Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-10 / 32. szám
4s> öKumené © öKumené öKumenS Libériában ... Beszámoló két rendhagyó L VSZ konferenciáról Három cikkben számolok be olvasóinknak a Lutheránus Világ- izövetség Monróviában, Libéria óvárosában tervezett két konferenciájáról, amelyből az elsőt valóban Monroviában tartották, a másikat a közben kitört katonai államcsíny miatt Genfben a Le Senacle kon f eren ciaközpon tban. Az első cikk általános jellegű. A második az összafrikai konferencia gazdag tartalmából néhány témát emel ki. A harmadik két afrikai misszionárius európai tapasztalatairól számol be, ahogyan ők látták az európai evangélikus- ságot háromévi nyugat-európai gyülekezeti munka után. Hogyan kerültem Monroviába? Az LVSZ vendégeként, kelet- európai konzultánsként és a Magyarországi Evangélikus Egyház küldötteként vettem részt április 10—18. között az Összafrikai Evangélikus Konferencián, amelynek fő témája a keresztyén teológia és a mai missziói vonalvezetés volt. Utam nemcsak hosszú, de visszatérőben kalandos is volt. Nem részletezem. Odafelé Budapest—Párizs—Genf—Abidjan —Monrovia volt a repülő útja. Visszafelé Monrovia—Lagos—Párizs—Genf (egyetlen lehetőségként Lagosból francia vendég- munkásokat szállító repülőn tudtam hazatérni Európába). „Kívül harcok — belül félelem, de Isten a megalázottak vigasztalója megvigasztalt bennünket” (2 Kor 7. 5—6). Ez volt Útmutatónk újtestamentomi igéje április 12-én, amelyre virradó éjszakán történt a katonai puccs Monroviában. Aligha lehetne jellemzőbben megfogalmazni azt, amit átéltünk a helyi Ducor Intercontinental Szállóban, a konferencia színhelyén. Kívül harcok: a szó legszorosabb értelmében. Az állam eddigi elnökét, Tolbertet és 27 munkatársát lelőtték az első éjszakán, s eltávozásunk napjáig nem szűntek meg a kivégzések, lövöldözések. A korrupcióval és harácsolással vádolt régi rendszer vezetőit erőszakkal távolították el a fiatal katonák. Belül telelem: féltünk, amikor a reggelizőből letereltek a lépcső alá. Szüntelen életveszélyben voltunk, .amíg el nem hagytuk a Robertsport-i repülőteret 18-án. Isten a megáld- zottak vigasztalója vigasztalt es megerősített bennünket, hogy a valóban szokatja« körülmények között mégis tudlfcnk dolgozni, a kitűzött terv szerint pontról ponttá végrehajtottuk feladatunkat, Ö Idott erőt a plenáris ülésekhez, a csoportmegbeszélésekhez, az áhítatok tartásához, míg körülöttünk dörögtek a puskák és közben új közösséget kovácsolt belőlünk: 15 afrikai ország, Európa, Ázsia, Észak- és Latin-Amerika evangélikus képviselőiből. Nem voltunk sem hősök, sem szakértők többé, csak bizonytalan sorsú emberek, elvágva a külvilágtól, akik többször elbúcsúztak szeretteiktől, gyülekezeteiktől, csomagjaiktól, leszámoltak életükkel s a végén ajándékként kapták vissza életüket és ezzel lehetőséget az új szolgálatokhoz. majom, kígyó. 4300 mérföld útjá- ból mintegy 20% használható autó- és autóbuszközlekedésre az esős évszakban ás. Négy vasútvonala. négy kikötője, tengeri kereskedelme jelentős. Libériái zászló alatt sok ország hajója szeli az óceánok habjait. Hivatalos nyelv az angol, de 16 törzsi nyelve ismert ma is. 1847 óta független ország. Az Amerikából visszaköltözött, felszabadított néger rabszolgák alapították. A lakosság 70%-a dolgozik mezőgazdaságban (kakaó-, kávé-, gumiültetvények). Termelnek rizst, cukornádat, banánt. Jelentős Libéria ércbányászata. Gazdasági partnerei főleg az NSZK, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia. Legnagyobb társadalmi problémája a szegénység, és a korrupció. A gazdagok vékony rétege alatt létminimum körül tengődő tömegek élnek. Sokféle keresztyén felekezet működik. Nagyságrendben: baptista, metodista, püspöki egyház, evangélikus, római katolikus, presbiteriánus, pünkösdista, adventista. A mohamedánok száma csekély, a szektáké ismeretlen. Ebben a közegben él az a 25 ezer evangélikus testvérünk, aki Payne püspök vezetésével vendéglátónk volt. Gyülekezeteiket április 13-án kellett volna meglátogatnunk, de ez a látogatás a harcok miatt elmaradt. Nekem Totóiéban kellett volna prédikálnom, ahol egy magyar származású misszionárius dolgozik már két évtizede: Lei- denlrost Károly. A konferenciáról A hangulatot nem a külső körülmények, hanem a tervszerűen folyó munka határozta meg végül is. Isten áldása a munka — ezt megtapasztaltuk újra (aki munkátlan volt a szállóban, az fejvesztett is volt). Jó igehirdetések, mély áhítatok, nagyon sok ének (afrikai módra dobkísérél- tel) és imádság hangzott el az előadásokon kívül. A vezetőség döntése helyesnek bizonyult: minden körülmények között folytatjuk a munkát. (Ha féltünk, énekeltünk ... ez az afrikai keresztyén ördögűzés). Európával telefonösz- szek ötletesünk volt, a környező országgal nem. A telexgép ugyan működött, de a katonaság nem engedte használni. Téma szerint négy súlypont volt: a misszió — ami afrikai gondolkodás szerint az egyház létéhez tartozik; a humanizáció — ami együtt jár a misszióval; az afrikai teológia kialakítása — az Európából és Amerikából kölcsönzött teológia helyett; a kommunikáció — elsősorban a rádió szerepe, de az újságok és könyvek szolgálata is. Kontinentális méretekben a mohamedánizmus számított első számú kérdésnek, majd a törzsi vallások s végül az ún. független egyházak, vagyis a nem történelmi felekezetek, ezekből több száz található Afrikában.. Margójegysetek Felnőtt, öntudatos afrikai egyházi vezető emberekkel találkoztam az összafrikai evangélikus gyűlésen. Óriási különbség összehasonlítva például Minneapolis 1957-tel, ahol csak félénk vendégként voltak jelen afrikaiak. Két különböző világot jelent az az afrikai ország, ahöl van mohamedán motiváció és az, ahol nincs. Tapasztalható egy bizonyos — európai érzékelés szerint túlzottnak mondható — optimizmus: 2000-re egész Afrika kereszténnyé lesz! Sok-sok ismeretet szereztem. Egyelőre még nem is tudom, hol és mikor használhatom fel. Az óriási méretű Afrikán túl Hongkongtól a Karib-térségig, Norvégiától Indonéziáig, Japántól Chiléig volt képviselve az evangé- likusság. Már-.már attól tartok, ilyen összefüggések láttán, hogy európai egyházaink dolgait szinte provinciálisnak érzem. Alapvető emberi élményekben is volt részem. Sok új kapcsolat szövődött. Külön élményem, hogy akik jártak nálunk, mennyire szeretnek (etiópok, svédek, amerikaiak, kameruniak, tanzániaiak stb.). Igehirdetésen, beszámolókon. csoportmegbeszélésen túl néha már az is szolgálat volt, hogy elmondtam, Magyarország is Európában van és nálunk is él az evangélikus egyház. Nőtt az igeéhségem és mélyült imádságos életem. Régi jól ismert zsoltárok fényesedtek meg, sajá fordítású imádságaim elevenedtek fel. Nőtt a szeretetem gyülekezetem és egyházam iránt, nagynak tartott problémákat kisebbnek látok most, szívből örülök, hogy újra itthon szolgálhatok: hiszen visszakaptam az életemet — nem akarom megtartani magamnak. Hafcnscher Károly ..Hu Krisztus által o Szendéikét vettük... ” Szokolay Sándor Archaikus Kantáta.janak visszhangja Pi(*os pünkösd estéje. Teli templom. Csengő, tiszta hangok énekelnek. Beleéneklik mai dallamon szívünkbe a régi prédikátor, Bornemisza Péter, veretes igéit hallelu.jázó, pünkösdi örömmel: .,Ha Krisztus által ö Szentjeikét vettük, vezérlése szerint éljünk!” „Mint a gyertya, mihent behozzák az setét házba, ottan világosság kezd lenni,” — zendül a tenorszóló. „Így az is, aki Isten fia lett, az osztán Istennek él.” Valamit Libériáról Monrovia nagyon messze van. Jártam már Afrikában 1977-ben, Tanzániában, de most a távolságot jobban érzékeltem, mint Dar-es-Salaamban. Libéria közvetlen az egyenlítő felett terül el. Nyugatra Sierra Leone, északra Guinea, keletre Elefántcsontpart határolja, délre az Atlanti-óceán nagy öble. Területe valamivel nagyobb, mint Magyarország, lakossága nem éri el a kétmilliót. Fővárosa a 240 ezer lakosú Monrovia. Éghajlata tropikus: igen meleg, nagy páratartalmú. Utolsó nap, amikor ott voltunk, 35 Cel- sius-fok és 85% feletti volt a páratartalom. Hat folyója, négy nö- . vényzeti zónája, tropikus áliatvi- ' van: víziló, leopárd, elefánt, Mintha zendülne a pünkösdi szél ... Szorongunk a teli padokban. Szívünk pünkösdi ütemre dobban. Hangjaira az ujjongó zenének, lángokat gyújt a Lélek, és visszük szerteszét üzenetét. hogy az élet és munka forgatagában odakint, „ha Krisztus áltál ő Szentleikét vettük. járjunk vezérlése szerint!” Túrmezei Erzsébet ÜTMUTATÖ: A LEGHATÁSOSABB ÁHITATOSKÖNYV Johannes Hansen lelkész (Witten. NSZK) a bibliaolvasó Útmutatót „a minden bizonnyal legkisebb, de leghatásosabb evangéliumi áhítatoskönvynok” nevezte, melynek megismerése és használata még sok tennivalót kíván. Különösen azok a templomlátogatók, akik még nem olvassák rendszeresen a Bibliát, kaphatnának ehhez hasznos segítséget az Útmutató révén. ,.U< a lrgíőlih idejo...** Dr. Káldv Zoltán püspök felszólalása a Béke-Világtanács budapesti elnökségi ülésén Azoknak a vallásos embereknek hangját szeretném megszólaltatni, akik aggodalommal nézik a nemzetközi helyzet megromlását, a feszültségek növekedését, az enyhülés vívmányainak megtámadását, a népek között már-már kialakult bizalmi légkör meghidegülését. De azok a vallásos emberek, akiknek nevében szólok, nemcsak aggódnak világunkért és az emberiség sorsáért, hanem segíteni szeretnének a világméretű katasztrófa veszélyének elhárításában, a béke megőrzésében, a feszültségek feloldásában és a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésének előmozdításában. Világunkban vannak olyan negatív erők, amelyek az enyhülés megszüntetésére, a Helsinki Záróokmány kiiktatására, a leszerelési tárgyalások megakadályozására. Nyugat és Kelet közötti feszültségek növelésére törekszenek. De világunkban olyan pozitív erők is vannak — és nem is kevesen —, amelyek és akik felelősséget éreznek világunkért, a Földért, amely otthonunkká lett, az emberért, az életért, az emberiség jelenéért és jövőjéért, az anyagi és szellemi kincsekért, az emberi kultúra nagyszerű eredményeiért, a békéért, a családért, a családi otthonokért, az emberi méltóság megbecsüléséért. A vallásos embereknek azoknak az oldalán van a helye, akik ezekért a célokért küzdenek. Itt a legfőbb ideje, hogy ezek a pozitív erők az eddiginél sokkal jobban egymásra találjanak és együtt munkálkodjanak. Vannak köztük marxisták és keresztyének, különböző ideológiát valló emberek és csoportok, különböző politikai, társadalmi és vallási erők. A különböző ideológiai fenntartások nem akadályozhatják meg őket abban, hogy összefogjanak és közös erőfeszítéseket tegyenek a háború erőinek megfékezésére, az ember megmentésére és a béke biztosítására. Itt a legfőbb ideje, hogy azok, akik szeretik az embert, becsülik az életet, örülnek a mindennapi kenyérnek, drága nekik a gsalád és a családi otthon, akik igazságosságot akarnak a földön és, akiknek szívügye a társadalmi haladás, a kizsákmányolástól mentes világ — legyenek különböző világnézetű, ideológiájú, pártállású emberek —, az eddiginél szorgalmasabban és nagyobb tágszívűség- gel keressék meg azokat a szálakat, amely összeköti és közös cselekvésre ösztönzi őket. Ez az állásfoglalás legyen visszhang az európai kommunista és munkáspártok párizsi találkozójának felhívására. Arra is szeretnék hangsúlyt tenni, hogy most időveszteség nélkül kell cselekedni. Néha úgy tűnik, hogy még a jóakaratú és a békéért hosszú idő óta és következetesen fáradozó embereket is bénítja, hogy azok az erőfeszítések, amelyek a népek békés együttélését, a béke világának felépítését és egy igazságos nemzetközi, gazdasági rend megvalósítását célozták, hiábavalóvá lettek, hiszen jelenleg olyan nagyok az ellentétek a világban. Sokszor már valamiféle beletörődés a változatlanba kísérti meg a pozitív erőket is. De nem szabad beletörődnünk a jelenlegi helyzetbe, nem szabad megszoknunk a feszültséget, nem szabad legalizálni egy olyan életformát, amelyhez úgy hozzátartozik a feszültség, a félelem, mint az emberhez az árnyéka. Egyfelől nem felel meg a valóságnak, hogy már minden eddigi eredmény tönkrement, hiszen a világ népei enyhülést, bekét és társadalmi igazságosságot akarnak és ez a fejlődés feltar- tózhatatlan. Másfelől, ahol tönkrement, ott mindent újra kell kezdeni éspedig haladéktalanul. Nem szabad megfáradnunk a kezdeményezésekben, a problémák új és sokoldalú megközelítésében, a dialógusok újrafelvételében, vagy folytatásában. Reménység nélkül nem lehet élni és nem lehet békemunkát végezni. A magyarországi különböző felekezetű egyházak és azokon belül élő vallásos emberek egymásra találtak és együtt dolgoznak a békéért idehaza és nemzetközi fórumokon. Ez az együtt dolgozás nemcsak a különböző felekezetek között folyik, .hanem marxisták és keresztyének, vallásos és nem vallásos emberek között. Az ideológiai különbözőség ellenére összetörtünk népünk előrehaladásáért, a békéért, az egész emberiség boldogulásáért végzett munkában. A Magyar Országos Béketanács sokat tett ennek az együttműködésnek kialakításáért. -*• Magyarországi egyházaink és annak tagjai meg vannak arról győződve, hogy fegyverekkel nem lehet megoldani világunk egyetlen kérdését sem. Ezért egyértelműen ellenezzük a fegyverkezési hajszát, a katonai kiadások növelését, a középhatósugarú rakéták Európába telepítését, a katonai konfrontáció élesedését, ellenben azt valljuk, hogy a politikai cselekvést kell előtérbe hozni. A békére akkor van remény, ha az ellentéteket tárgyalások útján rendezik és a kölcsönös bizalom erősödik. Meggyőződésünk szerint az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Helsinkiben aláírt záróokmánya nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is kitűnő alapot ad a vitás kérdések rendezéséhez, a béke megőrzéséhez. A Helsinki záróokmány jelentősége azért olyan nagy, mert abban valamennyi európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada aláírásukkal pecsételték meg ezeket az elveket. Egyházaink támogatják a madridi találkozót és az a meggyőződésünk, hogy azt feltétlenül meg kell tartani és minden lehetséges módon hozzá kell járulni a tanácskozás sikeréhez, hogy az ne terméketlen vitákba süly- lyedjen, hanem a lehetőségek konkrét kihasználását mozdítsa elő. De támogatjuk azt a kezdeményezést is, hogy európai leszerelési konferenciát hívjanak össze és tárgyalják meg a leszerelés égető és sürgető kérdését. Hisszük, hogy ezek a szolgálatok szélesítik és erősítik azoknak a jóakaratú embereknek cselekvését, akiknek drága az emberi élet. a népek egymásra találása és boldogulása, az igazságosság és a béke. HENDRIK VAN OYEN, a bázeli (Svájc) református teológiai professzor február 4-én elhunyt. 1898-ban született Vlissingen- ben, fiatal korában széles körű tanulmányokat folytatott a teológia, a filozófia és a művészettörténet területén. 18 éven át a holland református egyházban lel- készkedett, majd 1942-ben a gro- ningeni (Hollandia) főiskola rendszeres teológiai tanszékén kap állást. Etikai és vallástörténeti kutatással foglalkozik, majd 1968- ban meghívják a bázeli egyetemre. Fő munkái közé tartozik kétkötetes evangéliumi etikája, az 1955-ben megjelentetett „Theoló- giai megismeréstana”, amelyben Karl . Barth és Rudolf Bultmann nézeteivel száll vitába. 1972-ben került nyilvánosságra utolsó, nagyobb munkája, „Felelősség és szabadság” címmel. Van Oyen egyik alapítója és első elnöke a nemzetközi ifs felekezetközi Societas Ethica-nak, a Svájci Keresztyén-Zsidó Munkaközösség elnöke, s a svájci egyházszövet- ség Theológiai Bizottságának elnökhelyettese. (EPD) A DÉL-AFRIKAI MINISZTERELNÖK: Pieter Botha, február 6-án, a parlamentjük előtt mondott beszédében, amit széles körű csalódás kísért, kijelentette: a faji megkülönböztetés elvének fenntartásáért, ha kell, harcolni is fog. Ez gyakorlatilag a fehér lakosságon belül is csak egy részt alkotó búrok leszármazot- tainak előjogait érinti. Legújabb adatok szerint az ország néger lakosainak száma meghaladja a 26 milliót. (EPD)
