Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-06 / 1. szám
„írok nektek, ifjak...” GYERMEKEKNEK Krisztus Jézus foglya „Én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem az Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint azok mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme .. Így vall önmagáról Pál apostol, akinek kalandos életútját az elkövetkezendő félévben szeretnénk együtt nyomon kísérni. Talán sok mindent már ismertek életéből, tanításából, talán tudtok is néhány szép gondolatot, „aranymondást” idézni tőle; Most azt szeretnénk, ha egészében látnátok fordulatos, izgalmas életútját kisgyermekkorától kezdve egészen vértanúhaláláig, így lehet ugyanis csak igazán mélyen megérteni Pál életének belső titkát, ami a fenti vallomásában is ott feszül; legkisebbnek látja, vallja önmagát, és mégis vitathatatlanul. ő a legnagyobb az apostolok . között, aki szerénytelenség nélkül joggal állapíthatja meg, hogy „többet fáradoztam, mint azok mindnyájan”. Még mai szemmel nézve is, amikor egy-egy nyaralás során több ezer kilométert utazunk vonattal, autóval vagy éppen repülőgéppel, elgondolkoztató, hogy honnan volt energiája ennek a törékeny, beteges embernek' arra, hogy beutazza a mai Közel-Kelet, Törökország, Görögország, Olaszország és valószínűleg Spanyolország egyes területeit. S nem bámészkodó turistaként vagy várva-várt vendégként érkezett ezekre a helyekre, hanem sokszor elsőként hozta a Jézus Krisztusról szóló örömhírt, vállalva érte sok gúnyolódást, meg nem értést sőt nem egyszer konkrét életveszélyt is. S miközben többnyire az „apostolok lován”, azaz gyalogszerrel járta a világot, tanító levelek sorával pásztórolja a részben általa alapított első keresztyén gyülekezeteket, és rajtuk keresztül minket, Krisztus mai követőit is. De honnan vette mindehhez a testi, lelki, szellemi erőt? Energiaéhes világunkban ez talán a páli életmű fegizgalmasabb kérdése. Ö maga nagyon egyszerűen magyarázza a „titkot”: „Mindenre van erőm ,a Krisztusban, aki megerősít engem.” — írja az első európai gyülekezetnek, a görögországi Filippi- be. Jézus, mint erőforrás: ez a páli élet legbelső mozgatórugója. Ezt szeretnénk hitelesen életközeibe hozni az elkövetkezendő hónapokban. A kisázsiai efezusi gyülekezetnek a címünkben is olvasható furcsa vallomással világítja meg élete titkát: „Krisztus Jézus foglya vagyok ...” Hogyan, mivel ejti fogságba ádáz ellenségét Jézus? A válasz egyszerű, bár igazi megértéséhez egy élet is kevés talán: Jézus határtalan és feltétel nélküli szeretetével ejti fogságba Pált, aki nem tud, de később már nem is akar ebből a szerétéiből kiszakadni. Ez a szeretet feszíti, űzi, hajtja városról városra, országról országra, földrészről földrészre. Mert érzi, tudja, vallja, hogy ez a szeretet nemcsak az övé, hanem minden emberé, az egész világé. S ez a szeretet nemcsak őt, de minden embert, az egész világot át tudja formálni, meg tudja újítani. Ebben a szent tűzben lobogott és égett el a páli élet fáklyája, s hisszük, hogy ma is lehet tüzet fogni tőle. Reméljük, hogy ti is megtapasztaljátok ezt, s ő, aki a legkisebbnek vallotta önmagát, lehet nektek, a legkisebbeknek is tanítója és jó barátja. G.P. Nevezetes igék Kedves Gyermekek! Január hónapban néhány jól ismert és sokat használt bibliai mondással kapcsolatban teszünk fel kérdéseket. A Biblia legismertebb és talán a legtöbbször használt igéje így hangzik: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” 1. Ki mondta, kinek ezt a mondatot? 2. Hogyan nevezik ezt a bibliai mondást? 3. Ezt az igét más valaki más szavakkal így fogalmazta meg: „Abban nyilvánul meg az Isten szeretete irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” Ki volt ez? 4. Melyik énekünket írták e bibliai mondás alapján? Válaszaitokat lehetőleg levelezőlapon január 20-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. — 1088. A megfejtésre lakcímetek mellé azt is írjátok oda, hogy hány évesek vagytok. Egyházzenei estek Orosházán 1979-ben. is megrendezte a gyülekezet azt az öt egyházzenei estet, mely vidéki viszonylatban — immár nyolc éven át — annak a következetes zenei nevelő munkának a gyümölcse, melyet az akkor városiasodni kezdő, de régi zenei kultúrával rendelkező Orosházán kezdeményezett néhai dr. Kovács Béla és Csepregi Sándor. Trajtler Gábor egyházzenei igazgató tervei alapján annak idején komoly gyülekezeti erőfeszítéssel rendbehozott, a híres Komornyik Benedek régi nagyváradi mester által épített, 150 éves kiváló műemlék orgona és a kétszáz éves kitűnő akusztikájú, szép templom mindig nagyszerű kerete volt az ilyen rendezvényeknek. A nyolc éven át itt végzett szolgálat gyümölcse az a több mint negyven igei keretű zenei est és szerényen számolva, az a közel húszezer ember, akik ezeket az esteket látogatták. Hangzott itt el ősbemutató az innen indult Kossuth-díjas Szokolay Sándor és családja művészi közreműködésével, éppúgy, ahogyan hazajött ide Fasang Árpád művész családtagjaival együtt. A fiatal zeneművészek is a legjobbakkal együtt felekezeti különbség nélkül szolgáltak itt Solymosi Ferenc, Zászkaliczky Tamás Budapestről, Sepsy Károly, a debreceni nagytemplomból, valamint Vangel György Szegedről. A lezárult esztendőben Kárpáti József budapesti orgonaművész Tóth Zsigmondné énektanárnővel, a Liszt-díjas Lehotka Gábor kiváló művész, Gárdián Gábor csel- lóművesszel, Baráti István, az esztergomi bazilika orgonaművésze, Kovács Erzsébet énekművésznővel, a nemzetközi többszörös Bach-díjnyertes Ella István és neje Bodonyi Katalin énekművésznő, valamint a VIII. és minden évadot záró Trajtler Gábor orgonaművész és Szemere Erzsébet énekművésznő szolgáltak művészetükkel. Bemutatásra kerültek az évek folyamán a régi klasszikus mesterek művein kívül a nagy romantikusok, az új magyar mesterek (Pikéthy, Gárdonyi, Kodály Zoltán) művein kívül nagyszerű interpretálásban J. S. Bach legszebb zeneművei. Az emlékezés tisztelgés, köszönet a művészeknek, híveknek, de egyben hálaadás is az Istennek. Benkő István 99 Most tükör által homályosan. 99 Amint végigkísértük az Apostoli Hitvallás nyomán keresztyen hitünk tartalmát, megláthattuk, hogy a keresztyen hit lényegéhez hozzátartozik a Szentháromság elfogadása. A Szentháromság-hit olyan régi, mint maga a keresztyénség. Bár a kifejezés nem szerepel a Bibliában, az Űjtestamentum gyakran szól Istenről, Jézus Krisztusról és a Szentlélekről egymás mellett. Ezt legkifejezőbben a keresztelési parancsban találhatjuk meg: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népét, megkereszteive őket az Atyának, a Fiúnak és a Szenlé- leknek nevében!” (Mt 28, 19). A keresztyének tehát kezdettől fogva Isten Fiának vallották Jézust, a Szentleiket pedig Isten Lelkének, tehát hittek a Szentháromságban. DE MÁR KEZDETTŐL FOGVA voltak olyanok is a keresztyének között, akik vitatták Jézus istenségét és a Szentlélek isteni hatalmát. A Szentháromságról szóló tan a keresztyének közötti hosszú viták során kristályosodott ki és került megfogalmazásra a negyedik században és ezzel a keresztyénség legjellemzőbb tanítása lett. Azonban azóta is mindig akadnak keresztyének, akik tagadják a Szentháromságot, azért aki komolyan veszi hitét, annak tisztáznia kéil, mit is jelent számára a Szentháromság-hit. A SZENTHÁROMSÁG-HIT elsősorban azt jelenti, hogy hisz- szük, hogy Isten háromjeleképpen, vagy ha úgy tetszik, három személyben mutatta meg magát az embereknek. Megmutatta magát, mint Atya-Isten, aki megteremtette a világot és benne az embert, aki megszabja a világmindenség rendjét, kormányozza a világot és gondot visel minden teremtményére. Azonban valóban Atyánk akkor lett, amikor az emberiség megmentésére elküldte egyszülött Fiát, a Fiú-Istent, aki kezdettől fogva együtt volt az Atyával, de az idők teljességében emberré lett, eljött közénk erre a földre, magára vette emberi testünket és vállalta értünk a szenvedést és a kereszthalált. De nem maradt a sírban, hanem harmadnapon feltámadott a halottak közül, s fölment a mennyekbe, azaz újra láthatatlan lett, hogy mint valóságos Isten az Atyával együtt munkálja az emberek javát, boldogságát, üdvösségét. S hogy ezt az üdvösséget hittel tudjuk elfogadni, elküldte a Szentlélek-Is- tent, aki megvilágosítja értelmünket, felébreszti hitünket és képessé tesz bennünket arra, hogy mint Isten gyermekei éljünk. A Szentháromság Isten közös célja tehát az ember megváltása, más szóval az emberek öröme, békessége, boldogsága. A HÁROM SZEMÉLYBEN azonban ugyanaz az Isten mutatta meg magát és munkálkodik, sőt mindhárman együtt munkálkodnak. Isten az Ige, tehát a Fiú-Isten által teremti a világot, s a Szentlélek is részt vesz a teremtésben, hiszen a Bibliai első mondatában arról olvashatunk, hogy „Isten Lelke lebegett a vizek felett”. A megváltás munkájánál Jézus mindig hangsúlyozza, hogy ő és'az Atya egy, a Szentlélekről pedig azt mondja, hogy az is róla tesz bizonyságot. A Szentháromság tehát egy valóság és mégis három különböző személy. Emberi logikával ez fel nem fogható, csak a hit látásával tudjuk elfogadni. Augustinus, az ókor egyik legnagyobb teológusa és keresztyéné „Vallomások” című munkájában egy helyen nagyon találóan mondja el, hogy a Szent- háromság valóságát csak hitünkkel tudjuk elfogadni. Amikor Augustinust a Szentháromság titka foglalkoztatta, egyszer álmot látott: Kisgyermeket. látott a tenger partján, aki kagylóval meregette a tenger vizét. Augustinus mosolyogva mondta a kisgyermeknek: hogyan tudnád kagylóval kimerni a tenger vizét? A gyermek erre így válaszolt: Te pedig hogyan tudnád gyarló értelmeddel felfogni az Isten titkát? Augustinus ebből megértette az Isten válaszát: Nem vállalkozhatunk a Szentháromság titkának megfejtésére. Magyarázgatás helyett egyszerűen el kell fogadnunk, amit az Atya, Fiú, Szentlélek Isten cselekedett és cselekszik ériünk. Logikai boncolgatás helyett tehát minden kor emberének azt kell meglátnia, mi az, amit a Szentháromság Isten vele és kortársaival tenni akar. Engedelmesen bele kell simulni a Szentháromság munkájába és vele együtt tenni kell a jót, a szépet és a nemeset. Van azonban ígéretünk arra is, hogy egyszer majd megolódik minden titok, a Szentháromság titka is. Pál apostol a szeretet himnuszában ezt mondja: „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre”. Erre a színről színre való látásra azonban csak úgy juthatunk el, ha engedjük, hogy a Szentháromság a hit, a szeretet és a reménység által munkálkodjon bennünk. Ezért folytatja az, apostol: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb a szeretet. „E földön az érti meg legjobban a Szentháromság titkát, aki megérti a hit, a remény és a szeretet titkát. , Selmeczi János — HELYETTES-LELKÉSZI MEGBÍZÁSOK. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke január 1-i hatállyal a száki gyülekezetbe Baloghné Szemerei Mária lelkészi munkatársat, a győr- sági, gyülekezetbe ,Gyerkiczy János tjőnyrétalapi lelkészt, a nemeskol- tai gyülekezetbe Pác Miklós ná-r dasdi lelkészt küldte ki helyettes- lelkészként. A csillag n Vízkereszt ünnepi egyházi hagyományok Vízkereszt ünnepe ma már sok tekintetben az egyházi ünnepek Hamupipőkéjének tekinthető. Napja munkanap lévén, az istentiszteleten résztvevők száma sok helyen alacsony, a közönséges vasárnapinál is kisebb. Egyre kevesebben ismerik üdvtörténeti jelentőségét is. PEDIG A VÍZKERESZTHEZ KAPCSOLÓDÓ TÖRTÉNET a bibliai történetek legszínesebbjei közé tartozik. Amint Karácsonykor az angyalok jelenése és a betlehemi pásztorok hódolata, úgy Vízkeresztkor a napkeleti bölcsek, vagy régebbi megjelölésük szerint a „Három Királyok” csillag nyomában, a fél világon át tartó vonulása és a kis Jézus drága „kincsekkel való megajándékozása igazán fantáziát megmozgató kedves történet. A keresztyén hívek régebben nagyon szerették ezt a történetet és szerették magát Vízkereszt ünnepét is. Bár igaz, hogy a hozzá kapcsolódó népi és egyházi hagyományok jóval szerényebbek a karácsonyiaknál. E napon — ha volt hó — egyes vidékeken (pl. Csanádalbertin) a fiatalok hosszú szánutakat tettek. Akinek csak volt lova, azt befogta a szánkóba és ahányan csak ráfértek, nagy vigassággal vágtattak a falu utcáin, a határban, sőt a szomszéd falvakba is elkalandoztak. Ezek ■ a hosszú szánutak talán a Három Királyok által megtett hosszú útra emlékeztettek. A VÍZKERESZT JELLEGÉVEL SZOROSABB KAPCSOLATBAN ÁLLOTT az egyes vidékeken (Nagybánhegyes, Békéscsaba) dívott Három Királyok járása, másként a csillaghordás. Amint Karácsonykor a betlehemesek járták a házakat a kis Jézus jászolbölcsőjével, lehet, hogy ugyanazok a fiúk Vízkeresztkor csillagot hordtak. Hárman öltöztek fehér ruhába, ingbe, fejükre szőrével kifelé fordított báránybör süveget tettek, s hosszú rúdra szerelt, szakajtó nagyságú csillagot hordoztak. Bekopogtak a házak ablakán, megkérdezték: Bejöhetünk e a csillaggal?, ha a válasz kedvező volt, bevonultak a konyhába, vagy a szobába, meggyújtották a csillagban levő <gyertyát és valamilyen versikével köszöntötték a ház lakóit, akik a többi hasonló alkalomnál már kialakult formában megajándékozták a csillaghordó gyermekeket. Ez a háromkirályok járása az első világháborúig élt a tiszántúli részeken. BÉKÉSCSABÁN egy — bár nem a bibliai történettel kapcsolatos, de — igen erős vízkereszti hagyomány alakult ki a század- forduló táján. Az evangélikus gyülekezetben a decemberi költségvetési közgyűlésen megválasztott egyházi elöljárók (gondnok, sáfárok, tizedesek) beiktatása mindig január 6-án, Vízkereszt ünnepén történt, a nagytemplomban, a délelőtti szlovák istentiszteleten. A prédikációt tartó lelkész szószékről, hirdetés formájában közölte a gyülekezet új tisztségviselőinek nevét, lakását, akik azután az oltár elé járultak. Az igazgató-lelkész az oltártól igére alapított beszédben szólt hozzájuk szolgálatuk nagyszerűségéről és felelősségéről, hűséges munkára buzdította őket, akik rangjuk szerinti sorban ünnepélyesen letették az esküt. Ez volt a beiktatás egyházi, vallási jellegű része. Volt azonban ennek egy társadalmi vonatkozású folytatása is. Az eskütétel napján, tehát Víz- keresztkor vacsorára jött össze a gyülekezet vezetősége az ún. presbiteri teremben. E vacsorán jelen voltak a lelépő régi és c. szolgálatba álló új tisztségviselők is. A nagy T betű formájú asztal felső részén a lelkészek, felügyelők, az egyházi ügyész, mérnök stb. foglaltak helyet, a T betű hosszú szárának két oldalán pedig a szóban forgó tisztségviselők ültek szigorúan megszabott és jelképes rendben. A lelépök az asztalnak azon az oldalán, amelyről a kijáratot látták, jeléül annak, hogy ők távozóban vannak. Az újonnan választott beiktatottak pedig arccal a terem belseje felé, annak illusztrálására, hogy ők az érkezők, a szolgálatukat elkezdők. Az új tisztség- viselők feleségeikkel együtt ültek az asztalnál, a lelépök feleségei, leányai, menyei pedig felszolgáltak. A vacsorán természetesen beszédek is elhangzottak. Az esperes, vagy az igazgató-lelkész megköszönte a lelépök hűséges munkáját, sőt feleségeiknek is, hogy egy, két, vagy esetleg éppen három éven át kiengedték férjüket a privát gazdaságból s ezzel több munkát vállaltak magukra ők odahaza. A szolgálatba állókat a vezetőség bizalmáról biztosította. Ezután számolatlanul következtek a rendszerint vidám felszólalások. Nos, ilyen volt az új tisztviselők hangulatos fogadtatása. Másnap, január 7-én azonban már megkezdődött a komoly egyházi szolgálat, amelynek során a gyülekezet és vezetői együtt kellett hogy haladjanak. A csillag nyomában a cél; Jézus felé. id. Dedinszky Gyula
