Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-25 / 21. szám

Lábnyomok a homokban

Múzeum és mecset

A 16. SZAZADTÓL ÉSZAK- AFR1KARA lö RÁSZAKAD „iVIÜHACS”. 1551-től évszázadokon át tart a török uralom. A 16 szazadban azonban még mindig az észalt-aírikai keresztyénség egyik központja a mai Líbia területén található. Az iszlám azonban nem kedvezett az itt levő, amúgy is meggyötört keresz- tyénségnek.

1911-töl olasz megszállás következik. Velük a romai katolikus keresztyénség érkezik az országba. Az olaszok azonban nem hagynak pozitív nyomokat. Elkülönülve az araboktól, azokat lenézve, valóban megszállók. Így nem csoda, hogy a II. világháború után, amikor Tripolitána— Kirenaika és Fezzán tartományokból először a történelem során 1951-ben független ország lesz Líbia, az idegenekkel együtt a keresztyén hitnek is mint idegennek, nincs helye az országban. Az országot sietve elhagyják a külföldről idetelepedett keresztyének és zsidók.

Ma mindössze egy római katolikus templomban folyik szolgálat Tripoliban, olasz, francia és lengyel nyelven. A nagyszámú külföldi vendégmunkások járnak ide. A líbiai állampolgárok személyi igazolványába, a vallása rovatba ez van írva: mohamedán.

NEMRÉG AZ EVANGÉLIKUS ÉLETBEN arról az afrikai ke- resztyénségról olvashattunk, hogy Afrika, ez a hatalmas, kontinens az ezredfordulóra keresztyén lesz. Észak-Afrika arabok lakta országai azonban ma még nem férnek bele ebbe a reménységbe. Jézus lábnyomai egyelőre a kontinens belseje felé vezetnek. Bnlla Árpád

*

Hallgassuk meg egymást!

Nemrégiben arról írtam, hogy „Beszéljünk egymással", most arcról mondok el egyet-mást, hogyan „Hallgassuk meg egymást!”.

Mert nemcsak szólni kell egymáshoz. hanem meg is kell hallgatni egymást. És ez a hallgatás legyen mindig aktív, akkor is. ha a téma talán távoli, érdektelen számunkra.

Barati körben arról beszélgettünk, hogy újabban saját magunkon is azt tapasztaljuk, hogy nincs türelmünk meghallgatni a másikat, igen, még a legszűkebb családtagokat sem. Hazaérkezünk a munkahelyünkről, kikívánkozik belőlünk a nap baja, eseményei, talán éppen tele vagyunk hántással, és el szeretnénk mondani, hogy megkönnyebbüljünk, hogy megértést kapjunk végre attól, aki hozzánk tartozik, és hányszor az a válasz: hagyd a hivatali dolgokat, nem érdekel, kapcsoljuk ki. Örömünk van, úgy sze retnénk róla beszélni, bele is kezdünk, de már megálljt mond a másik fél: hagyd abba ezeket a csacskaságokat! Beteget látogatunk. Tele van panasszal, egyre csak a saját baját emlegeti. Ez természetes, hiszen ez foglalkoztatja, hiszen a fájdalmat állandóan érzi, és bennünket talán untat, alig várjuk, hogy megszabaduljunk tőig. Magányosokat látogatunk. Az őt foglalkoztató problémákról beszél, közhelyeket mondunk, alig figyelve rá. Öregekkel beszélgetünk. Hallgatjuk visszaemlékezéseiket elmúlt évekről, fiatalságukról, az akkori erkölcsi felfogásról. Távoli dolgok ezek nekünk, akiket a jövő foglalkoztat. alig figyelünk rájuk, sietve búcsúzunk, sokszor otthagyjuk a beszélőt elbeszélése közepén. Beszédet hallgatunk, beszámolót és alig várjuk, hogy az előadó befejezze, nincs türelmünk meghallgatni. Ezzel szemben, ha mi beszélünk, elvárjuk, hogy mindenki figyelmesen halloassnn végig bennünket. Megsértődünk, ha a saját ügyünket közöny fogadja. meg nem értés, ha észrevesszük, hoay a hallgató nem figyel szavunkra.

Egyik utamon egy szelíd tekintetű, szerény külsejű nő ült velem szemben. Beszédbe elegyedtünk. Feltűnt, hogy milyen nagy

érdeklődéssel hallgatja szavaimat. Ügy éreztem, már évek óta, ismerjük egymást, jó barát, aki megért, meghallgat, végighallgat. Ezt meg is mondtam neki. Szerényen, kedvesen elmosolyodott.

— Engem minden ember szava érdekel — mondta. — Tiszteletben tartom, hiszen tudom, hogy amiről beszél, az neki nagyon is fontos. Az a legkevesebb, hogy érdeklődéssel es figyelemmel végighallgassam.

— Hol dolgozik? — kérdeztem tőle később.

— Az öregek szanatóriumában, közelebbről a gyógyíthatatlan betegek szanatóriumában.

Bevallom, válasza meghökkentett. Neztem szép, fiatal arcai: Nem lehetett több negyvennel. Csodálattal adóztam neki és gondolatban meghajoltam előtte melyen.

— Az idős emberek számára a halai nem ismeretlen fogalom. A legtöbben sajat távozásuk közel- gésével tisztában vannak, felkészülnek rá. Ilyenkor már nagyon őszintek az emberek. Ez az őszinteség csudálatos dolog, de sok fiatalt elborzaszt. Nem szeretnek velük beszelni és valami humoros megjegyzéssel elejet vágják a beszélgetésnek, pedig éppen ilyenkor kell türelmesen meghallgatni a beszélőt.

— Borzasztó lehet a gyógyíthatatlan betegség tudatával élni.

— A gyogyithutatlanság fogalma is változó. Akinek hite van, könnyen viselt. De nem egy betegünk ápolóját és orvosát is túlélte. A mi feladatunk az, hogy a tőlünk telhető legnagyobb szeretettel ápoljunk, és elfogadható környezettel megadjuk a lehetőségét annak, hogy emberi méltósággal élhessék le a kegyelmi idejüket. Nagyon fontos: hogy aki ilyen munkára, vállalkozik, unnak legyen fogalma a fájdalomról, a szenvedésről, hogy türelemmel meghallgassa a beteget is. a családtagjait is. Vagyis mindig készen álljon a meghallgatásra.

— Őszintén csodálom önt!

— A napokban egy 95 éves betegünk arról panaszkodott, hogy nincs mit, hagyni örököseire, gyermekeire. Arra hívtam fel a figyelmét, hogy milyen becsületes, egyenes ember volt egész életében. Gyermekei csak büszkék lehetnek rá. Rájuk hagyott jó hírnév a legszebb örökség. Megvigasztalódott. Ez a gondolat soha többé nem nyugtalanította.

— És mindig türelmes?

— Mindig. Az öregek a múltban élnek, visszaemlékezéseik között. Mindenkinek kötelessége csendesen hallgatni, amikor egy ember életére, annak szép, rossz napjaira emlékezik. ... Aprósó.- gokkal is könnyíthelünk. Ne érezzék magukat kórházban. Lehessen őket bármikor látogatni, vehessék magukat körül legkedvesebb emlékeikkel. így életük folytatódik. És nagyon nagy öröm, ha fiatalok jönnek, ha az ágyak mellett fiatal látogatók vannak!

— És a betegek egymással hogy jönnek ki?

— Ragaszkodnak egymáshoz, évek fűzik őket sokszor össze. Ha Isten egyiket elszólitja, a másik ott akar vele lenni nehéz óráiban. Ez az ő szobája is, mondta egyik beteg haldokló társára, és vele maradt végig. Talán az is szerepet játszik, hogy tudni szeretné, vajon mi mellettük maradunk-e, nem hagyjuk-e el őket nehéz perceikben. — Hosszú évek kapcsolnak bennünket össze. Ápoló és ápolt megszeretik egymást. A válás nekünk is fáj. Sohasem hagyjuk, hogy távozott testvérünk ágyát elfoglalja valaki. amikor „még meleg’’, mi „nem seperjük szőnyeg alá a halált”, azt, aki a szívünkhöz nőtt, így is gyászoljuk.

így beszélt ez a szép kis asz- szonyka ott a vonaton. Egész szívem megtelt azzal, amit mondott, és súlya sokáig nyomta telkemet. A minap kórházban jártam. A kórteremben, ahova igyekeztem, csupa öreg volt. Egy fiatal ápolónő jött be, és valami mulasztásért úgy lehordott egy öreg embert, hogy elállt a lélegzetem. Amikor kiment a szobából, leültem az öreg bácsi ágya mellé. Könnyes szemmel panaszkodott. Addig hallgattam, amíg öreg arcán kinyílt az első könnyes mosoly.

Gyarmatiig Irén

LÍBIA ANTIK MÚLTJÁNAK gazdag értékeit őrzik a múzeumok. Bőven van belőlük, hiszen a berberek lakta tengerparti területeken Kr, e. 1000-től már a föníciaiak alapítottak itt kolóniákat. A mai Libanon területén fekvő, a Bibliából jól ismert Ty- rus és Sydon városokból érkeztek. Ők honosították meg a sovány,- homokos talajon az olajfákat. Évszázadok teltek el, míg a Kr. e. II. században a rómaiak tartományukká tették a tengerparti területeket. Leptis Magna es Sabrata romvárosai ma is páratlan régészeti értékek, és hirdetik a görög művészek tehetségét. Septimus Severus császár, aki Leptis Magnában Kr. .e. 143-ban született, márványba vésett felirata: „Legyen béke!” ma is az egvetlen járható üt az emberiség számára.

KERESEM A HOMOKBAN A KERESZTYÉNSÉG LÁBNYOMÁT. Észak-Aírikának ezen a területén az ortodox keresztyénség honosodott meg, akik az ári á- nus hitet követő. vandálok támadásaitól sókat szenvedtek. Sabrata azonban még jiz 5. században is püspöki székhely. Azután a 7. századtól egyre több az ide- vándorló arab. akik, ha kell, fegyverrel terjesztik mohamedán hitüket.

Két elgondolkoztató élményben volt részem az első öt század emlékei között.

Az egyik a már említett Leptis Magna bazilikája. Benne teljes épségben a kőből faragott, márvánnyal borított szószék. Felmentem erre a szószékre, talán az ide nem messze fekvő Karthágó híres püspökei is hirdették erről az igét. Múzeumban azonban nincs gyülekezet, nincs kiknek prédikálni. Mikor lehetett itt az utolsó istentisztelet? Miért szórta s/.ét a gyülekezetét az. iszlám tikkasztó sivatagi szele? Egyesek »szerint az itt élő keresztyének elpuhultak. Életmódjukban és hitükben egyaránt.

A másik elgondolkoztató emlék Sabrata. A hatalmas múzeum oldalfalán az ősi keresztyén templom mozaikpadlója restaurálva, rajta több helyén, megtalálom a kereszt jelét, görög betűkkel írt idézeteket Jézustól. Szép, de oldalra került. Valamikor ezen a padlón gyülekezet állt, térdelt, énekelt, imádkozott. A kereszt és az ige kikerült a központból és a bazilikából múzeum lett. A nyomok a temetőbe vezettek, ahol az 5. századból való keresztyén sírokat találtam.

„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott” (Zsolt 33,18).

VASÁRNAP. — „Nem nevezzük többé istenünknek kezünk csinálmányát” (Hős 14,4 — lKor. 3,23 — Lü 19,41—48 — Rom 11, 25—32). Halaim as dolgokul tud alkotni az emberi erteiem és asarat. Ezek bűvöletében még Istenről is • megieieakezhetünk. Mintha nem lenne hely szamara életünkben, s mintha nem is volna szükségünk Istenre. Jézus kiszabadít eoből a bűvöletből. Szabaddá tesz arra, hogy lenetöse- geinkkel örömmel, de józanul éljünk. ' önmagunk készítette bálványaink elvétele mindig fájdalmasan érint minket. Isten sok mindent nem is vesz el, csak lefokozza és illő helyére teszi azt eleiünkben. „Valamim van, mindenem Tetőled van Istenem, Atyai kedvedből. Testemet és lelkemet. minden tehetségemet Te adtad nagy kegyelmedből” (459. ének l vers).

HÉTFŐ. — „De neked nem vételt véget: Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül” (Jer 30,11 — 2Kor

7,10 — Róm 11,1—15 — Jer 27, 1—11). Isten nevelő munkájában helye van a fenyítésnek is. Ez nem kellemes akkor, amikor Isten végrehajtja. De alázatosan tudjuk elfogadná, ha mögötte meglátjuk az ő kezét. S megértjük szándékát, hogy nem elpusztítani akar bennünket, hanem jobb belátásra bírni, igaz megtérésre segíteni; „Mind jó. amit Isten tészen, Dorgálása nem tesz kárt; Nem célja, hogy megemész- szen, Bár nyújt keserű pohárt; Hát eltűröm. Mert az üröm Kezéből Istenemnek. Orvosság lesz lelkemnek” (376. ének 6. vers).

KEDD. — „Oltalmazom, mert ismeri nevemet” (Zsolt 91.14 — Mk 5,36 — 5Möz 32,7—12 — Jer

28.1—17). Aki ismeri Istent, az tudja, hogy ö segíteni tud rajtunk emberileg reménytelen, kilátástalan helyzetben is. De éz nem tehet minket vakmerőkké és el- bizakodottakká. Nem kötelessége Istennek, hogy segítsen rajtunk, s erre nem is kényszeríthetjük őt. Mégis ő maga bátorít minket, hogy menjünk hozzá bizalommal és kérjük a segítségét „Hullámok ha rémítenek, Mérhetetlen víz felett. S a habok közt szíved remeg. Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sión, soha ne feledd el, Ö megvívhat tengerekkel” (262. ének 2. vers).

SZERDA. — „Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót” (Jób 5,18 — lKor 13,13 — lKir 21,1—16 — Jer 29, 1—14). A ravaszok, az ügyesek sokszor nagy eredményt érnek el. Látszólag semmibe vehetnek tisztességet, becsületet, igazságot. Isten azonban nem tűri vég nélkül törvényeinek sárba tiprását,. Helyreállítja a jogosságot és az igazságot. Népét pedig megtanítja arra, hogy adott helyzetben ki mellé álljon. Felismerhetjük, hogy ki cselekszik igazságosan és emberségesen. „Imádkozz, vigyázz magadra. Kerüld a kísértetett Habár volna is károdra, Jámbor cselekedeted. Meg ne

csüggedj és ne félj. Lesz jutalmad Istennél” (436. ének 3. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Vesszószál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről” (Ézs 11.1 — 2Pt 1,4 — lKir 21,17—21a.23.27— 29 — Jer 30,1—3;' 31,1—14). Isten tervei szerint alakítja a történelmet, népének történelmét is. Nem mindig értjük az események alakulását. Ügy véljük, hogy vargabetűk vannak az életünkben. Visszatekintve, később látjuk meg. hogy miért kellett valaminek megtörténnie. Megtanuljuk, hogy amit Isten eltervezett, megígért azt meg is valósítja. Ezért várjuk örömmel további ígéreteinek megvalósulását. ..Az Istennek tetszésére, Bízom minden dolgomat, Mert lelkem üdvösségére Fordítja ő sorsomat” (362. ének 7. vers). , 1

PÉNTEK. — „Esznek, az alázatosak és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik” (Zsolt 22, 27 — lKor 11.22 JSir 1.1.12—14. 20—21a — Jer 31.31—37). Életünkhöz a táplálkozás is hozzátartozik. Isten kezéből fosadjuk el a mindennani kenyerünket. De testvéri szívvel figyelünk és fáradozunk hogy a többieknek is jusson étel és ital. Samos itt az alázatosak sokszor éheznek és koplalnak. A jóllakottak pedig azon fáradoznak. hogv nekik még nagvobb falat jusson, akár az alul tevők még lejiebb szorítása árán. Emberek ilven megs’ázása Isten megszegvén Rése is. ..Szívből köpvörülietek. Ha szenved testvére+ek. S küzd nehéz gondokkal. Minden ember testvérünk. Ha Istentől jót kérünk, Tegyünk mi is jót másokkal” (83. ének 5. vers).

SZOMBAT. — „Véget vet a halálnak örökre” (Ézs 25.8 — lKor 6.14 — Mt 23.34—39 — Jer

36.1—261. Jézus megszabadít a halálfélelemtől minket. Meggyőz arról, hoav Isten életet szánt nekünk. Ettől az élettől a halál sem tud elszakítani minket. Földi életünk vége csak’ kanu. amelven keresztül átvisz minket Isten a másik életbe. De azt az örök életet már itt meg ízleli ük. S ez olvan ízt ad mostani. életünknek, amelyet mások is megéreznek. A most elmúló héttel nemcsak életünk végéhez, de annak az űinak a kezdetéhez is közelebb jutottunk. „Jöhet utolsó órám s a koporsó. Sorsom bizton Rád hágnom. Szívem ha fonnvad. Halld yéoső sznrnat' tj .TeZUS. -TÓZUS, csillagom!” (768. ének 6. vers).

Vértesy Rudolf

— A J.tAN DOW vásárolok bélyeg- gyűjteményeket, 1947 előtti használt képes levelezőlapokat, magyar és külföldi üzleti és magánlevelezés borítékjait. Különösen érdekelnek az 1955 előtt Németországból jött levelek borítékjai. az első világháború tábort lapjai Curnides Sándor bályegkeres- kedö. 1067 Budapest, Lenin krt, 79, (udvar!) Telefon: 121-589.

— HARANGÖNTEST, javítást, szolgáltatást, le- és felszerelést, vasállvá- nyok és könnyűhúzású koronák készítését, átalakítását vállalja „Slezák László aranykoszorús harangomé utóda és fia". Gombos Lajos harang- öntó mester. 2162 örbottyán, Pí. 2.

— FŐISKOLÁS diáklány albérletet

keres. Lehetőleg a XTV. kerületben. Simon Ibolya, Zalaegerszeg, Becsall u, 29. 8900. Telefon': 14-893.

1st entis/teleti rém!

Budapesten, 1980.

Deák tér de. 9 <úrv.) Haíenscher Károly, de. 1-1 (úrv.) Hafens eh er Károly. du. 7 HaXenscher Karoly. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Gáncs ALadár. Dózsa György út 7. de. fél 9 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11 Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. JJ—83. de. 9 Ruttkay Levente. Rákóczi út 5'J/b. de. 10 (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12 (magyar) Ruttkay Leveli te. Thaiy Kálmán u. 28. de. 11 Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákos- falva du. 3 Matuz Pál. Gyarmat u. 14. de. 3 Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22« de. 11 Smidéliuszné Dro- bina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed iö Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u, de. 8 Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Újpest de. 10 Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Komjáthy Lajos. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Komjáthy Lajos. Pestlőrinc de. 10 Matúz László. Kispest de. 10 Bony- nyai Sándor. Kispest- VVekeiie-teiep de. 8 Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota- A! A V-telep du. 5 Matúz Pál, Rákos- palöfa-Nagvtemplom de. 10. Rákosaugusztus 10-én

szentmihály de, fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11 Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9 Kosa Pál. Rákosliget de. 10 Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11 Kosa Pál.

Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du.-8 ií.i. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9 ifj. Foltin Brúnó. Öbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10 Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos ti, II. de. 9 Takács József, de. 11 Takács József, du fél 7 Csengödy László. Budakeszi de. 8 Csengődy László. Pesthiflegküt de. fél 11 Csengődy László. Modor! u. 6. de. 10. Kelenföld de- 8 (úrv.) Missara Tibor, de. 11 (úrv.) Missura Tibor. du. 6 Donath LászJó. Németvölgyi út 138. de. 9 Donáth- László. Nagytétény de. fél 9 (úrv) Rőzse István. Kelen völgy de. 9. Budafok de. 11 Rozsé István. Budaörs du. 3 (úrv.) Rőzse István, Törökbálint du. fél 5 Rozsé István. Csib laghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos Csepel de. fél 11 Mezősi György.

\

\