Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-10 / 32. szám

Imádkozzunk és áldozzunk Afrika népeiért A Keresztyén Békekonferencia felhívásából Kedves Testvérek! Megtiszteltetés, de egyúttal kötelezettség a számunkra, hogy fel­hívjuk az illetékeseket, hogy a KBK által 7 éve kezdeményezett Afrika-vasárnapot tartsák meg. Az Afrika-vasámapot ez évben jú­nius 1-én tartjuk. Öröm ez számunkra, mert, ezáltal Afrika népeivel együtt erősít­hetjük kapcsolatainkat, növekvő szeretetben, és tapasztalhatjuk, hogy egyek vagyunk a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmében. Az Afrika-vasámap megtartása azonban komoly kötelezettséget is jelent, mert Afrika szenvedő és megalázott népei iránt szolidari­tásra vagyunk kötelezve, akiket meggyötör a féktelen faji diszkri­mináció, az apartheid és a kizsákmányolás fojtogató hurka, amely­nek átkos hatásai az éhezés, az írástudatlanság, a betegségek; de az elmúlt évben komoly győzelmet arattunk a gonosz erők felett, kü­lönösen Zimbabwében, ahol a nép elsöprő győzelme világosan kife­jezésre juttatta, hogy új életet akar építeni, amelyben az igazságos­ság és az emberi méltóság tiszteletben tartása uralkodik. A KBK — felismerve az afrikai nép iránti felelősséget — delegá­ciót indított Afrikába, amelynek a tagjai 1979. november 25-e és de­cember 18-a között Etiópiát, Kenyát, Tanzániát és a Malgasi Köz­társaságot, 1980. március 18-a és 26-a között pedig Mozambikot lá­togatták meg. Ez a látogatássorozat rendkívül fontosnak bizonyult, mivel lehetővé tette, hogy a KBK megerősítse kapcsolatait, az egy­házakkal, az egyes országok egyháztanácsaival és az Egyházak Af­rikai Konferenciájával azáltal, hogy találkozókat rendeztek afrikai gyülekezetekkel, csoportokkal és vezetőkkel, és így személyesen győződhettek meg arról, hogy milyen részt vállaltak az egyházak a fejlődés szolgálatában az egyes országokban. Az a fogadtatás, amelyben a négy állam vezetői és egyházi veze­tői, valamint a gyülekezetek a delegációt részesítették, híven tük­rözte, hogy milyen fontosságot tulajdonítottak ezek a szervek a KBK-delegáció látogatásának. Az afrikai kontinensen gyorsan terjed a keresztyén tanítás, és a hívek száma rohamosan nő. Megállapíthatjuk, hogy Afrika lakossá­gának közel a fele különböző egyházakhoz és felekezetekhez tarto­zik. Nem meglepő tehát, hogy az afrikaiak milliói reménykedve te­kintenek a többi kontinensen élő keresztyénekre, segítséget és tá­mogatást várva tőlük harcukhoz, amelyet az emberi méltóságért, igazságosságért és felszabadulásért folytatnak, hogy ezáltal eljus­sanak a béke és a fejlődés útjára. Ez a harc egyre inkább kiélese­dik Dél-Afrikában, Namíbiában és a Szahara területén. Míg a közelmúlt eseményeiért hálát adhatunk, most — az Afrika- vasámapon — emlékezzünk meg imáinkban azokról, akik harcban állnak emberi méltóságukért, felszabadulásukért és függetlenségü­kért! A KBK — mint mindig — szolidaritással áll az ANC, az SWAPO és a Zimbabwei Hazafias Front mellett. Hordozzuk imáinkban Afrika milliós népét, különösen azokat, akiket a szahél vidéken az éhezés, az aszály és az elsivatagosodás réme fenyeget, valamint Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság népét! Legyünk nagylelkű adakozók az 1980-as Afrika-vasárnapon! Eze­ket az önkéntes adományokat a KBK — az elmúlt évekhez hasonló­an, amikor pl. 1979-ben a tanzániai, a mozambiki és a madagaszká- ri keresztyén vállalkozás finanszírozására irányítottuk az adomá­nyokat — a legégetőbb szükség enyhítésére fordítja a bibliai sza­vak megvalósításaképpen: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre el­döntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jó­kedvű adakozót szereti az Isten!” (2 Kor 9, 7). Fogadják őszinte szeretetünket, imáink és jókívánságaink kifeje­zését! Dr. Lubomír Mirejovski Dr. Tóth Károly püspök főtitkár elnök Füaret Ki jev és Galícia metropolitája, a Folytatólagos Bizottság elnöke Ssórványév Nyíregyháza és a bokortanyák 6. EGYSZER MINDEN TANYASI EMBER a város „lakója” lesz. Nyíregyháza egyetlen temetőjébe temetik mind a város, mind a bokrok lakóit felekezeti különb­ség nélkül. Szép ravatalozója van, s a lelkészek panasza, hogy sok a temetés. Általában a „hagyo­mányos” temetés dívik, a ham- vasztástól idegenkednek. Keresztelésnél új szokás van ki­alakulóban. Család és családtagok gyakran csapatostól állják körül a keresztelő medencét szemben a régi gyakorlattal, amikor csak a keresztszülők közelítették meg a cselekmény színhelyét. Keresztel- tetni is a városba jönnek a tanya­siak, a nagytemplomot veszik igénybe. Esküvőnél szintén. Vala­ha felpántlikázott szekerek, lovak állták .körül a nagy eseménynél a templomot, ma gépkocsik. A nagy­templom és a temető még mindig fontos szerepet játszik a tanyasi emberek életében. És van még egy esemény, amelynél nélkülözhetet­len „főszereplő” a nagytemplom. Ez a konfirmációi ünnepség. Évente nagy létszámú gyermekse­reg vesz részt a megerősítésen, illetve fogadalomtételen. Az ok­tatás már külön csoportokban — a bokrokban is — történik, de az ünnepélyes alkalomra egybesereg- lenek, általában a húsvétot köve­tő vasárnapon. A megkereszteltek kb. 75%-át konfirmálják. A bokrok a város környékén 3— 10 km-es körzetben helyezkednek el. Csak északkelet és délkelet irányába „nyitott” e tekintetben a határ. Az egyház „bermudai há­romszöge” ez, a legkritikusabb, legnehezebb területe. Itt nincse­nek bokrok, tanyák viszont bőven, s e nyitott terület belenyúlik a szabolcsi szórványvilág végtelen­ségébe. A fluktuáció és egyéb té­nyezők hatására egyre gyérül az evangélikusok száma. Az égjük részt Megyer Lajos lelkész gon­dozza. Vele kerestem fel a Kör­mendi-tanyát. 25 lélek. 13 evan­gélikus család él itt szétszórtan. A FIATALOK SZINTE KIVÉ­TEL NÉLKÜL innen is a városba húzódtak. Amióta Kisvárdán meg­szűnt a lelkészi állás, azóta Kis­váráétól a Körmendi-tanyáig egyetlen szórvány az a „bermudai háromszög”. Kemecse, Nagyha­lász, Nyírtura. Sóstóhegy, Nyírpa- zonyból jönnek ide össze a hívek, ha összejönnek, kb. 15 km-es kör­zetből. Bánszky József házánál va­gyunk. Üttalan utakon közelítet­tük meg tanyáját. Bánszky József újonnan épített tanyáján egy szo­bát istentiszteleti helyiségnek ké­pezett, ki. Oltárt, szószéket, tér­depelő zsámolyt maga készített, s ide gyűlnek össze kéthetenként bibliaórára és istentiszteletre 10— 20 körüli létszámban a hívek. A közelben mintegy 18 tanyát sorol­nak fel, ahol evangélikusok élnek. Megyer Lajos évente egyszer va­lamennyi szórványleikét megláto­gatja. Az egész „háromszögben” kb. 450 család, 1300 evangélikus lélek él. Sokan települtek át in­nen Szlovákiába. KISVARDÁN A 30-AS ÉVEK ELEJÉN ÉPÜLT TEMPLOM. Mintegy negyven község tartozott szórványához. Gyakorlatilag egész Észak-Szabolcs. Ez a szórványten­ger tovább növelte az említett há­romszög problémáját. Lehet-e gondozni lelkiismeretesen roppant terület szétszórt nyáját? Figyelem Megyer Lajos erőfeszítéseit. Idős lelkész, nyugodt, csendes és szisz­tematikus. Nyíregyházáról, e szé­dületes háromszög csúcsáról ter­vezi meg szolgálatait. Hagyomá­nyos egyházi alkálinak, biblia- órák, istentiszteletek, látogatások teszik ki munkáját. Van egy hely, ahová évente csak egyszer kerül, máshova havonta, kéthetenkte. A Bánszky-tanyán emlékeznek arra, hogy valaha népes konfe­renciák pezsdítették a tanyák hi­tételét. Feltehető, hogy a szűk kis közösség — amelynek bibliaórát tartottunk — hitbeli alapjait még akkor rakták le. Kegyességük er­re enged következtetni. Nem lát­nak reményt arra, hogy a közös­ség növekedni fog, inkább csök­kenése miatt aggódnak. Hiszen a néhány hivő között is akad, aki­nek a gyermekei már nem esküd­tek templomban. A fiatalság szá­mára „szűk” a szülők, idősek egy­szerű kegj'esságe. El kellett gon­dolkodnom ezen a jelenségen. Az idősebb lelkésznemzedék tud-e „újítani”, ez a kérdés. * FELSÖBADUR-BOKOR MINT­EGY 5 KM-RE VAN a várostól északra. Tarján Béla lelkész gon­dozza. A 42 ház 80—100 lakójá­ból 11-en jöttek el bibliaórára. Idősek. „A fiatalok elköltöztek” — hangzott a panasz azonnal. A bo­kor valamennyi lakója tsz-tag, örültek annak, amikor a szövet­kezet átvette földjeiket. Csak öre­gek művelik. A tirpák nyelvet régen nem használják. 1945-ben megszűnt a szlovák nyelvhasználat az egyhá­zi életben is. A Tranosciust sem használják. Eltűnt a sok szép né­pi szokással együtt. A két háború között .még dívott a népviselet, Kosa János őrzi a régen levetett szűrt, tanyáján még kemence is van. Utoljára a 60-as években sü­töttek benne kenyeret. De a gyá­ri kenyérre is rárajzolják a ke­resztet, mielőtt felvágnák. Említették a tirpák szó egyik változatát: „trepina”, vagyis „tű­rés”. Persze nem tudják, mit kel­lett tűrniük az ősöknek. Márkus műve viszont egyértelműen gúnynévnek tartja a tirpák szót. A BOKORBAN SOKAN OL­VASSÁK ÚJSÁGUNKAT, szere­tik a naptart. A jelenleg haszná­latos énekeket 1923-ban kezdték tanulni -az iskolában. Ma egyre több nehézség van az új énekek tanulásával. A gyülekezet egészét szinte sohasem lehet elérni, csak égy-egj' töredékét, egyszerűen nincs kikkel megtaníttatni az új énekeket. Felsőbadur-bokorban a legerő­sebb a Jehova tanúi szekta. Hoz­závetőlegesen 25%-a a lakosság­nak. összejöveteleiket titokban, „bújkálva” tartják. Itt, a kornyé­kén jöttek össze az elbeszélés sze­rint mintegy 500-an, köztük kül­földiek is az elmúlt időben. ' AZ EVANGÉLIKUSOK NYÍR­SZŐLŐSRE járnak istentisztelet­re, innen 3—4 km-re. Mivel a vá­ros sincs messzebb, egy része be­jár a nagytemplomba. Viszont a bibliaórák megtartásához két lel­készre van szükség. Az egyik ki­hozza a szolgálattevőt és egy má­sik hazaviszi. Csak általánosságokat tudtam a bokrok életéből felvillantani. Le­írásom a teljességtől messze van. Mégis érdemes felfigyelni erre a végtelenbe vesző szórványra. Az ország 3200 közigazgatási telepü­lése közül mintegy 70 község tar­tozik Nyíregyháza hét lelkészéhez, valamint a 72 bokor és a tanyák világa. A bokrok nagy része kö­zel esik a városhoz, jó közlekedési lehetőségek alakultak ki, és a la­kosság nagy része rendelkezik gépkocsikkal. Ezért támadt ben­nem egy ilyen kérdés: nem lehet­ne-e ezeket az egyháztagokat be­szoktatni a városba, és a felsza­badult munkaerővel másként gaz­dálkodni? Talán épp a távoli szór­ványokra jutna több energia. Egy másik problémám, hogy a szórványokba, ahová a lelkész sokszor évente legfeljebb egyszer jut el, nem kellene-e „kötelezően” járatni lapunkat, hogy valami szál kösse még híveinket a evangé­likus egyházhoz. Dönteni a kér­dések felett csak helyileg lehet Rédey Pál Láttok a televízióban Martin Luther King élete SZÍNES BŐRŰ, AFRIKAI DIÁKOK­KAL közösen rendezett konferencián vet­tem részt azon a reggelen, amikor a hír- ügynökségek világgá röpítették a meg­döbbentő hírt dr. Martin Luther King amerikai lelkésznek, a polgárjogi mozga­lom vezetőjének meggyilkolásáról. Döb­benetes volt a hatás: a percekkel előbb még vidám,, a konferencia aznapi munká­jára készülő, éppen a reggeliző asztalnál ülő fiatal nők és férfiak sírni kezdtek, szinte hangtalanul, könnyes szemekkel a messziségbe nézve. Hosszú percek múlva kezdett el egyikük hangosan imádkozni, majd csendesen énekelni. Teológusok és más egyetemi fakultáson tanuló diákok, a jelenlevő fehér bőrű fiatalokkal együtt vele imádkoztunk, énekeltünk — és hall­gattunk. Az elmúlt hetekben, tizenkét évvel a drámai események után Martin Luther King amerikai lelkész a magyar családok, tv-nézők számára is egészen közeli isme­rőssé vált. A háromrészes tv-játék életé­ről és munkájáról adott hű képet, de az események mögött feltárult az amerikai társadalom belső keresztmetszete és az a kor, amelyben King tiszteletes járta or­szága útjait, szószékeit. A film őszintesé­ge és művészi értékei vitathatatlanok, még a közelmúltban vetített ugyancsak az amerikai múlttal és jelennel foglalkozó filmsorozatokkal összehasonlítva is elvi­szi a pálmát egyszerű és mégis, jól átgon­dolt szerkesztésével, a művészi és emberi hatás csúcspontjainak előkészítésével és nem utolsósorban remek, a játszott sze­mélyekkel teljesen azonosulni tudó színé­szi alakításaival. Ami a kérlelhetetlen történelmi ténye­ket ismerő s ezért a filmtörténet végső ki­menetelét is előre tudó hazai nézőkben mégis fájó és szomorú gondolatokat éb­resztett, az a tudat, hogy mindez törté­nelmi mértékkel mérve napjainkban ját­szódott le, és minden bizonnyal ugyanígy megismétlődhetne ma is, holnap is, egy olyan országban, amelynek sok városában még mindig külön templom van színes bőrűek és fehérek számára, és ahol a köz­véleményt olyan könnyen lehet befolyá­solni tetszetős, ám a valóságos tényekkel nem mindig egyező szavakkal és tételek­kel. A FILM ÉRTÉKEI KÖZÜL AZ EGYIK mindenképpen a légkörteremtés művészi megvalósítása volt. Nagyszerűen nyomon lehetett kísérni, hogyan válik egy tehet­séges, Mahatma Gandhit példaképének tartó fiatal baptista lelkészből fokozato­san országos méretű vezető, nem csak sa­ját színes bőrű népének, de az egész or­szágnak irányt mutató prófétai igazsága, a felelősség súlyát hordozó ember. A leg­első részben talán a mi fülünk számára kissé pátoszosan hangzanak beszédei, de később már meg kell ereznünk, hogy hall­gatóihoz, népéhez csak így tud közelke­rülni, így tudja őket magával ragadni. Igehirdetéseinek és beszédeinek légköre, egyszerű példái és képei, mindig szívéből fakadó, Isten szeretetét saját sorsán szem­léltető bizonyságtétele fokozatosan vonták hatásuk alá a másféle igehirdetési stílus­hoz és módszerekhez szokott hazai néző­ket is. A filmből és a valóságban ismer­hettük idősebb King tiszteletes igehirdeté­sét is. aki nemregen a zsúfolt Deák téri templomban prédikált, esért le tudtuk mérni a kettőjük között levő különbséget, azt a többletet, amely a fiatalabb Kinget korunk egyik prófétájává tette. — Mesteriek voltak azok a beszélgeté­sek is, amelyeket színes bőrű népének övétől eltérő nézeteket valló képviselőivel folytatott, minden okosnak és szükséges­nek látszó érv ellenére is kitartva az erő­szakmentesség egyedül járható és ered­ményt ígérő útja mellett. Hitelesek voltak e beszélgetések, hiszen hátterükben ott voltak az erőszak riasztó példái, elvakul­tan tomboló fehérek, Judás-pénzzel lefi­zetett feketék, kiszolgáltatott és mégis em­beri méltóságot hordozó megalázottak. „Rabszolgának lenni nem szégyen — rob- szolgatartónak lenni: az a szégyen!” — hangzott a sokatmondó idézet. Mély be­nyomást keltőek voltak a korábban csak újsághírekből ismert „békemenetek” kép­sorai is, és drámai fordulópont az a jele­net, amelyben a rendőrök először nem hajlandók teljesíteni az eszeveszett gyű­lölet parancsait a védtelenek, igazságu­kért harcolók ellen. Szépek voltak a csa­ládi jelenetek is, amelyekben a népéért egész életét odaáldozó Kinget férjként és apaként is hitelesen láthattuk. „Én is hosszú életet szeretnék élni” — mondja utolsó prédikációjában, de szavaiban már ott lappang a sejtelem, hogy ezt az óhajét gyilkos erők készülnek meghiúsítani. A FILM MÁSIK NAGY ÉRTÉKE az a világos és mindenki számára érthető tar­talmi felépítés, amely King tiszteletes har­cának és célkitűzéseinek krisztusi es eb­ből eredően emberi alapját adták. „Ha nincs igazunk, akkor a Názáreti utópista lett, volna és az igazság sem igaz! Jézus tanításainak igazi követése a legforradal­mibb tett lenne ma is!” E szavakból a vi­lág bármely részén élő, különböző gon­dokkal, kérdésekkel küzdő emberek is le­mérhetik, hol is van a helye az igazságért folytatott harcokban azoknak, akik Jézust akarják követni egész életükkel, „Mennyi hazugság, hisztéria, erőszak!” — mondja betegágyán fátyolos szemekkel, saját né­pére, korára gondolva. De King tisztele­tes nem nyugszik ebbe bele, törhetetlen makacssággal megy tovább a megkezdett úton, nem külső erőt és hatalmat keresve, hanem a szeretet mindennél nagyobb ere-- jével a szivében. „Fenn voltam a hegyte­tőn, körültekintettem a csúcsról, láttam az Űr jövetelét, láttam az ígéret Földjét!” — idézi Mózes sorsát, harminckilencedik életévében, közvetlenül halála küszöbén. Mi lett életművének és szolgálatának gyümölcse és mérhető eredménye? — azt nehéz lenne lemérni. Mini minden hűsé­gesen elvégzett szolgálat, áldozatos mag­vetés, amelynek termése és aratása már nem a mi dolgunk, hanem Urunké. Az amerikai fehér bőrű rendező által megal­kotott film azonban mégis éreztet valamit abból, hogy e nagy huszadik századi pró­féta élete nem volt hiábavaló. Mert a sze­retet és az embert felemelő áldozatos élet mindig erősebb á gyűlöletnél, elvakultság- n&l, igazságtalanságnál Még akkor is, ha utóbbi átmeneti sikereket tud felmutatni. Jó, hogy bemutatták nálunk is ezt a szép és igaz filmet Sokakat, fiatalokat és idő­sebbeket tanított az igazság és szabadság tiszteletére és szeretettre, a szolgaim tudó elet példájára. Szirmai /.«Itan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents