Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-29 / 26. szám

Krisztus hit és krisztusi cselekedet D. Dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdetése a jubileumi ünnepélyen * Ef 2, 8—10 A nagy igazságok mindig egy­szerűek és közérthetőek. Az Ágos­tai Hitvallás is azért terjedt el és vált a világon élő 70 millió evangélikus hitének kifejezőjévé, mert tisztán és igazán szólaltatta meg a Szentírás középponti taní­tását. Felolvasott igénk különösen is irányító erőt jelentett az Ágostai Hitvallás és azon túl, a reformá­ció ügye számára. Három tételben igyekszem összegezni igénk üze­netét. Először a Krisztus-hit ereje álljon előttünk, majd ebből a hit­ből folyó krisztusi cselekedet kö­vetkezményét lássuk meg, végül a közös cselekvés ökumenikus kon­zekvenciáit vonjuk le. A Krisstus-hit Az Ágostai Hitvallás Jézus Krisztust és az Isten igéjét állít­ja középpontba. Amikor a refor­mációnak szembe kellett néznie bármiféle emberi tényezőnek az Isten igéje fölébe növekedésével, habozás nélkül vallotta, hogy csak Istenre figyelhet, csak Krisztust prédikálhatja, mert a hitnek az az alaptermészete, hogy minde­nestől Istenen csüng, csak benne bízik és őhozzá ragaszkodik. Ezt akkor kellett érvényesíteni, amikor a középkori egyház sajá­tos világában maga az egyház ta­karta el az emberek elől az igét. Az uralkodó egyház hatalmas gé­pezete, a színpompás liturgia, az emberi szabályok serege, a szer­zetesi életeszmény hirdetése, ugyanakkor az óriási vagyon és gazdagság — elhomályosították a látást. Nem egyedül az ige vált legfőbb zsinórmértékké és szabá­lyozó erővé, hanem az ige és az egyház tanítása, az ige és az egy­ház fejének, a pápának a befo­lyása volt a döntő tényező. Az ember — még ha szépen díszítve is — odakerült az Isten mellé. Az egyház hatalmi apparátusa beár­nyékolta magát a lényeget, • a Krisztus-hitet. Ennek a világnak és egyházi életstílusnak elméleti, teológiai vetülete is volt: túltengett az em­beri szabályozás, a lelkek felett való uralkodás, aminek elve az volt, hogy a megszabott és előírt jócselekedetek által érdemli ki az ember az Isten előtt a maga üd­vösségét. A reformáció, élén az Ágostai Hitvallással, egyedül az igére fi­gyel. Krisztust állítja a közép­pontba, nem tartja szükségesnek azt az óriási piramist, ami az egyház birodalmát, emberi felépí­tését jelentette. „Egyedül Krisz­tus által, egyedül kegyelemből, ingyen, hit által” nyerjük az üd­vösséget. Egyedül Krisztust pré­dikáljuk, nem magunkat, nem emberi bölcsességet, nem valami igétől független egyházi tanítást, hanem a megfeszítettet, az éret­tünk halálra ment Krisztust, az ő feltámadását, az ő érdemét és dicsőségét. Pál apostol igénkben ezt így fejezi ki: „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándé­ka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jócselekedetekre terem­tett, amelyeket előre elrendelt az Isten, hogy azok szerint éljünk.” Ha viszont az Ágostai Hitvallás Isten iaéie alapján a Krisztus- hitet állítja a középpontba, akkor felvetődik a kérdés: ha ennyire elhatározó erejű a hit. akkor ho­gyan állunk a cselekedetekkel? mi a hivő ember feladata ebben a világban? Ez vezet át a máso­dik ponthoz. A krisztusi cselekedet Az Ágostai Hitvallás 20. cikke hangsúlyozza: „Alaptalanul vádol­ják a mieinket azzal, hogy tiltják a jócselekedeteket.” Miért alapta­lan a vád? Mert amikor kimond­juk ezt a nevet: Jézus Krisztus, akkor ebben benne van a felé for­duló bizodalmas hit, és a belőle táplálkozó élet. a Krisztus-követés cselekedete. Jézusban hinni annyi, mint' akaratát követni. A hit és a cselekedet szorosan összetartozik, ö az embert szolgálta, és erre a szolgálatra hív el minket is. Amint ő nem magáénak tekintet­te az életét, hanem Isten tulajdo­nának, úgy mi is úgy éljünk, mint akik szolgálatra kaptuk éle­tünket. Krisztus igazi követése, a valódi „imitatio Christi” ezen a ponton valósul meg. A másoknak szolgáló életben jelenik meg va­lami a megfeszített Krisztusból. f ' " v. ‘ D. Dr. Ottlyk Ernő püspök igét hirdet Ezek szerint: minden élet annyit ér, amennyi abban a másoknak való szolgálat. . .. . Jézus el akar vezetni minket a hivatásunk,' otthonunk, családunk körében is megnyilvánuló testvér­szere tetre. A Jézusban való hit cselekedetekre ösztönzi a keresz­tyén embert. Isten iránti mélysé­ges hálát érez. Itt van a motorja, lendítő ereje a jó cselekedetnek. A hivő ember, aki hit által, in­gyen, kegyelemből az üdvösség ajándékát kapja, az hálából, ön­ként, szívből-lélekből es.e!éksz,i,_Is- ten akaratát. Itt történik meg az, amit Luther így fejezett ki, hogy a keresztyén ember Krisztussá lesz a felebarát számára, azaz úgy cselekszik, amilyen embersze­retettel Jézus cselekedett, mert Jézusnak nem adhat semmit há­lája jeléül, de embertársain annál inkább segíthet. Az Ágostai Hitvallás ezzel a biblia alapgondottal szilárdította meg a keresztyén ember helyes tájékozódását a világban. Ez nem az uralkodó egyház hatalmi rend­szerét jelenti, hanem a Jézus sze- retetével szolgáló egyház maga­tartását. Ha Jézus Krisztustól ta­nuljuk az emberek szeretetét, ak­kor lehetetlen a ma élő egyház­nak elmennie az emberiséget érintő döntő kérdések mellett. Az ő szeretetével kell az egyháznak a világban és a világért szolgál­nia, s. mindent megtennie az em­berek üdvösségéért, ugyanakkor a földi béke és a felemelkedés si­keréért is. Mivel az Ágostai Hitvallás nyi­tottá tett az emberért végzett szolgálatokra, felajánlotta a sze- retetben való együttműködést is a világkeresztyénség számára. A közös cselekvés ökumenikus konzekvenciája Jézus szeretete közelíti egymás­hoz az egyházakat. Amikor világ­szerte szó van az ökumenikus magatartásról, ez nem azt jelenti, hogy a különböző egyházak taní­tásaikból addig tennének enged­ményeket egymás irányában, míg végül is elhagynák sajátos örök­ségüket, és feloldódnának egy­másban. valami új ökumenikus teológiában, vagy egység-egyház­ban. Arra pedig éppen nem lehet számítani, hogy a többi egyház betérne egyetlen egyházba, s fel­oszlatná magát ennek az egynek a javára. A szeretet az a kulcsszó, amely az egymáshoz való közeledést munkálja. A Jézus szeretetével szolgáló egyház az emberért van. azt szolgálja. Az emberiség jövőjéért érzett felelősség közös feladatot jelent az egyházak szá­mára. Egymás tanítását megbe­csülve, a feladatok sokaságát bontja ki a Krisztus-hitből faka­dó cselekedet világot átölelő le­hetősége, akár itt e hazában, a ..■népünknek nyújtott segítségnvúj- tsfs területén, akár a lakott föld, az emberiség gondjának hordozá­sában. Mindezek összefoglalásaként tá­rul ki a mai igéből az Ágostai Hitvallás által kiemelt tanítás: a teljes Isten-szolgálat nem más, mint hit Jézus Krisztusban és élet a krisztusi cselekedetekben. Ehhez adjon nekünk Isten erőt és SzentlélRet. Ámen. Fritz Schmidt-König: ÚJ NAPOK ELÉ Minden nap nem lehet mosolygó nyár, se minden óra csupa napsugár, De a legborúsabb nap is lehet csupa Istenbe vetett bizalom és csupa szeretet. Németből ford. Túrmezei Erzsébet — Szentháromság után az 5. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Ek 5.1—11; az igehir­detés alapigéje: Ézs 6,1—8. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 6-án, vasárnap régnél 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Iáét hir­det CS1ZMAZIA SÁNDOR nyír­egyházi lelkész. — A BÄCS-KISKTJN EGYHÁZ­MEGYE június 22-én Kecskemé­ten tartotta közgyűlését, amelyén részt vett dr. Káldy Zoltán püs­pök. — BÉKÉSCSABA. Mekis Áriám, a gyülekezet lelkésze, a Kelet- Békési Egyházmegye esperese, a Déli Egyházkerület püspökhelyet­tese, július 1-én nyugalomba vo­nult. — A CSONGRÄD-SZOLNOKI EGYHÁZMEGYE június 18-án Hódmezővásárhelyen tartotta ülé­sét. amelyen részt vett és felszó­lalt dr. Káldy Zoltán püspök. — SZENTES. Június 15-én esti istentiszteleten Csepregi Zsuzsan­na lelkész! munkatárs „Nékem az élet Krisztus” címmel szolgált a gyülekezetben. — LELKÉSSZÉ AVATÄS, SZOLGALATRA BOCSÁTÁS AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET­BEN. Ifj. Bencze Imrét június 22-én Kelenföldön, ifj. Szentpéte- ry Pétert 22-én Érden avatta lel­késszé, Sztankó Giiöngyit június 29-én Nyíregyházán küldte ki szolgálatra D. dr. Ottlvk Ernő püspök. Lahorczi Gézát július 5-én GvŐrújbaráton, Tekus And­rást július 6-án a győri öreg­templomban avatja lelkésszé, IVZo- soni Editet július 13-án Mis­kolcon. Amriskó Máriát augusztus 2“Len Fancsalon bocsátja ki szol­gálatra D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök. — LELKÉSZ AVATÄS A DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN. Ifj. Ha- fenscher Károlyt és Lunták Györ­gyöt június 21-én a Deák téren, ifj. Seben Istvánt június 22-én Kiskőrösön avatta lelkésszé dr. Káldy Zoltán püspök. Varsányi Ferenc lelkésszé avatása július 27-én lesz Várpalotán. A szolgá­latot dr. Káldy Zoltán püspök végzi. aH VASÁRNAP IGÉJE „Itt vagyok, engem küldj!” Ézs 6, 1—8 MILYEN EGYSZERŰNEK TŰNIK ÉZSAIÁS FENTI RÖVID VÁ­LASZA ISTEN HATALMAS KÉRDÉSÉRE; „Kit küldjék el, ki megy el követségünkben?” Hát csak ennyi lenne az elhivatás? Ilyen könnyű és egyszerű Isten szolgálatába szegődni? MegszoktUK, hogy modern korunkban szinte minden jelentősebb hivatás betöltéséhez előzőleg át kell esni bizonyos felvételi vizsgán, hiszen nem lehet akárkire rábízni bonyolult gépek kezelését, nem ülhet bárkiHvolán mögé, so­kan alkalmatlanok arra, hogy embereket irányítsanak, stb. Csak ép­pen Isten szolgálatába lehet csak úgy első szóra, minden pályaalkal­massági vizsga nélkül beállni?! Az alkalmassági vizsga ebben az esetben teljesen felesleges idő­töltés lenne, ugyanis a végeredmény, a minősítés mindannyiunk ese­tében ugyariaz lenné: alkalmatlan. Legjobb szándékunk, határozott elszánásunk mellett is alkalmatlanok vagyunk arra, hogy saját erőnk­ből Isten küldetésében, követségében járjunk a világban. S ezt Isten nálunk sokkal jobban tudja, ez magyarázza azt az emberi ész szá­mára felfoghatatlan és logikátlannak tűnő „káderpolitikát”, ahogyan követeit kiválogatja. Akár az ószövetségi elhivatási történeteket néz­zük, akár pedig Jézus tanitványi körét vizsgáljuk, joggal állapíthat­juk meg, hogy emberileg lehetett volna jobb „nyersanyagot” válasz­tani, bölcsebben, óvatosabban kiválogatni a munkatársakat. Csak­hogy az igazán nagy mester gyönge, gyarló szerszámmal is csodákra képes, míg a kontár kezében a tökéletes szerszám is csak selejtre ké­pes. Isten nem a „felső tízezerből”, nem az elitből válogat, nem az emberiség „krémjének” felhasználásával akarja megmutatni szerete­tét a világban. Neki nincs szüksége a magukat alkalmasoknak tartó „egészségesekre”, sokkal többre tartja a magát alkalmatlannak látó, de engedelmesen tenyerébe simuló szerszámot. ILYEN ALKALMATLAN ESZKÖZNEK ÉRZI MAGÁT ÉZSAIÁS IS, aki a szent Isten közelében csak ennyit tud kiáltani kétségbeeset­ten: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztá­talan ajkú nép között lakom.” De ez az egyetlen mondat elegendő ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk Ézsaiás lelkivilágába, jellemének titkaiba. Egy ember, aki reálisan látja önmagát, tisztában van a kö­zötte és Isten közötti szakadékkal, a bűnnel, és ugyanakkor szolidáris népével, vállalja a közösséget velük. Mindkettő olyan nélkülözhetet­len vonás Isten szolgálatában, melyet mi sem mellőzhetünk, ha ugyanebbe a szolgálatba akarunk lépni. Józan önismeret és szoli­dáris közösségvállalás népével két olyan jellemvonás, mely feltétle­nül „igazolja” Isten választását, hogy éppen Ézsaiást veszi kézbe. De ez még kevés a prófétai küldetés betöltéséhez. A szakadék reá­lis felmérése még kevés a hídépítéshez, márpedig híd, állandó kap­csolat nélkül lehetetlen valakit követként képviselni a világban. Ezt a bűn által megszakadt kapcsolatot állítja helyre az Űr, amikor a leg­alapvetőbb „kommunikációs” eszköz, a beszéd forrását, a próféta aj­kát tisztítja meg. Az így kapott bűnbocsánat legfontosabb ajándéka éppen az, hogy Ézsaiás újra „kommunikációképes” ember lesz, aki­nek kapcsolata van küldő Urával éppúgy, mint népével, akikhez kül­detett. EZ A KETTŐS ELEVEN KAPCSOLAT KELL A MAI PRÓFÉTAI SZOLGÁLATUNKHOZ IS. A próféta ugyanis nem valamiféle furcsa „csodabogár”, jövendőmondó jós, vagy modern kifejezéssel „futu­rológus”, hanem a próféta szó egyszerű, eredeti értelmében véve:-elő­adó. Valaki, aki kommunikációképes, aki elő tudja adni és elő is meri adni Isten üzenetét népének, s ugyanakkor nem szégyellve, hogy ő is a „tisztátalan ajkú nép között” él, közbenjár népéért és képviseli őket az Űr előtt. Erre a kettős prófétai szolgálatra keresett vállalkozót egykor és ke­res ma is az Űr. „Kit küldjék el, ki megy el követségünkben?” Olyan egyszerűnek, könnyűnek tűnt talán az elején az ézsaiási válasz: „Itt vagyok,^ engem küldj!” Pedig súlyos, hatalmas kérdésre, kihívásra adott súlyos, hatalmas válasz ez. Az élő Isten követségében csak az járhat ezen a földön, akit az élő Isten kézbe vett, és aki engedte, hoqy alkalmas szerszámmá formálja az Űr. Számára nincsen felesleges, al­kalmatlan, használhatatlan élet, csak merjünk szerényen, csöndesen tenyerébe simulva így imádkozni: Uram, itt vagyok, küldj engem is, és tegyél alkalmassá a Te nagyszerű küldetésedre! __________________________ Gáncs Péter Im ádkozzunk! Urunk bocsásd meg, hogy oly sokszor nem hallottuk meg hívó cs küldő hangodat, vagy ha hallottuk is, úgy véltük, mások majd elvég­zik helyettünk mindazt, amit ránk bíztál. Köszönjük, hogy mégis újra meg újra kézbe akarsz venni, és raj­tunk keresztül akarsz jelen lenni és szolgálni az emberek között. Segíts, hogy küldetésedben megtaláljuk életünk értelmét, és örö­met leljünk abban, hogy a Te követségedben járva mások életébe is örömöt, szeretetet és békességet vihetünk! Ámen. — HALÁLOZÁS. Szűcs Pálné, sz. Újvári Lenke, a malomsoki gyülekezet tagja türelemmel vi­selt szenvedés után életének 68. évében, május 1-én elhunyt. Az elhunytban Szűcs Kálmán fará- di lelkész édesanyját gyászolja. „Irgalmat nyertem. Bőségesen ki­áradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.” — Mátis Virág, ifj. Mátis Ist­ván és Bucz Éva kisleánya, Má­tis István ny. lelkész unokája, életének 5. évében súlyos beteg­ség és sok szenvedés után jú­nius 4-én elhunyt. Temetése jú­nius 9-én volt a Farkasréti teme­tőben Kőszeghy Tamás püspöki titkár szolgálatával. — Sas Endre ny. lelkész, a tol- nanémdöi, a keszőhidegkúti és a gyönki gyülekezet egykori lelké­sze 76 éves korában június 5-én elhunyt. Temetése június 7-én volt a gyönki templomból. Népes gyülekezet búcsúzott el volt lel­készétől. A temetés szolgálatát Sólyom Károly esperes és Lack- ner Aladár gyönki lelkész végez­te. „Uram, Te fogod jobb keze­met! Tanácsoddal vezetsz engem és végül dicsőségedbe fogadsz be engem!” Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenfonő (református templom): a hó első és harmadik va­sárnapi ári de. fél 9. Dunabogdány (Petőfi út 3.): a hó harmadik vasár­napján du. 2. Esztergom (Zalka Máté u. 82.): minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetott­hon): a hó első vasárnapján du. 5. Nagymaros (református templom): a hó harmadik vasárnapján du. 3. Po- máz (református gyülekezeti terem): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.): minden vasárnap de. íi. Vác (Eötvös u. 1.): minden va­sárnap de. fél 10. Verőcemaros (refor­mátus templom): minden páros hónap harmadik vasárnapján du. 4. Visegrád (református templom): a hó harmadik vasárnapján du. 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents