Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-28 / 39. szám
Fankhauser lelkésznó a* interlakeni gyülekezet köszöntését tolmácsolja — Reuss András külügyi titkár íordítja Bosinski ny. igazgató az NDK. diakóniai intézményei nevében mond köszöntőt — Reuss András külügyi titkár tolmácsolja 1 * . i Nik Jánosné, Éva nővér az otthon lakói nevében szól Képek a piliscsabai nővéroithon felszenteléséről Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök igehirdetése Csak emlék*? Fehér ruhában a lányok, sötét színű öltönyben a fiúk. Mindenki másképpen mozog ma. Ünnepélyesen. Érdekeltek vannak együtt. A megszokott vasárnapi arcokon kívül sokan olyanok, akik csak ilyenkor. Konfirmáció van. A megerősítés vasárnapja. — "Te kinél konfirmáltál? Ilyenkor elhangzik a lelkész neve. Pedig, egészen hitelesen, Isten konfirmál, Ö erősít meg. Nemcsak a gyermekeket, hanem a szülőket, keresztszülőket, nagyszülőket és az egész gyűl erezetet. Abban, hogy nem hiábavaló a munkánk az Űrban. Faggatom a szülőket. Ölt is konfirmáltak. Évtizedekkel ezelőtt. Még, a volt lelkésznél. Akkor másképpen ment ez is. Nem volt ennyi meghívott, ennyi vendég. Nem volt ennyi ajándék. És más volt az anyagi helyzetünk! — Hogyan jöttek a gyerekek? — Az enyém első osztályos korától kezdve hittanra járt. Nagyon élvezte. Mi is vele együtt. Újra tanultunk. Felnőttként jobban megértettünk mindent. Segített ebben a „Hitünk-él etünk” szórvány-hittarikönyv. Olyanok ilyenkor ezek a gyerekek, mint így tavasszal a virágzó gyümölcsös. Az ember csak gyönyörködik. Körülvezeti tekintetét a virágokon. Hiába. Bács- Kiskun megyében vagyunk Minden virág ígéret. Tudjuk azt is, hogy nem minden virágból lesz gyümölcs. Még akkor sem, ha a gazda mindegyikre vigyáz. Hisz, ez a kötelessége. Ez nem ünneprontás, realitás. MINDEN KONFIRMANDUS KAP EMLÉKLAPOT. Mi ez? Okmány? Bizonyítvány? Oklevél? • •• I I I I I I I I t '??! !!*!?! r Igazolás? Több ezeknél! Két esemény tanúja. Tanúsítja a keresztelés megtörténtét, de tanúsítja az adott szó megvalósítását. Azt, hogy a sáülők és keresztszülők Túrmesei Erzsébet : Örök szövetség Emlékszel, miről beszélgettünk konfirmációd előtt este? Ültetek, két ,kis konfirmandus, es szívetek szavamat leste. Mögöttetek izgalom, vizsga, kérdések, bátor feleletek... Emlékszel? A nagy szövetségről beszélgettem akkor veletek. Arról,, hogy Isten megkötötte a kereszt fáján régesrégen, s tiveletek is megkötötte kegyelemből a keresztségben. Akármerre kanyarog az út, akármit rejteget az élet, a hatalmas szent Szövetséges nem szegi meg a szövetséget És a szövetség írásait új örömmel olvashatjátok, ha kinyílik majd kezetekben a Szentírás, a bibliátok. Emlékszel? Erről beszélgettünk. Egymást átölelve ültetek. A Szövetséges áldó kezét kiterjesztette fölöttetek. Aztán virradt a boldog ünnep. Csengő hangon tettetek hitet, és a hatalmas Szövetséges megáldott és megerősített. Örök öröm, hogy áldó keze alatt élhetünk mindannyian. Ö tartson meg szövetségében mindhalálig, kis keresztfiam!. Keresztfiamnak nemcsak elmondták, hanem meg is tartották ígéretüket, hogy az evangélikus egyház segítségével ebben a hitben nevelkedtek. Mi lesz ezután? Például veled — emléklap? Megőrzött papír?! Elfelejtett irat?! Esetleg, házasságkötéskor előkutatott igazolás, hogy megkereszteltek, sőt konfirmáltál is? Mert jó, ha megvan, mert nem kell kapkodni, nem kell levelezni, ha váratlanul szükség van rá. A fontos iratok közé került. De nem több, csak EMLÉKLAP. Mi lesz veletek? Azokkal, akik csak jöttetek? Eljöttetek! Talán nem lelkesen, de jól nevelten. Azzal az otthoni „küldetéssel'’, hogy ott nem tanulsz semmi rosz- szat. Kevés bátorítás ez, mert nem indokolja a „semmi rosszat”-tal azt, hogy mi benne a jó? Nem támasztja alá azt, hogy mihez elég az, amiben nincs semmi rossz. Csak annyi, hogy én is kibírtam (szülő), s a gyermeknek sem árt?! Akkor most túl vagyunk ezen is. Ahogy egykor a szülő, úgy most a gyerek is. Letudva a konfirmáció kötelmeit. Soha nem lelkesedve, soha neki se hevülve. csak letudva. Kívülállva. Szív szerint — feltétlenül. Ez is emlék. De nem tudom — milyen ? MI A KONFIRMÁCIÓ? Ugyanaz, mint a konfirmációi oktatás. Óriási lehetőség. Óriási lehetőség arra, hogy Bibliánk legyen úgy, hogy ne csak a polcunkat díszítse, hanem megtanuljunk azzal és abból élni. Óriási lehetőség arra, hogy megtanuljuk és megtudjuk, hogy kicsoda Isten, s kicsoda az ember? Megtanuljuk, hogy Jézus Krisztus áldozata mit jelent az ember számára? Megtanuljuk egyházunk és népünk történetét összefüggésében látnunk. Megtanuljuk és megismerjük egyházunk harcát nemzeti előrehaladásunkért. És megtaláljuk helyünket, mint keresztiének, a mai magyar valóságban. A KONFIRMÁCIÓI OKTATÁS nagy alkalma a beszélgetés. E beszélgetések során eljutni nemcsak addig, hogy mi legyek, hanem milyen legyek? Mindehhez megadva a bibliai alapot, felismerve a jézusi útmutatás irányát. Majd együtt kieszelve a válászt — milyen legyek? Mert mindenki azt érzi sajátjának, amit maga eszelt ki. Jó, ha ennek az észnek van lelkiismerete, ha ennek a beszédnek van egy kis keresztyén szókincse, jó ha ennek a magatartásnak van egy kis sa- maritánusi mentalitása. AJÁNDÉK. Ez is hozzátartozik ehhez a paphoz. A legtöbbek ajándéka; egy óra. Sokszor rápillantanak. Az örömtől. Nem azért, hogy mutogassák, hogy hencegjenek vele. Kapták. Csodák-csodá- ja. most együtt járnak ezek az órák. Nem véletlenül. Indulás előtt beállították. A pontos időhöz. Meddig? Meddig jár egvütt az órátok és az óránk konfirmandus fiúk és Ián vök? Mi. felnőttek, minden reggel beállítjuk óránkat a pontos időjelzésnél. hogy el ne késsünk hiszen minden reggel indulnunk kell és érkeznünk — pontosan. A KONFIRMÁCIÓN MEG KELL TANULNUNK, hogv Jézus jelzésére be kell állítanunk az erkölcsünk. a hűségünk, a hitünk és a reménvsésünk mutatóiát. Hogy el ne késsünk sem érzésben, sem pedig diakóniában. , Káposzta Lajos t
