Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-27 / 17. szám

/ GYERMEKEKNEK. A keleti keresztyénség Nyissátok ki bibliátokat! A tér­képek között találtok egyet, mely az apostoli inatokhoz nyújt átte­kinthető útmutatást! Amikor Pál apostol missziói útjait igyekeztek nyomon követni, felfedezhetitek, hogy ő 'volt az, aki által először eljutott az evangélium az akkori Macedóniába, Akhájába, a mai Görögországba! Több gyülekezet is alakult ezen a területen. Ró­luk olvashatunk az apostoli leve­lekben (Filippi, Korintus, Thesz- szalonika). A FEJLŐDÉS SORÁN A KE- RESZTYÉNSÉGNEK két nagy központja alakult ki, keleten': Bi­zánc, ami, miután Nagy Kons- tantinus ide tette át császári székhelyét Konstantinápoly nevet nyerte, és Róma Európa nyugati részén. Amilyen gyorsan terjedt Keleten és Nyugaton a keresz­tyénség, olyan hamar-jelentkez­tek a két központ Róma és Bi­zánc vezetői és teológusai között a különbözőségek, majd az ebből kialakuló viták. A viták ellenére, amelyek mögött sok politikai té­nyező is állt, kezdetben még öku­menikus (egyetemes) zsinatokat is tartottak, ahol közös döntések, hitvallások jöttek létre. Az- elté­rések akkor vezettek végérvényes szakadáshoz, mikor a római pápa egyre határozottabb hatalmi tö­rekvései nyilvánvalóvá lettek. A KELETI EGYHÁZI VEZE­TŐK nem Voltak hajlandók ki­szolgálni a pápai igényeket, s vé­gül 1054-ben Mihály konstanti­nápolyi pátriárka (egyházatya) kiátkozta a római pápát. Ennek eredményeként minden egyesíté­si törekvés ellenére, végérvénye­sen különválik a keresztyénség keleti és nyugati irányra. Bulgária, Románia, Oroszor­szág, sőt hazánk lakossága is a keresztyénség keleti irányával ke­rül kapcsolatba. Romániába az egykori gazdag dák birodalomra törő római hódítók révén jut a keresztyénség. Nagy Konstantinus alatt (300-as évek) már Constan- cában püspöki székhely van. 864- ben Borisz bolgár király ideje alatt térnek meg, s máig az orto­dox keleti keresztyénséghez tar­toznak túlnyomó részben. Orosz­országban Olga nagyhercegnő lett először keresztyénné, de fia még a régi pogány vallás híve maradt, s csak unokája, Vladimir keresz- telkedett meg, s ekkor lett a ke­resztyénség államvallássá! Izgalmasan számol be erről az „orosz keresztelőről” egy bizánci történetíró, Theophanesz Conti- nuatus (Bizánci Irodalom Kis­tükre). Leírja, hogy a régi po­gány valláshoz ragaszkodók mint­egy isteni jelet követeltek az őket az evangéliummal megismertető főpaptól. Azt kívánták, hogy az evangélium szent könyvét mág­lyára vessék, s ha az nem ég el, akkor közel vannak Istenhez. A Szent könyv sértetlen maradt, s az eredményről ezt olvashatjuk: „E csoda láttán a barbárok any- nyira megrendültek, hogy tüstént hozzákezdtek a keresztyénség fel­vételéhez.” NEMCSAK A SZLÁVOKAT, A BOLGÁROKAT IS Method is­mertette meg az örömhírrel. Bok- horisz fejedelem megkeresztelke- dése ugyan inkább politikai meg­fontolásokból jött létre, de mé­giscsak ez volt a kezdet. Ezekben az országokban ma is többnyire a szovjetunióbeli k§- resztyénéég él. Krisztushoz való ragaszkodásuk, hitük azonban nem formalitás, megszokás csu­pán. A román, bolgár egyházi ve­zetők nagyon komolyan fáradoz­nak azon is, hogy békesség le­gyen a világban. Ez a békeszol­gálat, s hitük megvallása minket is elismerésre indíthat, összeköt velük. Ütmutatás arra nézve is, mi a feladatuk ma Krisztus kö­vetőinek a világban. Deméné Smidéliun Katalin Gyermekek imádkoznak GONDJAIM VANNAK Sokan rámszólnak: ezt nem szabad, ezt te még nem érted, te még gyerek vagy! ' Először, nőj j meg és tanulj sokat! Ismerek olyan felnőtteket is, akik gorombán bánnak a gyerekekkel, mindent megtiltanak nekik, rájuk kiabálnak és állandóan parancsokat osztogatnak. Istenem, mi gyerekek nem is vagyunk még igazi emberek?! Ámen AZ EVANGÉLIKUSOKNAK KÖZVETÍTŐ SZEREPE VAN AZ EVT-BEN Az Egyházak Világtanácsa Hit- és Egyházszervezet osztályának igazgatója, dr. William Lazareth professzor a „Partners” című amerikai evangélikus lapnak adott interjújában hangoztatta, hogy „az evangélikusok növek­vően fontos közvetítő szerepet játszanak az Egyházak Világta­nácsa szerteágazó tagságában”. Ügy véli, hogy igazgatói kineve­zése ebben az összefüggésben nagy jelentőségű és világossá te­szi azt- az új szerepet, mely az evangélikusokra hárul ebben az ökumenikus szervezetben. Hoz­zátette, hogy a Hit- és Egyház- szervezet az egyetlen olyan bi­zottság, az Egyházak Világtaná­csában, melynek munkájában teljes jogú tagként a nem tag­egyházak is részt vehetnek, így többek között római katolikusok, valamint baptisták és evangéli­kusok. „A Hit- és Egyházszervezet je­lenleg a legátfogóbb fórum a ke- resztyénségben az ökumenikus teológiai vitára” — mondotta La­zareth professzor, aki eddig a Lutheránus Egyház Amerikában (LCAj egyház és társadalom osztályának igazgatója volt. „Eb­ben a keretben — mondotta — az evangélikusság általában az evangéliumi protestantizmus teo­lógiai bástyájának számít, de egyúttal egyházi hagyománynak is, melyet a világ-egyház hitval­lásaihoz és zsinataihoz való hit- vallásos és liturgikus ragaszko­dása miatt katolikusnak tarta­nak.” Lazareth professzor úgy véli, hogy az amerikai evangélikusok abban a veszélyben vannak, „hogy elveszítik azt a sajátossá­gukat (identitásukat), ami őket a világegyházon belül hitvallási és hitvalló mozgalommá teszi, és csupán egy protestáns felekezet lesznek a sok közül, mely első­sorban fehér, középosztálybeli villanegyedek lakóiból áll.” Az evangélikusok egymás közti egy­ségét fontosnak tartja, de a ke­resztyén küldetésnek és az ezt segítő keresztyén egységnek kell elsőbbséget élveznie. „írok nektek, ifjak...” Az úrvacsora — misztérium A felfedező utak fáradsága és igaz öröme vár ránk, amikor or­todox testvéreink úrvacsora-ér­telmezésével ismerkedünk. A nyelvi megértés akadályát már elhárította á magyar ortodoxia esperese. Eletet betöltő szolgálat­ként, a karizmatikusok erejével tolmácsolja az ortodoxia liturgiá­ját, himnuszait, imádságait. A rá­diós istentiszteletek segítségével a budapesti Petőfi téri templom is országos méretűvé tágult. Még­is felfedező utat járunk, mert az ortodoxiáról nem elég olvasni, vagy hallani. Az ortodoxia a templomi, megélt liturgiában vall — az úrvacsoráról is —, a leghi­telesebben. Sajnos, sokunknak pontosan ez az élmény hiányzik, és ezt ez a pár sor nem pótol­hatja. Az ortodox liturgia szöve­géből lobbán fel most néhány gyertyaláng, hogy mint a Krisz­tus-ikon előtt fénylő, mécses, leg­alább valamit megvilágítson az úrvacsora ortodox értelmezésé­ből. AZ „EMBERSZERETÖ URAL­KODÓ” ÉRKEZIK. „Hallgasson miíiden ember félelemmel, félve és remegve álljon, és semmi föl­dire ne gondoljon, mert a kirá­lyok Királya és az urak Ura ér­kezik ..., hogy eledelül adja ma­gát a hívőknek. Előtte jön az an­gyalok serege, minden mennyei hatalom, a sokszemű kerubok és a hatszárnyú szeráfok, akik elfe­dik az arcukat és harsogják a himnuszt. Alleluja.” A mindenség Ura eledelül adja magát a hívőknek. Ez az a meg­rendítő titok, misztérium, aminek nincsen emberi magyarázata. Ez előtt a titok előtt csődöt mond minden okoskodás. Az inkarná- ció, Krisztus emberré létele vo­nalába esik ez a titok. Nem vé­letlen, hogy a Krisztus testében és vérében való részesedés az előtt az ikonosztáz-kapu előtt tör­ténik, amelyen Krisztus testtélé- telének titkát meghirdető angyali üdvözlet képe látható. A mindenség Ura — a hívők „eledele”. Dicsősége és ember- szeretete döbbenetesen összefüggő titkát még aláhúzza az a mód, ahogyan az ortodox testvéreink Krisztus testében és vérében ré­szesülnek: a kehely bora és a ke­nyér együtt, egyszerre, kanálnyi ételként lesz eledellé., EZT A MISZTÉRIUMOT NEM AZ EMBER AGYALTA KI, sőt, nem., is egyháza hozza létre. Mi­közben az ikonosztáz, az oltár és a hívők között emelkedő ikonfal- középső, királyi ajtaja bezárul, sőt függönyét is összehúzzák, a szereztetési igék után felhangzik az ortodox liturgia egyik jelleg­zetessége, az epiklézis-imádság: „Küld el Szentlelkedet ránk és ezekre a szent adományokra, és tedd ezt a kenyeret Krisztus drá­ga testévé, és a kehelyben levő bort Krisztus drága vérévé.” Az úrvacsora titka: a Szentháromság emberszereiete, ami érettünk tör­tént és történni fog: „a kereszt, a sír, a harmadnapos feltámadás, a mennybemenetel, a jobb kéz felől való ülés, a második és di­csőséges eljövetel”. AZ EGYHÁZ NEM URA EN­NEK A TITOKNAK, hanem szol­gája. A pap is „méltatlan” szol­gaként, a hívek is Isten szolgái­ként részesednek Krisztus testé­ben és vérében, miután elhang­zotta Krisztus cselekvéséért szóló könyörgés: „Méltass bennünket arra, hogy hatalmas kezeddel át­add nekünk legtisztább testedet és véredet, és általunk az egész népnek.” Áz érdemtelenül meg­ajándékozottak hálás bűnvallásá­val hangzik fel a könyörgés: „Is­ten, légy irgalmas nekem, bűnös­nek.” A NÉPÉHEZ ELEDELÜL ÉR­KEZŐ EMBERSZERETÖ URAL­KODÓ, megmagyarázhatatlan jó­sága a titka a hitnek, az életnek és a reménységnek. A Krisztus teste és vére véte­léhez készülők így imádkoznak: „Hiszem, Uram és megvallom, hogy Te vagy valóban a Krisz­tus, az élő Isten Fia, Aki a vi­lágra jött üdvözíteni a bűnösö­ket, akik között az első én va­gyok.” „Nem Júdás módjára csókollak meg, hanem a latorral együtt val­lom: emlékezz meg rólam, Uram, országodban.” „Émberszerető Uralkodó, Jézus Krisztus, én Istenem, ne váljék ítéletemre ez a szentség, hanem lelkem és testem gyógyulására és az eljövendő élet zálogává.” Felfedező utunkon biztosan nem vettünk észre mindent. Az is lehetséges, hogy elsősorban ar­ra figyeltünk fel az ortodoxia úr­vacsora-értelmezéséből, ami a testvér visszhangját váltotta ki, ami az egész keresztyénség kö­zös „titka”. Mindezzel együtt azt reméljük, hogy nem torzítottunk. Fehér Károly A kegyelem doktora Augustinus halála 1550. évfordulóján » „Magadnak teremtettél Uram, és nyugtalan a mi szívunk, míg meg nem nyugszik leOenned!” Örök igazságot mondott ki az emberről önmaga sorsara emlé­kezve az a férci, akit az - anya- szentegyház történetének egyik iegnagyobo alakjaként tartanak számon immár masíel évezrede: Aurelius Augustinus (magyaro­san: Ágoston). A római -katolikus keresztény­ség e kiváló egyházatyát szent­nek tiszteli és sokszor hivatkozik rá tanításában. Mi pedig éppen Luther nyomán becsüljük nagy­ra őt, mert az újszövetségi ke­gyelemtan közvetitőjeként döntő hatással volt a reformációra. (Pl. az Ágostai Hitvallásban Melanch- thon ötször idéz tőle, illetve utal reá!) AZ ÖTÖDIK SZÁZAD TEO- LOGIAI-FILOZÖFIAI ESZME- ÁRAMLATAI ütközésében vilá­gosan hirdette, hogy az ember csupán Isten kegyelméből igazul- hat meg, s nyerheti el az üdvös­séget. Ebben evangéliumi hitünk alapigazságát mondotta ki. Mind­ezt — akárcsak egy évezreddel később, Luther — nem csupán el­méletileg gondolta végig, s nem egyszerűen átvette Pál apotoltól, hanem élete nagy tapasztalata­ként hitte és hirdette. Mit ér a tan,, ha nem kapcsolódik hpzzá az élő hit? Harminckét éves’ko­rában kemény benső harcok után adta meg néki Isten azt, amire vágyotf: lelke békességét, nyu­galmát és lett keresztyénné. De viharos ifjúság előzte ezt meg. 354-ben született Afrika északi részén, a mai Tunéziában — Ta- gaste városában. Apját alig-alig érintette a keresztyénség szele, de édesanyja, Mónika, akiről ké­sőbb „Vallomásaiban” a legna­gyobb kedvességgel és szeretettel emlékezik meg, mélyen hivő asz- szony volt. Imádságos aggódással kísérte fia tékozló útjait. „Lehe­tetlen elvesznie annak a gyer­meknek, akiért annyi könny hul­lott!” — vigasztalta püspöke a kétségbeesett édesanyát. És ez valóra is vált! AUGUSTINUST NYUGHA­TATLAN, KUTATÓ VÁGYA, olthatatlan sóvárgása az élet igazságának keresésére késztette. Mindent megpróbált, s 'nem volt olyan gondolkodási irányzat az akkori világban, amivel meg ne ismerkedett volna, s nem sajátí­totta volna el. Mindezt azonban végül is eredménytelenül! Afri­kában még a manicheusokhoz csatlakozott, akik kétféle isten­séget vallottak, s a jó meg go­nosz Istenség harcáról beszéltek. Rómában a szkepticizmus, a két­kedő hitetlenség kerítette 'hatal­mába, majd az új-platón izmus iránt lelkesedett. „A testi vágyak mocsárként gőzölögnek fel ben­nem” — vallja meg később, er­kölcstelen, szabados életfelfogá­sára és gyakorlatára utalva. Za­varos életútja során mégiscsak képezte magát, s gazdag isme­retre tett szert, mígnem a szó­noklattan tanára lett, s olyan hír­névre jutott ebben, hogy végül is a császári székhelyre, Milánóba került. Istennek azonban úgy tetszett,, hogy éppen itt ragadja meg Ambrózius püspök nagyszerű, szívhez szóló igehirdetései által, s egy lelki élmény folytán, ami­kor elfordult a világi törekvések­től, hosszas töprengés után meg- keresztelkedett. 388-ban tértvisz- sza Afrikába, majd az egyház szolgálatába állt és Hippo-Re- giusban előbb presbiterként, majd mint püspök működött. Ékesszólásával magával ragadta hallgatóit. Gazdag irodalmi tevé­kenységet folytatott, és az egy­ház legtekintélyesebb tanítója lett. SOK MÜVE KÖZÜL KETTŐ különösképpen ismert. „Confes­siones” — Vallomások — címmel hatalmas imádságként mondja el életének történetét Isten színe előtt állva, de bizonyságtevő cél-t zattal. Bizonyára nagy hatással volt II. Rákóczi Ferencre is ha­sonló című iratának készítése­kor. „De civitate Dei” — az Is­ten államáról írt munkájában pedig a romai birodalom közele­dő . bukásával szembenézve lej­ti ki, hogy a mennyei ország, a „civitas Dei” a választottak közös­sége, amellyel egyetlen konkrét történeti intézmény sem azono­sítható, így természetesen az egy­ház sem. Az egyház élőképé az idők végeztével megvalósuló „Is­ten országának”. A háborúskodó Világban egyértelműen mutat rá az egyház békeszolgálatára, s eb­ben ma is példakép. Méltán tekinthetjük Augusti- nust a történelmi gondolkodás úttörőjének is. Szerinte a törté­nelem értelme Isten kinyilatkoz­tatása és az ember találkozása Istennel. Így az emberi történe­lem Isten elfogadásának, vagy el­utasításának története. ERKÖLCSTANÁNAK DÖNTÖ KÉRDÉSE pedig az ember bol­dogsága. Aíjgustinus szerint a boldogságot csak Isten bírása ad­hatja meg, s ennek első feltétele Isten megismerése. Ez a megis­merés azonban a hit ajándéka, Isten ingyen való kegyelme. En­nek hangsúlyozása miatt nevez­ték őt a „kegyelem doktorának” (Doctor gratiae). Ezen a ponton lett Pál és Luther között össze­kötőkapocs, evangéliumi hitünk bizonyságtevője, aki ma is érvé­nyesén mutat rá arra, hogy a ke­gyelemből fakadó szeretet két­irányú: Isten és a felebarát felé egyaránt forduló. Augustin usnál mindig nagy hangsúly esett a szeretetre. Élete utolsó cselekedete is merő szere­tet volt. A vandálok serege ro­hanta meg Hippót. De ő barátai unszolása ellenére is kitartott gyülekezete mellett. Ott is halt meg az ostrom napjaiban 430. augusztus 28-án. Bencze Imre WILLEM A. VISSER’T HOOFT 80 ÉVES Szeptember 20-án tölti be 80. életévét Willem Adolf Visser’t Hooft. Haarlemben, Hollandiá­ban született. Hét évig volt fő­titkára a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Világszövetségének, utána pedig ugyancsak hét évig a Keresztyén Diákvilágszövetség­nek. 1938-ban megválasztották, hogy a szervezés alatt álló öku­menikus .. világszervezet főtitkára legyen. Amikor pedig 1948-ban megalakult az Egyházak Világta­nácsa Amsterdamban, ugyancsak főtitkárrá választották. Ezt a tisz­tét 1966-ig töltötte be. 1968-ban az Egyházak Világ- tanácsa 5. nagygyűlése Uppsalá- ban tiszteletbeli elnökévé válasz­totta. Számos országban tiszte­letbeli doktori címmel tüntették ki. « 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents