Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-06 / 27. szám

Mindennapi dolgainU Nyaralni megyünk Szórvány év Szórványok istentisztelete Nemcsak a gyerekek, hanem mi felnőttek is várjuk azt a két- három hetet, amit pihenéssel tölthetünk. Az egész évi munka után testünk-lelkünk egyaránt igényli a -kikapcsolódást és az oldottabb életformát. Várjuk, hogy nem kell majd órához igazítottan szer­veznünk a napi teendőket — versenyt futva az idővel és az orrunk előtt lecsengetett közlekedési eszközökkel —, és várhatóan elma­radnak a reggeli 'kapkodások és a sebtében bekapott reggelik fe­szült percei. Lesz helyette komótos újságolvasás, üdítő lubickolás, játék és kirándulás és a rég vágyott jó könyv nyújtotta szellemi csemege. A JÓ NYARALÁST MEG KELL SZERVEZNI, DE NEM SZA­BAD AGYONSZERVEZNI! A majd csak lesz valahogy lötyögés éppoly fárasztó lehet — az unalmassága miat —, mint a szigorúan percekre beosztott és rosszul értelmezett aktív pihenés. Két-három hétbe úgy sem fér bele minden. Sem a bőségesen kínált kulturáló­dási lehetőség, sem az év közben elmaradt ház körüli tennivalók. Ne akarjuk a nyaralás adta pihenésünket és a családi együttlét boldog órait felcserélni a muszáj tennivalók garmadájával és nem okvetlenül ilyenkor kell elővenni a gyereket, hogy lenyirbáljuk ró­la a vadhajtásokat. Inkább próbáljunk meg az övék lenni, újra felfedezni őket, örülni annak, hogy velük lehetünk és ők is örülni fognak nekünk. Sokszor panaszoljuk év közben, hogy kevés az időnk. Most majd az 'is kiderül, hogy valóban otyan kevés-e, vagy csak nem tudunk mit kezdeni vele és nem tudjuk jól beosztani. A szabad idejükkel csak azok nem tudnak mit kezdeni, akik önma­gukkal jem tudnak mit kezdeni. Lehet szabadságunk alatt azt is tanulgatni, hogyan lehet az időt jól eltölteni. A ROSSZ IDŐTÖLTÉS MELLETT MÁSIK KÍSÉRTÉSÜNK A KÖNNYELMŰSÉG. Az apostoli intés, miszerint: „mindent szabad nékem, de nem minden használ nékem” — valójában azt jelenti, hogy nyaralásom idején sem tehetem azt, ami másoknak és ma­gamnak is kárára van és ilyenkor sem élhetek felelőtlenül, csak másokra néző szeretettel. Felelőtlen kapcsolatok, virtuskodások, egymáson túltenni akaró gátlástalan viselkedés, melyet keserű ki­józanodás követ, nem szolgálják pihenésünket sem testi, sem lelki értelemben. HOGYAN TÖLTSÜK SZABADSÁGUNK NAPJAIT? Sok^ szép úticél, színes programjai közül választhatunk magunknak. Műsoros füzetek, kulturális mellékletek ajánlják a látni- és hallgatnivaló- kat. Mindenki találhat hát kedvére való elfoglaltságot. Próbáljunk úgy markolni mindezekből, hogy minél több maradjon meg ne­künk. Tegyük széppé és gazdaggá idei nyaralásunkat izgalmas felfe­dezésekkel, feltöltekezéssel, szép és maradandó emlékekkel Milyen izgalmas felfedezést .jelenthet egy-egy ismeretlen szép tája ha­zánknak és mennyi új ismeretet nyújthatnak a mesélő várak, ro­ntok, templomok! Sőt egy olyan nagy felfedezésnek is részesei le­hetünk, hogy mi, egy család, felfedezzük egymást, ha van szerete­tünk egymásra jobban odafigyelni. Több időnk van önmagunkkal is többet törődni, az énünket fel­keresni és önmagunkban a dolgokat helyére tenni. Látszólag pasz- szív időtöltés ez, de nagyon hasznos. A modern lélektan is ismeri az önépítés fogalmát. Nem más ez, mint a szép dolgok befogadására való készség. Nyitott szemmel, szívvel és értelemmel befogadni Is­ten értünk teremtett szép világát, tartalmas beszélgetéseket foly­tatni régi barátokkal és új ismerősökkel. Haszontalan vagy inpro- duktíy lenne mindez, csak mert semmiféle jövedelemnövelő sze- repe^Ücs? Néffii^'kell mindent forintba átszámolni! .Nem akkor és azzal té­rül meg egy utazás, ha amit befektetek forintba — visszakapom áruba, hanem, ha szép emlékkel gazdagít engem és örömmel telt meg két-három hetem. ÜTICÉLJAT MINDENKI MAGA VÁLASZTJA MEG. Űtitársait is részben igen, részben mem. Valaki azonban el akar kísérni min­ket: Jézus. Vigyük őt magunkkal a szivünkben! , Nem lesz ter­hűnkre, sőt, sokat nyerhetünk vele. És ne felejtsük el magunkkal vinni a Bibliánkat, mert az sem fölösleges útipoggyász, hanem jó iránytű, mely segít eligazodni minket döntéseinkben. Ha pedig utunk során 'templomra bukkanunk, ne csak műemléket lássunk benne, hanem Atyánk házát, ahol — ha csak egy rövid imádság idejére is —, megpihenhetünk. Jó nyaralást, kellemes utazást kíván Veczán Pál A KEVESEK ISTENTISZTE­LETE. A „ketten vagy. hárman” bibliai kitétele gyakran valóság. Ha mégis több, az különös öröm­re és hálaadásra ''késztet. Pedig ez a szám nem kevés, ha meg­szorozzuk a szórványok számá­val. Ha egy szórványgyülekezet valamennyi szórványa egyetlen vasárnapon elérhető volna — ami fizikai lehetetlenség —, ak­kor az összes igehaJlgatók szá­mát megelégedéssel fogadhatná el bármelyik egy helyben élő kö­zepes lélekszámú gyülekezetünk. Éppen ez a szórványszoigálat nagy felelőssége, s a szórványév idején meg különösen is közös, együttes felelősségünk. De a valóság mégis az, hogy a szórványokban nem minden va­sárnap jelent egyúttal istentisz­teleti alkalmat is. Ezért azután különös becsülete van annak, ha elérkezik a szórványistentisztelet napja, ideje. A szórványistentiszteletről ál­talában senki sem késik el. A kezdes idejénél korábban gyüle­keznek az istentiszteletre érke­zük. Ha csak lehetséges, az ajtó előtt várják a lelkészt. És ami­kor ki-ki elmondja az elmúlt időszak vele kapcsolatos örömét, bánatát — s a lelkész felel —, már észrevétlenül, és már kívül, az ajtó előtt szinte megkezdődött az istentisztelet. Mert a szórvány­ban ennek kezdetét nem a „har­madik harangszó” jelzi! IGEN KEDVELT A SZÚR­VÁN ÜISTEIN TISZTELETEN a gyülekezeti ének. Sonasem csak nehány versre kerül sor. Leg- tóopszór e.ejelől végig hangzik az ének. Eíoiorupl, nogy valaki azt kéri: olyan szép von, énekel­jük .el újra. Mintna Istentől ka­pott gráüics lenne a lábak alatt az ének, melyen a szórványnep elindul, s bizonyára el is jut is­ten trónusa elé. Miután pedig el­csendesedik az enek, megszólal az ige. Az igehirdetést ismét ének követi, de áltálában énekel a gyuleitezet a hitvallás és az ál- üds után js, A szórványban szin­te több és hosszabb az énekidő, mint a teljes liturgia szerinti is­tentiszteleti alkalmakon. A szórványszolgálat gyakorla­tában megfigyelhető az, hogy az egyik igen értékes összekapcsoló erő az együttes éneklés. Itt en­nek különös funkciója van! Nem egy szórványlelkésznek van olyan tapasztalata, hogy ha valami rendkívüli körülmény következ­tében nem jut el időre, vagy egyáltalán a meghirdetett szór- vunjhsten tiszteletre, az össze­gyűltek nem sietnek haza. Az éneklésre még ilyenkor is sor ke­rül, ez el nem marad soha. Nagyobb és nagy gyülekezetek: tudtok-e így énekelni? -Szeret­tek-e sokat énekeim? Jelentős közegyházi segítséggel renoválták egyik nagy szórványközpontunk, a szolnoki gyülekezet templomát KÜLÖNLEGES ALKALOM A SZÓRVÁNYBAN a „nagy ünne­pi” istentisztelet. Különleges már csak azért is, mert itt nincs minden évben karácsonyi, húsvé­ti, pünkösdi istentisztelet, hiszen a sok szórványt gondozó lelkész nem jut el nagy ünnepek idején mindig valamennyi szórványba. A nagy ünnepi istentisztelet el- maradhatatlanul úrvacsorával bő­vül. Átalános az á tapasztalat, hogy a szórványok úrvacsorái al­kalmán kivétel nélkül mindenki részt vesz. És ez talán nemcsak a kevesebb úrvacsorái alkalom mi­att van így! Tapasztalat az, hogy a nagy, ünnepi szórványisten tisz­telet gyülekezete egy gyülekezet az úrvacsorában is. Akaratlanul is biztatja ezzel a szórvány az úrvacsora becsülésé­re azokat a jobban, vagy jól el­látott gyülekezeteket, ahol az úr­vacsorái kezdő ének alatt üresed­ni kezdenek a padok, s mintha egy másik gyülekezet válna az előbbiből. A SZÖRVÁNYCSALÁDOK LÁ­TOGATÁSA, ha nem is mindig, házi istentisztelettel zárul, vala­kinek az otthonában. A meglá- togatottak jönnek el erre. Telje­sen kötetlen ennek a rendje. Szí­vesen olvas .igét ilyenkor a csa­ládtagok egyike,, de az igemagya­rázat mindig a lelkész feladata. /Az éneklésnek, új ének tanulásá­nak is jó alkalma ez. A családi együttlét másik for- riiája hasonlít a gyülekezeti bib- liaórához. Ilyenkor inkább a hit- tan-i, egyháztörténeti, etikai is­merétek bővítésére kerül sor. De szó esik összetartozásunkról, az anyagyülekezet életéről, sőt egész hazai evangélikus egyházunk éle­téről is. így tudatosul az, hogy a szórványhivő is része a szol­gáló magyar evangélikus egyház­nak. Része úgy, hogy ebben a szolgálatban őreá is számít egész egyházunk. Ilyen alkalmakon ke­rülnek elő az anyagi kérdések is főképpen. Szükség is van erre, hiszen a szórványszolgálat „költ­séges szolgálat”. Itt az egyház­fenntartók általában azok, akik részt is vesznek az istentiszteleti életben. Csak rájuk lehet e téren számítani. Láthatatlanul, de érezhetően vari jelen a szórvány életében egész hazai evangélikus' egyhá­zunk. Az e- célra . kapott anyagi segítségért mindenkor hálás szór­ványnépünk! « AZ UTÓBBI 15—20 ÉVBEN NAGY ÁTALAKULÁSON ESETT ÁT a szórványgondozás formája, módja is. A korszerű közlekedési eszközök révén elérhetőbbé let­tek az egykor távoli (és egymás­tól is távoli) szórványhelyek. A velük való kapcsolattartás sem szorítkozik ma már kizárólag a nem mindig sűrű istentiszteleti alkalmakra. Tapasztalat az, hogy a kapcsolattartás értékes' módja az is. ha az a.nyagyülekezet egy­két tagja elkíséri a lelkészt ki­szállásaira. Sok áldása van en­nek. Mint annak is, hogy Sokszor mások segítő áldozata árán szór­ványnépünkhöz jobban eljut egy­házi sajtónk, mely’ nemcsak egy­szerűen tudósítja a szórványt egyházunk egészének életéről, hanem belevonja cselekvőén a közös, együttes szolgálatba. Olyan kapcsolattartás ez egész egyhá­zunkkal;, melynek máris beérett jó néhány értékes gyümölcse. A SZÓRVÁNYÉV SORÁN FI­GYELJÜNK ARRA, hogy a kö­zel százezernyi szórványtag hité­nek gyümölcsét ne nélkülözze sem népünk, sem egyházunk a jóra való törekvésében! Fodor Ottmár A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és'megrendelőit, hogy JÜLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július l-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni mivel a postai küldemények feladása szünetel. ÖKUMENIKUS HÍREK A SVÁJCI EGYHÁZI SE­GÉLYSZERVEZET, a HEKSSan- tiagóban (Guatemala) az 1976-os földrengés kárainak felszámolá­sához jelentős segítséget nyúj­tott. Anyagi támogatást küldtek az újjáépítésre és földművelők fa­luközösségét hozták létre (EPD) ROBERT RUNCIE az új cen- terburi anglikán érsek május 9- én Accrában, Ghana fővárosában találkozott II. János Pál pápával, (epd) KARL IMMER, a rajnai evan­géliumi egyház elnöke április 25—30. között látogatást tett az NDK-ban, ahol fogadta őt Klaus Gysi, az NDK egyházügyi állam­titkára. (epd) NICARAGUA szociális és tech­nikai felépítésében részt vesz a „Tengerentúli szolgálatok” elne­vezésű nyugatnémet evangéliumi munkaközösség. A stuttgarti köz­ponttal működő szervezet szak­embereket küldött, akik a mun­kaszervezés és közszolgáltatások fejlesztésével foglalkoztak. Külön munkacsoport szervezi az analfa­bétizmus felszámolására indított kampány pedagógiai feladatait, (epd) PÉTER BRUNNER református professzor, aki 1947-től 1968-ig a heidelbergi egyetem rendszeres teológiai tanszékvezetője volt, áp­rilis 25-én töltötte be életének 80 évét. Tanulmányait Marburg- ban, majd Bostonban és Camb- ridge-ben (USA) végezte. 1925- ben írt doktori disszertációjának témája: A hit Kálvinnál. 1937- től a háború befejezéséig a wup- pertali egyházi főiskolán tanított, ami a hitvalló egyház egyik lelki központja volt. A fasiszta rend­szer elleni állásfoglalásáért a dachaui koncentrációs táborba vitték, (epd) Absztrakt tusrajzok Jávor Piroska kiállítása a Helikon Galériában FŐVÁROSUNK INTIM KIÁLLÍTÓTERME a Helikon Galéria. Egyetlen nagyobb szoba az első emeleten, szemben az Egyetem téri templommal. Alig 30 kép a falon. Tus rajzok. Érdekes techni­kával készültek. Nem tudorá leírni milyennel. Méretük átlagban 40X30 cm. A bejáratnál, mint minden képzőművészeti ki­állításon, vendégkönyv. Olvasgatom a beírásokat. Nenany elragadtatást kifejező jelző: nagyszerű, gyönyörű, élveztem. Vannak, akik megkérdezik: mire jó ez? Én nem írok be semmit, csak a ne­vemet és. a dátumot. Nem, mintha nem ebredtek volna bennem gondolatok s nem rezdült volna meg bennem semmi. A látvány hatott rám. Hagytam, hogy közeledjenek hozzám a képek. Megpróbáltam barátkozni velük. Azt a hatást — legalábbis egyelőre — nem érték el, amelyet a kiállítás meghívójára nyomtatott Matisse-idézet ígért: „a megnyugvást, lelki gyönyört”, olyat, „mint egy kényelmes károsszék, amelyben kipi­henheti fáradtságát” az ember. A mostani Jávor Piroska harmadik önálló kiál­lítása. Mindegyik képnek van címe: „Zene” — „Kontrasztok” — „Viszonylatok” — „Ablak” — „Elszakadás” — „Zörejek” — „Éjszakák négyszö­gei” — „Kék este” — „Belső tér”. Némelyik té­mát két-három változatban is feldolgozta. Úgy­nevezett „absztrakt” képek. Tulajdonképpen nem ábrázolnak semmit — mondta valaki. Ez csak fé­lig igaz. Az egymásba kapcsolódó, egymást átfedő különös formák, alakzatok valóban semmire se utalnak a közvetlenül látható és érzékelhető vi­lágból. Még csak mértani idomokra se emlékez­tetnek. Nonfiguratív művészet. Talán a dallam­talan zenéhez hasonlíthatók. Mégsem kaotikus, esetleges a látvány. Ha valaki hetykén mondaná: ilyent én is tudok csinálni —, pórul járna. Vala­mi nem látható, ismeretlen világ jelzései. Aki al­kotta, nem adta át magát öntudatlan érzéseknek. Tudatosan és gondolkodva alkotott. A képcímek is erre utalnak. MILYEN SZÁNDÉK VEZETI az ilyen nonfigu­ratív képek alkotóit? Valami büszke gőg? Mű­vész vagyok s az én világomat úgysem érthetitek- Aligha. A már idézett Matisse-idézettel nyilván ■ saját szándékát fejezi ki a művész: „Amiről ál- , modozom: az egyensúly, tisztaság, a nyugalom , művészete, nyugtalanító, elgondolkoztató téma nélkül.” Korábban látott színes zománcai inkább keltették bennem ezt az érzést, mint a mostani képek. Nem szeretnék sznobnak tűnni. Számomra egy kicsit „északfok, titok, idegenség” a látvány. Inkább nyugtalanít. A hiba valószínű az én ké­szülékemben van. Ha már Ady-jelzőt vettem segítségül az imént, hadd idézzem a vers címét is: „Szeretném, ha szeretnének”. Nyilván szerétnek a nonfiguratív képek alkotói is. Jávor Piroska is. A művészek elöl járnak. Érzékenyek. Hasonlítanak a bogárkák előrenyúló tapogatóihoz. Érzékelik, amit még nem érzékel mindenki. Számunkra szokatlan, furcsa jelzésrendszerrel élnek. Ne legyünk önhittek. Ne ítélkezzünk mindjárt, ha nem tudjuk azonnal ho­vá tenni a szokatlan látványt. Hátha mégis ta­nulhatunk tőlük valamit. Csak a türelem terem megértést, rózsát. JÁVOR PIROSKÁRÓL ANNYIT MÉG, ameny- nyit a meghívó mond róla: 1944-ben született Bu­dapesten. 1964—69 között a Magyar Képzőművé­szeti Főiskola festő szakán tanult, mestere Szent- iványi Lajos volt. 1969-ben férjével, Asszonyt Ta­mással, a szentendrei művésztelepre költözött, az­óta itt is él és dolgozik. A Helikon Galéria május 15.—június 8. között mutatta be képeit. Benczúr László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents