Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-31 / 35. szám

t Evangélikus Élet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLV. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1980. május 11. Ara: 4,— Ft Az én nemzedékem AZ ÉN NEMZEDÉKEM VALAMENNYI TAGJA SÖTÉT EMLÉ­KET ŐRIZ A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBÓL. Mi idősebbek sokáig vallattuk Irwin Shaw-vul: „a holtakat nem lehet eltemetni”. Közöt­tünk hatalmas rést ütöttek golyók és szilánkok. A mi nemzedékünk sorai még ma is foghíjasok. Veszteségeinket azonban mégsem csak abban a rideg tényben mértük, hogy a háború elragadta drága hoz­zátartozónkat. barátunkat, szétdúlta otthonunkat, elsodorta apróbb- nagyobb értékeinket, de abban is, hogy a nemzeti katasztrófa oltá­ra legszebb ifjú éveinket*is áldozatul követelte. Az én' nemzedékem életébe véres barázdákat szántott a félelem, a létbizonytalanság. Menekülés, bujkálás bomba, gránát és géppisz­toly elöl, a puszta élet megmentése lelkűnkben iszonyatos nyomokat hagyott. Sávos karszalag, fekete egyenruha, csizma és ordítozás az én nemzedékemet szólította fal mellé és a Duna-partra. egy-egy cso- rozat azután azoknak az idegzetét is szitáim lőtte, akik nem rogy­tak össze vagy zuhantak a folyó árjába. AZ ÉN NEMZEDÉKEMRE EGY ROMBADÖLT ORSZÁG ÚJJÁ­ÉPÍTÉSE VÁRT. Tanulás helyett fel nem robbant bombák kiásása, törmelék hordása puszta tenyérrel. Fáztunk, vacogtunk, éheztünk és járványokkal küszködtünk gyógyszer nélkül. Az én nemzedékem el­hordozta mindazt a nyomorúságot, amelyet a háború hagyott maga mögött. Senkise csodálkozzék azon, hogy szívünk 72 helyeit olykor 120-at ver vagy akadozik, hogy infarktus és trombózis min­dennapi vendégünk, hogy idegeink fölött elvesztjük uralmunkat. Az én nemzedékein számára a felszabadulás valóban felszabadulás volt. Kitörés az embertelenség gettójából, felszámolása egy olyan rendszernek, amely milliókat hurcolt meg és milliókat semmisített meg. Az élet teljességében bekövetkezett fordulatot jelentette. A fel- szabadulás szétzúzott egy eszmevilágot, amely fennsöbbrendűségre. gőgre, harcra, győzelemre, elnyomásra és uralkodásra épült, amely könyörtelenül eltaposta a gyengéket és azokat, akik az emberies­ség szellemében gondolkodni 'mertek. Az én nemzedékem hazámban április 4-én, Európában május 8-án kétszeresen örült. Örült, hogy nem dörögnek többet az ágyúk, nem robbannak a bombák, de örült, hogy megszabadult a világ legsöté­tebb, legembertelenebb rendszerétől, a fasizmustól. Az én nemzedé­kem örült, amikor felszabadult Budapest, s örült, amikor kitűzték a Reichstagra a győzelem lobogóját, mert tudta, hogy a hitleri sere­gek veresége-, a fasizmus feletti diadal békét hoz Európa számára. Az én nemzedékem aggódó figyelemmel kísérte a szövetségesek összehangolt támadását, mert keservesen várt május 9-re, a béke el­ső napjára, EURÓPÁRA, S BENNE ENNEK A 93 EZER NÉGYZETKILOMÉ­TERNYI, TENYÉRNYI ORSZÁGRA ÜJ VILÁG KÖSZÖNTÖTT. Az ősi kultúráját nagy mértékben rombadöntő hatéves háború után ir­tózatos mélységről kellett startolnia. S ám lehet csodálkozni! A tör­ténetében egyedülálló jelenség, a 35 éves béke korszaka mit tudott produkálni! Szellemiekben és anyagiakban egyaránt! Európa törté­nete során még nem állt ilyen magas fokon. Micsoda társadalmi, gazdasági, kulturális, tudományos, technikai fejlődés csúcsára Kere­kedte magáti És bár akadtak a 35 év alatt válságos szakaszok, min­dig győzedelmes lett a józan ész, s a sokat szenvedett kontinens pro­longálni tudta a békét. Az én nemzedékem a 35 évért újra meg újra hálát ad Istennek! Az én nemzedékem a 35 év alatt mindenkor elsőként állt a bari­kádokra. amikor a béke megvédéséről volt szó. Ott állt .,minden ki­lométerkőnél”, törvényeket hozott, aláírt, követelt, kényszerített, ami­kor válságosnak látszott a helyzet. Régi emlékek nyomasztó súlya sodorta a védelmi zónákba. Az én nemzedékem tapasztalatból tud­ta. hogy egyetlen szikrától robbanhat a puskapor. A szikrán tartotta tenyerét. Korunk Mucius Scaevola-i üszkös ököllel járnak közöt­tünk. Az én nemzedékemnek hevesebben lükteti a pulzusa, ha kiejtette a béke szavát. S csengett-bongott ajkán a ,,heuréka", ha sikerült tárgyalóasztalhoz megtalálni az utat. Az én nemzedékemet szeptem­ber l-én mindenkor tetemre hívták, régi sebei felizzottak. S május 9-én szakadt csak fel a sóhaj melléből: hála Isten, vége lett valami rettenetesnek. Harmincötször könnyezett és gyászolt, harmincötször ujjongott. Harmincötször állt sorompóba (vagy még többször!) fá- radhatlanul, mint Sziszifusz, tudván, hogy egyszer a csúcsokon lesz a szikla. S idén is, amikor annyira összekuszálódtak a dolgok körü­löttünk, amikor a jó öreg Európábam ismét sokan a Marssal kacér­kodnak, újra megmozdul ez a „legyőzhetetlen armada”. J ÉS AMI KOR-AZ IDEI „KEREK" ÉVFORDULÓT JELENTÖSITE­NI KÍVÁNOM, az utánunk következő nemzedékekre apellálok. És szervezetekre, mozgalmakra, egyesületekre és egyénekre. Mert vám. valami megkapó abban, amit a magyar békemozgalom tesz. A kö­vetkezetességében, szakadatlanságában. Én nem tudtam soha meg­unni! Nem tudtam rezonancia nélkül elmenni az újabb, meg újabb kezdeményezések mellett. Mert mögöttük a szent ügy, a béke ügye szerepelt. Sohasem éreztem üres jelszavaknak a programot. Mi az idei programnak a lényégé? A Magyar Népköztársaság kül­politikai célkitűzéseinek erősítése, a népgazdaság fejlesztésének, az állami, társadalmi fegyelem megszilárdításának, a munkafegyelem­nek, a szocialista társadalmi rendszer felelősségének elmélyítése, se­gítése. Ezek mellett kell felelősen rátekinteni a nemzetközi életben a leszerelésre, a fegyverkezés megfékezésére, a tömegpusztító fegy­verek nyugat-európai telepítésére, stb. súlyos kérdésekre, komolyan vénni az utóbbi dolgokat csak akkor lehet, ha az előzőekben helyt- áttunk. Mert mit ér az a szó, amely mögött nincs fedezet? MÁJUS A BÉKE ÉS BARÁ.TSÁG HÓNAPJA. Évtizedek óta ün­nepélyes hangvételű gyűlések, találkozók alkalma. Idén vendégül lát­juk a Béke-világtanács elnökségét, Budapesten készítik elő a szófiai „Népek Parlamentje a Békéért" konferenciát. Mind jelentős ese­mény. Mind egy kváderkö a béke panteonjában. Népek és nemze­dékek munkája épül bele. fis távolinak látszik az az idő. amikor azt mondhatjuk, készen van. De épülni épül. ez biztos! Ezért szólí­tanak mindenkit erre a munkára. R. P. Az új zuglói lelkész beiktatása Húsvét második ünnepén, ápri­lis 7-én iktatták be hivatalába új lelkészüket. Schreiner Vilmost a zuglóiak. A húsvéti csoda és a lelkésziktatás eseménye most együtt melegítette a gyülekezeti tagok szívét, de örömükben sokan mások is osztoztak. Az iktatást végző dr. Káldy Zoltán püspök és 25 évi prédikáció és egy egész élet sem elég az Ö megismerésé­re. „Legyen programotok” — biz­tatta a gyülekezetei és az új lel­kipásztort a püspök: Krisztust még jobban megismerni, szerete- tét még jobban, irgalmát még jobban, világot átfogó könyorüle- tét még jobban! De nemcsak ez Dr. Kaldy Zoltán püspök köszönti a beiktatott lelkészt Dr. Káldy Zoltán püspök, Farkas Károly gondnok. Húsz Róbert felügyelő, Virágh Gyula esperes és Schreiner Vilmos lelkész Virágh Gyula esperes mellett, 15 luther-kabátos lelkész sorakozott fel, hogy áldását adja a beikta- tottra a nagyszámú gyülekezet előtt. Az ünneplő zuglói gyülekezet jelentős helyet foglal el egyhá­zunkban. Képes volt ez a gyüle­kezet egy templom építésével megmutatni az erejét, és az ige­hirdetés gyümölcseként koráb­ban maguk gondoskodtak szere­tetotthonukban az öregekről is. Jelentős az is, hogy ma a Teo­lógiai Akadémia szomszédságá­ban él. ez a gyülekezet. Tanúi le­hetnek a professzorok teológiai munkásságának, ugyanakkor a teológiai hallgatók gvakcan itt hallgatják az igét Ami itt törté­nik a gyülekezetben, az -szétgyű- rűzik az egész országban. így ki­emelt gyülekezet a zuglói. AZ IKTATÓ ISTENTISZTE­LET IGEHIRDETÉSÉT dr. Káldy Zoltán püspök végezte Fii 3, 10— II ige alapján. Azt mondja Pál, ho'gv 6 akkor jutott ,,egyenesbe”, amikor megismerte a hit által való igazságot Krisztusban. Ez a hatalmas felfedezés, hogv Krisz­tus igazsága az övé, adott neki úi é’etet. Mi a célja az új életnek? Krisztust .még jobban megismer­ni! Krisztus olvan gazdag, kime­ríthetetlen, átfoghatatlan, hogy a program.' Krisztus felismerése Pált arra is rávezeti, hogy „részt vegyen szenvedésében”,' vagyis sorsközösséget vállaljon vele. Krisztus szenvedése abban állt, hogy nem önmagának élt, hanem másoknak, önmagát kellett fel­adnia, s ez szenvedés volt már a kereszt előtt. Pál is azt' mondja, hogy magamat készakarva má­soknak adom. Ez a keresztyén élet „temetési menete”, de a ke­resztyén élet „húsvéti menet is”. Minél inkább zsugorodik, és háj meg saját énem, annál inkább teljesedik ki bennem Krisztus élete. Amikor meghalunk, önma­gunknak. az temetés, de vele jár húsvét is, mert ott Krisztus tá­mad fel bennünk. Ha viszont ki­teljesedik bennünk Krisztus éle­te. az akkor a szolgáló élet, a dia- kónia teljésédik ki. Az ö élete bennünk másokat szolgáló élet: így a szószéken és áz oltár előtt, mint a családban, az öregek, a betegek, a gyermekek mellett, és szolgálat hazánkban, ebben a tár­sadalomban, különböző világné­zetű emberek között. A diákónja a pecsétje, hogy az. amit prédiká­lunk, az bizonnyal igaz. Nem teó­ria, hanem élet. A feltámadás ereje az, ami képesíti a lelkészt és a gyülekezetei is a terhek el- hordására, az ige hirdetésére, a keresztyén életre. ROMAI KATOLIKUS PÜSPÖKI SZÉKHELY ÁTHELYEZÉSE DREZDÁBA Március 23-én ünnepélyesen kihirdették a drezdai Szenthá­romság-templomban fHofkirche), hogy a meisseni római katolikus püspökség székhelve ezután a szász fővárosban lesz. A római katolikus- egyházmegye főbb hi­vatalai már eddig is Drezdában voltak. 1 A meisseni püspökséget 968- ban alapították, de 1581-ben a hívek evangélikus hitre térése mi­att megszüntették, majd 1921- ben visszaállították Nevét meg­tartotta, de székhelye Bautzen- ben volt. ahol evangélikusok és római katolikusok ugyanazt a templomot használták (Simultan- kirche): a szentélyt a római ka­tolikusok, a hajót az evangéliku­sok. A bautzeni katedrálisban ezt a gyakorlatot a jövőben is foly­tatni akarják. A GÉP NEGYVENSZER ÉRTÉKESEBB AZ EMBERNÉL? bér a gondozási díj 24 órára (el­látás, étkezés, mosás, elszálláso­lás) 52,20 márkát tesz ki, ami óránként 2,19 márkának felel meg. Christian-Friedrich Bubmann lekész. diákóniái 'vezető-' megjegy­zése: ..Tessék összehasonlítani és elgondolkodni.” AZ ÜJ LELKÉSZ már kipró­bált ember a szolgálatban. Schreiner Vilmos nem új ember­ként kezdi a munkáját, hiszen negyedszázada végzi már azt, ed­dig mindig hűséggel. Nem nagy gyülekezet lelkésze Volt, a kis pestújhelyi gyülekezetben végez­te szolgálatát. Közben arra is vál­lalkozott, hogy egyházunk könyv­tárában végezzen munkát, s ez­zel főleg a teológus ifjúság kép­zését segítette, de ennek az idő­szaknak a gyümölcseként az Evangélikus Élet olvasói is sok értékes írást olvashattak tőle. Közben külföldön is becsülete* szerzett, amikor Finnországban járt ösztöndíjasként. Most, ami­kor a zuglói gyülekezet bizalmá­val tüntette ki, hisszük, hogy a feltámadás erejére támaszkodva az ő teológiai felkészültsége, szí­vós szolgálata, az emberek fel­keresésének készsége kénessé te­szi őt az itteni szolgálatra. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN szerető szívek köszöntései fogal­mazódtak meg. Leginkább érző­dött ez a pestújhelyi gyülekezet küldöttségének a szavaiból: Sza­bó Sándor jegyző az eltelt 10 esz­tendős pásztorolásra tekintett vissza. Vanna Józsefné bibliakö­rös pedig arra kérte a zuglói anyagyülekezetet, hogy most, amikor Schreiner Vilmos hozzá­juk költözik és onnan fogja éllát- ni előző gyülekezetét is, fogadják el őket testvérnek, de ne mosto­hának, hanem édestestvérnek. Ugyanez a ragaszkodó szeretet volt a lelkészben is. hiszen ő kér­te a püspöktől, hogy előző szol­gálati helyét is megtarthassa. Me­legen köszöntötte a lelkészt és a gyülekezetei Virágh Gyula es­peres, a Pesti Egyházmegye és az LMK nevében. A zuglói gyüleke­zet köszöntését Húsz Róbert fel­ügyelő tolmácsolta, hangot adva nagy örömüknek. Farkas Károly gondnok a nyug­díjba vonult Boros Károly kö­szöntő levelét olvasta fel. A zug­lói asszonyok és biblia körösök nevében Farkas Károlyaé, a zug­lói ifjúság nevében pedig Maros Judit mondta el, hogy mennyire várták az új lelkészt, akitől azt kérik, hogy világos igehirdetés­sel és élete példájával járjon előt­tük. Az együttmunkálkodás re­ménységéről és lehetőségéről szólt köszöntésében dr. Groó Gyula dékán, a Teológiai Akadémia és annak ifjúsága nevében. Az öku- mené jegyében: Szemenyei Sán­dor zuglói református lelkész. Pintér István Rákospalota újvá­rosi református lelkész és dr. Sze- pesdi Ervin római katolikus ka­nonok-esperes, rákospalotai plé­bános köszöntötte a szolgatársat. Dr. Káldy Zoltán püspök kö­szöntő szavaiban kiemelte, hogy milyen gyümölcsözően tudott a gyülekezet vezetőségével együtt munkálkodni a lelkészválasztás idején. Majd Schreiner Vilmosné félé fordulva a feleség, a papné szolgálatát méltatta. HITÜK SZÉP BIZONYSÁGÁT ADTAK ezen az^ ünnepen a zug­lóiak, amikor annyian összegyűl­tek, hogy egészen megtelt . a templom. Utána pedig szeretettek­ből arra is telt, hogy az ünnep­ség végeztével terített asztalok­hoz hívták a vendégeket. Schrei­ner Vilmos megköszönve a ked­ves köszöntéseket azt mondta, hogy számára ez a nan a "kéz­fogásók napja A sok kézfogás arra kötelezi, hogv munkája min­den ágát felső fokon végezze. Bi­zonyságot tett arról is, hogy az 5 számára fontos az a társada­lom. amelyben él. és amelyben szolgálni és segíteni akar. Gyarmati István I i Batzenhofenben, Aygsburg mellett (NBZít) az egyházi öreg­otthon liftjét szerelők javították. Három és fél óra hosszat dolgoz­tak és 291.70 márkát, számoltak fel (munkadíi. túlóradíj. éjszakai pótlék, kiszállási költség és adó). • Ez óránként -83.34 márkának fe­lel meg. Ugyanebben az épület-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents