Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-31 / 35. szám

Egyházzenei áhitat Kiskőrösön A főistentisztelet igehirdetését néhány héttel ezelőtt D. Koren Emil budavári esperes lelkész vé­gezte kiskőrösi templomunkban. Az istentiszteleten a budavári ■ Schütz- kórus bemutatta Kodály Zoltán orgonamiséjét. DÉLUTÁN EGYHÁZZENEI HANGVERSENYT tartott ugyan­csak a Schülz-kórus. Ezen az egy­házzenei hangversenyen megje­lentek a többi helybeli egyházak lelkészei is gyülekezeteik tagjai­val. A nagy érdeklődéssel kísért hangverseny műsorában hallhat­tuk Schütz híres oratóriumának, a János passiónak zárókórusát. Felhangzott J. S. Bach korálfel- dolgozása az Atyáról, valamint a „Pastoral” című orgonamű. Az énekkar igen finom kidolgozás­sal adta elő Arcadelt komponista esegdes könyörgését az Űristen- hez: „Magasztalással Istenünk ál­dunk, tisztelünk téged ...” A ha­talmas templomban szép szám­mal megjelentek nagy lelki él­ménnyel hallgathatták a német­alföldi reneszánsz zene kimagas­ló alakjának: Josquin des Pres szerzeményét: „Fogadd el hála­énekem ..Majd szintén német- alföldi : Jachet de Berchem kom­pozíciója csendült fel: ..Ó, Jézus Krisztus, szánj meg eresem kér­lek ...” Palestrina kórusa a Hús- yét diadalmi öröménekét zengte hatalmas erővel: „Hallelujah! Feltámadott!” ÖNÁLLÓ OR.GONAS/ÄMOK TETTEK VÁLTOZATOSSÁ a műsort. Viczai Erzsébet otthono­san, művészi szinten játszott a hatalmas orgonán. Kiemelkedő orgonaszám volt: Pachelbel d- moll preludium és fúga, valamint két Bach-orgonaművet szólalta­tott meg kellő virtuozitással. A műsor második'felében ma­gyar zeneszerzők műveit szólal­tatta meg a kórus. Gárdonyi Zol­tán a 96 .zsoltár első két versét dolgozta- fel művében: ..Énekelje tek az Úrnak új éneket és áld­játok az ö nevét!” Halmos László ünnepi műve a 150. zsoltár parafrázisa: Minden földek Istent dicsérjétek .. Kapi Králik Jenő a közismert, régi szép magyar egyházi éneket egy­szerű zenei eszközökkel teszi ben­sőségessé és kifejezővé: „Könyö­rülj Űristen rajtunk ...” A BEFEJEZŐ SZÁM Szokolay Sándor kompozíciója volt: „Buz­gón kérjük kegyelmes Űristen felségét, árassza ránk bőven nagy kegyelmességét.. .” Több feleke­zet papjai és hívei boldogan ta­pasztalták meg, hogy az egyházi zene ökuménikus ajándéka Urunk­nak! A kórust nagy hozzáértés­sel: Csorba István karnagy ve­zette. Ponicsán Imre — ALLANDÖAN vásárolok bélyeg- gyűjteményeket. 1947 előtti használt képes levelezőlapokat. magyar és külföldi üzleti és magánlevelezés bo­ntokjait. Különösen érdekelnek az 1955 előtt Németországból jött leve­lek borítékjai, az első világháború tábori lapjai.. Comides Sándor bé­lyegkereskedő. 1087 Budapest, Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. — RÉGI pénzeket, pénzérméket ve­szek. Gyűjtő. Telefon: 631-750. Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. május 4-én DeáJc tér de. 9. (úrv) Takácsné Kovácsházi Zeima, de. 11. (úrv) Hafenscher Károly, tíu. 6. Harmati Béla. Fasor de, 11. Szirmai Zoltán, du.. 6. Zenés áhítat. Igét hirdet: Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Komjáthy Lajos Karácsonyi Sán­dor u. 31—33. de. 9. Komjáthy Lajos Rákóczi út 577b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Komjáthy Lajos. Thalsr Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv) Veöreös Imre, du. 7. Veö- reös Imre. Zugló de.-11. (úrv) Schrei­ner Vilmos. Rákosfalva du. 3. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák La­jos út 22. de. ll. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidé- liuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. BLázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Ü.ftelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc-Szemere- telep de. háromnegyed 8. Matúz i László. Kispest de. 10. Bonnyai Són- j dór. Kispest-vekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákosnalota-Máv- telep du. 5. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-Nagytemplom de. 10. Rákos­szentmihály de. fél 11. Barath Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyás­föld de. 9. Cinkota de. fél ll. Sza- lay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy du. 6. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákos­keresztúr de. fél 11. Kösa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Mado- cgai Miklós, de. fél 1.1. (német), de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 6. Mado- esai Miklós. Torockó tér de. 9. Gö- (úrv) Koren Emil. öbuda de. 9. Gö­rög Tibor. de. 10. (úrv.) Görög Tibor X., Tarísay Vilmos u. 11. de. de. 9. Csengődy László, de., ll. Csengődy László,: du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél ll. Ruttkay Elem ér. Mod őri u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. ti. (úrv) Missura. Tibor. du. 6. Ben- cze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. j 9. (úrv) Budafok de. 11. (úrv) Ma- docsaj Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — ELADÓ ».Ágostai Hitvallású há­zi és lelki kincstár.” Tartalmazza Luther Mártonnak az egyházi év minden vasárnapjára és ünnepnap­jára írt prédikációt, magyar fordí­tásban, 1040 oldal, kissé megkopott díszes kemény vászonkötésben. 24X31 cm nagyságú, 3 kg súlyú. A kiadás éve: 1904. Cím a kiadóhiva­talban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi- Evangélikus Eevbá? Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésén felel: Mezősi Gvftrgy Felelős kiadó- Barbanyl László Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1088 Budapest Will., Puskin u, 12. Telefon: »42-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetésj ár: egy evre 200.— fit Árusítja 9 Magyar Posta lodes: 25 211 ISSN tj 33—1592 © 80.0796 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezengazgató „Énekeljetek az Úrnak űj éne­ket!” (Zsolt 98, 1). VASÁRNAP. — „Nem veszen­dő dolgokon,. ezüstön,' vagy ara­nyon váltattatok meg atyáitok­tól örökölt hiábavaló életmódo­tokból, hanem drága véren, a hi­bátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1 Pt 1, 18— 19 — Zsolt 44. 27 —Mt 11 25—30 — Kol 3, 12—17). A drágán meg­váltott élet értéke is nagy. Ennek tudatában kell keresnünk a szol­gálat helyes útját és lehetőségeit. Így kell tekintenünk embertársa­ink életére is. hogy akik Istennek drágák, előttünk sem legyenek értéktelenek. „Jézus Krisztus hála néked Istennek egyszülött­je! Megváltónk vagy, drága vé­red bűnünket eltörölte. Szálljon néped imádsága .Hozzád, Istennek báránya, Ö, irgalmazz minekünk! (1. ének 3. vers). HÉTFŐ. — „A halló fület és a látó szemet egyaránt az Űr alkot­ta” (Péld. 20, 12 — Mk 7, 32. 34— 35 — Jak 1, 17—21 — 1 Kor 8, 7— 13). A halló fül és a látó szem mind Istennel, mind embertár­sainkkal való viszonyunkban nél­külözhetetlen. Az Isten igéjét meghalló fül az embertárs sza­vában rejlő fájdalmat is érzé­keli, az Isten szeretetét felisme­rő-szem az embertárs segítségre szorultságát is meglátja. Kérjük Isten (Lelkének értelmünket és lá­tásunkat átható -világosságát. ..El­ménket. értelmünket Lelki setét- ség borítja, De Szentlelked $zí- ' vünketr Fényével világosítja. A jót mibennünk te kezdd el, S te támogass kegyelmeddel” (293. enek. 2. vers). KEDD. — „Én. az Ür vagyok, szabadi tód és .megváltód” (Ezs 60, 16 — Mk 9. 24 — Jn 6, 60—69 — 1 Kor 9, 1—12). Szükségünk van erre a bátorításra, mely mögött a mi számunkra már ott a golgo­tái kereszt és az üres sír evangé­liuma. Az örök élet reménységé­vel élni e földön felszabadító, Örömet adó, de elkötelező hálára és engedelpiességre indító érzés. „Ó. hogy adhassak hálákat Né­ked, édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom. Ki a' halál kapujából Kihoztál, segítségem, Jézusom, én reménységem” (411. ének, 1. vers). SZERDA. — „Ha szeretjük öt teljes szívünkből, teljes elménk­ből és teljes erőnkből, és ha sze­retjük felebarátunkat, mint ma­gunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál.” (Mk 12, 33 — Zsolt 31,24 — Mt 21.14—17 — 1 Kor 9,13—18). Az ember sok­féleképpen megpróbálhatja Isten­nel való kapcsolatát, hitét, isten- ismeretét megmutatni és élni. Egyéni elgondolásaink, önigazoló áldozataink azonban nem pótol­hatják a hálás szív szeretetét „Szeretet Istene, Buzgón imádva kérlek, Szerető szívet ádj, .Míg odafenn dicsérlek. Így innen a síron S a síron messze túl Áldott s boldog leszek Kimondhatatla­nul.” (442. ének 10. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Azt a dicső­séget, amelyet nekem adtál, ne­kik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: Én őbennük és te énbennem” (Jn 17,22—23 — Zof 3,19 — Mt 21.18 —22 — 1 Kor 9,19—23). Sok em­bernek az a vágya, hogy nevet és dicsőséget szerezzen, kiemelked­jék embertársai közül. Krisztus dicsőségét éppen a vele való azo­nosulás szolgálatunknak az ő in­dulatával történő végzése révén osztja meg. így kapcsol össze és tesz testvérekké egymástól távol élő embereket is. „Jer fogjunk kezet egy hitben. Bár más szí­nünk, fajunk. Egy Atyánk van mindnyájunknak: hát testvérek vagyunk. Egymásra lel Kelet, Nyugat Krisztusban, Észak, Dél És minden keresztyén lélek. Ki itt a földön él.” (754. ének 2. PÉNTEK. — „Hadd tudja meg a föld minden népe. hogy az Ür az Isten, nincs más,” (1 Kir 8 60 — 1 Kor 10,7 — Jel 5,6—14 — 1 Kor 9,24—27). Kinek es milyen­nek látom Istent? Megüresedett szívem, a megismerés korlátái közé szorított értelmem nem tudja őt felfogni. Igéjének felém hangzó tanúskodása segít, hogy teremtő hatalmát, erejét, szerete­ttnek nagyságát felfedezzem és csodáljam. „Hatalmas Isten, nagyságod Oly véghetetlen mint jóságod, amely túlhat az egeken. Felbátorítasz szavaddal. Reményt nyújtasz, mely megvigasztal, és mindennél drágább nekem. Az ég s a föld elvész. Te mindig voltál s lesz; Áldjátok őt! Szava meg­áll, Mint a kőszál, Bár minden enyészetre száll” (17. ének 2. vers). SZOMBAT. — „Boldog az az ember, akinek az Űr nem rója fel bűnét: éá mines lelkében ál­nokság” (Zsolt, 32,2 — 1 Kor 1.30 — 1 Sám. 16.14—23 — 1 Kor 10.1—13); A szeretet átélése örö­met ad. Isten bűnbocsátó szere­tető is boldoggá tesz. A bűnbo­csánatot nyert tiszta szív nem­csak önmaga békéjének örül. ha­nem azt mások életében is fon­tosnak tartja. „Reménységem ,te légy nekem, Nagyhatalmú bölcs Istenem. Tőled legyen segítsé­gem, Mikor terhel én sok vét­kem.” (329. ének 1. vers). Magyar László — Soproni üdüléshez szállást nyújt Zerge utcai egyházi üdülőnk a Ló- vérekben. erdőszélen jó levegővel, szép kilátással. Szállásdíj egyházi al­kalmazottaknak 25,— Ft., másoknak 40.— Ft. Jelentkezés helybiztosításra Németh Margit otthonvezető címén, 9400 Sopron. Zerge u. 9. Jelentkezés nyári kántorképző tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Fo­ton három nyári kántorkápző tanfolyamot rendez, melyre szeretette) hívja és várja a gyülekezetek kántorait és kántorjelöltjeit. I. tanfolyam háromhetes június 23—július 12-ig, 11. tanfolyam kéthetes július 14—július 26-lg, III. tanfolyam háromhetes augusztus 11—augusztus 29-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek teljesen kezdők szá­mára, részben továbbképzés már zenét tanultaknak es olyan szolgá­latban áU,ó kántoroknak, akiknek még nincs kántori oklevelük. A továbbképzőre jelentkezők főként a háromhetes tanfolyamokat ve­gyék igénybe. /^tanfolyamok tantárgyai: harmónium-, illetve orgo­najáték. egyházi ének, énekkari és karvezelöi gyakorlat, zeneelmélet, szolfézs, és bibliaismeret. A szerkesztés alatt álló új országos én,ekes- könyvre való tekintettel különös hangsúlyt kap a tanfolyamokon az egyházi ének tanulása. Részvételi díj a 'háromhetes tanfolyamokon L000 Ft, illetve a két­hetesen 860 Ft. A fenti díjakból 300 Ft. a jelentkezéssel együtt kül­dendő be, mint jelentkezési dij. piros postautalványon, (tehát nem a kántorképző csekkjén) a következő címre: Kántorképző Szolgálat, Fót. Mária ú. 3. 2151. Jelentkezési határidő mindhárom tanfolyamra: 1980. május 15. Határidőn túli jelentkezéseket nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Ta­nácsa, 2151 Fót, Mária u. 3. Jelentkezéshez mellékelni kell: 1. Lel- készi ajánlólevelet, mely igazoja a jelentkezés gyülekezeti érdeket. 2. önéletrajzot születési adatokkal, zenei előképzettségről és aZ eset­leges eddigi gyülekezeti szolgálatról szóló beszámolóval. A felvételről az Igazgató Tanács dönt. A felvételről pontos értesí­tést küldünk. A fel nem vett jelentkezők jelentkezési díját vissza­küldjük. ^ _ _ . . EVANGÉLIKUS KANTORKÉPZO SZOLGALAT IDiCÁNÁMÜ n Ennek a Bobónak olyan fekete volt a szeme, mint az éjszaka és olyan tiszta fény ragyogott benne, mintha naponta kisuviszkolta volna. Ha csodálkozó tekin­tetét raemelte valakire, annyi bizalom fért el benne, hogy az ember azon nyom­ban ellágyult és a karjába szerette volna kapni. Bobo mindig mosolygott. Fűre. fá­ra. virágra, mindenre, amit csak látott. Bobo szerette ezt a világot, bízott benne és bízott az emberekben is. Ez a Bobo egy négyéves kisfiú volt. Egy magyar leány es egy néger fiú gyer­meke. Ott ismerkedtek össze messze Amerikában, ahová a kislány kíváncsi­ságból, kalandvágyból kívánkozott és itt­hagyta érte szüleit, szülőfaluját, hazáját. Az ut. amely álmai országába vezetett, nem volt sima. Nagyon is göröngyös volt. Az élet sem volt fenékig tejfel. Az érvé­nyesüléshez egyáltalában nem, de még a munkához sem volt az elég, amit a leányka tudott. Talán a kétségbeesés hoz­ta össze a fiúval. Nem tudom. A kis Bobónak csak elmosódott emlé­kei voltak, az is csak az anyjáról, mert a fiú eltűnt, az anyjának sem kellett a kis fekete fiú, ott felejtette hát egy kü­szöbön a lokál közelében, ahol mint moso­gatólány dolgozott. Erről a küszöbről ke­rült egy evangélikus szeretetotthonba. Járt ebbe a szeretetotthonba egy há­romgyermekes magyar házaspár. Itt is­merték meg a kis Bobó élettörténetét. Mert a kisfiú igazsága napfényre került, hiába rejtőzött el az apja és az anyja. Ez a házaspár vitte ki magához vasárna­ponként a kis Bobót és hozta vissza este szépen az otthonba. Az idén nyáron nagy útra határozták el magukat. Hazalátogatnak Budapestre. Meghányták-vetették a dolgot és elhatá­rozták, hogy a kis Bobót is magukkal hozzák, hadd ismerje meg a nagyanyja, hadd szeresse ö is, mert ez a Bobo olyan volt, hogy sóvárogta és vonzotta is a sze- retetet, az anyai kar ölelését, mintha a természet ragyogó két fekete szemébe rejtett volna minden vágyakozást, min­den ragaszkodást, minden vidámságot. Most érezte csak igazán, mit jelent csa­ládban lenni, családban élni, szülői sze­reteted, védelmet kapni, repülővel utazni tengerek, országok felett. Fekete szeme nem tudott mindennel betelni. A repülő­gépen minden utasra rámosolygott, vé­gigsétált a sorok között, aztán visszafu­tott a helyére és tapsikolt a sok csoda láttán Ilyen örülni tudó gyermek volt ez a kis Bobo. A többiek meséltek neki arról, hogy olyan országba mennek most, ahol lesz egy néni, aki úgy fogja szeretni, ahogy csak az édesanya tud. Ez a néni egy kis házban lakik, amelyet virágos­kert vesz körül és Bobo majd szedhet annyi virágot, amennyit csak a karjában eV tud vinni, és lesz ott kis cica, meg ku­tyus, lehet hogy a neve Pajti lesz, de le­het az is. hogy Bodri, és lesz sok kispaj­tása és minden vasárnap együtt mennek majd a templomba, ha megszólal a ha­rang, és tanítgatták a magyar szavak­ra.. . jó na-pot! Ké-rem szé-pen! Édes- a-nyám! És a kis Bobo mondta utánuk: jó na­pát, keremépen — édecánám! . .. Már két napja voltak az új ország­ban, amikor Bobóra feher nadrágot, aranygombos, sötétkék kabátot adtak és elindultak abba a Pest környéki kis fa­luba, ahol egy kicsinyke házban lakik egy néni, akinek a házát virágoskert ve­szi körül és annyi virágot lehet szedni, amennyit csak akarunk, és az egyik mar­garétacsoport árnyékában ott hasal majd a Bodri, melengeti magát a jó kis napon. Bobo csupa várakozás volt. Három pajtása is elkísérte. Elöl mentek a szü­lők. Végigsétáltak az udvaron, aztán ko­pogtak a ház ajtaján. Nagysokára nyílott csak az ajtó. Egy asszony állt előttük. Haját hátrafésülte. Kontya volt, barna pulóvere, fekete szoknyája. Állt az ajtó­ban és nem mozdult. — Ez a kis Bobo! — mondta a férfi — a néni unokája. Nincsen ennek senkije a világon... itt abbahagyta a beizédet. mert elállt a szava. Rettenetes csend ereszkedett le, hideg, fagyós csend. Az asszony a gyerekre nézett, bíráló tekin­tete megfagyasztotta a többiekben a vért. A kis Bobo meg csak állt előtte, a sze­me fekete volt. mint az éjszaka, de fehér tisztaság ragyogott benne, kis keze az asszony felé mozdult, és egész szíve me­legével azt mondta: — Édecánám! Az asszony nem mozdult, nem szólt. A gyermekhez a semmibe hullott, és mint­ha egyszerre elhervadt volna a kertben minden virág. A margaréták árnyékából felkelt a Bodri és odasompolygott a gye­rekhez, és hálásan megnyalta a kis fe­kete kezet. A férfi meg lehajolt, ölébe emelte a kis Bobót, és ahogy jöttek, ugyanazon az úton csendesen elindultak visszafelé. A kis Bobo még integetett, de csak a kutya indult utána, az is visszafordult a félút- ról. Az asszony még jó ideig ott állt moz­dulatlanul az ajtóban. Aztán bezárkózott, az asztalra borult és keservesen sirt. Kit siratott’’ A gyermekét, az unokáját vagy önmagát? Csak ő tudja. A rádió nyitva volt. valaki a gyermék- évről beszélt. Mindent a gyermekért! — mondta többször is, de ezt az asszony nem. hallotta, mert elnyomta a kis Bobo hangja: — Édecánám! Édecánám! És ez a halk gyermekkarig most úgy egette, hogy azt hitte, beleszakad a szíve. Gyarmattiy Irén i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents