Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-18 / 20. szám

„írok nektek, ifjak.. L GYERMEKEKNEK. Az evangélium északon Képzeletbeli utazásunk követ­kező állomása a Skandináv fel­sziget. Vízi úton mintegy 7 ezer kilométerre távolodunk a ke- resztyénség bölcsőjétől. Paleszti­nától, de légvonalban is 4 ezer kilométer a távolság. Több, mint nyolcszáz évre volt szükség, hogy az evangélium eljusson ide és gyökeret, verjen a fagyos talaj* ban- Fagyos talajnak kell tarta­nunk az evangélium szempontjá­ból az itt élő népeket, akiket bi­zonyára észak zord éghajlata ne­velt meglehetősen kemény termé­szetűvé. Keménynek és kitartó­nak kellett lennie annak is, aki itt keresztyén missziót akart folytat­ni. „ÉSZAK APOSTOLA” — ezt a nevet kapta az. aki először vitte az evangéliumot Skandinávia ős­lakói közé. Eredeti neve: Ansgar, jelentése: Isten lándzsája. Életé­vel rá is szolgált erre a névre. A franciaországi Atrtiensben szüle­tett és már gyermekkorában erős elhiVídotlsár-ol érzett arra. hogy különleges mórion is Isten követe légyen. Valóban különleges kül- detést kap, amikor a svéd király misszionáriusi két a franciáktól és őt küldik a pogány svédek kö­zé. Élete bővölködik kalandoa- ban. Már az első útján kalózok támadják meg és teljesen ki­fosztják. Másfél évi kemény munka után visszatér Hamburg­ba. hogy munkatársakat toboroz­zon. Munkája egy csapásra sem­mivé válik, amikor vikingek (ten­geri kalóz nép) törnek a városra és elpusztítják azt a kolostort is, ahol az újabb misszióra készülő­ket képezték ki. Ansgar, azonban fáradhatatlan Igyekezettel újra a svédek közé indul. NORVÉGIÁBAN Vastag Olaf terjesztette el a keresztyénséget. Ö maga nagyon különös módon lett keresztyén. Tengeri kalózai­éval Britannia partvidékén foszto­gatott és gyilkolt. Egy ilyen rabló körúton találkozott egy rémeié­vel. A vele való beszélgetés na­gyon hatott Ólaira es társaira. Szerettek volna olyanok lenni, mint a remete: szelídek, ember­szeretők. Megkeresztelkedtek és hazatértek Norvégiába. Olafot ki­rállyá koronázták és hozzáláttak hazájukban a keresztyén hit ter­jesztéséhez. Island és Grönland szigetére is norvégok juttatták el a keresztyénséget." LEGKÉSŐBB A FINNEK fo­gadták el az evangéliumot. 1157­ben a svéd király, Hódító Erich kényszer!tette őket. erre. Ma, körülbelül ezer évvel az első északi keresztyének után milyen keresztyénséget talál az, aki Skandináviába látogat? Érdekes, hogy ez a földrész, mely olyan nehezen vette át a keresztyénséget, ma szinte száz százalékig keresztyén. Ezen túl­menően minden északi országban 90°(j-nál nagyobb az evangéliku­sok arányszáma. Az iWeni egyhá­zat népegyháznak nevezzük. Ez azl jelenti, hogy minden születő gyermek eleve evangélikusnak születik. Ezt az automatikus for­mát lassan felváltja az önkéntes­ség. Az Istentisztelet érdekessége ezen a földrészen az, hogy szin­te teljesen megmaradtak a régi, reformáció előtti istentiszteleti szokások. A liturgiájuk sokban emlékeztet a római katolikusok miséjére. Használják az albát (fehér papi öltözék) és a liturgi­kus színeket nem csak az oltár­terítőkön, hanem1 a papi öltözet­ben is megtalálhatjuk (színes stóla). Külön meg kell említenünk, hogy a tölünk oly távol élő fin­nek közeli rokonaink. Közös hi­tünk mellett talán ez is oka an­nak, hogy a finn és magyar evangélikusok között különösen is ,ió kapcsolat alakulhatott ki. Bár még sok' érdekességet rej­teget ez a földrész, tovább kell utaznunk. Irány Dél-Kelet! Győri Gábor Lábnyomok a homokban Koránt kaptam ajándékba DÍSZES ÉPÜLETBEN MŰKÖ­DIK TRIPOLI BAN az iszlám misszió. Ajtaja nyitva. Udvaria­san kérdezik, melyik világnyel­ven kérek ajándékba egy Ko­ránt. Forgatom és olvasom, hi­szen ismerete nélkül hogyan be­szélgethetnék hittan! kérdésekről ayab Ismerőseimmel. Jól ismert nevekkel találkozom benne: Áüám. Ábrahám, Ismael, Jézus. Mohumed á Korán szerzője a zsidó es keresztyén bizonyságté­telből bőségesen merített, ugyan­akkor nem vétve meg a bedui­nok ráolvasos és Varázsigés iro­dalmát. Ábrahámot az arabok ősének, sőt. muzulmánnak tekin­tette, akitől azonban az áldás Hem az Izsák. Jákob vonalon, hanem Ismaelen át halad, nem Jeruzsálem, hanem Mekka felé. Keresztelő János is jónevű pró­féta. akinek a fejét ma is őrzik- a damaszkuszi . mecsetben, de nem kisebb Jézusnál. Nehezíti a helyzetemet, hogy a líbiaiak ugyan szunita mohame­dánok. de annak malakita ágát követve a Korán -tanításán kívül Mohamed prófáta életéről szóló legendákat is szén ti résnek ve­szik. Magában a Koránban öt alap­szabály található a rnuszlimok számára: a hitvallás, mely sze­rint egy az IstenAllah és Mo­hamed az Ö küldötte; a napi öt­szöri Ima Mekka felé fordulva: a Ramadán havi böjt megtartá­sa; a jótékony adakozók és végül a zarándokút Mekkába a Kábá­hoz. A siita muzulmánoknál ez az öt már egy hatodikkal egészül ki. melv a mindenkori imámhoz Mohamed és veje. Ali leszárma­zottjához köti a hívőt. életre-ha- lálra. Talán nem mellékes meg­jegyeznem, hogy érthetőbbé vá­lik a bonyolult iráni helyzet is, ha tudjuk, ott a siita ág uralko­dik. Minden pozitív és negatív Vonásával keveredve. mind a két fő irányzat, a szunit^ es a siita gyakran sze­mére veti a keresztyéneknek szétszakadozottságukat. Látnunk kell azonban, hogy a mintegy ötszáz millió lelket számláló mohamedánizmus mennyire nem egységes. Már az ezredfordulón hetvenhárom irányzatra szakadt, melyek háttérében akkor is tár­sadalmi és politikai nézetkülönb­ségek álltak. JAz iszlám egysége sokkal törékenyebb egység, mint a keresztyének egysége. Ml AZ, AMIT MÉGIS TA­NULTAM a KORÁNBÓL? Először is a hitvallás nyílt meg vallásának nélkülözhetetlen­ségét. Igaz, szemben a Koránnál, vallom, hogy Jézus Krisztus Ür. Az én Uram. ..Számban neved­nek jo íze van ” Nem múlta felül senki. Ügy i.smerlem meg. mint Isten Fiát. Megváltót. Ezt hirde­tem szószékről és templomon kí­vül. velem égy hitűnek és nem hívőnek. Hiányoltam a Koránban a sze­retetek Igaz. gyakran buzdít, az alamizsnálkódásra. de ez nem elég. Ügy tapasztaltam, hogy ahol Jézus az. Isten hiányzik, ott fals hangót ad á müézzin. Hiába játszák már magnóról felerősítve a minaretekből és a mecsetekből az imádkozásra való felhívást, ha ugyanakkor nem tudják szeretni a más hitűt, a más véleményen lévőt. ' At. iszlámöt mégsem szabad fi­aveimen kívül hasvni. Isaz. ami­kor mi már lí)8Ö-at írunk, ők még csak 1400-at. Többnejűség van és nem egvnejűség. van, ahol kézleváeással büntetik ma is a lopási, és halállal a házasságtörő asszonvt. Mégis, az iszlám hatá­sa. melv úi szellemi áramlatok­kal ötvöződött, nemcsak Ázsiá­ban és Afrikában, de Európában sem ielentéktelen, KORÁNT KAPTAM AJÁN­DÉKBA. Megköszöntem és ha­szonnal 'olvastam, de maradok h Bibliámnál. fiolla Al-pad Szolgálatra indító erő Ha a temetést nem számítjuk, valószínű, hogy az úrvacsora a legnehezebb gyülekezeti alkal­munk. Általában néhány ember marad csak a templomban, ez már önmagában is lehangoló. Ök is többnyire szomorúan, lehajtott fejjel ülnek. Ebben a légkörben óhatatlanul úgy érzi az ember, hogy áz úrvacsora csúcspontja, igazi centruma nem is annyira a kenyér és bor közös vétele, hanem a gyártási kérdésekre adott bün- valló válaszok. Á LEGTÖBB GYÜLEKEZET­BEN igyekszik a lelkész szerencsés vagy kevésbé sikerült módsze­rekkel tágítani az úrvacsorázók körét. Nem mondhatnánk, hogy valami átütő sikert eredményez az effajta próbálkozás. A fiata­lok idegenkednek. Mások azt vall­ják. az úrvacsora olyan ünnepi alkalom, amelvből kevés is ele­gendő az életben. Először akkor vettem, amikor konfirmáltam — mondják —. másodszor elég lesz a halálom előtt. Csak vigvázzatok, ideiében szóljatok a papnak . . . A harYnadik esooort most igazán nem maradhat, bár szíve szerint boldogan tenné, de akkor húsz perccel később kerülne asztalra a vasárnapi húsleves. Mások a fel­készülés szertartását nem végez­ték el otthon, enéíkül nedig nem mernék maradni. Megint mások cseppet sem érzik vétkesnek ma­gukat, nincs hát szükségük feiol- dgzásra. CSAK IGAZAN KINCSET ÉRŐ dolgokkal tudunk ilyen iszonyúan visszaélni. Csak az igazi örömből tudunk ilyen kíméletlen és ha­mis gyászt kovácsolni. Amolyan néphagVománnyá tesszük azt, ami igazi &röt rejt magában. Vala­mennyiünk közös nyomorúsága ez. Megszámlálhatatlanul sok örömet tartogat számunkra az úrvacsora. Nemcsak bűnről és íeloldozásról van benne szó. Bár jobban kife­jezné az igazat, ha úgy fogalmaz­nánk: magának a bűn bocsánatnak van mérhetetlenül sok következ­ménye. Az úrvacsorában kapott ajándékok nagy többségét félöleli ez a sorozat, minden azonban nem fér bele néhány Cikkbe. Ezen a héten egyetlenegyre figyelünk: az úrvacsora szolgálatra indító érőt jelent. HOGY MIT JELENT ÉLNI A DIAKÓNIA ÉLETFORMÁJÁT, az.t egyre jobban ismerjük. Sok­féle fórumon esik szó az evangé­liumnak erről a központi tanításá­ról. De úgy vagyunk ezzel, mint a tanulással. Minél többet ismerünk belőle, annál inkább érezzük tu­datlanságunkat. alkalmatlansá­gunkat, tájékozatlan és ügyetlen voltunkat. A szolgálat életformája a legszebb és legértelmesebb élet­mód. Am minél inkább ismerjük, Gyermekek imádkosnak BOCSÁSD MEG! Ha ma valakinek fájdalmat okoztam, bocsásd meg. ' Nekem is fáj. Ha szemtelen voltam, bocsásd meg. Az csak úgy kicsúszott a számon. annál világosabb szamunkra, hogy cseppnyi alkalmasság sincs ben­nünk iránta. Aki türelmetlen, an­nak épp az a baja, hogy nem tud türelmes lenni, bar nagyon sze­retné. Aki önző, az képtelen' ki­lépni önmaga bűvköré 861. Aki kórosan félti önmagát, az nem tud áldozatot hozni, valamiről le­mondani a másikért, bár tudja, ennek volna értelme. Igyekszünk természetesen változtatni, éppen azért, mert pontosan tudjuk, ho­gyan kellene élnünk. Nagy elha­tározások születnek ünnepi per­cekben, s azután jönnek a hét­köznapok. Fogy az erő, nem fut­ja többre az akaratból, nem segít a jó szándék. Lassan a maradék energia is elfogy, s szép lassan odajutunk, ahonnan elindultunk. Nagyon kevés változásra futja az erőnkből. Inkább csak a „smink­re”. Eltüntetjük a csúf vonásokat, ám mindig újra előbukkannak. ERŐRE VALAMI KÜLSŐ SE­GÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGÜNK. Ha ismerjük ennek a helyzetnek minden keserűségét, ne számol­gassuk, ünnep van-e (mert má csak Nagypénteken szoktunk úr­vacsorát venni). Ne pásztázzuk tekintetünkkel végig a padokat, marad-e benn rajtunk kívül is fiatal. Ne féljünk, ha semmiféle megelőző „lelkigyakorlatot” nem végeztünk. S legfőképp ne kétel­kezdjünk! Éppen az úrvacsorában ajándékozza nekünk Urunk azt az erőt, amire szükségünk van. Higy- gyiik el: olyan közel kerül hoz­zánk, hogy menni fog, ami nél­küle nem sikerült. Nem lesz hiá­bavaló nekirugaszkodás a válto­zás kísérleté. Járni fogjuk azt az utat, amit nélküle csak áhítot­tunk. Nemcsak szép, de elérhető életforma lesz az okosan szolgáló élet. Sikerülni fog mások javá­ra, örömére, segítségére élnünk. Mert való igaz, ami elhangzik: el­múlt minden, ami a légit jelle­mezte. keserűvé, hiábavalóvá tet­té. És valóban új jött létre. Ha valami más rosszat is tettem, bocsásd meg. , Szeretném, ha holnap jobban siker-ülne! Ámen. anglikán—evangélikus dialógus A Lutheránus Világszövetség és az Anglikán Közösség által folyta­tott dialógus javaslatára az Egye­sült Államokban, Tanzániában és Európában a két felekezet regio­nális dialógusba kezd. Az európai dialógus első ülésére 1080. augusz­tus 14—20-ig kerül sor a skóciai Edinburgh-ban. Az evangélikus oldal kívánságára egyházunk is küld résztvevőt a párbeszédre Reuss András külügyi titkár sze­mélyében. AMI AZ ÜRVACSORABAN TÖRTÉNIK, azt nem élhetjük át valami igazi vagy mű gyásszal az arcunkon és a szivünkben. Ez a legnagyobb örömünnep. Azok, akik az úrvacsora! oltártól feláll­nak. valóban új emberek. Minden fölösleges terhet lerakva felsza­badultan és örömmel indulnak Jézus útján, a szolgálat utján. Megtanulnak másokért élni. Igaz, nem a saját tehetségükkel. Jézus szeretetévél. Azzal az erővel, amely legyőzi a mi gyengeségün­ket. Szaböné Mátrai Marianna Alkotmányunkat ismerni jó MIT KÖSZÖNHETÜNK AZ ALKOTMÁNYNAK? — Például egyhetes bolgur tengerparti üdü­lést. E sorok írója évfolyamtársai­val: Laborczi Gézával és Varsá­nyi Ferenccel együtt részt vett. a Hazafias Népfront és a KISZ Bu­dapesti Bizottsága által rendezett „30 éves az Alkotmány” című ve­télkedőn. Mint ismeretes, Teoló­giai Akadémiánk csapata végül a második helyet szerezte meg. En­nek jutalmaképpen július 13—20- ig üdülhettünk a Burgasz mellet­ti Primorszkon, a 6000 fiatalt befogadó Georgi Dimitrov nem­zetközi ifjúsági táborban. (Csak azt sajnáltuk, hogy nem marad­hattunk még tovább.) Elnézést, talán rosszul kezd­tem: ezt az utazást az Alkotmány (és a vetélkedő többi anyaga) is­meretének köszönhettük. Magá­nak az Alkotmánynak sokkal többet. Az (egvébként szorosan hozzátartozó) előszó szerint: ..A Magyar Népköztársaság Alkotmá­nya kifejezi az országunk életé­ben végbement alapvető változá­sokat, a társadalmi haladásért vívott küzdelem és az országépítő munka történelmi eredménveit. — Az Alkotmány, mint a Magvas Néoköatársaság alaotörvénve. biz- tosítia eddigi erbd mén veinket és további előrehaladásunkat a szo­cializmus útján.” Ennek az írásnak nem lehet feladata, hogy minden fejezet-ré kitérjen. Valamire mégis szerét- néni felhívni a figyelmet. A X., Zárórendelkezések című fejezetben, a 77. § (2) bekezdé­sében olvashatjuk: „Az alkot­mány, valamint az alkotmányos jogszabályok az állam valamennyi szervére és az állam minden pol­gárára egyaránt kötelezők.” 78. § (1) bekezdés: „Az állam minden szervének és minden állampolgá­rának kötelessége, hogy az alkot­mányt, az alkotmányos jogszabá­lyokat megtartsa, és feladatköré­ben eljárva megtartassa.” TEHÁT: MINDNYÁJUNKRA NÉZVE KŐTELEZŐ ALAPTÖR­VÉNY. amelyre az összes többi épül. Maga a szöveg is jó néhány­szor utal a további, részletes tör­vényekre. (Ezek közül a választó­jogi és a tanácstörvényt kellett meg tan u Inunk.) Az Alkotmány kötelező? Akkor legelőször az Alkotmány ismerete az. A vetélkedő alatt is többször olvastam, de nem kellő figye­lemmel. Most már viszont örülök annak, hogy részletesen, belső összefüggéseit látva ismerem. Hadd emlékezzek vissza egy ap­róságra. A főiskolai-egyetemi se­lejtezőn kérdés volt. hogy a bú­zakoszorút melvik oldalon fonja át a piros-fehér-zöld színű sza­lag. (IX. fejezet:. A Magyar Nép- köztársaság' címere, zászlaja és fővárosa.) A 74. § világosan meg­mondja, nem beszélve arról, hogy naponta a szemünk elé kerül. —• Hosszas gondolkodás után eltalál­tuk. Alkotmányunk szövegé rövid, hiszen alaptörvény. Negyedóra— húsz perc alatt bárki elolvashat­ja. Tehát még a -többszöri, figyel­mes átolvasás sem tart sokáig, így rövid idő alatt általános, át­fogó képet kaphatunk hazánk tár­sadalmi rendjéről, intézményeiről, jogainkról és kötelességeinkről. E SOROK ÍRÓJA KIS HÍJÁN 7 ÉVVEL FIATALABB az 1949. évi augusztus 20-i XX. törvény­nél. Mindnyájan ennek hatálya oltalma alatt élünk. A termé­szet rendjének megfelelően egyre nagyobb arányban vágyunk, akik az Alkotmány életbelépésé óta születtünk, és akik az élőszóban vázolt küzdelmeket Csák hírből ismerjük. A mai magyar fiata­lokra vonatkozik a 16. §: ..A Ma­gyar Népköztársaság különös gon­dot fordít az ifjúság fejlődésért és szocialista nevelésére; védelme­zi az Ifjúság érdekeit.” VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓ­SORBAN. a lelkészeknek esküt is kell tenniük az Alkotmányra — e sorok írója is éppen előtte van. Kötelességünk tehát, hogy — most mái- 31 éves — Alkotmá­nyunkat és annak tartalmából ki­indulva hazánk gazdasági, társa­dalmi. politikai életét minél job­ban megismerjük. így tehetünk keresztyén emberként is egyre többet a haza és a nép szolgála« fáért. Ifj. Széfltpétel*.« Pétéi

Next

/
Thumbnails
Contents