Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-06 / 27. szám

Beiktatták Bárány Gyula győri lelkészt TORKOS ANDRÁS, RÁT MÁ­TYÁS, HAUBNER MÁTÉ és a többiek szószékére került Bárány Gyula esperes. A csillogó törté­nelmi nevek sorában szerényen kopogtatott be a győri gyüleke­zetbe, s aügha tévedünk, ha meg­kockáztatjuk a kijelentést, 1980. június 1-én egy csapásra belopta magát a győriek szívébe. Nem volt ismeretlen Bárány Gyula es­peres Győrben. Itt éltek szülei, itt született ő is, itt él rokonsá­ga. Kötődése azonban nemcsak a múlt emlékein ringatózik. Győr, a fejlődő, s egyre inkább iparo­sodó nagyváros a környék falvai- ból toborozta munkaerejét és la­kosságát. Bárány Gyula ugyan­akkor évtizedek óta a Győr kör­nyéki falvak „falusi” papja volt. Kisbabot, Beled Győr vonzásá­ban él. Sok-sok híve előzte meg a Rába-parti városba való költö­zésével őt. Hazajött? Hívei után vetette magát? Üj szolgálati ál­lomásra érkezett? Végső soron mindegyik kérdésre igennel vá­laszolhatnánk. És mégis több volt az indulás pillanata ezeknél. „Olyan városba tettem most lá­bamat, ahol történelmi hagyomá­nya van az evangélikus egyház­nak. Olyan gyülekezetbe érkez­tem, ahová Isten a történelem' próbás időiben messze világító fáklyákat állított. Azok nyomá­ban akarok járni, akik Isten előt­ti felelősségben mertek vállalkoz­ni nagy és bátor tettekre, és elő­re mutattak, örülök annak, hogy szeretettel fogadtak, jól esett az állami tényezők bizalma, s a lel­késztestvérek őszinte öröme. Re­ménységem szerint az ünnepélyes indulást munkás hétköznapok kö­vetik.” MEGHATOTTAN VALLOTTA E SZAVAKAT BÁRÁNY GYU­LA. Öröm bujkált szeme sarká­ban, reménység dobogtatta szívét.’ Délután öt óra volt. Hűvös nap, a meteorológiai nyár első napja. A győri öreg templom udvara fe- ketéllett a sok embertől. Eljöttek a kisalföldi falvak ünneplőbe öl­tözött emberei, s itt szorongott a városi gyülekezet apraja-nagyja. Dr. Ottlyk Ernő püspök vezeté­sével mintegy 30 lelkész — He­gyeshalomtól Békéscsabáig — so­rakozott fel, hogy áldást kívánjon az új győri szolgatársnak. Azt mondják, legalább kétezer ember töltötte meg a templomot, emlé­kezet óta ilyen sokan régen. Részt vett az ünnepségen Bakó litván 'főelőadó és Horváth Antal titkár az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében, dr. Pataky László református, dr. Bóna László ró­mai katolikus lelkészek, Steiner Gyula, az izraelita hitközség ré­széről és sokan mások. AZ ÜNNEPÉLYES SZERTAR­TÁST A PÜSPÖK VÉGEZTE. A missziói parancs alapján szólt ar­ról, hogy az Atya, Fiú, Szentlélek nevében tanítson, s gyakorolja a diakóniát az új lelkész, nem fe­ledkezve meg arról, hogy aki e parancsot adta, velünk lesz a vi­lág végezetéig. Bárány Gyula 1 Kor 3, 11—13 igék alapján ezekre a kérdések­re kereste a választ: mire, mit és hogyan építek? Arról vallott, hogy a múltra szeretne építeni. .Ebben a templomban keresztel­tek, itt konfirmáltam, itt avattak lelkésszé, itt áldotta meg Isten házasságomat. Olyan múltat kap­tam, amelyre építhetek. De az ige Jézus Krisztusra mutat. Azt ta­nultam, hogy Torkos, Rát, Haub- ner is róla tettek bizonyságot. Ki­csinyként hűséges szolga akarok lenni” — mondotta többek között iktatási beszédében az új lelkész. lyekben eddig teljesített szolgá­latot. Mindent megtett, hogy gyü­lekezeteinek tagjai jól érezzék magukat ebben a hazában. Bi­zalommal és várakozással tekin­tünk győri munkássága elé —, hangoztatta a főelőadó, majd így fejezte be köszöntését: —Várjuk, hogy mindent megtegyen ezért a hazáért, ezért a népért itt Győr­ben is.” D. Dr. Ottlyk Ernő püspök beiktatja Bárány Gyula lelkészt Köszöntötték a többi egyházak képviselői, dr. Pataky László, a református egyház, dr. Bóna László, a római katolikus egyház és Steiner Gyula, az izraelita hit­község nevében. Pócza Zoltán egyházmegyei felügyelő után Bu­li Ernő, a beledi gyülekezet fel­ügyelője emelkedett szólásra. Hangja elcsuklott, minden szaván érződött, hogy miközben áldást kíván lelkészének új szolgálatá­ra, a hűséges munkatárs Beled szomorúságát tolmácsolja a győri gyülekezetnek. ORGONAZŰGÁS KÍSÉRTE KI A TEMPLOM KAPUIN az ün­neplő sereget. Itt is, ott is cso­portokba verődve álltak az em­berek a még világos alkonyi órán. A beledieket fel lehetett is­merni. A lehorgasztott fejek bá­natról és szomorúságról vallot­tak, mosolyukat, örömüket falu­jukban hagyták. „Elvitték a papunkat”, felelték arra a kérdésemre: „tán csak. nem temetni jöttek Győrbe, oly letörteknek látszanak?” Űk vol­tak a belediek, felügyelő, másod­felügyelő, kántor és mások, kü­lön egy árva kis« sziget. Állin- góztak, mint a gólyák, egyik lá­bukról a másikra. Közéjük men­tem, hiszen jól ismertem őket a szép, kicsi faluból, ahol Bárány Gyula egy évtizedet töltött. Gyor­san jött szó az ajkukra. Évek óta érezték, hogy lelkészük több­re hivatott, de igehirdetései, buz­galma, evangélikusságot összetar­tó -fáradozása ott marad a felújí­tott parókián, templomban. „Na­gyon fáj elmenetele”, nyögték a szót, „de az egyház szolgálatá­ban nem lehet törés”. Azt kíván­ják a győrieknek, legalább úgy szeressék Bárány Gyula lelkészt, mint ők, legalább úgy engedje­nek teret szívükben, mint aho­gyan ők zárták be abba Bárány Gyulát. „Régóta ismertük Bárány Gyu­lát, s ha nem ismertük volna, híre megelőzte őt. Örömmel fo­gadtuk, egész Győr nyitott előt­te.” Ez a hang a győriek ajkán hangzott Körös László és Dobai Zoltánná még Bárány Gyula lel­kész szüleire is emlékezett, s fi­gyelemmel kísérték a lelkész út­ját. Tudták róla, hogy 1945-ben indult a teológiára, kicsiny fal­vak lelkésze lett, majd mint es­peres Győrtől Sopronig oldogat- ta a megye gyülekezeteinek kér­déseit. „Mi nem szakítjuk el az esperes urat Beledtől. Hiszen, amint eddig is, az egész egyház­megyéé volt, ezutánra is meg­hagyjuk szívének egyik csücskét a beledieknek. De most végre hazajött” így röpködtek a gon­dolatok az alkonyi órában. ÉN TEKINTETEMMEL AZ ÜNNEPELTET KERESTEM a forgatagban. Itt kezet rázott, ott átölelt valakit, itt „Isten veiét” mondott, ott fogadta az „Isten hoztát”. Nehéz helyzetben van ilyenkor a tudósító. Az bizonyos, hogy ennek az ötvenet alig túlhaladott ember­nek van valami titka, varázsa. Ezen tűnődtem az iktatás alatt. Mi lehet a titka? Vargabetűs élete? Szívós szorgalma? Építke­zési kedve? Vendégszeretete? Ennél bizonyára több. Valószínű­leg itt Győrben fedeztem magam is fel őt. Hite humuszából puri­tánság, szelídség és alázat növe­kedett mindenkor. Emberséges ember volt mindig és min­denkihez. Fáradhatatlanul törte magát azokért, akiket megcsa­pott az élet fagyos vagy tik­kasztó szele. Osztozott a sírók sírnivalójában, az örülök örömé­ben. Otthona mindenkor „átjáró ház” volt, ahol a szívek kicsor­dult fájdalmában és boldogságá­ban térdig járhatott az ember. Senki nem jöhetett üres kézzel tőle el. Azután alig akadt falusi hajlék, ahol ne lett volna szíve­sen várt és kedves vendég, ahol ne hagyott volna derűt, békessé­get és optimizmust. Emberséges embert sejtett meg Győr is benne, s valószínűleg ezért zárta szívébe már az első napon. Bárány Gyula felesége is győri lány volt. A papné, akinek eddi­gi életének bizonyítványában csak egyetlen rovat van kitöltve: papnéságból jelesre vizsgázott, az iktatás utáni „fehér asztal” mel­lett hallatta szavát: „Városi lány voltam, falusi papné lettem, most győri papné leszek. Nem akarok több lenni! S ahogyan eddigi állomáshelyeinken szolgál­tam, így szeretnék Győrben is.” Bárány Gyulánéban a jobb részt választó Mária és a serényen, buzgón szolgáló Márta ötvöző­dött. Az bizonyos, hogy a győriek ebben a szeretetre méltó asszony­ban hűséges papnét nyertek. ÉS A MUNKATÁRSAK? Ko­vács Géza köszöntésében az „együtt” szót húzta alá. Valójá­ban az a szekér halad jó irányba és egyenletes tempóban, amelyet együtt húznak. Nagy elkötelezés és várakozás ad tartalmat ennek a szónak. A város evangélikussá- ga, az egyház vezetősége, állami tényezők erre a jó értelemben vett „együtt”-re figyelnek. A püspök ezért hangsúlyozta: „a belediek nagyon sajnálják, hogy Bárány Gyula eljött falujukból, de mi új feladatokkal, új és ne­hezebb munkával bíztuk meg. Ezt csak együtt lehet elvégezni.” A győri felügyelő, Fias István, Kovács Géza, Tekus Ottó, Bödecs Barna lelkészek, s a gyermekek nevében szóló Kozma Edit mind egyértelműen vállalták, hogy együtt kívánnak szolgálni Bá­rány Gyulával. R. P. SOKAN HOZTÁK MAGUK- f KAL JÓKÍVÁNSÁGAIKAT. Kö­szöntötték az új lelkészt többek között Kovács Géza igazgató-lel­kész, dr. Ottlyk Ernő püspök, majd Bakó István egyházügyi fő­előadó. Bakó István kiemelte: „Bárány Gyula esperes annak az egyháznak a tagja, amely először ismerte fel a történelmi pillana­tot és döntött a szocializmus mel­lett, és amely a békéért minden­kor felemelte szavát. Jó szívvel, bizalommal kérem az esperes urat, támogassa továbbra' is en­nek az egyháznak a vezetőségét. Bárány Gyulával több éves kap­csolat fűz össze. Jó úton vezette azokat a gyülekezeteket, ame­ORIAS KEKKENDO Óriás kékkendő az égbolt, s vajon Ki •■volt _ » Ki rája csillagot szórt? Atviharzott * a látomás szememen. S örömkönnyön látva láttam Istenem. ~ÄH VASÁRNAP IGÉJE * De az Ur vele volt! 1 Móz 39, 1—5. A „VOLT" ITT NEM MŰLTAT JELENT, hanem egy tényt rög­zít. Józseffel, most is vele van az Űr, most sincsen elhagyatva. Pe­dig helyzete ennek teljesen ellenemond. Hiszen elvitték idegen or­szágba, eladták rabszolgának s jelenleg háziszolga a fáraó főembe­rénél. Nem számít embernek, áru csupán, amelynek ára van s mi­vel József fiatal s még hozzá szép is, termetre és arcra is, Potifár, a fáraó főembere bizonyára nagy árat fizetett érte, drágán vette meg az izraeliektől, s azok jó üzletet csináltak, hiszen csupán húsz ezüstöt adtak érte — mert ennyit ért József a testvéreinek! S most ez a József, az apa kedvence, a szép ruhában tetszelgő ifjú, a nehéz munkától megkímélt késői gyermek, itt él rabszolgaként idegen­ben. De ez még nem a végállomás és nem a teljes mélység, amely vár rá. Lesz belőle fegyenc is, útja a főember házából a börtön sötétségébe vezet. De mindezek ellenére vele volt az ŰR, sötmindt, ezekben'volt vele az az ŰR, aki övéinek sohasem ígért kényelmes életet, A mélység és megpróbáltatás ugyanis sohasem annak a je­le, hogy az Űr elhagyott minket, mint ahogyan a betegség nem an­nak bizonyítéka, hogy rosszabb vagyok másoknál. Valószínű, hogy Józsefnek ez a nehéz útja azért is jó, hogy még jobban tapasztal­ja meg az Űr hatalmát és kegyelmét, mint eddig és mint mások. Egy Józsefről írt könyvben olvasom: Modem életfelfogás szerint Józsefnek öngyilkosságot kellett volna elkövetnie, megérett az ön- gyilkosságra, hogy mégsem ezt teszi, az nem magyarázható sem­mivel, de csak azért vált lehetségessé, mert az Űr vele volt. FELTŰNŐ AZONBAN AZ, HOGY EZT: AZ ŰR VAN VELEM, nem József mondja, hanem a gazdája látja. József kezdetben nem is mondhatott sokat, hiszen akikkel együtt kénytelen élni —, nem értik a nyelvét. Akármit mondott is, azok csupán fejüket rázták, talán még nevettek is a furcsa szavakon, nem értünk, tanuld meg a mi nyelvünket! Fordítva is hasonló a helyzet, akármit mondtak azok neki, ö sem érti meg őket. József tehát azzal beszélt, amit tett! Amikor hozzáfogott a munkához, s biztos vagyok benne, hogy a legnehezebb és legpiszkosabb munkát adták neki, a külföldön dolgozó ún. vendégmunkások tudnának erről mesélni, mondom, amikor hozzáfogott napi munkájához és dolgához, akkor és azzal beszélt. Vizsgázott az egyik legnehezebb tantárgyból, tudunk-e hű­ségesek lenni a kevesen. Karrierje mégsem ezzel magyarázható csupán. Mert a háziszolgából csakhamar házfelügyelő és a házfel­ügyelőből jószágfelügyelő lesz. Dolgozott, méghozzá becsülettel és tekintet nélkül arra, hol is van s ezzel vizsgázott a másik nehéz tantárgyból, tud-e úgy dolgozni, hogy munkája istentiszteletté vá­lik. Nem akar imponálni, még csak nám is misszionálni, azt teszi, ami a rabszolga dolga. Hozzáfog s amihez hozzáfog, abból lesz va­lami; rabszolgatársai talán azt mondják, micsoda szerencsés, ő ter­mészetesen tudja, több ez szerencsénél, ez bizony áldás. POT1FÁRNAK VAKNAK KELLETT VOLNA LENNIE, ha meg nem látja, valami történik házában, amire nincsen magyarázat. Tiszta udvar, rendes ház, példásan megmunkált földek és pontos elszámolás a takarékosság jegyében, mindezek a József nyelve he­lyett beszéltek. Rájön, milyen jó vásárt csinált annak idején ezzel az idegen rabszolgával s nem adná el semmi pénzért. Meglátja benne az áldást. A szótlan bizonyságtevés nem egyszér az egyetlen beszéd, amelyet a körülöttünk élők megértenek és értékelnek. Is­mert Bonhoeffernek a mondása, amelyet 1945-ben írt le a börtön­ben: Keresztyénnek lenni ma csupán két dologból állhat. Az imád­ságból és a jó cselekvéséből az emberek között! Minden egyéb, gondolkodásunk, beszédünk, szervezetünk csak az imádságból és a jó cselekvéséből újulhat meg. Az egyház csak akkor egyház, ha másokért van jelen, gyülekezeteinknek nem rendkívüli személyisé­gekre van szüksége, hanem hű szolgákra és testvérekre. József éle­te arra példa, hogy ez lehetséges. Kis Káténk utolsó szava, mintha feledésbe menne. Mindenki a maga dolgát jól tanulja, jól végezze — úgy az egész háznak dolgát felviszi az Űr kegyelme. József csendes, szó nélkül végzett szolgálata arra kell, hogy figyelmeztes­sen, hogy az „egész” sorsa és jóléte az egyes helytállásától és hoz- záfogásából áll. Ebben lássuk keresztyén életünk nagy lehetőségét és felelősségét. Weltler Ödön Imádkozzunk! Mennyei Atyánk, tégy minket bizonyossá afelől, hogy mindenkor velünk vagy. A mélységből is kiálthatunk hozzád, a sötétségben is hívhatjuk nevedet, az örömben sem nélkülözhetünk Téged. Add, hogy szent jelenléted áldásban, szolgálatban, segítő szeretetben és a kevesen való hűségben látszódják meg rajtunk, körülöttünk. Övj meg a hazug képmutatástól, számító látszatengedelmességtől. Kö­szönjük, hogy kegyelmed nemcsak megbocsátó, hanem megtartó hatalom is. Ámen. — Szentháromság után a 4. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Lk 6, 36—42; az igehir­detés aíapigéje: lMóz 39,1—5. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú­lius 6-án, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi-rádió. Igét hirdet CSIZMAZIA SÁNDOR nyíregyházi lelkész. * — ÓBUDA. Június 1-én a gyü­lekezetből tizennyolcán vettek részt a Piliscsabán rendezett dia- kóniai napon. — Sebestyén László a teológusképzésré 5000,— Ft-ot adományozott. — GYÖNK, VARSÁD, KESZÖ- HIDEGKŰT, TOLNANÉMEDI templomaiban szolgált június 1- én a bakoncsernyei gyülekezet énekkara Nagy Dániel vezényle­tével. Nagy élménye volt ez a le­hetőség mind a négy gyülekezet­nek. Az igehirdetés szolgálatát Zászkaliczky Péter bakonycser- nyei lelkész végezte. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE június 28-án, szom­baton délelőtt 9 órai kezdettel tartja egyházmegyei közgyűlését a békéscsabai gyülekezet tanács­termében. — SZÁRAZD. A gyülekezet megújított tisztikarát május 11-én Sólyom Károly, a Tolna—Bara­nyai Egyházmegye esperese iktat­ta be hivatalába. — SZÉKESFEHÉRVÁR. A lel­kész! hivatal új címe: Pintér K. u. 31—33, telefon: 13-042. — NYÍREGYHÁZA. A gyüleke­zet megszervezte a másodlelkészi állást. A június 15-én tartott köz­gyűlés az állásra Bozorády Zol­tánná sz. Lőrincsik Judit lelkészi munkatársat hívta meg. Bozorá- dyné Lőrincsik Juditot június 29- én a délelőtti istentisztelet kere­tében avatja lelkésszé D. dr. Ott­lyk Ernő püspök, s Szabó Gyula, a Hajdú-szabolcsi Egyházmegye esperese iktatja be a másodlel­készi állásba. Vékey Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents