Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-24 / 34. szám
Hitvallástól hitvallásig Szórványév Magyarországi evangélikus hitvallásaink Nyíregyháza és a bokortanyák 4. Hazánk erdélyi területein a XVI. században több reformátort irat, rendtartás és agenda jelent meg, amely lutheri szellemben reformálta az egyházi életet. Különösen Erdély nagy reformátorának, Honíerus Jánosnak a munkáira gondolhatunk — ezeknek azonban nem volt hivatalos ,.hitvallás” jellege. A kifejezetten Confessio nevet viselő első magyarországi evangélikus hitvallások az 1545-ös erdődi zsinatot követően mind Felső- Magyarország — a mai Szlovákia — szabad királyi és bányavárosaiban születtek. ELSŐNEK AZ ÖT SZABAD KIRÁLYI VAROS — Eperjes, Bárt- fa, Kisszeben, Kassa és Lőcse — alkotta meg 1549-ben a Coníessio Pentapolitana-t, azaz az ötvárosi Hitvallást. Létrejötte annak a szigorú törvénynek volt köszönhető, amelyet az 1548-as országgyűlés az anabaptisták és a helvét irány hívei ellen hozott. E „tévtanok” követőit a törvény 11. cikke ugyanis száműzetésre ítéltte és későbbi visszatelepülésüket is megtiltotta. Mivel a törvény rendelkezéseinek végrehajtását királyi biztosok ellenőrizték, s félő volt, hogy kellő ismeret híján sok evangélikust is az „eretnekek” közé sorolnak, szükségesnek tűnt a gyors intézkedés. Előbb Radácsi (Radaschin) Mihály bártfai esperes készített egy hitvallást Melainchthon dogmatikája alapján, ezt azonban a királyi biztosok nem fogadták el. Így került sor az eperjesiek megbízásából Stöckel Lénárd bártfai rektornak,' Melanchthon volt személyes tanítványának a munkájára. Ez minden vitatkozó hang mellőzésével kitér • a tévtanok cáfolatára, majd az ortodox lutheri fogalmazásban kifejti saját tanítását. Az úrvacsoráról úgy szól, mint amelyben „a hivő az Ümak valóságos testét és vérét veszi” —; tehát a meg nem változtatott (Invariata) Ágostai Hitvallás szellemében (az ún. reálprezenciát), Krisztusnak az úrvacsorában valóságos jelenlétét vallja; a szertartásokban azonban a régi egyház formaságait meghagyja. Ez a hitvallás 1558-ban hivatalos királyi megerősítést- nyert, így a hozzá tartozó egyházak egy ideig szabad vallásgyakorlatot élvezhettek. Evangélikus nádoraink, az Illéstházyak és Thurzók alatt ez a hitvallás három nyelven is kiadásra került. TÍZ ÉVVEL A PENTAPOLITANA UTÁN, 1559-ben hasonló védelmi okokból került sor az ún. alsó-magyarországi hét bányaváros: Körmöc-, Selmec-, Beszterce-. Libet-, Baka-, Béla- és Újbánya „Hétvárosi Hitvallásának a kiadására. Oláh Miklós érsek 1558-ban olyan hitcikkek aláírására akarta rávenni e városok leikészeit, amelyeket azok szószólója, Cubicularius (Kammerknecht) Vlrik Selmecbányái lelkész „ördögi műnek” minősített. Mivel hiába vitatkoztok az Ágostai Hitvalláshoz való tartozásukra, mert Ferdinand király azt csak Németországra nézve akarta elismerni, számkivetésük megakadályozására a Selmecbányán összeült lelkészek megszerkesztették 20 cikkből álló hitvallásukat. Ez a „Confessio Heptapolitana” ezzel a szép mondattal zárul: „Tudjuk, hogy ez a tanítás Isten igaz és legyőzhetetlen igéje, s imádkozunk, hogy Krisztus ebben mindnyájunkat megőrizzen, a Szentlélek pedig megadja, hogy erről az egész világ előtt tanúbizonyságot tegyünk hamisítatlanul, s meg tudjunk maradni az igaz hitben. Ámen!”. HASONLÓ NEHÉZ HELYZETBEN JÖTT LÉTRE végül 1568-han a Szepesi Hitvallás, a Confessio Scepusiama. A 24 szepességd város egyházainak képviselőit ekkor ugyanis zsinatra akarta egybehívni Bornemissza Gergely nagyváradi püspök. Álláspontjuk egyeztetésére káposztafalvi gyűlésükön megbízták Megander (Grossmann) Bálint iglói és Obsopaeus (Koch) Cyriák szepesváraljai lelkészeket, Melanchthon egykori kedves tanítványait. A 20 cikkely már feliratában is jelzi, hogy „megfelel az Ágostai Hitvallásnak”: $nnak rövid ösz- szefoglalása. Jelentősége, hogy kiküszöbölte a szepesi egyházakban lóbrakapott túlzásokat és egységet teremtett az evangélikus egyházi rendtartásban. HA AZ ÁGOSTAI HITVALLÁST ÖSSZEVETJÜK e három magyarországi okirattal, azt találjuk, hogy ezek nem szó szerint vették át annak szövegét, Mivel pedig elsősorban egyházi személyeknek készültek, tömör, elvont teológiai megfogalmazást alkalmaznak. Az augsburgi hitvallást világiak írták alá, részben politikai célzattal, ezt pedig egyháziaik, inkább teológiai okfejtéssel. összefoglalva azt állapíthatjuk rtieg magyarországi hitvallásainkról, hogy azok lényegileg azonos tartalmúak az ágostaival. A KÉSŐBBI SZÁZADOK FOLYAMÁN más, önálló magyar evangélikus hitvallás megfogalmazására nem került sor. Az 1530-as Ágostai Hitvallást azonban egészen napjainkig sokszor lefordították magyar, német es szlovák nyelvre. Utoljára a Hitvallási Iratok 1957-es kiadásában jelent meg magyarul, dr. Nagy Gyula teológiai tanár gondozásában. Fabiny Tibor Igazi célom végül is a bokor- tanyákkal, ezzel a hazánkban párját ritkító települési formával való ismerkedés volt. A városhatár északi felén nincsenek bokortanyák, „csak” tanyák, míg a többi oldalon körülfogják a várost. Létrejöttükben nyomon kísérhetjük a település idejét, a telepesek nemzetiségét, vallását. Említettem már, hogy több települési hullámról szólhatunk. Nincs helyem a részletezésre, de annyit röviden megemlítek, hogy első hullámban a Békés megyeiek érkeztek 1753—1754-ben. akik a község nyugati határát osztatták fel maguk között. Itt voltak a legjobb földek. Ezek a telepesek iszlovákok és evangélikusok voltak. Később a Felvidékről is túlnyomó többségében szlovák evangélikusok érkeztek. Ahol viszont már felekezeti megoszlást tapasztalunk, ott későbbi eredetről lehet szó. Nagy evangélikus bokrok közé tartozott Alsópázsit, Berakó, Manda, Rozsrét, Róka, Rozsréii szőlő, Súlyán, Űjteleki stb. bokor A 72 bokortanya vallásos megoszlását az 1930-as népszámlálás 2 3- os evangélikus többségben állapí- tota meg. Nemzetiségét lleloen az evangélikusok szinte kizárólag szlovák-tirpákok voltak, számuk eben az időbe»- meghaladta a 8 ezret,- ugyanakkor a városban csak 7500 evangélikus élt. MILYEN IS EGY BOKOR? Hogyan tudnánk körülírni? Képzeljünk el egy parányi tavacskát, 50—60 m átmérőjűt, amely körül sugár alakban 6—8 ház helyezkedik el. Állítólag a tavacska helyén találtak megfelelő agyagot a tirpákok vályogvetéshez. Ebből épült hajlékuk. A házak tehát szembenéznek egymással, kertben állnak, s újabban kerítés határolja kívülről. Ebbe a kör alakú, térnek is nevezhető tágas területbe, melynek lapályán különösen tavasz táján víz csillog, „utca” torkollik. Ez az utca a szemközti oldalon folytatódik. Utcának is azonban csak jószerével nevezhetjük, mert jobbról-balról elszórtan, sokszor sok száz méter távolságban egy-egy kerítésszakasz mögött tanya húzódik meg. Hellyel- közzel leágazás is van az' utcáról, ösvény vagy földút, amely más tanyákra biztosít bejáratot. Azt mondhatnám, ez a leírás jellemző a többi bokorra is. ELSŐ UTAM A RÖKA-BOKORBA vezetett. Csizmazfa Sándor lelkész volt a kísérőm. Hatalmas sártengeren éviekéit át velünk Wartburgja, amely úgy látszott, hozzászokott a nehéz terephez. Betértünk Palicz Mihály hajlékába. A tanya „műemlék- jellegű”. Parányi épület, valóban régi. A mestergerenda alatt le kellett fejünket hajtani, hogy be ne verjük. Szemközt a bejárattal a régi konyha, valaha nyitott tűzhellyel, ma elfalazva, jobbra-bal- ra egy-egy kis szobácskából áll a hajlék. Az egyikben ott még a „búbos”. A többi berendezés már semmi „népit” nem őriz. Az udvaron körös-körül gazdasági épületek. Ketten élnek itt, idősek. Innen két kilométernyire jártak iskolába, még tudnak tirpákul. Gyurecskó Mihály már több mint 80 éves. Innen távolabb lakik feleségével, A gyerekek szétszóródtak, az unokák között tanító is van. Járadékos. Ezermester és a tanya körül mindent maga végez. Kis műhelyében gyalupad, s egvéb barkácsfelsz.erelés látható. Seprőt köt cirokból, javít, és a házhoz szükséges eszközöket elkészíti. Lovat tart még. Sokat tud mesélni, háborúkról, békéről, építésről. Ismeri jól a bokörvilágot. Elmondja, hogy az idősek még jól tudnak tirpákul, de a gyerekek, az unokák már nem értik. A bokor lakossága kivétel nélkül evangélikus. Korábban sokan laktak itt, ma azonban már alig. NÉPI HAGYOMÁNYOKRÓL FAGGATOM. Ezek a népi hagyományok összefüggtek a vallásossággal. Régen — mert éppen böjtben vagyunk — a szülők szerdán és pénteken böjtöltek. Nagypénteken mákos „bobálykát”, tojást és pattogatott kukoricát ették. Elmaradtak viszont a régi szokások, karácsonykor a szalmahintés, kántálás, betlehemjárás. az újévi koledálás stb. Rokka, guzsaly, a szövés-fonás, toll- és kukorica- fosztás is csak az emlékekben él. A tanyasi ember vasárnapja is más, mint régen volt. Valaha soksok km-t tettek meg szekéren, hogy templomba jussanak a családdal, s egyúttal meglátogassák a városban élő rokonságot. Ezek vasárnapról vasárnapra megismétlődő ünnepnapi)k voltak.’ Ma ez a templomba j árás erősen korlátozódott. A nagy ünnepekre. Viszont a y.templöm jött ki” hozzájuk. Csizmazia Sándor lelkész is böjti bibliaórára érkezett. Gyv- recslcó' Mihály tanyáján gyűlt ösz- sze 25 ember, többségében asz- szony, 35—80 éves korig. Szépen énekeltek és szeretnek is énekelni. ELMONDTAK. HOGY 26 HÄZ VAN A BOKORBAN, s kb. 74-en laknak azokban. Gondjuk, hogy 20—30 év múlva ki fog a tanyákon lakni, miután a fiatalok már mind beköltöztek a városba. Van, aki Budapesten dolgozik. Gond az is, mit fognak tudni a fiatalok a „vallásból”, mert ők még megtanultak énekelni és minden mást az iskolában, de a gyermekek már semmit. Régebben esténként ösz- , szejártak hántani, fosztani, fonni, a közösségi élet is bensőséges volt, manapság viszont a tv, a rádió „hazaparancsol” mindenkit. Lassan alig ismerik egymást. Nyáron azonban még esténként a közel lakók kiülnek a „gerendára” — ez egy kerítés elé helyezett ülőalkalmatosság — és tereferélnek. Egyedül a kaláka szokása maradt meg közöttük. Ha házat építenek, nagyobb mezei munka köszönt rájuk, összesegítenek. Szakos András értelmesén fejtegeti, hogyan alakult át az utóbbi időben a bokrok társadalma. Lényegében nem is olyan régi a tsz. Korábban szakcsoportban dolgoztak. A Nyírség .,aranya”, az alma-, gyümölcstermelés fogla1- koztatta a bokortanyák népét. 1978-ban az egész határ átalakult. A Ságvári szövetkezethez kb. 7000 hektár tartozik. Nagy munkaerőhiány van. Nincsenek fiatalok. Neki is két gyermeke van, érettségizett fia a városban, lánya a gumievárban dolgozik. A határ tagosításával sok kis gyümölcsös szenvedett kárt. Ezért vérzik a tirpákok szíve. Beszélt a nemzedékoroblémáról is. A vagyon valaha fegyelmező eszköz is volt. A szülők csak akkor adták át gyermekeiknek a vagyont, ha teljés biztonságban érezték jövőjüket. Ennek ellenére tapasztalható, hogy a városba került tirpák gverekek bizonyos erkölcsi tőkét vittek magukkal szorgalomban. becsületességben, vallásosságban. A jó nevelés következtében kevesebb közöttük a fiatalkorú és egyéb bűnözés. Babicz István kereskedelmi dolgozó. Tanyájáról jár be naponként gépkocsijával munkahelyére. Fia orvostanhallgató, fele-, sége tsz-könyvelő. Otthona teljesen polgári berendezésű. A szíiíes tv-t gépi háztartási eszközök egészítik ki. De a többi tanyák berendezése is nagyfokú változáson ment keresztül. Hűtőgép, rádió, televízió és „kombinált” bútorzat váltotta fel a régi berendezési tárgyakat. Lényegében a bokrok népe két év óta folytat „kétlaki” életet, amely a gyakorlatban erősen különbözik az ipari dolgozók kétlakjságátdl. A háztáji gazdálkodás a tirpákok nélkülözhetetlen bázisa. Szorgalmukkal, leleményességükkel pótolják mindazt, amely az átszervezés következtében kiesett. flcdey Pái Katona Imre tanulmánya: Bruegel és a Batthyányak „Egy világvégei hirdető műmnél;?" „KERESZTELŐ JANOS PRÉDIKÁCIÓJA” valóban műremek. 1566-ban, halála előtt három évvel festette alkotója a németalföldi id. Pieter Bruegel. A Batthyányak tulajdonából 1919-ben, a. magán- és a közgyűjtemények államosításakor került Budapestre, a Szépművészeti Múzeumba, amelynek egyik legféltettebb kincse. A festmény — nem kétséges — műremek. Kérdés csupán, hogy „világvéget” hirdet-e. Minden évben megállunk a kép előtt új konfirmandusainkkal, amikor Keresztelő Jánossal foglalkozunk. Ilyen kérdésekre keresek velük választ: Mi a prédikáció? Hogyan hallgassuk a megtérésre hívó szót? Miért „szentek közössége” a gyülekezet? Sűrű erdőtől övezett tisztáson helyezte él a festő Keresztelő János bizonyság- tételének hallgatóit. Van aki lehajtott fővel, van aki feszült figyelemmel, van aki ásítozva hallgatja. A gyermekek fára . másznak. Kétszáznál is több arc. Mindegyik más. Nemcsak színeitől tarka a kép. Sokféle ember, sokféle náció: török, kínai, cigány, japán. Középen fekete bársonyban előkelő spanyol nemes. Nem figyel oda, Tenyeréből jósoltat miközben szól a prédikáció. Baloldalt, a hatalmas fatörzs mögül, mintha egy magyar főúr alakja tűnne elő. Problémát is vetek fel a gyermekek előtt: miért festette olyan kicsinek Bruegel Jézus alakját a képen? Ha Keresztelő János (6 is milyen kiesi!) nem mutatna rá, talán észre se vennék. Bruegelt sokáig falusi életképek festőjének tekintették. .4 ..paraszt Bruegel“ — tgy nevezték. Tulajdonképpen ez t szemlélet jellemzi Timmermans „Pieter Bruegel szenvedélyes élete” címen múlt évben megjelent szép, olvasmányos életrajzi regényét is. Némi csalódást okozott, hogy a „Keresztelő János prédikációjával” nem foglalkozik. Könyvét olvasva nem érzékeljük, miért vált Bruegel egyszerre oly modernné korunkban. KATONA IMRÉNEK A „GYORSULÓ 1DÖ” sorozatban jelent meg 139 oldalas monográfiája. Nem szórakoztató olvasmány, de annál izgalmasabb. A reformáció korabeli eretnek mozgalmakat imponálóan ismeri. Behatóan tanulmányozta, a Batthyány család szerepét az ezerötszázas évek második felében. Egy kérdésre összpontosít: hogyan és miért került ez az egyetlen Bruegel-kép hazánkba? A magyar származású Charls de Tol- naytól és 'a bécsi Auner kutatásaitól indítva arra a meggyőződésre jut, hogy Bruegel nem a kálvini reformáció híve volt, hanem az anabaptizmus, az „újra- keresztelők” egy radikális irányának hatása alatt állott. „Az 6 keresztelője az erdő sűrűjében híveket toborzó és őket a világ végére, Krisztus visszajövetelére felkészítő vándorprédikátor.” A műremek eredetije pedig azért kerülhetett hazánkba, mert Batthyány Boldizsár széles körű kapcsolatai révén megismerkedett az anabaptisták történelemszemléletével, és feltehetően szimpatizált velük. Amikor ez a hat nyelvet beszélő nyugat-dunántúli főúr 1578-ban festményekkel akarta ékesíteni szalonoki várát, németalföldi festők után érdeklődött. Katona Imre tanulmánya szerint „Bruegel az evangélisták kinyilatkoztatásán túlmenően, a Próféták Könyve — különösen Ezékiel és Dániel — tanítása alapján ábrázolja az elkövetkező világot”. Szerinte a kép kulcsfigurája az előtérben, jobboldalt álló „fehér gyolcsba öltözött” férfi. Nem szerzetes, hanem gz Ezékiel könyve 9. fejezetében említett küldött, aki a régi Jeruzsálem pusztulását hirdeti, és „TV betűvel jelöli a meg- térőket hogy a pusztulásból megmeneküljenek. Ezért visel derekán írószerszámot. Ezért látható ruháján a „T” jel. Az anabaptisták értelmezése szerint ugyanis ez volt az Ezékiel által említett jel. Katona Imre tanulmánya jól érzékelteti Bruegel korának társadalmi és eszmei feszültségét, azt is, hogy egy-egy ma bizarrnak tűnő vallási tanításnak mi volt a társadalmi gyökere. Feltevései, következtetései a kép értelmezése tekintetében mégis túl merészek. Ha elfogadjuk ezeket, a gyermekeknek feltett kérdésre azt kell bálaszolnunk: Bruegel azért festette olyan kicsinek, jelentéktelennek a Megváltó alakját, mert Jézusnál jobban érdekelte az előtérben álló „fehér gyolcsba öltözött” férfi. De akkor miért Jézusra és miért nem rá mutat Keresztelő János? NEM VÉLETLENÜL REJTETTE EL Jézus alakját Bruegel a háttér sokadalmába. Több képén is megfigyelhető, hogy a kép címét viselő jelenetet egészen kicsire vette, úgy eldugta a sokalakos kavargásban, hogy alig lehet megtalálni (A betlehemi népszámlálás, Pál megtérése, Ikarus stb). A mi képünk értelmezésénél nem kellene tnégis János evangéliumát felnyitnunk? Ott ezt mondja Keresztelő János: „közöttetek van, akit ti nem ismertek" (1, 26). Ha az új Bruegel értelmezést zavarja is, érdemes lenne tüzetesebben megvizsgálni milyen szerepet vitt Jézus Krisztus és a róla szóló evangélium a művész életében és egész piktúrájában. Ezt kísérli meg Theodor Jänicke képelemzéseivel 1952- ben „Bölcsesség és bolondság” címen az NDK-ban kiadott kis Bruegel albumában. A képekben elrejtett bibliai üzenet után kálót. Bruegel festményeibe rejtett bizonyságtételének sajátosságát Pál apostoltól vett idézettel jellemzi: „A keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje, mert tetszők az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket” (1 Kor 1, 18— 21). így összegezi elemzéseit: „Amikor Bruegel a bibliai jeleneteket egészen a háttérbe zsugorítja, nem azért teszi, mert elsősorban a flamand népélet ábrázolása érdekli, hanem azért, mert a Biblia üzenetét sajátosan érti, s annak művészi kifejezését megtalálta. Így fest. mert szándéka a bizonyságtétel és nem a szórakoztatás, vagy népszokások megörökítése.” Bcnezúr László
