Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-08 / 23. szám
Fiák, lelkész-apák és -nagyapák nyomdokában Gyülekezeteink a lelkészképzésért- nők az egyház szolgálatában Érd Az egyforma utcácskák egyikében, a körülötte egyre magasodó fák lombjai közé rejtőzve áll az érdi evangélikus templom. Aki nem ismerős errefelé, egykönnyen nem találja meg. Június 23-án délelőtt mégis sokan találtak ide. A kis utca megtelt autókkal, jelezve, hogy nemcsak helyből, hanem távolabbról is sokakat szólított ide valamilyen rendkívüli alkalom. Tíz órakor a haranglábon meglendült a kis harang és erre a jeladásra a szomszédos épületből, amely egy félig megépült papiak, 13 lutherkabátos lelkész indult a templom felé, élükön dr. Ottlyk Ernő püspökkel, dr. Fabiny Tibor teológiai tanárral és Szentpétery Péterrel, a gyülekezet lelkészével, őket követte ifj. Szentpétery Péter, akit az istentisztelet keretében avatott lelkésszé a püspök. Talán utoljára a templomavatáskor lehetett jelen ilyen népes gyülekezet. Mert bizony, ahogy a püspök is utalt rá igehirdetésében: „Érden az evangélikus szórványnak a területén vagyunk. De a szórványszolgálat megbecsülése jut kifejezésre abban is, hogy a fiatal testvérünk lelkésszé avatására éppen itt került sor.” A nagy kiterjedésű érdi gyülekezet utolsó helyben szolgáló lelkésze az azóta már elhunyt Bányai Sándor volt. Utána id. Harmati Béla nyugdíjas lelkész látta el éveken át Budapestről a szolgálatokat. Majd őt váltotta Szentpétery Péter szentendrei lelkész, aki a most felavatott fiával együtt vállalta az itteni lelkészi munkát. és küld munkásokat, ahogy évezredek óta teszi megszakítás nélkül. Nyíregyháza Június 29-én talán kétezret is meghaladó gyülekezet jelenlétében Bozorádyné Lőrincsik Judit és Sztankó Gyöngyi álltak a hatalmas oltár elé, hogy dr. Ottlyk Ernő püspök kibocsássa őket a szolgálatra: Bozorádynét lelkészként, Sztankó Gyöngyit pedig lelkészi munkatársként. János evangéliuma 12. fejezetéből választott ige alapján a püspök azzal kezdte igehirdetését, hogy a keresztyén egyház közel kétezer esztendőn át nem avatott nőt lelkésszé. Ebben a hatalmas nyíregyházi templomban is először kerül erre sor. Erre az ad lehetőséget. hogy Bozorádynét, aki már két éve teljesít lelkészi munkatársi szolgálatot Nyíregyházán, a gyülekezet másodlelkészévé választotta. A beiktatás szolgálatát Szabó Gyula esperes végezte Lukács evangéliuma 6. fejezetéből választott versek alapján. Néhány gondolat az igehirdetésből: A lelkésszé avatás nem rangot, hanem a szolgálat kibővülését jelenti. — Állandó fölkészülésre van szüksége annak, aki másokat vezet. Világos látásra van szükség ahlpoz, hogy vezetni tudjunk. Hogy mindig a cél felé vezessünk, soha sem szabad levenni a szemünket az Űrről. Ehhez azonban mindig kicsinynek, szolgának kell érez- nünk magunkat mellette. Ezalatt a sekrestyében keresztelésre várakoztak, és amint ez Nyíregyházán megszokott dolog, nem egy gyermeket, hanem egyszerre négyet hoztak az oltár elé. Első lelkészi szolgálataként Bozorádyné az érettségi ballagására kapott és azóta is megőrzött ószövetségi ige: „Én téged soha el nem felejtelek” alapján szólt a gyermekek hozzátartozóihoz és a gyülekezethez. — Vannak olyan területei a lelkészi szolgálatnak, ahol a női lelkészek szolgálata — elsősorban a gyerekekkel kapcsolatosak — közvetlenebb, melegebb tud lenni, mintha férfi végezné. Ilyen meghatóan végzett szolgálat volt ez a keresztelés is, amikor egy háromgyermekes anya tett bizonyságot Isten irántunk tanúsított hűségéről és szeretetéröl édesanyáknak és édesapáknak. Az események kifogyhatatlanoknak tűnő sorában Bencsik Andrásnak, a gyülekezet újonnan választott gondnokának a beiktatása következett. Ez a szolgálat Magyar Lászlóra, a gyülekezet igazgató-lelkészére várt. Befejezésül négyen mentek az oltárhoz: Ottlyk Ernő püspök, Szabó Gyula esperes, Bozorádyné és dr. Muntag Andor teológiai tanár, aki a lelkészavató szertartásban a Teológiai Akadémia képviselőjeként vett részt. Ök négyen szolgáltatták ki az Űr szent vacsoráját az oltár körül meg-meg- újuló sorokban térdeplő sokaságnak. A. fehér asztalnál, ahova a vendégeket és hozzátartozókat várták, számos köszöntés hangzott el. Köztük kedves bibliai nőalakokat idéző igehelvek is. — És a női lelkészi szolgálat egyházunkban egy újabb megbecsülést nyert. Kőszeghy Tamás Az istentisztelethez csatlakozóan az Űr terített asztala várta a bűnbánó vendégeit, akiknek a lelkész édesapával és a püspökkel együtt első alkalommal szol- gálatott ilyen minőségben a felavatott. Kelenföld A délutáni nap fényét színes ragyogássá formálta a kelenföldi templom oltára fölötti kerek, ro- zetíára emlékeztető ablakának sokszínű üvegberakása. Az otthonosan barátságos és hangulatos templomot nagyünnepi mértékben megtöltő gyülekezet itt is lelkészavatásra sereglett össze. A szolgálatba induló ifj. Bencze Imre is édesapja, sőt nagyapja, Ruttkay- Miklian Géza nyomdokaiba lép, aki a közelmúltban ünnepelte több társával együtt lelkésszé avatásának 50. jubileumát. Ö is ott ült a Luther-kabátba öltözött lelkészek között. Ottlyk Ernő püspök mellett a Teológiai Akadémiát képviselve Fabiny Tibor teológiai tanár és Bencze Imre, a gyülekezet lelkésze segédkeztek a legifjabb szolgatárs felavatásában, aki az oltár előtt állva hallgatta a püspök igehirdetését az ézsaiási ige alapján: „Akik az Űrban bíznak. azoknak ereje megújul...” Kedves része volt az istentiszteletnek a kelenföldi ifjúsági énekkar szereplése, melyet ifj. Hafenscher Károly vezényelt. Vidéki testvérekre is fölfigyelhetett a résztvevő, mert szép számmal jöttek föl Beledről, a fölavatott leendő szolgálati helyéről, hogy kifejezzék örömüket és azt a sze- retetet, amellyel Beledre várják. Az istentisztelet végén fogyni nem akaró sorokban térdeltek a •hívek az oltár elé, ahol a püspök mellett a lelkész és a most fölavatott lelkész szolgálták ki a bűnbocsánat Krisztus által rendelt jegyeit. E két alkalommal egy szórvány jellegű és egy jellegzetesen nagyvárosi gyülekezet vette körül sze- retetével a szolgálatba induló két fiatalembert, s bár a keretek különbözőek voltak, a lényeg mégis ugyanaz: együtt örvendezés azokkal. akik számára különösen nagy örömöt jelentette ez a nap, a papi családokkal, akik éveken át lmádságos szeretettel hordozták a lelkészi szolgálatra készülő fiatalok vívódását, gondját és örömét, hálaadás Istennek a megtartó kegyeleméért, hogy ma is megszólít Keveházi László esperes kitüntetése Az Országos Béketanács Keveházi László pilisi lelkésznek, a Pest megyei Egyházmegye esperesének a békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta. A kitüntetést a Pest megyei Egyházmegye Lelkészi Munkaközösségének május 28-án. Monoron tartott ülésén adta át Lukács József, a Pest megyei Tanács egyházügyi titkára és Sipos Árpád a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkárhelyettese, akik melegen értékelték azt a munkát, melyet Keveházi László esperes társadalmunk építése érdekében mint lelkész és mint esperes végez. Lapunk olvasói nevében szeretettel köszöntjük mi is Keveházi László esperest és kívánjuk, hogy jó egészségben és örömmel végezhesse továbbra is minden szolgálatát egyházunk és társadalmunk érdekében. Kartól Zsuzsa: ÉJSZAKAI LÁTOGATÓ Iu memóriám özv. Holzer Vilmosné Nagymama volt az első aki elment almát hámozott mesélt és mosolygott félek ez a legtöbb mit ember tehet gyerekek unoka meleg nagymama sose fázott keze alatt a kaktusz kivirágzott meséiben nem laktak sárkányok igaz nem voltak tündérek se törpék gonosz boszorkányok se gyötörték a szelíd szőke árvalányokat az ő meséi egy udvarról szóltak addig azt hittem: az udvar falakkal határolt beton de azon az udvaron diófa volt és fán nőtt a dió tavasszal virágba borultak a fák és ősszel szilva, császárkörte- érett azokon a mesebeli fákon felmásztak rá a rosszcsont gyerekek rejtették őket ágak levelek Nagymama hiába kajtatott utánuk és a falak se voltak falszínűek szőlőindák — mintha ma is látnám de nem láttam soha — mesélő nagymamámat se látom már soha négy gyermeke fogta kezét az utolsó éjszakán (Megjelent a „KÖRÖZÉS” című kötetben, 1980.) H. J. HOFFMANN MAGYARORSZÄGON Rövid látogatást tett hazánk- otthont. Tárgyalt dr. Karner ban H. J. Hoffmann, a nyugat- Ágoston országos főtitkárral, a ?i,r4r,GumUÄir.Si *** «»megtekintette a korszerűsítés adójával a két testvérszervezet alatt álló gyenesdiási szeretet- közötti kapcsolatról. Hogy Teológiai Akadémiánkon hogyan folyik a jövő lelkészeinek felkészítése, vagy — ami éppen most izgalmas l^érdés — hogy hány fiatal nyújtja be jelentkezését a Teológiai Akadémiára, az nemcsak a professzoroknak, püspököknek és egyházi vezetőknek a gondja, hanem egész egyházunknak, tehát a gyülekezeteknek is ügye. Hiszen — emberileg szólva — egész egyházunk jövője múlik azon, lesznek-e a jövőben igehirdetők, és hogy milyenek lesznek a jövő lelkipásztorai. De hát mit tesznek, vagy mit tehetnek gyülekezeteink a lelkészképzés ügyéért? A GYÜLEKEZETEK AKKOR TESZNEK A LEGTÖBBET a lelkészképzésért, ha úgy nevelik a gyülekezet fiataljait, hogy legyenek közöttük olyanok, akik kedvet kannak az evangélium hirdetésének szolgálatára. Jól tudjuk, hogy ez elsősorban Isten Szent- leikének elhívó munkája, de a gyülekezeten is sok múlik, tud-e olyan légkört teremteni, amely nem taszítja, hanem vonzza' a fiatalokat, s tud-e olyan programot kitűzni, amelynek megvalósítására a fiatalok is érdemesnek tartják rátenni az életüket. Elvileg az lenne a kívánatos, hogy egy nemzedék alatt minden gyülekezet legalább annyi fiatalt küldjön a lelkészi szolgálatra, ahány lelkész szolgál a gyülekezetben. Vannak gyülekezetek, amelyek ennél sokkal több lelkészt nevelnek, más gyülekezetek viszont nem teljesítik ezt a rájuk háruló feladatot. Az elmúlt tanév 52 nappali tagozatos hallgatója 36 gyülekezetből jött a következő megoszlás szerint: egy gyülekezetből 4, 2 gyülekezetből 3—3. 9 gyülekezetből 2—2 és 24 gyülekezetből 1—1 hallgató tanult a Teológiai Akadémián. Van néhány olyan gyülekezetünk, ahol a fiatalok szinte egymásnak adják a stafétabotot. Ennek nemcsak az az oka, hogy a fiatalok egymástól kapnak kedvet a lelkészi szolgálatra, hanem az is, hogy ezeken a helyeken a lelkész és a gyülekezet ki tudja alakítani azt a légkört, amely indítást ad a' fiataloknak az egyházi szolgálat vállalására. Ezekben a napokban, amikor egész egyházunk nagy izgalommal várja, hány új első évesünk lesz a jövő tanévben, a gyülekezeteknek nemcsak az a feladata, hogy serkentsék, bátorítsák azokat, akik a lelkészi pályára való jelentkezés gondolatával foglalkoznak, hanem az is, hogy készítsenek számvetést, mit tehetnek a saját körükben azért, hogy a' jövőben minél több alkalmas fiatalt neveljenek a lelkészi szolgálatra. A GYÜLEKEZETEK MÁSODSORBAN ÜGY TÁMOGATJÁK lelkészképzésünket, hogy anyagilag járulnak hozzá Teológiai Akadémiánk fenntartásához. Ez a hozzájárulás négyféleképpen történik. Minden gyülekezet költségvetésében biztosít bizonyos összeget. Ez évi 20 ezer forint szokott lenni. Az egyházmegyék, vagy néhol maguk a gyülekezetek ösztöndíjakat tartanak fenn. Az ösztöndíjalapra befizetett öszszeg 1979-ben 122 ezer forint volt. A szupplikációs és teológusnapi adományok az elmúlt tanévben kereken 860 ezer forintot tetteit ki. Ezen kívül gyülekezeti tagok egyéni adományából is be szokott folyni 10—15 ezer forint. Ez ösz- szesen évi egymillió forint. A Teológiai Akadémia 1979. évi kiadása kétmillió forint voit. A másik egymillió forintot az államsegélyből (400 ezer forint), az Országos Egyház hozzájárulásából (360 ezer forint), valamint a hallgatók otthondíj, tandíj és jegyzetdíj befizetéseiből (250 ezer forint) pótoltuk. Ez utóbbiban a levelező hallgatók ' befizetései is benne vannak. f E KIMUTATÁSBÓL VILÁGOS, hogy a gyülekezetekben a lelkészképzést támogató adakozásnak legfontosabb alkalma a szuppli- káció és a teológusnap. Az elmúlt tanévben 171 gyülekezet fogadott szupplikáns teológust és 41 gyülekezetben volt teológusnap. Az adakozásnak ebben a formájában tehát 211 gyülekezetünk vett részt. Kívánatos lenne,, hogy a lelkészképzés támogatásának ebből a formájából a jövőben egyetlen gyülekezetünk se maradjon ki. Figyelembe véve a tartási költségek emelkedését, az is jó lenne, ha az egyházmegyék az ösztöndíjak összegét felemelnék. Néhány egyházmegye már ebben az évben 8 ezer forintra emelte fel ösztöndíj-hozzájárulását. Jó lenne, ha a többi egyházmegye is követné ezt a szép példát. Vannak gyülekezetek, amelyek még külön is támogatják gyülekezetük teológusait. Erre is nagy szükség van, hiszen a rendelkezésre álló ösztöndíjkeret nem elegendő arra, hogy olyan mértékű ösztöndíjakat biztosítsunk, mint más főiskolai hallgatók kapnak. Gondoljanak erre azok a gyülekezetek is, amelyeknek nincs teológusuk. és keressék meg módiát — lehetőleg a Teológiai Akadémián keresztül ■— a külön segít- sécre szoruló teológusok támogatására. A SZUPPLIKÁCIÓS ÉS TEOLÓGUSNAPI SZOLGÁLATOKNAK az anyagiakon túl olyan jelentőségük is van. hogy a teológiai hallgatók nagyon sok tapasztalatot szerezhetnek jövő szolgálatukhoz. Az elmúlt tanévben egy hallgatónk 23 alkalommal vett részt szupplikációs, vagy teológusnapi szolgálaton, 14 hallgatónk pedig több mint tíz alkalommal szolgált ilyen módon. A végzős hallgatók közül a legtöbbet szupplikáló hallgató 66 gyülekezetben járt. a végzős hallgatók fele pedig több mint 50 gyülekezetét látogatott meg ilyen módon tanulmányi ideje alatt. Ezek a számok azt mutatják, nem mindegy, mit tapasztalnak a szunnlikánsok a gyülekezetekben. A lelkészek és gyülekezetek készsége és kedvessége jó irányba tudia befolyásolni a hallgatók fejlődését. Köszönjük lelkészeinknek és gyülekezeteinknek készségét és szeretetét, amellyel teológusainkat elhalmozzák, és kérjük, hogy a jövőben is hordozzák, szívükön lelkészképzésüvk üavét Selmeczi János TEMPLOMFOGLALÄSOK LENGYELORSZÁGBAN A nemzetközi egyházi és világi sajtót bejárták azok a hírek, hogy Lengyelországban Mazuriában római katolikus hívők több evangélikus templomot elfoglaltak és használatba vettek. Mivel Lengyelországban az evangélikusok szálba az egy százalékot sem éri el, a legtöbb esetben olyan templomokról kaptunk híreket, melyeket az evangélikusok már nem is, vagy csak nagyon ritkán használtak nagy szórványukban, körülöttük pedig sok római katolikus hivő él közeli templomépület nélkül. A két egyház felelős vezetői hosszú idő óta folytattak már tárgyalásokat bizonyos templomok átadásáról, eladásáról vagy bérletéről és ezeknek a tárgyalásoknak voltak eredményei. Fájlaljuk, hogy ezek az erőszakos esetek beárnyékolják a két egyház viszonyát és megbotránkoztató képet adnak róluk. Kelét-Berlin belvárosának ősi evangélikus templomában a gyülekezet által rendezett orgona- vespera sorozatban május 31-én Trajtler Gábor orgonáit. Műsorán Bach, Liszt Ferenc, Gárdonyi Zoltán és Szokolay Sándor orgonaművei szerepeltek. TRAJTLER GÁBOR BERLINBEN HELMUT SANTER MAGYARORSZÁGON Néhány napig hazánkban tartózkodott Helmut Sanier, az alsóausztriai tartomány szuperintendense. Helmut Santert hivatalában fogadta dr. Karner Ágoston országos főtitkár.
