Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-27 / 17. szám

Lapvélemények Lutheránia énekkarunk szolgálatáról az NSZK-ban Tavalyi szereplése eredménye­képpen a Buuapest-DeáK téri templomunk Lumerama énekka­ra reszt vehetett az Augsourg- oan, a Német Szövetségi Noztar- sasagoan 19üU jumus végén ren­dezett jubileumi ünnepségeken, amelyeken az Ágostai tiuvauas adu evvel ezelőtti keletkezésere emlékezett a viiág evangénkus- saga. Lapunk hasábjain beszá- mouunK az útról és a szolgala­todról. Most szeretnénk nenany sajtonritikat ismertetni. AUGSBURGER ALLGEMEINE, 19ö0. július 2. Zenei ajándék Magyarországról Kantátában kerültek megzené- sítesre az Ágostai Hitvallás tete- lei. Az egynazzenei térén is na­gyon változatos „Hitvaiiás-het” vegakkorcljat az ismét az utolsó heiyig megtelt Szent Anna-temp- lomoan a budapesti Lutnerania Eneddar szolgáltatta. Ennek az .együttesned Magyarországon jó hírneve van, ameiyet minaened- eiott Johann Sebastian Bacn mü­vei ápoiasanak köszönhet. Augs- burgoan a kiválóan képzett, túl­nyomórészt fiatal énedesek né­met, latin és magyar nyelven elő­adott kórusművekkel szerepeltek. A jó stiláris felkészültségű kar­mester, Weltier Jenő vezényleté­vel a Lutheránia először három motettát énekelt Michael Praeto- riustól, Hans-Leo Hasslertöl és Heinrich Schütztől. Az utolsóban szólistaként működött közre az erőteljes hangú baritonista, Ber- czeliy István, a Magyar Állami Operaház tagja. A „Wir glauben alle an einem Gott” (Mi hiszünk mind egy Istenben. ..) Schütz- moiettával ezen az estén először nyert hangsúlyt a Hitvallás ügye. Kodály Zoltán kórusműve és négy epigrammája után (orgonáit Trajtler Gábor lelkész), a hang­verseny a „Confessio Augustana” bemutató előadásával érte el csúcspontját. Ezt a művet az is­mert operaszerző, Szokolay Sán­dor kimondottan Augsburg szá­mára komponálta, és azt szemé­lyesen vezényelte. A mű a Hit­vallás tíz tételének latin szövegű zenei feldolgozása. Vegyes karra és kamarazenekarra (fúvósokkal gazdagon ellátva) írta meg szer­zője. A kantáta zenei nyelve rendkívül dinamikus, elmegy a tonalitás határáig és ebben a nagy erejű kitörésben végződik: „Nihil esse contra scripturam aut ecclesiam catholicam! Solus Christus! Sola Scriptural Sola gratia! Sola fide! — azaz rövi­den; Egyedül csak Krisztus — egyedül csak a hit!” A hallgatók a végén elragadtatott tetszésnyil­vánítással csatlakoztak ehhez az alapvető vallástételhez. DONAUWÖRTH lapjában Hans Habermann többek között ezt ír- .ta: „Magával ragadó Hitvallás Keletről — Szoko.lay Sándor ma­ga vezényelte új művét a Krisz­tus-templomban. ... érezhető, hogy a magyarok szívvel énekel­nek. Az a benyomás, hogy az evangélikus egyház eleven Buda­pesten.” RIESER NACHRICHTEN, 1980. július 8. Werner Kunzmann idézte az Oettingenben a kórust köszöntő Hans Issler esperes szavait: „Ez az este a reménység jele. a jó­akarat megmutatása a keresztyé­nek és a népek közti megértés te­rületén.” Magasra értékelte a kó­rus zenei képességeit: „Tiszta és vivőerejű szopránhangok állnak kiegyensúlyozott viszonyban az érett alttal, a sohasem dörmögő és mindig egységesen hangzó basszus nem áll több tagból, mint kellene és mindig jelen van a fénylő és erőlködés nélküli te­nor.” A FURTHER NACHRICHTEN idézte Szokolay Sándor egyik nyi­latkozatát: „Nem igaz, hogy a Az alkotmány ünnepe alkalmá­ból a Hazafias Népfront kitüntető jelvényével tüntették ki azokat, akik a népfront-mozgalomban ki­emelkedő munkát végeztek. A ki­tüntetéseket Sarlós István, a HNF Országos Tanácsa főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyújtotta át. A kitüntetettek között van Szo­kolay Sándor, a Lisz Ferenc Zene­Ha a föld lakosságát egy ezer­lelkes falu tükrében kicsinyítve akarjuk elképzelni, akkor a kö­vetkező képet kapjuk: Az 1000 lakosból 60 észak-amerikai, 80 dél-amerikai, 86 afrikai, 210 eu­rópai és 564 ázsiai. 300 lakos len­ne fehér, a többi 700 pedig szí­nes. 300 lakos lenne keresztyén. 60 személy kapná az összkereset felét. 700 ember lenne analfabé­ta, 500-nak nem lenne elég táp­Szentlélek csak a XVI. század vagy a barokk kor zenei nyelvén tud énekelni.” A Rosstalban adott szolgálatról így emlékeztek meg: „A Confessio Augustana körüli ünnepségek valami rendkívülit ajándékoztak a rosstali Lőrinc- templomnak.” ... „Az evangéli­kus budapesti püspöki templom 75 évre visszatekintő kórusa nem­zetközileg elismert együttes, ame­lyik Weltier Jenő vezénylete alatt különösen is kötődik a régi mes­terek műveihez. ... Szívesen hal­lottunk volna még többet!” művészeti Főiskola docense is, aki­nek legutóbbi nagyszabású művét, az Ágostai Hitvallás 450. évfordu­lójára írt Confessio Augustanát nagy sikerrel mutatta be a Luthe­ránia idehaza és külföldön, amint arról' lapunkban is beszámoltunk. A kitüntetéshez mi is gratulá­lunk, kívánva Szokolay Sándor­nak munkájában további eredmé­nyességet és sikereket. láléka és 600 élne nyomorne­gyedekben. „Ez annak a világnak a képe, melyben élünk. Néhány adaton nem lehet változtatni, néhányat lehet, sőt meg kell változtatni, ha azt akarjuk, hogy tovább éljünk” — hangzik az egyik svájci infor­mációs szolgálat, a „Service de presse Protestant romand” vég­következtetése. Szokolay Sándor kitüntetése Baranyi Ferenc: A HÍRHOZÓKHOZ Ki jégesőben, hóban, éjsötétben ácsol hidat „lélektől-léíekig”, kinek az arcát szinte meg sem nézem, de száz közül kihallom lépteit, ki folyton fárad mások érdekében, még akkor is, ha észre sem veszik — övé legyen e néhány kurta strófa, a postásé, ki hírek hordozója. Mert hírre vár mindenki a világon, hiszen a hír világokat fon át, kifoghatunk a kozmikus magányon ha hallatunk magunkról legalább, adjunk életjeít mindig, mindenáron: tudjunk egymásról — így leszünk család! Higgyétek el: nem didergőnk a Földön, csak a postás haponta ránkköszönjön. Ha olykor-olykor távoli barátunk üzen a zengő huzalokon át, ha megjön a levél, amire vártunk s szobánkba hozza vén szülénk szavát, ha táviratban minden jót kívánunk annak, ki nékünk minden jót kívánt — hazák határát lépi át a házak « különbékéje s békességet áraszt. Ki folyton fárad mások érdekében még akkor is, ha észre sem veszik, kinek az arcát szinte meg se nézem, de száz közül kihallom lépteit, ki jégesőben, hóbán, é.isötétben ácsol hidat „lélektőí-lélekig” — övé e vers, mit borítékba téve elküldök minden postás lakcímére. (Megjelent a költő: „A SZERELEM HARMADIK ÉVE” c. kötetben. 1980.) AZ EMBERISÉG — EGY EZERLAKOSÚ FALURA VETÍTVE Jöjjön el a Te országod Kríldy Zoltán igehirdetése Wilhelmshavenben (Folytatás az 1. oldalról) Megtérés Végül nem feledkezhetünk el Jézus első igehirdetésének egy szaváról. Amikor bejelentette, hogy „betölt az idő és egészen közel van már az Isten országa”, így folytatta az eredeti görög szö­veg szerint: „metanoeite, vagyis „térjetek meg”, és hozzátette „higgyetek az evangéliumnak”. Nem azt mondotta Jézus, hogy térjetek meg, és akkor eljön Is­ién országa, hanem azt, hogy el­jött Isten országa, tehát térjetek meg. Isten hozta azt el emberi akarattól függetlenül, de most már itt van és az embernek en­gednie kell, hogy Isten országá­nak hatalma őt megragadja, raj­ta erőt vegyen és behelyezze Is­ten uralmi körébe. Ez a megté­rés! Isten megállít eddigi élet- folytatásunkban, elindít maga fe­lé, lefoglal a. maga számára, és attól kezdve Isten országának erői „veszik kézbe” és irányítják életünket. Mindezt Isten az evan­gélium hirdetése és szívünkbe plántálása által végzi el. Így mondja ezt Jézus: „Higgyetek az evangéliumnak.” Luther Márton pedig így mondja ugyanezt a Kis Kátéjában: „Isten országa eljön ugyan önmagától, a mi imádsá­gunk nélkül is, de mi azt kérjük ebben az imádságban, hogy mi- hozzánk is eljöjjön.” Miképpen történik ez? „Ha a mennyei Atya Szentlelkét adja nekünk, hogy kegyelme által szent igéjének higgyünk, és kegyesen éljünk, itt ideig és ott örökké.” Ezért hát, velem együtt imád- kozza ez a wilhelmshaveni gyü­lekezet: Jöjjön el a Te országod. Ámen. Dr. Nagy Gyula kilencévi nemzetközi egyházi szolgálat után hazaérkezett Kilencévi, a genfi egyházi vi­lágközpontban végzett nemzet­közi szolgálat után, július utolsó napjaiban végleg hazaérkezett Budapestre dr. Nagy Gyula, az Evangélikus Teológiai Akadémia Rendszeres teológiai tanszékének professzora. DR. NAGY GYULÁT, TEOLÓ­GIAI AKADÉMIÁNK TANÁ­RÁT, a Magyarországi Evangéli­kus Egyház hozzájárulásával 1971 nyarán hívta meg a Lutheránus Világszövetség, hogy a Tanulmá­nyi Osztályon — mind az öt vi­lágrészre kiterjedő feladatkörrel — vezesse a teológiai képzés és nevelés újonnan felállított' tit­kárságát. Ezt a szolgálatát ‘ pro­fesszorunk csaknem négy éven át látta el; közben irányította az LVSZ ösztöndíj- és professzor- esere-programjának megújítá­sát (bejrúti konferencia) és teoló­giai nevelési konferenciákat szer­vezett Afrika, Ázsia, Dél-Ameri- ka és Európa evangélikus egyhá­zaiban. Valamennyi kontinensen végzett szolgálatokat és tartott előadásokat, elsősorban a teoló­giai képzés mai tartalmának és módszereinek megújításáról, de a szocialista társadalomban élő evangélikus egyházak életéről és szolgálatáról is. Közben ugyancsak részt vett — már 1968-tól kezdve — az Euró­pai Egyházak Konferenciája teo­lógiai munkájában is. .1969-től kezdve, vezetője volt az EEK „Egyház és társadalom” munka- csoportjának. Az európai egyhá­zak szervezete, amelyhez százti- zenkét anglikán, ortodox és pro­testáns egyház tartozik kontinen­sünk -huszonhat országából, 1974- es engelbergi nagygyűlésén a ma­gyar teológiai tanárt választotta meg első teológiai igazgatójának, az EEK Tanulmányi Osztálya megszervezésére. Ezt a feladatot dr. Nagy Gyula 1975 áprilisától 1980 júliusáig végezte. Irányítása alatt az Európai Egyházak Kon­ferenciája főleg k^t területen épí­tette ki teológiai és szociáletikai munkásságát: az európai egyhá­zak ökumenikus együttműködése és az egyházaknak a nemzetközi téren végzett, Európa békéjét és az európai népek együttműködé­sét segítő szolgálata területein. Több mint öt éven át tartó mű­ködése alatt, többek között szer­vezte és irányította az EEK buc- kowi (NDK), génfi, gallneukir- cheni (Ausztria), szófiai, siófoki és madridi nemzetközi konferen­ciáit. Ezek közül is különösen a négy nemzetközi egyházi „Hel­sinki-konferencia” vált ismertté; közülük a negyediket ez év jú­niusában a Madrid melletti El Escorialban rendezte még irányí­tása alatt az EEK, az egyházak mai feladatairól, a jelenlegi fe­szült nemzetközi helyzetben és az őszi madridi államkonferencia előtt. 1976 óta szerkesztője volt az Európai Egyházak Konferen­ciája angol, francia és német nyelvű dokumentációs folyóiratá­nak is. KILENCÉVI SOKÁGÚ NEM­ZETKÖZI EGYHÁZI SZOLGA­LAT UTÁN Nagy Gyula pro­fesszor most a Magyarországi Evangélikus Egyház hívására új­ra átveszi ^eolpgiai akadémiai szolgálatát. Az egyházi nemzet­közi szervezetek munkatársai .jú­lius 15-én fogadás keretében bú- ’ csúztatták el távozó munkatársu­kat. D. dr. Glen G. Williams, az EEK főtitkára, meleg szavakkal emlékezett meg a távozó legkö­zelebbi munkatárs szolgálatáról, és adta át munkatársai ajándé­kát. Július 17-én az Európai Egy­házak Konferenciája adott búcsú­vacsorát tanulmányi igazgatója tiszteletére. Ezen D. dr. Glen G. Williams főtitkár, D. dr. André Appel, az EEK elnökségének ve­zetője, és D. Paul Hansen, az. LVSZ Európa — titkára, szóltak végzett genfi szolgálatáról, ki­emelve a magyar evangélikus egyház jelentős áldozatát is, amellyel Nagy Gyula professzort hosszú időn át átengedte nemzet­közi egyházi szolgálatra. Végül július 21-én dr. Kőmíves Imre genfi magyar ENSZ-nagykövet adott búcsúebédet és látta ven­dégül a távozó igazgatót és,fele­ségét, valamint az EEK és az LVSZ főtitkárait feleségükkel együtt. Kőmíves nagykövet me­leg szavakkal emlékezett meg Nagy Gyula professzor nemzet­közileg elismert, sokoldalú szol­gálatáról, amelyet hazája és népe küldöttjeként is végzett sok éven át Európában és a többi konti­nensen. A MAGYARORSZÁGI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZ ELNÖKSÉ­GE meleg szeretettel köszönti hosszú külföldi ökumenikus szol­gálata után hazatért teológiai ta­nárát, és Isten áldását kéri a ha­zai egyházban végzendő további szolgálatára abban a reménység­ben, hogy nemzetközi egyházi szolgálatának tapasztalatai gazda­gítani fogják egyházunk teológiai munkáját, lelkészképzését, életét és szolgáltát. FÉLELEM A LELKÉSZI SZOLGALAT KÖVETELMÉNYEITŐL „Örömök és félelmek a szolgá­latba vezető úton — egy lelkész­jelölt szemével” — ezen a cí­men tartott előadást Ulrich Graf svájci lelkész, egy lelkészvizsga- bizottság tagja.' Graf lelkész nem várja azt, hogy minden teoló­giai hallgatónak olyan megtérés legyen a háta mögött, mint Pálé volt a damaszkuszi úton, de a teológiai hallgatóknak Jézustól megragadottaknak kell lenniük, telve bibliai igékkel, melyek mélyre hatolnak, vagy pedig ta­pasztalatokkal és élményekkel saját életükben.. Karrier- vagy presztízsgondolatok itt is van­nak, mint mindenütt, de az in­dítékok szinte minden hallgató­nál „nagyon igazak és komo­lyak”, hangsúlyozta Graf lelkész. A teológiai hallgatókat sokat foglalkoztatja az a kérdés, hogy lelkészekként majd képesek lesz­nek-e eleget tenni megbízatásuk­nak. Gyakran megrettennek a fe­lelősség terhétől és a bizonyos szempontból nehezen körülhatá­rolható, rendszertelen munkától. A lelkészi szolgálat sokoldalúsá­ga éppen a lelkiismereteseket vi­heti túlterhelésbe. Annak a meg­győződésnek a kapcsán pedig, hogy az evangélium minden em­berhez szól és Isten igéjére min­denkinek szüksége van, állandó az ilyen kérdés: Hogyan érthet­jük el az embereket? Hogyan juthatok közel a fiatalokhoz? A lelkigondozás során vajon sike­rül-e megtalálnom a helyes vá­laszt a szorongató kérdésekre? Hogyan szólaltatható meg erőtel­jesen Isten igéje a mi korunk­ban? Feladatai mellett marad-e elegendő lehetősége, hogy to­vábbképezze magát korunk vál­tozó problémáira való tekintet­tel? 800 MILLIÓ EMBER ABSZOLÚT SZEGÉNYSÉGBEN A világon 800 millió ember él úgy gondolták, hogy 1980-ban szélsőséges szegénységben. Tíz legföljebb 400 millió lesz az ab- évvel ezelőtt a szakemberek még szolút szegénységben élők száma.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents