Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-29 / 26. szám
XLV. ÉVFOLYAM 28. SZÄM 1980. július 13. Ára: 4,— Ft Ismereteink célja: a szolgálat Tamóv&ekró a Teológiai Akadémiám A végzett hallgatók részt vettek már a levelező tagozat hallgatói is, amikor a zuglói evangélikus templomba bevonult professzori ornátusban a tanári kar a szépszámú gyülekezet sorai között. Jólesett látni, milyen sokaknak szívügye egyházunk jövendője: a lelkészutánpótlás kérdése. Az Országos Egyház elnökségén, vezető tisztségviselőkön, lelkészeken és gyülekezeti tagokon kívül sok ökumenikus vendég is részt vett az ünnepi alkalmon. Az Állami Egyházügyi Hivatalt Lóránt Vilmos tanácsos képviselte. Jelen voltak a felavatásuk 25. évfordulóját ünneplő lelkészek is. A MEGNYITÓ ISTENTISZTELETEN D. dr. Ottlyk Ernő püspök hirdette az igét. Nikodémus története (Jn 3,1—7) alapján szólt arról, hogy magában a tudás, az ismeret még nem elég. A döntő kérdés mindig az, hogy mire használja az ember azt, amit tud. Mivégre történik a tanulás? A legnagyobb tudós képessége, ismerete is hiábavalóvá, sőt károssá válhat, ha azt rossz célra akarja használni. Nem elég csupán tanulni a teológiát és a hozzákapcsolódó tudományokat. Jézus újonnan-születésre szólítja hallgatóit. Vagyis arra, hogy Ö legyen a középpont, Ö a Szolga- Messiás, akitől a szolgáló szere- tetet tanulhatjuk meg. Minden ismeret', tudás és művészet iránya, célja: a szolgálat! Szolgálat Istennek és rajta keresztül az embereknek: egyháznak, népnek, az egész emberiségnek. Bizony szükséges az újjászületés! A Szentiélektől való űjjáteremtés, hogy megértsük Jézust és az Ö szándékát. Az emberekhez való viszonyunk a családban, egyházban, népünk körében mutatja, hogy Jézusé vagyunk-e vagy sem! Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódott dr. Groó Gyula dékáni jelentése. Előbb az új spirituali- tás ökumenikus jelenségéről szólt. Arról, hogy komolyabban kell vennünk a Szentlélek valóságát. „Tanító-nevelő munkánkra, hallgatóink életére lebontva ez azt jelenti — mondotta —, hogy szolgálatra készülésünket sokkal mélyebben és komolyabban kell venni, mint eddig tettük. Szívünk gyökeréig kell lehatolnia mindannak, amivel foglalkozunk. A szolgálat egész embert kíván: teljes odaadást, önfeláldozást, ha szentek bibliai értelemben: Istennek átadott életű emberek. Ilyenekre van szüksége egyházunknak, de meggyőződésünk szerint ilyenek hasznos, munkás, építő tagjaivá válhatnak társadalmunknak is, akik mélységes meggyőződéssel vállalják a diakónia útját ebben a mai magyar hazában, népünk és az emberiség javára.” Ezután a közösséggé formálódás szükségességéről szólt a dékán. Ezt időszerűvé teszi a hallgatók létszámának örvendetes növekedése. „Egy nagy családdá, gyülekezetté kell kovácsolódni... A sportolók edzőtáborához lehetne hasonlítani ezt, ahol nagy feladatokra készülnek nemes versengésben. Az igazi közösség mindig munkaközösség, nem öncélú, hanem önmagán kívüli célokért való, szolgálatra készséges. Csak akkor leszünk .igazi közösség, ha szervesen és egész szívvel beleépülünk magyarországi evangélikus egyházunk szolgálatközösségébe azt keresve, hogyan válhatunk lelkészi szolgálatunkban, drága magyar népünk, szocialista hazánk társadalmának hasznára.” AZ AKADÉMIÁNAK 54 HALLGATÓJA VOLT az elmúlt tanévben és 51 levelező tagozatos résztvevő. Beszámolt a dékán a különböző adományokról és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a lelkészképzés ügyét támogatták. A teológusok vegyeskara néger spirituálé, majd Purcell egyik művének előadásával tette színessé az ünnepi alkalmat. A végzős hallgatók nevében ifj. Seben DR. SELMECZI JÁNOS OTT- HONIGAZGATÓ felolvasta a jutalmazó ttak névsorát, majd a végzős hallgatók vették át bizonyítványaikat, s álltak fel sorban búcsúzóul a tanári kar előtt: Amriskó Mária, ifj. Bencze Imre, ifj. Hafenscher Károly, Labor- czi Géza, Lupták György, Moso- ni Edit, ifj. Seben István, Szent- Iványi Ilona, (unitárius), ifj. Szentpétery Péter, Sztankó GyönIf j. Seben István a végzett hallgatók nevében búcsúzik gyi és Varsányi Ferenc. Isten segítse őket Szentleikével a hűséges helytállásban, komoly szolgálatukban. A Mindenható áldása kísérje egyházunk lelkésznevelő munkáját és ennek nagyszerű műhelyét: Teológiai Akadémiánkat! Bencze Imre Áthelyezések a déli egyházkerületben A Déli Egyházkerület püspöke Adámi László segédlelkészt, aki eddig a Pest megyei Egyházmegyében végzett szolgálatot, a nyáregyházi gyülekezetbe küldte ki helyettesítő szolgálatra július 1-től. Keveházi Lászlónét, miután a pilisi gyülekezet másodlelkészévé választotta, felmentette a nyár- egyházi szolgálatok alól. L ászióné Házi Magdolnát a püspök felmentette békéscsabai szolgálata alól és a pusztaföldvári gyülekezetbe küldte ki helyettesítő szolgálatra július 1-től. István senior szólt: „Életre szóló fontos esemény számunkra ez a mai nap. Búcsúzunk tanárainktól. Felsorolhatatlan az, amit nekik köszönhetünk! Kívánjuk, hogy továbbra is olyan nagy szeretettel oktassák, neveljék az utánunk jövőket, mint minket. Búcsúzunk társainktól. Legyen bennük éhség az Élet Kenyerére, tudásszomj és erős vágy a közösségre. Mi már jövendő szolgálatunk felé fordulunk. Várnak a szórványok, gyülekezetek. Hisszük, hogy döntésünk mögött Isten Szendéikének elhívása áll. Egyházunkat, teológiánkat és egész népünket vállaló lelkészek akarunk lenni! Isten áldja meg szeretett egyházunkat, hazánkat, szocializmust építő társadalmunkat A teológusok énekkara, búcsúzva eddigi karnagyuktól, egy Bach koráit, s végül Kodály: Szép könyörgés című, igen igényes művét énekelte Lupták György, illetve Hanvay Mária vezetésével. Egyházunkban szinte megszoktuk már, hogy mindig van valami új, valami, amire azt mondhatjuk: „most először”! Így voltunk június 20-án a Teológiai Akadémia idei tanévzáró ünnepi ülésével. Először történt egyházunk történetében, hogy a, nappali tagozat hallgatói mellett kell, önrpegtagadást, fegyelmet, minden tekintetben tiszta életet, ne féljünk kimondani: életszentséget! Az Ágostai Hitvallás XXI. cikkében a szentek tiszteletéről azt tanítja, hogy a szentekről megemlékezhetünk azért, hogy kövessük hitüket és jó cselekedeteiket. Tehát voltak és vannak Imádkozó szív és igazságban szolgáló lélek Megújították a Buda pest-Kál vitt téri református templomot Százötven évvel ezelőtt hangzott el az első igehirdetés és csendült fel válaszképpen a gyülekezet buzgó hálaéneke az egykori Széna téren — ma Kálvin tér — felépült református templomban. A másfél századot megért templom sok ünnepi esemény tanúja volt, mint ahogy testén viselte a szenvedések nyomait is, amelyek meggyötörték a fővárost és benne a gyülekezetét is. Látta Wesselényi Miklóst, az árvízi hajóst emberi életekért küzdeni, helyet is adott egy időre nyugvó porainak, míg a szülőföldjére hazatérhetett. Látta a lerongyolódott, éhes pestieket, akik falvai oltalmában bíztak a felszabadulásra váró fővárosért folyó irtózatos harc idején. Az első lelkipásztor, Báthory Gábor püspöktől kezdve a templom sok jeles igehirdetőjének hitépítő és nemzetet szolgáló prédikációját napjainkig visszhangozzák a neves építőmester Hofrichter József által tervezett, templom falai. A protestáns testvéri összetartozás, a nép sorsáért vállalt közös felelősség jegyeit is magán hordozza a százötven éves jubileumához érkezett templom és az első adakozók közt ott találjuk a tragikus sorsú Teleki László nevét is. DE A TEMPLOM IGAZI ÉRTÉKÉT-, a sok vihart átélt falaknál maradandóbb kincsét, mint minden más templomét is a templomozó igét hallgató, zsoltárokat zengő gyülekezet jelentette és jelenti ma is. Ezt emelte ki ünnepi igehirdetésében dr. Tóth Károly püspök is, amikor a 1 Kir 8,57—61 alapige összefüggésében arról szólt, hogy „minden templom igazi ékességét az imádkozó szívek és az igazságban szolgáló lelkek adják”. S mivel az igazság alatt mi bibliai értelemben becsületet, nyíltságot és őszinteséget is értünk — ahogy tovább bontotta az ige üzenetét a prédikáció — úgy természetes, hogy együtt kell működnünk az igazságért küzdő erőkkel, és vállalni az elkötelezettséget is az igazságért. Isten lélekben való ' imádásának gyümölcse az a szeretet, amelynek hétköznapi megjelenési formája a felebaráti, együttérző és cselekedni kész segítő tett, az emberek felé fordulás. Dr. Bartha Tibor püspök, a Református Zsinat lelkészi elnöke is annak a reményének adott kifejezést az ünneplő gyülekezetei köszöntő beszédében, hogy a Jézus Krisztustól vett szeretet egységében tudja a Magyarországi Református Egyház tovább végezni szolgálatát az ember javára és az örök Isten dicsőségére a jövőben is, és a Kálvin téri gyülekezet ünnepe legyen ennek a közös cselekvésre buzdító szeretetnek áldott, jövőbe mutató alkalma. A KÜLFÖLDI ÉS HAZAI VENDÉGEK sorában, akik között államunk és a hazai református egyház jó kapcsolatát tanúsítva jelen volt Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnök- helyettese, dr. Pozsonyi László főosztályvezető, Kelemen Lajos, Budapest Főváros Tanácsa általános elnökhelyettese, valamint Thuróczy Bertalan, a Hazafias Népfront budapesti titkára — foglalt helyet, és köszöntötte a testvéregyház ünneplő gyülekezetét- dr. Káldy Zoltán egyházunk püspökelnöke. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa és egyházunk nevében elmondott üdvözlésében a püspök szólt arról, hogy a hivő ember számára a templom. Isten hajléka „szerel- metes hajlék”. Itt találkozik ugyanis az ige mellett az ember az őt szerető Istennel. Ilyen hajlék az evangélikusok első temploma, a Deák téri templom. Ez a két templom nem „két szomszéd vár”, hanem két olyan „sze- relmetes hajlék”, ahol reformátusok és evangélikusok egymás kölcsönös tiszteletére és szeretetére, egész népünk szeretetére buzdul- nak fel egy lélekkel. M. Gy. PHILIP POTTER AZ ÖKUMENIKUS KAPCSOLATOKRÓL Az Egyházak Világtanácsa főtitkára, Philip Potter kritikus hangon szólt az Egyházak Világtanácsa és a Vatikán közötti kapcsolatokról, és hangsúlyozta azt a véleménye szerint nagyon elterjedt nézetet, hogy a második vatikáni zsinat nem ajtó volt a kezdéshez, hanem a végső határ a római katolikus egyház szempontjából. TUDATFORMÁLÁS — MINT EGYHÁZI FELADAT Az első nemzetközi fejlesztési éytized nem hozta meg a kívánt eredményt, mert a fejlődő országokban nem sikerült növelni az össztársadalmi terméket és a gazdagok—szegények közötti különbség tovább növekedett. Erre a megállapításra jutottak általában a szakemberek, és a Lutheránus Világszövetség fejlesztési kérdésekkel foglalkozó bizottsága a közelmúltban kiadott tanulmányában a helyzetet a következővel indokolja: „Minden kísérlet, teória és modell elhanyagolta a legfontosabb és. elengedhetetlen fejlődési tényezőt: az embert. Ennek a ténynek a felismerése az egész fejlődési folyamat és kísérőjelenségeinek átgondolására ösztönöz, és oda vezetett, hogy mindenféle társadalmi fejlődés feltételeként tudatformálásról és a szakemberek kiképzéséről kezdenek beszélni.” Ebben a folyamatban az egyházaknak sok feladata és lehetősége van. ERŐFESZÍTÉSEK ELTŰNTEK UTÁN Február végén az Egyesült Nemzetek Szervezete Emberi Jogok Bizottságának 43 tagállama egyhangúlag elhatározta, hogy munkacsoportot hoz létre egyéves mandátummal eltűnt személyek felkutatására és a velük összefüggő kérdések megvizsgálására. Számos nem kormányszerv, köztük az Egyházak Világtanácsa is sürgette egy ilyen munkacsoport létrehozatalát. Becslések szerint jelenleg 20 000 eltűnt személyről tudnak a világon. Az eltűntek között nemcsak felnőtteket tartanak nyilván. Az Egyházak Világtanácsa képviselője, Charles Harper lelkész szerint az EVT 116 olyan gyermekről tud, akik eltűntek. Latin-Amerika déli részének öt országában. Ezek közül mintegy hetvenen fogságban születtek és eltűntek azóta. „Azok közül, akiket az eltűntek között tartunk számon, sokakról feltételezhető, hogy életben vannak. Meg kell találni őket” — hangsúlyozza az Egyházak Világ- tanácsa nyilatkozata. DR. KOREN EMIL ISMÉT A FŐVÁROSI TANÁCS TAGJA A Budapest XIV. kér. Tanácsa ismét a Fővárosi Tanács tagjává választotta Dr. Koren Emil esperest, az Északi Egyházkerület püspökhelyettesét. A Fővárosi Tanács a július 1-én megtartott alakuló ülésén Dr. Koren Emilt a Közművelődési Bizottság tagjai sorába is megválasztotta.
