr László. Újpest: de. 10 Blázy Lajos. Pest- erzsébel: de. 10 Virágú Gyula. Soroksár-Üjtelep: de. tél 9 Virágú Gyula. Pestlőrinc: de. 10 Matúz László. Kispest: de. 10 Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-telep: dfe. 8 Bonnyai Sándor. Pestújhely: de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep: de. 8 Schreiner Vil­mos. Ilákospalota-Kistempiom: de. 10. Rákosszentmihály: de. fél fél 11 Karner Ágoston. Sashalom: de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld: de. 9. Cinkota: de. fél 11 Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa: de. 9. Rákos­csaba: de. 9 Gáncs Péter. Rákos­hegy: de. 9 Kosa Pál. Rákosliget: de. 10 Ferenczy Zoltán. Rákoske­resztúr: de fél 11 Kósa Pál. Bécsikapu tér: de. 9 (úrv.) Ko­ren Emil. de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Koren *Emil, du. 6 Koren Emil. Torockó tér: de. fél 9 ifj. Foltin Brúnó. Óbuda: de. 9 Görög Tibor, de. 10 Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csen- gődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Budakeszi: de. 8 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút: de. fél 11 Ruttkay Elemér. Modori u. 6.: de. 10. Ke­lenföld: de. 8 (úrv.) Donáth László, de. 11 (úrv) Donáth László, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út 138.: de. 9. Bencze Imre. Nagytétény: de. fél 9 Rozst István. Kelenvölgy: de. » ifj. Hafenscher Károly. Bu­dafok: de., 11 ifj. Hafenscher Ká­roly. Budaörs: du. 3 Ifj. Hafen- scher Károly. Törökbálint: du. fél S Rőzse István. Csillaghegy: de. fél 10 Kaposvárt Vilmos. Csepel: de. fél 11 Mezősi György. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkeszt* bizottság A szerkesztésért telel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkány) László Szerkesztóseg es kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: eey évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta ______ In dex: 25 211 ISSN 0133—1302 © 80.0190 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy szolgálja­nak neki, hanem hogy ő szol­gáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20, 28). VASÁRNAP. — „Üdvözítőnk Jézus Krisztus önmagát adta értünk, hogy megváltson min­ket minden gonoszságtól” (Tit 2, 14 — lSám 12, 15 — Mk 10, 35—45 — Zsjd 5, 7—9). A rab­ság tehetetlenség, kiszolgálta­tottság. A jézusi megváltás ezért azt jelenti, hogy szabad vagyok már a jóra, az igazra, a szere- tetre. Éljek hát ezzel a szabad­sággal mindig hálás szívvel, mert mindenestül Jézusé va­gyok! „Jézust el nem bocsátom, Mivel magát adta értem. Nagy hálával őt áldom. Legyen övé teljes éltem. Ö én világossá­gom, Jézust el nem bocsátom” (407. ének, 1 vers). HÉTFŐ. — „Minden rossznak gyökere a , pénz szerelme” (lTim 6, 10 — 2Móz 23, 8 — Zsid 7, 23—27 — Jn 17, 14—19). Lélekgyilkoló veszedelem a nye­részkedés. a kíméletlen hajsza az anyagiak után. Bizony ké­pessé tesz minden gonoszra. A keresztyén ember szimbóluma azonban nem a teli zseb, ha­nem a nyitott kéz! Hiszen ma­radandó kincse van, amiből futja bőven mindig mások meg­ajándékozására. „Van örök kin­csünk, becsesebb. Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi még. És nincs, ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje” (760 ének, 1 vers). KEDD. —' „Térjetek hát meg és éljetek!” (Ez 18, 32 — IPt 1, 23 — Zsid 9, 11—15 — Jn 17, 20—23). Megtérés és élet nem egymást kizáró ellentétek. Aki megtér Istenéhez, megtér az embertársához is. Attól távol van minden életidegenség, hi­szen Isten az élet Istene. Sőt ő az élet feltételének mondja a megtérést „Hozzád térek, esdve kérlek, Légy erős segítségem, Hogy míg élek. néked éljek, Üdvöm tőled reméljem. Bizo­dalmám csak te vagy, Istenem ó, el ne hagyj. Adj itt lelki bé­kességet, s egykor mennyben üdvösséget” (338. ének, 6 vers). SZERDA. — „Az ŰR ezt mondta Abrahámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet rríutatok neked!” (lMóz 12, 1 — Rm 4, 12 — Zsid 9, 16—22 — Jn 17, 24—26). Me­rész vállalkozás a hit! Engedel­messég és Istenre hagyatkozás. És az a bizonyosság, hogy aka­rata javunkra van, kezében jó helyen vagyunk. Figyelj Isten útmutatására ma is. „Engem az Űr híven vezet, Reményem ő, » vigaszom; Amit felőlem vége­zett, Hitem megnyugszik azon. Mint ígérete, számba vette Fe­jemen a hajszálat; Vigyáz, őriz, se tűz, se víz Nékem soha nem árthat” (363. ének, 2 vers). CSÜTÖRTÖK. — „Keressétek az Urat, akik alázatosan éltek a földön és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, tö­rekedjetek az alázatra” (Zof 2, 3 2Pt 1, 4—5 — Zsid 9, 24— 28 — Mk 14, 27—31). Alázatos­nak lenni annyi, hogy bevall­juk: nincs mit felmutatnunk Is­ten előtt. Üresek a markaink, s rászorulunk arra, aki maga az Igazság és az Élet. Magunktól mindent csak elrontanánk, ha erőt nem kapnánk felülről. Ezért szüntelen őt keressük, aki maga biztatott erre. „Adj erőt hát Istenem, Hogy hitben végig megállják, S úgy mint égi Mes­terem, Jót művelve szerte jár­jak, Hűséggel keresve itt A jobb élet útjait” (438. ének, 3 vers). PÉNTEK. — „Krisztusért ké­rünk, béküljetek meg az Isten­nel” (2Kor 5, 20 — Ézs 40, 2 — Jn 11, 47—54 — Mk 14, 32— 42). Hogyan folyt le ez a napod? Meglátszott-e rajta, hogy szí­vedben béke van, mert rendez­ted az Istennel való kapcsolato­dat? Ha máskép áll a helyzet, még van 'lehetőség, hogy Isten­hez fordulj! „Áldassék jó Iste­nük, Aki minket meghallga­tott. E szent órán is nekünk Békességet, s áldást adott. Ke­gyelmét ránk árasztotta, Lel­künket gazdagította” (299. ének, 1. vers). SZOMBAT. — „A Szentlélek- től indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek” (2Pt T, 21 — 2Sam 7, 28 — Zsid 10, 11—18 — Mk 14, 43—52). Sokan érdeklődnek ma a Biblia után. Keresett könyvvé lett. Számunk­ra azonban több, mint érdekes könyv. A megszólaló Isten üze­nete,- az élet igéje. Történetei, tanításai isteni követek bizony­ságtevése. Vedd így a hit ér­deklődésével mindig a kezedbe. És üzenetét életed zengje to­vább „Benn a szivünk mélyén égjen Küldő hangod: .Menje­tek!’ Hogy a drága hír elérjen Végre minden népekét. Igéd szent szolgálatát Lelked lángja hassa át” (733. ének, 5 vers). Bencze Imre-t Állandóan vásárolok oé- lyeggyüjteményeket, 1947 előtti hasz­nált képes levelezőlapokat, magyar és külföldi üzleti és magánleveltzes óorítékjait. Különösen érdekelnek az 1935 előtt Németországból jött leve­lek borítékjai, az első világháború tábori lapjai. Cornides Sándor be- lyegkereskedő, 1067 Budapest, Lenin krí. 79. (udvar!). Telefon: 121-388. Most mutasd meg! VoZt o televíziónak egy állan­dóan visszaiérő műsorszáma, amelyet úgy hívtak: Most piu- tasd meg! Olyan szellemi ügyes­ségpróba volt ez a játék. Néha nagyot derültem azon, hogy egyik-másiknak milyen nagy erő­feszítésébe került a kapott fel­adat megoldása. Aztán nemrégen egy asszony szájából hallottam ugyanezt a mondatot, amelynek igazi értel­mére csak később döbbentem rá. — összehívtam a gyermekei­met — így kezdte az asszony — és azt mondtam nekik: Most, hogy az édesapátok nagyon sú­lyos beteg, most mutassátok meg, hogyan kell összetartani, hogyan kell erősnek lenni, hogyan kell helytállni. Ez a mondat azt jelentette, hogy most itt az alkalom, hogy ki-ki megmutassa, piennyit tud. adni a másiknak önmagából. Mennyit szeretetböl, megértésből, türelemből. Jelentette ez a nehéz munkák vállalását is, az anyagi megterheléseket is, az átvirrasz­tott éjszakákat és a megoldatla­nul álló problémák megoldását, sok-sok szolgálatot és a. szolgá­latok átvállalását is. j Most mutasd meg/ Ugye hányszor adódott az éle­tünkben ilyen alkalom, hogy meg kellett, vagy meg kellett volna mutatni, hogy mire vagyunk ké­pesek. Igen, a sportpályákon is, a versenyeken is, a jó szándé­kú virtuskodásban is, de bármi­lyen látványosak is a felsoroltak, egyik sem mérhető ahhoz az erő­próbához, amelyekét néha a lé­leknek kell végezni. És nemcsak sokszor heteken, hónapokon, éve­ken át, megfeledkezve önmagunk­ról, a saját érdekünkről, saját jólétünkről és még a saját örö­meinkről is. Igen, néha mindennap odaállít elénk a felszólítás: Most mutasd meg! Tegyük kezünket a szívünkre. Ugye hányszor somfordáltunk el a megszólítás mellett, félrenézve, szemiesiltve, észrevétlenséget szín­lelve. Hányszor mondtuk Júdás- sal együtt: Nem ismerem ezt az embert! Mert nem akartuk is­merni! Most mutasd meg! íme, itt az alkalom, hogy itthon és szerte a nagyvilágban, minden gyüleke­zetben és minden szórványban, tá­vol Isten házától is, magányo­san, elhagyottan, jólétben és gondtalanságban élve, hogy mit tudsz tenni egyházadért, hazádért, családodért, embertársadért. Tettekkel, példaadással, sze­líd, csendes, tiszta lélekkel mit tudsz adni a másiknak, élettár­sadnak, hittestvérednek, gyerme­keidnek. Most mutasd meg, mire képes a hited. Hegyeket elmoz­dító-e vagy egy simogatásra is fáradt? Nehéz időket élünk. Háborog a világ! Vajúdik a jövőn. Vajon mi születik. Békés új világ vagy pusztulás, halál? Mit tehetünk mi, akik ebben a hazában, az evangélikus egy­ház közösségében élünk, és az egymás iránti szolgálat, az egy­más elviselésének tiszta szándékú versenyében vagyunk? Békében élünk, szívünkben a szeretet szolgálatával. Ebben a versenyben senki nem kerül dobogóra. Egyetlen jutal­munk van: a béke a, nap minden percében, talán egy életreszó- lóan is. Szeretnél erre a láthatatlan do­bogóra felkerülni? Hát itt az al­kalom! Mutasd meg mit tudsz a másikért tenni?! Adjon ehhez neked, nekünk a mi Teremtőnk egy életre szóló erőt és kitartást. Gyarmathy Irén Teológusnap a szórványév jegyében A rákoscsaba—pécel—isaszegi társgyülekezet igazi szórványte­rület a főváros árnyékéban. Tíz­ezres lakosságú községekben, ún. „alvó városokban”, ahpva gyak­ran csak éjszakai pihenőre térnek haza a fővárosba ingázó dolgo­zók. néhány száz evangélikus él nagy területen szétszóródva. Iga­zi ünnepi eseményt jelentett ezekben a kicsiny gyülekezetek­ben a Teológiai Akadémia és Ott­hon küldöttségének látogatása böjt második vasárnapján. Amint a küldöttség vezetője, dr. Selmeczi János otthonigazga­tó. éppen a maroknyi isaszegi gyülekezet kis imatermében, alá­húzta: ez a teológusnap Is szer­ves része az egyházunk vezető­sége által meghirdetett szórvány­évnek. Már a Teológiai Akadé­mián meg kell tanulniuk a lel­készjelölteknek, hogy egyházunk olyan szőrványegyház, melyben csak a kicsit, a- keveset is na­gyon megbecsülve lehét szolgálni. Ebben az összefüggésben öröm­mel hallottuk az istentiszteleti igehirdetésekben a hallgatók bi­zonyságtételét arról, hogy nem „látványos, nagyhangú” szolgá­latra készülnek, hanem érzik, tud­ják és vallják, hogy Jézus Krisz­tus csöndes, kitartó, odaadó szol­gálatra hívta el őkef. De mi lehet az ilyen szívós, önzetlen s bizony nem könnyű szolgálatnak az erőforrása? Er­ről hallhattunk a teológusnap összefoglaló zárásaként Pécelen tartott gyülekezeti esten „Keresz­tyén életünk a kereszt fényében” címmel. Ifj. Hafenscher Károly, Laborczi Géza, Sztankó Gyöngyi és Pecznyik Ilona hallgatók szól­tak arról, hogy szolgálatuknak erőforrása, mozgatórugója az a golgotái kereszt, melyen Jézus az egész világért szenvedett, és ár­tatlan halálával, majd feltáma­dásával mindenkinek felkínálja a bűnbocsánat és az új élet lehető­ségét. Ez a kereszt fogta össze igazi családdá a zsúfolt gyüleke­zeti terem sokszínű hallgatóságát, melyben szép számmal képvisel­tették magukat a gyülekezetek gyermekbibliakörösei és konfir­mandus fiataljai is. A gyermekek nem jöttek üres kézzel, kedves színfolt volt, amikor átadták a teológusküldöttség tagjainak a sajáf maguk készítette kereszt­szemes könyvjelzőt. A sok szere­tettel készített kis kézimunkán ugyancsak a kereszt látható, melyről végül is úgy vallott az otthonigazgató, mint „egyedüli re­ménységünkről”. S hogy reménységünk jól meg­alapozott reménység, remekül il­lusztrálta a teológusok minden bizonyságtétele, a gyermekek üde, örvendező éneke, a kicsiny gyü­lekezet jókedvű adakozása (5000 Ft!), és az a figyelemre méltó, sokat ígérő tény, hogy eb­ből a kis szórványgyülekezetből három fiatal készül a Levelező Teológiai Tanfolyamon a csön­des, hűséges, áldozatos jézusi szolgálatra. Ehhez a küldetéshez kaptunk újabb indítást, friss erőt ezen a böjti teológusnapon! G. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents