Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-10 / 32. szám

L GYERMEKEKNEK Még a legkorszerűbb repülőgé­peknek is időnként vissza kell tér­niük kiinduló támaszpontjukra, hogy azután friss üzemanyaggal feltöltve folytathassák útjukat. Valahogy ehhez hasonlóan térünk vissza mi is alkalmanként Pál apostol missziói útjairól a kiin­dulóponthoz, Jeruzsálembe. Elő­ször húsvétkor szakítottuk meg utunkat és zarándokoltunk vissza az evangélium forrásához, Jézus nyitott sírjához. Most pedig mi­előtt elindulnánk az apostol har­madik missziós kőrútjára, pün­kösd ünnepén újra csak Jeruzsá­lem felé fordítjuk tekintetünket, és az első pünkösd eseményeiből szeretnénk erőt meríteni ütünk folytatásához. DE VAJON HÚSVÉT UTÁN MIÉRT VAN MEG EGYÁLTA­LÁBAN SZÜKSÉG a pünkösdi csodára, a pünkösdi eröfelvétel- re? Hát az üres húsvéti sír, a fel­támadott Jézussal való találkozás nem ad elég energiát a tanítvá­nyoknak? Tény, hogy az evangé­lium lényege már húsvét hajnalán megfogalmazódik: .Jézus feltá­madt. él, legyőzte a halált! Csak­hogy a legszenzációsabb örömhírt is sajnos lehet nagyon gyámolta­lanul, félénken és erőtlenül to­vábbadni. S ez a ..betegség” rhind a mai napig állandóan kísérti Jé­zus tanítványait, így minket is. Saját erőnkből képtelenek va­gyunk hitelesen, mások számára is meggyőzően, egyszóval erőtel­jesen meghirdetni a húsvéti evangéliumot. Különösen is jellemzi a tanít­ványokat ez a gyengeség negy­ven nappal húsvét után, amikor is Jézus elbúcsúzik tőlük, és többé láthatóan nincsen velük. Hiába biztatja őket búcsúzó mondatai­ban: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” A bib­liai tudósítás őszintén beszámol arról, hogy Jézus határozott ígé- Vete ellenére, a tanítványok szinte lebénulva, lehetetlenül bámulnak eltűnő Mesterük után. Nem tud­ják elképzelni, hogy lehet ezután is majd megtapasztalhatóan ve­lük Jézus ereje és szeretete. De csupán tíz napot kell türe­lemmel és imádkozó lélekkel vár­niuk és minden világos lesz. Jé­zus titokzatos ígéretei a megérke­ző Pártfogóról, Vigasztalóról való­ságos élménnyé lesznek. Rájuk köszönt az első pünkösd napja. De mi is történt akkor lényege­ben, hiszen annyi furcsa jelenség­ről olvashatunk a Bibliában ez­zel kapcsolatban: szélzúgás, tüzes nyelvek stb. Pünkösd igazi csodá­ja és ajándéka nem ezekben a külső jelekben rejlik, hanem ab­ban a döbbenetes csodában, hogy az egyszerű halászember, Péter apostol olyan erővel tudja hirdet­ni Jézus evangéliumát, hogy bi­zonyságtétele nyomán háromez­ren fogadjak el az örömhírt, meg- kereszlelkednek, és így megszüle­tik az első gyülekezet, de úgyis mondhatnánk ez egyben az egész egyház születésnapja. ISTENNEK EZT A TITOKZA­TOS, DE MÉGIS ÁLLANDÓAN MŰKÖDÓ ÉS MEGTAPASZTAL­HATÓ EREJET hívjuk és tisztel­jük Szentléleknek. Küldetése, hogy Jézusra mutasson és hozzá vezessen minket. S ebből rögtön kitűnik, hogy nem valamiféle kü­lönleges ajándékról van szó, me­lyet csak egyes „kiváltságosak” kaphatnak meg, hanem minden bizonnyal már Ti is részesedte­tek ajándékaiban. Hacsak egy­szer is már életetekben ereztétek, hogy Jézus élő Ür és szeretete ma is megtapasztalható valóság, és ha csak egyvalakinek is tudtatok már erről hitelesen vallani, akkor a Szentlélek végezte áldott mun­káját bennetek. Hogyan lehet Szentiélekhez jut­ni? Öt nem lehet kikövetelni, vagy kiérdemelni Istentől, csak kitartó imádságban kell kérni Is­tent, hogy ajándékozzon meg minket Lelkének erejével, tüzé- vel, fényével, hogy másoknak is erőt. meleget, fényt adhassunk to­vább. ..JÖJJ TEREMTŐ SZENTLÉ­LEK!” — ezzel az ősi könyörgés­sel induljunk mi is tovább Pál apostol harmadik missziós útjára, és saját keresztyén életünk misz- sziói küldetésére, mert ezt a gyö­nyörű szolgálatot nem lehet más­ként végezni csak pünkösdi Lé­lekkel ! * G. P. PSZICHIKAI ÁLLÓKÉPESSÉG IS KELL Szilárd pszichikai állóképesség nélkül — Johannes Meister ba- ureuthi (NSZK) egyházfőtaná­csos véleménye szerint — a lel­kész nem tud megfelelni hivatá­sa követelményeinek és megter­heléseinek. A coburgi egyház­megye 50 lelkésze előtt tartott előadásában arról beszélt, hogy az .értelmi alkalmasság és a hit­beli meggyőződés mellett a lel - készi hivatás további feltételé­nek kell tekinteni a lelki teher- bíróképességet is. ..Egy lelkész nem élhet elefántcsonttoronyban. Éppen a mi időnkben élesen ar­cába fúj a szél.” A Német Szövetségi Köztársa­ságban minden érdeklődő tanul­hat teológiát valamely egyete­men. A lelkészt »szolgálatra való jelentkezés feltétele azonban a lel­kigondozó által kiállított bizo­nyítvány. Ilyen bizonyítványt csak a fiatal jelentkező és a gyü­lekezet iránti felelősségben sza­bad kiállítani. Számos jelöltnél már korán észrevehető, hogy az illető hamis vágányon van. Gon­dos lelkigondozói és pszicholó­giai tanácsadással a későbbi hi­vatásbeli csalódások elkerülhe­tők lennének. „írok nehek, ifjak... Ha majd a jövő egyháztörténé­szei megírják korunk egyháztör­ténetét, korunk egyházi törekvé­seinek jellemzésére a 20. század egyháztörténetének bizonyára ezt a címet fogják adni: Az ökume- nizmus százada. Valóban, semmi sem jelzi jobban korunk egyházi törekvéseit, mint a , keresztyén egység keresése. Amíg az előző évszázadokban az egymással való foglalkozás során a hangsúly mindig arra esett, amely az egyes egyházakat és egyházi csoporto­kat egymástól elválasztja, nap­jainkban teológusok, egyházi szervezetek és nemzetközi konfe­renciák, de talán az egyes hivő emberek is inkább azt keresik, ami egymáshoz kapcsol és köze­lebb visz egymás megértéséhez. A keresztyéneket összekapcsol# té­nyezők között igen jelentős sze­repe van a keresztségnek. A KERESZTSÉG ELSŐSOR­BAN azért összefűző ka­pocs és összetartó erő, mert minden egyházban és keresztyén közösségben valamilyen formá­ban gyakorolják. A keresztség gyakorlatában, hogy gyermeke­ket, vagy felnőtteket keresztel­nek-e, van különbség az egyes egyházak között, de abban a ke­resztyének mind egyetértenek, hogy az egyházhoz. Jézus Krisz­tus közösségéhez való tartozásnak előfeltétele a keresztség. Abban is van különbség, hogy a kereszt- ségben az emberi oldalra, a hitre, illetve a hit megváltására tesz- szük-e a hangsúlyt, vagy az isteni oldalt, az Istentől a keresztség- ben kapott ajándékot, a bűnbo­csánatot és az új életet emeljük ki, abban azonban teljes az egyet­értés. hogy a keresztség gyakorlá­sát Jézus Krisztus parancsolta, és ezért, amikor" keresztelünk, az egyház Urának, Jézus Krisztus parancsának engedelmeskedünk. A kereszt elés külső gyakorlatá­ban is van különbözőség az egyes keresztyének között, hiszen van­nak egyházi közösségek, ahol a keresztelést a vízbe való aláme- rítéssel végzik, mások meg vízzel való leöntéssel gyakorolják, de abban a legtöbb egyházi közös­ség egyetért, hogy a víz haszná­lata azt jelképezi, hogy általa megtisztulunk a bűntől, elhagy­juk a régit és új életet kezdünk. Mindezek alapján bátran mond­hatjuk, hogy a különböző keresz­telési gyakorlatok ellenére a ke­resztelés minden egyházi közös­ségnél megvan, s így a keresztség valóban összetartó tényező a ke­resztyének között. A KERESZTSÉGGEL. ILLET­VE A KERESZTELÉSI GYA­KORLATTAL van összefüggés­ben a keresztyének legáltalá­nosabb összetartozó tényezője és ismertetőjele a Szentháromság­hit is. Majdnem minden egy­házi közösségben „az Atya, Fiú, Szentlélek nevében”, azaz a Szentháromság nevében történik a keresztelés. Van ugyan né­hány kisebb egyházi közösség, ahol a keresztelésnél ezt a for­mulát tudatosan elhagyják, de ezeknek az egyházi közösségek­nek a keresztyén voítát a leg­több egyház meg is kérdőjelezi. Régi egyházi gyakorlat szerint a keresztyén egyházak elismerik a másik egyházban elvégzett ke­resztelést. Áttérőknél, vagy új belépőknél a keresztelést csak akkor ismételik meg, ha kiderül, vagy kétségessé válik, hogy nem a Szentháromság nevében n tör­tént a keresztelés. Ettől eltérő- leg újrakeresztelést csak azok az az egyházi közösségek végezhet­nek, amelyek a keresztség érvé­nyességét a hit megváltáshoz kö­tik, s igy csak olyan felnőttek keresztsedét ismerik el, akik a keresztség előtt hitükről vallást tettek. De ezeknél a közösségek­nél is érvényben van a Szenthá­romság nevében való kereszteles- forma. EZEKNÉL A KÜLSŐ, FOR­MAI TÉNYEZŐKNÉL AZON­BAN sokkal erősebben érvénye­sül a keresztség összekötő és összetartó ereje abban a hitben, hogy a keresztség által valami­képpen az egyház Urával. Jé­zus Krisztussal kerülünk kapcso­latba. Nemcsak azért, mert a ke­reszteléskor az o parancsának engedelmeskedünk, hanem első­sorban azért, mert a keresztseg- ben az ő ajándékaiban, a bűn- bocsánatban és az új élet lehe­tőségében részesülünk, s így el­szakíthatatlan közösségbe kerü­lünk Ővele. Ezért figyelmezteti Pál apostol a széthúzó korintüsi keresztyéneket: „Hiszen egy Lé­lek által mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg!” (1 Kor 12, 13). S ha ez igaz, akkor azok, akik Krisztussal közösségbe ke­rültünk, egymásnak is testvérei vagyunk, bármelyik egyházi kö- közösségben és bármilyen külső formák kíséretében kereszteltek meg bennünket. EZÉRT A KERESZTSÉGÜNK- RE VALÓ EMLÉKEZÉS Luther Zsoltárok a Bibliában Mai kérdéseink: 1. Hányadik zsoltár jut eszetek­be a képről? Idézzétek a zsoltár­nak azt a két versét, amelyre ké­pünk utal! 2. Mit fejez ki a zsoltárfró ez­zel a képpel: „Akik könnyezve vetettek, vigadozva arassanak!” ? 3. Mit jelképez az aratás Jézus­nak a konkolyról szóló példáza­tában? 4. Mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés”? Válaszaitokat levelezőlapon jú­nius 8-ig a következő címre küld­jétek be: Evangélikus Élet Szer­kesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. Lakcímetek mellé azt is írjátok oda, hány évesek vagytok! Márton példájára nemcsak a kí­sértések között, a bűn elleni harcban erősít meg bennünket, hanem erőforrás lehet számunk­ra a keresztyének közösségének keresésében és gyakorlásában is. Lehetnek közöttünk különböző­ségek a tanításban, á kegyesség! formákban, a gondolkodásban. De ez.eknél a különbözőségeknél, amelyek a legtöbbször emberi gyarlóságokból fakadnak, sokkal erősebb és hatalmasabb tényező a mi mennyei Atyánk, akinek a nevében kereszteltettünk meg, s aki minden emberi különböző­ségünk ellenére meg tud tartani bennünket az ő közösségében. A Krisztusban való egységet kereső és az igazi közösségre áhítozó mai keresztyéneknek is megszív* lelendő, amit erről Pál apostol mond: „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét, a békesség kö­telékével! Egy a test, egy a Lé­lek. mint ahogy egy reménység­re kaptatok elhívást is. Egy az Ür. egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és Atyja mindenki­nek. Ö van mindenek felett és mindenek által es mindenekben” (Ef 4, 3—tí). Sclmeczi János „A pünkösdi rózsa kihajtóit az útra... 99 A HÁROM SÁTOROS ÜNNEP LEGSZEGÉNYEBBJÉVEL állunk szemben. Pünkösd a tavasz kitel­jesedésének ősi ünnepe. Szokás­anyagát ketté kell választanunk, amennyiben lehet. Először is röviden szeretnék szólni egy keveset a régi pogány termékenységvarazslási ünnepről. Ennek a középpontjában a kiraly- vagy királynéválasztás áll. Kezdetben csak királyt válasz­tottak. Szerepe megegyezik a le- génybiró tisztével. Választása elő­ször egy évre szólt, majd száza­dok múlva csak a pünkösd három napjára. Ű volt az ifjúság feje. Döntött kényes ügyekben, mulat­ságok vezetője s a rend fenntar­tója. Jó segítség volt a falusi bí­rók számára. . A XVII. sz.-tól már a király mellé, királynét is választanak. Uralkodásuk már csak három na­pig tart. 18—25 évesek közül vá­lasztották őket. A legény rendezte a pünkösdi mulatságokat, a leány pedig társaival köszöntőt mondott és koledáltak, a mulatságra valót kéregették és gyűjtötték össze. A leganyek a királyságra való alkal­matosságukat hol lovaglással, hol bikaviadallal, kakaslövéssel bi­zonygatták. A XVlll. sz.-tól kezdve már a gyermekek közül választották őket. így szerepük is csak a pün­kösdi köszöntésre redukálódott. A köszöntők virágsátor alatt vitték a királynét, ahogy a rigmus is mondja: „Elhozta az Isten piros pünkösd napját. Mi is meghordozzuk királykisasszonykát...” A múlt század végén s száza­dunk elején pedig már csak ki­rálynéválasztásról tudunk. Az ö szerepük mar a bibliai pünkösd levegőjét és üzenetét vinni ház- ról-házra. A ránk maradt hagyományt 2 csoportra oszthatjuk: PÜNKÖSDÖLES. A virágkoszo­rúval feldíszített királynéval 6—8 leány csoportosan vonul házról hazra és elmondják röviden pün­kösd történetét. Kerényi György: „Száz népi játékdal’’ c. könyvében közöl egy teljes pünkösdölést, aminek zenei anyagát csodálato­san szépen dolgozta fel Kodály Zoltán több szólama darabbá. A leányok fejükön virágkoszo­rúval, persze a legszebb a király­néé —, beállítanak az udvarra s elkiáltják magukat: Szabad-e pünkösdölni? Amennyiben igenlő választ kapnak, akkor elkezdik éneküket, mely énekeskönyvünk­ben a 744., s így kezdődik: „A pünkösdnek jeles napján...” Az ének után egy színes kendőt négy sarkánál fogva kifeszítenek, aláültetik a királynéasszonykát, s folytatják az éneket, igy: „Meghozta az Isten piros pünkösd napját...” Ezután minden kislány egyedül énekel egy verset, utána kezdődik a tánc. Egymás kezét topra kör­be-karikába járva énekelnek: „Mi van ma, mi van ma, piros pün­kösd napja . . Majd folytatják ezzel: „A pünkösdi rózsa kihaj­lott az útra ...” S végül pergő rit­musban, miközben gyorsan forog­nak, éneklik: „Ezt szeretem, ezt kedvelem ...” Amikor vége a dalnak magas­ba emelik a királynéasszonykát s hangosan kiáltják: „Ekkora le­gyen a kenderük!” A kapott aján­dékokkal mennek tovább. Ezeknek a kedves, dramatizált játékoknak csökevénye a pünkös­di köszöntés. Itt már csak rövid versekkel köszöntik a háznépet és továbbállnak. MA ÚJRA DIVATBA JÖTT A MÁJUSFAÁLLÍTÁS. Nevezik „májfának”, sőt néhol Jakabfának is. Felszalagozott fiatal nyírfa, vagy ág, melyet a legény állít sze­relmének. Egy nagyot a község központjában is felállítanak, melyre még üvegeket is aggatnak. Tessedik Sámuel is ir arról, hogy az Alföldön sok helyi a templom­hoz is állítottak. Ezeknek kidön­tése nagy ceremóniával pünkösd első napján a legények dolga volt. Ezzel kezdődött a bál. Tele van a kertünk rózsával, gyümölcsfáink az induló gazdag ígérettel, mezőinken ring a búza­tenger... hogyne telne meg az ember szive hozsannával, ujjon- gással. A kiteljesedett tavasz és a nyár küszöbén ujjongva, boldo­gan énekelnek s kívánnak egy­másnak minden jót. Egy kalocsai kéziratból került elő az alábbi kö­szöntő. melynek soraival szeret­nék minden házba beköszönni. „Régen a Nóé galambja, hogy megszűnt a vízözön habja, barkának ne lenne a rabja, zöld ágat vitt be ő szája. En is azért, mint zöldággal, béköszönök hozsannával, legyen az Isten ez házzal.” Hrrnári Tih«r Egység a keresztséglieii Pünkösdi Lélekkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents