Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-12 / 41. szám
Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLV. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1980. március 30. Ára: 4,— Ft. A harmincötödik évforduló Népünk április 4-én ünnepli hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját. Több mint három évtized óta minden április 4-én egy-egy pillanatra megállunk és vissza tekintünk erre a történelmi évfordulóra. Ez a mostani április 4-e különösen is megállásra kényszerít, hiszen ez jubileumi évforduló, a 35. Ez azt igényli, hogy összegezzünk és ennek nyomán bátran tervezzük a jövendőt. Azért bátran, mert van amire építhetünk és isimerve erőnket és akarásunkat, tervezhetünk is. Evangélikus egyháziunk tagjai beletartoznak népünk közösségébe. Nem vonhatják ki magukat az összegezésből és a tervezésből. Mondjuk meg őszintén, hogy nem is akarjuk kivonni magunkat, hiszen népünkkel együtt szabadultak fel egyházunk tagjai is, részesültek az új magyar világ eredményeiből. Együtt építettük népünkkel az új Magyar- országot. Együtt tervezzük a jövendőt is. Három bilincs lehullása Áprillis- 4-e három billincs lehullását jelentette 35 évvel ezelőtt. Az első szorító bilincs . a háború volt Ez a sokat vérzett magyar nép a második világháborúban minden eddiginél többet szenvedett és többet vesztett. Ha a frontokon elvérzett magyar no k és a hazánkból kiharcolt, koncentrációs- táborokban elpusztult embereket összeszámoljuk. akikor azoknak a száma megközelíti az 1 milliót. Tehát népünk megtizedelését jelentette a második világháború. Ez óriási veszteség. A hátramaradt özvegyek és árvák száma is igen naigy volt. A személyi veszteségen túl népünk anyagi vesztesége is óriási volt. Ezt sokan felmérték már, de lényegében felmérhetetlen maradt. Amikor 1945. április 4-én az utolsó fasiszta német katona is elhagyta az országot, akkor, lehullt rólunk a háború halálra szorító bilincse. A második a fasizmus bilincse ,vol!t. Legalább olyan' fojtogató bilincs . volt ez, mint a háború. Embertelen, pusztító ideológiájával és gyakorlatával ölte az embereket lelkileg és fizikailag. A vér-mítosz nemcsak elméletileg fertőzött, hanem emberek milliói estek áldozatául. Nincsen olyan könyv, amely magába tudná foglalni mindazt a szörnyűséget, amit a fasizmus jelentett. Tegyük ehhez hozzá azt is, hogy a fasiszta Németország annak idején Magyarország egy részét is el akarta szakítani és győzelme esetén Németországhoz akarta csatolni. Láttunk olyan térképet. melyeken Dunántúl Németországhoz „rajzoltatott”. A fasiszta éhséget még a Dunántúllal sem lehetett volna kielégíteni. Ez a bilincs is lehullott. A harmadik bilincs egy igazságtalan társadalmi rend, a nagytőkés-nagybirtokos rendszer bilincsének lehullását is jelentette. Az 1920—1945 közötti 25 esztendőben Magyarország tár- sadiátenilag és gazdaságilag Európa múltból ittfelejtett „múzeuma” volt. A nagybirtokok mellett emberek rriilltói kínlódtak és küszködtek a mindennapi kenyérért. Ezzel együtt társadalmi igazságtalanság,, faji -megkülönböztetés, a hal-adó gondolkodású emberek üldözése volt jellemző a két világháború közötti Magyaorrszágra. Ez a harmadik bilincs is lehullott akikor, amikor ■ 1945. április 4-én elindulhatott egy igazságosabb társadalmi rend építése. Evangélikus egyházunk állásfoglalása Ismert, hoigy magyarországi evangélikus egyházunk 1966. december 8-án és 9-én tartott zsinata is állást foglalt népünk fel- szabadulásával kapcsolatban. Ez az állásfoglalás így hangzik: „A zsinat mélységes hálával - emlékezik arra, hogy a történelem és az egyház Ura a fasiszta embertelenségből, a nagytőkés - nagybirtokos rendszer igazságtalanságából és a felekezeti elnyomásból felszabadult hazánkban új élet lehetőségét adta egyházunknak.” Ez az állásfoglalás mutatja, hogy egyházunk a fel- szabadulást a szó igazi értelmében felszabadulásnak tekintette. Nemcsak a magyar nép, hanem az evangélikus- egyház oldaláról- nezve is. mind a háború, mind a fasizmus, valamint a társadalmi igazságtalanság szorító bilincs vök. Az egyház Ura pedig nemcsak azért jót:, hogy a „lelki” bilincseket megoldja, hanem azért is élt és halt meg, hogy az ember és az emberiség „testi-fizikai” bilincsei is lehulljanak. Ezzel együtt a zsinat arról is sízólt, hogy Isten új élet lehetőségiét is adta egyházunknak felszabadult hazáinkban. Egyházunk ajZ elmúlt 35 évben élt is ezekkel a lehetőségekké! és gyümölcsözően végezte szolgálatát Az új társadalmi rend építése A mögöttünk levő. több mint három évtizedben népünk új társadalmi rendet épített, a szocializmus társadalmi rendjét. Nem volt könnyű ez a munka Nemcsak azért, mert a háború borzalmas romokat hagyott hátra és megszámlál-hatatlanok voltak veszteségeihk, hanem azért is, mert már a második világháború előtt is — mint mondottuk — olyan gazdasági és társadalmi lemaradásaink voltak Európa sok más országához képest, hogy azoknak felszámolása hihetetlen erőfeszítést . igényeit. Azt i-s őszintén meg keld mondanunk, hogy ezt az országépítést 30 esztendővel ezelőtt még sokan Igyekeztek akadályozni. Az is igaz, hogy építés közben számos hiba történt, amely nehezítette a szocialista Magyarország felépítését. Mégis eljutottunk odáig, hogy 1973-ban alkotmányunk már kimondhatta: „A Magyar Népköztársaság szocialista állam”. A szocializmus gazdaságilag azt jelenti, hogy a termelési eszközök az elmúlt! három évtizedben társadalmi tulajdonba kerültek és így megszűnt a kizsákmányolás lehetősége. Társadalmi tulajdonba kerülték a föld méhének (kincsei, a természeti erőforrások, jelentős üzemek és bányák, a bankok. Megszűnt a nagybirtok, felszámolódott az a gazdasági különbség, ami a korábban elnyomott rétegek' és a felső „tízezrek” között volt. Lényegében megszűnt a szegénység. Noha nem mondhatjuk még el, hogy gazdasági összefüggésekben már nincsenek problémák bizonyos rétegek között, mégis azt bizton elmondhatjuk. hogy a gazdasági kiegyenlítődés és igazságosság érdekében kormányunk eredményesen végzi munkáját. Igen nagy eredménynek kell tekintenünk azt, hogy létrejöttek a szocialista termelési viszonyok. A mezőgazdaság szocialista átalakítása már is kitűnő eredményeket hozott és megteremtette a szocialista ipar mezőgazdasági bázisát. Népünk nem könnyen vállalta a magángazdálkodások helyett a termelőszövetkezeteket, de különösen, az utolsó másfél évtized megmutatta a közösségi gazdálkodás előnyeit. A szocializmus építése során a korábbá mezőgazdasági országiból ipari-mezőgazdasági ország lett. Iparosítás nélkül elképzelhetetlen egy ország fejlődése. A magyar ipar ma már nemcsak a hazai szükségletek jelentős részét termeli meg, hanem kiépes jó árukat külföldre is exportálni. Ez azért is fontos, mert országunk nyersanyagokban szegény és ezért rászorul a jól működő kereskedelemre. A minőség kérdésében még vannak többször kívánnivalók, mégis úton van a magyar ipar a külföldön is megbecsült jó minőségű áruk termelése felé. Ebben az összefüggésben kell elmondanunk, hogy a szocialista társadalmi rend alapja a munka. Társadalmi rendünk' 'állította helyre a munka becsületét. Hozza kell tennünk, hogy ez. a társadalmi rend emelte magasra a fizikai munkát, anélkül, hogy lebecsülné a- szellemi munka jelentőségét. Hiszen nyilvánvaló, hogy á fizikai és a szellemi munka együtt teremtheti meg azokat a jó gyümölcsöket, amelyek nélkül nem építhető a szocialista társadalmi rend. Alkotmányunk hangsúlyozza az állampolgárok munkához való jogát is. Ebben az országban nincsen munkanélküliség és mindenki megkeresheti becsületes munkával nemcsak a mindennapi kenyeret, hanem azon túl még sok mindent, ami az élet szépségéhez és az ember földi boldogságához hozzátartozik. Az más kérdés, hogy nem mindenki végzi örömmel munkáját és nem mindenki végzi fegyelemmel egész népünk javára. Szolgálat a hatalommal Hosszú évszázadokon keresztül az államhatalom az uralkodó osztályok eszköze volt és gyakran használták a nép elnyomására és kizsákmányolására. A szocialista társadalomban nem így van. Az Alkotmány 2. §-a ezt mondja: „A Magyar Népköztársaságban a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja.” Itt tűnik ki, hogy az államhatalomban lényegében az egész nép részesül. De az is kitűnik. hogy ennek a hatalomnak a gyakorlása az egész nép szolgálatát célozza. A „néphatalom” a népért, a nép boldogulásáért van. Társadalmi egyenlőség Míg a két világháború között népünk sokat szenvedett a társadalmi igazságtalanságok és megkülönböztetések miatt, a szocialista Magyarországon a társadalmi igazságosság és egyenlőség megvalósítása folyik. Alkotmányunk 61. §-a kimondja: „A Afct- gyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. Az. állampolgároknak nem, felekezet, vagy nemzetiség szerinti bármilyen, hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.” Aki benne él a magyar társadalomban, az tapasztalja, hogy a választófalak ledőltek és ha vannak is itt-ott emberek, akik megpróbálnak kisebb-nagyobb falakat újra felépíteni, kénytelenek megtapasztalni, hogy ez tartósan nem lehetséges. Ez vonatkozik a hivő es más világnézetű emberek közötti falak ledűlésére is. Mi, hivő emberek, nemcsak a törvény (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Kéldy Mén püspök-elnök Canterburyben Az új canterbury érsek, dr. Robert Runde, korábban St. Albans püspöke, beiktatására március 25-én került sor az angliai Canter- buryben. Az ünnepségre meghívást kapott dr. Káldy Zoltán püspökelnök, valamint a református egyház részéről dr. Bartha Tibor püspök, akik részt vettek a beiktatáson. A canterbury érsek az egész világ anglikán egyházai közösségének lelki vezetője. VasívliHi felismerések „Az ismeretlen háború” címmel vetítik sok országban azt a filmet, amely a harmincöt évvel ezelőtt befejeződött második világháború történetét eleveníti fel. A különös cím nem tévedésen alapul, hanem azon a valóságos felismerésen, hogy ennyi idő múltán is lehetnek még ismeretlen és tisztázatlan tények és igazságok e tragikus eseményekben. Sokszor úgy gondoljuk, jól ismerjük már Jézus szenvedésének történetét is, sok nagyheti, nagypénteki prédikációt hallottunk már, sokszor hallgattuk prózai szavakkal vagy zenei kifejezési formában a passiót, ám egyszer csak ráébredünk arra. hogy a régi, ismertnek hitt történetben mindig megvilágosodik egy-egy részlet és ez egészen új fényt vet mai életünkre is. lehetnek olyanok is — gyermekeink, unokáink —, akik most először gondolják Végig figyelmesen és elgondolkodva Jézus szavait, viselkedését a kereszt felé vezető úton, egészen megfeszíttétéséig. És lehetnek bizonyára olyanok is, akik — esetleg a saját életük ételt, elhordozott „keresztjeinek” ismeretében kezdik jobban érteni a. szenvedő és halált vállaló Jézus útját. A Szentlélek Isten segítsége kell ahhoz, hogy miközben megismerjük. milyen is volt valójában Jézus a nagyhét drámai sűrűségű eseményei között, ráébredjünk a felismerésre: értem és miattam kellett szenvednie, s ha rajtam, rajtunk állna minden, ma is ugyanazok az események következnének be, esetleg modernebb formában. JÉZUS A NAGYHÉT MINDEN PERCÉBEN ŰR VOLT, isteni erővel és hatalommal — mégis Szolga volt egyidejűleg, alázatos, szeretettel szóló, mindenkin segíteni akaró, emberi sorsot hordozó, szenvedő és a bűn miatt halálba hanyatló Ember. Jeruzsálembe való bevonulása után igen sok eseményt, tanítást jegyeztek fel az evangélisták. Mintha megsokszorozódnának a percek és órák, mintha mindenre fel akarná készíteni rövid idő alatt Jézus a hallgatóit: templomot tisztít és ítéletet mond minden képmutatás fölött, de gyógyít is és elfogadja a bűnös asszony szeretetszolgálatát, példázatokat mond és az utolsó idők közelségére figyelmeztet azért, hogy kiemelje az emberi élet felelősségét a gyorsan múló életben, megmossa a tanítványok lábát és asztalhoz ül velük, hogy megtanítsa őket az úrvacsora mélyen drámai és mégis feloldozást kínáló szent közösségére. Ha van keresztyén életünkben olyan időszak, amikor át kell gondolnunk mindent, cselekedeteinket és terveinket, bűneinket és örömeinket, emberek iránti és Isten előtti felelősségűnket — akkor a nagyhét' elsősorban ilyen időszak. Lehet egy-egy életforduló vagy nehéz betegség vagy váratlan esemény során is ilyen felmérést végeznünk. de a nagyhéten maga Jézus segít nekünk ebben: életünk megtisztításában, képmutatásaink felismerésében, az őszinte, emberi szolgálatok szépségének meglátásában, a közösség élményének átélésében. Nagy szükségünk van ezekre mindennapi életünkben. Nagy szükségünk van arra, hogy a nagyhét ne csak ünnepélyességével, külsőségeivel, hanem szívünkben és életgyakorlatunkban hozzon változásokat, megújulásokat. Szeretteink, munkatársaink, környezetünk tagjai, kis és nagyobb közösségek érzékeljék, tapasztalják: történt valami velünk a nagyhéten. Jézus nemcsak maga készült fél annak idején a reá váró eseményekre, hanem ma is felkészíti övéit egy tisztább, őszintébb, egyenesség ben, szolgálatvállalásban, mások felé fordulásban, békességteremtésben erőteljesebb életre. Mennyi új kérdés, új hangsúly, új fényráesés életünk egy-egy idő- : szerű, változást sürgető pontján! A NAGYHÉT ESEMÉNYEINEK MÁSIK NAGY RÉSZE AZ, amelyben Jézus elfogatása után felel kérdésekre, vagy éppen hallgat. Ezekben a jelenetekben az a megdöbbentő és éppen ezáltal hangsúlyos, hogy milyen könnyű Jézust félreérteni, az áldásból átkot kovácsolni. Sok hamis tanút állítanak elő, hiszen halálra akarják adni, de semmire sem jutnak a hamis tanúkkal. Ekkor olyan tanúk kerülnek elő, akik valóban Jézus szavait idézik, ám eltorzítva és félreértve azokat. Jézus azonban már nem tanít, és nem korrigálja a hamisan idézett szavakat. Csak akkor szólal meg, amikor isteni küldetéséről kérdezik: az igazat mondja ki. A „ruhák megszaggatására” és az ítélet kimondására azonban mindez elég, ahogyan Iieródes és Pilátus előtt sem jelent már semmit Jézus megjelenése, hallgatása vagy őszinte, igaz vallomása. A ROSSZUL ÉRTETT VAGY FÉLREMAGYARÁZOTT JÉZUSI SZAVAK áldás helyett átokká, feloldozás helyett megkötözöttséggé válhatnak. Nem mindegy, hogyan értjük és idézzük Jézus tanítását. Az egyház történetében és a teológiai gondolkodás történetében sok olyan szomorú példát ismerünk, amelyben minden jó szándék eile - néré eltorzult, alapjaiban megváltozott a jézusi üzenet. Amikor az egyház szolgálat helyett uralkodni akart, a szeretet helyett gyűlölködés, emberek közötti megkülönböztetés, az élet szolgálata helyett az élet semmibevétele, társadalmi kiáltó igazságtalanságok elítélése helyett azok szentesítése, vagy hallgatólagos elfogadása jelezte teológiája csődjét, Jézus életének teljes félreértését. AMIKOR MAI VILÁGUNKBAN TEOLÓGIAI GONDOLATOKBAN és az egyház mindennapi életgyakorlatában keressük az igazi Jézust, szavainak és cselekedeteinek fénylő bizonyságait, amikor úgy látjuk öt, mint aki életével, halálával és feltámadásával, irgalmasságával és jóért való szenvedélyes küzdelmével (templomtisztitds, farizeusi képmutatás) szolgál a világnak, akkor azt a döntő munkát végezzük el, hogy az áldásból nehogy átok legyen, az igazságból igaztalanság, a hitből torzítás. Jézus szeretete és szolgálata nem egy teológiai irányzatnak lehet az alapja, hanem egész hitünknek egyetlen fundamentuma. Ennek konzekvenciáit kell egyéni életünkben is, : j i (Folytatás a 2. oldalon) \ t
