Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-24 / 34. szám

Cselekvés és imádság-reménységgel A Lutheránus Világszövetség Javaslatai a madridi értekezlettel kapcsolatban A Lutheránus Világszövetség megalakított egy munkacsoportot azzal a céllal, hogy készítsenek egy jelentést és javaslatokat a madridi értekezlettel kapcsolatban és küldjék meg azt a tagegyházak­nak. Ismert, hogy az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Érte- kéziét a tervek szerint késő ősszel tartja soron következő tanácskozá­sát Madridban. Az LVSZ már a két évvel ezelőtt tartott belgrádi tanácskozás elé is készített egy memorandumot, most ugyanezt teszi a madridi értekezlettel ösz- szefüggésben. Az LVSZ szeretné, ha a tagegyházak e javaslatok szellemében figyelnének a mad­ridi tanácskozásra és segítenék ennek a tanácskozásnak a célkitű­zéseit. A Magyarországi' Evangé­likus Egyház örül annak, hogy az LVSZ ezt a szolgálatot végzi. Az alábbiakban ismertetjük az elké­szült jelentést és azokat a ja­vaslatokat, amelyeket egy mun­kacsoport dolgozott ki. , •* A LUTHERÁNUS világszö­vetség DARESSALAMRAN 1977-ben megtartott 6'. nagygyű­lése felkérte a világszervezet köz­pontját, hogy rendszeresen tájé­koztassa a tagegyházakat az Euró­pai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet munkájáról, és segítse őket hozzájárulásuk megtételé­ben. A nagygyűlés ezzel jóváhagy­ta az addig végzett munkát, sőt, további felhatalmazást adott hoz­zá. « Az európai és észak-amerikai államok következő tanácskozását a tervek szerint az év végén Mad­ridban tartják meg. Az elmúlt hónapok fejleményei — a közép­hatósugarú rakéták európai állo- m ásó ?. tatásáról hozott nyugati döntés, valamint az iráni és af­ganisztáni események — gyors változást hoztak a világhelyzet­be. s — mint a munkacsoport 1980 februárjában megfogalmazott és : utóbb közzétett jelentése megálla­pítja — attól kell tartani, hogy a nemzetközi konfliktusoknak az enyhülés szellemében való meg­oldását mindezek súlyosan befo­lyásolják, különösen is, ha a ka­tonai akciók kerülnek előtérbe a politikai cselekvéssel szemben. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖ­VETSÉG MUNKACSOPORTJÁ­NAK JELENTÉSE ezért hangsú­lyozza. hogy mindezek a fejlemé­nyek az egyházakat ás az egyhá­zak tagjait, is közvetlenül érintik, és újra megismétli, hogy a béké­re akkor van remény, ha az ellen­téteket tárgyalások útján rende­zik. A Helsinki záróokmány jelen­tősége azért nagy. mert abban valamennyi európai állam, vala­mint az Egyesült Államok és Ka­nada aláírásával megpecsételte és elfogadta ezt az elvet. A teológiai megfontolások hang­súlyozzák; hogy Isten igéje nem­csak Isten és ember, hanem em­ber és ember egymással való vi­szonyát is érinti. Az emberi együttélés Istentől kapott lehető­ségei között a szeretet Leikével es az értelem mértékével kell csele­kedni. Helytelen a földi békét es a Krisztusban kapott békét azono­sítani, de helytelen lenne Isten igéjének szociális vonatkozásait tagadni. Az egyházaknak az európai biz­tonságért és együttműködésért va­ló fáradozásában figyelemre mél­tóak a következő szempontok: az ■ az egész világra kiterjedő egy­ház. mint Krisztus teste átlép kulturális, nemzeti és politikai ha­tárokat és ez lehetőséget ad a né­pek közötti megértés előmozdítá­sára és a béke ügyének segíté­sére; b) mivel Isten kezdeményező volt az emberrel való viszonyá­nak rendezésében, ezzel bennün­ket is arra késztet, hogy megte­gyük az első lépést a másik em­ber felé, meghallgassuk és biza­lommal ajándékozzuk meg. Ez megőriz attól az egyoldalúság­tól, hogy a hibái csak a másik­ban keressük, magunkat pedig tökéletesnek tartsuk; c) Jsten ígé­reté. hogy nem hggy magunkra, erőt és .reménységet ad azokban a helyzetekben, amikor úgy ta­pasztaljuk, hogy fáradozásaink nem járnak a kívánt eredmény- , nyel. A gyakorlati javaslatok megfo­galmazásánál abból a tényből in­dul ki az irat, hogy a Helsinki záróokmányt valamennyi állam, mely részt vett a tárgyalásokban, elfogadta és aláírta. Ez bátorító tény. Nem feledkezhetünk meg arról .sem, hogy ennek az ok­mánynak — bár „csak” Európá­ról szól — az egész világ békéje szempontjából' is jelentősége van. Nem elhanyagolható szempont, hogy nemcsak a közös célokat fo­galmazza meg, hanem a követen­dő utat, a módszert Is, és külön hangsúlyozza „az intézmények, szervezetek és személyek” szere­pét ezen az úton. A tanulmányi munka az egy­házak gyakorlati tennivalói kö­zött az első lépcső. Szükséges, hogy az egyházakban is minél szélesebb körben ismertté váljék a Helsinki záróokmány, mert ez az emberek békevágyánalf politi­kai kifejezése. Az egyházaknak foglalkozniuk kellene azzal a kér­déssel, hogy ez az okmány mi­lyen kapcsolatban van a béke bibliai fogalmával. — A leszerelés kérdését is érinti ez a dokumen­tum. Gyülekezetek és tagjaik nin­csenek abban a helyzetben, hogy érdemben hozzászólhatnának eh­hez a kérdéshez. De az egyházak­nak együtt kellene működniük azokkal az intézményekkel és szakemberekkel, akik ezen a terü­leten dolgoznak. Mivel pedig a világbéke a saját gyülekezetben és országban edződik, kinek-ki- nek a maga háza táján kell kö­rülnéznie és javítani azon. ami nem igazságos és nem emberhez méltó. A bizalomépítés a másik gya­korlati tennivaló. Ezen a ponton sokat tehetnek az egyházak, hi­szen a megbékélés evangéliuma éppen a bizalmatlanság és ellen­ségeskedés megszüntetésére ösz­tönöz. Nem segíti elő a bizalom növekedését, ha akadályokat gör­dítenek az emberi kapcsolatok elé politikai határokkal és megszorí­tásokkal, vagy ha a tájékoztatási eszközök egyoldalúan muttják be a tények. Áz egyház mint nem­zetközi közösség hozzájárulhat a kormányok és emberek közötti kapcsolatok javításához egy-egy „Amikor az egyház túlságosan összefonódott a gazdagokkal es a kormányokkal, senki sem vádolt berniünket politizálással, de most, amikor a szegények érdekében prédikálunk és dolgozunk, felfor­gat óknak és kommunistáknak mondanak” — mondotta Dom Heide~ Camara, Qlida és Recife érseke, (Brazília), a brazíliai sze­gények prófétája.. a genfi ökume­nikus központban tartott sajtó­konferenciáján. látogatására svájci előadó-kőrútja kereteben kei'tilt sor. Dom Helder Camara 1964 óta érsek és az azóta eltelt időben folytatott tevékenysége alapján a szegények pártfogójának és az emberi jogok védelmezőjének tartják. országon belül, de országhatáro­kon át is közelebb hozhatja egy­máshoz az embereket. Az egyházi tájékoztatási eszközök jó példát adhatnak. S Jéus Krisztus egy­házának még azt a kockázatot is szabad vállalnia, hogy kapcso­latot keres olyanokkal, akikkel nincsen" azonos hiten. A békére nevelés is olyan gya­korlati feladat, melyet nem le­het elég korán elkezdeni. Ilye­nekből állhat ez: Az emberi együttélésben adódó ellentéteket erőszak nélkül megoldani; az erő­szak dicsőítését, a gyűlöletre ne­velést. Valamint a háborús gyer­mekjátékokat és irodalmat’ betil­tani; mások érdekében a saját fogyasztásról és életszínvonalról lemondani, ha kell; szenvedést, háttérbe szorítást és félreértelme­zést kibírni; másképpen gondol­kodókkal együttdolgozni; szen­vedőkkel aktív szolidaritást vál­lalni; és a gazdaság, politika és fegyverkezés összefüggéseit ta­nulmányozni. Az imádság a gyakorlati fel­adatok sorában a keresztyének és egyházak alapvető és oárat- lan hozzájárulása. A kereszté­neknek napi elcsendesedésük tdején ezt a kérdést kellene ma­guknak feltenniük: „Hogyan já­rultam hozzá családom, munka­társaim és égyáltalán a világ bé­kés életéhez?” Így lehetne a bé­kéért, biztonságért és együttmű­ködésért mondott imádság át­gondolt személyes elkötelezéssé, mely a hivő ember életének fon­tos része. A békéért és a veze­tőkért mondott általános imád­ságok mellett a gyülekezetek imádkozhatnának olyan esemé­nyekért és összejövetelekért is, melyek a békét szolgálják. A rendszeresen ta rtott vasa rnapi istentiszteletek mellett a nemzeti ünnepek vagy az ENSZ-köxgyű- lés megnyitásának napja külö­nösen is alkalmasok ima-nap tartására, melyeken az ökumeni­kus részvétel az egész egyház békéért való elkötelezettségének kifejezése lehet. Az összefoglalást készítette: Beüss András Sajtókonferenciáján az emberi jogok bonyolult problémáját is érintette. ..Egyetlen ország sem mentes teljesen az emberi jogok problémájától” -— mondottá. ,,A nemzetbiztonságot minden érték fölé helyezik, ezéirt a kormányok úgy vélik, hogy minden megen­gedhető ennek érdekében.” Az érsek hangsúlyozta a népi össze­fogás erejét is. Óvott az erőszak alkalmazásától, és saját tapaszta­lataira hivatkozva ezt mondta: „Ha a nép összefog fegyverek nélkül, ha papok és egyházi munkások együtt dolgoznok az emberekkel, és nem pusztán csak értük, akkor kormányoknak és nemzetközi vállalatoknak, társa­ságoknak el kell fogadniuk, amit az emberek mondanák.” Keresstury Dessö: VÉG ÉS KEZDET Nyugszik a tó: örvény mélyén tétlen törvény; felette jeges kék kristály végtelenség. Erdők, szőlők, keitek virulnak, teremnek; lombjuk, magjuk sárba hull alakját váltva. Ki magat bevette \. tétlen kristály-rendbe: élt ezer világot s lelke köbe szállott. ' Ki magát vetette eleven szívekbe: • élt bár egy világot; szive kivirágzott. Alkonyaira szállt nap reggel újra támad. Úgy kell befejezned, amit végzel: kezdet. (Válogatott versek, 1979.) HELDER CAMARA LÁTOGATÁSA GENEBEN Arttsii/iánF ROGATE VASÁRNAPJA, * AZ IMÁDSÁG VASÁRNAPJA. Az utána következő csütörtök .Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepe. Van-e tartalmi összeiüg-'“ gés a két ünnep között? Mi a kapcsolat az imádság és,a menny- bemenetel között? Medgyesi Pálnak, az erdélyi puritanizmus egyik kiváló képvi­selőjének 1650-ben veretesen fo­galmazott -szavai- jól érzékeltetik az összefüggést: „A könyörgés aranylánc, melyet Isten bocsát aló a? égből: mikor mi arra csüg- geszkedtink, úgy véljük, hogy mi vonsszuk az Istent hozzánk, de bizonnyal mi vonattatunk fel Ö- hozzá.” AZ IMÁDSÁGBAN ISTEN AZÉRT HAJOL LE HOZZÁNK, hogy felemeljen bennünket, mint ahogy a tékozló fiút magához emelte a porból édesapja. Tegyük hozzá: a Jézus tie vében mondott imádságra vonatkozik ez a meg­állapítás. Jézus Krisztusban Ugyanis — születésében, szenve­désében és halálában —, a hoz­zánk hajló, magát megalázó Is­tennel találkozunk. Feltámadásá­ban és mennybemenetelében az emberről, rólunk van szó. A mi felemeltetésünk * vette kezdetét. Benne Isten a mi testünket, a mi emberségünket emelte magá­hoz. Hűséges' testvérünk. Nélkü­lünk még az Atvá 1 jobbjára se volt hajlandó felmenni. Általa válik imádságunk arany­lánccá- Nincsenek szárnyaink. Nem mi emelkedünk. Emelte­tünk. ö se elszabadult léggömb­ként emelkedett a magasba. Nem szárnyalt új Ikaruszként. Felvil­Családjának, volt csomódi gyü­lekezetének. de egész egyházunk­nak szomorúságára április 14-én. életének 78. évében elhunvt Ba­csón Márton nyugdíjas lelkész. Életének meghatározóit e három szóban lehet összefoglalni: Cso­rnád. a lelkészi szolgálat és csa­ládja. Lucsán Márton nem úgy volt csomádi. ahogy a lelkészek e?v faluba kerülnek szolgálatté- telre. Csornádon született i 1902- ben. s csak azért'nem Csornádon halt meg. mert aszódi leánya vet­te magához ápolásra, amikor be- tesséee súlvos lett. De hazakerült, és a csomádi temetőben nvugszik. Falujától csak addig volt távol, amíg tanulmányait befejezte és öt évig mint segédlelkész Tótkom­lóson szolgált. Ezen túlmenően csomádi volt ízig-vérig. Faluja tetett! Hová? A sztratoszférába? A világűrbe? Nem akárhova. Az Atya jobbjára. Hiába jelentek volna meg szemfüles fotóriporte­rek mennybemenetelénél. A fel­vételen csak az látszott volna, hogy Jézus nincs már többé a föl­dön. Sovány téma. Régi festők ezt úgy érzékeltették, hogy két lábnyomot festettek az álmélkodó apostoloktól körülvett dombtető­re. Elképzelhető az is, hogy Barth Károlynak, a bázeli egyetem egy­kori professzorának van igaza. 1940-ben így válaszolt feltevé­semre: Ügy vélem, elégett volna a film. A mennybemenetel döntő eseményét Jézus így fejezte ki: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” A képzőmű­vészet ezt' csak jelezni tudja. Jel­zései több félreértést keltenek, mint amennyi segítséget nyújta­nak. AZ APOSTOLOK NEM SO-» KÁT ELEMEZTÉK ÉLMÉNYÜ­KET, hanem nyomban Jézus ígé­retében kapaszkodtak meg: Ti- veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki ebbe az ígé­retbe megkapaszkodik — imád­kozik. Ök is ezt- tették, amikor szállásukra visszatértek: „vala­mennyien egy szívvel és egy lé­lekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban” (Csel 1, 14). Nem különös? Akik nemrégen, a dön­tő órán elaludtak imádság köz­ben a Gecsemáné kertben, most újra imádkoznak. Készenléti ál­lapotban vannak. Még néhány nap. Pünkösdkor szárnyra kel­nek, mint a saskeselyű. Nem az égbe szárnyalnak. Az evangéliu­mot viszik, mint tanúk, a föld végső határáig. „Futnak és nem lankadnak meg. járnak és nem fáradnak ei” (Ézs 40. 81). Ez is az imádság és a mennybemenetel szoros kapcsolatát mutatja. Egykori tanítómesterem, -Járosi Andor kolozsvári esperes és teo­lógiai tanár többnyire ablak mel­lé állva, az égre nyitott szemmel imádkozott. Igv szokott imádkoz­ni állítólag Luther is. ..Az oda- fennvalókra törekedjetek, ne a földiekre” — mondja Pál apostol (Kol 3, 2). Medgyesi Pál szavai­val élve ez azt jelenti: esügsesz- kedjetek az aranyláncra. Rngatel Imádkozzatok'. Az imádkozó nem idegenedik el a földtől. Mindig megtalálja helyét, felismeri és betölti küldetését. Lehet, olykor elesik. De talpra áll. Felemelte­tik. mert tanítvány. Mindig Isten szigorú, de irealmas szeretőiének tanúja. Szabadon szolgál. Valami átsugárzik életén Jézusból. A nasv székelv mesemondó. Bene­dek Elek ezt a verset íratta sír­jára: Jézus tanítványa voltam, Kicsinyekhez lehajoltam. A szívemhez felemeltem. Szeretetve úgy neveltem. Egyik segédlelkészünk úrvacso­rái igehirdetése cseng fülemben: Nagy. dolog, .amikor az ember bű­nének terhe alatt térdre roskad. Az. iemrán nagy metis az. hooy felállhatunk és új életben járha­tunk. Az aranylánc maga Jézus Krisztus. Amikor ígéretében meg­kapaszkodunk felemel, mert test­vérünk és Urunk. Imádságunk is általa válik aranylánccá. B L. volt nagy családja, ennek szolgá­latában kapott kiemelkedő szere­pet a felszabadulás után otthon. De meghatározta életét a lelkészi szolgálat is, amelvre elhívta az egvház Ura, s amelyet vállalt és becsülettel dolgozott végig. 42 esz­tendeig volt falujának lelkésze. 1971-ben ment nvugdíjba. A temetés április 16-án délután volt. Az igehirdetés szolgálatát Keveházi László Pest megyei es­peres végezte, a temetési szolgá­latot pedig Es-lényi László cso­mádi lelkész. A Pest megyei lel­készek kíséretével és a csomádi gyülekezet nagy részvétével kí­sértük elhunyt lelkésztestvérüp- ket nyugvóhelvére ezzel az igé­vel: „Jézus, emlékezzél meg ró­lam. amikor eljössz királyságod­ban.” R. L. t Lucsán Márton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents