Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-06 / 27. szám

öKumené ^ öKumenS ÖKumené ^ Melbourne — Választások után ÜNNEP VOLT — KETTŐS ÜNNEP. Vasárnap — választások napja. Vártuk az alkalmat, készültünk is rá. Tudtuk, mire és kik­re szavazunk. Ismertük a programot, a jelölteket. Hisz számosán vettünk részt június 8-át megelőzően a jelölőgyűléseken. Személye­sen hallottuk az akkor még jelölteket, de követtük gondolataikat a rádióban, láttuk őket a televízióban, napilapokban, újságokban is. Június 8-át követően pedig velük együtt figyeltük, vártuk az ered­mények közlését. Hazánk felnőtt lakossága a felszabadulást köve­tően, most tizenharmadik alkalommal élt alkotmányos jogával és döntött 352 parlamenti képviselő és 60 ezer tanácstag mandátu­máról. Az Országos Választási Elnökség közleményének két számát emel­ném ki. A választásokra jogosultak 97 százaléka szavazott és 99,3, illetve 99,2 százalék a jelölt mellett foglalt állást. Az angyalföldi nagygyűlésen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára — az akkor még előttünk álló — esemény fontosságáról így szólt: „A választásokon minden országban — a társadalmi be­rendezkedéstől függetlenül — a politikai és társadalmi rendről is szavaznak az emberek. Ez így lesz nálunk is. A képviselőknek és tanácstagoknak adott megbízatás mellett ez a választás egyszers­mind szavazás politikai intézményeinkre és rendszerünkre is”. IGENNEL SZAVAZOTT AZ ORSZÁG. A jelöltekre, a politikára. Arra, amelyet az MSZMP XII. kongresszusa megerősített, melynek lényegéből fakadóan fontos szerepet tölt be a valamehnyi osztályt és réteget átfogó népfrontmozgalom. A képviselők és tanácstagok' névsorát, arcképeit nézegetve több dolog is feltűnik. Egyrészt: a fiatalok, a nők aránya. Az is figye­lemreméltó, hogy az országgyűlési képviselők mintegy 33 százalé­ka a közeljövőben összeülő alakuló ülésszak alkalmából először lép e minőségében a Parlamentbe. A frissítés bizonnyal kedvező ha­tással lesz a szocialista demokratizmus fejlesztésére, s a közéletre is. Márészt: a szociális összetétel. Az ország legfőbb törvényhozó tes­tületében gyakorlatilag minden osztály, réteg képviselője mandá­tumhoz jutott. így találunk közöttük munkást, értelmiségit, szö­vetkezeti dolgozót, hivöt, egyházi embert. ÖRÖMÜNK, HOGY ÜJRAVÁLASZTOTTÁK DR. KÁLDY ZOL­TÁNT, egyházunk püspök-elnökét, a budapesti 53. választókerület­ben, aki így egyben evangélikus egyházunkat is képviseli a Parla­mentben. Szocialista demokratizmusunk jele és ténye ez épp úgy, mint a többi egyházak vezetőinek jelenléte az ország legfőbb tör­vényhozó testületében. Mit várunk tőlük és saját körzetünk képviselőitől? Ha országos érdekekre tekintünk, akkor bizonnyal azt, hogy a jövőben is já­ruljanak hozzá a hazánkban meglevő jó politikai légkör fenntar­tásához, támogassák lehetőségük szerint a gazdasági, erkölcsi épí­tőmunkát, álljanak a jó ügy mellé, legyen az gazdasági, kulturális célkitűzés, életszínvonal-emelés, életköriilmény-javító,s, szociálpoli­tikai terv valóra váltás. Végezzék munkájukat segítőkészen, szem előtt tartva választóik helyi érdekét is. Nagy a felelősségük, hisz úgy kell a meglevő helyi érdekért kiállniuk, hogy ne feledkezze­nek meg a nagyobb közösség törekvéseiről sem. A különböző réte­gek szavazataikkal, sajátos állásfoglalásukkal illeszkednek társa­dalmunk egészébe. Így benne van a hívők szavazatainak összessé­gében annak a politikának a helyeslése, amely biztosítja az állam és egyház közötti jó viszonyt, a lelkiismereti szabadságot, a szabad vallásgyakorlatot, az egyenrangú állampolgárságot, s folytathatnám még a sort. A „KETTŐS ÜNNEP” ELMÚLTÁVAL, A HSTKOZNAPÓKf'SO­RÁN fogunk annak megvalósításának örömeivel,, gondjaival Yhlál- kozni. amire most igent mondottunk. Hivő emberként, az egyház tagjaiként tudjuk, valljuk, a felelősség közös szocialista jövőnkért nem csupán azok vállán nyugszik, akiknek most bizalmat szavaz­tunk, hanem mindannyiunkén. Lehel László ÖKUMENIKUS HÍREK A világ egymilliárdnyi keresz­tyenét ósszexótö jezusi imádság kérésé jegyében gyülekezett ösz- sze mintegy ötszáz küldött száz nemzetből május 12—25. között az ausztráliai Melbourne városá­ban. „Jöjjön el a Te országod!” — volt a témája az Egyhazak Vi- lágianácsa missziós es evangéli- zácios világkonferenciájának. 1910 óta, amikor a skóciai Edin­burgh városában először jöttek össze ökumenikus nagy megbe­szélésre a világ keresztyénéi a misszió ügyében, számos mérföld­követ jégyez az egyháztörténet: Jeruzsálem, 1928 — Tambaram / India, 1938 — Whitby / Anglia, 1947 — Willingen / NSZK, 1952 — Achimota / Ghana, 1958 — Me­xico City, 1963 — Bangkok / Thaiföld, 1973. A különböző pro­testáns missziói társaságokat összefogó Nemzetközi Missziói Tanács 1921-ben alakult és 1961- ben Űj-Delhiben csatlakozott az Egyházak Világtanácsa szerveze­téhez és ma annak egyik főosztá­lyaként működik. Milyen világban élünk? — kérdezte előkészítő iratában Emilio Castro, a Világmissziói és Evangelizációs Osztály Uruguay-* bői származó igazgatója és fe­lelt is rá. Elemzésében sorra em­lítette mai világunk égető kér­déseit. A konferenciánál? számol­nia kell azzal, hogy a hatvanas évek derűlátó hangulata helyett az emberiség sötétre festett jövő­jébe pillant, hiszen a fegyver­kezés fenyegető árnya a háború rémét idézi. A szegény és gaz­dag országok közötti szakadékok egyre mélyebbek és nagyobbak lesznek, a világszinten mutatkozó igazságtalanságok egyes helyeken embertelen elnyomást és nyomort eredményeznek. Fenyegető a környezetpusztítás és szennyezés a haszon diktál sokszor, a józan ész helyett. A legmegdöbbentőbb, hogy sokszor megtaláljuk a jó szándékot, a használható tervek­ben sincs "hiány, mégis nehéz vagy egyenesen lehetetlen meg­találni a jó, a helyes végrehaj­tási útját. A konferencia résztvevőinek alkalmuk nyílt közelebbről is megismerni azt a szőkébb vilá­got, amelyet a helyi ausztráliai egyházak jelentettek. Május 16— 18. között mintegy négyszázan lá­togattak meg helyi gyülekezete­ket. Az egyes országok kiküldöt­tei magukkal hozták otthoni környezetük kérdéseit, vallási- teológiai-politikai hozzáállásukat a problémákhoz. Bár a római ka­tolikus egyház nem tagja az Egy­házak Vilá^gtanácsának, mintegy húsz megfigyelővel képviseltette magát. Változás és változtatás — ez a két szó gyakran került elő a tárgyalások során és a ki­adott dokumentumok is tele van­nak velük. „Radikális változás” kell az egyházban, hogy szolidá­ris tudjon lenni a szegények és igazságtalanságot szenvedők mil­lióival. Missziót, csak olyan élet­stílussal lehet gyakorolni, ame­lyikben a gazdag egyházak nem „alamizsnát” adnak a szegények­nek, hanem lehetőségeikkel úgy alakítják világunkat, hogy abban egyre kevesebb legyen a szegény és nyomorult. A Melbourneben összegyüleke­zett egyházi képviselők számára szép példát adtak a szovjetunió­beli és az amerikai küldöttekr akik Tracey Jones New York-i metodista lelkész beszámolója szerint azért ültek le kétoldalú tanácskozásra, hogy „a két világ­hatalom között meglevő különle­ges feszültségek idején a béke megőrzéséhez 'egyházi oldalról hozzáj áruljanak”. Az egyes szekciók, csoportok beszámolói, az előadók és a meg­figyelők előterjesztései az egyes egyházak helyi és szélesebb körű megváltozását, szolgálatra való . elkötelezettségét hangsúlyozták. A konferencia jelentősebb elő­adásaira a későbbiek folyamán szeretnénk még visszatérni. Isten országa bennünk és körülöttünk Pünkösd ünnepe volt, amikor véget ért a világkonferencia. Pünkösd az egyház ünnepe, ami­kor a Szentlélek erejéért és meg­világosító kegyelméért könyör- günk újra. Isten országa Jézus­ban, igéjében, életpéldájában, szenvedésében, halálában és fel­1980 támadásában jött el hozzánk. Bennünk és körülöttünk olyan új világot akar teremteni, amelyik­ben a jó és igaz szolgálatában élünk, mint keresztyének. A keresztyénségnek a Melbour- ne-ben fölvetett kérdéseket tudva, Isten igéjére figyelve a régi imádság szavaival kell könyörög­ni: „Istenem, változtasd meg a világot és ezt a változást kezdd el rajtam!” Harmati Béla LUTHER MÁRTON, A NAGY REFORMÁTOR SZÜLETÉSÉ­NEK 500. ÉVFORDULÓJA no­vember 10-én lesz. Az NDK-ban már most állami és egyházi rész­ről méltó ünneplés előkészítésén fáradoznak. Már eddig is számos történelmi és teológiai kiadvány méltatja a reformátor korszakos tevékenységét. A méltatásokban gyakran olvasható: „Luther vi­lágtörténeti jelentőségű keresz­tyén reformátor és a német tör­ténelem kimagasló személyisége”. A weimári könyvkiadó 120 kötet­ben jelenteti meg Luther művei­nek teljes kritikai kiadását, (lwi) A SVÉD EVANGÉLIKUS EGY­HÁZ PÜSPÖKI KONFERENCIÁ­JA hozzájárult ahhoz, hogy az úrvacsorában gyermekek is részt vegyenek. Ezt a gyakorlatot a dán, a finn, az NSZK-beli és az^ USA-beli evangélikus egyháznál már bevezették. A lelkészek kö­telesek a gyermekeket felvilágo­sítani az úrvacsorái közösség ér­telméről. Az alsó korhatár 5. és 7. év között mozog, (lwi) AZ USA EVANGÉLIKUS EGY­HÁZAI tanulmányi programot indítottak, azzal a céllal, hogy a marxizmust behatóbban tanulmá­nyozzák. A program célja: meg­vizsgálni a keresztyén-marxista párbeszéd kiszélesítésének lehe­tőségeit. Az egyházak ezzel a ta­nulmánymunkával a nemzetközi békemozgalom és a leszerelés erőit kívánják támogatni, (lwi) BIBLIOTECA OECUMENICA (ökumenikus Könyvtár) címen a salamancai (Spanyolország) egye­tem sorozatot indított, amelynek keretében megjelent egy tanul­mány Bartolome De Carranza te­vékenységéről, aki 1557 óta To­ledó érseke és Spanyolország prí­mása volt, és teológiai munkái­ban a reformátor: Melanchton Fiilöp munkásságával foglalko­zott. Jelen tanulmány részletezi a reformátor hatását az egykori do­minikánus teológusra, az akkor­tájt fontos kérdésekben, mint pl. a törvény és az evangélium viszo­nya, a keresztyén szabadság kér­dése és Krisztus király uralma. Tevékenységéért Carranzát az inkvizíció üldözte, s életét 1576- ban a Vatikán foglyaként Rómá­ban fejezte be. Azzal vádolták, hogy könyveiben és prédikációi­ban lázító lutheri tanokat ter­jeszt. (lwi) A FRANCIA KATOLIKUS NEGYEDÉVI FOLYÓIRAT. az „Unité des Chrétiens” legújabb kiadása (1980. április) a lutheri örökséggel foglalkozik. Tanulmá­nyokat közöl evangélikus teoló­gusok tollából, így pl. dr. A. A'p- peltől, az elszász-lotharingiai augsburgi hitvallású egyház elnö­kétől, továbbá R. Blanc-tól, aki a párizsi egyház elnöke, (lwi) A LATIN-AMERIKAI KATO­LIKUS . EGYHÁZ helyenként rendszeres üldözésnek van kité­ve — jelentette ki a spanyol lel­kész: Vidal Cutierrez. Az egyház a szegények képviselője, a hata­lom igazságtalanságaival és a ki­zsákmányolással.szemben. El Sal­vadorban az elmúlt két évben 6 lelkészt öltek meg, 19-et kiutasí­tottak az országból, 11-et bebör­tönöztek. 1969—78 között 21 la­tin-amerikai püspököt vetettek fogságba, 1-et meggyilkoltak. Nyil­vánosságra hozott dokumentumok szerint a haladó keresztyének ül­dözését az amerikai titkosszolgá­lat támogatta, (epd) Weöres Sándor: ÉNEK A HATÁRTALANRÓL Amikor még senkise voltam, fény, tiszta fény a kígyózó patakokban gyakran aludtam én.' Hogy majdnem valaki lettem, kő, durva kő, hegy lej tőn jég-erezetten hömpölygetett nagy erő. És végül élni derültem, láng, pőre láng, a szerte határtalan űrben mutatom valódi hazánk. (Megjelent az „ÉNEK A HATÁRTALANRÓL”: című kötetben, 1980.) Dr. Haíenscher Károly kitünte.tése Az Országos Béketanács Elnöksége dr. Hafenscher Károly lelkész­nek eredményes munkája elismeréséül az Országos Béketanács Ki­tüntető Jelvénye kitüntetést adományozta. A kitüntetés átadására a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában ünnepség keretében került sor, június 11-én. Dr. Kovács Béla főtitkár nyúj­totta át a kitüntetést. Dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkész, a Magyarországi Evan­gélikus Egyház Külügyi Bizottságának tagja az utóbbi esztendők­ben különböző nemzetközi konferenciákon egyházunk képviseleté­ben vett részt, előadásokat tartott, számos országban és itthon kül­földről érkezett vendégek között ismertette egyházunk életét és szolgálatát népünk között, mindezzel a népek közötti barátságot, megértést, közeledést vagyis a békét munkálta, az egyhülésért fára­dozott. —---­Eg yütt örülünk a kitüntetettel. Lapunk szerkesztősége és olvasói nevében szívből gratulálunk az elismerő kitüntetéshez. Egész egy­házunk szolgálatának megbecsülését látjuk e kitüntető jelvény ado­mányozásában az Országos Béketanács részéről Eltemették dr. Horváth Richárdot Június 16-án dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek szolgá­latával eltemették dr. Horváth Richárd római katolikus templom- igazgatót, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkárát, akinek el­hunytéról lapunkban is hírt adtunk. Államunk részéről dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a katolikus béke- mozgalmák nevében Mag Béla apát-plébános, az Opus Pacis ügy­vezető igazgatója vett búcsút az egyháza és hazája szolgálatában kiemelkedő érdemeket szerzett Horváth Richárdtól. A temetésen az állami, társadalmi és közélet számos kiemelkedő személyisége vett részt. Jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke. Az ökumenikus Tanácsot dr. Bartha Tibor református püspök, zsinati elnök, egyházunkat dr. Káldy Zoltán püspök-elnök képviselte a temetésen. Dr. Szentirmay József Fel sem tűnt senkineR, hogy a pünkösd vasárnapi istentisztele­ten a záró ének alatt felállt, és csendben kiment a templomból a pestújhelyi gyülekezet felügyelő­je. Máskor is megesett ilyen, hi­szen kis betegei nagyon várták a doktor bácsit, máskor is megesett ilyep, mert mindig sok a beteg és egy jó gyermekorvosnak min­dig kevés az ideje. Több mint fél évszázada gyógyított, hűségéért, tudásáért sokszorosan kitüntetet­ten, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával is, ugyanabban a kör­zetben, és be se következett nyugdíjazása küszöbén már uno­káit is gyógyította egykori bete­geinek. Ritka hűség. Talán még ritkább az, amellyel ELHUNYT HENRY KNOX SHERRILL 89 éves korában elhunyt Henry Knox Sherrill, az amerikai episz- kópális egyház korábbi püspök­elnöke, aki egy ideig az USA-beli egyházak nemzeti tanácsának el­nöke és az Egyházak Világtaná­csának is egyik elnöke volt. Sher­rill püspök azok közé a vezetők — kevés hasonló példát tudunk — 47 éven át, a szervezés kez­deteitől töretlen hűséggel és buz- gósággal volt a gyülekezet fel­ügyelője. Azzal a csendes fegyelmezett­séggel, amellyel mindig is élt, s önmaga mindig fél lépéssel hát­ra maradt a feladat mögött, ha­zavezette még gépkocsiját. Azon­nal mentőt hívtak, de úton a kór­házba, földi útja, szívrohammal véget ért. Sírjánál a gyülekezet lelkészé­nek, Schreiner Vilmosnak az ige­hirdetése a gyászolók hatalmas seregében, június 7-én életét és végső reménységünket kapcsolta egybe ezzel az igével: „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.” közé tartozott, akik az amerikai protestanizmus érdeklődését fel­keltették az ökumenizmus iránt. Jelentős szerepe volt abban a nagy gyűjtésben, melyet az Egy­házak Világtanácsa genfi székhe­lyének megépítésére végeztek sok millió dolláros eredménnyel.

Next

/
Thumbnails
Contents