Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-14 / 37. szám

Sajtómunkánk bekapcsal egyházunk vérkeringésébe

Sajtó-vasárnapi beszélgetés Becseicá József gyékényesi presbiterrel

Somogy megye nyugati csücskében, Gyékényesen Bándi Istvánnak, a gyülekezet lelkészének kalauzolásával érkezem meg egy kicsi, szoba-kohyhás házhoz. Barátságosan fogadnak. Belépünk. Rehd és tisztaság mindenütt. A tágas szobában ott sorakoznak előttünk sajtóosztályunk kiadványai: huszonöt könyv. Tulajdonosuk fiec seics József termelőszövetkezeti nyugdíjas és felesége, akik röviddel ezelőtt ünnepelték Ötvenéves Házassági évfodulóju- kat.

Ä köfijivék láttán önkéntelenül tör elő belőlem az első kérdés: mióta ögújtik ezeket a kiadvá- nyókát? A házigazda, aki a gyékényest gyülekezet presbitere, felel a kérdésemre. „Ha az újságokat és Az Evangélikus Naptárakat is ide számítjuk, akkor a harmincas évektől Jcezdve. De ha egyházúrik sdfttiosztályándk a kiadásában megjelent könyveket nézzük, akkor az ötvenes évek végétől számítóth kis könyvtárunk kezdetét."

Melyik köHyvet vásárolta meg elsőkéül? — kérdezem tovább. „Káldy Zőltán „Bevezetés az Újszövetségbe” című könyve volt az első. Hadd tégyem mindjárt hozzá. hódú dr. Káldy Zoltán A dia- kótifit útján című könyv az utolsó. Ezt á könyvet ajándékba kaptam magatói. a Püspök Űrtől. Benne van az ajánlása és az aláírása" — mondja némi büszkeséggel. Valóban, ott fekszik egymás mellett a két könyv a,z asztalon. Van ebben valami jelképes. E kél könyv úgy fogja át a többit., mint a képet a keret. Egyházunk sajtómunkájának a fellendülését, az értékes és sokszínű kiadványok gyarapodását a két könyv szerzőjének a neve is jelzi. Megértem hát a házigazda szemének csillogását, amikor egyházunk vezető püspökével töftént néhány héttel ezelőtti találkozásáról és a könyv ajándékozásának a történetéről beszél.

Közben azon gondolkodom: mi indította ezt a kedves somogyi testvérünket arra, hogy ezeket a könyveket, köztük sajtóosztályunknak olyan kiadványait is megvásárolja, amelyek magasabb igényeket is kielégítve vezetnek be az Újtestamentum, majd az Otestamentum világába? — mert ilyeneket is látok a sorozatban. Nemcsak imádságos könyveket, verseskötetét vagy egyházi szép- íróink elbeszéléseit, hanem írásmagyarázati könyveket is. Talán a gyűjtés szenvedetve? Vannak, akik bélyegeket és műtárgyakat gyűjtenek, és vannak, akik könyveket vásárolnak. Ez a fajta gyűjtés azonban költséges. Rá is kérdezek: mennyi a nyugdija? „Nem éri el a kettőezer forintot. Ketten vagyunk ehhez az összeghez” — hangzik a válasz. Igaz, ván még egy kis háztáji is, — gondolom tovább ezt a témát, de az életkor is magas. Május 1-én tölti be testvérünk a 76. életévét.

Felteszem hát a kérdést: mi indította arra, hogy egyházunk sajtókiadványait megvásárolja? — „A feleségem’’ — adja meg a rövid választ. De mindjárt hozzá is teszi: „a feleségem beteges, különösen a hallása romlott meg. Hosszabb ideje már nem hallja meg a prédikációt, nem tud részt venni az istentiszteleten. Én rendszeresen eljárok a templomba. Úgy gondoltam, hogy a feleségem se maradjon ki az ige áldásaiból, neki vásároltam meg ezeket a könyveket. Olvasni szeret. Ha ezeknek a könyveknek az olvasása nem is azonos az isten tisztelettel, de valamit pótol abból, amit a betegsége miatt elveszített”. — Kedves gondoskodás. Felismerése annak az értéknek, amit egyházunk kiadványai hordoznak önmagukban. Ezért látom itt az Örömhírt, ezt a prédikációs kötetet is, de nyilván azt a célt szolgálják az igemagyarázatok is, hogy Isten üzenetéből valamit megértsen az is, aki akadályoztatása miatt nem lehet együtt a gyülekezet közösségével.

Ez azt jelenti — kérdezem to- Wáfeb —, hogy ezeket a könyveket

nem is olvassa el, csak a felesége? — „Én is olvasom" — válaszolja. „Én azonban még mindig sokat dolgozom, ezért estére fáradt vagyok. Inkább csak a rövid terjedelmű írásokat olvasom ilyenkor. Ezért szeretem az Evangélikus Naptárt és az Evangélikus Eletet.” — Valóban ott látom az összegyűjtött naptárakat és az Evangélikus Élet évenként összeszedett. kötegeit. Ezeket sem dobják el, nem gyújtanak be vele. Régi példányokból képeket mutatnak, egy-egy címre vagy cikkre hívják fel a figyelmemet. De amint kiderül, nemcsak emlékez- tetésre jó ez számukra, hanem arra is, hogy diakóniát gyakoroljanak általa. Az elolvasott újságokat már többször ajándékozták olyanoknak, akik eddig nem juthattak hozzá. Sőt esztendőnként 5—6 Evangélikus Naptárt vásárolnak és ezzel ajándékozzák meg barátaikat. A szerétéiből fakadó szolgálatot így is lehet gyakorolni !

Szórványévvé nyilvánította egyházunk vezetősége áz 1980. esztendőt. Egyházi sajtónk összefüggésében milyen gyakorlati tanácsot tudna adni a szöfváhy- ban élőknek? — kérdezőm, gondolatainkat a közegyházi ügyeink felé fordítva. „Éljenek jóboah az egyházi sajtónk által nyújtott lehetőségekkel és áldásokkal” — hangzik a rövi(j válasz. Igen. akik valamilyen óknál fogva nem tudnak rendszeresen részt venni istentiszteleteken, bibliaórákón. különösen sok áldást meríthetnék ezekből a kiadványokból. Áz Evangélikus Élet az Útmutató napi igéiről rövid magyarázatot ad. Efen kívül a lájj hétértként közöl igemagyarázatot a vasárnap igéjéről. Az Evangélikus , Naptárban is találunk útmntatást áz ige olvasására. Ezeken felül evangélikus egyházi öntudatunk erősítésére is kapunk bátorítást: ezekből a kiadványokból. Bizony, nagyon jó lenne, ha szóiríányban élő testvéreink is kedvet kapnának gyékényesi testvérünktől árra, hogy egyházi kiadványainkból

többet merítsenek ismereteik gazdagítására és hitük erősítésére.

Egyházunk sajtója összekapcsol bennünket a Magyarországi Evangélikus Egyházzal. Nem leszünk elszigeteltek sem a gyülekezetekben, sem a szórványban. Tudunk egymásról. Tudunk arról is. hogy egyházunknál« mi a gondja és az öröme. így jutott el gyékényesi testvérünk annak idején az új Teológiai Akadémia felavatására. Olvasott róla. érdekelte. Időt és anyagiakat áldozott azért, hogy részt vegyen azon az ünnepségen. Sajtónk formálja egyházi tudatunkat. Felelőssé tesz bennünket a nagy egészért, amelynek része, tagjai vagyunk.

Egyházi kiadványaink magyar népünkhöz való tartozásunkban és felelősségünkben is megerősítenek. Ezt látjuk Becseics József testvérünknél is, aki arra a kérdésemre. hogy milyen a viszonya a községben működő gazdasági és társadalmi szervekhez, elmondja, hogy a takarékszövetkezetnek vezetőségi tagja, és részt vesz a Hazafias Népfront munkájában.

Még beszélgetünk a gyékényest gyülekezet presbiterének, volt gondnokának otthonában, gondolataim már messze járnak. Szerelnék bepillantani valamennyi felügyelő, gondnok és presbiter otthonába. Vajon hánynak akadna a polcán ennyi egyházi könyv és újság, vagy csak a fele is, mint amennyit ebben az otthonban látunk? Tartok tőle, hogy olyan egyházi tisztségviselőt is találnánk, aki még az Evangélikus Életet sem olvassa, pedig anyagi helyzete azt, is megengedné, hogy sajtónk valamennyi kiadványát megvásárolja.

Ma. az egyházi sajtó vasárnapján. a gyékényesi presbiter testvérünk jó példája indítson minket arra. hogy a hirdetett igében és egyházunk által kiadott könyvekben és újságokban leírt igében keressük és találjuk meg a jó Pásztor Jézust, hogy az Ó segítségével megoldhassuk feladatainkat és jól végezhessük szolgálatunkat. Pintér János

Kerésstury Dezső:

ESTI IMÁDSÁG

Ó, milyen vak homályba futnak kik nélküled indulnak útnak.

A kezemet nézem: leszárad; szívem sivó homokkal árad.

Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szivemben és a csendben, szavad szólt csak, mindennél szebben.

Én Istenem, hívj vissza engem! Magam maradtam, eltévedtem. Légy bátorságom, bizodalmarfi; Ó, légy úrrá megint Te rajtam!

(Válogatott versek 1979.)

GYERMEKEK A VILÁGBAN

1,2 milliárd gyermek él a világon. De közülük;

— 52 millió 15 éven aluli gyermeknek dolgoznia kell;

— 210 millió rosszul táplált, Indiában minden harmadik gyermek. Akik életben • maradnak. sokszor egész életükre szellemi és testi fogyatékosok lesznek.

— 500 00Ó gyermek éhenhal évente, csak Indiában.

— minden második gyermek nem éri meg 6. életévét a fejlődő országokban.

— a 100 légszegenvébb országban négy gyermek Jcözül három egész életében nem számolhat azzal. hogy orvosi kezelésben részesülhet.

— 12 000 gyermek vakul meg évente csak Indiában, mert nem kapnak elég A-vitamint.

— ha valamelyik gyermeknek megvan az a szeiencséje. hogy megéri az iskolás kort, ez még nem jelenti azt, hogy járhat is iskolába. Erre csak a gyermekek egyharmadának ven lenetősége.

FÖLD ALATTI TEMPLOM AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

A Michigan állambeli (USA) Rose City evangélikusai az energiaválságra való tekintetet! úgy döntöttek, hogy a föld alá vonulnak. A hároméves „Béke Fejedelme” gyülekezet, temploma úgy épült fel. hogy az épület padlószintje négy és fél méterrel a föld felszíne alatt van. A földhalomból csak a tető látszik ki.

„Úgy reméljük, hogy a fűtési költségek csak a negyedét teszik ki majd annak, amit egy hasonló méretű hagyományos épület esetében kellene fizetni.” Ralph Erickson lelkész, aki a gyülekezetét 1976-ban megszervezte. azt várja, hogy a templom a legkeményebb hidegben sem hűl le túlságosan, és hogy a legforróbb nyárban is kellemesén Hűvös ina rád ,

Imire különösen is felügyeltünk

A Magyar Szocialista Munkáspárt március végén tartotta XII. kongresszusát. A párt kongresszusai a mögöttünk levő tV>bb mint három évtizedben mindig eseménynek számítottak népünk életében. Ezt a Xll. kongresszusról hangsúlyozottan kell elmondanunk. Itt nem pusztán a párt ügyéről volt szó, hanem az egész nép jelenéről és jövőjéről. Ezt a következő hónapok és évek minden bizonnyal igazolni fogják.

Mi. hivő emberek is nem pusztán érdeklődéssel, hanem népünk iránti szeretettel és népünk jövőjét szívünkön hordó felelősséggel figyeltünk arra, ami a XII. kongresszuson történt. Az ideológiai különbözőség nem akadályozott meg bennünket abban, hogy nyitottan együtt gondolkodjunk azokkal, akik a kongresszuson beszéltek és felszólaltak. Ez a nyitottság és népünk iránti szeretet mondatja velünk el az alábbiakat.

Felfigyeltünk a kongresszus nyíltságára. Csak egyetlen zárt ülés volt. amelyen elsősorban személyi kérdéseket tárgyaltak meg. minden más ülés nyitott volt. Nemcsak ügy, hogy jelen lehettek párton- kívüli meghívott vendégek is. hanem úgy is. hogy a rádión es televízión keresztül lényegében az egész nép ott lehetett az ülésteremben. Csak ilyen módon lehet a párt határozatait széles néprétegekkel megértetni és azokat a párt határozatainak végrehajtására hívni.

Mint olyanok, akik nem tartoznak a párt tagjai sorába, felfigyeltünk arra is. amit magával a párttal kapcsolatban Kádár János, áz MSZMP Központi Bizottságának első titkára beszámolójában mondott: „Á párt saját tevékenységét a nép szolgálatának tekinti, irányít, de nem utasitgat; vezet, de nem uralkodik, elítéli a hatalommal való legkisebb visszaélést is.” A pártonkívüli emberek. — köztük a hivő emberek is — ezért tudnak bizalommal nézni a munkás- osztály élcsapatára, de azért is, mert — ugyancsak Kádár János szavai szerint — „nem engedhetjük meg. hogy korábbi helyes döntéseink, állásfoglalásaink dogmává váljanak. Nyitottaknak kell lennünk az új kérdések előtt, a jövőben is kezdeményezően kell fellépnünk mindenben, amiben a nép. az ország érdeke az általános előrehaladás végett változtatásokat igényéi.”

Örömmel hallottuk újra, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikájának alapvető célja továbbra is az, hogy biztosítsa a szocializmus építésének külső feltételeit és hozzájáruljon áz egyetemes béke megteremtéséhez. Jó tudnunk, hogy a Magyar Népköztársaság a nemzetközi helyzet éleződése ellenere sem tér le a békés egymás mellett élés útjáról. Üjabb és újabb kezdeményezéseket tesz az enyhülés eredményeinek megőrzésére, a béke védelmére. Nekünk, egyházi embereknek ez az álláspont meggyőző, helyes és ezt nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is támogatni akarjuk.

Á kongresszus hangsúlyozta a gazdasági építömunka fontosságát. Mindannyian tudjuk, hogy a külső gazdasági feltételek, a nemzetközi ár- és értékesítési viszonyok az utóbbi időben kedvezőtlenül alakultak. Ezzel együtt az is tény, hogy belső gazdasági tényezők is okoznak problémát. Mi magúnk . is befolytunk gazdásági nehézségeink növelésébe. Jó, hogy a part erőteljesen hangsúlyozza a munka hatékonyságát, a minőség javítását és a takarékosságot. Arra ösztönözzük mi magunk is a hivő embereket, hogy becsületes munkával segítsék a gazdasági építőmunkát.

Ugyancsak felfigyeltünk arra. hogy a párt milyen nagy hangsúlyt tesz az etikai kérdésekre. A határozat kimondja: „a figyelmet a társadalom fejlődése szempontjából legfontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre kell összpontosítani: a közérdek tiszteletbentartására és szolgálatára, a munka becsületének növelésére, a kötelezettségek teljesítésére, a közösségi szellem erősítésére. Határozottan fel kell lépni a kispolgári életfelfogás, az önzés, a jogtalan előnyszerzés, a közömbösség ellen.” Mi is úgy látjuk, hogy erkölcsi megerősödés nélkül a gazdasági építömunka is akadozik. Az erkölcsi tényezők hallatlan nagy jelentőségűek nemcsak a gazdasági építőmunkában, hanem a társadalom életében és a legkisebb közösségben, a családban is.

Igen jólesően állapítjuk meg, hogy elsősorban Kádár János, majd a kdngreSszus határozata is nagyon kiemelte a család jelentőségét. Az ' ifjúság nevelésével kapcsolatban hangsúlyozta Kádár János, hogy a „fő felelősség változatlanul a családé, amely társadalmunknak a legkisebb, de a jövő szempontjából is döntő jelentőségű közössége. Pártunk, szocialista államunk védi és támogatja a család intézményét. Arra kell törekedni, hogy növekedjék a család szerepe a személyiség kialakításában és a szocialista életforma általánossá tételében.” Ezek a mondatok mély visszhangot, keltettek a hivő emberekben. Ügy látjuk, hogy a kongresszuson a család igen nagy értéke, a társadalom szempontjából döntő jelentősége nagy hangsúlyt kapott. Nemcsak örülünk ennek, hanem a magunk részéről mi is mindent elkövetünk a család megbecsülése érdekében.

• Ugyancsak fontos helyre került Kádár JáílöS beszámolójában, majd a kongresszusi határozatban a nemzeti egység fónttíssága: „A társadalom osztályai és rétegei, a párttagok és a pártdükivuliek, a materialisták és a hívők ma nemzeti egységbe tömörülve, egyetértésben dolgoznak a közös szocialista célokért.” Ez a nemzeti egység Segítette népünk épitőmunkájának már eddig elért nagyszerű eredményeit és ez biztosítja a további eredményeket. Mi, hivő emberek szívesen es felszabadult szívvel dolgozunk együtt a materialista világnézetű emberekkel népünk további felemelkedéséért.

Felfigyeltünk arra is, hogy a szocialista demokrácia további kiépítésére milyen nagy hangsúlyt tett a párt. Azt igényli, hogy a közügyekben minél többen vegyenek réSzt, mondják el gondolataikat és ezzel is segítsék az alkotóerők felszabadítását azÉ építőmunkára. A szocialista demokrácia jegyében a hivő emberek is elmondhatják véleményüket a gazdasági és társadalmi építőmunkáról és így gyakorlatilag is befolyást gyakorolhatnak a politikai, gazdásági és társadalmi életre.

Szívből örültünk, hogy az állam és egyház rendezett viszonya is jelentős helyet foglalt él Kádár János beszámolójában és a kongresszus határozataiban is. Valóban igaz, hogy ma már nem egyszerűen „rendezett" viszonyról van szó. Ez a viszony folyamatosan fejlődik és mint Kádár Janos mondotta „ma már nem egyszerűen rendezett viszonyról van szó. hanem a nép javára végzett közös munkáról.” Igen, ma a „közös munkán” van a hangsúly. Ezzel együtt annak is Örülünk, hogy az állam az alkotmány szellemében biztosítja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működésének teltételeit. Meg vagyunk róla győződve, hogy az állam és egyház viszonya még tovább fejlődhet a jövőben.

Külön felfigyeltünk arra, hogy Kádár János vitazáró beszédében ezt mondotta: „Magyarországon — természetesen a pártfunkció kivételével — minden koztisztségét pártonkívüli is betölthet.” Annak is örülünk, hogy ez a mondat az állam és egyház viszonyának öxsze- függeséöéh hangzott él.