Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-25 / 21. szám
XLV. ÉVFOLYAM 33. SZÁM 1980. augusztus 17. Ara: 4,— Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKU HETILAP Mint már közöltük, a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága július 1—12. között tartotta rendes évi ülését Augsburg- ban. A végrehajtó bizottság meghallgatta Kibira tanzániai püspök, az LVSZ elnökének évi jelentését, úgyszintén Carl Mau főtitkár referátumát. Ezen kívül a tárgy- sorozaton szerepelt az egyházi együttműködési osztály, a tanulmányi osztály, a világszolgálat osztály és a sajtóosztály, igazgatóinak és bizottságainak a jelentése. A jelentések során kitűnt, hogy az LVSZ milyen széles körű szolgálatot végez a hat világrészben. A munka mindenütt tervszerűen és gyümölcsözően folyik. A legtöbb problémát az LVSZ életében a Dél-Afrikában, Namíbiában éle evangélikus egyházak sorsa jelenti, mert ezeken a területeken a faji gyűlölet és faji megkülönböztetés igen- fájdalmasan érinti a színes bőrű evangélikusokat. Bizonyos problémát jelent az Etiópiában elő evangélikus egyház helyzete is, mivel ott egy forradalmi helyzetben kell az evangélikus egyháznak megtalálnia helyét és szolgálatát. Ezekről a területekről a végrehajtó bizottság helyszíni jelentéseket hallgatott meg. A végrehajtó bizottság foglalkozott az 1984-ben sprra kerülő nagygyűlés helyével, idejével és témájával, mint ahogy erről, lapunkban már részletesen adtunk tájékoztatót. Különösen nagy figyelmet keltett a végrehajtó bizottság ülésén Josiah Kibira elnök jelentése. Az elnök jelentésében nem maradt általánosságokban, nem merült ki referátuma csupán teológiai elveknek a hangoztatásában, hanem belement az élet sűrűjébe és konkrét állásfoglalásra szólította fel a Lutheránus Világszövetséget azokban az égető társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekben, amelyekkel az LVSZ 99 tagegyháza a saját környezetében találkozik. Meg kell mondanom, hogy számomra ez az elnöki jelentés nemcsak benyomást keltő volt. hanem újra igazolva láttam a magyarországi evangélikus egyház teológiai, egyházpolitikai és politikai álláspontját. Örültem annak, hogy egy afrikai püspök a maga helyzetéből kitekintve, végeredményben ugyanúgy ítélte meg a világ nagy kérdéseit, mint mi, és ugyanolyan állásfoglalást sürgetett, mint a mi egyházunk. Azt is meg kell mondanom, hogy közben arra is gondoltam, több lelkészünket, presbiterünket már elhagyja egy afrikai püspök bátor és egyértelmű állásfoglalása politikai és szociális kérdésekben. Az alábbiakban az elnöki jelentés főbb mondanivalóit szeretném ismertetni. Kibira elnök jelentése Az elnök nagy hangsúlyt tett az egyházak missziós és evangélizá- ciós szolgálatára. Azt mondotta, az LVSZ első számú feladata az, hogy hirdesse az Isten szereteté- nek evangéliumát. A misszió az egyház elsőrendű feladata marad minden időben. Sokat konferen- ciázunk erről a témáról — mondotta az elnök —, de meg kellene vizsgálni, mi volt az eredménye ennek a sok tanácskozásnak a tagegyházak . életében. Mi felismertük, hogy a misszió először is az Isten cselekvése. Isten Jézust küldte a világba. Jézus pedig az Ö népét küldi a világba a misszió végzésére. Fontos kérdés, hogy miképpen értjük missziói felelősségünket. Kérdés, hogy a tagegyházak miképpen tesznek bizonyságot Jézus Krisztusról. Csak beszélnek-e róla, vagy pedig bizonyságot tesznek a szeretet cselekedeteivel és a diakóniával. Nem elegendő beszélni, tenni is kell! Az evangélikus hitvallások elveit láthatóvá kell tenni a mindennapi életben, mert különben Misszió és szociális felelősség Kibira püspök, az LVSZ elnökének jelentése Augsburgban az egyház „hitelessége” (becsülete) veszélybe kerül. Ezt a problémát külön is meg kell vizsgálnia az LVSZ-nek Dél-Afrikában, ahol a „fekete egyházak” szenvednek a fehérek elnyomása miatt. A délafrikai helyzet a gondok vállalására és imádságra hívja a keresztyéneket. Felelősségünk többek között abból ered, hogy egyetlen test tagjai'vagyunk, ha pedig egy test tagjai szenveditek, az egész i V-’. i fV I - AöV lelősséggel. A legtöbbnek olyan iránya van, amely nincs tekintettel az egyes emberre és tevékenységében erkölcstelen. Jó példa erre maga az afrikai kontinens. Ha Namíbia is elnyeri függetlenségét, majdnem minden afrikai ország elvileg szabad lesz. De valóban szabadok lesznek ezek az országok, amikor felvonják a saját lobogójukat és eléneklik a saját nemzeti himnuszukat? HiUléseZik a LVSZ Végrehajtási Bizottsága testre kihat ez a szenvedés. Az LVSZ hitele és becsülete kerül mérlege atekintetben, hogy van-e készsége részt venni a délafrikaiak szenvedésében vagy örömében. Ami ma Dél-Afrikában van, az szemben áll az emberi jogokkal és igazságossággal. Vannak ott olyan keresztyének, akik saját kockázatukra bátran szólnak az apartheid-pölitika ellen. Ezeket biztosítanunk kell szolidaritásunkról, együttérzésünkről és imádságunkról. Az Egyházak Világtanácsa Nairobiban tartott nagygyűlésén (1975) beszéltünk a „küzdelem teológiájáról” — folytatta Kibira elnök. Elköteleztük magunkat a rasszizmus, az éhség, a nyelvi és kulturális imperializmus, az elszigetelődés, a szegénység, az alkoholizmus, a kábítószerek elleni küzdelemre. De mindezekhez még néhány dolgot hozzá kell tennünk, mint például az erőszak, a nyersanyagokért való alacsony ár fizetése elleni küzdelmet. A fejlődő országok alacsony árakat kapnak a nyersanyagaikért, miközben a gazdag országok még gazdagabbak lesznek. De folytatni lehetne a sort: van neokolonializmus, fegyverkezés, társadalmi és gazdasági elnyomás. Küzdenünk kell továbbá minden előítélet, hazugság és önigazság ellen az egyházban és az egyházon kívül. Mi ma az egyházaknak az állásfoglalása ezekben a kérdésekben? Mit mondanak az evangélikus tagegyházak hitvallásaik értelmében? A szociális probléma Világunkban a legtöbb probléma erkölcsi jellegű, még ha számos politikai és gazdasági vonatkozása is van. Gondoljunk a háborúra, a politikai gyilkosságokra és terrorizmusra. Ezek mind fenyegetettséget jelentenek az egész embervilágra. Szegénység, gazdasági igazságtalanság terhe nehezedik az emberi létre. A világ lakossága legnagyobb részének napi életét beárnyékolják és meghatározzák az óriási transzkontinentális és multinacionális társaságok, amelyek mit sem törődnek a szociális problémává! és szociális fér szén rendkívül kevés pénzt kapnak továbbra is nyersanyagaikért, és a multinacionális vállalatok tovább folytatják ezeknek az országoknak a kizsákmányolását. Kényszerítik az afrikai lakosokat arra, hogy menjenek el a gazdag területekről a rezervátumokba. (Bantustanok!) A gazdagok Ilyen úton folytatják az uralkodást. Több függetlenné lett afrikai országban problémák jelentkeznek 1— folytatta Kibira elnök. Külföldön azt magyarázgatják, hogy az afrikai népek képtelenek önmagukat kormányozni. De nem erről van szó. hanem arról, hogy a gyarmatosítók, akik kirabolták Afrikát és uralkodtak az afrikaiakon, nem vonták be az adminisztrációba az afrikaiakat, hogy azok gyorsabban megtanulják az állam vezetését. Most pedig a kolonia- lizmus új formáit vezetik be Afrikába. Az afrikaiak igenis képesek kormányozni önmagukat, de a ki- zsákmányolóknak előbb el kell hagyniuk Afrikát! Mi az egyház szolgálata ezekben a kérdésekben? Az evangélikus egyházak társadalmi és politikai funkciójáról az LVSZ ezzel á kérdéssel foglalkozó bizottsága már nyilatkozott (1978) — folvtatta Kibira elnök. Ebben a nyilatkozatban többek között ez áll: „Mivel az egyház hitvallásos közösség, tekintélye és hitelessége függ attól is, hogy miképpen lép fel a szociális, a gazdasági és politikai igazságosságért, hiszen ez a szolgálat elválaszthatatlan része az egyház missziói szolgálatának.” Az egyházaknak — mondotta Kibira — fejleszteniük kell a keresztyén szociáletikát. Meg kell ismertetni a keresztjén felelősséget és nyilvánvalóvá kell tenni a prófétai szolgálatot szociáletíkai kérdésekben. A szociális igazságosság keresése egyik legfontosabb feladata ma az egyházaknak. Keresztyén kötelességünk segíteni az igazságosságot, mint a szeretel tényleges gyakorlását. Ebben az összefüggésben az. egyházaknak fő felelősségük kidolgozni olyan teológiai elveket és érveket, amelyek mutatják a keresztyén elkötelezettséget a szociális akciókban. A világ — béke Kibira elnök előadásának befejező részében foglalkozott a világ békéjének problémájával. Azt mondotta, hogy a békéért való imádkozás csak egyik megnyilvánulása a keresztyének békéért való felelősségének. Az imádság azonban nem elég — mint ahogyan több keresztyén gondolja. Isten ugyanis azokat segíti, akik segítik önmagukat. Nekünk el kell kötelezni magunkat a békéért való munkára. Nem lesz béke ott, ahol nem készülnek fel az emberek a békéért való fáradozásra. Nem lesz béke ott, ahol megsértik az emberi jogokat a legkülönbözőbb formában. Ott sem, ahol az embereket politikailag, társadalmilag, fajilag vagy vallási alapon diszkriminálják. Ezeket kell megszüntetni a békéhez vezető úton. Magyar visszhang az elnöki jelentésre t Kibira püspök és Mau főtitkár jelentéseit egy teljes napi vita követte. A vita során Káldy Zoltán püspök, a végrehajtó bizottság tagja többek között ezeket mondotta : „Nagyon hálás vagyok Kibira elnök jelentéséért. A jelentés igazi lutheránus teológia alapján épült fel, bár Kibira püspök nem idézte állandóan a Bibliát, vagy az Ágostai Hitvallás tételeit. Az előterjesztés szelleme és iránya volt valóban evangélikus, nevezetesen annak középpontjában Jézus Krisztus áll. Különösen is tetszett nekem a következő néhány altéma: misszió és evangélizáció, az egyház identitása, a szociális felelősség és a világbéke. Ügy érzem, az egész előterjesztésben valódi keresztyén felelősség nyilvánult meg a teremtettségért, a világért és a békéért. Ez a felelősség mindig jellemezte a lutheránus teológiát. Nagyon is egyetértek 'a jelentésnek ezzel a mondatával: „Az egyházaknak fejleszteniük kell a keresztyén szociáletikát.” A magyarországi evangélikus egyház már hosszú idők óta hangsúlyozta az egyháznak ezt a nagyon fontos feladatát,. éppen egy forradalmi helyzetben. Most mi azt kérjük a tanulmányi osztálytól, hogy ugyanezt tegye szélesebb összefüggésben. Egyetértek a legutolsó nagygyűlés határozatával, mely szerint a dél-afrikai kérdésnek elsőbbséget kell adni a Lutheránus Világszövetség programjában. Ott egy igazságtalan, nagyon tragikus és véres helyzet áll fenn. A jó — akaratú emberiség és a keresztyén egyházak már nem sokáig tűrhetik az apartheidet és a faji megkülönböztetést Dél-Afrikában és sehol a világon. Ezzel együtt nekünk több más feladatunk is van még. Nekünk fáradoznunk kell a társadalmi, a gazdasági és politikai igazságosságért a világon, mint amely elszakíthatatlan része a keresztyén missziónak. Nagyon her lyes, hogy mi tanulmányt folytatunk a szociális kérdésekről, de ez nem elegendő sem az egyház, sem a világ számára. Véleményem szerint nekünk ösztönöznünk kell az LVSZ tagegyházait, hogy küzdjenek egy igazságos nemzetközi gazdasági rendért és békéért. Nekünk, ezen a területen együtt kell munkálkodnunk azokkal, akik már harcolnak ezért a szép célért. Megelégedéssel hallgattam Mau főtitkár jelentését is. Ö előbb leírta á jelenlegi világhelyzetet, és azután szólt arról, hogy ebben a hélyzetben mi az egyházaknak a feladata. Helyes volt ez a felmérés és a feladatok kijelölése. Káldy Zoltán KÖZÖS EVANGÉLIKUS—REFORMÁTUS—RÓMAI KATOLIKUS NYILATKOZAT André Appel, Elzász és Lotha- ringia evangélikus egyházának elnöke, Christian Schmidt, Elzász és Lotharingia református egyházának elnöke, Leon Arthur Eichinger strassburgi római katolikus püspök, valamint Paul- Joseph Schmitt metzi római katolikus püspök aláírásával' pünkösdkor közös nyilatkozat jelent meg az Ágostai Hitvallás 450 éves jubileuma alkalmából. A nyilatkozat az Ágostai Hitvallás számos tételére hivatkozva az evangéliumról, az emberről, Jézus Krisztusról, az egyházról és a világról fogalmaz meg közösen elfogadott mondatókat. A nyilatkozat annak a vágynak és készségnek ad kifejezést, hogy az egyházak közelebb kerülhetnek egymáshoz a hitben, életben és szolgálatban. KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA REGIONÁLIS BIZOTTSÁGOK EGYESÜLÉSE A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÄRSASÄGBAN A Német Szövetségi Köztársaságban a Keresztyén Békekonferencia eddig két regionális bizottságban (Észak és Dél) működött. Június elején a bizottságok közös összejövetelén elhatározták, hogy egyesülnek, mert közösen és egységesen akarnak cselekedni és különben is lényeges egyetértés van közöttük, amint Herbert Mo- chalski lelkész, a KBK elnökségének tiszteletbeli tagja mondotta. A svéd evangélikus egyház új hetilap kiadását határozta el, mely felváltja az eddigi kisebb, helyi kiadványokat. Már 1910-ben is próbálkozás történt erre, és akkor ugyanez volt az indítóok: a sok kis kiadvány nem jut el az egyház egész területére és ezért az egyház ilyen módon nem tud az egész 'országot érintő kérdésekben mindenkihez szólni. Ha az új lapnak 60 000 előfizetője lesz. akkor már megtérülnek a költségek. Minden jel arra mutat, hogy ezt a számot sikerül elérni. A lap 32 oldalon ofszet nyomással fog készülni. Tartalmilag az első rész vezércikket, híreket és közérdeklődésre számot tartó cikkeket fog közölni, míg a második részben az egyes egyházi szervezetek munkájáról számolnak majd be ÓSZÖVETSÉG-KUTATÓK KONGRESSZUSA i EGYSÉGES SVÉD EGYHÁZI HETILAP Becsben rendezik meg az Ószövetség kutatóinak X. nemzetközi kongresszusát 1980 augusztus 23— 30-ig. Egyházunk részéről dr. Muntag Andor professzor vesz részt a tanácskozáson.