Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-22 / 25. szám
A megfiatalodó Gyenesdiás A vízvezeték-szerelők és más iparosok még ott dobogtak a folyosókon és fürdőszobákban. Az udvaron talicska nyikorgott. Itt, a félig lebontott istálló rálátást nyújtott az újonnan palázott „üdülőszárnyra”, ott garmadában állt az építőanyag, gerendák, lécek, tégla, pala. Az öregotthon új tetőzete hivalkodóan fehérlett, de csak egy oldalán, a régi roskatagsága mellette tűnt fel igazán. Ilyen, vagy tán ilyenebb kép fogadott bennünket Gyenesdiá- son. HÓNAPOK ÓTA TUDTUK, HOGY GYENESDIÁSI „KOMBINÁTUNK” rekonstrukción esik át, de ennek a nagy, túlfeszített munkának az eredményét csak a helyszínen tudja értékelni az ember. Egy része azonban már kibontakozott az alkotók kezei közül, a munka folyamatos, s a teljes felújítást a tervekből kell kihámozni a képzelet segítségével. S hogy fogalmunk legyen arról, mi történik itt, mélyen a múltban kell keresnünk a magyarázatot. A harmincas évek elején került egy egyszerű parasztház az egyház birtokába. Közelebbről a Teológus Otthon számára vették kisegítő intézetként. Szép fekvése, árnyas udvara nemcsak a régi teológusok álmában jár vissza- vissza, de hosszú időre kiható lelki meggazdagodás színhelyeként él ma is sokak emlékezetében. Az ötvenes években idős lelkészek és özvegy papnék nyertek otthont falai között, de helyet adott országos lelkészkonferenciáknak, egyházmegyei lelkészi munkaközösségi üléseknek, szakmai konferenciáknak is. Az otthon vezetői korábban leginkább saját erőből, társadalmi munkával és szeretetből különböző toldalék épületekkel próbálták kiegészíteni az öregotthont, hogy rendeltetését biztosítsák. Ezeket a helyiségeket használták üdültetésre is. olvasóimat is, mert valóban „korszakforduló” állt be gyenesdiási otthonunk közismert nevén: Kapernaum életében. Induljunk el a régi épület felé! Itt ugyan csak az egyik szárny tetőzetét újították fel palával, a másik a toronnyal együtt még kicserélésre vár, hasonlóképpen vissza van a gondnoki lakás építése. De az új rész, ahol a szakemberek ezen a napon még az utolsó simításokat végezték, a maga ragyogásában várja már az ifjúságot. A földszinten tíz újjávarázsolt szoba — két-két szobához tartozik egy-egy fürdőszoba —, modern bútorzattal a legkényesebb igényeket is kielégíti. Hideg-meleg vizes ellátottsága, központi fűtése lehetővé teszi a téli üdültetést is. (Erre szükség is van, Hévíz közelében vagyunk, s a gyógyfürdőt könnyen közelíthetik meg innen a vendégek.) Áz emeleti traktusról is csak felsőfokban szólhatunk. Valaha elviselhetetlen hőségben, közvetlenül a tetőtérbe épített „odúkban” emeletes ágyak fogadták a vendéget. Most mintha légkondicionált helyiségekbe lépnének. Szigetelték a tetőzetet, falambériák, tapétázott falak borítanak ugyancsak tíz szobát. Itt fönn az emeleten van a „nyári szállás”. 28 ágy várja a konferenciák szünetében a nyaralókat. A PÜSPÖK ÉS A FŐTITKÁR INFORMÁLT ARRÓL, hogy az építkezésben gyülekezeti pénz nincs. „Nem kértünk áldozatot, országos oldalról közelítettük meg a kérdést. Kb. 600 ezer, forint országos pénz van a felújításban, a többit a Gustav Adolf Egyesület, a Lutheránus Világszövetség, a Martin Luther Szövetség és a bajor diakóniai egyesület adta.” Hála érte! „Legyen sok öröme benne, és Isten adjon erőt szolgálatához” — köszöntötte a, püspök a fiatal gondnoknőt, Szabó Ferencnét. Másfél éve vezeti ezt a diakóniai kombinátot. Szerényen, halkan, alig észrevehetően. De mindenütt ott van, s mintha szeme visszapillantó tükörrel rendelkezne, mindent észrevesz és lát. Tízéves korában járt először Gyenesdiá- son, s akkor végképp nem sejtette, hogy valaha itt köt ki élete. Egészségügyi munkakörben dolgozott korábban, s vonzották az öregek. És amikor szükség volt munkájára, jött. Egyszerre „mély vízben” találta magát. „Mert építkezés, iparosokkal tárgyalás, anyagbeszerzés enyhén szólva nem a? én profilom, — mondja mosolyogva , nagyon lekötötte időmet, pedig én az öregekkel szeretek foglalkozni. Figyelmemet is megosztotta a sokrétű feladat, de úgy érzem, fog menni a munka. Nagy segítség, hogy legalább a konyha közös. Segítséget elsősorban lelkészit kérek. Betegek úrvacsoráztatásához és az istentisztelet és áhítatok tartásához.” Beszél öröméről, nehézségeiről. A meghitt karácsonyestről, s arról, hogy néha alig látszik ki a munkából. Ilyenkor a kimerültségtől aludni sem tud. A gondozottak szeretik, s alig várják, hogy társaságukban legyen, letelepedjék közéjük. DIAKÓNIAI INTÉZMÉNYEINK SORÁBAN GYENESDIÁS egyedülálló jelenség. Nem véletlenül használtuk a „kombinát” szót. Mert itt szeretetotthon egészül ki üdlővel és konferenciázó hellyel. Ennek vezetése különleges erőfeszítést, koncentrálást jelent. A sokoldalú tevékenységhez jó munkatársakat és sok áldást kívánunk. Ennyiről tudósítjuk röviden olvasóinkat, tudván azt, hogy a témára még többször vissza fogunk térni. Rédey Pál Honnan hozol ma fényt? „Két szemben a csodálkozás kigyúlt: . — Sötét ember, honnan hozol ma fényt?” Áprily Hozhatunk fényt hegyek magasáról, ha ott ölelt át vakító, csodás, hófehér ragyogás .., És Isten közeléből minden reggel! Ha Ö áraszt el új fénnyel, meleggel, hogy új szeretet, békesség, erő kincseivel lépjünk elő, közelsége sugaras örömével telistele, hogy mindenkinek szolgáljunk vele, hiszen szívünk is új ütemre dobban, akármilyen ködös, borús napokban! Mért indulnánk fáradtan, fénytelen, ha Isten boldogító közelsége felöltöztet új ragyogásba, fénybe minden új reggelen?! Túrmezei Erzsébet — Szentháromság után a 6. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Rm 6, 3—11; az igehirdetés alapigéje: Mk 10, 13—16. — HIBAIGAZÍTÁS. Lapunk júilus 6-i számában közölt „Lelkészavatás a Déli Egyházkerületben” című hírben az egyik időpont tévesen került közlésre. Varsányi Ferenc lelkésszé avatása július 19-én, szombaton lesz Várpalotán. — SZOMBATHELY. A diakó- nia témaköréből tartott előadást vallásos esten, illetve sze- retetvendégségen Sztehló Mátyás büki és Bánfi Béla nagygeresdi lelkész. Deme Dávid ostffyasz- szonyfai lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó egyházunk sajtószolgálatáról szóit. Több egyházi kiadvány ismertetése után az egyházmegye nevében köszönetét mondott Heincz Jenőnek, a szombathelyi gyülekezet sajtófelelősének odaadó szolgálatáért. — SZARV AS-ÓTEMPLOM. A gyülekezet közgyűlése a megüresedett gondnoki tisztségre Roszik Pált választotta meg. Beiktatása június 22-én istentisztelet keretében történt. ÉS MERT GYENESDIÁS IDŐKÖZBÉN ANNYIRA ÖSSZENŐTT A KÖZEG YHÄZI GONDOLKODÁSSAL, született meg az elhatározás, modernizálni kell az intézményt. A különböző terveknek legnagyobb akadálya a régebben korszerűtlenül, perspektíva és koncepció nélkül végzett építkezések volt&k. Gyenesdiási intézményünk valahogy mindig csak „lebegett”, a „szükség van rá” és a „tehetetlenség” hullámtaraján. Lényegében két épület határozta meg az itt folyó munkát is. Az öreg épület biztosította 15—20 idős számára az otthont, gondnoki lakást s egy ebédlőt, míg az új épület konyhát, ebédlőt s egy manzárddal megemelt „üdülőszárnyat”. Ebbe az épületbe 60—70 embert tudtak bezsúfolni, jórészt egyszerű színvonalon. Először tehát dönteni kellett Gyenesdiás jövője felől, s azután, hogy hol és hogyan fogjanak a rekonstrukcióhoz. Ugyanis a régi épület annyira elavult, hogy bármely részé- ,hez nyúlnak, felújításra szorul, s az új épület nem bírt ki emeletráépítést. toldozott formájában pedig nehezen vált modernizál- hatóvá. Egyszóval, nagy nehézséget jelentett a tervezés, s lelki- ismereti kérdést, mire fordítjuk a pénzt. VÉGÜL IS A KÖVETKEZŐ TERV SZÜLETETT: felújításra és bővítésre kerül a régi épület — új gondnoki lakás építésével 10 férőhellyel növekszik az öregotthon —, az új épület, megőrizve konferenciázó jellegét, teljes felújításra kerül, modernizált formában 50—60 személynek nyújt kényelmes, higiénikus szállást. Ehhez az elképzeléshez mintegy két és fél millió forint állt rendelkezésre. 1980.- január 3-án volt az első ..kapavágás”. Mintegy tíz szakipart kellett koordinálni a magánszektorból. s végül a csodával határos módon, június 23-ra, az ifjúsági konferencia kezdetére lezárást nvert a rekonstrukció első fázisa. Dr. Káldy Zoltán püspökelnök június 20-án tekintette meg az építkezést. A munkálatokat dr. Karner A nőst on főtitkár irányította Szabó Ferencné gondnok segítségével. Bátor, vakmerő terv került kivitelezésre. „Ezt látni kell!” — biztatgattam magam, s biztatom NAGYVELEG. A gyülekezet legidősebb tagja, László Mártonná június 19-én ünnepelte 100. születésnapját. Ebből az alkalomból a gyülekezet nevében a gyer- mekbibliakörösök a 23. Zsoltárral, énekkel és virággal köszöntötték. Ka jós János lelkész a családdal és a gyülekezet tagjaival adott - hálát Isten ajándékáért. „Elég néked az én kegyelmem.. .” Isten tiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenfonó (református templom): a hó első és harmadik vasárnapján de. fél 9. Dunabogdány (Petőfi út 3.): a hó harmadik vasárnapján du. 2. Esztergom (Zalka Máté u. 82.): minden vasárnap de. 10. Leányfalu * (református szeretetotthon) : a hó első vasárnapján du. 5. Nagymaros (református templom): a hó harmadik vasárnapján du. 3. Po- máz (református gyülekezeti terem): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.): minden vasárnap de. 11. Vác (Eötvös u. 1.): minden vasárnap de. fél 10. Verőcemaros (református templom): minden páros hónap harmadik vasárnapján du. 4. Visegrád (református templom): a hó harmadik vasárnapján du. 4. A 11 VASÁR. NA p IGÉJE Belépés csak gyermekeknek ?! Mk 10, 13—16 A GYERMEKEK EVANGÉLIUMA — így ismerjük ezt a történetet, amely minden keresztelés bevezetéseként hangzik föl egyházunkban. S tényleg evangéliumot, igazi örömhírt hordoznak Jézus szavai minden gyermek számára. Hányszor lázadoznak gyermekeink, amikor ágyba parancsoljuk őket, mert csak 16 vagy 18 éven felülieknek ajánlott műsort sugároz a televízió. Hányszor látni őszintén irigykedő „srácokat” a mozi előtt, ahova most tilos a bemenet, mert csak felnőtteknek szóló filmet vetítenek. Olyan nehéz megérteni gyermekfővel, hogy társadalmunk egészséges védőmechanizmusa éppen az ő érdekükben állítja ezeket a korlátokat. Olyan nehéz elfogadni gyermekfővel, hogy lehetnek olyan dolgok a világon, amire még nem érettek, amire nincsen még szükségük. Ügy érzik, a felnőttek irigyen meg akarják őket fosztani valamitől, amit csak maguknak óhajtanak kisajátítani. Természetesen ez sem ritka jelenség, és éppen egy ilyen önző „kisajátítási” kísérletet akadályoznak meg Jézus határozott mondatai. A tanítványok úgy vélik, hogy Jézus ügye, a Mester tanítása túl nagy ahhoz, hogy gyermekek is befogadhassák. Csak felnőtteknek, „18 éven felülieknek” való, s így a gyermekeknek nincsen semmi keresni valójuk a Mester körül. S miközben túlbuzgó felnötteskedő fontoskodással igyekeznek „megkímélni” a Mestert a gyermekek „zaklatásától”, döbbenten kell észrevenniük, hogy Uruk haragját zúdították fejükre. Kiderül, hogy éppen ők, az öntudatos „nagyok” értik a legkevésbé a Mester tanításéinak lényegét, az Isten Országának titkát. JÉZUS A GYERMEKEK BARÁTJA, de nem úgy mint valamiféle jóságos „Mikulás”, aki édességet és ajándékokat osztogat évente egyszer. De nem is kampányszerűen ahogyan mi szoktuk időnként felfedezni gyermekeinket egy-egy ünnep, gyermeknap, vagy éppen gyermekév erejéig. Az ö kapcsolata a gyermekekkel nem felszínes rokonszenvből, pillanatnyi vonzalomból táplálkozik, hanem mély lelki rokonságból fakad. Jézus földi életének utolsó szívdobbanásáig „gyermek” marad, a szó igazán biblikus értelmében Isten Fia, Isten gyermeke. Első mondatai, melyet 12 éves korából jegyzett föl számunkra Lukács, az Atyával való gyermeki kapcsolatról tesz bizonyságot: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” S Lukács szerint a kereszten elhangzó utolsó mondata is az Atyához fűződő megbonthatatlan gyermeki bizalom jele: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.” EZT A „LELKI ROKONSÁGOT" ÉREZTÉK MEG A GYERMEKEK IS, akik Jézushoz vágyódtak, s akik nem egyszer, egyedül értették csak a Mestert a felnőttek értetlen világában. Gondoljunk csak a virágvasárnapi bevonulást követő eseményekre a jeruzsálemi templomban, a Jézust ünneplő gyermekkórusra, akiket nem lehetett elnémítani. Ma is gyakran szégyenít meg minket felnőttes aggályoskodásainkban, kicsinyhitűségünkben egy-egy gyermeki hittel és bizalommal. áthatott mondat vagy kérdés. Egy ismerősöm elvesgjfetfg á édesanyját s.nqm, tüdőit .magához térni .ebből a nagy csapásból- Ősz- szetörten, bénultan állt o frissen hantolt sír mellett, amikor kisfiacs^ü kája gyermeki ártatlarisággal hangosan nekiszegezte a kérdést: „Miért sírsz anyukám? A nagymama Jézushoz ment, neki jó ott... Te mondtad, hogy így van!” Igen, hányszor mondunk, tanítunk hatalmas isteni üzeneteket gyermekeinknek, de vajon még tényleg hisszük is, vagy már kinőttünk belőle?! EZ A TÖRTÉNET A FELNŐTTEK EVANGÉLIUMA IS, mert Jézus nem életkorhoz, hanem lelkülethez köti az Isten Országába való belépést. Nem valamiféle infantilis, gyermekded keresztyénséget hirdet meg, hanem olyan feltétlen bizalmat vár tőlünk, mely gyermeki vonás ugyan, de felnőtt fejjel sem kell szégyellni. Mennyivel szebb és boldogabb lenne életünk kisebb és nagyobb közösségekben, családokban, munkahelyeken, népek és nemzetek között, ha csak egy kicsivel több lenne bennünk az egymás iránti bizalom. Hogyan lehet megőrizni ezt a bizalmat a felnőtt kor csalódásaival és törvényszerűnek vélt „kötelező" bizalmatlanságával szemben? A mai vasárnap a keresztségben kapott ajándékainkra, lehetőségeinkre akar emlékeztetni. Arra, hogy Jézus minket is „ölbe vett’ már egyszer és megáldva Isten gyermekévé fogadott. Ezt a köteléket lehet elfelejteni, megtagadni, de semmissé tenni lehetetlen. Ebből nem kell kinőni, Isten szeretett gyermeke maradhatok életem delén éppúgy, mint alkonyán. J Belépés csak gyermekeknek?! — tettük föl az izgalmas kérdést. S a válasz egyértelműen nem! A gyermekek evangéliuma, örömhír lehet felnőtteknek is, azaz evangélium „korhatár nélkül”! ________ Gáncs Péter Im ádkozzunk! Atyánk bocsásd meg, hogy néha szégyelljük, hogy gyermekeid vagyunk és hozzád tartozunk a keresztség óta. Köszönjük, hogy mégis gyermekeket bizol ránk, hogy megismertessük velük a Te szeretetedet, és Fiadhoz vezessük őket. Segíts, hogy soha ne takarjunk el Téged gyermekeink elől, és éreztesd meg atyai szeretetedet a földön élő minden gyermekkel! ’Ámen. — AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS könyvtár és a TEOLÓGIAI AKADÉMIA KÖNYVTARÁNAK minden kedves Olvasóját kérjük: juttassák vissza még július folyamán mindazokat a könyvtári könyveket, amelyek jelenlegi munkájukhoz már nem szükségesek. A könyveket — tekintet nélkül arra, hogy melyik helyről kölcsönözték ki — lehetőleg postán, ajánlva, vagy könyvcsomagként — mindig az Üllői út 24. 1085 Budapest címre kérjük. A Teológiai Akadémia olvasóterme július—augusztusban zárva. Esetleges kutatót kérést is a megadott címre kérürik írásban vagy telefonon (142-009, illetve 130-886). Az Üllői úti szolgálati helyen a nyári szünet ez évben is augusztus 1—31-ig lesz. Előre is köszönjük, hogy segítik raktári ellenőrző munkánkat — s ezzel Mindannyiuk további szolgálatát — a könyvek mielőbbi visszaküldésével. — VANYARC. Június 1-én köszöntötte a gyülekezet Ferik Pál- nét, aki 27 éven át volt a gyülekezet harangozója. Kaliczka Csaba verses köszöntőt mondott, majd Schultz Jenő lelkész és Gu- bo Pál gondnok mondott köszönetét és adta át a gyülekezet ajándékát a szolgálattól megvált hűséges szolgának. Ezen a vasárnapon mondott köszönetét a gyülekezet Bagyin Pál volt gondnoknak is hűséges szolgálatáért. —• Ezen a vasárnapon vette használatba a gyülekezet — örömmel és Isten iránti hálával — új oltár- térítőjét, amelyet Hodbabni András felügyelő és felesége adomá- hyozott.
