Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-29 / 26. szám

Múzeumi híradó

A télvégi és koratavaszi hónapok alkalmasaknak bizonyultak arra, hogy újabb gyülekezetek látogassák meg az Evangélikus Országos Múzeum tavaly nyáron megnyílt első állandó kiállítását. Örömmel köszöntöttük Alsóság, Békéscsaba, Celldömölk, Csornád, Dunaharaszti, Érsekvadkert, Farmos, Hévíz, Irsa, Kecskemét, Luciáivá, Makó, Nagysimonyi, Nyíregyháza, Óbuda, Oroszlány, Ösnész és mások bejegyzéseit. Olof Sundby svéd, Mikko Juva finn érsek, Gottfried Klapper hannoveri egyházfőtanácsos — egyházunk hivatalos vendégei — nagy érdeklődéssel kísérték nyomon hazai evangélikusságunk képes — ahogy mondták: beszélő — történetét.

Köszönettel nyugtázzuk sok újabb múzeumbarát ajándékát: Szabó István dunaegyházi lelkész

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1980. július 6-án

Deák tér >de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 7. Taikácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Gselovsziky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de.

10. (úrv.) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva du. 3. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de.

11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frange- pán u. de. 8. Benczúr László. Ü.jpest de. 10. Blázy Laios. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de.

10. Matúz László. Ppstlőrinc-Szemere- telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bommyai Sándor. Kispest-Wekerle-telep de. 8. Bonmyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MAV- telen du. 5. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-Nagytemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 1.1. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalav Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákos he.sív de. 9. Ferenczv Zoltán. Rá- koslicet de. 10. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczv Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren F.mil. de. fél íi. (német), de. 11. íúrv.) Koren Bmal. du. 6. Madoe^ai Miklós. Törökkő tér de. fél 9. Modocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. id. Harmati Béla. de.

11. id. Harmati Béla. du. fél 7. Ruttkav Elemér. Pestfúdegkút de. fél 1.1. RuttScav Elemér. Modori u. 6, de. 10. Kelenföld de. 8. Bencze Imre. de. il. ffirv.) "Pip-ncTe Imre. du. 6. Missura Tibor. NémetvöJfr-N? út 133. 9. Műsora Tibor. Nagytétény de. fél 9. Ke- lerj^öl^v de. 9. fúrv.l Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillao-her?v de. fél io. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

— r.AthsnvHRK. Medvey M"tnás l«’k<«z július 1-én nyugalomba vonult.

— KONVTT4I dolgozókat keresünk iúlius 'ÍR-tői. jUp+ve augusztus. 1—Síig a Ralcifonszárcirói Evangélikus Tyűidbe. Jókai u. 41. Telefon: 06-84-40436.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magvarországj Evangélikus Eevház ^aitőosztáivának lanla Szerkeszti* a szerkesztő bizottság

A szerkesztésért felel:

Mezősi Ovörgv

Fel°lős kiadó:

Harkány! László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VTTI.. Puskin u. 12. Telefon: 112-074

Csekkszámláim: 516—20 412—VTTT

Előfizetési ár: eev évre 200.— Ft Árusftia a Magvar Posta Index: 25 211 ISSN *133-1385

80.1533

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magacnvomás

Felelő«? vezető: ,

Sopron! Béla vezérleazeató

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” (Ef 2,8).

VASÄRNAP. — „Jön az Ür. ö majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait” (lKor 4,5 — Jób 13,9 — Lk 5,1—11 — lKor 1,18— 25). Ítélettartásra jön az Úr. Felelősek vagyunk egymásért, minden tettünkért, nyilvánvalókért és titkoltakért. Felelősségünk Isten elé állít minket, ö látja egyedül a szívek szándékait, ö tudja egyedül gondolatainkat. „Bizony meglészen az idő, Hogy eljön Isten Fia, A jókat s gonoszokat Ö nagy ítéletre hívja. Akkor minden lélek remeg, A földet tűz emészti meg, Miként szent könyvünk írja” (587. ének 1. vers).

HÉTFŐ. — „Szolgáljatok egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (lPt 4,10 — lMóz 26.24 — Lk 14.25—33 — lPt 1,13—16). A szolgálatra való megbízatásunk nem öncélú tevékenységre szóló alkalom. Egymásnak szolgálunk: hitvesek, gyermekek, testvérek, barátok, munkatársak és az egész emberi élet javát helyezve első helyre. Az önzetlen szolgálat tartalma a szeretet és ennek továbbadása. „Nem henyélni, munkásságra Hívott Isten e világra. Add. ó Uram, amíg élek, Legyek hasznos, munkás lélek. Áldj meg kedvvel, értelemmel. Hogy használtak életemmel; Vigyem vénhez jól munkámat. Várván tőled koronámat” (452. ének 1. vers).

KEDD. — ..Menje+ek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16.15 — Ezs 49 6 —Lk 9,51 — lPt 1.17—21). Jézus ezekkel a szavakkal bocsátotta el tanítványait a világba. Ezt a küldetést kaniuk mi is. Az egész világban benne van az a kis terület. amelyen evangéliumot kell élnünk és szólnunk. Nem szószéld prédikáció az én szólásom, hanem benne a naook gvnrs sodrában a Cselekvő PS Szolgáló szeretőt! ..Készséget éhrecsg követni igódet. Pzent iigvért éltünk f <5zoleálathan évifink! ps prn htján erőt főied

kértünk. Dicsérjük Istent!” (710. ének 5. vers).

SZERDA. — „Egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek méltónak bizonyulion” (lPt 1.6—7 — Jób 36.15 — Róm 13.8—10 — lPt 1,22—25). A kísértések erővel törnek elő. Mi pedig olv hamar megadjuk magunkat előttük. Az eleső ember szomorúsága épDen erőtelenségéből ered. Ugyanakkor azonban a mindenképpen megnróbált hite kilendíti a mélypontról. „Hadd áldjalak, míg élek, Ó, Jézus mindezért! Hogy köszönjem meg néked Azt a szent, drága vért, Gvötrelmes szenvedéseket. Jaiszavad. Kínt-ia- lálod És nagy szerelmedet?” (784. ének 4. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked” (Mk 14,36 — Józs 2,11 — lKir 19,19— 21 — lPt 2,1—10). A gecsemánéi kertben gyötrődő Jézus imádsága az Atyára való teljes ráhagyatko- zás kifejeződése. Önála minden lehetséges: szenvedés után megbékélés, fájdalom után megnyugvás. Tehát akkor miért járjunk lehorgasztott fővel, elcsüggedt szívvel? Ö nem sújt erőnkön felül minket! „Mind jó, amit Isten té- szen, ö az én reménységem; Minden ínségemben készen Van nála segítségem. Megvigasztal, Felmagasztal Alkalmatos órában: Bízom nagy jóvoltában” (376. ének 4. vers).

PÉNTEK. — „De ő ezt mondta

nekem: „Elég neked az én kegyelmem” (2Kor 12,9 — Zsolt 23,

2—3 — Lk 9.18—26 — lPt 2,11— 17). Ez a „de” szócska hangsúlyozza azt, hogy bármennyire is megtört az életünk, nem vagyunk magunkra hagyottan. Abból a kegyelemből, amellyel Urunk mellettünk áll, mindig annyit kapunk, amennyi minden bizonnyal elég! „Ó. kegyelem szép forrása, Jézus halld meg sóhajom! Bús szivemnek zokogása Szaggatja minden tagom. Lelkem, mint a fáradt szarvas, Az. élet vizére szomjas, Ó, ne hagyj elepednem” (318. ének 1. vers).

SZOMBAT. — „Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják” (Tit 1,16 — Jer 24.7 — Mt 19,27—30 — lPt 2,18—25). A teljes Isten-ismeret a keresztyén életnek éppen a más gondolkodású és világnézetű emberek körében való megélése. Ez az élet csak úgy világít másoknak, ha magában hordozza és sugározza az Istentől kapott szeretetek ..Mit használ keresztyénsé- gem. Ha nem aszerint élek, Ha nincs igaz kegyességem És vétkezni nem félek: Ha szívem földhöz ragad. Feledem szép célomat, s azt, ki értem ment halálra, Csak nvelvem s pem éltem áldja?” (437. ének 1. vers).

Fónyad Pál

— ÄLLAxaOAN vásárolok bélvee- gyűltem én veket. 1947 előtti használt kér>es levelezőlapokat, magvar és külföldi üzleti és magánlevelezés borí- tékiait. Különösen érdekelnek az 1955 előtt Németországból lőtt levelek borítékjai. az első világháború tábori laniai. Cornides Sándor bélyegkereskedő. 1067 Budapest. Lenin krt. 79. (udvar). Telefon: 121-589.

— LUTHER-kabátot szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabómester. Budapest VTII. Baross u. S/37. Vm. 29.

— HARANGÖNTÉST, javítást, szolgáltatást. le- és felszerelést, vasállvá- nvok és könnvűhúzású koronák készítését, átalakítását vállalja ,/Slezák László .aranykoszorús ha rang öntő utóda és fia”. Gombos Lajos harangöntő mester. 2162 örbottyán, Pf. 2.

— A KÁLVIN TERI Reformá+US Egyházközség ősz+ől esyházfi-harangozót keres. Adunk két szoba-konyhás. kérünk egy garzon lakást. TMiazás megbeszélés szerint. Jelentkezés: 1091 Budapest, Kálvin tér 7.

Az ajándékba kapott papírpénzgyűjtemény

egárd, Ózd, Pestlőrinc, Szarvas és Szeged autókkal, vonattal vagy bérelt autóbusszal érkező érdeklődőit.

Több általános iskolai csoport is fejleszthette művelődés-, művészet- és történeti ismereteit, így a. budapesti Kelta, Szamuely és Zápor utcai, valamint a dunaújvárosi és révfülöpi iskolák növendékei jártak nálunk.- Meglátogatták múzeumunkat a római Katolikus Országos Egyházművészeti és. Műemléki Tanács ankétjának résztvevői: a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központnak, valamint az Iparművészéti szakági továbbképzőnek a munkatársai; s a Természetjárók egy nagyobb csoportja is.

A Teológiai Akadémia Levelező Tagozatának 55 hallgatója „kötelező anyagnak” érezte a múzeum múltjának és jelenének az ismeretét: ők egy konzultációs, munkás vasárnapjuk kora reggeli óráiban tekintették meg teljes létszámban a kiállítást.

Az egyéni látogatók között örömmel fedeztük fel vendégkönyvünk beírói között a tél és a tavasz folyamán Illyés Gyula, Sőtér István. Kohut Maoda, Szent- áoothai János, Szokolny Sándor, Görgey Gábor, Smolik. prásai professzor, Jeszenszky Géza törté— HALÄLOZÄS. Özv. Dombi Dénesné, sz. Kiss Lídia az árpási gyülekezet tagja 80 esztendős korában elhunyt. Temetése június 11-én volt. Az elhunytban Kiss Gyula ny. vönöcki lelkész, testvérét. Horváth József mencshelyi lelkész rokonát gyászolja.

— Salkovics András ny. főzeneszerkezettel ellátott, az Erős várunk dallamát zenélő, Luthert, Melanchthont, Hesseni Fülöpöt és Gusztáv Adolfot ábrázoló színes faliképét, Kovács Jánosné Placskó Márta Petőfi korából származó szarvasi nagvapaemlékeit, Dudás Sándor kecskeméti levelezőhallgató Petőfi 1848-as kiadású verseskötetét; Gris Vilma a Pozsonyi Evangélikus Lyceum történetét, Majoros Jenöné bibliai tárgyú olajfestményt, Homoki János fából faragott művészi állóperselyt adományozott.

Végül beszámolhatunk arról, hogy szép háziünnepség keretében adta át dr. Jorma Pasanen finn közgazdász a múzeumnak szánt papírpénzgyűjteményét, köztük több Petőfi- és Kossuth- bankót is. Az átadáskor jelen volt Osmo Väinölä finn nagykövet és felesége, dr. Kupa Mihály numiz- rnata, Nagy Elemér és felesége Ulla Hauhia, valamint dr. Koren Emil esperes és több finn vendég is.

Jelenleg az állandó kiállítás mellett külön tárlókban három hónapon keresztül az Ágostai Hitvallás 450 évének hazai, illusztrált történetével ismerkedhetnek meg a látogatók, akiket munkatársaival együtt szeretettel vár

Fabiny Tibor

könyvelő, a Borsod-Hevesi Egyházmegye volt pénztárosa, a diósgyőri gyülekezet tb. felügvelője 89 éves korában elhunyt. Temetése Miskolcon, a Szent Anna temetőben volt Pásztor Pál diósgyőr- vasgyári és Veczán Pál diósgvőri lelkész szolgálatával. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.”

Háromszoros figyelmeztetés

Azon a reggelen hárman hitték magukról, hogy igazuk van. Az a fiatalember, aki 17 éves fejjel apának mondhatta magát és azt hitte, elég érett már erre a posztra is, a másik az az idős, sánta férfi, aki úgy érezte, hogy rá már nincsen szükség, már nincsen értelme az életének, céltalomul, haszontalanul él a világban és jómagam, aki úgy gondoltam, hogy nem kell nekem mindenbe, amit helytelenítek beleavatkozni, úgyis csak gorombaságot, értetlenséget kapok ha bárkit is figyelmeztetek jóindulattal.

Mind a hárman tévedtünk.

Azon a vasárnap reggelen csodálatosan tzépen ragyogott fel a tavaszi nap. A gyermekszülők kelletlenül, de felkeltek. A baba éhes volt és ezt hangos sírással adta tudtul a világnak. Az ifjú szülőknek tudomásul kellett venni, bármennyire szerettek is volna tovább aludni. Unottan, álmosan, morcosán néztek a világba, nem volt különösebb mondanivalójuk egymásnak. A kismama magára kapott valamit, megetette a síró csöppséget. Az apa az előszobában matatott, onnan ■kiáltott be:

— Kimegyünk a mamához, ott legalább főznek!

— Persze! Készítsd össze a holmit!

Az apa engedelmeskedett. Dobálta a

kosárba a szükséges kellékeket, felhajtott zacskóból egy fél liter nyers tejet,

bekapcsolta a rádiót. Az anya összedobta a szobát, nem reggelizett, hamarosan indultak. A babát fémvázas hátizsákba dugták aztán feldobták az apa vállára. Nem volt nehéz, a fiú alig volt 150 centi magas, mindenki látta, hogy még iskolás. Az anya haja kis copfba fonva, a végén piros katicabogár. Cigarettára gyújtott. Indultak.

A gyerek álmosan nézett szét a hátizsákból. Apróka volt, vékony kis nyakán piros pettyes sál, a fején fehér sapka. Ásított. A szülők valamiféle tánclépésben mentek, az anya fújta a füstöt, az apa egy kavicsot rugdalt végig az utcán, néha rántott egyet a vázon, hogy lazítson a terhen, hátrébb lökte a hátizsákot és benne a gyereket is annyira, hogy annak a feje minden lépésnél, hol előre, hol hátra billent, hogy már-már azt hittem kitörik vagy a kis gerince sérül meg. Az apa valóban nem volt hivatása magaslatán, pedig azt hitte, hogy az apaságra is megérett már.

Én néhány méterre mentem mögöttük. Láttam a himbálódzó gyermekfejet. Minden pillanatban rémület fogott el. hogy most zuhan ki. többször már megindultam, hogy szólok, de aztán haboztam. Kitegyem magam valami megjegyzésnek,

hogy mi közöm hozzá, mit avatkozom a dolgukba?

Ma már tudom, hogy rosszul tettem.

Vállalni kellett volna a visszautasítás lehetőségét is. De erre csak később kaptam figyelmeztetést.

Az a sánta öregember aznap rossz reggelre ébredt. A reumája kínozta. A sok tavaszi időváltozás próbára tette. Minden nap fájt valamije. Keserves volt így az élet. Mindig csak a gyógyszer, a kínlódás. Órákba kerül, amíg a tagjait bejáratja. Mindig csak a mások segítségére szorulni! Mi lesz később, ha az' állapota romlik, ha már nem tudja magát ellátni? Hát élet ez? Miért sújtja az Isten? Mit akar vele? Miért bünteti? Mi értelme van az életnek? Haszontalan életével csak teher környezetének. Lassan öltözött. Minden mozdulatánál belényi- lallt. Fel-felszisszent fájdalmában. Kezébe vette a botot és elindult a minden vigasztalások Istenéhez, hogy elpanaszolja neki gondját, baját.

Amikor az utcasarokig ért, összefutott a overmekpárral. Az anya egy lépéssel előbb volt, mint a férje, éppen elhajította a ciaarettacsutkát, amely a sánta férfi kabátjára esett. Az apa még mindig a követ rugdosta és amikor lelépett a járdáról, nem vette észre, hogy egy taxi kanyarodik be. Visszahőkölt, félreugrott, a hátizsákból meg kicsúszott a gyerek és csodálatosképpen belehullott a sánta ember karjába, aki botját önkéntelenül is eldobva dobogó szívvel fogta a kicsit, akinek sapkája, sála a földön hevert.

Az egész egy pillanat műve volt.

Az ifjú apának nem volt szava. Valaki mintha figyelmeztette volna, hogy apának lenni nem tánclépés, kőrugdosás, nem szórakozás, hanem nagy, komoly felelősség.

A sánta ember két karjában fogta a gyermeket és megfeledkezett fájdalmáról. Ügy érezte, nem szabad többé panaszkodnia. Istennek mindenkivel, vele is, célja van, terve van. Leesett botja után ketten is nyúltak. Lám, jók az emberek. De jó, hogy maga éppen itt volt! — mondták neki a körülállók. Könnyed mozdulattal fogta a botot, mintha sétapálca lenne. Úgy érezte nem él hiába, szükség van rá. Megkezdett útján ment a vasárnapi istentiszteletre, ahová indult, de már nem panaszkodni, hanem köszönni, hálát adni. ’

Űticélomat megváltoztatva, utána indultam, hogy megfogadjam: azonnal indulok. nem habozok, ha tenni kell, legyen érte a hála goromba szó vagy szelíd köszönet. Gyarmathy Irén