Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-05 / 40. szám

GYERMEKEKNEK. Virágvasárnaptól nagypéntekig Mielőtt tovább kísérnénk nyo­mon Pál apostol kalandos életút­ját, fs elindulnánk vele együtt első missziói útjára. Ciprus szige­te télé. két alkalommal egy má­sik, nem kevésbé izgalmas útra hívlak. Titeket: Jézus keresztül- járó. E nélkül a keresztül nélkül ugyanis sohasem indulhatott vol­na Pál apostol a nagyvilágba az evangéliummal, hiszen éppen az az evangélium lényégé, hogy „Ügy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, . mégpedig kereszthalálra, hogy ár­tatlan halála és győzelmes feltá­madása utat nyisson számunkra is az élet, az örök élet felé. DE HOGYAN IS KEZDŐ­DÖTT? Igen. jól emlékeztek: a közvetlen előzmény, a keresztét nyitánya a virágvasárnapi bevo­nulás. Többnyire valamiféle nagyszabású „népünnepélynek” képzeljük ezt a bevonulást, uj­jongó. éljenző tömegekkel. Lehet ez a kép nagyon vonzó és szép számunkra, csak sajnos nem egé­szen felel meg a valóságnak. Szó nem volt ott hatalmas tömegekről és valamiféle győzelmi bevonu­lásról. Emberek egy része meg­sejtett valamit Jézus küldetésé­ből, mert az a kiáltás, amivel kö­szöntik nem éljenzés, hanem a 118. zsoltárból való segélykiáltás: hozsánna, azaz magyarul „Ö, bár megsegítenél!” Igen, Jézus éppen ezért érkezett a zsidó fővárosba, nem hiába kiáltottak hozzá. Ö segíteni jött. többet, nagyobbat, mint azt bárki is kérni vagy egyáitaiában elképzelni is merte volna. S ez már a nagypénteki esemenyek előtt is kétségtelenül nyilvánvalóvá vált. MI IS TÖRTÉNT VIRÁGVA- SARNAP ES NAGYCSÜTÖR­TÖK KÖZÖTT? Az evangéliumi tudósítások szeyjnt Jézus első út­ja „Isten házába”, a híres jeru- zsálémi templomba vezetett. S ez volt rögtön az első terület, ahol Jézus segítségére volt szük­ség, ugyanis „helyre kellett állí­tani'' a főváros híres templomát. No nem azért, mintha külsőleg rossz, romos állapotban lett vol­na. nem szorult külső tatarozás­ra. sőt ellenkezőleg: csupa pom­pa et> gazdagság volt. Csak éppen a lényeg hiányzott belőle: az Is­ten tisztelete, imádata, igazi szol­gálata. úgyis mondhatnám, az „Isten házából” csak Isten hiány­zott! Egészen addig, amíg Jézus be nem lépett a „szentnek” vélt hajlékba, és újra megszentelte, Azaz visszaadta az Istennek, a „rablók barlangját” újra az imád­ság házává tette. Mint minden bizonnyal jól ismeritek, ez nem volt könnyű vállalkozás. A sze­lídségéről ismert Jézusnak kor­bácsot kellett ragadnia, hogy ki­űzze a különböző árusokat por­tékáikká! együtt a szent hajlék­ból. Sokan megbotránkoznak, hogy miért bánt Jézus ilyen ke­ményen ezekkel a kufárokkal. Talán meglepődtök a válaszo­mon: mert szerette őket is, és éppen eezel a határozott fellépé­sével akart segíteni rajtuk is, rá­döbbenteni őket arra, hogy az „I&ten házában” eddig nem az Istent szolgálták. MI AKKOR HAT AZ ISTEN AKARATA? A templomtisztítást követően rögtön kiderült ez is. Máté így tudósít: „A templom­ban vakok es sánták mentek hozzá, és meggyógyította őket.” A templom újra az lett. aminek Is­ten szánta akkor is és ma is: a gyógyulás, felfrissülés helye, ahol Jézussal találkozhatunk. Jé­zus irigy' és féltékeny ellenfelei, a főpapok és írástudók természe­tesen nem tudták elviselni, hogy az emberek többé nem hozzájuk, hanem Jézushoz fordulnak. Kü­lönösen is az idegesítette őket, hogy ráadásul a gyermekek, a jö­vő gyülekezete (!) is egyértel­műen Jézus mellé pártolt, és hangosan kiáltották a templom­ban: „Hozsánna a Dávid Fiá­nak!” Megpróbálták elnémítani őket. de sikertelenül. Végső dü­hükben magához -Jézushoz for­dulnak, hátha neki is terhes a gyermekek ünneplése és hajlandó elnémítani őket. De Jézus egyér­telműen a gyermekek mellé áll, amikor a 8. zsoltár szavaival vág vissza a gonosz vádaskodóknak: „Gyermekek es csecsemők szájá­ból szereztél magadnak dicsére­tet.” Büszkék lehették ..őseitek­re'-. akik bátran hirdették a íél- hőftéknek is, hogy Jézus a se­gítség! G. P. zenés Áhítat • lesz április 4-én, nagypénteken délután 5 órakor a rákoscsa­bai templomban (XVII. Péceli út 58—60.). J. S. BACH: MÁRK PASSIÓ Igét hirdet: DR. MÜNTAG ANDOR teológiai tanar „írok nektek, ifjak...” A megtérés kercsztsége Közvetlenül Jézusnak az isme­retlenségből való előlépését meg­előzően egy különös próféta tűnt fel a Jordán torkolatának köze­lében. Durva teveszőr ruhába öl­tözött. “szikár, tüzes tekintetű alakját nap mint nap ott lehetett látni a folyóparton, amint a kö­rülötte tolongó sokaságnak prédi­kál. Vissza-visszatérő mondatai messzehaquzpan szálltak a pusz­tában: „Közel van már a meny- nyek Országa. Térjetek meg és ke- resztelkédjetek meg,. hogy bocsá­natot nyerjetek bűneitekre!” Majd belegázolt a folyóba, s hallgatói közül sokan követték. Hangoáan. sokan sírva vallották meg bűnei­ket, a próféta pedig alámerítette őket a vízbe. Tudni nem sokat tudtak róla. Csupán annyit.' hogy Jánosnak hívják es Zakariás pap fia. Nem­sokára azonban már csak úgy em­legették: a Keresztelő János. Megtérésre, bünbánatra hívó sza­va, s a bűnbocsánatot ígérő ke- resztsége hírére messze környék­ről jöttek hozzá az emberek. MI VOLT AZ A RENDKÍVÜ­LI, amely ilyen erővel vonzotta őket? Talán az, hogy érezték. tud­ták, valami nincs rendben az éle­tükben? Isten kiválasztott népé­hez -tartoztak, de azt is tudták, hogy semmi tisztátalan nem áll­hat meg Isten előtt A hűn. Isten töményének a megrontása Isten haragját vonja maga után. Így volt ez — jól emlékeztek még rá —. amikor az egész nép elfordult Istentől. A büntetés nem maradt el. Isten is elfordult tőlük és meg­engedte. hogy a pogányok feldúl­ják az országot, a szent kiválasz­tott népet pedig messze földre. Babilonba, fogságba vigyék. So­kan érezték úgy, hogy Isten ha­ragja ott van életükön. És most itt van János, aki azt hirdeti, hogy bűnbocsánatot kaphatnak, ha megkeresztelkednek. Ez hihető és érthető volt szá­mukra. Ismerték a mózesi törvé­nyekét, tudták, ha valaki tisztá­talanná lett valamilyen betegség következtében, vagy tisztátalan állatok, vagy holttest érintése mi­att. úgy a tisztulási szertartáshoz hozzá tartozik a vízzel való lemo- sakodás is. Azt is tudták, hogy egy pogány embernek, aki szüle­tése óta tisztátalannak számít, ha zsidóvá akar lenni tanúk jelen­létében kell szertart.is.os fürdőt vennie. Csak ezután számított Állatok a Bibliában Ma azzal az állattal kapcso­latban kérdezünk, amelyik leg­többször szerepel áldozati állat­ként a Bibliában. 1. Melyik az a történet, ahol végül is egy gyermek feláldo­zása helyett ennek az állatnak a feláldozására került sor? Ne­vezzük meg az állatot is. 2. Ennek az állatnak a vére nagy szolgálatot tett Izraél né­pének Egyiptomból való kisza­badulása alkalmával. Mi volt ez a szolgálat? 3. Az egyik próféta az eljö­vendő Szabadítóról azt jöven­dölte. hogy amint ezt az állatot vágóhídra viszik, úgy kerül fel­áldozásra Isten szolgája is. Ki volt ez a próféta? 4. Ki nevezte él Jézust erről az állatról? Idézzük pontosan a szavait! Megfejtéseitekéi április IS-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége. Budapest, Puskin u. 12. 1088. Megfejtésetekre azt is írjátok rá, hány évesek vagytok! «rtiN----.... VagyliHi ielisnimsfk (Folytatás az 1. oldalról) egyházi szolgálatunkban, emberek közötti emberi helytállásunkban is levonnunk! VÉGÜL ELGONDOLKODTATÓ A NAGYHÉT ESEMÉNYEIBEN az a tény is, hogy olyanok jutnak el a Jézusban való élő hitre, akikre korábban nem gondoltunk volna. A római százados, arimátiai József és Nikodémus. Számukra valóban új és megrázó élmény létt Jézus szenvedése és halála a kereszten, utolsó, szeretetet sugárzó szavai. Ilyen újra csodálkozni tudó, Jézus szeretetet nagynak látó. szolgála­tát elfogadó es bennünket is szolgálatra, biz&nyságtevó életre kész­tető lelkületet. kértünk Istentől e mostani nagyhéten. ­Szirmai Zoltán tisztának és Isten népéhez tarto­zónak. A víz tehát nem a test szennyének lemosására, szolgál, hanem a bűntől tisztított meg. Emlékezhetek a prófétai igére is, amit Ezékiel könyvében olvashat­tak: „Tiszta vizet ‘hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak tite­ket.” (Ez 36, 25.) • JÁNOS KERESZTSEGÉBEN volt valami új is számunkra. Míg a szertartásos tisztulási fürdőket újra és újra meg kellett ismételni valahányszor tisztátalanok lettek, ez a keresztség egyszeri volt. Já­nos az Isten országának közeledé­sét hirdette s az ítéletét. A közel levő ítélet megtérést követel. A keresztség által nemcsak az egyes bűnöket, a lelkismeret foltjait mossa le az ember, hanem egész személyével felkészül arra. hogy találkozzék Istennel, és megáll­hasson az eljövendő Bíró előtt Erre a találkozásra készültek azok. akiket János megkeresztelt a Jordán vízében. Az alámentéi­ben ott volt a világosan érthető jelkép. A régi, a bűnös ember meghalt a vízben. Isten ítéletének jele. a bűnös embert az özönvíz­zel sújtó büntetés jelképe volt ez. Aki feljött a vízből, az bűneitől megszabadult új, tiszta ember. NAGYON SOKAN ÉLTÉK AT ÖRÖMMEL a bűnbocsánatot és a megújulást. Keresztelő János azonban komolyan figyelmeztet­te őket: „Teremjetek megtérés­hez illő gyümölcsöket!” A ke­resztség csak úgy éri el célját, ha hozzá új életvitel pálosul. Mert a megtérés nemcsak bűnbanatot je­lent, hanem irányváltoztatást is. Keresztelő János működésében éppen ezért a keres ztséggel azo­nos hangsúlyt kapott igehirdete.se is, amellyel Isten rendjét és aka-: rátát hirdette a megtörök felé. Is­ten megbocsát, de vigyázzatok, hogy vissza ne éljetek szeretető,- vei. Az ítéletben csak az állhat meg. akinek életében nem talál Isten kivetnivalót. SOKAN GONDOLTÁK. HOGY KERESZTELŐ JÁNOSSAL eljött Isten országa. Várták, hogy betel­jesedik az igei el. Isten kiönti a megtisztult népre a Szentleiket. János azonban előre mutatott. Utánam jön az, aki tűzzel és Szén t iétekkel keresztel, és én csak az 0 útját készítem — mondta. *János keresztsege az Isten íté­letének félelmére alapozva köve­telte a bűnbanatot és megtérést. De készen állt már Az, aki nem ítélettel, hanem Isten szeretőiével, és a megígért Szentlélekkel ke­resztel; Jézus. Balícza Iran Egy asszony tollat fogott K A Református Sajtóosztály a napok­ban jelentette még Pásztor Jánosné: Ke­nyai napló című könyvecskéjét. .Utoljára Tamaai Gáspár es Győri Klare — mind­kettő az erdélyi naiv népi írók közé tar­tozik — írását olvastam ilyen izgalom­mal, mint Pásztoráé könyvét. Önmagá­ban élmény-számba mehet, ha nem „hiva­tásos” író müvébe mélyedhetünk el. ha a drámai neszletek nem mesterkéltek, a konfliktusok nem megszerkesztettek. Pásztoráé munkája távol esik minden mesterkéltségtől, szerkesztéstől. Egy re­formátus papné rója a sorokat, sajátos konfliktusa támad emberekkel, környe­zettel. társa dalommal és politikával, el­eifullad az élmények zuhatagától, az időt kikapcsolja s néhány személyen keresztül szinte szakszerű szociográfiai metszetet, nyújt Kenyáról. NAPLÓNAK NEVEZI AZ ÍRÓ MUN­KÁJÁT. Műve azonban mégsem napló, s magam is kerestem az irodalomban a he­lyét, mely kategóriába soroljam köny­vecskéjét. A naplóirásnak szigorú szabá­lyai vannak. Hozzátartozik a kronológia, az események tényszerű sorrendisége, tö­mör fogalmazás, a lényeges és lényegte­len dolgok szubjektív értékelése. így vá­lik a napló dokumentum jellegűvé. Vi­szont Pásztoráé nem dokumentumot akar kezünkbe adni, hanem egyszerűen azt, amit átélt, megélt és tapasztalt. Még hoz­zá nem is frissiben-melegiben, Ítélem már idehaza, amikorra az élmények le- szűrődteik, desztillálódtak, elszineződtek, és a lélekben bizonyos patinát nyertek, így módjában áll többszörösen is ke­resztül csorgatni szívén az eseményeket, ettől lettek tüzesek és pirosak, mint a ver,, amely felfrissül ént Oxigéntől. DE KICSODA IS A KENYAI NAPLÓ IRÖJA? Mit keresett Kelet-Afrikában? És hogyan szánta rá magját, hogy a kenyai élmények alapján önmagát is bemutassa nekünk? Pásztor Jánosné a volt szentend­rei lelkész, — ma debreceni teológiai ta­nai’, — felesege, három gyermek anyja, aki férjével és családjával 1970-ben Ke­nyába, nem messze Nairobitól Limuru- ba került. Pásztor János a limurui teo­lógián tanított hat esztendőn keresztül, s míg férje a kenyai teológusokat oktat­ta ebben az ökumenikus intézetben, ad­dig a papné elsősorban a családdal és a háztartással törődött. S amennyire raei- onaiiaálódott a háztartási tevékenysége, olyan mértékben vállalt munkát az in­tézetben. Egyfelől a könyvtárban, más­felől az. intézet lakói között, ahoil főző-, varró-, és egyébb tanfolyam indult. E munkássága mellett kínálkozott al­kalom arra, hogy megismerjen afrikaia­kat és fehéreket, tanárokat és diákokat, intézetbelieket és egyszerű falusiakat. Az érzékeny lelkű papné mindenre figyelt. Észrevette a gondolkodásban, érzésben, szokásokban lévő mélyreható különbsé­geket és megértő, tapintatos szívvel állt az afrikaiak, közelebbről a kenyai nép mellé. Beszámolójából kiderül, hogy so­ha nem • erőltette európaiságát (fehérsé­gét) a kenyaiakra, valami természetes szeretettel közeledett feléjük. A kenyai­ak érzékenyein reagáltak a fehérek min­den gesztusára. Benne megérezték a sze­retetet s a hat év alatt egybeforrtak a P ásztor* esalá ddal. SZENTENDRÉRŐL JNDüL EL A ME­SE FONALA. Egy szegényes parókiáról, ahol a papné sok gonddal, de megtóbb hittel és reménységgel végezte a napi te­endők lélekölő munkáját. Gyermekeket szült és nevelt, szépítette otthonát, be­kapcsolódott a gyülekezet életébe, barát­ságokat kötött, megnyitotta hajlékát a gyülekezet tagjai előtt. „Pénzünk nagyon kévés volt. Sokszor ettünk krumplit. Rendszerint a hónap második felé­ben ...” — emlékezik vissza a nehéz időkre. Dr. Bairtha Tibor, református püspök, aki előszóval látta el a könyvet, ezt írja: „Megvallom ... a szerző miatt volt a leg­több szorongás bennem, hogyan fogja ez a törékeny asszony három gyermekének gondját viselni, férjét segíteni, és mind­azt elhordozni, ami egy ilyen gyökeres környezet-vállalással együtt jár...” ERRE A KÉRDÉSRE IS VÁLASZT KAPUNK a Kenyai naplóban. Pásztor Jánosné, a „törékeny asszony” Kenyába került. S innen válik leírása különösen is lebilincselővé. Afrikáról neki is, mint mindannyiunknak valamilyen természet­ellenes , eltorzult képünk van. A feketék eleve, a flóra és a fauna más jellege, az olvasott és látott egzotikus történetek és kalandok meglehetősen eltorzították a valóságot a fekete földrészről. A könyv természetes egyszerűséggel, nyíltan és őszintén vall az igazságról. Oroszlánt, kígyót esak pénzért látott, viszont annal több hangyával viaskodott. Ide-oda ve­zetget bennünket, összehoz szimpatikus és antipatikus emberekkel, felügyeltet fényre és árnyékra. S amint bebarango­lunk az íróval nehány négyzetmérföid- nyi területet, bekukkantunk városokba, falvakba, kunyhókba s polgári otthonok­ba, úgy7 jön egyre közelebb hozzám, a va­lóságos Afrika. Misztikum és áligazság nélkül. A távolságokat is legyűri a naiv szív. az ember úgy érzi, ha kocsijába vág­ja maigát egy óra alatt eléri Kenyát s ott lehet a kikuyu törzs tagjai között. Mint a Pásztor-család. S nekünk is barátaink­ká válnak az őszinteségük arcukon hor­dozó feketek. PÁSETORNÉ HÉTKÖZNAPJAI, küz­delme a hangyák ellen, erdélyi szőttesek­ké! díszített szobái, magyaros konyhája ezt az idegen világot érthetővé és ismert­té teszik. írásának „hangulata” van. Egy magyarországi kisvárosi papné ugyan­azokkal a gondokkal küzd Kenyában, mint Szentendrén, s ugyanazzal a kör­nyezettel vonzza az embereket, mint oda­haza. De van ennek a „törékeny asszony­nak” egy sajátos többlete, mondhatnám titka. Ez őszinte hitében válik nyilván­valóvá. Ezzel a hittel hordozta el Ma­gyarországon a fészekrakás gondjait, ez­zel a hittel vállalta Kenya megpróbálta­tásait, ez a hit formálódott szeretetté és szolgálattá a színesek között. „Nem cso­dálkozhatunk ezek után, hogy Pásztorné szívének felét ott hagyta Kenyában, s azon sem, hogy sok fekete barátjának szí­vét magával hozta Magyarországra. A KÖNYV A REFORMÁTUS SAJTÓ­OSZTÁLYON kapható, ajánljuk olvasás­ra. Rédéy Pál 1 (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents