Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-22 / 25. szám

Szemközt a betegséggel

IsicníiszíM rend

Szerelni - de hogyan?

Szinte kergetni kellett az orvoshoz még akkor is, amikor a lábában jelentkező fájdalmak már-már elviselhetetlenek voltak. „Én nem hagyom el magam” — mondta ki tudja hányadszor. Hős volt? Vagy csak bujdosott az orvosok elől a tüneteivel együtt, s talán maga sem tudta, mi mindentől fél egyszerre?

Nehéz időkben maradt egyedül kisgyermekével. De a kicsinek mindent kiteremtett — ne érezze meg az apja hiányát. Férjhez me- nési lehetőségek elől is kitért, többletmunkákat vállalt. Akkor is, amikor a kislány alapvető szükségletei már rég biztosítva voltak. „Imádom a gyermekemet” — mondta, s nem is igen tudta, milyen félelmetesen pontosan fogalmazott. Mert egy gyermek nem arra való, hogy imádják, hanem hogy szeressék. Éspedig úgy, hogy állóképes emberré váljék. De az anyai imádat ezt a leányt cukorbaba-sorsra ítélte. Az iskolában csak ő lehetett a legelegánsabb, otthon pedig üvegházi klíma vette körül. Anyja őt agyonkímélte, miközben önmagát agyondolgozta. Végzett nagylány korára szinte belekristályosodott a primadonna életérzésbe, hiszen anyjának egész lénye azt sugallta neki, hogy ő a világ közepe. Néha már a jót is unta s érthetetlen idegesség fogta el.

„Asszonyom, hogy tehette meg, hogy nem évekkel ezelőtt fordult orvoshoz a panaszával?” — küszködik a sebész a saját döbbenetével és részvétével. „Most nagy türelemre lesz szüksége, mert muszáj amputálnunk az egyik lábát, és utána a gyógyulás sem lesz gyors ...” Az asszonyt ájulás környékezi. „Én mindent a gyerekemért ... Hogy varrjam tehernek a nyakába magam, amikor

én még sokáig segíteni szeretné'; neki...” Amikor összeszed; ma gát úgy-ahogy, nyugtatót altatót is kér, érthető. Dátumot is kap, hogy mikor jelentkezzék. Mint egy alvajáró, úgy támolyog el az idegen város legközelebbi szállodájába. Ott kiakasztja szobája ajtajára a „Ne zavarjanak” feliratot, bevesz minden nyugtatót, altatót, szeszt is iszik rá: gyorsan és végérvényesen el akar aludni. Nem is él már, mikor a hosszú csendet gyanúsnak találva behatolnak hozzá.

Önmaga áldozata is lehet az ember, és mennyire balgán! Talán ő sem kapott igazi életmintát, azért hitte, hogy a boldogság az anyagi igények magas szintű kielégítésénél kezdődik és végződik. Évekig bújkált a betegsége elől, mert attól félt: ha lányának nem képes már biztosítani az osztályon felüli életszínvonalat, sőt talán segítségre is rászorul, akkor elveszíti szeretetét. S ebben a bódult hazárdjátékban egyre emelte a tétet, miközben két valutával fizetett: a saját egészségével és a lánya egészséges nevelésével. Mindkettő ráment a tragikus partira.

Lett volna talán még egy utolsó esély: hátha a lánya még megtanulhatta volna, hogy az élet csak úgy emberi, ha adni is készek vagyunk, sőt esetleg áldozatot hozni. Ö maga is észrevehette volna a betegágyon, hogy a csöndnek, az elmélyülésnek is megvannak a maga semmi mással nem pótolható értékei, s az élet nem annyit ér, amekkora sebességgel nyüzsgéssel végigrohanunk rajta. S egy betegség is lehet Isten álruhás követe: aki felismeri., annak nyit a korábbinál különb élethorizontot az üzenete. Bodrog Miklós

A Sajtóosztály

értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JŰLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart.

Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan.

A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni mivel a postai küldemények feladása szünetel.

— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ.

Máté Lajos ny. asztalos és felesége, sz. Mike Ida június 15-én tartották 45. házassági évfordulójukat. Az újpesti templomban istentisztelet keretében áldotta meg őket Blázy Lajos lelkész. „Hordoztalak születésetek óta ... meg- őszületésetekig én visellek”.

— HALÁLOZÁS. Lelkes Pál ny. igazgató-tanító, a Szarvas- Ötemplomi gyülekezet másodfelügyelője, a két gyülekezet temetési kántora 82 éves korában váratlanul elhunyt. Június 21-én nagy részvét mellett temették el. Hatvan évet szolgált a gyülekezetben odaadó hűséggel és szeretettel. „Jézus mondja: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek; higgyetek Istenben és higgyetek énben- nem”.

A meszlen—acsádi társgyülekezet három tagja hunyt el: Polák Lajos a cáki gyülekezet tagja 44 éves korában, Gérnyi Kálmán a kőszegdoroszlói gyülekezet tagja 62 éves korában, Pongrác Dezső a kőszegdoroszlói gyülekezet tagja 68 éves korában. Az utóbbi testvérek a kőszegdoroszlói gyülekezet hűséges presbiterei voltak. Mindhárom koporsó mellett Weltler Sándor lelkész hirdette a feltámadás igéit. Az igaznak emlékezete áldott!

— KÖZÉPISKOLÁS diáknak (íiú vagy leány) szeptembertől szobát adna Ormay Zoltánná, I. Magas u. 5. Érdeklődni lehet a 836-476 telefonon.

Budapesten, 1980. július 13-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Mun- tag Andorné. Dózsa György út 7. de fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva du. 3. Schreiner Vilmos Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frange- pán u. de. 8. Benzcúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de

10. Virágh Gyula. Soroksár-Üj^elep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-te- lep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep du. 5. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagy emelőm de. 10. Rákosszentmihály de. fél H. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél

11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rúkoshegy de. 9. Kósa Pál. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zoltán Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Ifi. Foltin Brúnó, du. 6, ifj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. Ifj. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10 Görög Tibor. XII., Tartsav Vdmos u. lt. de. 9.. de 11.. du fél 7 Budakeszi de. 8. Pes'hideekút de. féi 11. Modori ti. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. 11. (úrv ) Missura Tibor. du. 6. Benqze Imre Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. Bu- dalok de, 11. Rőzse István, Budaörs au. 3 (urv.) Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaa- hery de. fel 10. Kanosvári Vilmos. Csepel de. fel 11. Mezősi György.

“““a eladó. Telefon esti hetto-1; 889-682.

rö7rhá Téri Reformátu:

Egyházközség ősztől egyházfi-haran- gozot keres. Adunk két szoba-kony has, kérünk egy garzon lakást. Díia megbeszélés szerint. Jelentkezés 1091 Budapest, Kálvin tér 7.

Állandóan vásárolok bélve« gyuneményeket, 1947 előtti használ képes levelezőlapokat, magyar és küi fokü üzleti és magánlevelezés boríték. ',?ÍtA Különösen érdekelnek az 195i • rfem<?tor;,;zágb'ó] jött levelek bo rítikjai, az első világháború tábor lapjai. Cornides Sándor bélyegkeres. kedó, 1067 Budapest, Lenin krt 79 (udvari). Telefon 121-589.

— OR-Z, magyar, matematika kor repetálast vállalok. „.Tó eredmény’ jeligére a kiadóhivatalban.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Mqgvgrorszáffl

Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság

A szerkesztésért felel:

Mezősi Gyöt*gy

Felelős kiadó:

Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTTI Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 8133—1302

80.1535

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető;

Soproni Béla vezérigazgató

„Így szól az Űr, a te teremtőd Jákob, a te formálód, Izrael: ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

VASÁRNAP. — „Megőriz az Űr jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsolt 121, 8 — Gál 3, 26

— Mt 28, 16—20 — Rom 6, 3—11). Minden napunk Isten őrizete alatt van. Nem vagyunk kiszolgáltatva a „sorsnak”, a „véletlennek”, hanem minden utunkban, minden munkánkban, életben és halálban az Ür a mi őrizőnk. „Az Űr az én hű pásztorom És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemű javában. Engem ő maga legeltet És szent .beszédével éltet Gyönyörűséges helyen” (368. ének 1. vers).

HÉTFŐ. — „Beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt” (Zsolt 40, 11 — 2 Tim 1, 8 — 1 Móz 7, 1—5, 17—24 — 1 Pt 3, 1—7). Isten nyilvánosan cselekszik. Gyermeke is beszéljen erről nyíltan, őszintén. Nincs mit titkolnunk, sőt inkább öröm az ő hűségét és irgalmasságát hirdetni nem kér- kedőn, hanem a hála csendes szavával. „Irgalmasságodnak Csodálatos volta, Emberi elme azt Soha meg nem fogja; Te bőséges kezed Táplál szüntelenül, Sok jót adsz gyakorta Reménységen felül” (4, ének, 2. vers).

KEDD. — „Népét megoltalmazza az Űr és Izrael fiainak erőssége lesz” (Jóé! 4, 16 — Róm 8. 31

— 1 Móz 8, 1—2, 6—12, 15—20 — 1 Pt 3, 8—17). A próféta messze előre vetít és útmutatásként hirdeti, hogy Isten az övéit oltalmában tartja. Ki árthatna akkor, amikor az ő kezében vagyunk? Mi az ő népe vagyunk, de benne ebben a mai világunkban és itt valljuk, hogy Isten ezt a világot, ezt a hazát, ezt a mai embert megob.almazza és előbbre viszi. „Az Or gondot visel. Kire dolgom hittel Mindenkor vetem. Még nem is születtem, Már sajátja lettem, övé életem. Jó úton vezet, tudom S ami üdvös, azt megadja Éltem kegyes Atyja” (371. ének, 1. vers).

5 — 1 Kor 12, 27, 26 — ApCsel 8, 26—39 — 1 Pt 4, 1—11). Nem embersorsba venni azt, aki szegény és félredobott, vagy fajánál, származásánál fogva nem üti meg a vélt mértéket, Isten elleni bűn. Ha valaki a teremtményt nem tudja szeretni, hogyan tisztelné annak Alkotóját? „ítélet napján az Nem lel irgalmasságot, Ki máshoz nem mutat Szíves hajlandóságot. Ó, szeretet Atyja, Áldj meg oly lélekkel, Mely örömest tesz jót Minden emberekkel” (443. ének, 7. vers).

PÉNTEK. — „Akkor ahelyett, hogy ezt mondják neki: Nem vagytok népem! — ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok” (Hős 2, 1 — 2 Pt 1. 10 — Kol 2, 6—10, 12—13 — 1 Pt 4, 12—19). Isten ígérete állandó teljesülésben van. Népe nem elveszendő nép. Könyörülő szeretete meg-megújul. Jézusért cselekszi, hogy az ő fiai vagyunk. Az Isten fiaivá lenni és így élni, így szeretni a felebarátot — az ő kegyelmének ajándéka. ..Dicsőség légyen Istennek e drága ajándékért. Atya, Fiú, Szentiéleknek Csodás irgalmáért, Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze. Szent neve legyen áldott!” (350. ének, 8. vers).

SZOMBAT. — „Az Ür harcolt

értetek” (Józs 23, 3 — 2 Kor 13, 3 — Jel 3, 1—6 — 1 Pt -5, 1—5a). Az Ür harca a mentő szeretet harca. Nem elpusztítani, hanem szabadságot adni a célja. Nem fejeződött be, csak teljességre jutott Jézus Krisztusnak értünk történt halálában és feltámadásában. Nem vagyok egyedül sem én, sem a velem ma élők. Az ember jelenéért és jövőjéért folytatott harcban Isten mutat utat és láttatja meg velünk a végső célt: a mindenek felett való békességet. „Ne féljetek, én elöl járok A küzdelemnek tiizében, Híven timel- lettetek állok, Megvédelek a veszélyben. Gonosz szolga,, ki henyélhet, Míg ura hordja a terhet” (430. ének, 4. vers).

Fónyad Pál

SZERDA. — „Ha nem hisztek, nem maradtok meg!” (Ézs 7, 9 — Mt 14, 29—30 — 2 Móz 14, 8—9, 15—18, 21—28 — 1 Pt 3, 18—22). A nem hivő is él, boldogul, gyarapszik és növekedik tudományban, isemeretben, sőt az emberek előtt is kedves. Igénk nemcsak a földi életben való megmaradásról szól, hanem a mennyei hazában való örök lakozásról. Ennek egvet- len feltétele az, hogy mindvégig bizalommal ragaszkodjunk az értünk meghalt és feltámadt Krisztushoz. „Jézus, Jézus, én életem, Én tebenned maradok; Amim csak van, tied legyen Mindenem, mit adhatok. Szívem, ajkam, életem Tisztességedre legyen; Semmi el nem szakít tőled: Te bennem, én benned élek” (415. ének, 5. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyaláz- za, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen” (Péld 17,

— HALÁLOZÁS. özv. dr. Loeszl Istvánná, sz. Csemez Ilona 86 éves korában április 28-án elhunyt. Hamvainak elhelyezése május 29-én volt a téti evangélikus temetőben Kardos József téti lelkész szolgálatával. Az elhunytban Lukácsy Dezsőné, a volt téti lelkész felesége az édesanyját gyászolja.

— Péntek János, a Takácsihoz tartozó nemesgörzsöny leánygyülekezet több, mint negyven esztendőn át volt hűséges gondnoka hosszú betegség után elhunyt. 91 esztendős volt. Temetése június 8-án volt Nemesgörzsönyben. Gyülekezete és egész faluja nagy részvéttel vett tőle búcsút. Ravatalánál Ittzés János lelkész hirdette Isten igéjét.” A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam ..

Az ötödik napot töltöm ebben a szobában. Szemben velem a falon van egy öreg ingaóra, öt nap alatt jó barátok lettünk. Megbízható, pontos. Ingája egyenletesen leng balra, jobbra. Számlapján virágfüzér fogja össze a múló órákat. Két fekete mutatója van. Pontosan éjfélkor találkoznak. Aztán az egyik tovaszalad, a másik nézi, hogy halad és visz- szavárja.

Egyéniség van ebben az öreg órában. Halkan ketyeg, de az ember mégis tudja. hogy itt jár, és az órák múlása nála olyan dallamosan lágy, hogy nem veri fel szívem dobbanását. Inkább vigasztal:

— Sebaj! Futnak a percek, múlnak az órák! Sebaj! — ketyegi és már megy tovább. Új órák várnak rá.

Néha, álmatlan éjszakákon, beszélgetek vele.

— Mióta járod ugyanezt az utat megkísérelve befogni a végtelen időt? — kérdem tőle —. Nem látod, hogy megváltozott körülötted a világ? Nem látod, hogy feletted is eljár az idő?

— Te se mássz fel a hegytetőre — válaszolja — már nem olyan jó az egyensúlyérzéked, mint a korábbi években.

— És mit szólsz ahhoz a házaspárhoz, akik a minap aranylakodalmuk évfordulóján megmászták a Matterhornt?

— Mértékletesség. Mindenben ez a legfontosabb. A túlzás nem jelent élni- tudást. Erre intett már régesrégen a del- hi-i jósda is.

— Igazad van, néha túlzott fizikai erőfeszítéseket teszünk.

— De néha a belső erőt is próbára lehet tenni.

— Azt gondolod, hogy néha inkább reszkírozni kell, nem óvatoskodni? Inkább teljesebb életet élni és örülni, mint félelemmel és unalommal meghosszabbítani az életet örökös vigyázásban? És gondoltál arra, hogy hány olyan erőfeszítést kell kifejteni olyan esetekben, amikor az emberiség érdekét szolgáljuk? Bizony, ez nem fut mindig együtt a kiegyensúlyozott, békés élettel.

— Mindazok, akik erejükön felül adnak, azok előtt álljon Ikarus példája, aki a saját erejéből akart a napba jutni, de

megolvadt a szárnyait összetartó viasz és tengerbe zuhanva lelte halálát.

— Igazad van! De azért mégiscsak eljutott a nap közelébe!

Így vitatkoztunk, így feleselgettem az öreg órának.

Álltam két generáció mesgyéjén, ő meg ment tovább nyugodtan lépegetve virágkoszorús számlapja felett megingathatatlanul, egyenletesen előre, hűséges társa felé éjféli találkozóra.

... Néhány napja itthon vagyok. Barátaim egy modern faliórával leptek meg, mert köztudott, hogy mindig elfelejtem az órát felhúzni.

Ezt az új órát nem kell felhúzni. Villanyáram hajtja. Ketyegése nincs. Néma és hideg. Dísztelen számlapján fekete vonalak vannak a számok helyén. Vékony, piros mutató számolja a múló perceket. Piros felkiáltójel, piros figyelmeztető. Ez az óra nem üt lágyan, egyáltalán nem üt, nincsen hangja. Ha piros mutatójára nézek, megdobban a szívem. Lázmérők felfutó higanyoszlopára gondolok, elektro- kardiogrammokra, kilengő görbékre, vérnyomásmérők szivünk munkáját kitapogató mutatójára, az egész élet múlandóságára, és benne saját életem porszemére.

Ha éjszaka felriadok nem nyugtat meg, nem vigasztal, nem bíztat, nem feleselhetek neki. Nem barát, csak gép. Hideg, kegyetlen. Nincsen szíve.

Nem tudom szeretni.

Tegnap az éjszaka csendjében odalo- pództam hozzá és leemeltem a falról. Szótlanul tűrte, hogy dobozába rakjam. Piros mutatója még járt, amikor befektettem új helyére. Gyorsan rázártam a doboz fedelét.

Megnyugodva aludtam el. Álmomban az öreg óra ketyegését hallottam. Olyan csodálatos világban jártam, amely nincs a térképen és csak a szív talál rá. A csoda világa volt, amelyben nem öregszünk, mert nincs benne idő.

Mikor felébredtem már hajnalodott. Mély csendjében volt valami a kezdet kezdetéből. Valami boldogító, mint amikor egy percre megnyílik számunkra az ég. Gyarmathy Irén

ÓRÁK