Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-20 / 29. szám
Az Ágostai Hitvallást a birodalmi gyűlésen német nyelven a szász kancellár, Christian Beyer olvassa fel — rézkarc a 16. század közepéről Reményik Sándor: AZ ÓRIÁS A wormsi birodalmi gyűlés négyszáz éves fordulójára Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak, Zöldből szürkébe- halványult remény, Kiábrándulás, te keserű füst: Oltárok romján imbolyogva szálló. Gyász, mely hamuban tépi önmagát, Gyengeség, melyre egy világ zuhant, . Törpék mi mind, akiknek óriások álmát Álmodni adta Isten: Jertek ma velem. Jertek, kapaszkodjunk az óriásba! Ki hát az óriás? Az. kinek hom!okán Ijesztőn tündököl a büszke bélyeg: Ha kell : egy. világ ellen, egyedül. Egyedül. Hallottátok ezt a szót? Ügy Hangzik ez a szó, mint egy sirám. De úgy is, mint egy diadalkiáltás! Nézzétek őt. Ott áll a szörnyű körben. Egy vas- és aranygyűrű közepén. Sisakok, dárdák, kardok, koronák, Zászlók veszik körül. Egy embererdq, egy világvadon — És azzal szemben ő. Egy lélek. Milyen kicsi. — És milyen végtelen. Ó, mert a lelkében az Isten él. Valami, ami nála több, Amit meglátott önmaga felett. Amit nem lehet onnan kitörülni, És amit letagadni nem lehet, Ami tüzes korbáccsal kergeti Irgalom nélkül végig a világon És ösztökéli: tégy vallomást rólam. S ő vallomást tesz: Nem tehetek máskép. A vasmaroknak, mely kinyílt előtte, Szívét odaveti: Szorítsd hát, világ! Állítsd el lassan minden dobbanását. Vájjon amit dobog: azt is megfojtod-e? Istent dobogja — és az Isten él! Igazságot dobog — s az eszme él. Hitet dobog — s az nem hal meg soha. Szabadságot — s a szabadság örök. Látjátok nőni ezt az árva árnyat, A barát árnyát egy világ fölé? Hallotok döngő léptei nyomán Recsegni korhadt birodalmakat? Mert ami korhadt, azt a korhadásé! És ami lélektől lett: megmarad. Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak, Zöldből szürkébe halványult remény, Kiábrándulás, te keserű füst: Oltárok romján imbolyogva szálló. Gyász, mely hamuban tépi önmagát, Gyengeség, melyre egy világ zuhant. Törpék mi mind. akiknek óriások álmát Álmodni adta Isten: Jertek ma velem. Jertek, kapaszkodjunk az óriásba! Ágostai hitvallásé keresztyén vagyok Vélemény — vallomás — hitvallás Az evangélikus keresztyének nagy családja ezekben a napokban ünnepel. Névadó hitvallásunk 450. évfordulója minket, magyar evangélikusokat is véleményalkotásra, vallomásra és hitvallásra késztet. Itt és most szolgáló evangélikus lelkészként - adom közre véleményemet, vallomásomat, hitvallásomat abban a reményben, hogy ezzel hittestvéreimnek segíthetek saját véleményük kialakításában, Jézus Krisztusnak mondandó vallomásukban és kortársainknak szánt hitvallásukban. Véleményem Tudom, véleményt valamiről csak úgy alkothatok, ha ismereteim vannak. Az elmúlt évben újabb ismereteket gyűjtöttem az Ágostai Hitvallással kapcsolatban. Többször végigolvastam hitvallásunk szövegét különböző ' fordításban. Cikket, tanulmányt, dolgozatot olvastam és írtam erőmhöz mérten. Figyeltem atyák és testvérek véleményére, hallgattam evangélikusok és nem evangélikusok szavát. Jártam a városban. Augsburgban, ahol 1530 júniusában felolvasták első ízben. Ha töredékesen is, de ismerem milyen erőfeszítéseket tett evangélikus egyházunk világszerte és hazánkban is, hogy megismerje é3 megismertesse másokkal is hitvallásunkat. Belekapcsolódhattam így egy nagy család vérkeringésébe és elkötelezettnek tudtam magam, hogy egyre jobban megismerjem én is és megismertessem másokkal is azt, amit örökségbe kaptunk és amit tovább kell adnunk, mert ránkbízott kincs. Kialakult véleményem így fogalmazható: Az Ágostai Hitvallás korhoz kötött egyfelől, másfelől időtálló, felhasználható, mértékadó bizonyságtétel ma is, nem csupán múzeuális érték. Túlnőtt korán, a 16. század első harmadán. Ez a véleményem megőriz attól, hogy csalódással tegyem le, hogy végleg idegennek érezzem. itt és most a 20. század harmadik harmadában, hogy olyasmit keressek benne, ami képtelenség: mai világösszefüggéseket, korunkra jellemző gazdasági, politikai, tudományos áramlatokat, mai vallási és felekezeti helyzetleírást, ma mindenkit foglalkoztató egyéni és közösségi erkölcsi kérdéseket vagy azokra választ. Az időbeli távolság, az eltelt 450 esztendő és az ebből adódó sokféle hiányérzetem miatt azonban nem teszem le kezemből az Ágostai Hitvallást. Keresem benne a maradandót, figyelek szavára, tanulom tanítását. Nem várhatom, hogy Melanchthon helyettem, helyettünk feleljen. Becsülettel válaszolt kortársainak. Felszólítást kaptak a császártól, mondják el, mit hisznek, indokolják meg tanításukat, mutassák be életgya- korlatukat. S amit 9 évvel előbb egy ágostonrendi barát tett és mondott, megismétlődött. Luther 1521-ben nem hősként, vagy a lelkiismeret bajnokaként, hanem megkérdezett emberként, sok benső vívódás után, az ige foglyaként, az evangélium által meg- világositott értelemmel és felbátorított bizalommal mondta: Itt állok másként nem tehetek ... ezt ismételte meg Melanchthon, de most már nem a maga nevében, hanem a „részünkön levő gyülekezet nevében”. Mondanivalóját, iratát egy alkalomra szánta, mégis ez az irat, amit egy délelőtt el lehet olvasni hangosan is, idötállóvá vált, túlnőtt a gyűlésterem falain és 1530 júniusán, már nemcsak egy csoport németországi keresztyént határoz meg, hanem azóta több, mint négy évszázada meghatározza a keresz- tyénségnek egy önhibáján kívül külön felekezetié lett ágát a világ evangélikusságát. Gondolkozom, töprengek, kérdezem: Mi a titka ennek a kis iratnak? Titka, kincse az evangélium. Jézus Krisztus személye és műve; Hitvallásunk nem egy elvét, tanítást, hanem egy személyt: az élő, tevékeny Jézus Krisztust állítja középpontba, illetve felfedezi és másokkal is megláttatja, hogy ö van ott. Ezt a centrális helyét senki el nem foglalhatja. Ezzel a látásmóddal utat talál a Szentírásban és a keresztyén életben egyaránt. Megérteti mi az elsődleges és mi kevésbé lényeges, mi az alap. és mi a felépítmény. Zsúfolt, sok programú korunkban, világunkban és egyházi életünkben segít ez. Jézus Krisztushoz köt, hogy minden másra szabaddá tegyen. Vallomásom Ugyanazt a Krisztust hirdeti az Ágostai Hitvallás, akit én is szeretek és akit én is követni akarok. — A keresztyénségben nem elég a véleményalkotás. Szükséges, de kevés. Több kell: vallomás kell! Személyes és magas hőfokú. Olyan, mint az apostoloké volt. Péteré, Pálé, s a többieké. Te vagy a Krisztus! Követlek Uram! Kihez mehetnénk, örök élet beszéde van Tenálad!? — Te tudod, hogy szeretlek! — Nekem az élet Krisztus! Jöjj Uram Jézus! — Ezek nem véleménynyilvánítások, ezek vallomások. Az Ágostai Hitvallásban ugyanezt a hangot hallom. A hitben, szeretetben, reménységben nem kell szégyellni, hogy az személyes, bennsőséges, magas hőfokú. Ez a természete, mindháromnak. Édesanyámról, édesapámról, feleségemről, gyermekeimről, unokámról, gyülekezetemről, egyházamról, hazámról nem véleményéin van csupán — ez hideg, szegényes, szánalmas és ijesztő volna. Személyes kapcsolatom van, nemcsak a fejem, a szivem is övék, értük dobog, egész egzisztenciámmal szeretem őket. Hitvallásunkban ugyanezt a szívdobogást érzem: Jézus Krisztusról nemcsak tanít, hanem vall. Az már csupán vérZIMBABWEI KÖSZÖNET AZ EVT-NEK „Eljött az a pillanat, hogy őszinte elismerésünket fejezzük ki az EVT-nek azért a támogatásért, melyet küzdelmünkhöz nyújtott” — mondotta Robert Mugabe, a független Zimbabwe első miniszterelnöke az Egyházak Világtanácsa delegációjának, melyet fogadott „Megtiszteltetés számunkra, hogy kifejezzük hálánkat az Önök által vállalt szerepért, és hogy Önökön keresztül üzenjünk az igazságosságért harcoló többi népeknek, hogy szilárdan elkötelezzük magunkat azon elvek mellett, melyekért önök és mi együtt küzdöttünk, beleértve a rasszizmusellenességet is.” Az Egyházak Világtanácsa delegációját Henry Okullu kenyai anglikán püspök, az EVT központi bizottságának tagja vezette, tagjai pedig Baldwin Sjollema, az EVT antirasszizmus programjának igazgatója, Ninan Koshy, az egyházak nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának titkára és Max Rafransoa, az EVT segélyosztályának Afrika-titkára voltak. mérséklet dolga, hogy Luther tudott még magasabb hőfokon is írni és vallani. Melanchthon szelídebben, professzoro&abban, halkabban lépegetett, de az ő szíve is benne dobogott szavaiban. Szóval és élettel vallott a gyülekezetekkel együtt. Nem elvi tanrendszert alkotott, nem dogmatika könyvet írt Ágostai Hitvallás címmel, nem keresztyén ideológiát vagy világnézetet alakított ki magának és másoknak, hanem vallott. Ezt a személyes vallomást értékelni kell és ismételni lehet a 20. században is. Így az Ágostai Hitvallást olvasva nem egy régi szöveg iránt lelkesedünk, hanem Jézus Krisztus iránti szeretetünket vallhatjuk meg, aki előbb szeretett minket. Ő tölti meg tartalommal evangélikus keresztyénségünket, emelhet ki. üres Ielkendezásből bennsőséges, életes közösségbe. Egyéni és közösségi megújulás csak ilyen vallomásból születhet. Hitvallásom Őseink hitvallását újra birtokba kell venni. Tudatosan vállalni kell. Lehet is. 32 évvel ezelőtt tettem lelkészesküt, benne ott állt a mondat: „a meg nem változtatott Ágostai Hitvallás hitelvei értelrtiében alkalmas és alkalmatlan időben tisztán és igazán hirdetem az igét”. Rég elfelejtett formulává merevedhet, ha nem emlékezem erre tudatosan, ha nem ismételgetem, ha nem veszem újra birtokba. — Az Ágostai Hitvallással is így lehetünk: birtokba kell venni. Nemcsak lelkészeknek, minden evangélikus hívőnek. Hitvallásunkat nem pap írta és nem is papok írták alá. Nem maradhat ma sem kizárólag papok ügye,' lelkészesküjük egy mondata, konferenciájuk témája. Az Ágostai Hitvallás a gyülekezeteké, az egész egyházé. Őseinket a 16. században megkérdezték és ők'jól feleltek. Vallottak hitükről, bemutatták sze- retetiiket (nyitottságukat, egységre törekvésüket, békére készségüket — ez mind a szeretet jele) és nem szégyellték reménységüket, hittek az egyház holnapjában, mert bíztak Urukban. Vállalták a közösséget az ősegyháztól kezdve az első 15 évszázad keresztyénségével és egy családban tudták magukat azokkal is, akikkel vitás kérdésük akadt. Tisztázták alapállásukat, megfogalmazták mondanivalójukat. Mindez megérdemli az emlékezést, megbecsülést. Legyen dicséret Istenünknek értük, Krisztus pünkösdi Lelke hívta, megvilá- gosítota, igaz hitre vezette és megszentelte evangélikus őseinket. Hálával emlékezünk rájuk. Emlékezésünkben nem merülhetünk el, nem Tévedhetünk a múltba! Ha ma kérdeznek, ma kell felelni. Nem elég őseink szavait idézgetni. Újra kell fogalmaznunk a mi korunkban, a mi szolgálati helyünkön. Gyakorol- , juk is. Nyitottan a tanulásra, új kérdésekkel birkózunk, keressük, formulázzuk hitünk válaszait a 20. században: belső egyházi kérdésekre és az emberiség mai nagy kérdéseire. De nemcsak felelünk, beszélünk, tanítunk, hanem élünk is, ebben a világban Jézus Krisztus erejével keresztyén életet. Tisztázott véleménnyel, forró vallomással, szóban és életben formulázott hitvallással ünnepelünk. Az Ágostai Hitvallás 450. évfordulóján tudatosan és egyértelműen, boldogan és szolgálatkészen írom le: Ágostai Hitvallású keresztyén vagyok. Hafenscher Károly
