Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-31 / 35. szám

GYERMEKEKNEK. Ének a mélységből Természetesen Európa földje sem bizonyult könnyebb terep­nek az evangélium terjesztése szempontjából, mint bármelyik másik része a világnak. Itt is együtt járt a fény és árnyék Pál apostol munkájában. Az első fény- sugárt egy Lídia nevű bíborárus asszony jelentette, akiről elsőként olvassuk, hogy Filippi városában elfogadta az evangéliumot, sőt mi több, még az apostolokat is befo­gadta házába. De a fényt rögtön követi az árnyék, és Pálék hama­rosan megismerkedhetnek a gö­rög város börtönének sötétségé­vel is. FURCSA MÓDON. AKÁRCSAK KORÁBBAN LISZTRA VÁRO­SÁBAN, itt is csupán azért kel­lett bűnhődniük, mert segítettek valakin. Egy jóslással gazdáinak pénzt szerző szolgálólányt gyógyí­tottak ki babonás betegségéből A lány gazdái azonban nem tudták elviselni az őket így ért anyagi veszteséget és felforgatás vádjá­val elfogatják Pált és Szilászt. Miután alaposan megbotozták őket, kalodába csukva lábukat, börtönbe vetették őket. Ügy tűnt, az evangéliumnak tényleg nincse­nek nagy esélyei Európa földjén. Talán mégiscsak Pálnak lett vol­na igaza, és inkább kelet felé kel­lett volna elindulni? Mit tehettek ilven helyzetben? Sok kézenfekvő válasz adódik: például jajveazé- kelhettek, siránkozhattak, átko- zódhattak. esetleg a szökésen mes­terkedhettek volna, de Pál és Szi­lász valami egészen mást tettek, amire aligha akadt még példa ad­dig. ígv olvassuk: „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket,” Szenzációs tudósítás ez lényegében egy fur­csa istentiszteletről, melyet a bör­tön mélyén tartottak az apostolok. Istent magasztalták, imádkoztak és énekeltek, de nem egyszerűen csak önmaguknak, hanem párat­lan „gyülekezetüknek”, akik szá­mára egyre inkább nyilvánvaló lehetett, hogy ez a két különleges fogoly valójában szabad, hiszen a körülményektől függetlenül is ké­pesek Urukat: magasztalni. . SZINTE VÁLASZKÉNT PÁL ÉS SZIL ASZ BIZONYSÁGTÉTE­LÉRE. Isten külsőleg *is megnyi­totta előttük a szabadulás útját. Földrengés rázta meg a börtönt, az ajtók felpattantak, a bilincsek lehulltak De az igazi csoda még csak ezután következett be. A halálra vált, rémült börtönőr alig akart hinni a szemének, mert rendkívüli foglyai nem szöktek meg, hiszen már eddig is valójá­ban szabadok voltak. Kiderült, hogy valójában ő. a börtönőr volt fogoly, és aki vágyódott Pál és Szilász teljes, belső szabadságára. Ezért így borult az apostolok lába elé: „Uraim, mit kell csele­kednem, hpgy üdvözüljek?” S a választ már mi is tudjuk, hiszen számunkra is ez a felelet: „Higgy az Űr Jézusban, és üdvözülsz mind le, mind a te házad népe!” Igv került az első európai gyüle­kezet tagjai közé a filippi börtön­őr és családja, akik még azon az éjszakán megkeresztelkedtek. DE VAJON' MI TÖRTÉNIK AZOKKAL; akik jogtalanul bör­tönbe vetették Pálékat? Vajon ők is hitre jutottak? A kérdés sajnos nem ilyen egyszerű, a missziói munka, emberek megtérése soha­sem megy magától, automatiku­san. ‘ mintegy „futószalagon”. Pá­lék ellenfelei sajnos csak addig jutottak el. hogy megrettentek, valami rendkívülit sejtettek, ami­től azonban inkább szabadulni akartak, ahelyett, hogy a börtön­őrhöz hasonlóan kérdezni merték volna: mit tegyünk?! Inkább vál­lalták, hogy megalázkodva bocsá­natot kérnek a két apostoltól, csak hogy már a' városon kívül tudhassák a nemkívánatos ide­geneket. Pál és Szilász nem erő­szakoskodtak, hanem tovább in­dultak Görögország belseje felé, hiszen az evangélium nem kény­szer, hanem lehetőség, és ők re­mélték, hogy sokan lesznek, akik azt maid boldogan elfogadják. A VILÁG KÜLÖNBÖZŐ RÉ­SZEIRŐL MA IS ÉRKEZNEK HOZZÁNK HÍREK egyházi veze­tőkről és egyszerű gyülekezeti ta­gokról, akik becsületes keresztyén magatartásukért, az evangélium igazsága melletti hűséges helyt­állásukért kerültek bajba (pl. Dél- Amerikában vagy Afrikában) Azonosulásuk az elnyomottakkal, üldözöttekkel, bátor kiállásuk né­pük ügye mellett jó bizonyságté­tel az embert szerető Jézus Krisz­tusról. G. P. a mondatot Luther írta betűkkel a-z íróasztalára. • kísértések gyötörték, s úgy !, kicsúszott minden a lába Ez, volt végső menedeke hi- . küzdve a minden kor érn­ék legnagyobb kérdésevei: tegyek, hogy üdvözül jek ? Meg vagyok keresztelve! — ebbe tudott csak megkapaszkodni. Ám azt, amit a reformátor átélt, át­éljük-e. átéltük-e mi is? A ké- resztség tényének tartalma válío- zott-e a XVI. század eleje óta a személyes életünkre vonatkozóan? Egyáltalán jelent-e valamit a szer­tartáson tű] számunkra az, hogy megkereszteltek minket? — E kérdésekről faggattam barátaimat Kedves Gyermekek! A Zsoltá­rok könyvéről azt szokták mon­dani, hogy az Ószövetség imádsá- gos könyve. A sok szép zsoltár kö­zül kiválasztottunk néhányat, és májusi számainkban ezekre vo­natkozóan teszünk fel kérdéseket. Mai kérdéseink: 1, Hányadik zsoltár jut eszetek­be a képről? Idézzétek a zsoltár első versét! '!. Énekeskönyvünk hányadik éneke készült e zsoltár alapján? az egyik -közelmúlt egy (ittlétün­kön. MIT JELENT SZÁMODRA. HOGY MEG VAGY KERESZ­TELVE? — ez volt; az első kérdé­sem. S boldog örömmel tapasztal­tam, hogy a váratlan kérdés elle­nére érett, kiforrott, átgondolt válaszokat kaptam. Ügy tűnik, nem épp most, hamarjában fogal­mazott. Iranern régóta forgatott, megküzdött gondolatok szólaltak meg feleleteikben. — A keresztséé a teremtő Isten tette — mondotta az egyik egye­temista — azé az Istené, akit „félnünk és szeretnünk kell. és benne bíznunk”. Akit kizárólag csak hihetünk. A keresztség tehát hatunk a hűtlen pásztorokról? 4. Melyik evangélista szerint mondta Jézus magáról: „Én va­gyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért”? Válaszaitokat levelezőlapon, má­jus 18-ig küldjétek be a követ­kező címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége. Budapest, Puskin u. 12. 1088. Lakcímetek mellé azt is írjátok oda, hány évesek vagy­tok ! nem szertartás csupán, nem ,,]o- csolikodás''. hanem Isten kegyel­mes tette, amivel Egyházába fo­gad. Krisztus megvallottjává és követőjévé tesz. Hit álltai. — Az, hogy meg vagyok ke­resztelve — így egy diáklány — azt a tudatot jelenti számomra, hogy Jézushoz tartozom, és így keresztyén ember vagyok. — Nekem elkötelezést is jelent — szólt egy másik — Krisztus követésére, de egyúttal nagy örö­möt is. Egyfelől abba«, hogy tu­dom: nem vagyok egyedül az élet küzdelmeiben, másfelől ab­ban. hogy rám is érvényes: a ha­lál nem vég, hanem fordulópont. — En úgy gondolom, hogy egy nagy családhoz tartozom, annak egyik tagja vagyok a keresztség által. Annak a nagy családnak, kiket a Jézusban való hit köt ősz- sze — mondja egy munkás fia­tal. — Meg vagyok keresztelve: számomba azt jelenti, hogy ha bá­natos vagyok és szomorú, Jézus­hoz fordulhatok. — Nagyon jó érzés — hallom egy lánytól — és nagy biztonság- érzet is. hogy Isten gyermekévé fogadott engem is. Nagyon jó do­log őhozzá tartozni, örülök, hogy már a Krisztusról tudó világba, keresztyén családba születhettem. Nagyszerű érzés, hogy Ígéretem van az üdvösségre! MEGKERESZTELITEK-E MAJD A JÖVENDŐ GYERME­KEITEKET. S MIÉRT? — volt a következő . kérdésem. Kivétel nélkül mindenki igennel felelt, s megvallom az előbbi szavakat hallgatva nem csodálkoztam raj­ta. S mikor a „miért?” után ér­deklődtem, röviden csak annyi volt a felelet: Mert ez Krisztus parancsa, mely kötelez minket arra, hogy a keresztség szentsé­gét, s benne Isten minket meg­előző szeretetet továbbadjuk. Azoknak leginkább, kik hozzánk legközelebb állmaik. A MAGUNK KERESZTELÉ­SÉRE, hacsak nem felnőtten ke- resztelkedtünk meg, nem emlék­szünk, Érdekelt hát. s megkérdez­tem végül: Hol találkoztatok él- ménysizerűen a keresziteléssel és kereszt seggel az eddigi életetek­ben? Hol. mikor éltétek át a ke­resztelés, keresztség jelentőségét? — Egyik barátom így válaszolt: (FOLYTATÁS A 3. OLDALON) „írok nektek ifjak . ..” „Meg vagyok keresztelve” Zsoltárok a Bibliában 3. Melyik két prófétánál olvas­ónak négy betű. A négy betű egy többes számú főnevet takar: terebintfákat kell értenünk rajta, bizonyos pálmafajtát, amelyből kereken 70 darabot számlált meg Izrael népe. amikor átkelt a Vö­rös-tengeren és másodszor tábo­rozott le. A/, oázison 12 forrás is volt, s így néhány napra tábort üthetett, megpihenhetett a mene­külő. fáradt nép. A NÉGY BETŰ AZONBAN 1920-TÓL egészen mást jelent Nyíregyháza számára. Aligha tudja az átlagpolgár. . Nyíregy­házán a név eredetét, de azt na­gyon sokan tudják, hogy valami olyan intézmény nevét hordozza, amelyben gyógyíthatatlan, lelki - és testi sérült gyermekeket gon­doznak. A négy betű evangélikus egyházunk köztudatában egyik je­lentős diakóniai intézményeként szerepel. Gyakran találkozunk a négy betűvel lapunk hasábjain is. A négy betű azonban még en­nél is többet jelent. Negyven gyermek ,,menedékhelyéi”, ahol nem a pihenés, táborozás a végső cél, hanem otthon, rév. ahol a szeretet karjai között jövendője van jövőtlen gyermekeknek. S a négy betű 21 dolgozónak szolgá­lati területet jelent, olyant, ami­lyenre csak kivételes lelkülettel lehet vállalkozni. Élim egyházunk szívének egyik erőteljes, hangos dobbanása. NYÍREGYHAZA KEREKEN HATVAN ÉV ÓTA figyelhet ar­ra. hogy területén ilyen egyházi intézmény létezik, noha kezdetben jótét lelkek magánintézménye­képpen született. 1920-ba.n. távol a várostól, szántóföldek közepette egy magányos tanyarés« állt Sol­tész Gyuláné tulajdonában. Nem volt nagy. szoba-kény hás nyaraló lehetett. S amikor Soltészéé Né­metországban kapcsolatba ke rúit Moderson lelkésszel, s látta annak lelkes munkáját, elhatározta, hogy elhagyott, nyomorék gyermekek számára rendezi be az alig hasz­nált épületet. A városban ez idő tájt csak egy rossz hírű szegényház létezett, nyomorék gyermekek felkarolásá­ra kevesen gondoltak, Egyebek­ben is a politikai, gazdasági hely­zet kilátástalansága bénította a szíveket. Elvesztett világháború, román megsizállás. elleniorradalmi hangulat tetézte a bajok súlyos­ságát. Csak az igazán nagy lelkek mertek arra gondolni, hogy az or­szágos nyomorúság mélyén ma­gukkal tehetetlen, nyomorék gyermekek is segítségre szorul­nak. Május J2-én konflis állt meg a „tanya” előtt, s egy tanítónő át­adott, egy 14 éves árva leien c- leánykát. aki csak csúszkálni tu­dott béna lábain. Nyomorékon, férgesen, papirruhában. az első világháború drámai szimbóluma­ként helyezték Élim küszöbére. — Kapjunk egy gyermeket ! — kiáltott oda Soltésizmé Szokol Ilo­nának, akit maga mellé vett munkatársként. Hosszú hányattatás után került ide a gyermek. Az üldözöttek, ki­taszítottak riadtsága ült szemé­ben. S amikor tisztába tették, megmosták, s az «első s&mogatást, ölelést kapta, boldogsága leírha­tatlan lett. ..Az orvosok lemond­tak róla. — emlékezik Szokol Ilo­na —*, de mi nem. Megtanítottuk ülni. mankóval járná. Végül már fel is állt. Szépen énekelt, áhítat­tal! imádkozott. Ma is él. A nyír­egyházi szociális otthonban nyert elhelyezést, sűrűn kapjuk tőle a leveleket.” ILONA TESTVÉR LEVELEK KÖZÖTT LAPOZGAT és néhány sort felolvas az „első gondozott” írásaiból. Hosszú ideig csaik ezzel az egy gyermekkel foglalkoztak. 1921­ben és 1922-ben újra egy-egy gyermek érkezett. Kezdetlegesen, sok munkával, törődéssel folyt a gondozás. Soltészod és Szokol Ilo­na (óvónői végzettséggel) maguk művelték a tanyához tartozó föl­det, úgy rendezkedtek be. hogy senkitől segítséget nem kérnek. Elvük a régi szerzetesi szabály lett: „imádkozzál és dolgozzál!” Lassan azonban felfigyelt a város is Élimre. A polgármester, az ál­lam is nyújtott némi segítséget. De a nyíregyházi evangélikus egyház is megmozdult, Élim he­lyet követelt magának a szívek­ben. Ekkor már hét gyermek élt a szűk kis „otthonban”, amelyhez 1921-ben egy új szobát ragasztot­tak. Három gondozó vállalta a szerteágazó munkát. 1927-ben is­mét bővült valamelyest az inté­zet, s a háború alatt már 28-ra növekedett a gyermekek száma. Általában négy gondozóval küsz­ködtek. EGYHÁZI KEZELÉSBE A HARMINCAS ÉVEKBEN került, s ez időtől Fébé diakonisszák ve­zették az intézetet. Élim ekkor lett fogalommá. S hogy a történet fonalát ne szakítsuk meg, 1949- ben az Országos Egyház birtokába került, mint egyik jelentős intéz­mény, Az 50-es evekben 35 gon­dozott volt. ma 40, többségében az állam részéről beutalt gyer­mek. Szokol Ilona az első naptól itt tartózkodik, élő történelem. Időközben Élim környezete is alaposan megváltozott. A 3(l-as években villanyt kaptak, az 50-es években beépült a környék. így az intézet a „városba került”, a 60-as évek derekán bekapcsolták a városrészt; a vízhálózatba. A környék fejlődésével szemben azonban lemaradt az intézet, Sok gyermek, kényelmetlen elhelyezés, a legelemibb feltételek hiánya jellemezte a majdnem kórházi igényeket támasztó gondozást, Élim nyílt kérdésiként jelentke­zett: szükség van rá, nélkülözhe­tetlen. de meg kell teremteni a gondozás teltételeit. 1976-BAN KORSZAK FOR­DULÓ ÁLLT BE az intézet éle­tében. Egyházunk döntése alapja« generális felújításon, korszerűsí­tésen esett át. „A pincétől a pad­lásig”. alapjaiban változtatta meg az épületkomplexus külsejét bel­sejét. Ami hiányzott, hozzáépítet­ték. Központi fűtést, fürdőszobá­kat, ebédlőt, konyhát, gondozot­tak helyiségeit, dolgozók lakásait kiépítették parkettázlák, csem­péitek. burkolták a helységeket, imatermet építettek, s jelenleg Élim Nyíregyháza egyik jellegze­tesen szép színfoltja. A négy betű csillogóvá vált a városban. Kora tavasszal látogattam meg. Az előkertben a pázsit éppen sar­jadt. Erdélyi stílusú, zsindelye® harangláb figyelmeztetett, hogy kápolna közelében vagyok. Nap­fény lopakodott az irodába, s a gyermekek szobáiba. Vadonatúj bútorok, kényelem es tisztaság fo­gadott, Halk • léptekkel surranlak az egyenruhás gondozók. Az egyik gyermeket tisztába kellett tenni, a másikra vigyázni, hogy meg ne sértse magát. Isimét má­sik a napokban vesztette szeme világát, beszélni kellett hozzá. A hang eljutott tudatáig, reflexei hálát sugároztak. Rendezettek a körülmények, s á gondozók lelki- ismeretes munkáját dicséri, hogy teljesen szagtalan környezetben élnek a gyermekek. A 21 dolgozó „váltó műszak­ban” áll szolgálatban. Halk a szavuk, csendesek, menetrendsze­rűen végzik kötelességüket. Te­kintetük megértő szerétéiről szól. Nincs munkaerőhiány! Jó a kö­zösségi szellem. Csizmazia Sán­dor lelkész! vezetése mellett Bá­lint Éva vezeti az intézetet, s ott van Pristyák Zsuzsanna és a „mama”, ahogyan a beszélni tudó gyermekek, s a dolgozók hívják Szokol Ilonát a nyugdíjas diako­nisszát. Időnként a dolgozók sa­ját fizetésükből lepik meg a gyermekeket. ÉLIM MAR RÉGEN NEM „TÁBORHELY”, átmeneti szállás, hanem otthon a szó igazi értel­mében. A kápolnában rendszere- sen istentisztelet, áhítat, biblia­óra van. A gyülekezet részére is. így a gyülekezet életébe beleépül a diakóniai szolgálat, de a gyer­kek is „emberek között” lehet­nek. nem érzik magukat kiszo­rítva a társadalomból. Régen megszűnt a kritikus álla­pot. hogy apróbb könyöradomá- nyokból máról-holnapra tengette életét. Ma biztonságos, rendezett anyagi körülmények között folvik a munka. Ezt pedig egyfelől álla­munk, másfelől az egyház népé­nek diakóniai felelőssége tette le­hetővé. Rédey Pál / I ÉLIM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents