Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-14 / 37. szám

GYERMEKEKNEK. Tanácskoznak az apostolok Az apostoloknak nemcsak kül­ső nehézségekkel kellett megbir­kózniuk, nemcsak emberi értet­lenséggel, keményszív űséggel és gyűlölettel találkoztak, hanem sa­ját magukban és egymás között is sok mindent kellett tisztázni. Hi­szen nem arról volt szó, hogy valamiféle világosan letisztázott menetrend” szerint, egyértelmű, írott „napi parancs” alapján cse- lekedhették, hirdették az evangé­liumot és dönthettek kényes kér­désekben. A szájhagyomány út- .ján terjedő jézusi tanítást még Csak éppen ebben az időben kez­dik összegyűjteni, rendszerezni és írásban is rögzíteni. Többek között éppen Pál apostol mun­katársai is mint például Márk vagy Lukács. De számos kérdés­ben még nagy volt a bizonyta­lanság. és a terjedő evangélium, az újabb meg újabb területeket elérő misszió nap mint nap új kérdések, döntések elé állította az apostolokat. Ahhoz, hogy má­sokat tanácsolhassanak, mások - •nak utat mutathassanak, először is magukban, egymás között kel­lett egyetértésre jutni a vitás kérdésekben, hiszen már Jézus figyelmeztetett, hogyha vak vezet világtalant, akkor mind a ketten verembe esnek. Éppen ennek a veszélynek elkerülése érdekében hívják össze az apostolok az egy­háztörténelem első gyűlését, zsi­natát Jeruzsálem városába. EZEN A SORSDÖNTŐÉN FON­TOS TANÁCSKOZÁSON szinte mindenki ott láttunk, aki életét Jézus evangéliumának tovább­adására t ette föl. De sajnos né- hányan hiányoznak már, nem le­hetnek jelen, mert inár követ­ték Urukat a halálba. Hiába ke­ressük az idősebb Jakabot, akit Herodes gyilkoltatott meg, és hi­ányzik, nagyon hiányzik a lelkes István diakónus is, akinek vér­tanú haláláról már éppen Pál apostollal kapcsolatban is olvas­hattunk.. De ott látjuk a legtekintélye­sebb apostolt, Jézus első tanítvá­nyát. Pétert az idős halászembert, akin beteljesedett Jézus ígérete: emberek halásza lett. a Mester egyik legtevékenyebb követője. Ö az, aki tekintélyénél fogva az alapvető kérdésben lec.sendesíti a heves vitát és világosan állást fogta 1. DE MI IS VOLT AZ ALAP­KÉRDÉS? Ügy tűnik, számunkra már alig lehet érdekes az a vita, amely a pogányok és zsidók, a pogány, illetve zsidó származású keresztyének megítélése .körül ki­robbant. Pedig, ha a kérdés mélyére ásunk, meglepően fogjuk tapasztalni, hogy még ma is időszerű az a kérdés, amely­ről csaknem két évezrede vitat­koztak az apostolok. A lényeg ugyanis nem más, minthogy Jé­zus evangéliuma vajon egyfor­mán szabadít-e föl minden em­bert, szeretete egyformán érint-e minden embert, vagy esetleg a választott népnek, a zsidóságnak vannak bizonyos előjogai. Nagy volt. tehát a tét: Jézus az egész világé, vagy csak egy népé?! S az apostoli gyűlés végül is teljes egyetértéssel kimondta a hatal­mas felismerést: Jézus mindenkié, szeretete átfogja az egész világot nemzetiségre, helyre, fajra, bőr­színre való tekintet nélkül. Az ő szeretete szétfeszít minden eddigi hagyományt, szokást, vallási ke­retet, benne Isten szerető many- nyei Atyaként öleli magához az egész teremtett világot. EZ A FELISMERÉS ŰJ LEN­DÜLETET ADOTT az apostolok­nak. Ledőltek a korlátok, leomol- tak a hamis előítéletek falai, megnyílt az út az evangélium számára a nagyvilág felé. Nem véletlen, hogy ez után a tanács­kozás után indulunk majd el Pál apostollal együtt a második misz- sziói útra. melyen meg sem ál­lunk egészen a mi kontinensün­kig, Európáig. Néha minket is megkísért, hogy ..kisajátítsuk” magunknak Jézus szeretetét. vagy néhány általunk „méltónak” ítélt. testvérünkre szűkítsük hatókör-ét. Ezért talál­hat el minket is a t-égí zsinat döntése: Jézus nemcsak a miénk, Ö az egész világ világossága! a. p. — KÖLCSE. A ' háromszázhat­van lelkes gyülekezet évi rendes közgyűlésén adott hálát Istennek azért, hogy saját erőből megold­hatta a templom elektromos fűté­sét. Megválasztotta új gondnokát, Balku Vincét, új jegyzőjét, Máté Imrét, valamint számtevőszéki elnökét id. Máté Gyulát. Az új tisztségviselők beiktatását már­cius 28-án Lábossá László lelkész végezte. „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, ha­nem, hogy Ő szolgáljon és eleiét adja sokakért.” „írok nektek, ifjak... Kere§z(elés útközben Ap. Csel. 8. 26—40 Nem mindennapi keresztelés sorozatunk e heti története. Nem­csak körülményei különlegesek. tartalma sem egészen megszokott. Néptelen úton Fiilöpnek, az apostolnak, tör­ténetünk egyik főszereplője szol­gálatának érdekes múltja van. Nemcsak azért, mert Jézus tanít­ványai köréhez tartozott. Ha né­hány verset elolvastok a szaka­szunk előtti mondatokból, meg­látjátok, hogy eredményes mun­kát végzett, mégpedig Samáriá- ban. Biztos nagyon nehéz terep­nek számított ekkortájt Samária. Lakói régtől fogva éles ellentét­ben állnak a zsidókkal. Eddig so­sem sikerült közös nevezőre jutni velük, még templomuk is külön volt, távol a, jeruzsálemitől. Mért pont a zsidók Messiásában is­mernék él Megváltójukat? Ezen a nehéz területen hirdet­te Jézus evangéliumát Fülöp, s úgy halljuk, komoly eredmény­nyel. Samáriában gyülekezet ala­kul, híre Jeruzsálembe is eljut. Ez legföljebb örömteli esemény, de az Apostolok cselekedeteiről szóló • könyvben egyáltalán nem meglepő. A különös esemeny ez­után következik. Ebből a munká­ból egyik pillanatról a másikra kiemeli Isten Fülöpöt. Igaz, új munkaterületet ad neki, de egé­szen megdöbbentő helyen. Egy elpusztult, romos városhoz veze­tő útra küldi, s hogy Fülöp vala­hogy tévedésnek ne gondolja az egészet, még hozzáfűzi az üzene­tet: arra a néptelen, járatlan út­ra... Aki szót fogad Istennek, azt mindig meglepetések érik. A já­ratlan úton kocsi bukikan fel s nem is akárkit hoz. Az etióp ki­rályi udvar tisztviselőjét, az egész kincstár felügyelőjét.. Fülöp já­ratlan útra indult, s egy egész földrész képviselőjével találko­zott. Abban a tudatban szólhatott Jézusról, hogy a hír továbbter­jed. egészen váratlan, számára el­érhetetlen helyre jut el. teljesen kívülálló, idegen emberek, mesz- sze. más földrészen fogják meg­hallani, másoknak átadni, hogy Fák. növények a Bibliában Ez a fa a Földközi-tenger vidé­kének egyik legfontosabb kul­túrnövénye. 1. Noé az özönvíz után egy ga­lambot engedett ki a bárkából, és az másodszorra ennek a fának a levelével tárt vissza. Milyen fáról van szó? 2. A Bírák könyvében .lótám példázata szerint a fák először egy ilyen fát akartak királlyá vá­lasztani, Valóban király lett? 3. Jézus e fáról elnevezett he­gyen imádkozott, itt is fogták őt el. Földi életéinek legutolsó ese­ménye is itt történt. Mi volt ez? 4. Pál apostol a Római levél­ben két ilyen fáról ír. Mi a kü­lönbség a kettő között? Válaszaitokat levelezőlapon má­jus 4-ig a következő címre küld­jétek be: Evangélikus Élet Szer­kesztősége, Budapest. Puskin u. 12. — 1088. Lakcímetek melle azt is írjátok oda, hány évesek vagy­tok! — BUDAVÁR. Bensőséges ün­nepségen köszöntötte a gyüleke­zet lelkipásztorát, dr. Koren Emil esperest 65. születésnapja alkal­mából. A nagypénteki istentiszte­letet követően a budavári gyüle­kezeti, teremben elsőnek D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyház- kerület püspöke, a gyülekezet el­ső parókusa értékelte az ünnepelt gazdag lelkészi, közegyházi. írói és ökumenikus szolgálatát, ki­emelve azok között különösen is a finn és romániai zsinatpresbi- teri evangélikus egyházakhoz fű­ződő kapcsolataink elmélyítése érdekében Végzett munkásságát. A budai gyülekezetek köszönté­sét Kari Karoly, a Budai Egyház­megye felügyelője tolmácsolta. Meleg szavakkal köszönte meg Koren Emin igehirdetői, lelkipász- tori és egyházkormányzati mun­káját dr. Tolnay-Knefély Tibor, budavári gyülekezeti felügyelő. A köszöntő egyházi testületek közös ajándékait Madocsai Miklós má­sodlelkész adta át. Az Evangé­likus Élet Szerkesztőbizottsága és olvasói nevében mi is szívesen kapcsolódunk lapunk több éven át felelős szerkesztője, ma is se­gítő, szolgálatra kész munkása köszöntőihez, kívánva dr. Koren Emilnek valamennyi szolgálati te­rületén továbbra is Isten gazdag áldását. . gyűrűzzön tovább s végül betel­jesedjen Jézus parancsa: a föld minden népének hirdessétek! Va­lószínű mindenre gondolt Fülöp, amikor saját józan eszével vitat­kozva eleget tett a parancsnak s elindult a néptelen, gázai út felé, csak azt nem, hogy épp ezen a helyen egy új földrész félé nyitja meg az ő szolgálatával Isten az evangélium útját. Félúton Ketezer kilométer az út Jeru­zsálemig s ugyanannyi vissza. Egy előkelő etióp ember tette meg, csupán azért, hogy részt ve­hessen az ünnepi istentisztelete­ken a jeruzsálemi templomban. Az ünnepek végeztével hazafelé igyekszik, még anyagi szempont­ból is kinccsel a kezében: Ezsiás próféta tekercsével. Épp az 53. fejezetet olvassa, amely utolér­hetetlen mélységgel, gyönyörűen beszél az Úr szenvedő szolgájá­ról. Arról a szolgáról, aki beteg­ségeinket viselte, fájdalmainkat hordozta s akinek halálával lel­tük meg békességünket. Mit ért­het ebből a ragyogó szépségű próféciából egy — bár .'.szimpa- tizáns”, mégis egészen más világ­ban élő — etióp ember? Egyálta­lán. hogyan érthetné a jövendö­lést az az ember, aki még soha­sem hallott Jézusról? S ki más magyarázhatná el neki azt a tit­kot. ami Nagypéntek és Húsvét nélkül megfoghatatlan, ha nem Jézus tanítványa? Fülöp elvégzi ezt a feladatot s a többi titok marad. Isten Szent­lelke munkájának örök titka, aki magyaráz és tanít, meggyőz és hitet ébreszt, akkor a gázai úton és ma. közöttünk: fcávoJiakban és közeliekben; férfiakban és nők­ben: fiatalokban és idősekben. Ez történik most is. Egy ember, aki valszínűleg élete nagyobbik fe­lében, de legalábbis a fél útig egész másként gondolkodott, most rákérdez Fülöpre: van-e valami akadálya annak, hogy megkeresz- telkedjem? A többletet értenünk kell. Egy érdeklődő ember rá­döbben, Jézus az. akit keresett. Ébred a hite, növekszik a bizal­ma benne. De olyan, gyenge do­log a hitünkre építeni! Az a biz­tos, ha egész életünknek alapja; gazxiája, támasza Jézus. Ennek a pecsétje a. keresztség itt' az út menti patak partján s a mi éle­tünkben is. Kisgyerekkorban is, idősen is. Hogy' örömmel ‘folytat­hassa ki-ki a maga útját tudva, hogy akiben hisz, arra nyugod­tan rábízhatja magát, életében, halálában egyformán. Ifj. Szabó Lajos Több, mint százötven évén át lappangott a kurucok „igazmon­dó” hírlapja, a Mercurius Veri- dicus. Elsőnek Szalay László tör­ténetíró hívta fel rá a figyelmet, majd Thaly Kálmán foglalkozott részletesen a később is sokat vi­tatott „Mercurius-k érdessel”. Kélsmihctvenöt éves // Ferenc r' ■ '■■■' , ;£>*.• • P.f*r'tpr»frf>xt4 MERCURIUS VEIUDICÜÚ H 11 fi f. A K i <**.«#*;<* . »;*•* 1W.1A tM'tl dviK*: • ■<■'.-< <*■■»*» ? -V'i»:. s » f*'- <•< ..........1- <**.!• C.: >•'< rcn-ltm V >'«•'* ” bv<* Rók-.r. :«*«r «*, < - - <' t-m ■&»■,+»>(tat. «>(»:< swat «ö ’ -Y- '•<■»•*» .U* cvrxn *:>*<; P*«W :r> •?«&•. ! i> »,*?xwv í> <T-»* ÍMK. KWÓlii.. *«•> Ik-.'R txv'á* ?,-iWm <<*«« «*«*.; ?<•#•*':*»©»> V.1 Cél* • ' '• «**«»>**£ k&ioi ÍWÍ.XM1Í S«M5? IMtótavwn * fc> >*«». vet *6 < kxwaeftüíü'íR* ftfRíow suttcx&AO vWííi.«.«*• «ORclííumo, * iix ,>m rrtM&SicxUr.o­vm Mit-t.it> Fő««*;. «é< oxtvim«* »M. <5wax (t COó«;óeT»«»ft't íf*o sm X< t*í >eo<jí0«w«>5 R*;»® JájJkJ*» Eskv .«it vtA&> 8-3» VióívCctbrteLk* ) hOitee nMfv. C*t. X SuTo Ma már tudjuk, hogy <12 első magyarországi időszakos újság megjelentetésének a hátterében a bécsi lapoknak a szabadságharc eseményeit _ eltorzító híradásai álltak. A külföldi és hazad köz­vélemény helyes tájékoztatása végett vált sürgőssé ezek cáfola­ta. Különösen az 1704. karácso­nyi nagyszombati csatavesztesé­günket használta fel a sokak ál­tal olvasott Wienerisches Diarium egyoldalú császári propagandára. Egy magyar újság tervét ennek a ténynek a hatása alatt, 1705. ta­vaszán vetette fel Rákóczi feje­delemnek írt levelében Esterházy Antal kuruc generális. Célját ab­ban fogalmazta meg, hogy „. .. ne látassék mind igaznak lenni, az kit az idegen nemzet szokott pro- mulgálni Novellákban”. Esterházy terve szerint elsősor­ban a magyar olvasók tájékozta­tása lett volna a lap feladata, hogy „annyival is az szegénység bátorítassék”. Rákóczi — aki a lap tervét őrömmel fogadta — úgy vélte azonban, hogy az újsá­gol; udvari kancelláriájának kell kiadnia. Emlékirataiból tudjuk, hogy amúgy sem bízott teljesen az egykori császári ezredes. Es­terházy személyében. A lapot, ugyanakkor szinte kizárólagosan külpolitikai céljainak a szolgála­tába akarta állítani. Kézenfekvő volt. hogy a Mer­curius szerkesztőiéül, belső sze­mélyi titkárát,' Ráday Pált vá­lassza. Ö forgalmazta Rákóczi számos kiáltványát, így például a híres Recrudescunt.. szövegét is. A lap első száma a lőcsei Brewer- nyomdában jelent meg 1705. jú­nius 5-én. Nyelve latin volt, mert a lengyel, a svéd, az orosz és a francia udvarokban ez bizonyult akikor a legalkalmasabbnak a külföld tájékoztatására. Comenius — Jablonski — Ráday Kevesen tudják, hogy a ma­gyar származású cseh-morva püs­pök és nevelő, Comenius már az , 1651-ben Sárospatakon kiadott „Schola pansophica” című iratá­ban azt ajánlotta, hogy az isko­lákban rendszeresen olvassanak hírlapokat. Gondolata német föl­dön valósult meg először. A. H. Francke vezette be a lipcsei, majd hallei iskolájában a latin nyelvű újságok terjesztését a nyelvtanulás és a nemzetközi tá- jéko'/ódás egyidejű elősegítése vé­gett. Comenius unokája, E. D. Jablonski porosz udvari prédiká­tor pedig már tovább lépett: fi­vérével rendszeresen feljegyzése­ket írt és nyomtatott ki az euró­pai politikai legfrisebb híreiről. Rákóczi diplomáciai megbíza­tással már a szabadságharc ele­jén többek között a porosz ud­varba irányította a református Ráday Pált az evangélikus Oko- licsányi 'Mihály kíséretében. Ada­taink vannak arról, hogy Ráday e küldetésből hazatérve már 17U4 elejétől latin nyelvű újságkivo­natokat, tehát rendszeres tájé­koztatást kapott a nemzetközi eseményekről Jablonskiék útján Berlinből. Ezeket a tudósításokat egészen 1711-ig rendszeresen kapla. A fejedelem választása tehát valóban egy olyan személyre esett, aki kiváló felkészültsége mellett mind a nemzetközi kér­désekben, mind pedig ezek sajtó utján történő közlési módszerei­ben jól tájékozott volt. A 27.5 évvel ezelőtt kiadott első magyarországi hadiújságot Ráday még Mercurius Hungaricus cím­mel jeleni ette meg és feljegyez­te. hogy annak példányait. „Fran­ciaországban. Prussziában. Danc- kában és más egyéb helyekre el- küldöztem”. Tudjuk, hogy több példányt a lengyel es svéd udvar­ba is eljuttatott. Magyarországi Igazmondó Mercurius A lap második száma 1705 augusztusában jelent meg, ugyan­csak a lőcsei Brewer-nyomdá.ban, megváltozott címmel: Mercurius Veridicus ec Hungária. Ráday ol­vasmányosabb. könnyebb és új- ságszerűbb stílusra törekedett benne, mint az elsőnél. A kurucok Vöröskő vára alatti vereségéről terjesztett túlzó híreket cáfolta. A hiteles híradás után Jablonski néhány hét múlva külön is írt Rádaynak. Soraiból kitűnik, mi­lyen nagy szükség volt az újság kiadására és a helyes tájékozta­tásra : „ .. . a magyarok vesztesége koránt sem volt akkora, mint azt a hazúg hír hirdette. A jelentést továbbítottam Ulgen (miniszter) őexszellenciájának, és ö felolvas­ta királynak.” A Mercurius-ból összesen hat szám jelent meg nyomtatásban, ebből 1705-ben kettő. 1708-ban egy. 1710-ben pedig három. A ma is meglevő példányokat Budapesti Berlin. Párizs és Lőcse könyv- és levéltárai őrzik. Evangélikus Or­szágos Könyvtárunk három uni­kumpéldányt őriz 1710. január, február és március hónapjaiból. Sajtóvasárnapon különösen ne feledjük: egyházunk a magyar sajtó korai történetének fénylő nevei között tartja számon Ráday úttörő kezdeményezésén túl Bél Mátyást, akinek első rendszeres hazai hírlapja — Nova Posonien- sia — 1721-től jelent meg Po­zsonyban. valamint Rút Mátyást, aki idén 200 éve alapította az első magyar nyelvű hírlap«t: a Magyar Hírmondót. Fabiny Tibor k

Next

/
Thumbnails
Contents