Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-06 / 27. szám

öKumené ^ öKumenS ÖKumené ^ Melbourne —

Választások után

ÜNNEP VOLT — KETTŐS ÜNNEP. Vasárnap — választások napja. Vártuk az alkalmat, készültünk is rá. Tudtuk, mire és kikre szavazunk. Ismertük a programot, a jelölteket. Hisz számosán vettünk részt június 8-át megelőzően a jelölőgyűléseken. Személyesen hallottuk az akkor még jelölteket, de követtük gondolataikat a rádióban, láttuk őket a televízióban, napilapokban, újságokban is. Június 8-át követően pedig velük együtt figyeltük, vártuk az eredmények közlését. Hazánk felnőtt lakossága a felszabadulást követően, most tizenharmadik alkalommal élt alkotmányos jogával és döntött 352 parlamenti képviselő és 60 ezer tanácstag mandátumáról.

Az Országos Választási Elnökség közleményének két számát emelném ki. A választásokra jogosultak 97 százaléka szavazott és 99,3, illetve 99,2 százalék a jelölt mellett foglalt állást. Az angyalföldi nagygyűlésen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — az akkor még előttünk álló — esemény fontosságáról így szólt: „A választásokon minden országban — a társadalmi berendezkedéstől függetlenül — a politikai és társadalmi rendről is szavaznak az emberek. Ez így lesz nálunk is. A képviselőknek és tanácstagoknak adott megbízatás mellett ez a választás egyszersmind szavazás politikai intézményeinkre és rendszerünkre is”.

IGENNEL SZAVAZOTT AZ ORSZÁG. A jelöltekre, a politikára. Arra, amelyet az MSZMP XII. kongresszusa megerősített, melynek lényegéből fakadóan fontos szerepet tölt be a valamehnyi osztályt és réteget átfogó népfrontmozgalom.

A képviselők és tanácstagok' névsorát, arcképeit nézegetve több dolog is feltűnik. Egyrészt: a fiatalok, a nők aránya. Az is figyelemreméltó, hogy az országgyűlési képviselők mintegy 33 százaléka a közeljövőben összeülő alakuló ülésszak alkalmából először lép e minőségében a Parlamentbe. A frissítés bizonnyal kedvező hatással lesz a szocialista demokratizmus fejlesztésére, s a közéletre is. Márészt: a szociális összetétel. Az ország legfőbb törvényhozó testületében gyakorlatilag minden osztály, réteg képviselője mandátumhoz jutott. így találunk közöttük munkást, értelmiségit, szövetkezeti dolgozót, hivöt, egyházi embert.

ÖRÖMÜNK, HOGY ÜJRAVÁLASZTOTTÁK DR. KÁLDY ZOLTÁNT, egyházunk püspök-elnökét, a budapesti 53. választókerületben, aki így egyben evangélikus egyházunkat is képviseli a Parlamentben. Szocialista demokratizmusunk jele és ténye ez épp úgy, mint a többi egyházak vezetőinek jelenléte az ország legfőbb törvényhozó testületében.

Mit várunk tőlük és saját körzetünk képviselőitől? Ha országos érdekekre tekintünk, akkor bizonnyal azt, hogy a jövőben is járuljanak hozzá a hazánkban meglevő jó politikai légkör fenntartásához, támogassák lehetőségük szerint a gazdasági, erkölcsi építőmunkát, álljanak a jó ügy mellé, legyen az gazdasági, kulturális célkitűzés, életszínvonal-emelés, életköriilmény-javító,s, szociálpolitikai terv valóra váltás. Végezzék munkájukat segítőkészen, szem előtt tartva választóik helyi érdekét is. Nagy a felelősségük, hisz úgy kell a meglevő helyi érdekért kiállniuk, hogy ne feledkezzenek meg a nagyobb közösség törekvéseiről sem. A különböző rétegek szavazataikkal, sajátos állásfoglalásukkal illeszkednek társadalmunk egészébe. Így benne van a hívők szavazatainak összességében annak a politikának a helyeslése, amely biztosítja az állam és egyház közötti jó viszonyt, a lelkiismereti szabadságot, a szabad vallásgyakorlatot, az egyenrangú állampolgárságot, s folytathatnám még a sort.

A „KETTŐS ÜNNEP” ELMÚLTÁVAL, A HSTKOZNAPÓKf'SORÁN fogunk annak megvalósításának örömeivel,, gondjaival Yhlál- kozni. amire most igent mondottunk. Hivő emberként, az egyház tagjaiként tudjuk, valljuk, a felelősség közös szocialista jövőnkért nem csupán azok vállán nyugszik, akiknek most bizalmat szavaztunk, hanem mindannyiunkén.

Lehel László

ÖKUMENIKUS HÍREK

A világ egymilliárdnyi keresztyenét ósszexótö jezusi imádság kérésé jegyében gyülekezett ösz- sze mintegy ötszáz küldött száz nemzetből május 12—25. között az ausztráliai Melbourne városában. „Jöjjön el a Te országod!”

— volt a témája az Egyhazak Vi- lágianácsa missziós es evangéli- zácios világkonferenciájának. 1910 óta, amikor a skóciai Edinburgh városában először jöttek össze ökumenikus nagy megbeszélésre a világ keresztyénéi a misszió ügyében, számos mérföldkövet jégyez az egyháztörténet: Jeruzsálem, 1928 — Tambaram / India, 1938 — Whitby / Anglia, 1947 — Willingen / NSZK, 1952

— Achimota / Ghana, 1958 — Mexico City, 1963 — Bangkok /

Thaiföld, 1973. A különböző protestáns missziói társaságokat összefogó Nemzetközi Missziói Tanács 1921-ben alakult és 1961- ben Űj-Delhiben csatlakozott az Egyházak Világtanácsa szervezetéhez és ma annak egyik főosztályaként működik.

Milyen világban élünk?

— kérdezte előkészítő iratában Emilio Castro, a Világmissziói és Evangelizációs Osztály Uruguay-* bői származó igazgatója és felelt is rá. Elemzésében sorra említette mai világunk égető kérdéseit. A konferenciánál? számolnia kell azzal, hogy a hatvanas évek derűlátó hangulata helyett az emberiség sötétre festett jövőjébe pillant, hiszen a fegyverkezés fenyegető árnya a háború rémét idézi. A szegény és gazdag országok közötti szakadékok egyre mélyebbek és nagyobbak lesznek, a világszinten mutatkozó igazságtalanságok egyes helyeken embertelen elnyomást és nyomort eredményeznek. Fenyegető a környezetpusztítás és szennyezés a haszon diktál sokszor, a józan ész helyett. A legmegdöbbentőbb, hogy sokszor megtaláljuk a jó szándékot, a használható tervekben sincs "hiány, mégis nehéz vagy egyenesen lehetetlen megtalálni a jó, a helyes végrehajtási útját.

A konferencia résztvevőinek alkalmuk nyílt közelebbről is megismerni azt a szőkébb világot, amelyet a helyi ausztráliai egyházak jelentettek. Május 16— 18. között mintegy négyszázan látogattak meg helyi gyülekezeteket. Az egyes országok kiküldöttei magukkal hozták otthoni környezetük kérdéseit, vallási- teológiai-politikai hozzáállásukat a problémákhoz. Bár a római katolikus egyház nem tagja az Egyházak Vilá^gtanácsának, mintegy húsz megfigyelővel képviseltette magát.

Változás és változtatás

— ez a két szó gyakran került elő a tárgyalások során és a kiadott dokumentumok is tele vannak velük. „Radikális változás” kell az egyházban, hogy szolidáris tudjon lenni a szegények és igazságtalanságot szenvedők millióival. Missziót, csak olyan életstílussal lehet gyakorolni, amelyikben a gazdag egyházak nem „alamizsnát” adnak a szegényeknek, hanem lehetőségeikkel úgy alakítják világunkat, hogy abban egyre kevesebb legyen a szegény és nyomorult.

A Melbourneben összegyülekezett egyházi képviselők számára szép példát adtak a szovjetunióbeli és az amerikai küldöttekr akik Tracey Jones New York-i metodista lelkész beszámolója szerint azért ültek le kétoldalú tanácskozásra, hogy „a két világhatalom között meglevő különleges feszültségek idején a béke megőrzéséhez 'egyházi oldalról hozzáj áruljanak”.

Az egyes szekciók, csoportok beszámolói, az előadók és a megfigyelők előterjesztései az egyes egyházak helyi és szélesebb körű megváltozását, szolgálatra való . elkötelezettségét hangsúlyozták. A konferencia jelentősebb előadásaira a későbbiek folyamán szeretnénk még visszatérni.

Isten országa bennünk és körülöttünk

Pünkösd ünnepe volt, amikor véget ért a világkonferencia. Pünkösd az egyház ünnepe, amikor a Szentlélek erejéért és megvilágosító kegyelméért könyör- günk újra. Isten országa Jézusban, igéjében, életpéldájában, szenvedésében, halálában és fel1980

támadásában jött el hozzánk. Bennünk és körülöttünk olyan új világot akar teremteni, amelyikben a jó és igaz szolgálatában élünk, mint keresztyének.

A keresztyénségnek a Melbour- ne-ben fölvetett kérdéseket tudva, Isten igéjére figyelve a régi imádság szavaival kell könyörögni: „Istenem, változtasd meg a világot és ezt a változást kezdd el rajtam!” Harmati Béla

LUTHER MÁRTON, A NAGY REFORMÁTOR SZÜLETÉSÉNEK 500. ÉVFORDULÓJA november 10-én lesz. Az NDK-ban már most állami és egyházi részről méltó ünneplés előkészítésén fáradoznak. Már eddig is számos történelmi és teológiai kiadvány méltatja a reformátor korszakos tevékenységét. A méltatásokban gyakran olvasható: „Luther világtörténeti jelentőségű keresztyén reformátor és a német történelem kimagasló személyisége”. A weimári könyvkiadó 120 kötetben jelenteti meg Luther műveinek teljes kritikai kiadását, (lwi)

A SVÉD EVANGÉLIKUS EGYHÁZ PÜSPÖKI KONFERENCIÁJA hozzájárult ahhoz, hogy az úrvacsorában gyermekek is részt vegyenek. Ezt a gyakorlatot a dán, a finn, az NSZK-beli és az^ USA-beli evangélikus egyháznál már bevezették. A lelkészek kötelesek a gyermekeket felvilágosítani az úrvacsorái közösség értelméről. Az alsó korhatár 5. és 7. év között mozog, (lwi)

AZ USA EVANGÉLIKUS EGYHÁZAI tanulmányi programot indítottak, azzal a céllal, hogy a marxizmust behatóbban tanulmányozzák. A program célja: megvizsgálni a keresztyén-marxista párbeszéd kiszélesítésének lehetőségeit. Az egyházak ezzel a tanulmánymunkával a nemzetközi békemozgalom és a leszerelés erőit kívánják támogatni, (lwi)

BIBLIOTECA OECUMENICA (ökumenikus Könyvtár) címen a salamancai (Spanyolország) egyetem sorozatot indított, amelynek keretében megjelent egy tanulmány Bartolome De Carranza tevékenységéről, aki 1557 óta Toledó érseke és Spanyolország prímása volt, és teológiai munkáiban a reformátor: Melanchton Fiilöp munkásságával foglalkozott. Jelen tanulmány részletezi a reformátor hatását az egykori dominikánus teológusra, az akkortájt fontos kérdésekben, mint pl. a törvény és az evangélium viszonya, a keresztyén szabadság kérdése és Krisztus király uralma. Tevékenységéért Carranzát az inkvizíció üldözte, s életét 1576- ban a Vatikán foglyaként Rómában fejezte be. Azzal vádolták, hogy könyveiben és prédikációiban lázító lutheri tanokat terjeszt. (lwi)

A FRANCIA KATOLIKUS NEGYEDÉVI FOLYÓIRAT. az „Unité des Chrétiens” legújabb kiadása (1980. április) a lutheri örökséggel foglalkozik. Tanulmányokat közöl evangélikus teológusok tollából, így pl. dr. A. A'p- peltől, az elszász-lotharingiai augsburgi hitvallású egyház elnökétől, továbbá R. Blanc-tól, aki a párizsi egyház elnöke, (lwi)

A LATIN-AMERIKAI KATOLIKUS . EGYHÁZ helyenként rendszeres üldözésnek van kitéve — jelentette ki a spanyol lelkész: Vidal Cutierrez. Az egyház a szegények képviselője, a hatalom igazságtalanságaival és a kizsákmányolással.szemben. El Salvadorban az elmúlt két évben 6 lelkészt öltek meg, 19-et kiutasítottak az országból, 11-et bebörtönöztek. 1969—78 között 21 latin-amerikai püspököt vetettek fogságba, 1-et meggyilkoltak. Nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a haladó keresztyének üldözését az amerikai titkosszolgálat támogatta, (epd)

Weöres Sándor:

ÉNEK A HATÁRTALANRÓL

Amikor még senkise voltam, fény, tiszta fény a kígyózó patakokban gyakran aludtam én.'

Hogy majdnem valaki lettem, kő, durva kő, hegy lej tőn jég-erezetten hömpölygetett nagy erő.

És végül élni derültem, láng, pőre láng, a szerte határtalan űrben mutatom valódi hazánk.

(Megjelent az „ÉNEK A HATÁRTALANRÓL”: című kötetben, 1980.)

Dr. Haíenscher Károly kitünte.tése

Az Országos Béketanács Elnöksége dr. Hafenscher Károly lelkésznek eredményes munkája elismeréséül az Országos Béketanács Kitüntető Jelvénye kitüntetést adományozta. A kitüntetés átadására a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában ünnepség keretében került sor, június 11-én. Dr. Kovács Béla főtitkár nyújtotta át a kitüntetést.

Dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Külügyi Bizottságának tagja az utóbbi esztendőkben különböző nemzetközi konferenciákon egyházunk képviseletében vett részt, előadásokat tartott, számos országban és itthon külföldről érkezett vendégek között ismertette egyházunk életét és szolgálatát népünk között, mindezzel a népek közötti barátságot, megértést, közeledést vagyis a békét munkálta, az egyhülésért fáradozott. —---Eg

yütt örülünk a kitüntetettel. Lapunk szerkesztősége és olvasói nevében szívből gratulálunk az elismerő kitüntetéshez. Egész egyházunk szolgálatának megbecsülését látjuk e kitüntető jelvény adományozásában az Országos Béketanács részéről

Eltemették dr. Horváth Richárdot

Június 16-án dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek szolgálatával eltemették dr. Horváth Richárd római katolikus templom- igazgatót, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkárát, akinek elhunytéról lapunkban is hírt adtunk. Államunk részéről dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a katolikus béke- mozgalmák nevében Mag Béla apát-plébános, az Opus Pacis ügyvezető igazgatója vett búcsút az egyháza és hazája szolgálatában kiemelkedő érdemeket szerzett Horváth Richárdtól. A temetésen az állami, társadalmi és közélet számos kiemelkedő személyisége vett részt. Jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Az ökumenikus Tanácsot dr. Bartha Tibor református püspök, zsinati elnök, egyházunkat dr. Káldy Zoltán püspök-elnök képviselte a temetésen.

Dr. Szentirmay József

Fel sem tűnt senkineR, hogy a pünkösd vasárnapi istentiszteleten a záró ének alatt felállt, és csendben kiment a templomból a pestújhelyi gyülekezet felügyelője.

Máskor is megesett ilyen, hiszen kis betegei nagyon várták a doktor bácsit, máskor is megesett ilyep, mert mindig sok a beteg és egy jó gyermekorvosnak mindig kevés az ideje. Több mint fél évszázada gyógyított, hűségéért, tudásáért sokszorosan kitüntetetten, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával is, ugyanabban a körzetben, és be se következett nyugdíjazása küszöbén már unokáit is gyógyította egykori betegeinek. Ritka hűség.

Talán még ritkább az, amellyel

ELHUNYT HENRY KNOX SHERRILL

89 éves korában elhunyt Henry Knox Sherrill, az amerikai episz- kópális egyház korábbi püspökelnöke, aki egy ideig az USA-beli egyházak nemzeti tanácsának elnöke és az Egyházak Világtanácsának is egyik elnöke volt. Sherrill püspök azok közé a vezetők

— kevés hasonló példát tudunk

— 47 éven át, a szervezés kezdeteitől töretlen hűséggel és buz- gósággal volt a gyülekezet felügyelője.

Azzal a csendes fegyelmezettséggel, amellyel mindig is élt, s önmaga mindig fél lépéssel hátra maradt a feladat mögött, hazavezette még gépkocsiját. Azonnal mentőt hívtak, de úton a kórházba, földi útja, szívrohammal véget ért.

Sírjánál a gyülekezet lelkészének, Schreiner Vilmosnak az igehirdetése a gyászolók hatalmas seregében, június 7-én életét és végső reménységünket kapcsolta egybe ezzel az igével: „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.”

közé tartozott, akik az amerikai protestanizmus érdeklődését felkeltették az ökumenizmus iránt. Jelentős szerepe volt abban a nagy gyűjtésben, melyet az Egyházak Világtanácsa genfi székhelyének megépítésére végeztek sok millió dolláros eredménnyel.