Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-21 / 38. szám

* GYERMEKEKNEK. Eredmények A VIRÁGVASÁRNAPI ÉS HÚSVÉTI kis kitérő után tér­jünk vissza Pál apostol életútjá- hoz, akit először is első missziói útján Ciprus szigetére kísérünk el. Nem véletlenül választották első állomásul ezt a gazdag szi­getet. Barnabás, Pál apostol ba- íjátja és munkatársa erről a szigetről származott, és minden bizonnyal Pálhoz hasonlóan ben­ne is égett a vágy, hogy szülő­földjén is hirdethesse az evan­géliumot. Hiszen senkinek sem lehet közömbös, nekünk sem mindegy, hogy legközelebbi hoz­zátartozóink, szeretteink vajon el tudják-e fogadni Jézus Krisztust. De itt sem volt könnyű dolguk, mint ahogy egész missziói tevé­kenységüket végig kíséri majd az eredmények és kudarcok hosz- szú sora, melyek úgy követik egymást elválaszthatatlanul, mint a fényt az árnyék. CIPRUS SZIGETÉN nem ki­sebb személyiség, mint Szergiusz Paalusz helytartó hitéért kellett megküzdeniük az apostoloknak. Igen. harcolni, küzdeni kellett a helytartó hitéért, mivel nemcsak ők hatottak rá, hanem egy az ó-testamentumban jártas varázs­ló is, akit Pál így jellemez: „nem szűnt meg elferdíteni az Ür egyenes útjait.” Isten az apos­tolok segítségére siet, mert a lelkileg vak varázslót testi vak­sággal is megbünteti, és ez a nyilvánvalóan isteni jel végül is meggyőzi az ingadozó helytar­tót. „Látta a történteket, hitt, elámulva az Űr tanításán” — olvassuk a bibliai tudósítást. Nem hiába küzdöttek tehát Pálék a helytartó hitéért. Vajon imád­koztál, küzdöttél-e már valaha mások hitéért? Ha még nem, próbáld meg, és megtapasztalod majd, hogy miközben íViások hitéért küzdesz, saját hitedben is megerősödsz. így hitükben megerősödve, munkájuk* ■■ eredményét megta­pasztalva. indultak tovább Pá|ék Ciprus szigetéről Kis-Ázsiába, a mai Törökország területére. Üt­jük természetesen nem volt „győ­zelmi menet”, a fényt, az ered­ményeket hamarosan követte az árnyék, a próbák, kudarcok, kí­sértések sora. és kudarcok lkónium városában például a kezdeti érdeklődés és sikerek után olyan kemény ellenállásba ütközik az evangélium terjesz­tése, hogy a felbőszült pogány és zsidó iakosság összefog az apos­tolok ellen. Csaknem megköve­zik őket, úgy .kell menekülniük a városból, hogy puszta életüket megmentsék. De fezzel együtt mentik meg az evangéliumot is más városok számára, ahol vol­tak emberek, akik befogadták Jézust, aki soha nem erőlteti rá magát az emberekre. ÍGY JUTNAK EL LISZTRA VÁROSÁBA, ahol már nem a sikertelenség, a kudarc elkese­rítő kísértését kell legyőzniük, hanem ellenekezőleg a „siker” csábítását kell leküzdeniük. Pál ugyanis meggyógyít egy születé­se óta sánta embert, és ez a „csoda” súlyos félreértésekhez vezet. A szenzációra éhes, de az evangéliumot nem értő tömeg istenként kezdi bálványozni és ünnepelni az apostolokat. Nagy a kísértés, a csábítás, de Pálék világosan mutatnak tovább: nem mi, Jézus a szabadító. Öt imád­játok, Neki köszönjétek meg azt. amit embereken át cselekedett. De minden hiába, Pál világok érvelése süket fülekre talál, hiá­ba hirdeti: „Mi is hozzátok ha­sonló emberek vagyunk, és azt hirdetjük nektek. hogy ezek­ből a hiábavaló dolgokból térje­tek meg az élő Istenhez...” A lisztraiak látványosságot, szenzá­ciót, akarnak, s mikor kiderül, hogy apostolok erre nem haj­landók. bebizonyosodik, hogy a csoda sokszor még három napig sem tart A tömeg, amely nem­rég még istenítette Pálékat. kö­vet ragad és csalódott dühhel fordul az apostolok ellen. Pál csak annak köszönheti az életét, hogy miután eszméletét veszti, a tömeg halottnak hiszi és ki­vonszolva a városból otthagyja. NÉHÁNY NAPPAL A NAGY­HETI ESEMÉNYEK UTÁN, eszünkbe juthat, hogy Jézus ese­tében is milyen hamar lett az ujjongó „hozsannából” gyilkos „feszítsd meg”. G. P. — PESTMEGYEI EGYHÁZ­MEGYE. Az egyházmegyében megtartották a második körzeti presbiteri konferenciát a fóti, a esomádi. a csömöri, a gödöllői és a nagytarcsai gyülekezetek pres­biterei számára, amelyen 167 presbiter vett résfzt. A szolgála­tokat a gyülekezetek lelkészei, az egyházmegyei felügyelő és az esperes végezték. A konferencia abban a jó reménységben feje­ződött be. hogy világosabbá vált és meg is erősödtek a presbite­rek ennek tartalmában: A Ma­gyarországi Evangélikus Egyház presbitere vagyok. „Írok nektek, ifjak...* „Parancsra tesszük...” Gyakran a mentegetőzés, a fe­lelősség alóli kibúvás fedezéké­ként használjuk a cimadó kije­lentést: „parancsra tettük és tesszük”. Valójában nem értünk egyet valamivel, nem meggyőző­désből tesszük, „csak parancsra”, vagy egyszerűen számító érdek­ből. Különben sem túl jó ízű szó a parancs kifejezés, nem nagyon szeretjük, pláne fiatalon. Ügy érezzük, hogy az külső kényszer, amely megaláz minket, nem hagy szabadon dönteni. önkéntesen cselekedni. Furcsa tehát, hogy még a keresztség szentségével kapcsolatban is gyakran halljuk ezt a szakkifejezést: „keresztelési parancs”. Hát már Jézus is pa­rancsolgat? Hát már ő is „erő- szakosodik”. dirigál, kényszerít valamire?! Csak addig lehetnek ilyen előítéleteink és ellenérzé­seink, amíg ténylegesen el nem olvassuk Máté és Márk evan­géliumának végén ezt a rend­hagyó, szokatlan, tipikusan jézu­st „parancsot”. Nézzük meg kö­zelebbről, mitől más. mitől jé- zusi ez a „parancs”, ha egyálta­lában szabad ezt a nem túl sze­rencsés, leterhelt kifejezést használni a keresztség elrendel é- lésére. Ennek a fának a gyümölcsét néha nálunk is árulják. 1. Jeremiás próféta írja. hogy az Ür két kosárral tett eléje e fának gyümölcséből. Milyen fá­ról van szó, és mi volt a különb­ség a két kosár között? 2. Miután Jézus bevonult Je­ruzsálembe. másnap egy ilyen fát szárított ki. Miért? 3. Mire kell gondolnunk Jézus szerint akkor, amikor e fának „zsendül az ága és levelet hajt”? Ez év tavaszán az angolai me­todista egyház két lelkészét vár­ják kiegészítő tanulmányokra a Német Demokratikus Köztársa­ságba. Feléves állami nyelvtan- folyam után a metodista egyház Bad Klosterfausnitz-ban levő sze­mináriumában fognak tanulni. A tanulmányi lehetőséget Emi­lio de Carvalho metodista püs­pök kérte az NDK-ban tett lá­togatása alkalmával egyházi ve­zetőktől és az állam képviselői­től. , Kérése Indoklásául az afrikai egyházi vezető elmondta, hogy Angolában szocialista társadalmi rendszer felépítésén fáradoznak és ebben a helyzetben a Nemei. „Parancs” — előzményekkel Jézusnak ezt a parancsát csak akkor lehet helyesen megérteni, reálisan értékelni és hűségesen betölteni, ha előbb tisztázzuk az előzményeket. Mindenekelőtt azt, hagy ki, milyen események után küld a nagyvilágba szolgálatra, többek között a keresztség szol­gálatára is? A halálon is győztes, feltámadott Úr szólít meg. aki hem egyszerűen csak „parancsol­gat”, dirigál, hanem elöl jár, előttünk megy a szolgálatban. Előttünk járt a keresztség válla­lásával a Jordán folyóban, előt­tünk járt a keresztelés szolgála­tában (Jn 3, 22). előttünk járt a tanításban, az evangélium vi­lágtávlatú megszólaltatásában, és végül de nem utolsósorban előt­tünk járt a keresztúton egészen a Golgotáig, ahová mai' nem is tudjuk, de nem is kell, hogy kö­vessük. Ha már a parancs kife­jezés nyomán egy „harcias” Jé­zus-kép kísértésével küszködünk, el kell mondani' ebben a kép­rendszerben maradva, hogy nem olyan hadvezérünk van, aki biz­tos fedezékből küldi a frontra 4. Lukács evangéliumában Jé­zus példázata szerint egy ember évekig nem talált gyümölcsöt egy ilyen fán. Hány évig? Válaszaitokat lehetőleg levele­zőlapon április 27-íg a következő, címre küldjétek be:, Evangélikus Elet Szerkesztősége. Budapest, Puskin u. 12. — 1088 Lakcíme­tek mellé azt is írjátok- oda hány évesek vagytok! Demok rat i k us K oztá'i'sas á g ba n folytatott tanulmányoktól jelen­tős indításokat, várnak saját egy­ház,! munkájukban. — VADOSFA. Az anyagyüleke­zetben és a hat filiában meg­újították a presbitériumokat. Az összgyülekezetben 96 új presbitert választottak és iktattak be tiszt­ségükbe A vadosfai anyagyüle- kezetben Szakács Dénes gondnok után Rácz Antal, a gyórói leány- gyülekezetben Kovács Lajos után Kovács József, Magyarkeresztú- ron Varga Jenő után — már má­sodízben — Káldy Jenő lett gyü­lekezeti gondnok. csapatát, hanem ellenkezőleg ő küzd elöl, és éppen a legnagyobb győzelem után, húsvét hajnalát követően küldi ki „békés kato­náit”, egy olyan „csatába”, melynek végső kimenetelét o mar eldöntötte. Ez a győzelem ad jogcímet ahhoz a hátborzongatóan hatal­mas mondathoz, melybe bele le­het szédülni, ha igazán végig merjük egyszer gondolni: „Né­kem adatott minden hatalom mennyen és földön”. Ilyen előz­mények után, ilyen összefüggé­sekben máris egészen más akusz­tikája van a jézpsi parancs­nak, melynek azonban nemcsak múltja, előzménye van, de jovőr je, következmenye is. „Parancs” — ígérettel Jézus parancsainak legjellegze­tesebb vonása, hogy a mérleg mindig a „tartozik” oldal fele billen a követelésekkel szemben. Jézus mindig a többszörösét kí­nálja föl annak, amiből valami keveset visszavár a parancs tel­jesítéseként. Ez a helyzet a ke­resztelési parancs esetében is. Missziói lendülettel, odaadó szol­gálatot, hűséges bizonyságtételt kér tanítványaitól, mindez óriá­si küldetés, hatalmas feladat, de azonnal eltörpül, ha a „cserebe” felkínált ígérethez mérjük:, „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Ez Jézus „utolsó” szava hoz­zánk az evangéliumi tudósítások szerint a mennybemenetel előtt. Ez az ö legnagyobb, megmásít­hatatlan. visszavonhatatlan ígé­rete, mely ma is az egyház lété­nek egyedüli alapj^. a ma és a holnap szolgálatának egyedüli biztosítéka. „Parancs” — örömmel A parancsteljesítésnek egyál­talában nem jellemző kísérője az öröm. Ezt meg a parancsadó sem szokta elvárni vagy megkövetel­ni. Többnyire megelégszik egy „igenis” válasszal, melyet a pa­rancs pontos végrehajtása kell, hogy kövessen. A jézust parancsnál azonban más a helyzet. Valójában még fel sem fogtuk a parancs lénye­gét és nagyszerűségét, ha csak a feladatot, a nehézséget, a fele­lősséget. a terheket látjuk. Ter­mészetesen az is van. de mennyi­vel nagyobbak az ígéretek, a táv­latok. melyeknek örökkévaló di­menziói vannak: „Aki hisz. és megkeresztel kedik. üdyozül”. Micsoda szédítő perspektíva! Nem véletlen hát. hogy legtöbb gyülekezetünkben talán az egyik legnagyobb esemény, ha keresz­telünk. Ezért kelt kicsit „kiigazíta­ni” némileg félreérthető címün­ket: „Parancsra tesszük. de örömmel!” Gáncs Péter Fák. növények a Bibliában ANGOLAI LELKÉSZEK TANULMÁNYÚTJA AZ NDK-BAN ,,Szüntelen imádkozzatok ’ ’ Imádságok a keresztyén ség századaiból Szép. új könyvvel ajándéko­zott meg bénniinket a Reformá­tus Egyház Sajtóosztálya. A nagy alakú, külsőre is tetszetős könyvet örömmel vehettük ke­zünkbe. Imádságos könyvet kap­tunk. de ehhez rögtön hozzá kell tenniévszázadok keresztyén imádkozói nyitnak meg Isten előtt, s most előttünk is az olva­sáskor. Az előszó szerényen „kis” gyűjteménynek nevezi a könvvet. én inkább nagy gyűj­tésnek és összeállításnak tartom Jézustól, a tőle tanult imádság­tól kezdve napjaink imádságéiig. A vastag. 253 oldalas könyv mintesv 205 imádkozónak körül­belül 260 imádságát tartalmazza, ez bizony, ha nem is teljes, de nem kis gyűjtemény. Az előszót D. dr. Tóth Károly püspök írta, az összeállítás hatalmas, bizo­nyára sokáig tartó munkáját pe­dig dr. Ladányi Sándor végezte el. Meg sem kísérlem tartalmilag ismertetni a könvvet, jellegénél fogva ez lehetetlen. EZ A KÖNYV BIZTATÁS már a címénél fogva is: „szünte­len imádkozzatok”. S legyünk őszinték, ránkfér a biztatás. Pon­tosan úgy, ahogy az. előszóban olvassuk: „Amikor átnyújtjuk a magvar nvelvű olvasóknak a ré­gi és ú.iabb klasszikus imádsá­goknak ezt a kis gyűjteményét, szükségét érezzük megjelölni az okokat, amelyek az imádság-iro­dalom eme gyöngyszemeinek a kiadására késztettek bennünket. Általános — nemcsak magyar vagy református és protestáns te­rületen tapasztalható jelenség — hogy bizonytalanság, tanácsta­lanság, feszélyezettség és nem kevés téves nézet veszi körül az imádkozást. Sokan úgy vélik, hogy imádkozni régi, ódivatú, le­tűnt szokás, legfeljebb csak a gyengék — a gyermekek, öregek, betegek, elhagyottak utolsó mene­déke. Modern korunkban sokak számára a már csak az imádság segít kifejezés a teljes kilátás- talanság megjelölésére szolgál, íme. ez a kis gyűjtemény mást tanúsít; nagyon sok neves, híres ember imádkozott és tárta fel Is­ten előtt szívét, öntötte ki lelkét, vitte Isten elé örömét, bánatát, gyötrelmét és háláját. Az imád­kozás nem a gyengeség, az. elha- gyatottság és a reménytelenség jele, hanem éppen fordítva: em­beri helyzetünk, lehetőségeink józan felmérésve után annak a vágynak a kifejezése, hogv em­berségünkben megerősödjünk azok felé a nagy. nemes és szép célok felé fordulván, amelyekre törekedni egyet jelent az igazi és teljes emberséggel”. Tálán kissé hosszabb az idézef a szo­kottnál, de tudatos, hogy meg- érezzük a biztatást az imádságra. EZ A KÖNYV BEKAPCSOL az imádkozok mérhetetlenül nagy táborába,. Valamit megér- zünk abból, hogy ebben a vo­natkozásban is „a bizonyságte­vőknek akkora tellege vesz kö­rül”. amely bátorít minket is. Nem vagyunk egyedül az imád­kozásban. Nemcsak úgy, hogy Atyánk „látja, ami titokban tör­ténik” — hanem sokan imádkoz­tak előttünk és nagyon sokan imádkoznak velünk is. Az imád­kozó tábor több dimenziója is feltárul. Az ó-. közép- és újkor imádságait olvasva érezhetjük, hogy az. imádság valóban nem „kor-kérdés”, hanem nekünk életszükséglet, mint a kenyér, mint a lélegzetvétel. A gyűjte­mény azonban földrajzilag is tág horizontot nyit északtól délig és kelettől nyugatig egész Európa képviselve van itt. Egy újabb „nézet”, hogy a könyv nemcsak a „nagyok” imádságait rögzíti, tehát a fejedelmekét és reformá­torokét, hanem az egyszerű, sőt névtelen emberek imádságait is közreadja. Külön pozitívum, hogy a gyűjtés nem áll meg a protestáns felekezetek határánál, ha,nem minden korból ad római katolikus imádságokat is, külön is köszönjük XXIII. János és VI. Pál pápák imádságait. Persze, hogy hozzánk legközelebb mégis a magyar imádságok állnak re­formátor eleinktől kezdve egé­szen Bereczky Albert imádsá­gaiig bezárólag. Azt hiszem, hogy a könyv valóban - be akar kapcsolni az imádkozok mér­hetetlen táborába. EZ A KÖNYV KALAUZ IS az imádkozásban. Végiglapozva: alig van az életnek olyan hely­zete. amikor és amiből ne hang­zana imádság. Tanulás és mun­ka. betegség és haldoklás, házas­ság és annak kérdései, gyermek­szülés és nevelés, reggel és este, bünbánat és hálaadás — mind- mind előttünk vannak és minket is kalauzolnak az élet' minden helyzetében Istenhez. S ami ta­lán legjobban megragadott, hogy lapról lapra egyre táaulóbb ho­rizontú imádságok találhatók a könyvben. Persze, az imádság mindig életünk egyik legszemé­lyesebb ügye. Ragyogó peidák olvashatók ebből a szempontból is. A személyesség azonban nem lehet magam körül forgás. Mély­ség és tág ölelés együtt kell jár­janak. Így jelennek meg a ha­záért. békéért, egységért, vi­lágért elmondott imádságok is. A reformációval megjelennek a „szántók, kapások könyörgése”, később az. 1735-ös parasztfelke­lés imádságai, a fogoly papok könyörgései. így érkezünk még a gettóban szenvedő Bonhoeffer imádságain keresztül Bereczky Albert imádságáig, amelvet a második , világháború befeiezése és Magyarországnak a német uralom alól való felszabadulása napján imádkozott. Legyen va­lóban vezetőnk, kalauzunk ilyen szemDontbói is ez a könyv, tanít­son ilven egész hazánkért és em­beriségünk mai kérdéseiért mon­dott szolgáló, segítő imádságra és ebből az erőforrásból táplálkozó csolekvo életre. • Példákra most nincs hely és idő. Ehelyett legyen ez a né­hány sor „ízelítő”, s kóstoljunk bele magába a könyvbe, bízvást mondhatom, hogv nemcsak gyö­nyörködtetni. hanem erősíteni is fog minket. Köszönjük a köny­vet és bízunk abban, hogy jó szolgálatot fog végezni. Keveházi László 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents