Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-21 / 38. szám

XLV. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1980. április 20. I Ara: 4,— Ft. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Örökség és elkötelezés Sajtóvasárnapi jegyzetek Jelentős évfordulókat ünnepel ebben az esztendőben a magyar sajtó. Lapunkban is megemlékeztünk a Rát Mátyás evangélikus lel­kész által szerkesztett első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó 200 évvel ezelőtti megjelenéséről. 275 évvel ezelőtt látott napvilágot a II. Rákóczi Ferenc irányításával a református Ráday Pál szerkesz­tésében az első még latin nyelven íródott időszakos félhivatalos magyar újság, a Mercurius Hungaricus (későbbi számainál: Mercu- rius Veridicus ex Hungária) első száma, amely lap néhány példánya Országos Könyvtárunk nemzeti értékű féltve őrzött kincse. A MAGYAR SAJTÓTÖRTÉNETET ÁTFUTVA felekezeti öntelt­ségtől menteden örömmel és hálásan gondolunk arra, hogy hazai sajtónk kialakításában és formálásában kiemelkedő részt vállaltak protestáns, jelesen evangélikus eleink: egyházunk szolgálatában álló lelkészek éppúgy, mint evangélikus hátterű írók, szerkesztők, az első latin nyelvű hírlapot, a Nova Posoniensát szerkesztő Bél Mátyástól a modern hírlapírás atyjának tekintett Kossuth Lajoson keresztül az új szocialista típusú sajtó formálásában szerepet vállalt Darvas Jó­zsefig vagy Mihályfi Ernőig. Az külön örömünkre szolgál, hogy iga­zán o szocialista sajtótörténetírás adta meg eleink szolgálatának a nemzettől kijáró megbecsülést, amelyet legtöbb esetben sem. koruk­ban, sem későbben a népünk ügyétől idegen társadalmi és politikai szemlélet miatt meg nem kaphattak, ahogy ezt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Irodalomtudományi Intézete és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kiadásában az elmúlt évben megjelent A magyar sajtó története I. kötete vagy az éppen napjainkban a Rát évforduló kapcsán gazdag anyagból összeállított és a Széchényi könyvtár első emeletén megtekinthető szép kamarakiállítás is dokumentálja. Az is megbecsülendő, ahogy a sajtótörténetkutatás a politikai és társadal­mi szükségszerűség mellett a vallási, egyházi gyökereket is szaksze­rűen és tárgyilagosan feltárja. NEM VOLNA JÖ. HA A MA ÉLŐ MAGYARORSZÁGI EVANGÉ- L1KUSSÁG csak merengeni tudna a múltnak ezeken az értékein és nem tudná ezt az örökséget és elkötelezettséget is felhasználva a sajtóval kapcsolatos mai szolgálatát felismerni és betölteni. A mai magyar sajtó szerkezete a múlthoz képest a fejlődés természetes fo­lyamatában, korunk történelmi eseményei hatására és a szocialista társadalmi rend kialakulása következtében nagymértékben meg­változott, szakosodott. A társadalmi tudat formálásában és a közös­ség szolgálatában minden korábban elképzelhetőnél nagyobb szerep­hez és megbecsüléshez jutott a sajtó. Hálával gondolunk arra, hogy a szocialista magyar állam és egyházunk között kialakult jó viszony összefüggésében ebben a fejlődési folyamatban helyet kaphatott, ki­bont kozhatott. mennyiségileg és minőségileg gazdagodhatott evan­gélikus egyházi sajtónk is. A DIAKON1A1 TF.OLOGIA ALAPJAIN, magyarországi evangélikus egyházunk elnöksége irányításával és szolgálatát segítve sajtószolgá­latunk ugyanúgy gazdag eredményeket mondhat magáénak, mint egyházunk más szolgálati ágai. Itt csak utalhatunk arra, amellett, hogy bőséggel el tudja látni gyülekezeteinket és híveinket Bibliával, énekeskönyvvel, hitvallást iratainkkal, konfirmációi kátéval, hittan­könyvekkel, naptárral, bibliaolvasó útmutatóval, áhítatos és egyházi szépirodalommal — lélekszámban és anyagiakban• nem gazdag egy­házunknak arra is tellett ereje, hogy a külföldi példákkal vetekedő, tudományos szempontból is magas szintű irásmagyarázat-sorozatot bocsásson útjára, vagy hogy a folyamatosan megjelenő szakfolyóirat, a Lelkipásztor mellett rangos egyházpolitikai, hazánk társadalmi és kulturális jelenségeit kritikailag is elemző időszaki folyóirattal, a Diakoniával gazdagítsa egyházi és ezzel együtt hazai irodalmunkat. A MENNYISÉGI■ VÁLTOZÁSNÁL MÉG JOBBAN KELL ÉRTÉ­KELNÜNK a minőségi, tartalmi, szemléleti változást, amely éppen a már említett diakóniai teológia eredményeként ment végbe egyházi sajtónkban. Amellett, hogy betölti sajátos missziói, egyházépítői, kö­zösségformáló feladatát, társadalmi szolgálatával megbecsült része a mai, hazai magyar sajtónak. De szolgálatát figyeli, a kerésztyénség nagy családját informáló és összekapcsoló szolgálatába beépíti a Lu­theránus Világszövetség, az Európai Egyházak Konferenciája, a^Ke- resztyén Békekonferencia és más egyházi világszervezetek informá­ciós és sajtószolgálata felhasználva az egész közösség javára a szo­cialista társadalomban élő egyház tapasztalatait. KÖSZÖNETTEL GONDOLUNK AZOKRA, akiktől megértést és támogatást kapunk: elsősorban a magyar állam sajtópolitikáját kö­vetkezetesen képviselő és az állam és egyházunk jó kapcsolatait épí­tő Állami Egyházügyi Hivatalra és Sajtóosztályára, de a nyomdák dolgozóira is, akik előállítják kiadványainkat, éppen úgy, mint a postásokra és hírlapárusokra, akik sajtóküldeményeinket az olvasók­hoz eljuttatják. De itt az ideje és helye annak is, hogy köszönettel gondoljunk egyházi sajtószolgálatunk irányítóira, szerkesztőkre és munkatársakra, akik sokszor az elődök példáját követve tisztes mun­kával és nem kevés áldozattal végzik munkájukat. EGYHÁZUNK SAJTÖVASÁRNAPJÁN MÉG SZORONGATÖB- BAN VETŐDIK FEL A KÉRDÉS a fentiek ismeretében és össze­függésében is. hogy lelkészeink és gyülekezeteink eléggé értékelik-e és missziói, pásztori szolgálatukban a gyülekezet építésében, az öre­gek és betegek gondozásában vagy az if júság ■ nevelésében a lehető­ségek határáig használják-e fel sajtószolgálatunkat. Sajnos még min­dig bőven találunk maradi meg nem értést, felelőtlen közönyösséget, a szolgálati lehetőségek könnyelmű elmulasztását, A szórvány-év összefüggésében ezek még feltűnőbben jelentkeznek, hiszen nagyon sok esetben az egyházi sajtó az egyetlen kapocs,,amely összeköthetné a gyülekezettől, templomtól, lelkésztől távol élő hittestvért. A mai nap mindezek újbóli felmérésére, nagyobb hűségre, felelősségre és áldozatkészségre ösztönözzön mindnyájunkat. Mezősi György A kolozsvári templom százötven éves emlékünnepén „A Királyhágón sűrű köd go- molygott / És eltakarta Transsyl- vániát” — olvasom egy kiadatlan Reményik-versben. így mentünk át mi is a Királyhágón a március idusai körüli napokban, hogy kö­szöntsük a temploma 150 éves ju­bileumát ünneplő kolozsvári evan­gélikus gyülekezetét. Mire leér­tünk Csúcsára, ahol egykor na­gyot dobbant Ady szíve Csinsz­káért, már alatta voltunk a köd­nek s a még havas csúcsok rá-rá- kacsintottak a bukdácsoló Kőrös­re. Kolozsvár előkészíti látogatóját ezen a völgyön át, A magas, tö­mör szalmatetejű boronaházak lekúsznak a hegyekből, de az or­szágút szélén már épülő családi házak sorjáznak, bizáncias erké­lyeikkel. Birkanyájak legelésznek a kertek alján s Kalotaszeg kopár dombjain megjelennek a lomha bivalyok is. Tarka kézimunkák lengve kínálják magukat a kalo­taszegi falvak faragott kapuiban s mihamar feltűnnek a monostori apátság tájain épült blokkházak, jelezvén Kolozsvárt. Valaki moso­lyogva „neobarak”-stílusnak mondta, pedig a maguk nemében sikerült alkotások, változatos, színes homlokzattal, A völgyhát, ahol „benéz a havas” Kolozsvár­ra, bizony megváltozott s aszfalt­út fut az akácsor helyén is, ahol ősz utóján fehéren és csendesen szembejött Valaki a költővel. A FŐTÉR SARKÁN ÁLL A „KICSI FEHÉR TEMPLOM”, utunk célja. Nem is olyan kicsi. 35 m hosszú, 18 m széles, belső magassága 16 m, s a tornya még- akkora. Falai — alapjaiban a kö­zépkori városfal köveivel — kö­zel 2 m vastagok. Kívül osztrák­barokk, belül vegyes: ókeresztyén ablakok, dór oszlopok, de ion osz­lopfők, az oltáron korinthusiak. Az egész belsőt tiszta fehéiTe fes­tették, arany díszítéssel 1913-ban Reményik Károly felügyelő ja­vaslatára és költségén, s ezzel elő­segítették a gyönyörű empire összképet, valamint azt, hogy a felügyelő költő fia „kicsi fehér templomról” énekelhessen. A KÉTNAPOS ÜNNEPSÉGET — D. Szedressy Pál püspök buzgó szervezésében — főképp a temp­lomban tartották, s mindig a Jó- rost Andor alkotta énekes litur­giával kezdték. Példát mutatón szép és lutheri ez a rend. A püs­pök elgondolkoztató meditációja vezette be az együttlétet. A temp­lomépítés történetét dr. Hintz György felügyelő ismertette. Op­fermann $rnő lelkész pedig ala­pos tanulmányban mutatott rá a gyülekezet nevesebb lelkészeinek és szolgálattevőinek életútjára, szélesen beágyazva a gyülekezet életét az erdélyi protestantizmus történetébe. A kísérő műsorban klasszikusan szép orgona- és énekszámokat hallottunk, s két verset. Liedemann Márton temp­lomépítő lelkész »annak idején né­met nyelvű verssel köszöntötte a megépült Isten-házát, a százéves jubileumon pedig Reményik Sán­dor „Kövek zsoltára” címen em­lékezett meg róla. Az ismertetésekből hadd eme­lünk ki néhány adatszerű körül­ményt A kolozsvári evangélikus gyü­lekezet a templorfiépítés idején az akkor még nagy létszámú és igen erős erdélyi szász evangélikus- sághoz tartozott. Liedemann Már­ton, a templomépítő lelkész so­vány, szikár ember volt, aki hal­latlan energiával vetette magát a feladatok dandárjába, ha egy­szer célt tűzött maga elé. Szerte­járva rengeteget gyűjtött „Ment- dikáló papnak” (kolduló) nevez­ték. Jelmondata volt: „soha sum­mit félig”. Kitűnő igehirdetései­nek kéziratait ma is őrzi a. gyüle­kezet. Ugyanezen Liedeman'n családnak egyik tagja a Deák téri templom építésekor volt a pesti egyház egyik vezető egyénisége. A kolozsvári gyülekezetét utóbb átcsatolták a magyar nyelvű kö­zösségbe. Ez Járosi Andor lelkész­kedése idején ment végbe minden feszültség nélkül. Járosi Andor, aki teológiai magántanárként nemzedékeket nevelt az erdélyi evangélikusig szolgálatára, rop­pant szerény, alázatos, mindent jóra magyarázó egyéniség volt, fejében egy polihisztor tudásával, Egyházunk vendége: Mikko Juva érsek A finnországi Evangélikus Egyház vezetője, dr. Mikko Juva turfcui érsek április 21—28-ig feleségével együtt látogatást tesz egyházunk­nál az Országos Elnökség meghívására. Dr. Mikko Juva 1978. október 1. óta tölti be az érseki tisztet Finn­országban. Korábban a helsinki egyetem egyháztörténet professzora, 1970-től 1977-ig a Lutheránus Világszövetség elnöke és a helsinki egyetem kancellárja volt. Járt már hazánkban is. Juva érsek április 27-én igehirdetéssel szolgál a Deák téri gyüle­kezet 11 órakor kezdődő istentiszteletén. Programja során előadást tart lelkészeknek és teológiai hallgatóknak, meglátogat .diakóniai in­tézményeket és megbeszélést folytat egyházunk vezetőivel. A prágai Ctomenius teológiai fa­kultás az elmúlt év végén ünne­pelte fennállásának 60. évforduló­ját. Az intézmény történetéről és jelentőségéről a fakultás egyház­történet-professzora, dr. Amadeo Molnár tartott előadást. Az ünnepség alkalmával tisz­teletbeli doktori címet adomá­nyoztak a következő személyek­nek: dr. Karol Gábris pozsonyi szlovák evangélikus teológiai ta­nárnak, Oldrik Sládeknek, a csehszlovákiai ádventista egyház elnökének, Vitalij Borovoi orosz ortodox professzornak, Martin. Schwarz svájci lelkésznek, Anne­liese Neumärker NSZK-beli lel- késznőnek és Tulio Vinay olasz lelkésznek. szívében mérhetetlen szeretettel. Alacsony, köpcös, kis ember volt, de nagysága párját ritkítja az er­délyi magyar evangélikusság kö­rében. Reményik Sándor legköz­vetlenebb barátja, s számtalan versének ihletője volt. Embersé­get, becsületet, türelmet tanított. Százszor becsapták, mégis szün­telenül bízott az emberekben. A ROMÁNIAI MAGYAR AJKÚ EVANGÉLIKUSSÁG — négy nyelvű. 36 gyülekezetében 32 000 hivő él s a lelkészek a magyar mellett sok helyen szolgálnak né­metül is. így Kolozsvárt Is. Az egyháztest legnépesebb gyüleke­zete szlovák: Nagylakon. Buka­restben pedig a román nyelvű és nemzetiségű evangélikus gyüleke­zet is ebbe az egyháztestbe tar­tozik. Az ünnepséget ökumenikus sze­retet övezte. A templomi alkalom a „Romániai Zsinatpresbiteri Ag. Hitv. Evangélikus Egyház” — ez az erdélyi magyar ajkú evangélikus egyház neve — »gyülekezeteinek köszöntését Kovács László püs­pök-helyettes tolmácsolta, majd Albert Klein szász püspök — akit előző nap köszöntöttek széles ün­nepség keretében Nagj'szeben- ben 70. születésnapján — és Dietz- felbinger ny. müncheni püspök szóltak. A mi egyházunknak és Káldi Zoltán püspök-elnöknek kö­szöntését Koren Emil adta át. Ezután a Lutheránus Világszövet­ség nevében Pósfay György, az anglikán evangélikus egyházak nevében Pátkay Róbert, az NDK- beli egyházak nevében Schäfer egyházfötanácsos, és a norvég egyház nevében Terray László mondtak köszöntést. A romániai különböző egyházak üdvözletét az esti szeretetvendégségen szólal­tatták meg többek között D. Teo- fil Herinianu kolozsvári román ortodox érsek, Nagy Gyula refor­mátus, majd Kovács Lajos unitá­rius püspökök, a helybeli r. k. ka­nonok s a kisebb felekezetek kép­viselői. A zártkörű ebéden a kül­földi evangélikus egyházak kép­viselői — közöttük a mi nevünk­ben Benczúr László — mtellett felszólaltak az erdélyi evangéliku­sok kiérdemesült esperesei is. A FELSZÓLALÁSOK TÖBB- RENDBELI SORÁT H. T. Hoina- rescu, a kolozsvári tartomány val­lásügyi titkárságának inspektora fejezte be, aki elsősorban Szed­ressy Pál püspök meditációjának a harmóniát kiemelő gondolatára építve utalt a román állam meg­értő vallásügyi politikájára, s eb­ben a szellemből kapcsolódott az LVSZ s az angliai egyházak ne­vében elmondott köszöntésekhez. Az ünnepségek felemelő sorá­ban valóban beszéltek a kövek, a múlt, de a szavakon túl is, prédi­kált az ünneplő gyülekezet fala­kon visszhangzó erőteljes éneké­vel s a közösség, a kölcsönösen áradó megbecsülés ék szeretet megnyilvánulásaival. Bennünk sokáig visszhangoztak Liedemann Márton német verséből azok a so­rok, amelyek „magyarok, széke­lyek, szászok” szeretetéről, temp­lomépítő, buzgalmáról szóltak, s ezt a visszhangot írtuk emlék­könyvünkbe is: „Magyarok, székelyek, szászok” Áldva gondolunk ráfok! Hordtátok az élet terhét s szívetek álmát, tervét kőbe raktátok. Templommá érett. Falait betölti ének, zeng az imádság, hála: hitetek nem volt hiába. Áldva gondolunk rátok: „Magyarok, székelyek, szászok“1 Koren Emil i HATVANÉVES A COMEN1US-FAKULTÄS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents